Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-09 / 32. szám

1998. AUGUSZTUS 9. 5.oldal Evangélikus Élet Tyukodi Erika (13 éves) Kőszeg Jézus születése ___________________________________: P A \ A Gyerekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett ^W|j|f művekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat. r % F I ATA L OKNAK Kedves Gyerekek! Hurrá, itt a VAKÁCIÓ! A rengeteg sza­bad idő! Több idő jut barkácsolásra és olyan tárgyak készítésére, ami jó szóra­kozást nyújt. Ezért most egy új sorozat indul. Hétről hétre a Teremtés történetét fogjuk a Bibliából olvasni. Hogy köny- nyebben megjegyezzük, melyik napon mit teremtett az Isten, egy "kézműves naplót" fogunk készíteni. Arra biztatlak Titeket, hogy gondolkodjatok el, Nektek milyen más ötlet jut eszetekbe, amit szí­vesen megosztanátok másokkal is! írjá­tok meg ezeket nekem! Javaslom, hogy készítsetek magatoknak egy naplót, ami­ben nemcsak az ötleteiteket gyűjthetnek össze, hanem a kérdéseimre is leírhatjá­tok a válaszokat. A sorozat végén, aki el­küldi nekem naplóját megmutatni / ter­mészetesen visszaküldöm! /, jutalomban részesül! A legjobb ötleteket pedig ebben az újságban is megjelentetjük. 5. NAP Olvasd el a Bibliában Mózes első könyvének első fejezetéből a 20. verstől a 24. versig! Mit tett Isten a teremtés 5. napján? Benépesítette állatokkal a vize­ket és a levegőt, amit korábban már elvá­lasztott egymástól. "És megteremtette Is­ten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlénye­ket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó." (I. Móz. 1,21.) Sokszor nem is gondo­lunk arra, milyen sokféle élőlény nyü­zsög vizeinkben, és ha csendben sétá­lunk az erdőben, milyen sokféle madár­hang hallatszik! Ha van a lakóhelyed környékén vízpart vagy madárlakta kör­nyék, naplódba próbáld meg lerajzolni, milyen állatok laknak ott! Figyelj arra, hogy csak vízi állatokat és madarakat ke­ress! Ha nincs erre lehetőséged, akkor könyveket hívj segítségül, amelyekben az állatok rajzát is megtalálod! Ajánlom a Búvár zsebkönyveket, vagy Kis állat­határozókat. Kézműves naplónk mai darabja pedig egy kacsa lesz emlékeztetve bennünket arra, hogy Isten az 5. napon teremtette meg a madarakat. Hozzávalók: kartonpapír ceruza, radír olló színes ceruza vékony, puha bőrmaradék parafa dugó kés fogpiszkáló Teendők: 1. Rajzold meg a kacsa testét, majd szí­nezd ki! Minél erősebben színezed, an­nál színpompásabb lesz! 2. A bőrmaradékra rajzold meg a két egyforma lábat, majd vágd ki! 3. A lábak barkácsolásához kérd na­gyobb testvéred, szüleid segítségét! A parafa dugót középen kettévágjuk. 4. Vágj a késsel kb. 3 mm mély hosz- szanti rést mindkét dugóba! 5. A kés éle segítségével helyezd bele a résbe a bőrlábakat! 6. A fogpiszkáló segítségével rögzítsd a kacsa testét a lábakhoz olyan módon, hogy az egyik parafa közepébe oldalról szúrd bele a fogpiszkálót! Majd szúrd át a kartonpapíron és a másik oldalra szúrd bele a másik lábat! 7. Forgasd el a dugókat úgy, hogy az egyik bőruszony előre, a másik hátrafelé nézzen! Ha hátulról előretolod a kacsát a lábá­nál fogva, a dugók forogni kezdenek és a bőrtalpak fölváltva csappannak előre, és a kacsa jár! Jó kacsasétáltatást kívánok: Pötty bohóc Magyarország volt már határos Észtországgal, Mexi­kóval és Mongóliával is. Azt hinnénk, hogy ilyen csak a János vitézben fordulhat elő, pedig a legutóbbi 1995- ös hollandiai cserkész világjamboree-n is megvalósult. A sátortáborban egymás mellé került az egyébként igen távoli négy ország. A világjamboree-t, akárcsak az olimpiát, négyéven­ként rendezik meg a világ különböző tájain.A cserkész­találkozó következő házigazdája Hollandia után Chile lesz, a déli félteke nyarán, 1998. december 27. és janu­ár 6. között. Chile fővárosa, Santiago közelében, Picarquin- hacienda mellett, az Andok lábánál felállított táborba, Magyarország huszonöt, a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség húsz tagot küld — nem számítva a nemzetkö­zi tábortörzsbe jelentkezőket. „Building peace together” - „Együtt építeni a békét” lesz a jamboree jelszava és erről szól az induló is, amit majd 25-30 ezer, a Föld legkülönbözőbb tájairól érkező fiatal fog énekelni. Ajamboree-n ez nem csak szép jel­szó, hanem maga az átélhető valóság: én a kezemben Világjamboree Chilében viszem a csomagom, az afrikai lány a fején... A részt­vevők megtapasztalják az emberek sokszínűségében rejlő szépséget, értéket. A megismerés, megtapasztalás a legfontosabb felada­ta egy ilyen világtalálkozónak, hiszen ezáltal tudjuk egymást jobban elfogadni. Ez nemcsak a különböző népcsoportok, vallások, kultúrák közt fontos, de az egyes társadalmi csoportokon belül is. Aki például azon tolókocsik egyikébe, ami arra van, hogy valaki beleül­jön és eltöltsön benne egy órát az életéből, az át fogja érezni azok sorsát, akik egész életükben ahhoz vannak kötve. A magyar kontinens számára a legnagyobb gondot a kiutazás költsége jelenti, ehhez köszönettel fogadunk anyagi hozzájárulást a következő címen: Magyar Jam­boree Alapítvány, 1030 Bp. Rozália u. 30., a számla­szám: 11708001-2051410. A cserkészmozgalom, amely tavaly ünnepelte indulá­sának 90. évfordulóját, 160 országban működik, a világ legrégibb és máig legnagyobb ifjúsági szervezeteként jelenleg huszonnégymillió tagot számlál. A magyar cserkészmozgalom is régi hagyományokkal rendelke­zik, világszerte számon tartják, hogy 1933-ban hazánk adott otthont a találkozó megrendezésének Gödöllőn. Míg Magyarországon sok esetben az ellendrukkerei által egyházias szervezetnek nevezett, a vallásos fiata­lok mozgalmaként leszólt cserkészet karanténba szorul, addig a világ nagy részén minden támogatást megkap a hagyományos emberi, polgári és keresztyén értékek megbecsülésére, természetszeretetre, felelősségérzetre, szolgálatvállalásra nevelő iljúsági szervezet. Az 1989-ben újjáalakult ifjúsági szervezethez húszez­ren tartoznak Magyarországon, nem számítva bele az öregcserkészeket, akik mindmáig úgy emlékeznek visz- sza a cserkészkedésben eltöltött évekre, mint életük leg­fontosabb élményeire. Ilyen élményekkel szeretnénk mi is gazdagítani a fiatalokat a foglalkozások, kirándulá­sok és táborozások alkalmával. Varsányi Lenke HUMORZSAK- Szeretni kell az állatokat, mert ők is Is­ten teremtményei- magyarázza a lelkész bácsi a gyerekeknek. - Neked például melyik a kedvenc állatod, Tibiké?- Nekem a grillcsirke.- Ha templomban vagyok, és a pap be­szélni kezd, mindig lehunyom a sze­mem, úgy jobban belém ivódnak a sza­vai.- Jó, jó. Csak ne horkolnál közben olyan hangosan!- Mikor űzték ki Adámot és Évát a Pa­radicsomból?- Almaéréskor. A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. B iblia-regény. Ez a műfaji megjelölés áll Bitó László könyvén. (Ábrahám és Izsák. Magyar Könyvklub. Budapest 1998. A szerző közreműködésével angol­ból fordította Rakovszky Zsuzsa 238 ol­dal, 15 A/5 ív terjedelemben.) Mózes első könyvének tizennyolcadik fejezetétől a harmincötödik fejezetig tar­tanak az idézetek, amelyek a regény alapjául, hátteréül szolgálnak. A kései gyerek Izsák születésétől - ennek előz­ményeitől, illetve Hágár és Ismael törté­netétől - Ézsauig és Jákobig, végül Izsák haláláig tart a nagyívű munka. A regény csúcsa, címének is megfelelő­en, a Moriah hegyén megrendítő, az írót - bevallása szerint - már gyermekkorá­ban rabul ejtő történet, Izsák feláldozása. Az Utószóban adja meg a szerző a kul­csot gondolataihoz azoknak, akiket bi­zonytalanságban hagy a mű. Mert Bitó László könyve, a teológiai, filozófiai mélységek nélkül is lebilincselő olvas­mány. Közel hozza hozzánk a Genezis korát, hús-vér emberként elevenednek meg a Szentírás lapjairól a szereplők, akikben a karizmatikus Ábrahámtól az intrikus Lótig örök emberi típusok teste­sülnek meg. A képzelet szülte regényalakok közül pedig kimagaslik a léleklátó egyiptomi bölcs, Omaan, Sára háznagya, őt keresik fel a hősök - elsősorban Izsák - kétsége­ikkel, ő közvetíti az író legfontosabb mondandóját, olykor önálló értékű, le­nyűgöző dialógusokkal. Omaan az, aki rejtőzködve elkíséri Áb­rahámot és Izsákot a Moriah hegyre, lát­tatja velük a hihetetlen eseménysorozat minden mozzanatát. Ő kiált Ábrahámra a sorsdöntő pillanatban, így az írói képze­let szerint ő Isten eszköze az önpusztító Ábrahám és Izsák erőszak ellen. Omaanban - vélem - ma­gával az íróval találkozunk, aki Izsákban Jézus előképét látja. így ír erről az Utó­szóban: „Mielőtt Jézus mai emberhez szóló ta­nítását megérthetjük, elődjét, Izsákot kellett megismernünk. Milyennek látta ember és Teremtő viszonyát? Ádámot, Évát? Noét? A Bábel tornyát? Mindazt, amiből Ábrahám és a zsidó-keresztyén istenkép, Jézus istenképe kibontakozik? Vajon az ikertestvérek közül miért in­kább Ézsaura akarta adni Izsák apai áldá­sát, mint az annyira más Jákobra? Azu­tán is, hogy az egy tál lencséért elorozta, megszerezte az elsőszülött jogát? És va­jon három nappal keresztre feszítése után a sír elmélkedő csendjéből kilépve miért Mária Magdolnához, és nem Péterhez si­etett Jézus? „így érthettem meg Izsák lényének ér­zelmi és szellemi természetét. Azt a rendkívüli embert tehát, akiről oly keve­set szól az írásomért akik feláldozása nagy metaforáját megírták, képtelenek voltak megbirkózni a kegyetlen tett ér­zelmi jelentésével. Hiszen feláldozásá­nak pillanata - nem Ábrahámon múlt a véres kiterjedés! - minden későbbi, Isten nevében egymás ellen elkövetett emberi kegyetlenség prototípusa. A keresztre- feszítésé is.” Az orvos-biológus kutató végleg a szépirodalomhoz fordult. „Biomedikális kutatómunkám évtize­deiben sok tudományos cikket, több könyvet írtam, míg visszatértem végleg a szépirodalomhoz. S immár világos: meg­jelent s ezután megjelenő regényeim ki­vétel nélkül az erőszak okait és a meg­váltás módját keresik.” „E regényben, melyet Ön a kezében tart, azt igyekeztem kipuhatolni, mi késztette Ábrahámot Ismáel elűzésére, Izsák feláldozására, és hogyan határozta meg Izsák életét, pró- fétaságát apja (Isten-sugallta?) kegyet­lensége.” Igazi szenvedély mozgatja az írót az erőszak ellen, erről szól a tanulmány ér­tékű Utószó. Ez közvetve méginkább ki­emeli a regény értékeit, mert sehol, egy pillanatra sem válik didaktikussá, vérbő elbeszélés-folyam kerít hatalmába, hogy azután a végén az író segítségével meg­értsük: a kezdetektől fogva erről, az em­beri természetről, érzelmekről és indula­tokról, a jó és a rossz harcáról szól Izsák sorsa, és szól a történelem. Ebben nincs változás. „Az ideologikus mítosz különös tanul­ságokat sugallhat Néróknak, Sztálinok­nak, Eichmannoknak, akik bűntudat nél­kül tudnak, s talán akarnak is kegyetlen- kedni. Azt sugallhatja, hogy bízvást kést emelhetnek atyjuk fiára, hiszen Isten, ha nem ért egyet, lefogja kezüket. Talán so­hasem tudjuk meg, hogy a bosszúálló, emberáldozatot követelő Isten minden- hatóságába vetett ábrahámi hit, a szenve­dés izsáki, jézusi, megadó vállalása mek­kora szerepet játszott milliók halálba hurcolhatóságában, a jóbi beletörődés­ben (melyet a varsói kivétel, mint ellen­pont és lehetőség, még élesebben emel ki...) Viszont tudjuk, Eichmann köteles- ségszerűen tanulmányozta a bibliai mito­lógiát és a Szövetséget, hogy ördögi fel­adatát hitleri pedantériával, a leghatéko­nyabban végezhesse el.” „Nem külső, s nem felső erő, nem angyal, hanem a min­den sejtünkben működő genetikai kód akadályozza meg a legtöbb emlőst, min­den főemlőst, és gátolta meg az embert is valamikor, a Kiűzetés előtt, hogy saját fajtája életére törjön. Másképp (gondol­junk csak csekély természetes szaporula­tunkra) nem tudtuk volna benépesíteni a földet.” „Persze nem ily gépiesen egyszerű az összefüggés. Ezért is teremtettük meg a „megváltó szenvedés” gyönyörű, kétes, de vigasztaló mítoszát is. Ám sem az emberek, sem az istenek szenvedése nem válthat meg senkit. A dicsőített gyötre­lem csak a szenvedőt erősítheti a fájda­lom elviselésében - és a gyötrőt tökéle­tesíti a kegyetlenség gyakorlásában. Nem vezetheti az emberiséget a menny­nek földöntúli országába - csak evilági poklokra. Nem igaz, hogy a fájdalomban van valami fölemelő, nemes. Ez csak igazságérzetünk vágya. Az igaz, hogy a szenvedés elviselése, átélése megedzhet újabb fájdalom elviselésére, de ezt az erőt legalább oly gyakran használtuk má­sok szenvedésének fokozására, mint csökkentésére. Az emberiséget nem a fájdalom elfogadása vitte előbbre, ha­nem az, hogy okát, s oka megszüntetésé­nek módját kutatta.” Bizonyára orvos voltom is szerepet ját­szik abban, hogy ennyire közel állnak hozzám Bitó László gondolatai. De en­nél lényegesen többről van szó. A huszadik század végleg el kellett oszlasson minden illúziót az emberrel kapcsolatban. Nem menthetjük föl ön­magunkat hiszékenységünkért, valójá­ban gyávaságunkért, ha közvetve, vagy netán közvetlenül nemhogy nem állunk ellent a gonosznak, hanem segítjük érvé­nyesülését. Jól látja ezt az író: „Hiába reméltük a második világháború után, hogy a monu­mentális pusztítás, szenvedés megmenti jövőnket, meghozza az örök békét, kol­lektív immunrendszerünk elhárítja végre a szörnyű ismétlődést. Ma már tudjuk: újra meg újra ott találhatjuk magunkat a demagóg ígéretek lejtőjén - s egyre se­besebben csúszhatunk-zuhanhatunk a kegyetlenség fokozatain át a megsemmi­sülésbe. Semmi, az isteni beavatkozás sem akadályoz meg némely önjelölt vagy választott vezetőt, hogy ismét meg- nyergelje gyanakvásunkat, mely oly könnyen tüzelhető fel a félelemig, gyűlö­letig (ha ugyan nem azonos a kettő!). „Talán még sosem éltünk ilyen veszé­ly ezettségben.” Arról is szól a regény, hogy valóban milyen hatalmas, még fel nem derített üzenet rejlik a Szentírásban, amiről oly­kor úgy véljük, hogy már igazán jól is­méjük történeteit. - Erősíti, vagy meg­kérdőjelezi a hitet, hitünket Bitó László munkája? Ez a kérdés nem kerülhető meg. A válasz feltétlenül pozitív, de nem egyszerű. Hiszen éppen a rajongás, a vakhit, saját gondolatainknak, hangunk­nak a mindenhatóéval összetévesztése, a felelősség elhárítása ellen szól a regény. A kegyetlenség, a gonoszság, az erőszak, akár a vallás köntösébe bújt erőszak el­len. Felszólít a kétkedésre, az értelem, a szeretet, a felelősség jegyében. Igazi szellemi élvezetet, élményt nyújt, amiért meg kell küzdenünk. De megéri. Mert sok ismerettel leszünk gazdagabbak és talán többet sejtünk meg az Atyáról és a Fiúról. Frenkl Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents