Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-09 / 32. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1998. AUGUSZTUS 9. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN KILENCEDIK VASÁRNAP ARA: 48 FT Az a tapasztalat, hogy az ördög száz szolgát talál, míg a Krisztus egyet is alig... Ugyanúgy forgolódjunk • a jóban, mint az Adám-fiak a rosszban. Luther E világon sok fajta él Fél Dunántúl papja Új püspök az evangélikus egy­ház élén Pápua Új- Guineában napi fogság után végre itthon vannak és család­juk körében pihenhetnek Dunajszky Gábor és Oláh István, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két Grozníjba kiküldött munkatársa, aki­ket 1997. október 23-án fogságba ej­tettek és most szabadultak. Szokatlan időben - vasárnap dél­után - tartottak sajtóértekezletet a Külügyminisztérium konferenciater­mében. Martonyi János külügymi­niszter szavai ünnepélyesen hang­zottak: „Első szó az örömé! 24 órája épségben, egészségesen itthon van­Reménységen felül éves a dunaföldvári templo­munk. Az utóbbi időben sokan nézték aggodalommal egyre pusztuló fa­lait, vajon megújul-e még egyszer, hogy teljes szépségében várhassa az oda gyü­lekező evangélikus testvéreket? Sok töprengés, kétségek után Szabó Vilmos Béla paksi és dunaföldvári lel­kész kiváló szervezőkészségével 1996. március 1-jén megindult a nagy munka. Hozzáfogtak a templom teljes felújításá­hoz. A toronysisaktól kezdve kívül-belül teljesen megszépült a dombra épült templom. Dicséretére Klenk Csaba mű­szaki mérnöknek, Horváth József elő- szállási vállalkozónak és „csapatának”. Június 21-én de. 11 órakor örömmel és csodálkozással mentünk fel mindnyájan a templomba hálaadó ünnepre. Dr. Har­mati Béla püspök az Útmutató heti igéje (Mt 11,28) alapján hirdette Isten igéjét, bíztatva az örvendező nagy gyülekezetei hűségre, keresztény hitünk boldog válla­lására. Mai világunkban, amikor az üzleti élet, a pénz a meghatározó sokak életében, halljuk meg Jézusunk hívó szavát, sze­mélyválogatást nem ismerő, békességet sugárzó üzenetét. Szépen illeszkedett az ünnepi istentisztelet menetébe a keresz­telő, melyet a helyi lelkész végzett, 2 gyermeket részesítve a szentségben. Az ünneplő családok, a gyermekek a gyüle­kezet élni akarását, reményteli jövőjét jelentették mindnyájunknak. Az isten­tiszteletet követő közgyűlésen, melyet Árki József paksi felügyelő vezetett, kö­szöntötték a gyülekezetei dr. Harmati Béla püspök, Krähling Dániel, Tolna- Baranyai Egyházmegye esperese, Pintér János ny. esperes, Jankovics Béla, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese, Nagyné Szeker Éva lelkésznő Keszthely­ről, Váradi János helyi r.k. plébános, Gerd Herward felügyelő, a németorszá­gi testvérgyülekezet, Weikersheim nevé­ben (aki egy elektromos orgonát is ho­zott ajándékba), Dudla Imre, a Bács-Kis- kun Egyházmegye felügyelője, dr. Kal­már Tibor Németországból, aki anyagi­lag segített jelentős mértékben, Wiandt János amerikai segítő, Csabi Sándor, korábbi dunaföldvári lelkész fia, Nagy Gáborné helyi polgármester, Tóth Fe­renc országgyűlési képviselő, Kulmann Sándorné testvérünk Rácalmásról. Szabó József gondnok és Weisz József pénztáros számoltak be az építkezésről, s tőlük tudtuk meg, hogy ez a nagy munka 1998. május 25-ig tartott, s mintegy 6,5 millió forintba került. Az istentisztelet ünnepi jellegéhez nagyban hozzájárult még a paksi ifjúság tagjainak gitár, ének­szolgálata, Árki Zsolt szavalatával az élen, mely a keresztelő előtt hangzott el. A Cantemus kórus és a helyi református kamarakórus szolgálatát is köszönet ille­ti. Dél elmúlt, amikor a napfényes, nyári időben lefelé ballagtunk a hosszú lép­csősoron, kezünkben színes prospektus­sal és fényképpel, melyet mindenki aján­dékba kapott a szíves vendéglátóktól! Együtt örvendeztünk a gyülekezettel, a vendégekkel, közöttük a gyülekezet hosszú ideig volt hűséges lelkészének özvegyével, Mihácsi Lajosnéval. Sokan jöttek el azok közül, akik innen származ­tak el, s most hálát adva Istennek, hogy megújul még (s milyen gyönyörűen!) templomunk! Ám bebizonyosodott: akik az Úrban bíznak... reménységen felül kapnak! Jólesett a gyülekezet vendég­szeretetében is részesülnünk a volt paró­kián, fehér asztalok mellett. Köszönet érte minden szerető szívnek és kéznek! Elgondolkodom. A paksi és a dunaföld­vári gyülekezet életében 10 hónap lefor­gása alatt 2 igazán nagy esemény történt. 1997. augusztus 23-24-én Pakson gyüle­keztünk nagyon sokan az országos talál­kozóra, mely hasonlóan kitűnően meg­szervezett alkalom s ünneplés volt, mint ez a dunaföldvári jubileum. Nem szá­molhat be ilyen sűrűn hasonló esemé­nyekről minden gyülekezet! Dicsőség legyen ezekért Istenünknek, s köszönet Szabó Vilmos Béla lelkésztestvérünk­nek! Némethné Tóth Ildikó MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház D. Ordass Lajos püs­pök halálának 20. évfordulóján emlékező istentiszteletet és koszorúzást tart a sírnál, 1998. augusztus 14-én, pénteken de. 11 órakor a Farkasréti temetőben. Igehirdető: D. Szebik Imre püspök. Erre az alkalomra gyülekezeteink tagjait szeretettel hívjuk és várjuk. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket”. Zsid.13,7 Erős vár a mi Istenünk! Budapest, 1998. július 20. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége Hazatértek nak!” A második szavával már kö­szönetét mondott. A magyar hatósá­goknak, a külföldieknek, nemzetközi egyházi és világi szervezeteknek, a sajtónak és külön kiemelte a csalá­dok és hozzátartozók példás fegyel­mét, ahogy ezt a nehéz terhet elhor­dozták. A legnagyobb köszönet azonban a két kiszabadult fogolyé, akik elszenvedték a fogságot. Mi nem tudjuk felfogni, amin keresztül­mentek: köszönet nekik és nagyrabe­csülés. Lehel László, a MOSZ lelkész­igazgatója elmondta, hogy az első naptól fogva dolgoztak ezért a napért - hála Istennek, nem hiába. Határo­zottan kijelentette, hogy nem volt váltságdíj és nem volt nyílt fegyveres akció sem. További információt azért nem adnak, mert azzal a még fogság­ban lévőket veszélyeztetnék. A terro­risták ne hasznosítsák információin­kat. A szabadult munkatársak szak­értelme és lelki többlete nagy szere­pet játszott küldetésükben és szaba­dulásukban is. Isten adott ötleteket és hozzá embereket is. Csapatmunka volt! István és Gábor lelki erővel vi­selték el a fogságot és a családok is bíztak. Köszönet mindenkinek a szo­lidaritásért! (Személyes hangvétellel jegyezte meg, hogy közelgő 50. szü­letésnapjának legszebb ajándéka a szabadulásuk.) A közbenjárás érde­kében megszólított volt az EVT és az LVSZ is, de az Orosz Ortodox Egy­ház is, valamint a német és dán egy­házi segély szervezete. Az egész eset tanulsága és sürgető feladata az, hogy nemzetközi konfe­renciát kell összehívni a humanitári­us szolgálatban állók személyes biz­tonságának kérdésében. Kell a nem­zetközi összefogás és együttgondol­kodás! A sajtóértekezlet meglepetése volt, hogy a két munkatárs megjelent az újságírók és tévések előtt és rövid beszámolót adtak a kilenc hónap vi­szontagságairól. Dunajszky Gábor elmondta, hogy eredetileg segélyprogramot teljesí­tettek, szétosztották a segélyezésre érkezett javakat. Naponta 600-800 embernek osztottak meleg ételt és miután már több segélyszervezet ab­bahagyta humanitárius segítését, egyedül ők osztották szét a nemzet­közi élelmiszer- és segélyszállítmá­nyokat, ezáltal tízezreket segítettek. Ennek ellenére tavaly október 23-án hajnalban rájuk rontottak, a legszük­ségesebb ruhaneműk összekapkodá- sa után takaróval leborítva hurcolta el őket néhány fekete álarcos, fegy­veres bandita. A szobában mindent felforgattak, pénzt kerestek. Ezután autóba tuszkolták őket és elindultak. Nem látták, merre viszik őket, az volt az érzésük, hogy valahol Grozníj külvárosában dugták őket egy pincébe. Oláh István folytatta a viszontagsá­gok ismertetését. 275 napig sötét pincében tartották őket, bilincsben és láncban. Meg kellett szokniuk, hogy egymáshoz és olykor a falhoz is láncolták őket. Napi kétszeri étke­zés híg leves és egy szelet kenyér volt. 1200-1300 kalóriát talán kitett, amit magukhoz vehettek, olykor 30 dkg burgonyát is. Pszichés alapon kényszerítették őket arra, hogy egy tányérból, egy kanállal étkezzenek. Büntetést is kaptak olykor, 48 óra egy gödörben, melyben sem állni, sem ülni, sem feküdni nem lehetett. A cél mindenképpen az volt, hogy testi és lelki ellenállásukat megtör­jék. Január 7-től március 13-ig kap­tak napi 2 dl folyadékot és kenyeret, és a téli időre tekintettel egy kanálka zsírt is. Az állati módon való tartás, emberi méltóságukban való megalá­zás mind az ellenállás letörését szol­gálta. Utolsó időben ún. szanatóri­umban tartották őket, ami már azzal járt, hogy két tányért és két kanalat kaptak! Az volt egyedül a jó és tette kibír- hatóvá az életüket, hogy ketten vol­tak. Amikor egyikük depressziós volt, a másik tartotta a lelket és for­dítva. Egy pillanatra sem hagyta el őket az az érzés, hogy szülőföldjüket és családjukat még látni fogják. Há­la legyen Istennek! - ez most meg­történt. A hosszú fogság ideje alatt sokan gondoltak imádságban az ed­dig nem ismert, de sejtett szenvedé­seikre és próbáikra. Az imádság meghallgattatott. Most itthon van­nak. Az orvosi vizsgálat szerint egészségesek. Azt gondolom azért továbbra is szükség van az értük va­ló könyörgésre, mert lelkileg „kihe­verni” ilyen gyötrelmeket nem lehet rövid idő alatt. Talán egész életükön át kísérteni fogja őket az emlék. Kí­vánjuk - Isten szabadítsa meg őket mielőbb! T. FÉLBESZAKADT AZ ISTENTISZTELET KÖZVETÍTÉSE Utolért bennünket is, ami már más egyházak közvetítésével kapcsolatban megtörtént. Július 26-án, vasárnap Ka­posvárról közvetítette a Kossuth adó az evangélikus istentiszteletet. Azaz csak elkezdte. 10.22-kor megszakadt az adás, nem is jött vissza 11 óráig. Igaz, közben szép Bach muzsikát hallhattunk az adó­ról, de bármennyire szép volt, nem pó­tolta az igehirdetést, az istentiszteleti gyülekezettel való egybehangolódást és szomorúvá tette azokat, akik lelkesedés­sel készültek fel erre az alkalomra. Már a zene alatt, a háttérben folytak a tele­fonbeszélgetések a rádióval, a Kapos­várra kihelyezett stábbal és egyértelmű volt, hogy a hiba a MATÁV vonalán ke­resendő. Az pedig a 20. században ért­hetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy viharmentes időben, az ország egyik megyei székhelyével, Kaposvárral csak úgy megszakadt a közvetítő vonal. (Kü­lönös, hogy sportközvetítés esetében még nem találkoztunk ezzel a jelenség­gel!?) Egyházunk vezetősége megtette a szükséges lépéseket. Mivel nekünk a Magyar Rádióval van aláírt szerződé­sünk, természetesen hozzájuk intézte a levelet, melyben intézkedésüket kérte. A MATÁV-val ők vannak kapcsolatban. Ezt a levelet teljes terjedelmében közöl­jük. Várjuk az illetékesek utánajárását, in­tézkedését és természetesen a további fejleményekről is beszámolunk lapunk olvasótáborának. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ DIE EVANGELISCH-LUTERISCHE KIRCHE IN UNGARN THE EVANGELICAL-LUTHERAN CHURCH IN HUNGARY H-1088 Budapest - Puskin u. 12. Tel-Fax: +361 338 2302, +361 338 2360 Fax:+361 266 5532 Posta: H-1447 Budapest PF 500 E-mail: south.district@lutheran.alarmix.net Dr. Hajdú István elnök úrnak Juhász Judit alelnök asszonynak Magyar Rádió Rt. Budapest Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Asszony! Emlékezve az Önök által kezdeményezett többszöri személyes megbeszélésre a Magyar Rádió és a magyarországi vallásfelekezetek között, engedjék meg, hogy a tegnapi, Kaposvárott a rádióban történt evangélikus istentiszteleti közvetítés megsza­kítása miatt, az alábbiakban jelentsem be panaszomat és tiltakozásomat. 1998. július 26-án, vasárnap délelőtt Kaposvárról a 10.05 perckor kezdődő evangé­likus istentisztelet közvetítése 10.20 perc körül megszakadt. Az összeköttetés megszakadásának bejelentése után orgonazene és kórusmű töltötte ki a következő kb. 40 percet. A műsoridő végén a bemondónő közölte, hogy műszaki hiba volt a közvetítés megszakadásának oka és ezért elnézést kért. Tudomásom szerint ez volt a közelmúltban a harmadik-negyedik eset, hogy egy istentiszteleti közvetítés vonalhiba miatt megszakadt. Egy-egy kisebb és a fővárostól messze fekvő falu esetében hajlandó az ember a hiányos infrastruktúrára gondolni. Ez a közvetítés azonban most Kaposvárról történt! Ha egy megyeszékhelyről sem képes biztosítani a Magyar Rádió az összeköttetést és az adódó hibát 40 percig sem képesek kijavítani, nem csodálkozhatunk azon, hogy számos hallgató szándékossá­got vél felfedezni a történtekben. Kérem Önöket, hogy vizsgáltassák meg ezen, a hazai infrastruktúrán sokszor rek­lámozott fejlesztés dacára most megismétlődött összeköttetés kimaradásának okait. Hallottuk korábban, hogy a Magyar Rádió nem tud felelősséget vállalni az összeköt­tetések biztonságáért, mert ez a MATÁV kompetenciája. Javaslom, hogy egy-egy hasonló esetben tessék bemondani a műsoridő végén feltétlenül, de egy 40 perces időben többször is, hogy a hiba oka valószínűleg a MATÁV. Tisztelettel: D.Dr. Harmati Béla püspök Tóth-SzöUős Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents