Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-13 / 37. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1998. SZEPTEMBER 13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENNEGYEDIK VASÁRNAP ARA: 48 FT „...Hidd ingadozás és kételkedés nélkül, hogy Isten tud is, akar is veled is nagy dolgokat cselekedni. ” Luther _A TARTALOMBÓL^ Kilencvenesek Bo Giertz svéd püspök meghalt Az urbanizációról Irány: A VÁROS! Találkozás ötven év után S omogydöröcske pár száz lakosú község Somogy északi részén. Valamikor kétezernél is többen lakták. Ötven éve szakadt meg a történet szála, mert a lakosok németajkúak voltak és a második világháború után beleestek a „kollektív bűn - kollektív büntetés” következményéibe. A lakosság túlnyomó részét kitelepítették. 1948. április 6-át írtak akkor. Ötven év után erre emlékezett a falu megmaradt lakossága, de sokan jöttek „haza” Németországból azok, akiket kitelepítettek és személyes élményeik voltak a házról, az otthonról, melyben éltek. „Heimattreffen”-nek nevezik ezeket a találkozókat, amikor a „szülőföldre” zarándokolnak vissza azok, akiket erőszakkal kilakoltattak. Ma még azok jönnek, akik hazajöttek, de lassan elfogynak, elhalnak, vajon lesz-e az utódok közül még, aki visszaemlékezik a szülőföldre (igaz nekik már nem az!), eljön és a régi otthont, őseinek sírját felkeresi. Meghívó Az 1998-ban végzett levelező hittantanárok ünnepi kibocsátó istentiszteletére 1998. szeptember 19-én, szombaton 11 órakor a Budapest-Zuglói templomba. Szeretettel meghívják az érdeklődőket. Augusztus 20-át, nemzeti ünnepünket választották most az ötven éves találkozóra és igen szép számmal töltötték meg az ünnepi istentiszteleten a templomot. Meghívták az egyház- kerület püspökét, D. dr. Harmati Bélát, aki a gyülekezet lelkészével, Verasztó Sándorral és a helyi szerzetes közösség priorjával Galbavig Jenő Józseffel együtt szolgált. A püspöki igehirdetés a 85. zsoltár 8. verse alapján hangzott: „Mutasd meg. Uram. hogy szeretsz minket és adj nekünk szabadulást. " A múltba tekintést, az emlékezést, a nehéz eseményekre való emlékezést segítette a zsoltáros, aki a templomhoz köti életünket. Ha megvan a mindennapi élethez való, az még nem minden. Van szilárd alapunk, onnan erednek előre vivő szellemi és lelki értékek. Onnan van a szeretet és megértés, az istenfélelem és emberszeretet. Hálaadással emeljük fel most tekintetünket. Isten emberek által áld meg, - ezt láthatjuk a súlyos próba után. Az ősökön keresztül, gyermekek és szülők által, jó felsőbbség és jó kormány által áld az Isten és mi is áldást jelenthetünk a másik ember számára. így adott nekünk szabadulást! Hosszú sorban járultak az oltár elé az úrvacsora vételére. Megbékélés, szabadulás adatott Krisztus teste és vére által. Rövid emlékező beszédet mondott az egykori somogydöröcskei lakos Müller János, aki szintén hazajött erre a napra. Szemléletesen rajzolta meg azoknak a napoknak eseményeit, amikor Gadács, Köszönetét mondott a község polgár- mesterének és lakosságának, valamint a gyülekezetnek és lelkészének a buzgó munkájukért, amit éveken át végeztek a templomért, a falu szépségéért és a vendégszeretetért, majd e szavakkal fejezte be szavait: „A község további fejlődéséhez kívánunk sikert, sok és jó eredményt. A jó Istenünk áldja meg ezt a kicsi falut, a volt és maradt hazánkat, őrizze és védje meg minden veszedelemtől és kártól az itt élő lakossággal együtt. ” A falu vezetése és lakossága valóban sokat cselekszik fennmaradásukért. Ez év elején megpályázták és nemrég érkezett a hír, hogy elnyerték az „Európai falufelújítás különleges díját”, melyet októberben vesznek majd át Luxemburgban. Ezt az örömhírt Lesniczky László polgármester boldogan jelentette be az Somogyszil, Ecseny, Bonnya, Somogydöröcske, Szorosd, Miklósi, Nágocs, Tab, Lulla, Sérsekszöllős németajkú lakóit 40 kg-os csomagjaikkal a bonnyai és tabi vasútállomáson bevagonírozták. Még nem tudták, hová viszik őket, később derült ki, hogy az egykori NDK területére kerültek, nem valami rózsás kilátások közé. Isten iránti hálával szólt megmaradásukról és arról, hogy mint hívő keresztyének nem éreztek a magyar nép ellen gyűlöletet, inkább gyakorolták a megbocsátást. Nem felejtettük el szülőhazánkat! Ennek jelei az időnként megtartott találkozók, az az emléktábla, melyet a templom előcsarnokában állítottak a 2. Világháború elesett, elhurcolt, eltűnt társaik emlékére. Istentisztelet után áldotta meg a táblát Harmati püspök. Az emléktábla intsen bennünket, felelősek vagyunk azért, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessen ilyen szerencsétlenség és fájdalom. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 1998. szeptember 18-án, pénteken 14.30 órakor tartja Tanévnyitó Istentiszteletét és Ünnepi Ülését a Budapest-Zuglói evangélikus templomban (Bp., XIV. Lőcsei út 32.) Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. ünneplőknek. Összefogva a műemlékesekkel 70 lakóház felújítását tervezik, hogy építészeti vonalon is őrizzék a régi falu szépségét. A díj elnyerésében nagy része volt annak a szociális ellátásnak, melyet továbbra is gyakorolnak, ingyenes óvoda és iskola, ingyenes étkeztetés az öregek napközijében is, orvosi és gyógyszer ellátás. Bátran pályázik az önkormányzat, hogy minél szebbé, boldogabbá tegye az itt lakók életét. A Németországból látogatókat e szavakkal köszöntötte: „Haza jöttek!... Itthon vannak!” Ez érződött az egész napi ünnepségen. Szent István napjához méltó ünnepség volt 1998-ban Somogydöröcskén a „Heimattreffen”! T. A Budapest-Pestszentlőrinci és Pestszentimrei Gyülekezet megválasztott lelkészét Győri Gábort 1998. szeptember 13-án vasárnap. de. 10 órakor ünnepi istentisztelet keretében iktatja be hivatalába Szirmai Zoltán esperes. Igét hirdet: D. dr. Harmati Béla püspök. Mindenkit szeretettel várnak. A Budavári Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét Bence Imrét és kisegítő lelkészi szolgálattal megbízott feleségét, Bencéné Szabó Mártát 1998. szeptember 12-én, szombaton de. 11 órakor ünnepi istentiszteleten iktatja szolgálatába D. Szebik Imre az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke és Szeverényi János a Budai Egyházmegye esperese. Erre az alkalomra szeretettel hívjuk minden testvérünket. 140 éve nyílt meg az Evangélikus Tanítóképző Intézet Sopronban Nehéz elfogultság nélkül írni erről az egyszerű, piros tomyocskás épületről, amely 1858. október 3-án nyitotta meg kapuit, és fennállásáig mintegy 2000 tanítót bocsátott ki szárnyai alól. Intézetünk története szorosan összefonódott a XIX. század első felében formálódó művelődési és közoktatási állapotokkal. Az 1800-as évek első felében már folyt felkészítés a tanítói pályára a soproni líceumban. Az 1848-as Eötvös-féle törvényjavaslat célul tűzte ki a tanító- képzés rendezését. Az evangélikus tanítóképzés tervezetét Pálfy József nagygeresdi lelkész készítette el. Rajta kívül tisztelettel kell megemlékeznünk Király József Pálról, a líceum akkori főigazgatójáról, és Kolbenheyer Mór soproni lelkészről, akik Svájcban, Hollandiában, Németországban, Angliában tanulmányozták az ottani, akkor leghaladóbb képzési viszonyokat, és kerestek erkölcsi és anyagi támogatást a tervezett tanítóképző létrehozásában. Hazai és külföldi adományokból épült fel a Rák-patak mentén a tornyos, kis épület. Elmondható, hogy ünnepélyes megnyitása 1858. október 3-án szinte nemzetközi eseménynek számított. 14 évig közadakozásból tartották fenn az intézetet. A dunántúli egyházkerület 1864-ben Pápán tartott közgyűlésének jegyzőkönyvében olvashatjuk Pálfy József képezdei igazgató felszólalását, amelyben az intézet szellemi és erkölcsi haladását jelenti. Anyagi ellátottság tekintetében azonban panaszolja, hogy a természetben történő adakozások csaknem egészen megszűntek. A fenntartás A Fóti Evangélikus Egyházközség Isten iránti hálával és örömmel adja hírül, hogy elkészült templomának teljes felújításával. A hálaadó istentiszteletet 1998. szeptember 13-án, vasárnap délután 3 órakor tartják dr. Harmati Béla püspök szolgálatával. Az ünnepre szeretettel hívják és várják az érdeklődőket. gondja egyre nő. Felvetődik a gyülekezetek megadóztatása. Megszavaztatják a gyülekezeteket. Az eredmény a következő: igen 84, nem 52, nem szavazott 23 gyülekezet. Az 1872. évtől a fenntartási költségek a gyülekezeteket terhelték. Ez akkor 3000 forint volt összesen. 1895-ben felmerült az épület bővítésének, átalakításának szüksége, melyet Kapi Gyula, az akkori igazgató terjeszt elő. Államsegélyért folyamodnak, mely azonban nem érkezik meg. Kőszeg városa nagyobb összeget és telket ajánl fel, ha ott építik fel az új épületet. Felvetődik az államnak való átadása, illetve a felsőlövői tanítóképzővel történő egyesítésének a gondolata. 1913-ban a VKM évi 10000 korona államsegélyt adna. Az első világháború alatt a pénz elértéktelenedett, az építkezés meg sem kezdődött. Végre 1938-ban megkezdődött a soha be nem fejeződött, 4 évesre tervezett líceumi képzés, melyet a 2 éves akadémia követett volna. Ebben az évben a kormány jelentős összeget I biztosít az építkezésre, amely 1941- ben meg is kezdődött, de befejezését a második világháború ismét keresztül húzta. Még áll és működik a régi épület, de közeleg a vég. 1944. december 6- án légitámadás érte az épületet. 1945. március 28-án ismét találatot kapott. Az akna megrongálta a kis tornyot és átszakította a födémet. Néhány nappal később az épület összeomlott. A háború után egy Deák-téri épületben indult meg a tanítás. 1948-ban az iskolát államosították. 1957. júniusában Rozs- ondai Károly, aki hosszú ideig volt ennek az intézménynek a vezetője, szomorúan jelentette be a 99 éve működő tanítóképző megszűnését. A hősi küzdelem, mely az intézet létrehozásáért, fennmaradásáért folyt, véget ért. A küzdelem nemcsak az épületről és annak sorsáról szólt, hanem azokról az eszmékről és személyekről is, melyek és akik az intézményt létrehozták, működtették. Olyan emberiességet formáló és tápláló szellemről, melyben mintegy kétezren nevelkedtünk és váltottuk azt egy életen keresztül. Az intézmény és a gyakorló iskola nevelői mindig nehéz körülmények között végezték munkájukat. De felemelő az a tény, hogy a létért folyó küzdelem, szegénység és szűkösség állapotában is növekedett az intézet lelki ereje, erősödött szellemének fénye, és egyre távolabbra volt képes világítani. A szegény és szerény külső, belső értékeket hordozott. Micsoda erő, hit és hivatástudat kellett ahhoz, hogy lelkes, a szolgálatra jól felfegyverzett, felkészült, elismerést érdemlő tanítósereget bocsáthatták ki egyházunk és nemzetünk számára. Másval- lásúakat is befogadott az intézet, de mindvégig mentes maradt a felekezeti sovinizmustól. A 140. évfordulón tisztelettel emlékezünk meg tanárainkról, igazgatóinkról és Sopron városáról, mely 99 évig otthont adott intézetünknek. Történelmi levegőjével, kultúrájával és sok kedves emléket szülő napjával maga is formálta a tanítónemzedékek hosszú sorát. Az 1977. augusztus 13-án felavatott, a volt soproni evangélikus tanítóképző intézet helyét jelölő emléktábla ezeket a sorokat tartalmazza: E HELYEN ÁLLOTT 1858-1945- IG, LEBOMBÁZÁSÁIG AZ EVANGÉLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET HÍVEN SZOLGÁLVA A MAGYAR NÉPOKTATÁS ÜGYÉT. EMLÉKÉT MEGŐRZIK EGYKORI NÖVENDÉKEI SOPRON VÁROS TANÁCSA ÉS A SOPRONI VÁROSSZÉPÍTŐ EGYESÜLET. 1977. Dr. Molnár János
