Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-13 / 37. szám
Evangélikus Elet 1998. SZEPTEMBER 13. ö.oldal a SAROK fii w % •C Kedves Gyerekek! Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz. Elkezdődött az iskola, óvoda. Gondolom, jó volt újra találkozni az osztálytársakkal, ovistár- sakkal! Még az is lehet, hogy új gyerekek érkeztek hozzátok! Remélem, már odamentetek hozzájuk, beszélgettetek és igyekeztetek minél többet megtudni róluk! Ez nagy segítség nekik abban, hogy ne érezzék magukat egyedül. Engedjétek meg nekem is, hogy még egyszer bemutatkozzam azoknak, akikkel „még nem találkoztunk”: Pötty bohócnak hívnak és június óta én vagyok a Gyereksarok felelőse Feri bácsi helyett. Itt szeretném megköszönni neki még egyszer a sok éves munkáját és Isten áldását kérni további szolgálatára! A mostani számtól kezdve 3 sorozatot szeretnénk útjára indítani: jó lenne kicsit visszagondolni a nyárra, a táborokra, a kedves élményekre. Ezért azzal a felhívással fordulok hozzátok, hogy írjatok nyári élménybeszámolókat a táboraitokról!!! Hittanos tábor, vasárnapi iskolás tábor, egyházmegyei gyerektábor stb. Ezeket az írásokat alkalmanként megjelentetjük, és így az ország minden pontjára elvisszük hírét élményeiteknek! Nagyon jó, ha tudtok fényképet is küldeni- ígérem, visszaküldöm! A másik sorozat a színekhez fog kötődni: színekhez fogunk kötni egy- egy bibliai történetet, helyszínt. És lesz megint Hétpróba is, figyeljétek az újságot! Ha bármilyen írásotok, rajzotok, versetek van, küldjétek el bátran! Nagyon fogok neki örülni! Szeretettel: Pötty bohóc NYÁRI ELMENYEK Sok helyen jártam a nyáron, de hadd emeljem most ki a Szélrózsa Ifjúsági Találkozót, ami júliusban volt Bodajkon. Ugye milyen furcsa neve van a találkozónak: Szélrózsa? Mit gondoltok, miért pont ezt a nevet kapta? Azért, mert az az 1200 ember a szélrózsa minden irányából érkezett, hogy négy napig együtt lehessen. Nagyon sokféle program közül lehetett választani: előadókat hívtak beszélgetésekre, voltak zenei koncertek, színi előadások, vetélkedők és nagyon jó áhítatok. Ezalatt a pár nap alatt voltak külön gyerekprogramok is, ahova engem is meghívtak. Látjátok, a képen épp arcfestékkel „varázsolunk új arcokat”. De készítettünk csodaszép papírsárkányt is, hajtogattunk papírhajókat, amiket aztán a tábor melletti patakban eresztettünk vízre. Homokvárat építettünk és aszfaltrajzokat rajzoltunk. Egyszóval jól éreztük magunkat! Azt tanácsolom, gyertek el Ti is két év múlva a következő Szélrózsa Találkozóra! SZÍNEK Vegyél elő színes ceruzákat és rajzolj egy nagyon színes képet! Neked melyik a kedvenc színed? Miért? Melyik színt nem szereted? Miért? Én nagyon szeretem a színeket. Mindegyiket másért. De ma emeljük ki a fehéret! Ezt az egyszerűségében nemes színt. A tisztaság színét. Jézus megkeresztelése jutott eszembe róla. Ha nem emlékszel pontosan rá, olvasd el Máté evangéliumában a 3. fejezetből a 13. verstől a 17. versig! Ha elképzelem a Jordán partját, gondolatban ott áll Jézus fehér ruhában Keresztelő János mellett. A fehér fényben megjelenik a fehér galamb, mint Szentlélek. Ugye milyen békés, megnyugtató kép? S ez a fehér színnek is köszönhető. Neked melyik bibliai történet jut eszedbe a fehérről ? Rajzold le, írd meg nekem! Most viszont, ha van kedved, készítsd el ennek a történetnek a képét! Szükséged lesz rajzlapra, ollóra, vonalzóra, színes ceruzákra és egy milton kapocsra. Rajzold