Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-22 / 47. szám

Evangélikus Elet 1998. NOVEMBER 22. ö.oldat Sfl MMÜM Kedves Gyerekek! Örömmel vettem, hogy sokan küldtetek be helyes megfejtést a reformációi rejtvénnyel kapcsolatban, melynek elrejtett szava a REFORMÁCIÓ volt. Hugyecz Boglárka patvarci, Kardos Anita fancsali és Láng Judit budapesti helyes be­küldők nyertek Luther-rózsás kitűzőt. Gratulálunk! Nemrég kaptam egy kedves levelet Bognár Nikolettől, aki Sárosdon lakik. Ök a Szé­kesfehérvári Gyülekezet szórványához tartoznak és unokatestvéreivel együtt járnak hit­tanra. Sokat rajzolnak a hittanórákon. Itt láthatjátok Bognár Gábor, harmadikos unoka- testvére „Mózes” című rajzát. Köszönöm, Nikolett, a kedves levelet és a rajzokat! A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. KEDVES GYEREKEK! Színek sorozatunkban ma a kék színről beszélgetünk. Ha meghalljuk ezt a szót, sokunknak biztos az égbolt vagy a víztükör kékje jut eszünkbe. Vagy egy kék szempár, eset­leg egy kedves kék virág. Sokféle árnyalatával eljátszva, lehetne „jókedv mutatót” készíteni gondolatban. Hiszen a nagyon világoskék vidámságot áraszt, amíg a sötétkék zordságot, rosszkedvet áraszt. Ehhez a színhez választott bibliai történet is vízhez kötődik. Amikor elolvastam János evangéliumának 5. fejezetét az első­től a 15. versig, kis papírokra felírtam a történetet mondatok­ban, hogy később is emlékezzem rá és el tudjam mondani. Hogy könnyebben jegyezzem meg a történetet, egy szónak a betűivel jelöltem meg a sorren­det. De épp, amikor elkészültem és át akartam olvasni, kinyílt az ab­lakom és a szél összekeverte a pa­pírdarabokat. Tudnátok-e nekem segíteni a szó megfejtésében? Ha sikerült, küldjétek el nekem! S - Sánták, bénák, betegek fe­küdtek a Bethesdánál. D - Egy angyal felkavarta a vizet. O - Várták a víz megmozdulását. T - Jézus megkérdezte: „Akarsz- e meggyógyulni?” É - „Uram, nincs emberem.” T - „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!” A - Aki elsőként lépett a vízbe, meggyógyult. E - Azonnal egészséges lett az ember és járt. C - Elment Jézus Jeruzsálembe. D - Aznap pedig szombat volt. Ez az ének szintén erről a bibliai történetről szól. Remélem, tetszik! Bethesda taván D G D A d-M----JJ.—d-----J---­".. «1* W......... —j i.i .j-----------­l.Úgy gyötört aszomj, és nem volt e-rőm már el-hagyni fekvő-he- lyem. ^*F D G D A D jf! hi- á - ba volt sok A ....Ld-Ld...................... víz-moz­du-lás, csak fe-küd-temre-mény-te- D E ....­le n. A Ó. mi-ért is é-lek. ha nincs re-mé-nyem, fe-lelj hát nagy Is - te­nem! F D G D A D 3.....*-------------J..L.d---J— .................zf ...yy...».. i­jjj-------- 11 Már hi-á - ba volt sok vízmoz-du-lás, ha más gyógyul, mit cr ne-kem. M indenki gyűjtögetett már olyan dolgot amikről úgy tartottuk , hogy hasznosak, vagy éppen szépek. Emlékszem, amikor gyermek koromban elkezdtem képeslapokat gyűjteni. Elő­ször teljesen rendszertelenül, aztán, ahogy szaporodtak ezek a lapok egyre- másra állítottam fel a magam kis kategó­riáit, miszerint egy besorolási rétegbe került az a bizonyos lap. Aztán már válo­gattam témák szerint, végül pedig már csak olyan lapokat gyűjtöttem, amiken tájakat, városokat ábrázoltak. Tettem mindezt olyan megfontolásból, hogy ha nem is juthatok el minden helyre, de leg­alább láthatom azokat a dolgokat, amik szépek, vagy mások szépnek, megmutat­ni érdemesnek találtak. Az iskoláimban is azt az elméletet sulykolták belém, hogy próbáljak meg sokmindent össze­gyűjteni, mert ennek később sok hasznát vehetem a későbbi „életben”. Én akkor úgy fogtam fel ezt a dolgot, hogy az embernek inkább szellemi dol­got kell gyűjtögetnie, hisz ezek azok a dolgok, amit nem vehet el tőlünk senki, és ezek által is gazdagabbak leszünk. Ugyan nem abban az értelemben, aho­gyan ezt ma sokan értelmezik, de bizton állíthatom, sohasem bántam meg ezt a Mit gyűjtögetsz? Lk. 12/19-20 fajta gyűjtögetést. Tudom, hogy sokan ezt az iskolai felszólítást egészen más­ként értelmezték, vagy értelmeznék a mai napig is, de nem tudom eldönteni, hogy ők ténylegesen jobban jártak volna. Azt ugyan látom, hogy nagyon sok volt osztálytársam, barátom most sokkal job­ban él, ha a dolgok anyagi helyzetét né­zem, de nagyon sok esetben nem cserél­nék velük. Tudom, hogy sokan vallják azt a mon­dást, miszerint a pénzzel el lehet mindent érni. Én nem állítom ennek az ellenkező­jét, de látom azt, hogy nagyon sokan rabjai lettek a pénznek, és annak amit ez­által meg tudnak szerezni. Ezáltal pedig valahol elvesztik a természetességüket, hisz kialakítanak egy olyan művi vilá­got, aminek már nagyon kevés köze van a valós világhoz. Mondvacsinált problémák, és ezáltal nem látnak túl önmagukon, és azon a fa­lon, amit maguk köré emeltek. Itt nem csak az anyagi dolgokra célzok, hanem arra is, hogy nagyon sokszor a földi ja­vakban való dúskálás egyfajta lelki tor­’<2 zuláshoz is vezet. Hisz mindenünk meg­van, nekünk már nem hiányzik semmi az életünkből, stb.... Ezzel a gondolkozási móddal pedig szép lassan kiírtjuk ma­gunkból azokat a talentumokat, amit Is­tentől kaptunk. Valahol megszűnünk Is­tennel tervezni, hisz kiszorul a tudatunk­ból, mondván: az Isten csak a szegények és nincstelenek Istene. Nekem már min­denem megvan, hát nincs szükségem rá! Ilyenkor szokott az Isten valamilyen mó­don belenyúlni az életünkbe, és tudatni velünk, hogy Öt nem hagyhatjuk ki min­dennapjainkból. Vigyázzunk tehát, hogy ne járjunk úgy, mint a példázatbeli gazdag ember, aki csak halmozott azért, hogy neki mindene meglegyen. Gyüjtsünk földi javakat, de ne a magunk örömére és dicsőségére! Ha adatik is bármi földi életünkben akkor adjunk hálát az Úrnak, azért amit kap­tunk. Lássuk meg az olyan testvéreket, akik rászorulnak a mi segítségünkre, legyen ez lelki, vagy éppen anyagi segítség. Ha pedig segítünk, ne a magunk dicsőségére tegyük, hanem az Isten dicsőségére, aki­től van minden javunk, legyen ez gaz­dagság, vagy lelki adomány. Jéckel Gábor A „Kihalások”-tól Zsennye „ezeréves” tölgyéig A Magyar Természettudományi Múzeum 1998-as esztendeje A Magyar Természettudományi Múze­um a közelmúltban teljesen új helyszí­nen kialakított „kiváló bemutatkozó kiál­lításáért, amely jól tükrözi mindazt, amit a múzeum kínálni tud, és a látogatók fe­lét kitevő gyermekek között végzett ki­vételesen hatékony munkáért” az Év Eu­rópai Múzeuma Díj átadásakor 1998- ban Kiemelt Ajánlás-t (Special Commendiation) kapott. Az Európai Ta­nács alapította díj kitüntettjeinek kivá­lasztásakor a nemzetközi zsűri elsősor­ban a kiállítások tartalmára, ismertetésé­re, a kiállítások atmoszférájára, a helyes propagandára, a látogatók számára nyúj­tott lehetőségekre, a tanulóifjúság isme­reteinek bővítésére nyújtott segítésre fi­gyel. Ezeknek az elvárásoknak igyekezett és igyekszik most a kedvezőbb helyi lehető­ségek folytán mind magasabb szinten ele­get tenni a Múzeum agilis és szakmailag felkészült - vezetősége. Akár az állandó kiállí­lógiai kiállításhoz és a Nem hervadó vi­rágoskert - az Ásványtár kincseihez. Nehéz röviden írni az időszaki kiállítá­sokról, mert szinte valamennyi felkiáltó­jel, figyelmeztetés: ember, ha élni akarsz vigyázz a környezetedre, védd a termé­szet kincseit. Időnként természetesen nemcsak hazai témákkal foglalkoznak a kiállítások, mint pl. a Végveszélyben, - a Magyar Tudományos Esőerdő Expedíció fotókiállítása Kamerun veszélyeztetett és védendő természeti értékeiről, mely­ről filmet is forgattak, kiemelve a termé­szeti ritkaságokat. Hasonló volt a Fák - Papp Tibor fotókiállítása, a Flamingók és vadkacsák, Nagy Judit textilművész kiállítása (1999. január 5-ig), a Jégvilág - Izland régi térképeken, Ésszel járom be a földet (1999. jan. 12-ig), a Magyar Földrajzi Társaság fotókiállítása, vagy a nagy érdeklődéssel fogadott „Kihalá­sok”, az élővilág válságai a földtörténeti tások anyagát, akár az időszaki rövidebb- hosszabb ideig látogat­ható kiállítások változa­tos, sokszínű tartalmát, témaválasztását figyel­jük, mindenben megta­láljuk az örök témát, az élő szervezet és a kör­nyezet kölcsönös viszo­nyára utalást, az ember és a természet szoros kapcsolatát. Már a szabadtéri ál­landó kiállítás, az „Időösvény”, a Múzeum előtti Kőpark előkészíti a látogatót az állandó kiállítások megértéséhez, az Ember és termé­múltban. Ez a kiállítás azt mutatja, hogy a fajok sokasága válik veszélyeztetetté és pusztul ki az emberi tevékenység egy erő­södő környezet-átalakító hatása alatt... Rendszeresen mutatja be a Múzeum a nagy elődök életét, a hazájuk érdekében kifejtett munkásságukat, mint a Fegyver­rel és tudománnyal a hazáért, az Országos Műszaki Múzeummal közösen rendezett kiállításon, vagy a Széchenyi Zsigmond Emlékkiállítás (értékes könyvtára szintén a Múzeumban látogatható). Középiskolások részére megalapították a Fiatalok Természetismereti Klubját s a kicsiknek a Szitakötő kreatív természet- ismereti klubot, szeptembertől működik a Vidám gyermekfoglalkoztatás, a ját­szóház egyes kiállításokhoz. Minderről bővebb felvilágosítást ad a Közművelő­dési Osztály (1083 Ludovika tér 6. Tel: 333-0655/3218).-k-k-k Az „Ember és természet” ér­dekes szimbólumával találkoz­tam a Múzeumból eljövet, a Kossuth Klubban (Vili. Múze­um u. 7.) is, P. Horváth Éva festő és grafikusművész kiállí­tásán. Az akvarellek, tűzzo­máncok, rajzok között látvá­nyos helyet kapnak a természe­ti szépségeket kiemelő grafi­kák, metszetek, az évszázados pusztuló, de még mentegetett hatalmas törzsű fák. Kiemelkedik közülük az un. „ezeréves tölgy”, nemcsak Zsennye, ha­nem Magyarország legnagyobb, 10 m-t meghaladó törzs körméretű tölgyfá­ja. Csodálatos a törzset borító hatalmas száraz koronából ki­nyúló - az életért küzdő - gyen­ge kis zöldleveles ág. szét - történeti öko­Zscnnyci 1000 éves fa, részlet, (tollrajz) Sebeiken Pálma FIATALOKNAK r En is, én is egy sugár vagyok...! 1998. október végén, többnapos ren­dezvény színhelye volt Sopron, ahol a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázi­um (Líceum) szervezésében, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola segítsé­gével került sor az Evangélikus Gimná­ziumok III. Országos Találkozójára. A kétévente megrendezett EGOT mint­egy tíz iskola több mint 400 diákja és jó néhány pedagógusa számára adott lehe­tőséget a találkozásra, ismerkedésre és a tapasztalatok cseréjére. A programok változatossága vetekedett az időjárásé­val, mely ködöt, hideget, esőt, szélvihart hozott, de napsütést, meleget, s az utolsó nap reggelén egy csodálatos szivárványt is adott ajándékul. Bizonyára maradandó élményt nyújtott több mint 700 éves városunk műemléke­inek megtekintése; a burgenlandi, illetve a vármegyei körutazás csakúgy, mint a részvétel az október 23-i városi ünnepsé­gen és az azt követő fáklyás felvonulá­son. A nagyszámú érdeklődő bizonyára szí­vesen emlékszik majd Plósz Katalin, ál­tal megnyitott Eötvös Kiállítás, vagy az Erzsébet Kórházra, melynek megtekinté­sére az egészségügyi szakközépiskolai képzéssel kapcsolatban került sor. A diákok a hittan-, a városismereti- és a parázshangulatú sportversenyeken mérhették össze tudásukat, bizonyíthat­ták ügyességüket, táncházban és táncos esten örülhettek a zenének, a mozgásnak és egymásnak. A rendezvény csúcspontját kétségkívül a különböző oktatási intézmények be­mutatkozó előadásai adták. Láthattunk könnyed, mozgalmas, vidám előadáso­kat, komolyzenei és már-már virtuóz énekkari bemutatókat, abszurd drámát; iskolai életképeket és rendkívül jól ko- reografált mély érzéseket, gondolatokat ébresztő műsorszámokat. A hálás közön­ség örömmel fogadta a fehér inges-blú- zos félénk „kicsik” előadásait, és a „na­gyok” magabiztos, oldott, vagy éppen komoly szerepléseit. „ Én is, én is egy su­gár vagyok...!" mondta a bonyhádi evangélikus gimnázium törékeny „Pető­fije”. Az volt. S a többi diák is, mind­ahány. Ragyogtak és szándékukon kívül leckét adtak nekünk, felnőtteknek, ho­gyan kell viszonyulnunk a költészethez, a zenéhez, a hazához, Istenhez, egymás­hoz. Az élethez. Mi felnőttek, úgy érzem hibáztunk egy kicsit. Elámultunk diákjaink kreativitá­sán, tehetségén, humorérzékén, s eköz­ben - mintha a sok sugárzó fiatal elkáp­ráztatott volna bennünket - nem, vagy alig vettük észre egymást. Talán elfárad­tunk s így elszalasztottunk egy lehetősé­get, de nyertünk egy bizonyosságot. „Nevedhez méltó legyen fiad” fogalmaz­ta meg Eötvös Lóránd. Jólesően nyug­tázhatjuk: Méltó. Csaknem mindahány. Balikóné Németh Márta Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet, Budapest, XI. Bocskai út 10. tanácsterem. November 22-én 18.00 órakor Kicsoda a Szentlélek? Igét hirdet: Szeverényi János. Közreműködik: a felnőtt ifjúság. Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium előadása: Karinty Frigyes: Visszakérem az iskolapénzt Evangélikus Gimnáziumok Országos Találkozója Sopron, 1998. október 22-25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents