Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-26 / 30. szám
Evangélikus Elet 1998. JÚLIUS 26. ö.oldal Zámhó Krisztina (7 éves) Orosháza Az édenkert Bencze Veronika (7 éves) Székesfehérvár A mi templomunk FIATAL 0 KN AK Hurrá; itt a VAKÁCIÓ! A rengeteg szabad idő! Több idő jut barkácsolásra és olyan tárgyak készítésére, ami jó szórakozást nyújt. Ezért most egy új sorozat indul. Hétről hétre a Teremtés történetét fogjuk a Bibliából olvasni. Hogy köny- nyebben megjegyezzük, melyik napon mit teremtett az Isten, egy „kézműves naplót" fogunk készíteni. Arra biztatlak Titeket, hogy gondolkodjatok el, Nektek milyen más ötlet jut eszetekbe, amit szívesen megosztanátok másokkal is! írjátok meg ezeket nekem! Javaslom, hogy készítsetek magatoknak egy naplót, amiben nemcsak az ötleteiteket gyűjthetitek össze, hanem a kérdéseimre is leírhatjátok a válaszokat. A sorozat végén, aki elküldi nekem naplóját megmutatni (természetesen visszaküldöm!), jutalomban részesül! A legjobb ötleteket pedig ebben az újságban is megjelentetjük! 3. Nap Olvasd el a Bibliában Mózes első könyvének első fejezetéből a 11-től a 14. versig! Mi történt még a harmadik napon? Múlt héten olvastuk, hogy Isten elválasztotta a vizet a szárazföldtől. De emellett megteremtette a föld növényeit is: a szép zöld füvet, a virágokat és a gyümölcsfákat. „Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön.” (I. Móz. 1,11) A naplódba készíts „fa-jegyzeteket”. Ha vannak a kertetekben, szomszédotok kertjében gyümölcsfák, akkor jegyezd le a legfontosabb tulajdonságaikat: a gyüJöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mt 11,28 Parányi szobájában ült és az életről gondolkodott. Számba vette az eddigi életét és azokat a dolgokat, amik őt veszik körül, de akárhányszor is rágta magát át ezen a témán, mindig ugyanarra az álláspontra jutott. Ez pedig nagyon lehangoló volt, a maga nemében, hisz úgy látta, hogy ha mindent összevesz akkor nem túl sok mindent tett, és a mostani helyzete sem reményekkel teli. Nyomasztották azok a dolgok, amiken nem tudott változtatni, pedig milyen jó is lenne néha máshol, vagy egy kicsit más bőrében lenni. A szoba és az abban lévő bútorok, már évek óta, hűséges társai voltak az életében, de ezen a délutánon úgy tűnt számára, hogy mindez nagyon idegen és rideg. A megszokott képek és tárgyak, nemhogy lelki békéjét segítették volna elő, hanem éppen ezek a tárgyak voltak azok, amik idegesítették. Bár nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért is volt ez, egyszerűen csak jött, és nem tehetett ellene semmit. - Talán majd ha sétálok egyet az jót tesz - gondolta. Nekiállt, hogy átöltözzön a sétához. Egymás után vette kezébe a jól ismert ruhadarabokat, és mindegyikről eszébe jutott valami apróság. - Ezt még nagyapámtól kaptam, ezt akkor vettem, amikor Lackó még élt, ezt talán úgy örököltem. Ezektől az emlékektől egy furcsa kavargás kezdődött meg benne, valami nagyon lassú, de tudta, hogy mindez része annak a bizonyos folyamatnak, ami reggel óta vele történik. Kisietett az utcára, mert úgy érezte, hogy ha még egy percet marad a szobában, akkor megfullad. Odakint már kezdett esteledni, az utcákon csak hébe-hóba jött valaki szembe. A hó kavargóit a téren amire kiért, fáradtan, lomhán, egykedvűen. Az utcán mindenfelé álltak a koszos hókupacok, amit a házmesterek összekapartak, lassan kijutott a főtérre. Az egészet megtöltötte a végtelen csend, ami lassan-lassan eljutott az ő szívébe is. De nem volt sokáig ideje élvezni ezt az áldott magányt, hisz a tér másik felén felbukkant egy halottas menet. -Igen, talán tényleg csak ennyit ér az élet - gondolta, míg elhaladtak mellette a koporsóvivők. Nézte a gyászolókat, majd valami arra kényszerítette, hogy elforduljon tőlük. Már indult volna tovább, amikor eljutott hozzá valamiféle kántálás. Először nem tudta kivenni, hogy mi is az, de aztán egyre közelebbről hallotta a felhangzó mondatokat. A kántor éppen egy könyörgő imát kántált, amit ugyan nem értett, de annál tisztábban hallotta a gyászolók, és a hozzájuk csapódott emberek ismétlődő válaszát. - Krisztus irgalmaz! - Miért Ő irgalmazzon? Hisz minden emberi romlottságért, gaztettért mi vagyunk a hibásak. Nekünk kéne először is könyörületesnek lenni az embertársainkhoz. A mi emberi viszonyainkat kellene mindenek előtt rendezni. Igen, talán akkor ha ezt megtennénk, akkor nem lenne ennyi nyomorúság és szenvedés, hisz a legtöbbért mi vagyunk a felelősek. Miért nem tudunk mi úgy élni, ahogy ezt Krisztus elvárta tőlünk? Olyan nehéz dolog ez, vagy mi vagyunk képtelenek erre? Lehet, hogy belefáradtunk a mindennapjaink teendőibe! Mialatt ezek a gondolatok jártak a fejében, ott állt és a katedrális tetején lévő keresztet bámulta. A csendet hirtelen megtörte a harang zúgása. Betöltve az egész teret és az ő lelkét is. Eszébe jutott édesapja tanítása, aki mindig azt mondta, hogy a harang azért szól, hogy minden embert Krisztushoz hívjon. Mindenkit, aki megfáradt és gondok nyomasztják, hogy letehesse Jézus keresztjéhez minden gondját. Hisz Jézus az, aki megnyugvást adhat, aki kiutat mutathat a legreménytelenebb helyzetből is, aki számára nincs reménytelen ember. Ezektől a gondolatoktól valami hihetetlen béke költözött a fiúba. Sarkon fordult és lassan eltűnt a hóesésben. Magával vitte a harang zúgását és még valamit, ez pedig Krisztus békessége volt. Tudta, hogy őrá is vár egy új kezdet. Jéckel Gábor „Istenem, Uram, Hozzád kiáltok” Kerek háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1923-ban mutatták be a század magyar hitvallását, Kodály Zoltán művét, a Psalmus Hungaricust, a „magyar zsoltár”-t. A hármas főváros, Óbuda, Buda, Pest egyesítésének félszázados évfordulója adta az alkalmat. A művet jeles zenetörténészünk, Molnár Antal professzor ezzel a két szóval jellemezte: „Melosza: magyar”. Pontosabb jellemzést nem lehetett volna írni róla. De nemcsak a dallamra vonatkozóan pontos. A magyar nép történelmi panasza szólal meg a Psalmusban, a pórnépé, amely nem szólhatott bele a történelem menetébe, csak cipelte annak földre szorító súlyát a hűbériség kezdetétől századunkig. A nép egyetemessége az alap, amelyről a hangépítmény magasodik: a hívő katolikus Kodály a protestáns Kecskeméti Vég Mihály versét használta szövegül, s mert ez a vers zsoltárt formált meg (az 55.-et, más számozás szerint az 56.-at), a zsidóság is adott hozzá, jóllehet közvetve, a maga értékeiből. A vers a 16. században született, így a Zsoltár egyszerre történelmi múlt és huszadik századi modernség. A nemzeti szellem önmegmutatása művészi teljességében. Az Istenhez kiáltó panasz, a vétlenül viselt szenvedések sorolása. De nem a nemzethalál elkeseredésével zárul, nem a szánalom koldulásával, hanem a megszólított Istenbe vetett bizakodással - a költő Őbenne a szabadító hatalmat látja. „Istenem, Uram, Hozzád kiáltok... ” Valahol mindig felhangzott a nehéz napokban. De megszólalt külföldön is, főleg az Amerikába kirajzott és ott nagy karmesterként ünnepelt magyar zenészek érdeméből. Vezényelte Toscanini is. Az idegen kórusok többnyire magyar szövegét tanulták be. Igazuk volt, nem lehet ezt más nyelven elmondani. „Globalizálódás?” Elfelejtjük a nemzetet? Nem ismerjük meg többé önmagunkat? Amíg a Psalmust hallgatjuk, tudni fogjuk, hogy kik vagyunk és mit örököltünk, hogy mit mondjunk az Istennek és az emberi egységgé váló világnak. . Bán Ervin Kedves Gyerekek! /' 2F ow V # * 1 mölcsfa fajtájának nevét, ha tudod, az életkorát. Préseld le egy levelét és ragaszd a füzetbe, valamint rajzold le a fát! Eközben alaposan figyeld meg, milyen alakja van a lombkoronájának! Készíts kéregnyo- matot! Ehhez szükséged lesz egy darab papírra és zsírkrétára. Helyezd a papírt a fa törzsére, és a zsírkrétával színezd ki a papírt! Ugye milyen szépen kirajzolódik a fa mintázata? Ha többfajta fával megcsinálod ugyanezt, meglátod, hogy Isten milyen változatosan, sokfélének teremtette meg még a fákat is! Milyen sokban különböznek egymástól: a leveleik, kéregmintájuk, alakjuk és persze gyümölcseik. Kézművesnaplónk mai darabja a gyümölcsökhöz kapcsolódik: „gyümölcsös memorit” készítünk! Hozzávalók: 1 db rajzlap vonalzó ceruza, radír színes ceruzák vagy festék olló Teendők: A rajzlapot vágd fel 16 db egyforma kiskártyára Rajzolj gyümölcsöket az egyik oldalára! Mindegyik gyümölcsből kettőt rajzolj! A kártyák másik oldalát színezd ki egyformára! Most már csak a játék van hátra: fordítsátok mintával lefelé a kártyákat. Minden játékos két lapot fordíthat fel úgy, hogy a többiek is lássák! Ha a két lap egyforma, a játékos nyeri őket és még egyszer fordíthat. Az a játékos nyer, akinek több gyümölcspár gyűlik össze! Jó szórakozást! A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. „És mégis itt vagyunk...” Pilisi Ifjúsági Könnyűzenei Találkozó Fellépnek: I iS »I Burning Torch (Finnország) i \ \ \ Konliolahti Ifjúsági Ének■ és Zenekara 70 tagú . gospei-korus Dátum: 1998. augusztus 1. szombat 10-22 h Helyszín: a pilisi evangélikus templom és környéke (ebédet és igény esetén sátorhelyet biztosítunk) Országos ifjúsági könnyűzenei találkozó lesz Pilisen, 1998. augusztus 1-én, szombaton. A nap során lehetőség nyílik a zenehallgatásra, az ismerős énekek együttének- lésére és újak megtanulására is. Mindezeken kívül is sok színes program várja a résztvevőket. A magyar zenekarok, az Izsóp, a Promise, Koczor Tamás, Győri János és mások mellett Finnországból meghívott vendégelőadók is szolgálnak majd, többek között a Kontiolahti gyülekezet ifjúsági ének- és zenekara, valamint a finn ifjúsági zenei élet meghatározó egyénisége, Pekka Simojoki. A program délelőtt 10 órakor kezdődik a pilisi evangélikus templom kertjében és folyamatosan tart este 10 óráig. A résztvevők számára meleg ebédet a vendéglátó gyülekezet biztosít. A messziről érkezettek számára, akik a nap programjain végig szeretnének maradni ezenkívül sátorhelyet is tudunk adni a gyülekezeti udvar hátsó kertjében. A nap során könyveket, kazettákat, Cd-ket és pólókat is lehet vásárolni. A találkozó házigazda-szervezője a pilisi gyülekezet Izsóp nevű ének- és zenekara, mely idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. A találkozó mottója: „És mégis itt vagyunk..." Ez az ifjúsági énekből vett idézet mindannyiunkról szól. Azokról, akik a megpróbáltatások és nehézségek ellenére tartanak ki azon a helyen, ahová Isten őket állította. Azokról, akik vállalják az utat. Azokról, akik kimaradtak, de most újra jönnek. Azokról is, akik egy hosszú közönyös, vagy éppen „túl érdekes” távoliét után mozdulnak meg. És azokról, akik még mindig a helyüket keresik. Egyszóval mindannyiunkról... Szeretettel várunk benneteket!
