Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-26 / 30. szám
2.oldal 1998. JÚLIUS 26. SZENTHÁROMSÁG KÉRNI TUDNI KELL! Mk 8,1-9; Mt 7,7-11 A mai vasárnapon két ige közül választhat az igehirdető és az igehallgató. Az egyik egy jól ismert történet, a másik Jézus tanítása, amelyet éppen olyan jól ismerünk. Jézus követői szívesen hallgatják a Mester szavait. Sokszor talán érthetetlennek, talányosnak érezték, mégis tudták: ha kérik, megmagyarázza nekik tanítása értelmét. Ugyanakkor jelképes cselekedetei, természetes mozdulatai jó példaként, a keresztyén életfolytatás tökéletes mintájaként álltak előttük. Az első keresztyének talán jól látták azt a szoros kapcsolatot, amely összeköti Jézus cselekedetét azzal az aranymondással, amit ma meg akar nekünk tanítani Isten Szentlelke. Jézus állandóan a szűkölködők tömegét látta maga körül, és meg akarta nekik mutatni, hogy van lehetőség a megelégíttetésre. Aki szegénységben él, úgy érzi, talán sosem lakik jól életében, sosem lesz igazán szép ruhája, sosem lesz elég melege a téli hidegben. Ilyen szegénynek látjuk sokszor a világ nyomorultjait. Leginkább mégis saját nyomorúságunk aggaszt. A szűkölködők népes táborához soroljuk magunkat, mert érezzük anyagi és lelki javak hiányát az életünkben. Aki Jézust hallgatja, nincs is másra szüksége. Négyezer ember gyűlik köré, hogy hallgassa a Mester szavait. Nem lenne más dolguk? Nem kellene a halászoknak inkább a vízbe dobott hálókra figyelni? Nem kellene az asszonyoknak a konyhában sü- rögni-forogni? Nem kellene a gyermekeknek elvégezni a rájuk bízott feladatokat? Úgy tűnik, számukra mindennél fontosabb az, amiről most nekik Jézus beszél. Napjaink szükölködői gyakran hivatkoznak halaszthatatlan teendőikre. Emlékezzünk vissza a néhány héttel ezelőtt elhangzott alapigére: „földet vettem, öt iga ökröt vettem, most nősültem: kérlek, ments ki engem!”... A mai ige figyelmeztet: el ne halasszuk a Jézussal való találkozás lehetőségét, mert erre van igazán szükségünk! Ha őt hallgatjuk, megfeledkezünk éhségről, testi-lelki nyomorúságról. Benne megkaptunk mindent, amiért küzdünk, amit a magunk erejével akarunk megszerezni ezen a földön. Jézus észreveszi a rászoruló nyomorúságát. Nem a tanítványok hívják fel figyelmét az idő múlására, mint a párhuzamos történetben: az ötezer ember megvendégelésénél, Ő az, aki gondoskodni akar az őt hallgatók testi szükségéről. Tudja, „kenyérrel is r Lásd meg a mennyből Úristen... (257. ének) Énekünk szerzője Luther Márton, aki ezt a 12. Zsoltárt is az evangéliumból magyarázza. Már az éneket megelőző bibliafordítási munkában is Jézus felől értelmezi a bibliai szöveget. Ez a szemlélet ott van már Luther Zsoltár-előadásaiban is (1513-15). Luther Zsoltár-énekei nem egyszerű fordítások, hanem énekelt prédikációk. Ezekben különösen is jól érvényesül Luther megnyerő szemléletessége. A 12. Zsoltárból készült ének abban az időben keletkezett, amikor Luther Márton egykori barátai, a rajongók ellen kellett hogy harcoljon.- Persze a hamis tanítók „kiirtásáért" (eredeti szöveg 3. verse) a keresztyén gyülekezet mindig csak, félelemmel és rettegéssel „ imádkozhatik, mert nem másokra tekint, - farizeus módra, — hanem önmagát látja az ítélet alatt. ” Ez az egy ének, Luther kor társai szerint, nagyobb szolgálatot tett a reformációnak, mint százaknak beszéde. Az éneknek protestáló jellege akkor sem szűnt meg, amikor a felekezeti villongások véget értek. Amikor a hamis tanítás ütötte fel a fejét, a megtévedt papok prédikációiban, a hívek a beszéd után (nem egyszer beszéd közben is) rázendítettek erre az énekre, hogy emlékeztesse a papokat a reformációban vállalt kötelezettségükre. Luther ebben az énekében a bűnbánó publikánus alázatával lép a templomba, hogy feltárja Isten előtt panaszos szívét. Míg azonban a zsoltáríró amiatt panaszkodi, zsoltárjában, hogy mennyire megfogyatkoztak a hívők, addig Luther azon tűnődik, hogy a hívek között is milyen kevés az igazi keresztyén. Az éneket több neves zeneszerző is felhasználta. Elsősorban J.S. Bachot említjük, de Mozart is felhasználja a „ Varázsfuvola ” című operájának fináléjában. Luthernek ezt a zsoltárfeldolgozását a katolikusok is felhasználták. Gáncs Aladár Evangélikus Élet UTÁNI HETEDIK VASARNAP él az ember, nemcsak Isten igéjével”. Nem igaz tehát az, hogy aki Jézust követi, annak elszállnak a megélhetési gondjai. Az igeolvasás nem szünteti meg az éhséget, általa nem végződnek el mindennapi feladataink. Ezek megoldása reánk vár továbbra is. Jézus megállapítása (nincs mit enniük) rámutat a tanítványok tehetetlenségére, akik tisztában vannak azzal, hogy megoldhatatlan feladat előtt állnak. „ Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? ” Nem így érezzük mi is sokszor? Ki tehet itt még valamit az ifjúság hatékonyabb neveléséért, a pályakezdők, a családalapítók boldogulásáért, a nyugdíjasok megélhetéséért? Tehetetlenek vagyunk. Egy reménységünk van: Jézus észreveszi nyomorúságunkat! A hívő ember észreveszi Jézus irgalmasságát. Ez ad megoldást kételkedő kérdéseinkre, reménytelen kiáltásainkra. A Mester rámutat arra is, hogy amit saját lehetőségeinkkel nem tudunk megvalósítani, azt nyugodtan letehetjük a kezébe. Ő azért jött, hogy teljessé tegye életünket. Ezt az evangéliumot hirdetjük ma is a világban. Jézus várja a benne bízók könyörgéseit. Minden cselekedetével arra bátorít minket, hogy rendíthetetlen hittel forduljunk hozzá szükségünkben, testilelki nyomorúságunkban. Kérni tanítja tanítványait, s ma minket is, mert ő irgalmas, és javunkat akarja. Ezért hangzik ma sok igehirdető ajkáról az aranymondás: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek!" Ámen Vető István r UJ NAP - UJ KEGYELEM Nem vagyunk többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Ef 2,19. VASÁRNAP '^z n^Pem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. Zak 8,8 (Zsolt 139,1-18.23-24; ApCsel 2,41 - 47.) Isten visszahozza hazájába az egykor szétszórt népét - ekkorra vonatkozik e prófécia. De az igazi összegyűjtetés Jézusban, a Messiásban Valósul meg: Őáltala ismerjük meg a minket végtelenül szerető Istent, így leszünk igazán az övéi s egymással egyek. f / j zött az Úr iránti bizodalommal él, az eleven példa lesz számukra. Kezdjük el a naponkénti bibliaolvasást és a közös imádságot a családban és persze igyekezzünk eszerint élni is. Meg fogjuk látni, mennyire megáldja mindezt Urunk gyermekeink életében! * CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ Jézus így imádkozott: Én azt a dicsőséget, amelyét nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyének, ahogy mi egyek vagyunk. Jn 17,22 (2MtÓz 16,32-35a; Jn 7,14-24.) Fájdalmas az egysfg hiánya - különösen az egyházban. De minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Urunktól kapott dicsőség az is, hogy szívből meg tudunk bocsátani egymásnak. Többek között ez iíiunkálja leginkább az egységet közöttünk. Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket. Zsolt 66,7 (1 Kor 10,16-17; Jn 7,40-52). Kevesen szeretnek alárendelt szerepet játszani az életben. Legtöbben uralomra vágynak családon belül, munkahelyen, vagya, közéletben. Az ember uralkodása azonban legtöbbször visszaélésekkel, kegyetlenséggel teli. Urunk másképpen uralkodik. O az egész világ ura, hatalma, ereje óriási, ugyanakkor egyedül a szeretet vezérli. De jó tudni, 1 életünk és kis hazánk felett is ő az Úf! KEDD Pál írja: „Legszívesebben az erőtlenségeimmel dicsekszem, bogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. ” 2Kor 12,9 (2Móz 19,3-8? Jn 7,25-30.) Az önmagával eltelő emberben nincs hely Krisztus számára. Kevés ember vallja be - még önmagának is - vereségeit, gyenge pontjait. Pedig csak ez az erőtlenséget megvalló alázat vezet oda, hogy Krisztus ereje - minden Tőle való lelki ajándék - betölthesse életünket. , hogy Fényözön árad az igazra, és öröm 3 tiszta szívűekre. Zsolt 97,11 tzjs.or 3,i-y; jn 8,12-20) Ki igaz és tiszta szívű közöttünk? Mindnyájan bűnösök vagyunk, velejéig romlottak. De az Úr Jézus megváltói vére minden bűnünket eltörli és az Atya immár tisztának és igaznak fogad el bennünket. Atyánknak ez az egyoldalú szeretete irántunk a fényözön, mely szüntelenül árad ránk és végtelen örömöt okoz. Az Őbelőle áradó fényben tudjuk levetkőzni bűneinket és leszünk képesek törekedni a tiszta, a szent életre. Igefények a hétköznapokban: Az el nem hanyagolható „sorrend” (Kol 1,19-23) Kedves János! A tegnapi gondolat-cserénkre visszatérve - ami az ember békességet munkáló magatartására, annak fontosságára vonatkozott, - szeretnék még egypár gondolatot kiemelni. Nem önigazolást, hanem az „igazságot” keresve őszintén, a téma fontosságára és a tan tisztaságára való tekintettel. Csak egyetlen igét írok le, és ez nem „kiragadott” - főleg nem az összefüggéséből kiemelt, hanem egyenesen a felolvasott igeszakasz szerves részét képező Kol 1,20: ....és hogy általa (Krisztus által) békéltes sen meg önmagával (Isten) mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. ” Elsősorban kivel békéltet meg Isten? - Önmagával. Ki által? - Krisztus keresztje és vére által. Csak ezután következik a további versekben: „ hogy titeket mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. ” A Maga által középpontba állított „békességet munkáló” magatartás ebbe az utolsó 3 jelzőbe foglalható bele, - mint az önmagunkkal és a Krisztusban hívő testvérekkel, sőt minden emberrel - „amennyiben lehetséges és rajtatok áll,” Róma 12,18 - való megbékélés. Ennek pedig előfeltétele, hogy előbb megbékéltünk az Istennel, a Jézus Krisztus által! Miért nem cserélhető fel ez a sorrend? Erre igen sok igével lehetne válaszolni, de szeretnék megmaradni a Maga által említetteknél. Mi "az elveszített édeni állapot? Az, hogy Ádám és Éva a bűneset előtt Istennel járt. Vagyis zavartalan, élő közösségben volt Istennel. Mit veszített el elsősorban a bűnesettel az ember? Az Istennel való közösséget! Mit kell elsősorban helyreállítani, hogy az ember Istennel békességben lehessen? A Vele való kapcsolatot! Ezt tette lehetővé: a Krisztus keresztfán kiontott vére. Mindez annyira evidens, hogy több szó nem kell hozzá. A megvilágosodás a Lélek munkája. „A szív békessége a bűnbocsánat kegyelmén nyugszik. ” Csak az tud békességet teremteni (!?)- munkálni, szerezni, árasztani, átadni - akiben ez a békesség uralkodik. A békesség nem csupán jó egyetértés mindenkivel. A békesség nem a lélek megnyugtatása, hanem az ember elrejtettsége Isten közelében. Egyedül az Isten gyermekeit - akik Krisztus által már békességet nyertek az Atyával - jellemzi, hogy Isten békessége árad belőlük, mert: „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” „ és ránk bízta a békéltetés igéjét. ” (2Kor 5,19) Szeretettel: Zsóka néni Pásztor Jánosné ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. július 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pcsthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Sztojanovics András; Békásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Bolla Árpád; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; du. 6. Muntag Andorne; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Brebovszky Gyula; de. 11. (úrv.) Brebovszky Gyula; du.fél 7. Kerekes Titusz; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere II. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodáni u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. , Gőzön Gy. u. de. 11. Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imabáz) de. 9. Endrefíy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Balatonaliga (Club Aliga területén lévő templomban) du. 6; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balatonfenyves du. 6; Balatonföldvár (házasságkötő terem) du. 2; Balatonszárszó (ev.üdülö) de. 10. Balatonszárszó (ev. templom) de. 12 (német), du. 3 (magyar); Balatonszemes du. 2; Balatonszepezd (ev. templom) de. 9; Felsődörgicse (ev. templom) de. II; Fonyód du. 4; Gyenesdiás (ev. üdülő) de. 10; Hévíz de. 10 (német); du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kővágóőrs (ev. templom) de. fél 12; Mencshely de. 11; Nagyvázsony du. 2; Révfülöp (ev. templom) de. 10; Siófok de. fél 10 (német), de. 11 (magyar); Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém (Kossuth u.) de. 10; Zánka de. fél 9; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 7. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 6,19-23; az igehirdetés alapigéje: Mk 8,1 — 9; Mt 7,7-11. HETI ÉNEKEK: 327, 459. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 26-án, vasárnap de. 10.05 órakor Kaposvárról, az evangélikus templomból. Igét hirdet Szemerei János lelkész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. július 27-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Elindulni a kereszt alól (Túrmezei Erzsébet verse) Boldog titok: a Golgotán kezdhetek el minden napot, megköszönve a meghálálhatatlan, csodálatos áldozatot... s akkor csupa fény lesz a reggelem, minden úton ez a fény jár velem. Hisz bünteher és gondteher lehull és ottmarad a szabadulást hirdető krisztuskereszt alatt! Szabad szívvel, kézzel indulhatok, ha várnak rám az új feladatok. Biztatóbb, szebb és boldogabb új reggel lehet-e: elindulni, mint Isten megváltott gyermeke, kinek szíve szeretetről dalol, a Golgotáról, a kereszt alól. 1985. SZERDA Mert Te vagy Uram, reménységem. Te vagy, Uram, bizodalmám ifjúkorom óta. Zsolt 71,5 (Fii 2,l-4;Jn 7,31-39.) Megdöbbentő az Isten iránti érdeklődés hiánya az ifjúság között. Ennek fő oka az, hogy a szülők többsége sem a családon belül, sem gyülekezetben , nem gyakorolja hitét. Pedig aki gyermekei köSZOMBAT PÉNTEK Hogyan fér ősszé Isten temploma a látványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk. 2Kor 6.16 (Jel 7,9-17; Jn 7,53-8,11) Sokféle bálványt imád az ember. Itt a világgal, a hitetlenekkel való'barátságot említi az igeszakasz. Hány hívő, Krisztusban elindult életet vet vissza egy-egy ilyen barátság! Sokan elpártolnak a hittől, ha világi emberrel barátkoznak, vagy világi házastársat választanak. Templomban bálványoknak nincs helyük, nekünk keresztyéneknek sem szafté szivünketFátadni nekik.