Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-12-13 / 50. szám
Evangélikus Elet 1998. DECEMBER 13. ö.oldal r g SAMUI a a m Kedves Gyerekek! Immár a harmadik gyertyát gyújtjuk meg az ádventi koszorúnkon! Egyre jobban lehet érezni ebben az izgatott várakozásban Karácsony közeledtét. Gondolom, otthon is egyre nagyobb a sürgés-forgás és a gyülekezetben is lázasan tanuljátok a szerepeket vagy ajándékkészítő alkalomra készültök. A karácsonyhoz hozzátartozik a mézeskalács is. Amellett, hogy jó időtöltés, főleg ha többen sütitek a barátaitokkal, unokatestvéreitekkel vagy osztálytársaitokkal együtt, remek jó ajándékot, karácsonyfadíszt vagy ebéd utáni csemegét lehet készíteni belőle. A receptje.és az elkészítése is nagyon egyszerű. íme: Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 1 evőkanál méz, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 kávéskanál törött fahéj, 3 szem szegfűszeg, 2 db tojás i • Elkészítés: Az átszitált lisztet, porcukrot, fahéjat, szódabikarbónát, szegfűszeget, tojást és mézet összegyúrjuk és 2 órát pihentetjük. Majd a tésztát lisztezett gyúródeszkán 1 cm vastagra nyújtjuk és tésztaszaggatóval elkészítjük a formákat. Ezeket kikent, kilisztezett tepsibe rakjuk. Tojássárgájával megkenjük, mogyoróval, dióval díszíthetjük. Ha megsült, a tetejét díszíthetjük cukormázzal . Ehhez egy tojásfehérjét kemény habbá kell felverni és 20 dkg leszitált finom porcukrot kell belekeverni. Ezt a sűrű, fehér masszát töltsük egy tiszta nejlonzacskóba, aminek az egyik sarkát picit lyukasszuk ki! Az így elkészített írókával díszíthetjük a mézeskalácsokat. Ha nincs otthon sokféle tésztaszaggatótok, Ti is kitalálhattok formákat! Ehhez csupán papíron kell megrajzolnotok a mintát és a kinyújtott tésztára ráhelyezve ezt a sablont óvatosan késsel körül kell vágnotok. Ha ezeket fára szeretnétek akasztani, még sütés előtt gyufaszállal tegyetek rá egy pici lyukat, amibe a madzagot belefűzitek később! Jó szórakozást! Pötty bohóc FIATALOKNAK rr Jézus, mert O a megígért... segítség! Ha még esetleg nem tudjátok, hogy mit adjatok elő karácsonykor, akkor próbáljátok meg ezt a rövid kis jelenetet! Ezt még felnőtt segítsége nélkül is meg tudjátok tanulni és hittanórán vagy gyermekbibliaköri órán, vasárnapi iskolában meglepetésként előadhatjátok a többieknek! Ezzel is örömet lehet szerezni!!! Karácsonyi jelenet az Ige alapján (Nagy sereg gyerek veszi körül a karácsonyfát, egyik oldalon a fiúk, másik oldalon a lányok állnak. Eléjük lép ki egy érthetően beszélő fiú és azt mondja): Krisztus születését mondjuk el ma este- Bocsássunk meg annak, aki versbe szedte... (A fiúkhoz megy) Ti hárman, pásztorok lesztek a nyájatoknál, (A színpad bal sarkába állítja őket. A lányok közül választ) Ti angyalok lesztek, mint az Igében áll, (Egy fiúhoz) Te leszel majd József. A kezeden a Kisdeddel. (A színpad jobb sarkába állítja, egy kis ülőhely mögé, ahol majd Mária ül) t Ülj csak ide, Mária! (A helyére vezeti , az egyik angyalhoz) S Te kis angyal, kezdd el! 1. angyal: (kezében csillagszórót tarthat, körülötte többen állnak - itt is a nagyobbak kezében lehet csillagszóró) Szikrázó fényt hoztam a ragyogó égből, Mert ma nagy ünnep van, nem elég a fényből. Zengjen angyalének, a csillag szikrázzon, Jézus születése ünnep a világon! (Énekelnek: Mennyből áz angyal... Énekeskönyv 548) 1. pásztor: Jaj, de megijedtem, micsoda fényesség... 2. pásztor: Pásztorok! Mit féltek? Örömet kiáltunk: Megszületett íme, kire régen vártunk, Dávid városában, örüljön szívetek A megtartó Jézus éppen ma született! 3. pásztor: Eljött a Megváltó? Kit Istenünk ígért? Legyetek áldottak ezért a jó hírérét! 1. angyal: Pólyával jászolba helyezte, A gyermek Úr Jézust oda lefektette. (Mária kezében nincs semmi, a gyermek tartását, elhelyezését mozdulattal mímeli) 1. pásztor: Nem talált helyet világ Messiása? 2. pásztor: Szegénnyé lett értünk a Menny nagy Királya! (angyalok énekelnek: Dicsőség mennyben az Istennek... Énekeskönyv: 168) (Ha volt csillagszóró, mind kialszik, angyalok beállnak a lányok közé, egy lépést hátralépve.) 1. pásztor: Eltűnt, nézd az angyal, el a fényesség is... 2. pásztor: De szívemben ragyog az a Csillag mégis! 3. pásztor: (kis fehér batyucskát vesz elő) Menjünk Betlehembe, vigyünk ajándékot Ne értékét nézzék, csak a jó szándékot... (elindulnak, 3 lépést téve a színpad jobb sarkában ülő Mária felé és a mögötte álló József elé lépnek) József és Mária, adjon Isten néktek, Tudjátok-e, ki lesz ez a kis gyermek? Angyalok hirdették nekünk a pusztában,- Ő az, higgyétek el, világ Messiása! (Ének: Jászolban a szalmán... Énekeskönyv: 169) (Pásztorok visszavonulnak a beszélő szavai alatt) (A kezdő, beszélő fiú, középen) Csodálkozik József, Mária is ámul, Szívében forgatja e szavakat mátul. Nyájukhoz pásztorok szépen visszatérnek, Dicsérik az Istent, ameddig csak élnek. (Fiúkkal együtt) Mi is dicsőítsük énekkel, imával... (Lányokkal együtt) Hű szívünk éneke a menny felé szárnyal! (Sok fiú együtt) Úr Jézus, ki nem vagy már kicsike gyermek, Mint királyunk előtt, szolgák énekelnek Úgy zengjük királyi neved mindörökké. (Lányokkal együtt) Legyen áldott a nap, mikor földre jöttél! (Ének: Krisztus Urunknak áldott születésén... Énekesk.: 158) A gyertneksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Lk 4,18-21 A mai napot végiggondolva, nem sikerült minden olyan formában, mint ahogy azt szerettem volna. Voltak tévedéseim és voltak olyan dolgok, amik nem jutottak az eszembe, pedig megtanultam és tudom, de az izgalom és egyéb más okok miattnem jutott akkor és ott az eszembe, amikor kellett volna. Ezt a dolgot többféle, módon is le lehet reagálni. Eshetem pánikba, hogy jaj mi lesz velem, mihez fogok én most kezdeni... De az ilyen dolgok csakhamar elvezetnek az önsajnálathoz, ami nem jó. Mert majdnem mindig ugyanoda jut az, aki ebbe belekezd, ez pedig a mindannyiunk által jól ismert: „...én szegény, szerencsétlen, nálam nincs szerencsétlenebb a földön... ” Ugye milyen ismerősek ezek a gondolatok? Talán már nekünk is számtalanszor megfordultak a fejünkben hasonlók. Hadd kérdezzem meg, jók voltak valamire? Használt ez nekünk, vagy a közvetlen környezetünknek? Ha végiggondoljuk, be kell látnunk, hogy az önsajnálat semmire sem jó. Bár biztosan vannak olyanok, akik ezt a dolgot is nagyon szépen meg tudják ideológizálni, de ez mit sem ér, mert nem más, mint a saját lelkünk elaltatására szóló üres, tartalmatlan frázisok! A másik reakció az lehet, hogy megpróbálok körülnézni a közvetlen környezetemben, hogy ki lehet az, aki segíthet rajtam. Pontosabban azon, hogy többet ne történjen meg az a dolog, ami miatt kudarcot vallottam. Először a barátokhoz szoktunk elrohanni, mert ez már egy természetes dolog, hogy egy bizonyos életkor után az ember több belsőséges dolgot megoszt a barátaival, mint a szüleivel. Ha itt sem találunk megoldást a problémánkra, akkor szoktak következni a különböző pótcselekvések, vagy éppen ekkor szoktunk pótszerekhez nyúlni. Ezeknek nagyon széles a skálája, és nem lenne értelme általánosítani, hisz ez mindannyiunk életében másképp jelenik meg. Az biztos, hogy ott van, de a megjelenési formái más és más! Istenhez is szoktunk ilyenkor fordulni, de milyen komikus, hogy nagyon sok esetben ez a viszony csak feltételekhez kötött. Nagyon sokan csak akkor fordulnak Isten felé, ha bajban vannak. Biztosan ismerjük azt a formát, amikor felajánlunk valamit, de csak feltételes módban. Csak akkor tesszük meg, ha Isten teszi meg először azt, amit kértünk. Ami még ennél is szomorúbb a számomra, hogy néha any- nyira el vagyunk magunkkal foglalva,- hogy nem halljuk meg az Isten üzenetét. Pedig halljuk, szól hozzánk, de mi nem fogadjuk be. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint azok az emberek ott a zsinagógában. Ok nem csak hallhatták, de láthatták Isten fiát, de nem fogatták be Őt. Mert mást vártak, mert nem fért bele az ideológiai elvárásaikba Jézus és még lehetne sorolni tovább. Adventi készülődésünk nagyon fontos része az, hogy önvizsgálatot tartsunk. Magunkba nézve tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy mi képesek vagyunk-e befogadni azt a Jézus Krisztust, akinek az eljövetelére várunk. Vagy mi is olyanok,vagyunk, mint a zsinagógái előljárok és tagok? Tisztítsuk meg hát szívünket, távolítsuk el mindazt, ami nem illik oda, hogy tudjuk felkészülve várni Jézus eljövetelét. Tudjuk elmondani imádság gyanánt Baja Mihály versének egy versszakát: Te vagy Uram, a mi Királyunk! Kelj fel a mi segítségünkre, Kezünket összetéve kérünk: Adj vidulást beteg szívünkbe. Jéckel Gábor Karácsony: a keresztyénség legfőbb értékének, a szeretetnek az ünnepe. ^ Az európai kultúra fontos jellemzője a humanizmus, az emberközpontúság, vagyis az ember személyiségének és életének a tisztelete. Sokat vétettek ellene földrészünkön, vallásosnak nevezett korszakokban is, de azért Európa mindig legalább egy fokkal fontosabbnak tartotta az embert, mint más művelődési körök. Ezt' az európaiság tartozékának, jellemző vonásának hisszük, történelmi értelemben is. Az evangélium is humanista, mert tiszteli az embert, de a humanizmus profán Kétféle szeretet eszme is, a humanista gondolkodású emberek, egy, része nem hívő. A világi embertisztelet leghosszabb gyökere az ókori görögségig nyúlik le. AXV1I1. században kezdett eszmei hatalom lenni, azóta erősödik, gazdagodik. Autonómiára törekszik, függetlenedni az ideológiáktól, némely ágazataiban a vallástól is, de az evangéliumi tanítást, mint egyik elődjét, formálóját nem tudja, hiteles képviselőben nem is próbálja megtagadni. A hívő ember helytelenül teszi, ha a világi humanizmus létjogosultságát vagy érdemét kétségbe vonja, mert nélküle kiszorulnának az emberért való összefogásból a Nemzeti örökségünk” és amiről a térkép beszél. „Kastély, te látod majd, késői nemzedékeinket... pedig porból lettél és por temet majd téged is éppúgy, mint minket... " - olvassuk a „Kastélyok a történelmi Ma- » gyarországról” címmel megjelent csodálatosan szép album bevezetőjeként választott sorokat. De éppen az ilyen nagy gonddal, tudással és végtelen szeretettel - a múlt értékei kötelező megmentésének tudatában - összeállított képes album segíti a későbbi nemzedéket valóságos történelmi múltja megismeréséhez. Nemzeti örökségünk ápolása olyan közös ügyünk - olvassuk a könyv bemutatójára szóló meghívón -, amelyről nem lehet eleget írni ahhoz, hogy méltóképpen megőrizzük azt a saját örömünkre és talán késő unokáink számára. A régen tervezett Nemzeti Örökségünk könyvsorozat első albumának szerzője Bagyin- szki Zoltán fotográfus, a Budapesti Városvédő Egyesület tagja, akinek eddigi életében meghatározó volt a földrajz, a történelem, az építészet és az utazás sze- retete és - könyvei lapozgatása során úgy érzem - magyarsága!- „A kastélyok szerelmese vagyok, e témában sokat forgattam a szakirodalmat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkám és a szenvedélyem találkozhatott. Földrajzszakos tanári, valamint népművelői diplomát szereztem. Az építészet és a szépség szeretete ösztönzött a fotózásra, a magyar műemlékek megörökítésére... ” mondta a könyvet bemutató sajtótájékoztatón. Húsz év kutatómunka és tízezernyi felvétel! Ennek eredménye a 155 magyar kastély képanyagával, 220 színes oldalon, háromnyelvű (magyar-angol-német) ismertető szöveggel, bőrkötésben megjeBagyinszki Zoltán fotográfus Nemzeti ÖRÖKSÉGÜNK KASTÉLYOK A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGRÓL lent nagyformátumú könyv. Hozzá a kiadó ajándéka - mellékletként - a történelmi Magyarország poszter méretű grafikai térképe, a kastélyok helyszínének bejelölésével. Hol találhatók ezek a történelmi Magyarország építészeti kincsei? Magyarországon, Burgen landban, Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján: Budán, Abonyban, Gödöllőn, Kenderesen, Martonvásáron, Nagy- cenken éppen úgy, mint Fraknón, Kismartonban, vagy Csáktornyán, Szabadkán. Gyönyörködhetünk a bethlenszent- miklósi, gernyeszegi, kolozsvári, mezöőrményesi vagy vajdahunyadi, a borsi, az eperjesi, a késmárki és a pozsonyi, a beregszászi, munkácsi vagy ungvári történelmi kastélyokban, hogy csak néhányat említsek a 155-ből. Történelmi nevek, történelmi városok, történelmet formáló családok. Kastélyok, paloták, gyönyörű kis kúriák - sok pusztulófélben, némely csak romjaiban erősíti a múltat. Bagyinszki Zoltán 50.000 kilométeres európai és kárpátmedencei útján 350 kastélyt tekinthetett és ismerhetett meg - időnként kalandos és veszélyes tereken. Megnyugtató volt számára, hogy útjai során sok jó baráttal, mecénással is találkozott, akik támogatták gyűjtőmunkájában. „Külön köszönöm Szarvassy Imre és Finta József bátorítását, valamint a Publi-CITY 1492 kiadónak, hogy Ők komolyan gondolták” - írja könyve előszavában. Az egyedi papírra nyomott művészi album nyomdai minőségét is dicséret illeti. A könyv szövegét - saját kutatásai alapján - dr. Horváth Hilda művészet- történész írta, dr. Sisa József, az MTA Történelemtudományok tanszékének munkatársa lektorálta. A kitűnő szerkesztésű albumnak - a történelmi-földrajzi ismeretek bővítésében külön említésre méltó értéke, hogy minden oldalon a történelmi Magyarország térképébe bejelölve a vármegye, ahol a kastély található, úgyszintén a vármegye színes, történelmi címere. A könyvhöz előszót gróf Nyáry János, a Magyar Történelmi Családok Egyesületének alapító elnöke írt, Kölcsey Ferencet idézve: „És mond: Honfi mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort... ” (Az album e hó végétől kapható, de a kiadótól már beszerezhető. Telefon: 343- 0780.) Schclken Pálma nem hívők, köztük nagy írók, tudósok, jeles orvosok. Tagadhatatlan, hogy az egyházak az utóbbi időkben sokat tanultak, sőt eltanultak a világi gondolkodásnak abból az eszmeköréből, amelyet humanizmusnak szoktak nevezni - például az emberi jogok korszerű megfogalmazását. Az evangéliumi szereteteszme és az általános humnizmus között, a részben azonos háttér ellenére, szükségszerűen van különbség. A humanizmus korunkban jól meg tud állni a maga profán lábán. Ezt világosan látom és tanúsíthatom, ha francia és belga barátaim emberségére, segítőkészségére, türelmes megértésére gondolok. Vallásilag közömbös emberek, s ha van világnézeti közömbösség, többé-kevésbé az is jellemző rájuk. (Bár az európai általános humniz- must világnézetként is értelmezhetjük.) De vajon milyen messzire ér el az önelvű emberi szolidaritás? Tud-e bizonyságot is tenni? Mennyire telik erejéből például a megbocsátásra? Bölcselkedés helyett egy irodalmi példát idézek, ki-ki vonja le belőle azt a tanulságot, amelyet logikusnak tart. Victor Hugónak, a múlt századi nagy francia költőnek van egy szép verse: Csata után (Aprcs la bataille). Egy magas rangú katonatiszt - a költő édesapja - az ütközet után végiglovagol a halottakkal, sebesültekkel borított csatatéren. A tisztiszolga kíséri. Észreveszik az ellenséges hadsereg egyik muzulmán katonáját, aki súlyos sebesülten, jajgatva fet- reng a földön, és vízért könyörög. A katona leszáll a lováról, odamegy a szerencsétlenhez kezében a kulaccsal - az ellenséghez, akinek a lelkén ki tudja, mennyi kegyetlenkedés szárad... Ez az európai humanizmus. Ám a történetnek itt még nincs vége. A sebesültnek keze ügyében van a revolvere, és rálő embertársára, aki segíteni akar rajta. (Hihető: századunk hetvenes.éveiben történt, hogy a „Vörös Khmer” fegyveresei tüzet nyitottak az amerikai katonákra, akik a tengerből ki akarták menteni őket.) A ló hátrahőköl. A sebesült erőtlen, a lövés nem talál. A versben nincs benne, de érthetjük: a katona kiüti a pogány kezéből a gyilkot. A tiszt mégsem megy tovább könyörület nélkül, ahogyan a józan ész kívánná (és ahogyan az amerikai tengerészek tették); azt mondja a szolgájának: „Itasd csak meg” (Donne- lui tout de m?me f bőire). Ez a Biblia szelleme. Dr. Bán Ervin
