Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-09-20 / 38. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet 63. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1998. SZEPTEMBER 20. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENÖTÖDIK VASÁRNAP ARA: 48 FT „...az embernek dolgoznia kell, de ne feledje, hogy nem a maga munkája, hanem Más- Valaki tartja el, tudni illik Isten áldása. Luther A TARTALOMBÓL Gyökerek, friss hajtások, remények... Kegyelem Istentől Irány: A VÁROS! (II. rész) Dr. Nagy Gyula ny. püspök 80 éves 50 éves az Egyházak Világtanácsa rt\J *1] % •ä € Az Egyházak Világtanácsa megalakulásá­nak 50 éves évfordulója al­kalmából azzal a felhívással fordul tagegy­házaihoz, hogy 1998. szeptember 20-án imádságos lé­lekkel emlékezzenek meg arról, hogy 1948. augusztus 23-án Amszterdamban 151 egyház életre hívta az Egyházak Vi­lágtanácsát. A hálaadás és a bünbánat je­gyében mérlegeljék az elmúlt 50 eszten­dőt, és bátor reménységgel ajánlják az egyházak közös szolgálatát továbbra is a mindenható Isten gondviselő szereteté- be. A ma 337 tagegyházat s mintegy 400 millió krisztushívő lelket tömörítő kö­zösség alapítói között ott volt a Ravasz László református püspök által vezetett magyar delegáció is. A magyarországi történelmi protestáns és ortodox egyhá­zak - a lehetőségek függvényében - fo­lyamatosan részt vettek az Ökumenikus Világtanács munkájában a teológia, a közös istentisztelet és a szeretetszolgálat területén egyaránt. Az évforduló alkalmával emlékezünk, hogyan értékelte Ravasz László püspök a Világzsinatot (ahogy ő nevezte) köz­vetlen hazaérkezése után: „Nem mon­dunk nagyot, ha ezt az összejövetelt a ke- resztyénségnek a reformáció óta legna­gyobb eseményéül fogadjuk el... Eddig még a zsinatok és hitvallások mindig va­laki vagy valami ellen szólaltak meg: mindig különböztettek és kárhoztattak. Most először történt meg, hogy a zsinat a közeledést, a megértést, az egységre ju­tást szolgálta: összefoglalni, kibékíteni és egyesíteni igyekezett. ” (50 éves az Ökumenikus Tanács Magyarországon, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 103-111). Az akkor már meg­kezdődött koncepciós pere miatt Ordass Lajos evangélikus püspök nem utazha­tott Amszterdamba. írásban azonban így tett hitet az Öku­menikus Világtanács mellett: „Imádkozó milliókkal együtt magyar evangélikussá- gunk is Amszterdam felé tekint ezekben a napokban. Azt kérjük mi is Istentől, hogy az egybegyülekezőkre árassza Szendéi­két, és általa tegye őket szíwel-lélekkel egy ékké. Mutassa meg az egyház mai szószólóinak leplezetlen valóságában az Istentől elszakadt világ nyomorát. Ren­dítse meg őket szívük mélyéig, amikor számba veszik, hova juttatja a világot az ember bűne. ...Akik ma már egymás sza­vát is alig-alig tudják megértem, láthas­sák meg az egyházban munkálkodó, éb­resztő Szentlélek csodáját, és tanulják meg újra a Lélek szeretetének szavát. ...A Világgyűlés minden áldását hálás szívvel fogadjuk el Istentől, és készek akarunk lenni arra, hogy a szeretet által . munkálkodó hitünkkel az egyház szolgá­latából részünket kivegyük. ” (Új harang­szó IV. évf. 34. szám 1.1., 1948. augusz­tus 22.) Valljuk, hogy az elmúlt 50 esztendőben az Egyházak Világtanácsa, ahogy az ak­kor csatlakozó egyházaink püspökei hit­ték - bár bűnöktől, hiábavalóságoktól és mulasztásoktól sem mentesen - Isten ál­dásának hordozója lett. Az ökumenikus mozgalom e legátfo­góbb intézményének a jövőben is az a feladata, hogy a harmadik évezred haj­nalán még mindig megosztott egyházat egységes, meggyőző bizonyságtételre; lelket gyönyörködtető imádságra; és a világ sebeit gyógyító szolgálatra mozgó­sítsa. A Szentlélek vezetésével erre a közös szolgálatra kötelezze el magát újra a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttműködő egyházak, gyülekezetek és hívő lelkek közössége. „Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilár­dan, és ragaszkodjatok ...a hagyomá­nyokhoz... ” (2Thessz. 2,15) D. dr. Harmati Béla Dr. Bóna Zoltán püspök főtitkár Szinte hihetetlen, hogy nyolc évtized gyorsan száguldó esztendei suhantak el felette. Ha beszélgetünk vele, fiatalos frissességgel reagál minden feltett kérdés­re. Ha cikkeit olvassuk - elsősorban a Lelkipásztor című szakfolyóiratunkban érezhető, mennyire rajta tartja figyel­mét az ökumené eseményein és az egy­házak életének változó történésein. E magas korban is szívesen utazik, buda­vári gyülekezetünk istentiszteleteinek rendszeres igehallgatója hitvesével együtt. Dr. Nagy Gyula 1918. szeptember 22- én született Pelsőcön. Győrött a bencé­sek főgimnáziumában szerzett kitűnő érettségi után Sopronban tanul az egyko­ri Erzsébet Tudományegyetem Hittudo­mányi Karán. Kitüntetéssel kiállított szi­gorlati bizonyítványával a kezében szen­telte lelkésszé D. Kapi Béla püspök Győ­rött 1940-ben. Majd a berlini Humbold egyetem teológiai fakultásán, később a filozófiai karon végzi tanulmányait, ahol doktori fokozatot is szerez. 1943-44-ben a Haile-wittenbergi egyetem teológiai 'karán előadóként dolgozik. 1946-ban szerez teológiai doktorátust Sopronban. Soproni, győri és pécsi segédlelkészi, illetve vallástanári működése után 1950- ben, mindössze 32 évesen választják meg a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia rendszeres teológiai profesz- szorának. Ezt a felelős tisztséget 1982. szeptemberéig tölti be, amikor az Északi Egyházkerület gyülekezeteinek presbité­riumai egyhangú bizalommal püspökké választják. Házasságot kötött Schmidtbauer Margit okleveles zenetanárral. Isten három gyer­mekkel, unokákkal s immár két déduno­kával is megörvendeztette családjában. Teológiai tanársága idején 1971-től kezdődően előbb a Lutheránus Világszö­vetség genfi központjában dolgozik, majd 1975-től az Európai Egyházak Konferenciájának teológiai igazgatója lesz 1980. július 31-ig. Püspöki szolgálata során 1986. decem­berétől kezdődően egyházunk püspök­elnöki tisztét is ellátta. 1989. novemberében kérte nyugdíjaz­tatását, és az egyházkerület presbitériu­mának megbízása alapján utódja megvá­lasztásáig végezte szolgálatát. E rövid életrajzi összefoglalóból is ki­tűnik Dr. Nagy Gyula ny. püspök sokszí­nű pályája, gazdag élettapasztalata, tu­dós személyisége. Ha közelebbről akarjuk Öt bemutatni olvasóinknak, akkor a következőkben jellemezhetjük:- Dr. Nagy Gyula igényes professzor­ként tanított Teológiai Akadémiánkon nehéz időkben, 32 esztendőn át. Négy íz­ben dékánná is választották. Igényes volt önmagával szemben. A méh szorgalmá­val gyűjtött tudását adta át a ma szolgáló lelkészek többségének. Naprakész isme­reteivel európai színvonalon tanította a rendszeres teológia tudományát. Szigo­rát a hallgatók lelkészi szolgálatukban értették meg, és hálásak érte. Professzornak készült, s ez személyisé­gét meghatározza a szó legnemesebb ér­telmében.- Magas műveltségű, kitűnő teológus. Platon Etikájából szerzett filozófiai dok­torátust német nyelven. Éveken át a filo­zófiatörténet tudósaként adta elő az em­’ béri gondolkodás történetét kellő kritiká­val. Az első magyar nyelvű szociáletika szerzője. Könyve 1967-ben jelent meg.- Ismert egyházi diplomata. Ritkán szoktunk így írni valakiről. Pedig az egy­házi szolgálatnak van nemzetünket kép­viselő karaktere is. Közel 10 éves genfi kiküldetése különös lehetőséget kínált egyházunk és hazánk ismertté tételére a sokszínű ökumené világában éppúgy, mint az öt kontinens számtalan országá­ban. A lelkészképzés nemzetközi refe­renseként szinte az LVSZ valamennyi tagegyházában megfordult előadások tartása során.- Dr. Nagy Gyula fáradhatatlan egy­házépítő. Hazai egyházunkban püspöki szolgálata tette lehetővé, hogy járja gyü­lekezeteinket, s igehirdetésével Krisztus­hoz hívogasson, követésére bátorítson. Szolgálata idején épült fel új Teológiai Akadémiánk.