Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-03-08 / 10. szám
Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1998. MÁRCIUS 8. REMINISCERE (BÖJT MÁSODIK ) VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 FT „ Hogy Isten akarata megtörténjék, a mi akaratunknak meg kell törnie. Mert e kettő egymás ellen van. ” Luther ~ A TARTALOMBÓL ~ ORDASS LAJOS EMLÉKNAP ANYAGBA-SZŐTT KÖLTÉSZET AZ ELMARADT HASZON IRGALMASSÁG AZ ÜDVTÖRTÉNET EGY KÉPEN Lucas Cranach oltárképe A weimari oltárképen Lucas Cranach nagyszabású tablóba foglalta az üdvtörténet eseményeit a bűnbeeséstől a megváltásig. Az O- és Újszövetség egymásra felelő jelenetei sűrűsödnek egyetlen ösz- szefüggő képpé. Az Édenből kiűzött, a halállal büntetett Ádám apró alakja mellett a feltámadott Krisztust látjuk, míg a felemeltetett érckígyó a keresztre- feszítés hátteréül szolgál. De nemcsak nagypéntek gyásza, a húsvét diadala, hanem a karácsony öröme is megtalálható itt: a távoli dombtetőn éppen hirdeti az angyal a pásztoroknak a gyermek születését. Az ige megtestesülésének ószövetségi előképe, a mózesi törvényadás pedig ennek előterében van megörökítve. A Megfeszítettől jobbra és a Feltáma- dottal szemben állnak a festmény leginkább eredeti figurái: a Krisztusra mutató Keresztelő János, az alkotó maga összekulcsolt kézzel, s a Szentírást tartó Luther. Cranach a megváltást személyes megszabadulásként ábrázolja: Krisztus sebéből a vér egyenesen az ő fejére csordul. Ebben a bünbánat (miattam) és a bűnbocsánat (érettem) egyszerre van jelen. Azzal, hogy a festő nem védőszentek, hanem az utolsó próféta és a wittenbergi professzor közé helyezi el a maga alakját, nemcsak a középkori vallásossággal szakít, nemcsak a hitújítás mellett kötelezi el magát, hanem azt is világossá teszi, mit tart ebben a legfontosabbnak. Keresztelő Jánosban és Lutherben az a közös, hogy nem magukat, hanem valaki mást állítanak a középpontba, hagynak érvényesülni. „Nem én vagyok a Krisztus” - mondotta János, Luther ugyanezt a gondolatot általánosította: „Nem a saját erőmből, hanem Krisztus érdeméből lehetek igaz Isten előtt. Sokatmondó a Keresztelőnek és a reformátornak ellentétes irányú mutató mozdulata is: az előbbi a testté lett igére hívja fel a figyelmet, „íme az Isten báránya", az utóbbi pedig a Szentírásban újra igévé lett Krisztushoz vezet. Lucas Cranach alkotása megrázó bizonyságtétel arról, hogy a bibliai történetek nem pusztán szórakoztató elbeszélések, a kátébeli feleletek nem csupán tananyagként megtanulandó tételek, hanem mindez személyünket érintő, életünket meghatározó valóság, s ezeken nemcsak az egyház áll vagy bukik, hanem mi magunk is. A személyesség mégsem lesz énközpontúsággá, a bensőséges hit pedig szubjektivizmussá. A kép főalakja nem Cranach, nem is Luther Márton vagy a Keresztelő, hanem Krisztus, mégpedig éppen a Megfeszített. A festő hitvallása róla tanúskodik, ő az eredete és záloga a legszemélyesebb hitnek is. Benne ért nyugvóponthoz a Paradicsomból kiűzött ember élete, az ő vére váltott meg bennünket is. Lux in tenebris lucet! - A világosság fénylik a sötétben! Ordass Lajos Emléknap - Lakitelek, 1998. február 21. Tiszta, verőfényes kora tavaszi napsütésben fogadta a Lakiteleki Népfőiskola az autóbuszokon és személygépkocsikon egymás után érkező vendégeket, az evangélikus gyülekezetek, intézmények tagjait, akik az ország minden sarkából sereglettek egybe. Ordass Lajos mártír - sorsot viselt püspökünkre emlékeztünk ezen a napon. A februári időpontot nyilván az a tény adta, hogy ebben a hónapban született a püspök, de erre az időre készült el Válogatott írásainak 2. kötete is, mellyel egy már korábban elindult sorozat záró kötetét adta kézbe a könyvek szerző-szerkesztője: Szépfalusi István bécsi lelkész. A Lakiteleki Népfőiskola volt a meghirdetője és meghívója ennek a találkozásnak, és a Népfőiskola területe és építményei igen alkalmasnak bizonyultak a több száz ember befogadására. Várakozáson felül, igen sokan jöttek el, Dunántúlról és Tiszántúlról, Békésből, Nógrádból és Tolna- Baranyából, a Duna-Tisza közéről és a fővárosból. Kicsinek bizonyult a Kölcsey Ház nagyterme, ezért egy másik termet is megnyitottak, ahová zárt láncú televízión közvetítették az egész ünnepséget. Istentisztelettel kezdődött a nap, a népfőiskola területén múlt évben felszentelt Szent István kápolnában. Az istentisztelet liturgiájában D. Szebik Imre püspök, Káposzta Lajos, a Bács-Kiskun egyházmegye esperese és Zászkaliczky Péter Budapest- Deák téri igazgató lelkész vett részt. Az igehirdetést dr. Harmati Béla püspök tartotta. (Az igehirdetés teljes szövegét lapunk más helyén olvashatják.) A délelőtti előadássorozatban Ordass Lajos püspök kortársai, küzdőtársai szóltak és más-más oldalról közelítve rajzolták meg alakját, figyelemmel az igére: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) Lezsák Sándor a Népfőiskola Alapítvány Kuratóriumának elnöke rövid bevezetőjében megindokolta meghívásukat. Céljuk, hogy mindazok a személyek, akik a pártállami elnyomás alatt szenvedtek, mártírsorsot örököltek, ne tűnjenek el az emberek szeme elől, hanem személyes példájukkal álljanak a mai kor emberei, különösen is fiatalok előtt, hogy erőt meríthessenek e példákból a ma küzdelmeire, a tiszta, becsületes, próbákban is megállni tudó életfolytatásra. Dr. Harmati Béla püspök megnyitójában utalt Ordass püspök szilárdságára, az Isten igéjéhez kötött életfolytatására és arra, hogy példája ma is lehet erőforrásunk a hitben való megállásra. Ezután sorban szólította az előadókat, hogy ki-ki a maga szemszögéből láttassa meg Ordass Lajos életét. Ordass Lajos kétszeri eltávolítása hivatalából - a jogász szemével. Dr. Boleratzky Lóránd egyházjogász professzor ennek a nézőpontnak szakszerű előadója volt. Már bevezetőjében rámutatott arra, hogy „a közel fél évszázados totalitárius rendszer az egyházakat - köztük az evangélikus egyházat is - alapjaiban sújtotta. Ha a mártírsorsú evangélikusok sorában Zsedényi Bélát, Túróczy Zoltán és Ordass Lajos püspököket, valamint számos lelkészt, köztük Kendeh Györgyöt és dr. Kékén Andrást, avagy Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt emelem ki, akik az állami önkény áldozatául estek, akkor ezzel csak a felmérhetetlen veszteség egyik részét, az egyház személyi állományát érintőt jelzem, a lelkekben okozott rombolás szinte felmérhetetlen. Ordass Lajos mindvégig rendíthetetlenül kiállt az egyház identitása és integritása, az evangélium igazsága mellett, és engedményekre nem volt hajlandó. A jogrend, az alkotmány, az egyház autonómiájának tántoríthatatlan híve és védelmezője volt... " Ordass Lajos az állam és az egyház viszonyára vonatkozó álláspontját elsősorban skandináv, főleg norvég példa alapján alakította ki, példaképének Berggrav norvég püspököt tekintette, aki több ezer lelkésztársával együtt inkább az internálást választotta a német megszállás után. Ordass Lajos azonban mégis egyéni úton járt. A jogász szemével nézve feltétlenül fontos a per lefolyásának és eredményének vizsgálata. Kezdettől tisztában volt azzal, hogy koncepciós perbe fogták, mert a kihallgató ügyész „egészen őszintén elmondta, hogy a püspök nem követett el bűncselekményt, azonban kénytelen az eljárást lefolytatni. A püspök erre azt felelte, hogy »Ügyész úr, nehéz lesz a lejtőn megállnia«. Az események néhány év múlva úgy alakultak, hogy az ügyészt más ügyből kifolyólag több éves fegyházra ítélték, de annyi tisztesség azért volt benne, hogy 56-os szabadulása után külföldre távozása előtt a püspöktől bocsánatot kért.” Ezek után Boleratzky professzor a bírósági tárgyaláson felvett jegyzőkönyv alapján ismertette a per lefolyását, a vád- és védőbeszédek tartalmát, az ítéletet és a püspöknek az utolsó szó jogán elhangzott beszédét. (Mindezek részletesen megtalálhatók abban a most elkészült könyvben, melynek bemutatásáról ugyancsak lapunk más helyén találnak beszámoló írást.) Részletesen foglalkozott Ordass püspök rehabilitációinak ismertetésével. A börtönévek után 1956. október 5-én került sor az állami, majd október 8- án az egyházi rehabilitációra. A püspök csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni a rehabilitálást, ha két legbensőbb munkatársát, dr. Kékén Andrást és Kendeh Györgyöt is rehabilitálják. Ez meg is történt. Püspöki tisztéből történt második eltávolítása 1957-ben következett be, amikor végül is sok huzavona után „ hatalmi szóval távolították el. ” Ezután családja körében visszavonultan élt 1978-ban bekövetkezett haláláig. A professzor előadását e szavakkal fejezte be: „ Ordass Lajos valóban Isten embere volt, egyházának legkritikusabb szakaszában... arra buzdította népét, hogy életüket hajthatatlan hittel és bátorsággal építsék fel. Kortársai között toronymagasan emelkedett ki ez a szellemi óriás... Életének, munkájának gyümölcsei eljövendő nemzedékek számára lesznek áldássá. ” Dr. Harmati Béla püspök igehirdetése János 12,24-26 Keresztyén Gyülekezet, kedves testvéreim! Ordass püspök emléknapján sokak számára talán nem is kell megmagyaráznom, miért éppen ezek az evangéliumi versek hangzanak föl. O prédikált ezekről az igékről Minneapolisban, Amerikában 1957. augusztus 15-én a Lutheránus Világ- szövetség világgyűlésének megnyitó istentiszteletén. A börtönt viselt mártír püspököt jól ismerték külföldön. Nagy megtiszteltetés volt, hogy őt kérték erre a szolgálatra. Ma, húsz évvel halála után, emlékezve életére és munkásságára, a jézusi igék a hálaadás és a kötelezés összefüggésében szólnak. 1. Hálaadás Az apostoli igére emlékezve vagyunk együtt, ahogyan a meghívó jelezte: „Ne feledkezzetek meg, testvéreim, vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket!” (Zsid 13,7). A földbe hullott gabonamag példája kapcsolódik a magvetőről szóló jézusi példázathoz és mindkettőben a mag az Isten igéje, a hirdetett ige és az emberré lett Ige, maga Jézus Krisztus. Betlehemtől a Golgotáig. Karácsonytól nagypéntekig és húsvétig arról beszél élettörténete, hogy Isten idehelyezte a világ talajába, egy meghatározott korba, ahogyan a Biblia mondja, az idők teljességében, egy meghatározott népbe és közösségbe. Nagy fagyok, rossz időjárás után sokszor előfordul, hogy a gazda kiszántja a vetést, helyette újat vagy mást vet. Jézus úgy hullt bele a világ talajába, hogy nincs az a mélyszántás, amelyik keresztjét, evangéliumát ki tudná szántani innen. Pedig éppen Ordass püspökünk élete mutatja, hogy mennyi furfanggal és erőszakkal próbálták még az írmagját is kiirtani a vallásosságnak, az egyházaknak: volt államosítás, elvették az iskolákat, az egyházi intézményeket, őt magát börtönbe zárták hamis váddal, koncepciós per után. Eljöttünk, hogy emlékezzünk, eljöttünk, hogy hálát adjunk Isten csodálatos gabonamagjáért, Magyarország ugarába vetett igéjéért és azokért, akik mint Ordass püspök, „gabonamag-életet” éltek, azaz feláldozták magukat, hogy bőséges termés legyen. Még akkor is érdemes prédikálni, érdemes a magot vetni, ha sok hull az útfélre, a sziklás talajba vagy a tövisek közé, mert megéltük és megéljük a csodát: a jó földben sokszorosát hozza. Ordass püspök vállalta a mártírok sorsát másodszor is, 1958-ban. Esete egyedülálló: nem zárták börtönbe, nem helyezték nyugdíjba, de húsz évig megakadályozták hivatala gyakorlásában. Ezért idéztük a most e napra megjelent, róla szól könyvben egyik Cegléden, 1957. március 24-én elmondott prédikációjából: „Jézus áldó kegyelmét soha nem éreztem át olyan mélyen, mint akkor, amikor keresztje alá hajtott és félreérthetetlenül tudásomra adta: azt akarja, hogy ezt a keresztet hordozzam. ” 2. Kötelezés „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen,... ” szól a jézusi kötelezés. Micsoda paradox életigazság!?! „Aki szereti az életét, az elveszti, aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt". Azaz: életünk titka, mennyi benne az áldozati, a szakrificiális elem. De sokan csak akkor jönnek rá erre, amikor már befejezik az életet! Jézus azért jött, hogy áldozata megváltoztassa ezt a világot, közelebb vigye Istenhez, közelebb vigyen minket embereket egymáshoz. Hallja meg azért ez az önzésbe és az individuális szabadságjogokba sokszor belefeledkező világ, hogy az élet lényege: adni, áldozni, tisztelni, szeretni, megbocsátani, keresni a békességet. így hallottuk Pál apostoltól: „ne igazodjatok e világhoz! Változzatok meg értelmetek megújulásával”. Adjunk hálát együtt Krisztus áldozatáért és mindazokért, akik követésében éltek és élnek. Emlékezzünk együtt Ordass Lajos püspök áldozatos életére, kereszthordozására és kövessük hitét! Amen Csepregi Zoltán (folytatás a 3.oldalon)
