Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-08-23 / 34. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1998. AUGUSZTUS 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENEGYEDIK VASÁRNAP ARA: 48 FT Ha csak ujjnyival a felebarátom, sőt a legkomiszabb bűnös fölé tolom magamat, - Isten megaláz. Luther-A TARTALOMBÓLDr. Bálint Zoltán missziói kőrútjának terve „Mindennapi kenyerünket...” Ez már a vég...? Egymás terhét hordozzátok Szabó Lőrinc KENYÉR Belédharaptam, áldott kenyér, és elborzadtam - Habfehér tested kisértete osztani kezdett, zöldülni s foszlani, s köröttem az eltűnt szobák falain, az utcán, a városon át őt láttam mindenütt, csak őt, a millárdlelkű mezőt, ahogy szétcsapott, ringva, - már tenger volt, végtelen határ, zöld végtelen, aztán rőt-arany. Hány kalász élt ott, boldogan, hány külön-külön kis akarat s minden kalászban mennyi mag, és minden magban mennyi múlt s mennyi jövendő párosult! Gondolatok augusztus 20-án Tudunk-e, kell-e valami újat írnunk ezen az ünnepen ? Évről évre ismételve emlékezünk e napon első királyunkra, Szent Istvánra, aki azonban több volt, mint első, mert „államalapító” volt. Isteni sugallat, bölcsesség kellett ahhoz, hogy ne visszafelé tekintsen, a hátát biztosítsa, kelet felé keresve a szálakat, hanem felmérve a helyzetet a Kárpát-medencében, itt letelepítse, meggyökereztesse vándorláshoz és kalandozásokhoz szokott népét. Akkor még nem tanították, hol végződik Ázsia és hol kezdődik Európa, de a természetes határok - a Kárpátok keleti vonulata - jelentették a lezárást visszafelé és a nyitást a nyugat felé. Európába vezette népét és itt maradtunk, Európában! Az államalapító király egyben „egyházszervező” is volt. Keresztény hite és a népe iránti felelősség vezette őt arra, hogy beengedje a missziót, elterjessze a keresztény hit és erkölcs normáit, szilárd szervezetet adjon az egyháznak és terjessze kora keresztény műveltségét, ugyanakkor munkaalkalmat is teremtsen templomok, monostorok és gazdasághoz tartozó épületek emelése által. A kereszténység felvétele így tartalmat és munkát adott a magyarság életének akkor, röghöz kötötte, meghatározta és élénkítette életüket. Államalapítás - egyházszervezés, a királyi gondolat két gyakorlati megjelenése. Az idén, - a 150 éves forradalom évfordulóján- érdemes végiggondolnunk, hogy sok évszázad után, 1848-ban ezen a két ponton kellett eleinknek is megvívni a harcot. Amikor a független magyar kormányért harcoltak, tulajdonképpen az állami életnek a Habsburg uralomtól való függetlenítése, a magyar államiság helyreállítása volt a cél. Volt rendezni való az egyház szervezete, szolgálata terén is. Szent István óta a nyugati egyházban reformáció zajlott le. Ennek hatása hazánkban is érvényesült. 1848 vallásügyi törvényei hoztak rendezést ez ügyben is, kimondva a felekezeti egyenlőséget. Amikor ma első királyunkra emlékezünk és uralkodói tetteit emlegetjük, meg kell találnunk ebben a szellemben mai feladatainkat is. Hála legyen Istennek, magyar államiságunk majd egy évtizede helyreállott. De vigyáznunk és őrködnünk kell felette. Nem elég, hogy a rabságból megszabadultunk. Az életet élni kell! Megtartani és kiterjeszteni az egész népre. Társadalmunk sokszínű, de jaj, ha mindenki csak Szent István domborművé a budapesti bazilika kapuja fölött a maga színét tartja fontosnak. Minden csoport, társaság, egyesület, szervezet vagy párt csak akkor végez jó szolgálatot, ha nem önmagáért, a maga fontosságának hangoztatásáért él. Mert mindennél fontosabb a nemzet, a társadalom közös jövője. És ez a közös tevékenység nem állhat meg országhatárokon, mert azokon túl élő testvéreinket sem feledhetjük el, szeretetünk jeleként figyelnünk kell életükre segíteni kell rajtuk, ahol tudunk, szavunk felemelésével, javaink megosztásával. Az emlékezésben az egyháznak is meg kell találnia feladatát. Egy olyan korszak után, melyben mindent fellazítottak, ami a társadalom életének bástyája és erőforrása volt, a hitet és erkölcsös életet feleslegesnek mondták, - látjuk - hova jutottunk. Meggyőződéssel kell állnunk Urunk szava mellett hirdetni az örömhírt minden hívő üdvösségére. A ránk bízott parancsot teljesítenünk kell. Az evangélizációra és misszióra nem kell keresnünk az alkalmat, inkább bele kell vetni magunkat a parancs teljesítésébe: „Menjetek a széles világra...” A feladat ökumenikus. Nem egymást kell misszionál- nunk, hanem együtt kell keresnünk a mellettünk élő, dolgozó társunkat. Szólni kell a szabadságról, mellyel Sumonyi Zoltán Augusztusi Elégia (részlet) Hogyan szólt első, szent királyunk Intelme serdülő fiához? Vendégek és jövevények hasznot hajtanak e népnek: Mert amiként különb-különb tájról jövő másként köszönt, úgy hoznak más nyelvet, szokást példát, fegyvert, harci fogást. Mert egynyelvű, egyszokású ország gyenge, mint a bábú, oly magányos és esendő, fuvallattól is veszendő. Ennél fogva parancsolom néked én egyszülött fiam: Tiszteld nyelvük és szokásuk, itt lakjanak, sem mint másuttl- Es ha amit építettem vagy amit összegyűjtöttem lerombolád vagy szétszórnád,- nagy kárt szenvedne az Ország! Jézus minket megajándékozott és életünkkel kell mutatnunk, hogy az erkölcsös élet nem gyávaság vagy gyengeség, hanem éppen összekovácsoló erő, teljes felsza- badultság. Szórni, vetni kell a magot, hogy kikeljen a vetés és legyen termés népünk és kereszténységünk életében és jövőjében. Könyörgő imádságunkban így kérjük: Mindenek Ura, népek Kormányzója! Vezesd magyar népünket és vezetőinket, hogy fizikai és szellemi munkások, nők és férfiak, fiatalok, felnőttek és öregek együtt és egyetértésben vállaljuk népünk gondját, hivatásos munkánkat a te szándékod szerint egymásért végezzük és hazánkat békés otthonná tegyük minden ember számára, Jézus Krisztus által. Urunk, hallgass meg minket!- Aztán egyszerre magamat láttam e roppant áradat gyilkosát, isten gyilkosát, aki kaszával belevág az örök csodába, töri, üti a szent anyagot, megsüti s eszi istent, aki test, aki vér - S letettelek, darab kenyér, s fölvettelek, elnéztelek, magamban éreztem az életedet - aztán lassan úgy ettelek tovább, mint a hívő az úrvacsorát. Bódás János f r UJ KENYER Az új búza már ömlik a garatra A fold hálás volt, most is fizetett Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted? Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát - s mind kik szerszámot adtak, ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett, a vetőket, az aratót, a molnárt, a péket, s kik a kenyeret kihordták... De az égre is emeld fel szemed, (tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad) s töltse be szíved csendes áhítat, mikor az új kenyeret megszeged. LELKÉSZAVATÁS A PÁPAI GYÜLEKEZETBEN A felavatottak első szolgálata Az ősi pápai gyülekezet lelkészt adott egyházunknak. Mellette Homokbödöge is feliratkozott azon gyülekezetek sorába, akik fiatal lelkészt küldtek „munkásként az aratásba.” Gabnai Sándor és Farkas Ervin a pápai templom oltárától indult el a tanítványi szolgálat útjára. D. Szebik Imre püspök végezte a szertartást, a liturgiában segített a Hittudományi Egyetem küldötteként Zászkaliczky Pál igazgató és Varga György a pápai gyülekezet lelkésze. Jer 1,4-9 versei alapján szólt Isten elhívásáról és küldetésünkről. így hívta egykor Jeremiást, de később Augustinust és Luthert, vagy Niemöllert és másokat,- most benneteket. A püspök e ponton megszakította igehirdetését és a két jelöltet felhívta, tegyenek bizonyságot, minként kapták az elhívást. Előbb Farkas Ervin mondta el, hogy a téti gyülekezetben látogatta gyermekkorában az istentiszteleteket és bár sokan szánták már akkor papnak, gyermeki ésszel nem értette, nem foghatta fel azt. Biológiai tanulmányok irányában indult, az élővilág érdekelte, állatorvosnak készült. 17 évesen vett részt egy gyenesi konferencián, ahol a hívást és biztatást kapta. A záró igehirdetés Fii 1,29 alapján szólította meg: ., nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte" így döntöttem és a biológia másodlagos lett,- fejezte be. Gabnai Sándor a pápai gyülekezetből indult el. Neki sem az volt a szándéka, hogy lelkész legyen, - orvos akart lenni. Isten kísért végig eddig a pontig. Ajándék lehettem idős szüleimnek és az elhívás csodája, hogy sokan álltak mellém ezen az úton. Hiszem, hogy mégis orvos lettem, a fehér köpenyt felcseréltem a feketével. Tudom, hogy egyházam szolgálatot vár tőlem. Az én igém, mely kísér ezen az úton: „ Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1) A püspök így folytatta az igehirdetést: Rejtélyes utakon szólította meg őket az Isten. Hisszük, hogy megszólít másokat is. Isten üzenetének meghal lására antenna kell, és készen kell lenni arra is, hogy elmondjuk kortársainknak Isten tetteit. Kommunikálásra kell a lelkésznek felkészülni - szóban és írásban - mindenképpen vallani kell! A „gerendán” is tudni kell hajózni! Elmondta, hogy mindkettőjüknek jut egy „gerenda”, Sándor Sopronban lesz gyülekezeti segédlelkész, Ervin pedig Bezi-Enese gyülekezetébe megy. Ez a gyülekezet elalélt állapotban volt, 20 éven át nem volt helyben lelkésze, de jelzésértékű, ami ott történt. Nő az evangéli- kusság, fiatalokból tevődik össze a gyülekezet. Szép missziói feladat lesz közöttük szolgálni. A két fiatalt körülvette gyülekezetük, különösen is sok fiatal. Sokáig folyt a beszélgetés, családjuk, rokonaik közösségében telt el az este. Engedelmeskedve a hívásnak, sokak együttérző, áldáskívánó kíséretével kezdhették meg szolgálatukat. T. Az ünneplő gyülekezet