- Dr. Nagy Gyula ny. püspök szíve mé­lyéig egyházunkat szerető, igazi lutheri teológus. A nyugalom esztendeiben is készséggel prédikál, cikkeivel tájékoztat. Lelkészgyűléseinken, közgyűléseinken örömmel vesz részt. Talán megemlítem, hogy könyvet ír, Evangélikus Dogmati­kájának kézirata készül. Érdeklődésével szüntelenül kíséri egyházunk életének sokszínű eseményeit. Imádkozik, és ag­gódik érte egyszerre. Az Északi Egyházkerület képviseleté­ben, de úgy gondolom, egyházunk egé­sze nevében is, köszönthetem dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök urat, a mi testvérünket az Úrban 80. születésnapján tisztelettel, szeretettel és megbecsülés­sel. Tisztelettel a tudós professzor előtt, szeretettel a szolgatárs, megbecsüléssel az idős főpásztor előtt, térdhajtással az Úr előtt köszönjük életét és szolgálatát. Áldja meg Isten gazdagon jó egészség­gel, munkakedvvel, mélyen Krisztusban gyökerező hittel egyházunkban és szere­tett családjában. „Akinek sokat adtak, attól sokat kíván­nak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. " (Lukács 12,48). t D. Szebik Imre Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 1998. szeptember 18-án, pénteken 14.30 órakor tartja tanévnyitó istentiszteletét és ünnepi ülését a Budapest-Zuglói evangélikus templomban (Bp., XIV. Lőcsei út 32.) Igét hirdet: D. Szebik Imre püspök. Az ünnepi ülésen elhangzik dr. Szabó Lajos rektor székfoglalója. Az érdeklődőket szeretettel várják. Aratás az Alberti Gyülekezetben Az ősz a gyümölcsérés, aratás és szüret ideje. A gyü­lekezeti munkában is megadatik, hogy - legalább is olykor - beérjenek a dolgok és az aratók vagy szürete- lők örömével teljék be a gyülekezet közössége. Albertiben-nagy aratás volt augusztus 23-án. Hármas esemény tette külön ünneppé azt a napot. D. dr. Harma­ti Béla az egyházkerület püspöke látogatta meg a gyü­lekezetei, felszentelte az el­készült épületeket és vezet­te a gyülekezet hálaadását a 220 éves templomért. Evangélikus Vendégház a Jó Pásztorhoz. Március 15- én tették le az alapkövet és teljes pompájában állt előt­tünk a kész épület. A 280 nr alapterületű, apartma­nokkal és étkezővel, közös helységekkel és konferen­ciateremmel fogadó ház sokféle felhasználásra al­kalmas. Egyéni pihenés, a szabadidő csendes eltöltése - amolyan falusi, egyházi turizmusra éppenúgy hasz­nálható, mint gyermek- ifjúsági táborok vagy gyüleke­zeti - teológiai - illetve lelkészkonferenciák tartására. Itt lehet pihenni, lélekben megerősödni és így tovább menni a munkába. A püspök felszentelő igehirdetése szerint itt a Jó Pásztor hívja övéit magához, keresi a nyájat, hogy többen együtt, közösségben legyenek ak­tív, hitben élő tagjai. Kulturális missziót is végeznek az épületben. Éppen helyi művészek: festők és szobrászok műveiből volt ki­állítás, melyet Várhelyi György szobrászművész nyitott meg. Kétszázhúsz éves az alberti templom. Ide gyülekezett össze az ünneplő sereg, hogy igét hall­gasson és emlékezzen. A liturgiában Roszik Mihály lel­kész és Fischl Vilmos segédlelkész segített. A 127. zsol­tár 1. verse volt a püspök igehirdetésének textusa.: „HA az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. ” Áldozat nélkül nem lehet építeni, lelki, szellemi, spiri­tuális építésre van szükségünk. A kősziklára kell ráépí­teni. 220 éve is áldozattal készült el ez a templom. De az áldozati elem az alapja az iskola építésének is. Az egyház feladata iskoláiban, hogy több kiművelt ember­fővel jelenhessünk meg a világban, Európában. Épüljön a ház, épüljön a nemzet. Áldozat útján épít az Isten, nem fáradoznak hiába az építők. Az Úr építi a házat, egyházunkat, hogy humánusan tudjunk élni az emberek között. Az 1778-ban elkészült templomról Roszik Mihály, a nyugdíjban lévő, de mindig aktív lelkész mondta el, hogy az eredeti épületet több földrengés, vihar, háború folytatás a 3. oldalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents