Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-16 / 33. szám

4.oldal 1998. AUGUSZTUS 16. Evangélikus Élet A Balczó András öttusa olimpia és világ­bajnok, Nyíregyháza díszpolgára, hatvan évvel ezelőtt - 1938. augusztus 14-én - született Kondoroson. Az édesapja Balczó András lelkész 22 éven át szolgált Nyíregyházán az evan­gélikus gyülekezetben. Balczó András lelkész 1907. augusztus 10-én született Szarvason. Édesapja Balczó György vas­úti pályamunkás volt, az édesanyja Kegyik Judit. Házasságukból 10 gyer­mek származott. A legkisebbik volt And­rás, aki a helybeli gimnáziumban érettsé­gizett. Egyedül ő tanult tovább. A család ne­héz helyzetbe került, amikor az édesapja meghalt, mert kereset és nyugdíj nélkül az édesanyja tartotta el a családot. Ami­kor ő is meghalt, a jó tanuló András ta­níttatását Judit nevű nővére vállalta ma­gára. Ez a testvéri szeretet legszebb pél­dája. Balczó András a soproni evangélikus teológiára iratkozott be és a végzés után a kiskőrösi gyülekezetben lett segédlel­kész 1931. szeptember 1-én. Itt Hulvely István nyíregyházi származású lelkész volt a principálisa. 1933. február 1-én került Nyíregyházára segédlelkésznek. Kiselemista koromban kedves lelké­szünk volt. 1934. március 18-án a szülő­helyéhez közeli Kondoroson iktatták be parókus lelkésznek. 1934. szeptember 14-én kötött házasságot Paulinyi Edit ta­nítónővel. Házasságukból négy gyermek született. 1940. januárjában a nyíregyházi evan­gélikus gyülekezetbe került vissza. Püs­pöki másodlelkész lett Túróczy Zoltán püspöksége alatt. Mindjárt nagy feladat várt rá. A központi evangélikus elemi is­kola, a 4 városi kisiskola, a 16 tanyai is­kolából álló, 56 tanítót foglalkoztató tan­testület iskolaszéki elnöke lett. Ez a tan­testület volt a világ legnagyobb evangé­likus tantestülete, ahogyan ezt Turóczy két Balczó András rr „Őrségváltás” a Pólus Centerben Zoltán püspök fogalmazta meg.Amikor a püspöki székhely 1952-ben Nyíregyhá­zán megszűnt, a lelkészi állásra Balczó András került és maradt 10 éven át. Vá­ratlan halála 1962. július 1-én követke­zett be, amikor még csak 55 éves volt. A lelkész fia Balczó András az ötvenes évek elején került gimnazista korba, de Nyíregyházán az államosított Kossuth Gimnáziumban nem jutott számára hely. Debrecenben a Református Kollégium­ban kezdte meg gimnáziumi tanulmá­nyait. A második osztályt már Nyíregy­házán végezhette a Kossuth Gimnázium­ban és 1956-ban tette le az érettségit. Sudár termete, klasszikusan szép, har­monikus futása, ló-szeretete egyenesen öttusázónak predestinálta. Budapestre került fel és kezdte meg két évtizedes sportpályafutását, amely elvezette a ró­mai olimpiától, világbajnokságokon, az olimpiai csapatbajnokságokon át a mün­cheni olimpia egyéni aranyérméig. Sike­rei világhírűvé tették nevét mind az 5 vi­lágrészen. Kosa Ferenc a vele egykorú nyíregyhá­zi filmrendező filmet készített róla. Eb­ből megtudtuk, hogy 40 napra elvonult a világtól, hogy végiggondolja élete to­vábbi folytatását. Arra számított, hogy a külföldi meghívások ellenére itthon ma­rad Magyarországon és az öttusacsapat szolgálatába áll. Ám, erre nem kapott meghívást. Egy darabig a pályán maradt, hogy a lovak által levert sorompókat fel­rakja. Azután elvonult az öttusacsoport professzora a családi életbe. Immáron 12 gyermekének hajlékot épített a saját ke­zével és őket neveli nagy szeretettel. Hatvanadik születésnapján szeretettel köszöntjük olimpia és világbajnokunkat, Nyíregyháza díszpolgárát. Erőt, egészsé­get kívánunk neki 12 szép gyermeke fel­neveléséhez. Dr. Reményi Mihály Tavaly október végén kezdte meg szol­gálatát a főváros egyik legnagyobb be­vásárló és szórakoztató központjában, a Pólus Centerben az „Itt és most" öku­menikus missziói központ és könyvesbolt. Az Ökumenikus Tanács által fenntartott központban átmenetileg Marton Tamás, egyházunk ifjúsági osztályának vezetője vállalta az úttörő munka szervezését. Jú­lius 1-től Záborszky Csaba vette át ezt a szolgálatot az Ökumenikus Tanács alkal­mazásában, immár főállásban. Félállás­ban mellette dolgozik még Kmetty Éva. Megkérdeztük Záborszky Csabát, hogy mi indította ennek a különleges szolgá­latnak elvállalására. Lelkészcsaládban nőttem fel vidéki pa­rókián. Szüleim hűséges szolgálatát ta­pasztalva én is kerestem a helyemet: hol akar Isten használni a munkámon ke­resztül? Külkereskedelmi főiskolát vé­geztem, több helyen dolgoztam, mindig szervezőként és kapcsolattartóként. Sze­Harangláb épül Nemes cselekedetben döntött június 14-én a győrújbaráti evangélikus presbitérium - kérésem beterjesztése alapján-, hogy a régi temetőben harangláb építését engedélyezik. A ha­rangláb a községben mindenkié lesz, mely egyben a hegy fej­lesztését és szépítését is szolgálja. Védett kegyeleti park kiala­kítása lesz a feladat a harangláb megépítésével egyidejűleg, va­gyis gondozott temetőkert, az utókor számára pedig templom­kert lesz. Távlati terv, hogy a harangláb mellé templom is épüljön, ahogy fejlődik a hegy. Ebben a temetőben pihennek a Kisbaráthegyen élő nagy családok ősei. A megyei levéltári ada­tok kutatása alapján a családok több mint 200 éven keresztül nem változtak. A nagy családok közül felsorolok néhányat: Batthyányi, Borsodi, Bors, Bogdán, Czeiter, Doktor, Fodor, Melkovics, Mózes, Horváth, Salakta, Szalai, Sziládi, Őri, Vö­rös és Madár család. Madár Mátyás sírhelye is megvan, aki az én üknagyapám (1836-ban Kisbaráthegy jegyzője). Feldolgoz­tam a család leszármazottainak névsorát. Az 510 leszármazott­ból 153 már halott, de az élők száma 357 fő. A még élőkre er­kölcsi kötelesség és lelki megújulás vár, hogy tiszteletüket az­zal is bizonyítsák: „az ősök sírkertje nem elbirtokolható”. Egy ép síremlék van a temetőben, nagyanyám szülei, Bors Tamás és Madár Éva keresztje. A történelem bebizonyította, amelyik nép nem követi az ősök becsületét, annak helytállása a nehéz időkben összedől. Én ál­dást mondok a temetőben nyugvókra: „Szülőföldem népe, szí­vem büszkesége!” Az anyagi fedezetet fékemmel vállaltuk, de szívünkben a remény, lesznek adakozók, hogy a harangláb ok­tóber végére elkészüljön. A presbitérium határozata alapján az építkezéssel kapcsolatos adományok átvételével két személyt bízott meg. Győrúj baráton Németh Lászlóné Madár Margit gyülekezeti pénztárost, Győrben Horváthné dr. Molnár Lívia egyházmegyei jogtanácsost. Külön köszönet eddig is a polgár- mester úr segítségének, Borsodi Jenő földmémöknek, valamint Őri Gyula és Eszes Tibor tervezőmérnök uraknak. Petőfi sorait véssük szívünkbe: „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket.” Molnár Rudoifné Madár Vilma retem az embereket és mindig örömmel töltött el, ha munkámmal segíthettem. Két évvel ezelőtt a piliscsabai missziói konferencián érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy nemcsak lelkészek vé­gezhetnek missziói szolgálatot, hanem ez minden Krisztusban hívőnek feladata a missziói parancs alapján. Vallom, hogy az egyház hazánkban sem élhet önmagá­nak. Készen kell lenni mindenki felé a bizonyságtételre. Isten csodálatos veze­tésének tartom, hogy megkérdeztek: vál­lalnék-e szolgálatot a féléve beindult ökumenikus missziói központban? El- csendesedés és imádság után elvállaltam a munkát. Bár még nem látom egészen világosan, hogy lehet az emberek figyel­mét megnyerni az evangélium meghallá- sára ebben a modem bevásárlóközpont­ban. Milyen tervek vannak e cél elérésére? A könyvesboltunkban kapható könyve­ken és kazettákon keresztül, egyéni be­szélgetéseken át, különböző programok szervezésével szeretnénk úgy szolgálni az ide betérőknek, hogy megérezzék és rádöbbenjenek: Isten őket is szereti. A már eddig kialakult alkalmak mellett, mint például a szombat délelőtti játszó­ház gyermekeknek, a vasárnap délután 4-kor kezdődő ökumenikus áhítatok, szeretnék zenei, irodalmi rendezvénye­ket, ifjúsági találkozókat szervezni. Mindehhez még jobban meg kell ismer­nem az idejáró vásárló közönséget és a könyvesbolton kívüli missziói lehetősé­geket is ennek ismeretében szeretném kialakítani. Az eddigi féléves működés tapasztalata, hogy egyenlőre kevesen fe­dezték még föl ezt a lehetőséget. Mégis hiszem, hogy folytatni kell azt a missziói szolgálatot, mert Istennek minden egyes ember fontos! Sok fantáziát, bölcsességet, áldást kí­vánunk ehhez a munkához! Gáncs Péter Penc Nem mindennapi eseménynek voltunk a tanúi, amikor is 1998. június 28-án az evangélikus gyülekezet a délelőtti isten- tisztelet keretében megköszönte Bachát István nyug. volt váci lel­késznek közel két évi szolgálatát az egyházban. A penci gyüleke­zetei már igen jól ismeri, mivel már több alkalommal kisegítette a lelké­szi szolgálattal. Ez most már a harma­dik alkalom volt. - Sajnos, az egészsé­gi állapota meg­romlott, így egyen­lőre a szolgálatot tovább nem vállal­hatja. A gyülekezet felügyelő helyettese; Babinszki István mondott köszönetét a hűséggel végzett fáradhatatlan munkájá­ért. Az ifjúság több szólamú énekkel Babinszki Zsuzsa kántor vezetésével szolgált, majd Petrik Anita kántor; vers­sel és a köszöntés hangján szólt az ünne- pelthez. A hittanosok nevében Örkényi Adrienn általános iskola 5. osztályos tanulója mondott köszönetét a jó tisztelendő bá­csinak, akit igen megszerettek. Babinszki Vivien általános iskola 1. osz­tályos tanulója egy szép hegedű szám­mal szolgált szerény ajándék és sok vi­rágcsokor kíséretében. Az asszonyok az „Egyedüli remé­nyem” című énekkel köszönték meg a távozó lelkipásztor munkáját. Könnyesek voltak a szemek, amikor a lelkész megköszönő szavai hangzottak el. - Mint mondotta; „Kapunk, de adunk mi is másoknak sebeket, melyek fájni tudnak” - de ezeket el kell felejtenünk és ha valakit megbántottam, kérem, bocsás­sanak meg nekem. A továbbiakban Urbán Tibor volt fel­ügyelőnek nyolc évi szolgálatát köszön­te meg Gerengay Margit presbiter, majd kis ajándékot és virágcsokrot adtak át neki is. Urbán Tibor megköszönte az üdvözlé­seket és elmondta, hogy nem fog elsza­kadni a gyülekezettől, mert amit tett, mindig hittel tette! Az istentisztelet a gyülekezet befejező énekével ért véget. Gerengay Margit Csendes családi ünnep Július utolsó szombatján a váci evangélikus templomban állt az oltár előtt Rezessy Szabolcs és Tárcsán Anita. Házasságukra kérték Isten áldását és vállal­ták, hogy hitben és szeretetben kívánják folytatni közös életüket. A szertartásnak folytatása is volt. Az esketést végző édesapa, Rezessy Miklós kijött az oltárból, he­lyét átadta Detre János lelkésznek, maga pedig feleségével, Varga Gizellával le­térdelt, hogy 25 éves házassági évfordulójuk alkalmával fogadják Isten áldását. Rezessy Miklósné, Giziké sajtóosztályunk főkönyvelője, Szabolcs lapunk techni­kai (tördelő) szerkesztője, Anita pedig könyvesboltunk vezetője. Velük együtt ör­vendezett és imádkozott a „nagy” család, sajtóosztályunk tagjai is, kérve Isten megtartó áldását. „Elmemén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket... ” EKME - konferencia Piliscsabán 1998. július 8-11 között abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem az Evangélikus Külmisszi- ói Egyesület (EKME) piliscsabai konferenciáján. Ez a néhány nap azért volt olyan fontos a számomra, mert felébresztette bennem a re­ményt. A reményt, hogy az egyház meg­újulása ma is, most is lehetséges. Az evangélizációk, előadások meggyőz­tek arról, hogy vagyunk még néhá- nyan, akik tiszta szívből várjuk és reméljük a változást. Ezzel nem a résztvevők „kiválóbb voltára” aka­rok utalni, mintegy „lenézve” azo­kat, akik ezen az alkalmon nem vet­tek részt. Ha ezt tenném, figyelmen kívül hagynám Keveházi László elő­adásának egy fontos mondatát: „Nem kritizálni, hanem szolgálni.” Úgy gondolom, néha azért a bírálat sem mellőzhető. A helyes kritikával kapcsolatban azonban jó, ha szem előtt tartjuk Prőhle Károly szavait: Első lépés: a jó felmutatása, a máso­dik a hibák kijavítása, a harmadik pedig új utak keresése. Valahol mindhárom szempont igaz arra a né­hány gondolatra, melyek a konferen­cia ideje alatt hangzottak el egy-egy előadás vagy beszélgetés során: 1./ Sokféle misszióról beszéltünk már, de van egy, amiről még nem volt szó, ez pedig a vallásos emberek közti szolgálat. 2/ Nem egyházhoz, és nem feleke- zethez térítünk, hanem Jézus Krisz­tushoz. 3.1 Elsősorban keresztyéneknek kell lennünk, és csak azután evangé­likusoknak. 4./ Nem kritizálni, hanem szolgál­ni. Most már tehát „csak” az a dol­gunk, hogy megcselekedjük azt, amit Jézus kért tőlünk: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká min­den népeket...” Gazdag Zsuzsanna Pályázati felhívás A Bénye-Monor-Káva-i Egyházközség pályázatot hirdet lelkészi állására. A társult egyházközség 1.500 lelkes. A lelkészi illetmény 30.500 forint társgyülekezeti járadék, hitoktatási óradíj, stóla. A lakás három szoba, a ház kertes. A pályázat a vendégszolgálaton kívül írásbeli bemutatkozásra is igényt tart, amiben a pályázó életrajzának, gyülekezetépítési szándékainak kell szerepelnie, amit a közgyűlés tagjainak nyilvánosságra hozunk. A pályázó a díjlevelet az esperesi hivatalban megtekintheti. A pályázatokat a Dél-Pest Megyei Egyházmegye Esperesi Hivatalába kell küldeni, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Határidő: 1998. szeptember 5. Történetek a mózeskosárból- címmel indult bábjátéksorozat a Pólus Centerben létesített Egyházi Missziói Központban. Ugyanis egy nagy mózeskosár­ba tettünk minden szereplőt és díszletet, úgy szállítottuk a hely­színre. "Színpadon" azután a szereplő bábok háza lett a féloldalra döntött mózeskosár. Eddig is szeretetteljes felkészültséggel, ötletekkel, érdeklő­dést felkeltő színes papírokkal, ceruzákkal és ollókkal fogadtuk a betérő gyermekeket, sok érdekes bibliai történettel. Kinek-ki- nek fantáziájára bíztuk, hogy rajzolt-vagy ragasztott képen áb­rázolja, vagy dramatizálva elevenítjük meg a hallott történetet. Eddig is minden szombaton volt "Bibliai Játszóház", de csak a déli órákban az Itt és Most Központban. De július 18-án szom­baton bővítettük az Itt és Most palettáját, mert az igény úgy alakította a feladatot, hogy az eddig 3 órában tartott foglalko­zást az üzletek nyitva tartásáig hosszabbítsuk meg. így a válta­kozó csoportok folyamatosan változó foglalkoztatásban, szóra­koztatva tanulásban vehetnek részt. így lesz alkalom a nap fo­lyamán kétszer is bábozásra. Az Ezékiel Evangélikus Bábszín­ház vezetője Lovas Zsuzsa ezért készítette a műsortervet, vásá­rolt fakanalakat, varrtunk, ragasztottunk, míg el nem készült az első előadás szereplőgárdája Száraz György Furfangos Péter c. darabjához. Zsuzsa néni egyszemélyes asztali játéknak szánta, megoldása oly sikeres volt, hogy a szülők is élvezték, a gyere­kek pedig a helyükről felállva, az asztal mellett drukkolták vé­gig a cselekményt. Mivel előző szombaton tizenöt fős afrikai gyermekcsoport találta rövidnek a játékidőt, előzőleg a kínai kereskedők magyarul beszélő, hittanos kislányai is szívesen maradtak volna még, úgy látszik, lesz érdeklődés déli 12 órától este 19 óráig. így lehet két időpontban is bábozást beiktatni, változatos műsorral, melyet az épületen belül és a bejáratoknál színes tájékoztatókon közlünk. Tervezett programok: Augusztus 15-én 14 órakor Kisherceg Augusztus 15-én 17 órakor Jónás története Augusztus 22-én 14 órakor Furfangos Péter Augusztus 22-én 17 órakor Kisherceg Augusztus 29-én 14 órakor Angyalbárányok Augusztus 29-én 17 órakor Kisherceg Szeptember 5-én 14 órakor Jézus példázataiból Szeptember 5-én 17 órakor Jónás története Szeptember 12-én 14 órakor A hit szekerén (Illés története) Szeptember 12-én 17 órakor Angyalbárányok Ezúton közöljük a Pólus Center telefonszámát: 410-1167. Gyülekezetből érkező hittanos csoportok kérésére az időpontot és a műsorszámot is szívesen módosítjuk. Lovas Zsuzsa L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents