Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-08-09 / 32. szám
1998. AUGUSZTUS 9. 5.oldal Evangélikus Élet Tyukodi Erika (13 éves) Kőszeg Jézus születése ___________________________________: P A \ A Gyerekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett ^W|j|f művekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat. r % F I ATA L OKNAK Kedves Gyerekek! Hurrá, itt a VAKÁCIÓ! A rengeteg szabad idő! Több idő jut barkácsolásra és olyan tárgyak készítésére, ami jó szórakozást nyújt. Ezért most egy új sorozat indul. Hétről hétre a Teremtés történetét fogjuk a Bibliából olvasni. Hogy köny- nyebben megjegyezzük, melyik napon mit teremtett az Isten, egy "kézműves naplót" fogunk készíteni. Arra biztatlak Titeket, hogy gondolkodjatok el, Nektek milyen más ötlet jut eszetekbe, amit szívesen megosztanátok másokkal is! írjátok meg ezeket nekem! Javaslom, hogy készítsetek magatoknak egy naplót, amiben nemcsak az ötleteiteket gyűjthetnek össze, hanem a kérdéseimre is leírhatjátok a válaszokat. A sorozat végén, aki elküldi nekem naplóját megmutatni / természetesen visszaküldöm! /, jutalomban részesül! A legjobb ötleteket pedig ebben az újságban is megjelentetjük. 5. NAP Olvasd el a Bibliában Mózes első könyvének első fejezetéből a 20. verstől a 24. versig! Mit tett Isten a teremtés 5. napján? Benépesítette állatokkal a vizeket és a levegőt, amit korábban már elválasztott egymástól. "És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó." (I. Móz. 1,21.) Sokszor nem is gondolunk arra, milyen sokféle élőlény nyüzsög vizeinkben, és ha csendben sétálunk az erdőben, milyen sokféle madárhang hallatszik! Ha van a lakóhelyed környékén vízpart vagy madárlakta környék, naplódba próbáld meg lerajzolni, milyen állatok laknak ott! Figyelj arra, hogy csak vízi állatokat és madarakat keress! Ha nincs erre lehetőséged, akkor könyveket hívj segítségül, amelyekben az állatok rajzát is megtalálod! Ajánlom a Búvár zsebkönyveket, vagy Kis állathatározókat. Kézműves naplónk mai darabja pedig egy kacsa lesz emlékeztetve bennünket arra, hogy Isten az 5. napon teremtette meg a madarakat. Hozzávalók: kartonpapír ceruza, radír olló színes ceruza vékony, puha bőrmaradék parafa dugó kés fogpiszkáló Teendők: 1. Rajzold meg a kacsa testét, majd színezd ki! Minél erősebben színezed, annál színpompásabb lesz! 2. A bőrmaradékra rajzold meg a két egyforma lábat, majd vágd ki! 3. A lábak barkácsolásához kérd nagyobb testvéred, szüleid segítségét! A parafa dugót középen kettévágjuk. 4. Vágj a késsel kb. 3 mm mély hosz- szanti rést mindkét dugóba! 5. A kés éle segítségével helyezd bele a résbe a bőrlábakat! 6. A fogpiszkáló segítségével rögzítsd a kacsa testét a lábakhoz olyan módon, hogy az egyik parafa közepébe oldalról szúrd bele a fogpiszkálót! Majd szúrd át a kartonpapíron és a másik oldalra szúrd bele a másik lábat! 7. Forgasd el a dugókat úgy, hogy az egyik bőruszony előre, a másik hátrafelé nézzen! Ha hátulról előretolod a kacsát a lábánál fogva, a dugók forogni kezdenek és a bőrtalpak fölváltva csappannak előre, és a kacsa jár! Jó kacsasétáltatást kívánok: Pötty bohóc Magyarország volt már határos Észtországgal, Mexikóval és Mongóliával is. Azt hinnénk, hogy ilyen csak a János vitézben fordulhat elő, pedig a legutóbbi 1995- ös hollandiai cserkész világjamboree-n is megvalósult. A sátortáborban egymás mellé került az egyébként igen távoli négy ország. A világjamboree-t, akárcsak az olimpiát, négyévenként rendezik meg a világ különböző tájain.A cserkésztalálkozó következő házigazdája Hollandia után Chile lesz, a déli félteke nyarán, 1998. december 27. és január 6. között. Chile fővárosa, Santiago közelében, Picarquin- hacienda mellett, az Andok lábánál felállított táborba, Magyarország huszonöt, a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség húsz tagot küld — nem számítva a nemzetközi tábortörzsbe jelentkezőket. „Building peace together” - „Együtt építeni a békét” lesz a jamboree jelszava és erről szól az induló is, amit majd 25-30 ezer, a Föld legkülönbözőbb tájairól érkező fiatal fog énekelni. Ajamboree-n ez nem csak szép jelszó, hanem maga az átélhető valóság: én a kezemben Világjamboree Chilében viszem a csomagom, az afrikai lány a fején... A résztvevők megtapasztalják az emberek sokszínűségében rejlő szépséget, értéket. A megismerés, megtapasztalás a legfontosabb feladata egy ilyen világtalálkozónak, hiszen ezáltal tudjuk egymást jobban elfogadni. Ez nemcsak a különböző népcsoportok, vallások, kultúrák közt fontos, de az egyes társadalmi csoportokon belül is. Aki például azon tolókocsik egyikébe, ami arra van, hogy valaki beleüljön és eltöltsön benne egy órát az életéből, az át fogja érezni azok sorsát, akik egész életükben ahhoz vannak kötve. A magyar kontinens számára a legnagyobb gondot a kiutazás költsége jelenti, ehhez köszönettel fogadunk anyagi hozzájárulást a következő címen: Magyar Jamboree Alapítvány, 1030 Bp. Rozália u. 30., a számlaszám: 11708001-2051410. A cserkészmozgalom, amely tavaly ünnepelte indulásának 90. évfordulóját, 160 országban működik, a világ legrégibb és máig legnagyobb ifjúsági szervezeteként jelenleg huszonnégymillió tagot számlál. A magyar cserkészmozgalom is régi hagyományokkal rendelkezik, világszerte számon tartják, hogy 1933-ban hazánk adott otthont a találkozó megrendezésének Gödöllőn. Míg Magyarországon sok esetben az ellendrukkerei által egyházias szervezetnek nevezett, a vallásos fiatalok mozgalmaként leszólt cserkészet karanténba szorul, addig a világ nagy részén minden támogatást megkap a hagyományos emberi, polgári és keresztyén értékek megbecsülésére, természetszeretetre, felelősségérzetre, szolgálatvállalásra nevelő iljúsági szervezet. Az 1989-ben újjáalakult ifjúsági szervezethez húszezren tartoznak Magyarországon, nem számítva bele az öregcserkészeket, akik mindmáig úgy emlékeznek visz- sza a cserkészkedésben eltöltött évekre, mint életük legfontosabb élményeire. Ilyen élményekkel szeretnénk mi is gazdagítani a fiatalokat a foglalkozások, kirándulások és táborozások alkalmával. Varsányi Lenke HUMORZSAK- Szeretni kell az állatokat, mert ők is Isten teremtményei- magyarázza a lelkész bácsi a gyerekeknek. - Neked például melyik a kedvenc állatod, Tibiké?- Nekem a grillcsirke.- Ha templomban vagyok, és a pap beszélni kezd, mindig lehunyom a szemem, úgy jobban belém ivódnak a szavai.- Jó, jó. Csak ne horkolnál közben olyan hangosan!- Mikor űzték ki Adámot és Évát a Paradicsomból?- Almaéréskor. A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. B iblia-regény. Ez a műfaji megjelölés áll Bitó László könyvén. (Ábrahám és Izsák. Magyar Könyvklub. Budapest 1998. A szerző közreműködésével angolból fordította Rakovszky Zsuzsa 238 oldal, 15 A/5 ív terjedelemben.) Mózes első könyvének tizennyolcadik fejezetétől a harmincötödik fejezetig tartanak az idézetek, amelyek a regény alapjául, hátteréül szolgálnak. A kései gyerek Izsák születésétől - ennek előzményeitől, illetve Hágár és Ismael történetétől - Ézsauig és Jákobig, végül Izsák haláláig tart a nagyívű munka. A regény csúcsa, címének is megfelelően, a Moriah hegyén megrendítő, az írót - bevallása szerint - már gyermekkorában rabul ejtő történet, Izsák feláldozása. Az Utószóban adja meg a szerző a kulcsot gondolataihoz azoknak, akiket bizonytalanságban hagy a mű. Mert Bitó László könyve, a teológiai, filozófiai mélységek nélkül is lebilincselő olvasmány. Közel hozza hozzánk a Genezis korát, hús-vér emberként elevenednek meg a Szentírás lapjairól a szereplők, akikben a karizmatikus Ábrahámtól az intrikus Lótig örök emberi típusok testesülnek meg. A képzelet szülte regényalakok közül pedig kimagaslik a léleklátó egyiptomi bölcs, Omaan, Sára háznagya, őt keresik fel a hősök - elsősorban Izsák - kétségeikkel, ő közvetíti az író legfontosabb mondandóját, olykor önálló értékű, lenyűgöző dialógusokkal. Omaan az, aki rejtőzködve elkíséri Ábrahámot és Izsákot a Moriah hegyre, láttatja velük a hihetetlen eseménysorozat minden mozzanatát. Ő kiált Ábrahámra a sorsdöntő pillanatban, így az írói képzelet szerint ő Isten eszköze az önpusztító Ábrahám és Izsák erőszak ellen. Omaanban - vélem - magával az íróval találkozunk, aki Izsákban Jézus előképét látja. így ír erről az Utószóban: „Mielőtt Jézus mai emberhez szóló tanítását megérthetjük, elődjét, Izsákot kellett megismernünk. Milyennek látta ember és Teremtő viszonyát? Ádámot, Évát? Noét? A Bábel tornyát? Mindazt, amiből Ábrahám és a zsidó-keresztyén istenkép, Jézus istenképe kibontakozik? Vajon az ikertestvérek közül miért inkább Ézsaura akarta adni Izsák apai áldását, mint az annyira más Jákobra? Azután is, hogy az egy tál lencséért elorozta, megszerezte az elsőszülött jogát? És vajon három nappal keresztre feszítése után a sír elmélkedő csendjéből kilépve miért Mária Magdolnához, és nem Péterhez sietett Jézus? „így érthettem meg Izsák lényének érzelmi és szellemi természetét. Azt a rendkívüli embert tehát, akiről oly keveset szól az írásomért akik feláldozása nagy metaforáját megírták, képtelenek voltak megbirkózni a kegyetlen tett érzelmi jelentésével. Hiszen feláldozásának pillanata - nem Ábrahámon múlt a véres kiterjedés! - minden későbbi, Isten nevében egymás ellen elkövetett emberi kegyetlenség prototípusa. A keresztre- feszítésé is.” Az orvos-biológus kutató végleg a szépirodalomhoz fordult. „Biomedikális kutatómunkám évtizedeiben sok tudományos cikket, több könyvet írtam, míg visszatértem végleg a szépirodalomhoz. S immár világos: megjelent s ezután megjelenő regényeim kivétel nélkül az erőszak okait és a megváltás módját keresik.” „E regényben, melyet Ön a kezében tart, azt igyekeztem kipuhatolni, mi késztette Ábrahámot Ismáel elűzésére, Izsák feláldozására, és hogyan határozta meg Izsák életét, pró- fétaságát apja (Isten-sugallta?) kegyetlensége.” Igazi szenvedély mozgatja az írót az erőszak ellen, erről szól a tanulmány értékű Utószó. Ez közvetve méginkább kiemeli a regény értékeit, mert sehol, egy pillanatra sem válik didaktikussá, vérbő elbeszélés-folyam kerít hatalmába, hogy azután a végén az író segítségével megértsük: a kezdetektől fogva erről, az emberi természetről, érzelmekről és indulatokról, a jó és a rossz harcáról szól Izsák sorsa, és szól a történelem. Ebben nincs változás. „Az ideologikus mítosz különös tanulságokat sugallhat Néróknak, Sztálinoknak, Eichmannoknak, akik bűntudat nélkül tudnak, s talán akarnak is kegyetlen- kedni. Azt sugallhatja, hogy bízvást kést emelhetnek atyjuk fiára, hiszen Isten, ha nem ért egyet, lefogja kezüket. Talán sohasem tudjuk meg, hogy a bosszúálló, emberáldozatot követelő Isten minden- hatóságába vetett ábrahámi hit, a szenvedés izsáki, jézusi, megadó vállalása mekkora szerepet játszott milliók halálba hurcolhatóságában, a jóbi beletörődésben (melyet a varsói kivétel, mint ellenpont és lehetőség, még élesebben emel ki...) Viszont tudjuk, Eichmann köteles- ségszerűen tanulmányozta a bibliai mitológiát és a Szövetséget, hogy ördögi feladatát hitleri pedantériával, a leghatékonyabban végezhesse el.” „Nem külső, s nem felső erő, nem angyal, hanem a minden sejtünkben működő genetikai kód akadályozza meg a legtöbb emlőst, minden főemlőst, és gátolta meg az embert is valamikor, a Kiűzetés előtt, hogy saját fajtája életére törjön. Másképp (gondoljunk csak csekély természetes szaporulatunkra) nem tudtuk volna benépesíteni a földet.” „Persze nem ily gépiesen egyszerű az összefüggés. Ezért is teremtettük meg a „megváltó szenvedés” gyönyörű, kétes, de vigasztaló mítoszát is. Ám sem az emberek, sem az istenek szenvedése nem válthat meg senkit. A dicsőített gyötrelem csak a szenvedőt erősítheti a fájdalom elviselésében - és a gyötrőt tökéletesíti a kegyetlenség gyakorlásában. Nem vezetheti az emberiséget a mennynek földöntúli országába - csak evilági poklokra. Nem igaz, hogy a fájdalomban van valami fölemelő, nemes. Ez csak igazságérzetünk vágya. Az igaz, hogy a szenvedés elviselése, átélése megedzhet újabb fájdalom elviselésére, de ezt az erőt legalább oly gyakran használtuk mások szenvedésének fokozására, mint csökkentésére. Az emberiséget nem a fájdalom elfogadása vitte előbbre, hanem az, hogy okát, s oka megszüntetésének módját kutatta.” Bizonyára orvos voltom is szerepet játszik abban, hogy ennyire közel állnak hozzám Bitó László gondolatai. De ennél lényegesen többről van szó. A huszadik század végleg el kellett oszlasson minden illúziót az emberrel kapcsolatban. Nem menthetjük föl önmagunkat hiszékenységünkért, valójában gyávaságunkért, ha közvetve, vagy netán közvetlenül nemhogy nem állunk ellent a gonosznak, hanem segítjük érvényesülését. Jól látja ezt az író: „Hiába reméltük a második világháború után, hogy a monumentális pusztítás, szenvedés megmenti jövőnket, meghozza az örök békét, kollektív immunrendszerünk elhárítja végre a szörnyű ismétlődést. Ma már tudjuk: újra meg újra ott találhatjuk magunkat a demagóg ígéretek lejtőjén - s egyre sebesebben csúszhatunk-zuhanhatunk a kegyetlenség fokozatain át a megsemmisülésbe. Semmi, az isteni beavatkozás sem akadályoz meg némely önjelölt vagy választott vezetőt, hogy ismét meg- nyergelje gyanakvásunkat, mely oly könnyen tüzelhető fel a félelemig, gyűlöletig (ha ugyan nem azonos a kettő!). „Talán még sosem éltünk ilyen veszély ezettségben.” Arról is szól a regény, hogy valóban milyen hatalmas, még fel nem derített üzenet rejlik a Szentírásban, amiről olykor úgy véljük, hogy már igazán jól isméjük történeteit. - Erősíti, vagy megkérdőjelezi a hitet, hitünket Bitó László munkája? Ez a kérdés nem kerülhető meg. A válasz feltétlenül pozitív, de nem egyszerű. Hiszen éppen a rajongás, a vakhit, saját gondolatainknak, hangunknak a mindenhatóéval összetévesztése, a felelősség elhárítása ellen szól a regény. A kegyetlenség, a gonoszság, az erőszak, akár a vallás köntösébe bújt erőszak ellen. Felszólít a kétkedésre, az értelem, a szeretet, a felelősség jegyében. Igazi szellemi élvezetet, élményt nyújt, amiért meg kell küzdenünk. De megéri. Mert sok ismerettel leszünk gazdagabbak és talán többet sejtünk meg az Atyáról és a Fiúról. Frenkl Róbert