Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-25 / 4. szám

2.oldal 1998. JANUÁR 25.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

A

Akkor eljönnek napkeletről és napgyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában

(Lk 13,29)

VASÁRNAPI Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Gál 3,26 (Ézs 25,1; Zsolt 92,1-16; Róm 1,14-17; Mt 8,1-13)

De jóleső öröm, ha egy nagy család, tizenöt-húszán ülünk körül egy-egy ünnepi asztalt. Vége- hossza nincs a közös emlékek felidézésének. Eszünkbe jutnak felejthetetlen örömeink és bánataink. Egy hatalmas családból való gyermekek; fiúk és lányok vagyunk mindannyian Jézus Krisztus által. „Testvér!” Ezfi megszólítás más, mint a „Hölgyem”, a „Kolléga úr”, „Tanító néni” vagy a „Hé, maga!” Testvér az, akivel egyek vagyunk, hasonló arcvonások nélkül is egy Atya gyermekei. /

Eegyen velünk Istenünknek, az Úr- nak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! Zsolt 90,17 (lKor 15,5$ Ézs 19,19-25; Józs 11/-15)

Mi az, ami maradandó ebben a világban? Minden alkotásnak behatárolt ..életkora” van; nem áll örökké egy ház, egy templom, a csodálatos faragott bútorba szú költözik, az autó - mely újkorá-” ban száguldva hagyta maga mögött kilométerek ezreit - néhány év múlva roncstelepen rozsdásodik. Legtöbben semmit nem fedezünk fel világraszóló szenzációval. Életünk néhány évtized, „...melynek nagyobb része hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” De lehet áldott élet a látszólag szürke és akkor mindent elértünk.

SZERDA Meghallgattam imádságodat, láttam hogy könnyeztél. 2Kir 20,5 (Jak 5,16; ApCsel 13,42-52; Józs 23,1-16)

A sírás és a nevetés Isten ajándékai életünkben. Örömkönnyek és bánatkönnyek által elmondható az elmondhatatlan, átélhető a boldogság és a fájdalom. Magunkban ritkán nevetünk, nagy társaságban ritkán sírunk. Isten színe előtt azonban nem kell szégyelnünk magunkat. Bízzuk rá titkainkat és halljuk meg vigasztaló szavait!

' 'V

CSÜTÖRTÖK dicsérjétek Istenünket, ti immr m mr* szo]g^i mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok. Jel 19,5 (Ézs 43,21; Ézs 45,18-25; Józs 24,1-15) , ''w

A dicséret nemcsak valami lekottázható, elénekelhető himnusz. Nem korlátozható csupán a szavakba, énekhangokba, különböző mozdulatokba önthető imádságok területére. Ez az ujjongó-kö- szönő hangvétel jellemezheti egész életünket: hirdetheti Istenünk nagyságát - mások számára is vonzóvá téve. Ne féljünk továbbadni az örömhírt, mert az mindannyiunkra ránk bízatott -szavakkal, tettekkel, egész hiteles életünkkel.

Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön- örökké. Róm 16,27 (Ézs 40,28; Lk 4,22-30; Józs 24,16-28)

Pál apostol Rómaiakhoz fit levelének utolsó mondata azt húzza alá, bogy mindenért Istennek mondjunk hálát, mert neki van egyedül ereje és hatalma az elveszett emberben hitet ébreszteni. Nem az emberi „tökéletesség” előtt kell fejet és térdet hajtanunk, nem is az ige hirdetőjének nagyszerűsége előtt, hanem az élő Isten előtt, aki Teremtő, Megváltó, Megtartó Urunk.

KUtPD Jézus Krisztus mondja: A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. Jn 16,33 (Jób 36,16; ApCsel 10,21-35; Józs 20,1-9)

Jézus Krisztusban békességünk lehet, akármilyen „rossz sors,” nehéz életút is jutott nekünk. Ne a másikat nézzük, hogy milyen jó neki, meg milyen boldog élete van a miénkhez képest... Kell-e nagyobb öröm annál, hogy tudom, nem élek hiába, hanem Isten végtelen szeretetével magához ölelt és minden napon velem van?!

SZOMBAT

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelke- met. Zsolt 94,19 (Mt 5,4; Róm 11,13-22; Józs 24,29-33)

Néha betelik a pohár és talán még a mécses is eltörik. Nem látjuk az alagút végét, összecsapnak a hullámok a fejünk felett, beborul az ég. A nap ilyenkor is süt, de mi behunyjuk szemünket, jó erősen, arcunkat kezünkbe temetjük és kétségbeesünk. Ilyenkor is mellettünk van Urunk, de nagyon nehéz meghallani őt. Ő az igazi Vigasztaló, halld meg szavait és ne engedd el kezét!

Krska Mária

Igefények a hétköznapokban:

A múlt - és a jövő küszöbén. (5Móz 8, 2-5. 7-18)

Az óév múlta és az új év kezdete kivétel nélkül mindnyájunkra nagy hatást gyakorol. Ami elmúlt, arról már tudjuk; milyen volt, mit kaptunk és mit nem, mit hozott és mit vitt el, - sajnáljuk az elmúltát, vagy éppen fordítva, mélyet lélegezve, örülünk, hogy vége: elmúlt! Milyen nyomokat hagyott bennünk és hogyan „dolgozzuk fel” a múltat, - ez minden hívő keresztyén számára nagyon fontos feladat! Nem mindegy, hogy „mit csinálsz a múltaddal? ” Isten igéje a fenti részben egészen pontosan megmondja, mit kell tennünk: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr...” (2.v.)

Emlékezz! - Tehát el kell végeznünk egy számadást. Végig kell gondolnunk mindazt, ami történt velünk. Nem megoldás az, ha - bármilyen jó okunk lenne is rá -, hogy számadás nélkül igyekezzünk a „feledés tengerébe” dobni mindazt, amire nem szívesen emlékezünk. Nem tehetjük, mert: ...az egész úton Istened vezetett! mondja az Ige. - Az első, legfontosabb tehát a számadásban, tisztázni magunkban, - valóban vezethetett-e mindenben az Úr. Amit olyan szívesen elfelednénk, - vajon nem azért volt-e, mert ott és abban nem vezethetett az Úr, hanem a magam akarata szerint jártam el. A számadás tehát: szembenézés önmagunkkal.

Isten is ezért kezdi ezzel, hogy: „... megtudja, mi van a szívedben, megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (2.v.) Azután végigsorolja „emlékeztetőül” mindazt, amit nehézségként engedett meg, - de azt is ahogyan ezekből kivezetett. - És mindezeket azért: hogy megtudja, mi van a szívedben!? - Az elmúlt év minden körülményére való reagálásom, az emlékezés mérlege és a számonvett eseményekhez fűzött értékelésem mind-mind azt mutatja meg: mi van a szívemben! - Keserűség, elégedetlenség, zúgolódás a nehézségek miatt, - vagy el tudom-e fogadni mindazt, ami nehéz volt: Isten kezéből, - mert tudom, hogy Ő vezetett, - és látom szabadító csodáját is, mert már megnyílhatott rá a szemem: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. ” (Rom 8,28)

Ez az emlékeztető számadás, amely ide tud vezetni, - már az érett keresztyének sajátja. Egyben az egyetlen lehetőség arra, hogy az elmúlt évre visszanézve - az új év küszöbén egyedül a teljes hálaadás uralkodhassék bennünk:

„Áldjad\ lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét!” (Zsolt 103,1)

Ha az év végi emlékezésünk a zsoltáros szavaival zárulhatott, - a szívünkben nem lesz helye se félelemnek, se szorongásnak, se aggodalomnak az új év és a jövő ismeretlen eseményeire gondolva, mert komolyan vesz- szük Urunk ígéreteit:

„ Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az Ö útjain járj, és Ot féljed! Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr... és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott. ” (7,8,10 v.)

Az ország ismerten nehéz gazdasági helyzetében, amikor ismét újabb áremelkedési hullámmal kezdődik az év... ilyen optimistán tekinteni előre?

Nem naivság ez? - NEM, hanem HIT! Hit és bizalom Isten ígéreteiben, - aki mindeddig, minden ígéretét megtartotta! - És, mert:

„Nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel. ” (lTim 6,6) És: „Azelég, több, minta sok! ”

Csak az Úr ígéreteire támaszkodó hálás szív alkalmas arra, hogy Isten áldásait befogadhassa, és addig nem ismert isteni erő, öröm, békesség tölthesse el életünket ebben az új évben!

Pásztor Jánosné, Tamási

VÍZKERESZT UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP IGÉJE

„...LEGYEN MEG A TE AKARATOD,”

Mt 8,1-13

Történetünk egy igen mozgalmas képpel kezdődik. Jézus a Hegyi Beszéd elmondása után lefelé haladt a hegyről. Mögötte addigi hallgatósága, akikben mély nyomot hagyott tanítása: „ ...mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, ” (Mt 7,29). A hallottak, az ott kapott lelki eledel kíváncsivá és kiéhezetté tette őket, ezért egy darabon még elkísérték Jézust.

A hegy alján a kép kiegészül egy újabb szereplővel - egy leprás beteggel - aki elébe ment Jézusnak és leborulva imádta őt. Jézus mögött állók már arról tanúskodhattak, hogy ők gazdagodtak szolgálata révén. Jézus előtt térdelő leprás beteg még előtte állt a nagy eseménynek, gyógyulásának.

A leprás ember nem sajnáltatta magát és nem panaszolta el, milyen testi-lelki kínokon ment keresztül az utóbbi esztendőkben. Nem állta el Jézus útját, hogy a betegségével kikerülhetetlen legyen. Ő még ezzel a súlyos betegségével is úgy tudott odaborulni Jézus lába elé, hogy első szava nem az életveszélyben lévő beteg segélykiáltása, hanem az Urat megillető imádaté volt. Nem színlelt hódolat volt az övé, amely alig győzte kivárni, hogy jöjjön el végre az a várva várt pillanat, és teste mint elnyűtt ruhát vesse le a leprát. Nem kívánta maga számára, hogy gyógyulása automatikusan történjen. Kérése egyéni elbírálását várta. Nem hivatkozott Jézus addigi gyógyításaira, - mondván, számtalan esetben visszaadta már az emberek egészségét - így történjék vele is, hasonlóképpen

„ Uram, ha akarod megtisztíthatsz. ” Úgy gondolom, Jézusnak tetszett az ilyen formán megfogalmazott kérés. Látta azt a hitet, amely még ilyen testi kínok között is teljes mértékben őreá hagyatkozik. Döntésétől tette függővé sorsát, hogy gyógyulást, vagy a gyötrelmes betegség sírig való hordozását hozzák el számára a következő pillanatok.

Mit is kérhetett tőle egy élő halott? Abban a korban úgy kezelték őket, mintha már ténylegesen halottak volnának.

(Még a középkorban is gyásszertartást végeztek a leprás beteg felett.) A leprás tisztában volt azzal, hogy Jézusnak hatalma van bármire. Még az egyik legsúlyosabb betegségnek tartott leprától is megtisztíthatja. (A leprás meggyógyulása a halott feltámasztásával egyenrangú csodának számított Izraelben.) Az élő, temetetlen halott várta, miként dönt sorsáról Jézus, rábízta magát teljesen.

Jézus válasza: „Akarom. Tisztulj meg! És a lepra azonnal letisztult róla. " Jézus korlátlan hatalma párosult az akaratával. „Akarom. ” Először nyomatékos és határozott válasz ez a leprás kérésére, hitére. Másodszor, ebben a kijelentésben benne van Jézus egész lénye, kiérződik belőle mentő szeretete.

A leprás gyógyulásának története arra bíztat minket, hogy a hívő, Jézusban bízó szív imádsága, meghallgatást nyer. Mi tart vissza attól, hogy odalépj Jézus elé és kimutasd, egyedül belé veted reménységedet? Mi tart vissza attól, hogy odaborulj elé és elmond kéréseidet? Talán az attól való félelmed, hogy imádságod nem nyer meghallgatást? Félsz attól a kudarctól, hogy kérésed esetleg nem egyezik az ő akaratával?

Legyünk készek arra, hogy Isten kezéből mindent hálaadással fogadjunk el, tudván azt, hogy „Mit Isten tesz, mind jó nekem, És bölcs minden végzése ”. (348. ének 1. vers)

Babka László

Imádkozzunk!

Mit Isten tesz, mind jó nekem. Ő életem fénye. Ő ad hitet, hogy énekem Nagy tetteit dicsérje. Baj vagy öröm - megköszönöm. Hisz végül megláttatja, Hogy mind áldásul adta. Ámen. (348. ének 3. vers)

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. január 25.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Herczog Csaba; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Csizmazia Sándor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla, du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. (ref. templom) Spányi Antal rk.; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél

10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél

11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (ifjúsági) Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Joób Máté; du. 6. (vespera) Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Kőháti Dorottya; Budahegyvidék, XII., Tartcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11.

(úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél

10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVH., Gőzön Gy. u. de. 11. Péter Attila; Pestszentlőrinc, xvm„ Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVni., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de.

11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza;

VÍZKERESZT UTÁNI 3. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltá- ri igéje: Róm 12,17-21; az igehirdetés alapigéje: Mt 8,1-13. HETI ÉNEKEK: 277, 384

EVANGÉLIKUS FÉLÓRÁT közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. január 26-án, hétfőn 13.30-kor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

Istentől el nem állok (337. ének)

Bizonyára csak ritkán fordul elő, hogy valaki a költői koszorú császári kitüntetését visszautasítja. Helmbold Lajos, énekünk költője ezt tette. Szerény ember volt. Úgy érezte, tehetségét Istentől kapta, egyedül Istennek jár érte köszönet.

A szív hálája, ez a ritka tulajdonság szólal meg énekünkben. Emberek jósága és kegye bizonytalan, „De mindvégig hű marad jóságával az Úr”. Nyugodtan rá bízhatjuk testünket, lelkünket, életünket. Annak bizonyságául, hogy Isten szeret és jót gondol felőlünk, nekünk adja egyetlen Fiát (3. vers). Minden földi nyomorúság és bűneink ellenére, Jézusért a boldog örök élet vár ránk (4. vers).

Énekünk olyan időben keletkezett, amikor bizonyára sokan kételkedtek Isten irgalmában. 1563-ban Erfurtban kitört a pestis. Két év alatt 4 ezren haltak meg járványban. Aki tudott, menekült. Az egyetem rektora is elhagyta a várost családjával együtt. Helmbold Lajos szoros barátságban volt velük, de ő maradt, nem hagyta el a várost. Búcsúzóul és kölcsönös vigasztalásul Zsoltár 73,23 verséhez csatlakozva írta énekünket.

Később is sok megpróbáltatást állott ki, de erős maradt, ahogy a 2. versben énekelte:

„ Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít.

Hitem reá hagyja. A testem, lelkem, éltem.

Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja ” Majd elvégezte a teológiát és diakónus, azután superintendens lett. 1598 tavaszán, amikor Thüringiában újra ezrek estek áldozatul a pestisnek, ő is meghalt ebben a félelmetes járványban.

Gáncs Aladár