meg és vágd ki a minta alapján a képet! Majd vágd ki az ablakot a galambhoz és a kis rést Jézus alakjához! Színezd ki a képet és illeszd össze a megfelelő részeket! FIATALOKNAK Negyedik ifjúsági csendeshét Somlószőlősön Immár hagyománnyá formálódott a csendeshét a Dunántúlon, a Somló tövében. Az ötlet Polgárdi Sándor fejében, szívében született meg: „Ha a gyermekek anyagi korlátokba ütközve nem juthatnak el táborokba, és nem találkozhatnak művészekkel, akkor hívjuk meg az előadókat" - gopflolta. Természetesen mindezek felett még fontosabb az Istennel való találkozás, az együttlét Isten előtt. Idén minden reménységet beteljesítve és meghaladva, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsához benyújtott pályázat által 100.000 forint érkezett a tábor támogatására. Mátyás Beatrix főiskolai hallgatóval, Varga Katalin és Kalincsák Balázs teológus társaimmal segítettünk, szolgáltunk a gyermekek között. Ezalatt a rövid idő alatt megpróbáltuk továbbadni, átadni ismereteinket az 1848-as eseményekről evangélikus szemmel. A képzőművészet, festészet, iparművészet kapcsolatáról beszéltek meghívott vendégeink a Somló vidékén, a falusi kultúrában. Albrecht Sándor grafika és ex libris gyűjtő megosztotta velünk több évtizedes gyűjtő munkájának eredményét. Népes hallgatótábora a közel 80 gyermek érdeklődve hallgatta, hogy egy-egy grafikához milyen élmény, különleges történet kapcsolódik. Egy másik alkalommal dr. Koperszottuk, akadályversenyt rendeztünk nekik, és Polgárdi Attila tanár népi táncot tanított a kicsiknek és nagyoknak. Mindez természetesen sok örömmel és új barátokkal ajándékozott meg mindannyiunkat, de a legnagyobb ajándék, amit át tudtunk nyújtani a reggeli és esi áhítatokban, maga Jézus Krisztus volt. Útmutatónk esti igéi, az első Korinthusi levél és énekeskönyvünk énekei segítettek nekünk ebben. Hamar elérkezett a péntek, és a gálaestre a szülők is hivatalosak voltak. A 15 kis településről összegyűlt gyereksereg lázas izgalommal készült, hogy szüleinek is bemutassa az egy hét alatt szerzett kincseit, tudását Istenről, dalokban, színdarabokban. Másnap pedig útnak indultunk Ópusztaszerre, megcsodálni magyar népünk eredetének emlékeit a ránk hagyott örökséget és a Feszti-körképet. Engedje meg a kedves olvasó, hogy továbbadjam a szívemben hazahozott csodák egyikét. Pusztaszerről este indultunk vissza, és igencsak benne voltunk az éjszakában, mire Somlószőlősre érkeztünk. A buszon az egyik gyermek beszélgetett, majd elhallgatott. Azt gondoltam, alszik. Kinyitotta a szemét, ifjú hangja törte meg a csendet. „Imádkoztam” - mondta, és felsorolta, miért imádkozott. A szüleiért, hogy épségben hazaérjünk és a jó Istenért is, mert annyi a dolga. Gyermeki hit, gyermeki Istenre figyelés. Mindazt, amit kérünk a Fiú nevében, neczky István festőt üdvözölhettük körünkben, aki arról beszélt, hogy a szívben levő szeretet megszépíti az embert, és látni engedi a szépséget. Megtudhattuk, hogy minden képhez imádsággal fog hozzá, és minden ecsetvonással Isten szeretetét próbálja továbbadni az embereknek. A mozgás sem hiányzott a lurkók napjaiból, mert az ifjúsági énekeket eljátaz Atya meghallgatja. S ha ezt az egyet, hogy van kihez fordulni bánatban, örömben, hazavitték a gyerekek, minden perc megérte a fáradságot. Nekünk is meg kell tanulnunk újra és újra gyermeki hittel, az első szeretet füzével odajárulni a kegyelem királyi székéhez. „Mert ilyeneké az Isten országa” - mondja Jézus. Kulcsár Zsuzsanna Pest, Buda, Óbuda az egyesítés idején Vajon tudjuk-e, mikor van Budapest születésnapja? Ki rendelte el elsőnek a város egyesítését, mikor jelölték ki kerületeit, mióta magyar a közigazgatás nyelve? Ki volt „Budapest vőlegénye” és miért? Mely városrészekben telepedtek le a főnemesek („mágnásnegyed”), a „nagy- polgárság”, a művészek, az iparosok, a kereskedők? Hol állt a még falusias Budapest első 3 emeletes lakóháza? Melyik volt az első igazi, „üzleti jellegű” napilapvállalkozás? A Budapesti Történeti Múzeum kiállítása felidézi, milyen volt a régi Pest-Buda, milyen gazdasági és társadalmi okok tették szükségszerűvé az egyesülést, fővárossá válást, milyenek voltak az egyes városrészek, hogyan zajlott a mindennapi élet s hogyan vált a három kisváros néhány évtized múltán, a századfordulóra európai metropolissá. Irigykedve nézzük a kiállítási tárgyakat, a képeket, olvassuk a szövegeket. Annyira hasonlít a helyzet a mára! De akkor a semmiből keltek életre, elképesztő iramban és nyugat-európai nívón a középületek: a Parlament, az Operaház, a Magyar Tudományos Akadémia, dek alatt lerombolt értékeket kell újraéleszteni, először a lelkekben, azután az utcákon. És nincs miből. így sokkal nehezebb. De nem reménytelen! Nosztalgiával gyönyörködheti végig az idősebb, csodálattal a fiatal látogató a fentiekhez szervesen kapcsolódó Magyar Kereskedelmi és Vendéglátói Múzeum izgalmas kínálatát. Ez is a főváros, illetve idegenforgalmának s a hozzá kapcsolódó vendéglátó- és szórakoztató iparnak a fejlődését tekinti át a városegyesítéstől, 1873-tól az 1930-as évekig. Láthatók a korabeli Budapest leg- patinánsabb szállodái, kávéházai, éttermei, vasúti étkező és hálókocsik, klubok, kaszinók. Cukrászdákba, üzletekbe, bálokba kalauzol. Látható berendezett hálószoba a Gellértből, a Gerbeaud A Dréher-üzletben örökre lehúzták a redőnyt cukrászda relikviái. A „Magyar Eredeti fűszer-csemege portál a békeidőből az Allatkert - születtek meg a Kis- és Nagykörút, a Sugár út és palotáik, szállodasorok, üzletek, hidak. Akkor nem volt szégyen a hazaszeretet, a hivatástudat és volt pénz is... Most? Két világháború és az azokat követő évtizekereskedelem századunk első felében” termei színes plakátokat, ötletes reklámtárgyakat, Stollwerck utcai árusító automatát mutatnak be. Hangulatos üzletportál, eredeti árucikkekkel berendezett elegáns kirakatok fogadnak. Elárusítópultot látunk - életképet abból az időből, amikor a vevők még ülve választottak árut a pultok előtt. A szövetkezeti bolttal szembeni „házban” vegyeskereskedés: sajátos berendezéssel, már-már elfelejtett munkaeszközökkel. A hitelt nyújtó „bevásárlási könyv” és a polcokon sorakozó áruk, tárgyak, dokumentumok, fotók vázlatot alkotnak egy korszak kereskedelmi arculatáról. Külön terem mutatja be egy pesti iparos-kereskedő cég, Dréher Ignácz és Fia fénykorát, melynek végét, s ezzel együtt egy gazdag korszakét a lehúzott redőnyön krétával írt szöveg jelzi: Államosítás miatt zárva. De ezt a hagyatékot a cégalapító dédunokája bocsátotta a kiállítók rendelkezésére, mintegy reményt ébresztve a jövőbe... A kiállításokat pedig mindenkinek látnia kellene - kedvcsinálónak a főváros és vele együtt az egész ország újraépítéséhez. Kovács Mária (A kiállítás megtekinthető 1998. december 31-ig.) A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. CMxu/ttlva, Egy nagyváros születése
