Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-02-15 / 7. szám

2.oldal 1998. FEBRUAR 15. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM r Ma, ha az ő hangját halljátok, ne kemé­nyítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15) VASÁRNAP Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egy­másnak! Ef 4,25 (Zak 8,16; Zsolt 57,1-12; Zsid 4,12-13) > Szomorúan tapasztalom, hogy sokszor maguk a szülők nevelik hazugságra gyermeküket: „Ezt apádnak meg ne mondd!”, „Ezt anyádnak nem szabad tudni!” Csoda, hogy tizenévesen a gyerek hazugságba öltözik szülei előtt? Mindez bizal­matlanságot idéz elő házastársak, szülők-gyere- kek között. íme, a család válságának egyik oka. De Istennek van erre megoldása: „Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat”. Ennek hatásá­ra épül a bizalom ember és ember között HÉTFŐ énekeljetek az Úrnak új énekét, di­cséretet a föld széléig. Ézs 42,(0 (Jn 3,17; Mt 13.1/-17; Ef 4,25-32) Cantate vasárnapjához kapcsolódva szoktuk pa­naszolni: kivesz a világból az Úrnak való éneklés. (Sőt, az é^yéb éneklés is.) Kétéves kisfiámtól ta­nulhatunk: látja, hogy énekelünk, -ő is énekel a maga babanyelvén; látja, hogy istentiszteleten könyvből énekelünk,“ utána fog egy bármilyen könyvet, és abból „énekel”. Hiszemfmógy sok mindent érez már Istenből, de még inkább hi­szem, hogy az Úr elfogadja ezt a babanyelvű éneklést az Ő dicsőítésének. Kedves felnőtt test­véreim: az éneklés területén is gyermekké kell lennünk! Akarjunk és merjünk énekelni az Úr­nak! KEDD ®n hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Zsolt 27,13 (Jn 17,24; Mk 11,15-19; Ef 5,1-14) „Én hiszem.” Hogyan lehet ezt ilyen bizonyos­sággal kimondani? Emlékezz arra a sok alkalom­ra, amikor már láttad, tapasztaltad az Úr jóságát: Ő nem változik, lényegéhez tartozik a jóság. De ha megkeseredésedben nem emlékeznél is, nyisd ki a Bibliát, és számtalan helyen olvashatod: Isten viszont megemlékezik rólad, mert Ő jó. SZERDA Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, " és ezt mondták neki: így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhas- ' sanak! 2Móz 10,3 (Kol 1,13-14; Mk 6,1-6; Ef 5,15-20) Mennyi kifogásunk van: a munka, a munkahely, család, stb. akadályoz abban, hogy Istennek él­jünk és szolgáljunk. Isten üzenni akar a mi ál-ura- inknak is: „Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak!” Persze ebből az üzenetből ne­künk magunknak kell értenünk: Istennek kell él­nünk és szolgálnunk! CSÜTÖRTÖK A Vú% fe‘ett a ki.rá'yi.u;alom a mi Urunké, az o Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké. (Mai 1,11; Jel 11,15; Mk 4,26-29; Ef 5,21 -33) Ha ez így van - márpedig így van! - akkor nem lenne jobb most azonnal megadni magunkat az Úrnak, és engedni, hogy Jézus legyen áz Úr éle­tünk minden területe felett? Nehogy a végén azu­tán kényszerből ismerjük majd el Isjpnt Istennek, Jézust a világ Urának és Királyának. Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelke- met! - És ezt mondva meghalt. Lk 23,46 (Zsolt 65,6; 2Kor 2,1-10; Ef 6,1-4) Megváltónk utolsó szavat ezek, a kereszten, amikor elhordozta bűnünk büntetését - milyen megrendítő erre gondol#! Ugyanakkor milyen reményteli és örömteli árra gondolnunk, hogy Jé­zus megváltása által nekünk is ezek lehetnek majd az utolsó szavaink testi halálunk előtt. Hi­szen ha Jézust elfogadtuk, mint Urunkat és Meg­váltónkat, akkor Isten nekünk is Atyánk, és oda­megyünk Őhozzá, ahová az Úr Jézus is ment. SZOMBAT va®y 32 seS‘ts®8em>ne vess el, ne hagyj el, szabadító Iste­nem! Zsolt 27,9 (Jn 20,19; Zsid 6,4-8; Ef 6,5-9) Érdemes ezt az igét kívülről megtanulni. Bizo­nyára lesztjek idők, amikor nyomorúságosán fog­juk érezni magunkat, akár bűneink, akár betegsé­geink, elhagyatottságunk, üldözöttségünk miatt. Bizonyára lesznek idők, amikor az imádság is ne­héz lesz. Jó lesz majd ezzel a zsoltárverssel felsó­hajtani. Bár egymondatos, mégis gazdag imádság ez. Van benne könyörgés: „... ne vess el, ne hagyj el...”, ugyanakkor hitvallás, dicsőítés is: „Te vagy az én segítségem... szabadító Istenem.” Baranka Mária Áldás (a 4. századból) Az Úr legyen előtted, megmutatván az igaz utat. Az Úr legyen melletted, hogy karjába zárva megoltalmazzon. Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen orvtámadóktól. r Az Ur legyen alattad, hogy felfogjon, ha buknál, és a csapdából kihúzza lábadat. Az Úf legyen benned, hogy bánatodban vigasztaljon. r Az Ur legyen körülötted, hogy megóvjon, ha neked esnek. Fölötted legyen az Úr, hogy ő áldjon meg. Árassza rád áldását a jóságos Isten. Fordította: Bodrog Miklós Az Evangélikus Külmissziói Egyesület február 28-án, szombaton fél 11-kor missziói ünnepélyt rendez a Deák téri gyülekezeti teremben. Keveházi László lelkész mb. teológiai előadó ünnepi megemlékezést tart abból az alkalomból, hogy jogelőd egyesületünk 90 évvel ezelőtt alakult. Az ünnepélyt közgyűlés követi, amelyen beszámolók hangzanak el és új vezetőséget választunk. Az egyesület tagjait és minden érdeklődőt szeretettel várja a Vezetőség. HATVANAD VASARNAP SZIVEMBE ZÁRTAM BESZÉDEDET Lk 8,4-15 Urunk fáradhatatlan a közöttünk végzett munkájá­ban. Semmit sem változott évezredek múltával. Ki tudja hányadszor járja már be a szántóföldet, hogy ugyanazzal a mozdulattal, bőkezűen vesse be mag­gal. A kárba veszett magok nem késztetik arra, hogy változtasson eddigi gyakorlatán. Nem jelöli ki föld­je szélét, hogy lássa meddig érdemes azt maggal be­vetni. A vetésterületről nem választja le kerítéssel a vékony földréteggel takart sziklás részt. Földje kö­zepén az évről évre gazzal felvert darabot sem gon­dolja kihagyni a vetésből. Vetésterületének tekinti az egész világot. A parla­gon fekvő világot beveti igemagvaival. Vetésterüle­te a templomoktól a családi otthonokig, kórházaktól a börtönökig terjed. A magvetés egyik legfőbb színhelyére a Szentlé­• 'T lek hívogató szavával gyűjti az embereket. Ö gyújt ott fényt sokak szívében az ige világosságával. A magvetést a hirdetett igével végzi annak reményé­ben, hogy az minden esetben jó földbe kerül és ter­mést hoz. Áldásnak tekinthetjük, ha az elhangzó ige halló fü­lekre és nyitott szívekre talál közöttünk. így talán nem teljesedik be rajtunk a próféta szava: „...akik hallanak, ne értsenek.” Mi milyen igehallgatók vagyunk? Megértjük-e Is­ten nekünk szánt üzenetét és követjük-e útmutatá­sát? Ne legyünk olyanok, mint akiről Jakab apostol beszél levelében: „Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de el­megy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. ” (Jak 1,23-24) Legyünk olyanok, akik hallgatjuk, meghalljuk Isten szavát, megértjük üzenetét és cse- lekedjük akaratát. Mi abban a kivételes helyzetben lehetünk, hogy a tanítványokhoz hasonlóan megérthetjük Jézusnak a magvetőről mondott példázatát. így feltételezhető, hogy mint igehallgatók és a pél­dázat értelmét ismerők igyekszünk elkerülni, hogy a három, termést nem hozó eset bármelyike is ránk vonatkozzon. Egyben legfőbb fohászunk az lehet, hogy Isten törje fel igéje által a szívünkben található ugart, hogy így előkészített hellyé váljon beszéde befoga­dására. Ott a kikelt mag mélyen gyökeret verhet és termést hozhat kegyelméből. Milyen talajba hullik nálad Isten igéje? Milyen szívvel és lélekkel fogadod Isten szavát? Szíved mélyébe zárod, vagy a felszínen marad, alig érintve életedet? Szíved keménysége nem engedi, hogy mélyebben verjen gyökeret, vagy a gondjaid fojtják meg Isten drága igéjét? Csak úgy hozhat gazdag termést életünk, ha meg­halljuk szavát, megértjük akaratát és szívünkbe zár­juk beszédét. „Szívembe zártam beszédedet” (Zsolt 119,11). Babka László Imádkozzunk! Köszönjük Istenünk, hogy ma is gazdagon hin­ted igédet. Kérünk, Szentlelked által tedd halló­vá fülünket és nyitottá szívünket igéd befogadá­sára. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. február 15. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafensch- er Károly; de. 10. (német) Dietrich Tig- gemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békás­megyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Bozóky Éva; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) ifj. Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zász- kaliczky Péter; du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI. Németvöl­gyi út 138. de. 9. (családi) Joób Máté; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rá­kospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky Já­nos; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVn., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kál­mán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; HATVANAD VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2Kor 12, 1-9; az igehirdetés alapigéje: Lk 8, 4-15. HETI ÉNEKEK: 279, 258 Jöjjetek, Isten Fia hív. (435. ének) Idősebb, templomba járó testvéreink az éneket kezdő sora után így ismerik: „Jertek hozzám Krisztus mondja... ” Énekünket Grünwald György tiroli cipészmester írta. Nyomtatásban 1530 körül Nümbergben jelent meg. Eredetileg 16 vers volt, tele szentírási vonat­kozásokkal. Grünwald, Jézus hívó szavát önálló módon magyarázza. Pl. a ter­mészetből a virágzás és hervadás képét hozza, és ennek tanulságát vonja le. A „haláltánc” képekhez hasonlóan azt rajzolja, hogy el kell mennie annak is aki elkészült, annak is aki könnyelműen élt. Arra bíztatja a hívőket, hogy az Igében keressenek vigaszt a ha­lál ellen és induljanak a keskeny ösvényen, mert Isten amit ígér meg is adja. Egy régi írás így jellemzi Grünwaldot: „Amit szájával tanított, azt vérével pecsételte meg. ” Ez arra utal, hogy hitéért börtönbe került, majd 15 társával együtt halálra ítélték, - 1530 nyarán Kufsteinben megégették. - Jó, ha tudjuk, hogy egy ilyen hívő, hitvalló élet van énekünk mögött. Jézus hívása mindig komoly, életet átformáló, megújító igény volt. Mi különösen szeretjük hallani Máté 11-ből „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok... én megnyugvást adok nektek". A folytatását a hívásnak már szeretjük elfelejteni, mert igáról, szelídségről, alá­zatról szól. Ez pedig a Jézus követésének feltétele. Énekünk a 3. versben ezt így fejezi ki: „Halljuk meg Urunk hívását! A rögös út ne legyen gát, Követni Jézust hitben!” . Lukács 14-ben a hívás így hangzik: „Jöjjetek, mert már minden készen van... ’’ Erre nézve, énekünk 4. versét idézzük: „ Mind, amit örök Istenünk Szent szavában ígért nekünk Szikla szilárdan áll fenn. Beteljesül az ígéret Elnyerjük az üdvösséget Jézusunk által. ” Gáncs Aladár ii f

Next

/
Thumbnails
Contents