Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-08-30 / 35. szám
Evangélikus Elet 1998. AUGUSZTUS 30. ö.oldal Kedves Gyerekek! A Gyerekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett müvekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat. Hurrá, itt a VAKÁCIÓ! A rengeteg szabad idő! Több idő jut barkácsolásra és olyan tárgyak készítésére, ami jó szórakozást nyújt. Ezért most egy új sorozat indul. Hétről hétre a Teremtés történetét fogjuk a Bibliából olvasni. Hogy köny- nyebben megjegyezzük, melyik napon mit teremtett az Isten, egy „kézműves naplót” fogunk készíteni. Arra biztatlak Titeket, hogy gondolkodjatok el, Nektek milyen más ötlet jut eszetekbe, amit szívesen megosztanátok másokkal is! írjátok meg ezeket nekem! Javaslom, hogy készítsetek magatoknak egy naplót, amiben nemcsak az ötleteiteket gyűjthetitek össze, hanem a kérdéseimre is leírhatjátok a válaszokat. A sorozat végén, aki elküldi nekem naplóját megmutatni (természetesen visszaküldöm!), jutalomban részesül! A legjobb ötleteket pedig ebben az újságban is megjelentetjük! 6. nap Olvasd el a Bibliában Mózes első könyvének első fejezetéből a 26. verstől a 31. versig! Isten a hatodik napon teremtette meg az embert is. „ Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. " (I. Móz.l, 26) Kézműves naplónk munkadarabja mozgatható emberfigura lesz papírból. Az itt mellékelt rajz csak mintául szolgál, természetesen kedvedre átalakíthatod az emberkék alakját! Hozzávalók: kartonpapír ceruza/radír olló színes ceruza/ festék miltonkapocs madzag Teendők: 1. Rajzold meg és vágd ki az emberfigurák testrészeit! Figyelj arra, hogy elég helyet hagyj a miltonkapocsnak a testrészek végein! 2. Színezd ki a részeket! 3. Vágj ki a testrészeken egymás mellé két kis lyukat! Az egyikbe a miltonkapocs kerül majd, a másikba fűzzük a madzagot, amivel majd az egész alakot mozgatni lehet. 4. Illeszd a végtagokat a figura törzséhez, és a megfelelő helyre rögzítsd oda miltonkapoccsal! 5. A két kezét, két lábát kösd össze hátulról, majd ezekhez hosszában a fomad- zagot kösd! Ha alulról meghúzod a fonalat, máris életre kelnek az emberfiguráid! Jó szórakozást kívánok: Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. J FIATALOKNAK J mm® zmm. msm tmm mm A lassúság öröme Kundera gondolatai alapján a II. Szélrózsa találkozóról Selmeczi Mátc (9 éves) Tata Sámson ezer filisztcust ver le Az öntöttvas kályháktól az Utolsó vacsora művészi öntéséig- Készülődés a 63. öntészeti Világkongresszusra Leonardo festménye után öntötték Krassó- Szörény megyében, Aninán 1880 körül. Ez a csodálatosan szép, keretezett munka is látható abban a nagy értékű albumban Kossuth, Petőfi, Arany és a magyar történelem és tudomány nagyjainak portréja, domborműve mellett, melyet „Öntöttvasművesség Magyarországon” címmel Pusztai László írt és állított össze Lengyelné Kiss Katalin szerkesztésében a Magyarországon 1998. szeptember 12-18 között rendezendő 63. öntészeti világkongresszus tiszteletére. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kiadásában megjelent képes album méltón mutatja be a magyarországi öntöttvasművesség fejlődését a XVI. századi kezdeti idejétől a XIX. században elért eredményekig. A vasöntés technikai alapjai, az öntöttvasművesség korai Kelet-Azsia-i emlékei ismertetése után, a XV-XIX. századi európai öntöttvasművesség bemutatásával jól érzékelteti a könyv azt a jelentős munkát, amelyet ezen a téren a magyar szakemberek végeztek tudományos és művészi vonalon egyaránt. A magyarországi vasércbányászat és kohászat leggazdagabb és legszámottevőbb központjai a Felvidéken voltak, az öntöttvasmunkák jelentős részei a gömöri-szepesi városokból, községekből kerültek ki s így a művészi munkák is. A XVIII. században Erdélyben is fontos központok alakultak ki s a XIX. század elején a munkácsi vasgyár műöntésze is elérte az európai szintet. A XIX. század közepétől szaporodtak hazánkban a kisebb műöntödék és gazdagították művészi munkáikkal az épületeket, utcákat, tereket és születtek a szebbnél szebb dísztárgyak, szobrok, domborművek, ipari és háztartási eszközök... A művészi díszítésű - művészi felépítésű öntöttvas kályhák az otthonok legszebb díszeivé váltak - kitűnő fűtőértékük mellett. Az öntészeti világkongresszusra való felkészüléshez tartozik az a két nagy értékű kiállítás is, melyeket a közelmúltban nyitottak meg.- Kiállításunk arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a milleneumot megelőző és azt követő évtizedek polgárosodó Magyarországa városképének kialakításához az öntészet is hozzájárult a sok szép míves öntvény legyártásához. Méltán büszkék lehetünk a száz évvel ezelőtt élt gárdára, a tervezők álmait megvalósító mintaasztalosokra, formázókra, a vasat megolvasztó és leöntő szakemberekre... - mondta Lengyelné Kiss Katalin az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeumának igazgatója a Ganz Abra- hám egykori törzsgyárának 1969-ben ipari műemlékké nyilvánított öntödéjében, a mai Öntödei Múzeumban megnyitott állandó kiállításon. (Budapest, II. Bem József u. 20) Hasonló céllal nyílt meg - az öntöttvas tárgyak, díszek értékének megismertetése jegyében - a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállítása is. De az utóbbi inkább a néprajzi vonatkozásra kívánta a figyelmet felhívni - a falusi öntöttvas kályhákra és a különböző formájú és díszítésű takaréktűzhelyekre, a paraszti környezetben használatos konyhai tárgyakra, edényekre, a gazdaságban még ma is használatos szerszámokra. Megtalálni a művészi egyházi kegytárgyakat, síremlékeket, kereszteket... Egy méltatlanul elfeledett művességi ág még megmaradt, múltidéző darabjai - Sabján Tibor gondos, nagyon tartalmas rendezésében. (Csak emlékeztetőül: évtizedeken keresztül „vasgyűjtés” fedőnév alatt mérhetetlenül sok művészi darab, tonnaszámra begyűjtött nemzeti kincs került a nagyolvasztókba.) Mindkét kiállítás egész évben látható. Schelken Pálma Hát itt vagyok én is. Ülök egy fa árnyékában órák hosszat. Ha megyek, akkor is sokszorosára nőttek a távok. Nem önszántamból, s kívülről nézve talán sajnálatra méltóan, megtapasztaltam a lassúság örömét. Amíg rohantam, velem futott a világ. Sokszor velem szemben rohant: elfutottunk egymás mellett. Most lassúságom másokat is megállít. Olykor csak egy-egy kérdésre: „javulsz mára?” Máskor megnyúló beszélgetésre. Jó látni, hogy mindenkinek van ideje. Van ideje az orvosnak - aki pedig egy színdarab próbájára igyekszik. Mégis szó esik nemcsak a lábamról, hanem élő hitről, gyülekezetről, a közelemben lakó testvéréről is. Van ideje a lelkésznek. Tíz biciklista fiatalt kísért el idáig. Előtte egy hét alatt bejárták a fél Dunántúlt. Most itt ül velem szemben. Értékeljük ezt a pár napot, micsoda tálentumok kerülnek felszínre ezen a találkozón. Nemcsak egyéni teljesítmények, hanem gyülekezeti, közösségi munkák is: színdarabok, együttesek, ötletek. És az egyre tökéletesebb háttérmunka, az irodai szervezés, igazán profinak mondható. Van ideje a gyógypedagógusnak. Az előző héten is mozgássérült-tábort vezetett. - Eszter váratlan betegsége miatt egyedül - s itt is rá bízták a mozgássérültek segítésének megszervezését. Hulla fáradt már. Mégsem tűnik le arcáról a mosoly. Nevetéséről már távolról megismerhetjük. Van ideje a családapának. Vele a reggeli áhítatról beszélgettünk. Hogy a példák között elrejtett mondatok, gazdag tartalmú üzenetek bizonyosan elérik az odafigyelőket, éhséget ébresztenek új ismeretekre, s Krisztus arcából egy-egy új mozaikkockát jelenítenek meg. Akik pedig nem figyelnek, azok a „hagyományos” prédikáci„ Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak, és a csillagos ég alatt alszanak. ” (Kundera) óból sem jegyeznek meg semmit. Ezek a „kis színesek” - ahogyan a példákat neveztük - bizonyosan megmaradnak bennünk. Van ideje a zenésznek. Meghívott előhanem saját erejével dolgozik. Azt mondja Kundera: „a futó ember mindig érzi a testét ” - szemben a motorossal, aki csak gépének erejét érzi. A futó ember érzi, az eredmény mekkora munkába kerül, mekkora erőfeszítésbe, fizikai és szellemi összpontosításba. Innen a szervező-sátor mellől kicsit ebbe is belepillanthattam. Tudom, csak töredékét látom az egésznek. Sok-sok munka megelőzte a találkozót, sok marad éjszakára is... Nekem tetszik, ahogyan csinálják: mosolyogva, egymásra építve, mindenki úgy igyekszik, hogy rá is építhessenek, hogy más is kedvet kapjon segíteni, feladatot találni. Kapnak is, adója a találkozónak, ám majdnem végig közöttünk maradt. Jó látni, mennyire fontos neki is az evangélikus ifjúság életét megismerni. Van ideje azoknak, akik a csendsátornál teljesítenek szolgálatot. - Ez a dolguk - mondanánk, - hogy legyen idejük másokra, akik kérdéseikkel, bajaikkal hozzájuk fordulnak. Igen, ez a dolguk. De hogy rám is van idejük? Ez a „rám is ”, ez a lassúság öröme. Kundera mást is mond a lassúságról. Arról, amikor az ember nem gépi erővel ahány an csak akarnak! A magamfajta „kiesett” embereket pótolni, számítógépre vinni az adminisztrációt, pólókat árusítani vagy kávét készíteni a lankadó munkatársaknak. Végül, a befejező istentisztelet előtt összegyülekezünk, akik a szervezésben részt vehettünk. Tamás igét olvas, kicsit meghatódik, és köszönetét mond mindenkinek. Sokszor csodálkozom, amikor olyanok beszélnek, akiknek nem a szó a mesterségük, mégis ékesen, pontosan bánnak vele. Vagy talán a szó, az ige bánik velünk jól, amikor minden alkalmatlanságunk ellenére s annak tudatában szájunkra vesszük?... A lassúság öröme, amikor érezzük testünket, mennyit bírunk. S hogy a gyenge testben elrejtőzve mennyit bír a Lélek! Bencze András
