Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-02-15 / 7. szám
Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1998. FEBRUÁR 15. HATVANAD VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 FT „Isten igéje nem marad gyümölcs nélkül, hanem talál mindig jó talajt is. ” Luther — A TARTALOMBÓL — BESZÁMOLÓ AZ ÖKUMENIKUS IMAHÉTRŐL HOZZÁ ILLŐ TÁRSAT KERES A BIZONYSÁGTEVŐK FELLEGE: BENKÓCZY DÁNIEL A 20. század utolsó évtizedében a Kárpát-medencében gyakoriak a 200 éves templomszentelési évfordulók. Érthető ez, hiszen a Türelmi Rendelet adta lehetőség nyomán újjáéledtek az ellenreformáció évszázadai alatt templomuktól, lelkészüktől, kántoruktól és iskoláiktól megfosztott evangélikus és református gyülekezetek. Január 17-én a szlovákiai Komámo evangélikus gyülekezete is ünnepelt. Templomukat 1795. júniusában kezdték építeni és 1798. január 14-én szentelte fel Mosóczy Mihály pozsonyi teológiai tanár. A 23 méter hosszú és 11 méter széles templom alsószopori Nagy Pál lelkész szolgálata idején épült, aki 52 évig szolgált a komáromi gyülekezetben. O testvéri módon rendezte az istentiszteletek rendjét a templomépítő, zömében maEgyütt hitben, reménységben és szeretetben... gyár, s kisebbségben német és szlovák ajkú hívek részére. A templom mai neoklasszicista belső terét Jánossy Lajos esperes szolgálata idején kapta, aki 41 évig volt a gyülekezet hű pásztora. Az ő nevéhez fűződik 1899-ben a torony felépítése és három harangjának öntetése. A 200 éves évfordulóra a templomot teljesen felújították, részben a hívek adományaiból, részben segélyből és a város támogatásából. A templomszentelés 200 éves évfordulójának ünnepén a gyülekezet felügyelője köszöntötte a vendégeket és a gyülekezet tagjait. Az istentiszteleten a gyülekezet ifjúsága ismertette a gyülekezet életének és a templom történetének fontosabb eseményeit, id. Trugly Sándor másodfelügyelő magyarul szólt a templom történetéről. Szavait ezekkel a mondatokkal zárta: „Sok név, lelkészek és elöljárók, egyháztagok nevei szerepelnek a templomépítő, egyházmegtartó hős korszaknak mondható időszakban. Ma 200 év után, a templomépítő családok nevei szinte ismeretlenek, ritkaságként vannak jelen. Szétszóródtunk, akarva-akaratla- nul is, de bizonyosan e templom falai között megkereszteltek és konfirmációi fogadalmat tett testvéreink soraiban többen vannak, kik szívükre hallgatva, határokon túlról is eljöttek hozzánk, hogy együtt énekelhessük: Erős vár a mi Istenünk! Legyen hálaadás mindenható Istenünknek, hogy hitben, reménységben és szeretetben újra egymásra találtunk.” Az igehirdetés szolgálatát dr. Július Filo szlovák egyetemes püspök végezte Róm 15,7-13 alapján. Utalt a gyülekezet küzdelmes múltjára, de a jelen problémái sem kevesebbek - mondotta. A hitünket a mai világban kell megélnünk, küzdve az egyházat és a társadalmat romboló bűnökkel. Fogadjuk be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket. A reménység Istene töltsön be minket a hit által teljes örömmel és békességgel. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében D. Szebik Imre püspök Zsoltár 26,8 versével köszöntötte az ünneplő gyülekezetei. A templom az imádkozás helye, az Istennel és egymással való testvéri találkozás áldott lehetősége. Jézus Krisztus személye és közös múltunk egybekapcsol bennünket. Keressük bizalommal azt, árúi ösz- szeköt és végezzük szolgálatunkat reménységgel, - mondotta köszöntőjében. A liturgiában részt vett Radoszláv Danko komámoi lelkészen kívül Aradi András lelkész is, aki a békéscsabai testvérgyülekezet népes küldöttségével érkezett az ünnepre. Szarka Károly a másik másodfelügyelő is sokadmagával Békéscsabáról származik. A komáromi gyülekezetei Ihász Beatrix komáromi segédlelkész képviselte, aki havonta tart magyar nyelvű istentiszteletet a komámoi templomban. A város nevében Stubendek László alpolgármester köszöntötte a gyülekezetei és a vendégeket. A két és fél órás templomi ünnepség után a gyülekezet tagjai és a vendégek átvonultak a szépen felújított volt tiszti-kaszinó épületébe, ahol a helybeliek és a vendégek ének- és zeneszámokkal szolgáltak. A gazdagon megterített svédasztal mellett ismerkedésre és testvéri beszélgetésekre nyílott alkalom. Ez az ünnep is erősítette a más anyanyelvű evangélikusokban a közös Krisztus-hitet, s reménységünk szerint a kölcsönös testvéri szeretetet. Sárkány Tibor Segítségünkre sietett a Lélek i------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Könyvbemutató 1998. február 19. csütörtök, 15 órakor a Budapest, Deák téri Evangélikus Gim- ! názium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Ordass Lajos: Válogatott írások (folytatás) | Válogatta és az utószót írta: Szépfalusi István (Bécs) | Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1998. | Püspökünket 1948-ban hamis vádakkal börtönbe zárta az állami önkény, majd | 1956-os hivatalába történt visszatérése után 1958-ban állami és egyházi összefo- | gás távolította el újra tisztségéből és kényszerítette némaságra 1978-ban bekövet- | kezett haláláig. | Emlékezzünk életére és munkásságára! | Az Evangélikus Sajtóosztály kiadásában megjelent kötet a negyedik az Ordass * írások sorában. Részletesen bemutatja Ordass püspök kétszeri hivatalából történt I eltávolítását és az Ordass per eddig ismeretlen jegyzőkönyvi anyagát. A püspök I 1958-as állami és egyházi meghurcoltatásának bemutatása fontos kortörténeti do- I kumentum. I A könyvet bemutatja Szépfalusi István. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! L--------------------------------------- | Az év első hónapjának derekán hagyományosan összegyűlnek a keresztyének, hogy együtt keressék imádságban meny- nyei Atyjukat. így volt ez ebben az évben is. Imádságunk, kérésünk középpontjába most a Szentlélekért való könyörgés került. „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek" volt a hét ösz- szefoglaló témája és ez már válasz egy miért kérdésre: miért éppen a Lélekért kell könyörögnünk. Túl azon, hogy Isten akarata, nagymértékben a gyöngesé- günk, - az egyén és az egyház népének gyöngesége ad okot erre a kérésre. Rövid az idő ahhoz, hogy teljes képet tudjunk adni országos szinten, de általában elmondhatjuk, hogy mindenütt tartottak imahetet, ha nem is volt mindenütt „ökumenikus”. Jó lenne számot vetnünk ezzel a jelenséggel, mert ez is a „gyöngesége ink" sorába tartozik. Még imádkozva sem bírjuk egymás közelségét? Vajon vár- hatjuk-e imádságunkra a választ, ha a legfontosabbról feledkezünk meg:..... hogy mindnyájan egyek legyenek...?” A találkozásokban, a megismerésben, a barátságok születésében kaphatjuk meg a Lélek segítségét. Megnyitó istentisztelet a budapesti Nap-utcai baptista templomban volt. Az „ökumené vezérkara”, az egyházak vezetői látogattak el ide, hogy példájukkal a megnyitón mutassák meg: a Lélek egyesíteni tud bennünket, minden különbözőségünk ellenére is. A vendéglátó egyház elnöke, dr. Almá- si