Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-04 / 40. szám
Evangélikus Elet 1998. OKTÓBER 4. 5.oldal SS SAROK U 81 W ÍÍÍSÍiíSSSÍ::. | SS Mennyei Atyánk, dicsérünk téged és köszönjük a csodákat melyeket nekünk adtál: A ragyogó napot, a vetést sarjasztó esőt, a mezőket, az erdőket, a virágokat, a madarakat és minden ajándékodat! Körülöttünk minden örvendezik, add, hogy mi is örülni tudjunk, és adj nekünk hálás szívet! SZÍNEK - PIROS Kedves Gyerekek! A színekről szóló sorozatunkba ma a piros színt választottam. Számomra ez az egyik legmozgalmasabb szín, mert az életet jelképezi. Ahogy az emberi erekben a vér is állandó keringésben, mozgásban, lüktetésben van. A piros figyelemfelkeltő szín is, hisz az élénkségével, olykor harsányságával felkelti a figyelmed, odakapod a tekinteted. Nem véletlenül piros színű a közlekedési lámpa stop fénye, az autó féklámpája is. De ne felejtsük, hogy a „legdrágább” szín is, mert Jézus Krisztus vére is piros volt, ami értünk hullt a kereszten. És számunkra ez az egyik legdrágább dolog az életben. Hogy melyik bibliai történet jutott eszembe a piros szín kapcsán, megfejthetitek, ha a korsókban található szavakat heLyes sorrendbe teszitek és azt a mondatot megkeresitek János evangéliumának 2. fejezetében! Ha megtaláltátok, rajzoljátok le a történetet és küldjétek el nekem! Szeretettel: Pötty bohóc Nyári élmények Őrimagyarósdi talentumok Olvassátok szeretettel Giczi Nikolett nyári tábori beszámolóját, ami a vas megyei hittantáborosok hetéről szól! A nyár a nyaralások, a táborozások ideje. Egyre több lehetőség van a szünidő hasznos eltöltésére. A szülők szívesen küldik a gyermekeiket a nálunk hittantá- bomak nevezett ifjúsági és gyermek csendeshétre. Ami természetesen - lévén szó nyári táborról - nem mindig csendes. Ez így is van rendjén. Az őrségi kis falu Őrimagyarósd júniustól augusztus végéig megtelik a kisebb, nagyobb gyerekek életvidámságával. Egy hűvös, esős júliusi hetet töltöttünk együtt Magyarósdon a vas megyei felső tagozatos hittanosokkal. Sokakat közös munkája segített abban, hogy még jobban megismerkedjünk a hét vezérfonalával, azaz a TALENTUMOKKAL. A reggeli áhítat és az azt követő napi útmutatás ráhangolta a társaságot a kiszemelt testrészünkre: fejünkre, kezünkre, lábunkra, szánkra, és a „legbelsőbb” szervünkre a szívre. A három csoport ezután látott munkához: gondolataikat az újságírók papírra vetették, az énekesek dalba szőtték a kézművesek megformálták. A munka és a finom ebéd után jöhetett a felhők alatti felhőtlen szórakozás. A kora esti csapatversenyek során próbára tehettük Istentől kapott talentumainkat. Majd újabb csoporttalálka alkalmat adott a nap során szerzett tapasztalatok összegzésére és a további alkotásra. Mielőtt esti csendesség borult a táborra, még egyszer összegyűltünk az Ige hallgatására. Minden este előbbre jutottunk a talentumot kapó szolgák példázatában. Az idő elteltével mindig egy lépéssel közelebb jutottunk a példázat megértéséhez, egyre jobban láttuk az ÚR nagyságát. De ami a legfontosabb, megtanultuk mik a mi emberi-testi értékeink, amit Istentől kaptunk. Ezeket használni pedig úgy kell, hogy többszörös értéket teremtsünk velük. Péntekre minden csoport felmutatta talentumaink többszörösét: a hatalmas tábori lap, a sok új dal a különböző technikával készült képek és tárgyak, a sok szorgos fej, kéz, láb és száj által jött létre. Szívünkkel pedig közelebb kerültünk egymáshoz és ami a legfontosabb a minket teremtő Istenhez. Giczi Nikolett A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Q%ui/fcwa A Lutheránia hangversenye a Tihanyi Bencés Apátságban és egy szál virág I. András király sírjára „A Tihanyi Bencés Apátság szeretettel hívja és várja a Balaton-környék Krisztusban hívó közösségeit szeptember 12- én, szombaton délután 3 órára közös imádságra hazánkért, népünkért, megmaradásunkért! ” - így kezdődött a meghívó szövege és azzal végződött - „Hozzunk magunkkal egy szál virágot és helyezzük el az imádság végeztével I. András király sírján! ” Amilyen lelkes munkával készültek a bencések fáradhatatlan szervezetei a meghitt találkozásra, olyan izgalommal kémlelték az eget együtt az előadókkal s a több száz főnyi hazai és külföldi vendéggel, lesz-e legalább arra az egy órára csendes, szép idő? Az orgona már kint volt s a hangosítás is elkészült a templom előtti tér virágos parkjában. Három órakor, amikor az apátsági templom toronyórája jelezte a kezdés időpontját, kicsit elcsendesedett a szél s az égzengés - bár a balatoni viharjelző változatlanul villogott, - dr. Korzenszky Richárd OSB perjel köszöntötte a közös imádságra érkezőket s az együtt imádkozást vezető három egyház képviselőit és az „Isten, hazánkért térdelünk Elődbe..." énekkel egy lélekemelő óra kezdődött, ahogy Korzenszky Richárd mondta „Imádkozni jöttünk össze balatonfelvidéki keresztyének, katolikusok, reformátusok evangélikusok, más gyülekezetekhez tartozó krisztushívők, hogy közös hitünkről tanúságot tegyünk... Hogy jövőnk legyen, szükséges, hogy összefogjunk, hogy egymásra tekintsünk és szükséges, hogy mindannyian föltekintsünk életünk közös urára, az Istenre... ” Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök beszéde, történelmi visszapillantása, Tisler Géza református püspökhelyettes imádsága, a Lutheránia Énekkar szolgálata után a három egyház papjainak áldásával, majd a Himnusz eléneklésével ért véget az a meghitt óra a tihanyi apátság előtti parkban, mely mintha egyetemes magyar történelmünk, keresztyénségünk szimbóluma is lehetne: ima, ige, messze- hangzó ének, orgona, rettenetes égzengés kíséretében, - de a félelem és remény váltakozó pillanatait a hit csendes győzelme követte. A szabadtéri emlékezés után - egy-egy szál élővirággal hosszú sorok vonultak I. András király sírjához, az Altemplomba. Ezután következett a Lutheránia ötven- tagú énekkarának egy órás hangversenye az apátsági templomban Kamp Salamon vezénylésével. J. S. Bach, D. Buxtehude művei mellett J. Brahms, Kapi Gyula, Gárdonyi Zoltán, Szokolay Sándor műve és Kodály Zoltán 114. Genfi Zsoltár-a hangzott el. Szólót énekelt Stibló Anna, Herényi István, csellón Nagy Eszter, orgonán Trajtler Gábor orgonaművész játszott. A magas színvonalú hangverseny után sokan várták meg és köszöntötték az énekkart a templom előtt és szereplésüket a bensőséges élményt adó nap méltó befejezésének emlegették. *** A Lutheránia jól ismert, kitűnő felkészültségű karmesterével a házigazdák tetőtéri szeretetteljes fogadásán beszélgettünk arról, hogyan lettek a Tihanyt Bencés Apátság meghívottal?- Az énekkar kapcsolata Richárd atyával jó néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor Pannonhalmára hívta meg az együttest, ahol egy egész napot eltöltöt- tünk s majd azt koncerttel és egy ves- perással zártuk. Azt gondolom sokunk számára feledhetetlen szép út volt. Ezért is örömmel tettünk eleget a mostani meghívásnak. Öröm ilyen exponált, szép helyen megszólalni... Schelken Pálma i < Petőfi irodalmi estünk elé Budahegyvidéken, a XII. kerületi Tart- say Vilmos u. 11. szám alatti templomunkban október 4-én, 17 órakor Petőfi estet rendezünk. Aki járt a Reményik, vagy Arany, vagy Aprily, netán a Szűke István és Dsida Jenő előadásainkon, láthatja, ötesztendős gyakorlatunk már, hogy irodalmi estekre hívogatjuk a versszerető, irodalmat kedvelő hittestvéreinket. Most Petőfire esett a választásunk. A történelmi évfordulók is ráterelték a figyelmet. Olvasgattuk a verseit, lapozgattuk a kötetét. Összegyűjtöttünk vagy 60 verset, ami „ ki nem maradhat". Szinte lázban égtünk. Végül két alkalomra osztottuk ezt a rengeteg költeményt. Az októberi alkalom címe: Kiskőröstől Kohóig, A második alkalom, a folytatás „Kohótól Segesvárig” címet kapta. Erre 1999. márciusában kerül sor. Tudom, nagy feladatra vállalkoztunk. Rendkívüli az anyag bősége. Nehezíti az est összeállítójának a helyzetét az is, hogy Petőfi a legismertebb magyar költő. Néhány versét mindenki ismeri. Nagy kérdés: Tudunk-e Petőfiről újat mondani? Nem hiszem. De nem is ez a célunk. Mi a legnagyobb evangélikus költő bemutatására készülünk, aki a világirodalom első tíz költője közé írta be a magyar nevet Homérosz és Goethe közé. Azt szeretnénk sugallni, hogy nekünk, magyar evangélikusoknak kétszeresen kell őt ismernünk és szeretnünk, mert ő kétszeresen is a miénk. Nem hallgathatom el, hogy Petőfi tolmácsolása azért hallatlan élménye a versmondónak. Az irodalom iránt lelkesedő, intelligens közönség szinte együtt mondja csendben vele az ismertebb költeményeket. Csoda történik: az igaz és szép gondolatokban összeforr a hallgatóság és az előadó. Az igaz és szép szavak együtt emelik szívüket, lelkűket az ég felé. Köztük jár láthatatlanul Petőfi. Gyertek el, legyetek részesei a csodának! Csománé Forgács Emma Keressd az Urat! Ha keresni fogod az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. 5. Móz 4,29 Valamelyik nap délután egy műsor ment a tévében, ahol egy harminc év körüli asszony beszélt arról, hogy sokáig kereste az Istent, mert hitt benne. Kereste a történelmi egyházakban, de úgy látja, hogy ott az emberi dolgok elfedik az Urat. Aztán arról beszélt, hogy valamelyik kisegyháznál találta meg azt az Istent, Akit keresett már olyan hosszú ideje. Az igazat megvallva nagyon dühös lettem a műsor után. Dühítettek azok a felelőtlen kijelentések, amit az asszony tett ország és világ előtt. Mert az egy teljesen normális dolog, hogy az ember keresi az Istent. Bár ezt ma nagyon sokan nem vallják be és ők valami divatos dologban keresnek kapaszkodót. Aztán A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ), köszöni mindazok segítségét, akik 1997- ben adójuk 1 %-ával támogatták, illetve hozzájárultak szervezetünk működéséhez. A kapott összeg 565.178 < Ft volt, amit igyekeztünk a legmegfelelőbb területe- ^ ken felhasználni. Ebből a pénzből sikerült az 1998-as év nyarán összesen 16 tábort lebonyolítani. Megrendezésre került 10 mozgássérült-, 2 nevelőotthonos-, 1 értelmifogyatékos- és 2 gitártábor. Közeli terveink közé tartozik egy ünnepségsorozat, melyben a MEVISZ tíz éves fennállását ünnepeljük. Ennek keretében olyan városokba szeretnénk eljutni, ahol reménység szerint helyi Bárka csoport fog alakulni. Célunk az, hogy minél több, szociálisan hátrányos helyzetű fiatalt tudjunk bevonni programjainkba az ország bármely részéről. Köszönjük testvéreink eddigi támogatását és kérjük hordozzák imádságaikban szolgálatunkat. Adóazonosító szám: 19011352-1-42 Bankszámla szám: 11705008-20409597 amikor rájönnek, hogy ezek a hirtelen felkapott dolgok nem segítenek, akkor elpártolnak tőle, és az emberek nagy többsége keres valami újat, aminek hódolni lehet. Az emberiség fejlődésének már szinte az elején kialakult a vágy az Isten keresésére. Ezt nagyon sok kultúra az őt körülvevő világban tette meg. Keresték az Istent vagy éppen az isteneket a vízben, földben, szélben és mindenki tudná azokat a dolgokat sorolni, amikben a régi hit szerint az istenek lakoznak. A ma élő emberek többsége is keresi az Istent, mert tőle vár olyan dolgokat, amit ő nem tud megvalósítani. Keresik az Istent, mert tőle várnak megnyugvást, belső békét, erőt, stb. Bosszantott az a kijelentése amit a történelmi egyházakról tett. Szavaiból azt lehetett érezni, hogy nem ismeri belülről, csak egy felületes benyomás alapján alkotott képet. Én nem állítom, hogy e?ek a nagy egyházak teljes mértékben hibátlanok, mert akkor magam is olyan dolgot állítanék ami nem igaz. De én, aki ebben élek bátran állíthatom, hogy igenis meg lehet találni az Istent ezeknek az egyházaknak segítségével. Aki teljes odaadással keresi az Istent, annak az Úr megmutatja magát. Bár nagyon sokszor kell tapasztalnom, hogy az emberek úgy gondolnak a vallásra és az Istenre is mint valami csodaszerre. Akinek a segítségével pillanatok alatt megszűnik minden problémánk. Pedig ez nem így rrtűködik. Először is a hitünkért küzdenünk kell, magunkkal, a minket körülvevő környezettel. Ha pedig hitre jutottunk, akkor a hitünket meg kell tartanunk, nem elég hátra dőlnünk és lazítanunk. A hitünknek élőnek kell lennie, ezt pedig mi sem jelzi jobban, mint, hogy vannak kérdéseink felvetéseink és nagyon sokszor ezeket a dolgainkat meg kell harcolni. Mert ha nem így van akkor nagy a veszélye, hogy a hitünkből valamiféle langyos dolog lesz. Óva intenék mindenkit, akinek nem sikerült még megtalálnia az Istent, vagy éppen csalódott abban a közösségben, vagy egyházban, ahol van, hogy valamiféle kisegy- házhoz csatlakozzon. Bátran ki merem jelenteni, hogy nekem az a véleményem ezekről, hogy nincs sok köze az Istenhez. Ezeknek jelentős része nem épül másra mint az emberi hiszékenységre, és a pontatlan ismeretekre. Számtalanszor találkozhatunk olyan emberekkel akik a Bibliából kiragadott mondatokkal próbálják alátámasztani azokat a dolgokat amit ők hitnek neveznek. Nagyon sok esetben ezek a közösségek a látványra, az emberi szem és tudat elkápráztatására építenek. Kedves testvéreim, nagyon vigyázzunk, mert ezekben a közösségekbe kerülve nagyon sokan csalódnak az emberekben és a hitben. Én magam nem vagyok híve az erőszakos visszahódításnak, én azt javaslom, hogy imádkozzunk azokért, akik eltévelyedtek és azokért, akik még nem találták meg az Istenhez vezető utat, hogy az ÚR lobbantsa lángra szívükben a hitnek az igaz szikráját. Jéckel Gábor Országos Evangélikus Ifjúsági Csendesnap, Tábortalálkozó 1998. október 3-án, de. 10 órakor. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és a Zuglói templomban. (Budapest, Lőcsei u. 32.) Oldd le a sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! 2 Móz 3,5 Program: Nyitó áhítatot tart Krska Mária lelkész Evangélizáció: dr. Szabó Lajos rektor „Mózestábla és tornacipő” A szent és a profán jelenléte életünkben Délután: Emlékszel...? címmel diavetítés a nyári táborokról. Záró úrvacsorái istentisztelet Igét hirdet: Szirmai Zoltán esperes Házigazda: Krámer György lelkész.