Mihály, megnyitójában dr. Haraszti Sándor halálhírét jelentette* be. Dr. Paskai László prímás érsek meditációjában a hét alapgondolatát fejtette ki. Az első gyülekezetek tapasztalása volt: a Szentlélek imádkozik bennünk. Ami a gyöngeségünket jelenti, az éppen az, hogy nem tudunk imádkozni, gyöngít a világ hatása is, - meghaladott a vallás, a kereszténység, - gyöngít a kísértés, megromlott emberi természetünk. Mindezek fölött áll a Lélek segítsége! Igehirdetésében dr. Harmati Béla püspök ÍJn 4,1-3 alapján Isten szeretetéről szólt. Megtaláljuk-e, elérjük-e, továbbadjuk-e? A pluralizmus világában élve ezen a héten mi azt látjuk meg, sok népe van Istennek ebben a városban! A Lélek abban segít most, hogy ne azt mondjuk: „...nem vagyok olyan, mint a többi... ”, hanem a vámszedővel együtt mondjuk: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek. ” Nyitott társadalomban lássuk be, hogy a szabadságunk korlátja a másik ember szabadsága. Abban legyünk nyitottak, hogy az isteni erők szabadon áradjanak tovább mások számára. A baptista gyülekezet énekkara segítette a gyülekezetei az áhítatban. Kedves külföldi vendégei is voltak ennek az estének: az atlantai presbiteriánus Columbia Teológiai Szeminárium növendékei éppen tanulmányúton jártak hazánkban, vezetőjükkel dr. Darel Guder professzorral, aki köszöntést is mondott a gyülekezet előtt. A tihanyi Bencés Apátságban Jó ezt kimondani: régi barátság fűz össze a bencésekkel és ennek volt következménye, hogy dr. Korzenszky Richárd házfőnök az imahét egyik estéjére D. Szebik Imre püspököt hívta meg szolgálatra. A kedves, meleg fogadtatáson túl igen jó érzés volt, hogy az apátsági templom megtelt a hívekkel, akik között nem csupán a helybeliek foglaltak helyet, hanem nyugodtan mondhatjuk, hogy a Balatonfelvidék keresztényeinek összegyülekezése volt Zánkától, Dörgi- csén keresztül Balatonföredig, sőt Veszprémig. És ebbe a felsorolásba a vidék evangélikusai is beleszámítottak. A házfőnök figyelmessége arra is kiterjedt, hogy a Tihanyban élő - talán egyetlen - evangélikus fiatalt, Tóth Franciskát kérte meg, hogy orgonán kísérje egyházunk himnuszát, az „Erős vár a mi Istenünk”- et. Bevezetőjében hangsúlyozta Korzenszky Richárd, hogy éppen a bencés rend templomában jó együtt lenni, mert ez a rend megelőzött mindenféle egyházszakadást és az egyetemességet példázza. Szebik Imre püspök Róm 8,14 és következő verseit választotta alapigéül. Hangsúlyozta ennek az estének egyháztörténeti jelentőségét és személyes hittől áthatott bizonyságtételében arról vallott, miért szereti az Ökumenikus Imahetet? Mert ugyanazzal az Úrral találkozunk mindannyian, mert magyar népünk közösségében vagyunk együtt és építjük együtt a nemzetet, mert Jézus Krisztus teremtő Szentlelke van közöttünk, Jézus Krisztushoz való hűségünk jut kifejezésre. Gyöngeségünk van bőven. Nem értjük meg egymást, önzőén magunkat tartjuk jobbnak, romlottak vagyunk, és kísértésekben botladozunk, társadalmi kórképünk is mutatja gyöngeségünket. De mássá lehetünk, ezért áll a golgotái kereszt. Miközben elfelejtett a világ imádkozni, mi úgy tudjuk, hogy az imádság tartja a világot. Új színt adott az istentiszteletnek, hogy valóságos kórustalálkozó volt ezen az estén. A helyi apátsági kórus mellett balatonfüredi és környéki katolikus, református és ökumenikus kórusok énekeltek. Új gondolat támadt bennem ezek hallatán: az ökumenét a gyülekezeti kórusok szintjén is lehet erősíteni! Tszm
