Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet 1998. JÚLIUS 12. 5. oldal A Gyerekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett müvekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat i Eiler Nelli (5 éves) Soltvadkert Megyek a templomba Kokh Noémi (12 éves) Budapest Jézus bevonulása Jeruzsálembe FIATALOKNAK Kezek Egyházmegyei ifjúsági találkozó a Dunaharaszti gyülekezetben Nehéz egy ilyen találkozóról írni: vannak ismétlődő csodák és ‘ajándékok, amelyek nem maradhatnak említés nélkül: a találkozás izgalma, a fogadó gyülekezet készülődése, drukkolása, a közös énekek vidámsága, az úrvacsorái isten- tisztelet áhítata. Mind ismerjük ezeket, akik ifjúsági alkalmakon részt veszünk, számítunk is rájuk, mégis, ha teljesül a várakozásunk, az ajándék, amiért hálával tartozunk. Ezeken, a találkozók közös lényegét jelentő alapelemeken túl van aztán minden ilyen alkalomnak néhány sajátossága, néhány friss ötlet, amelyre külön is emlékezni fognak a résztvevők. A Dél-Pest- megyei Egyházmegye június 6-án tartott ifjúsági találkozójából, azt remélem, a kéz sokféle értelme, a különféle kezek látványa gz, ami mindenkiben benne marad. „Kezeid munkája az égboltozat. ” „Kezeimet a te nevedben emelem imára. ” „ Minden oldalról körülfogtál engem, kezedet rajtam tartod. ” „Jobbja tele ajándékokkal... ’ „Jézus megérintette a kezét, és azonnal elhagyta az asszonyt aláz..." „Ekkor átölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket. ” „Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. ” „A Te kezedbe teszem le lelkemet. ” „Ha nem látom a kezén a szögek helyét... és nem teszem kezemet az oldalára... ” Ugye, mennyi kéz, hányféle gesztus, hányféle jelentés, hány ige? Ezekről szólt a találkozó. Nem egy teológiai gondolat, hanem egy alapvető élménycsoport, a kezek élménye köré rendeztük a mondanivalónkat. A kezek igéi közül való volt az áhítat (Krámer György), és az istentisztelet (János Zsuzsa) textusa is. Az előadás (Andorka Júlia) nem a hagyományokat követő, szavakra koncentráló típusú volt, hanem diavetítés, amely a kezek képeken, szobrokon játszott szerepét mutatta be, a sokféle, többnyire középkori és reneszánsz ábrázoláson. A komolykodást játék követte, de még mindig a kezeknél maradtunk: a kezek kifejezőerejét, ügyességét próbáltuk ki ámyjátékban, vetélkedőben, tükörképjátékban. Az ebéd utáni készülődésben pedig valamennyi résztvevő kezének lenyomatából egy nagy képet formáltunk, a záróistentisztelet oltárképéül. Furcsa, megragadó közös élmény volt, ahogy a nap folyamán átéltek, átgondoltak hatására az úrvacsorái istentisztelet liturgiájának szavai és mozdulatai is új hangsúlyt nyertek: „kezébe vette a kenyeret. .. kezébe vette a poharat is...” Andorka Eszter Ki vagyok? Marlene merőn bámult a tükörbe. Jobbra-balra forgatta a fejét, karnyújtásnyira eltartotta a tükröt, majd ismét magához közelítette. Nem találta, amit keresett. Letette a kézitükröt, és a falitükörhöz lépett. Végül egyszerre próbált nézni mind a kettőbe. Néhány percig elnéztem. Tudta, hogy nézem, de úgy tűnt, hogy nem zavarja. Végül aztán mégiscsak félbeszakítottam.- Mit keresel? - kérdeztem.- Saját magamat - válaszolta tárgyilagosan, anélkül, hogy rám nézett volna.- Saját magadat - visszhangoztam gépiesen, s közben azon tűnődtem, vajon mit is akart ezzel mondani.- Igen, igen, önmagamat. Akárhogy forgatom a tükröt, nem látom, hogy milyen vagyok igazából. Egyszerűen nem megy! - Kétségbeesetten felém fordult.- Nem megy? - visszhangoztam újra, hátha mond még valamit.- Azt akarom, hogy az legyek én, aki tükörből néz engem, de nem megy - magyarázta.-Ha az lennél, aki a tükörben van, és néznéd magadat, mit látnál? - kérdeztem.- Hát nem tudod? - kérdezte meghökkentem - Azt látnám, amit mások látnak, amikor engem néznek.- És akkor tudnád, hogy ki vagy igazából?- Hát persze! - jelentette ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Csakhogy nem tudok belebújni a tükörbe! Ha az lennék, aki engem néz a tükörből, akkor megtudnám, hogy ki vagyok. (Részlet Maurice E. Wagner: Vagyok-e valaki? c. könyvéből.) Hurrá, itt a VAKÁCIÓ! A rengeteg szabad idő! Több idő jut barkácsolásra és olyan tárgyak készítésére, ami jó szórakozást nyújt. Ezért most egy új sorozat indul. Hétről hétre a Teremtés történetét fogjuk a Bibliából olvasni. Hogy könnyebben megjegyezzük, melyik napon mit teremtett az Isten, egy „kézműves naplót" fogunk készíteni. Arra biztatlak Titeket, hogy gondolkodjatok el, Nektek milyen más ötlet jut eszetekbe, amit szívesen megosztanátok másokkal is! írjátok meg ezeket nekem! Javaslom, hogy készítsetek magatoknak egy naplót, amiben nemcsak az ötleteiteket gyűjthetnek össze, hanem a kérdéseimre is leírhatjátok a válaszokat. A sorozat végén, aki elküldi nekem naplóját megmutatni (természetesen visszaküldöm!), jutalomban részesül! A legjobb ötleteket pedig ebben az újságban is megjelentetjük! 2. Nap Olvasd el a Bibliában a Mózes első könyvének első fejezetéből a hatodiktól a kilencedik verset! Mit teremtett Isten a második napon? Az égboltot. „MegalA nyár a pihenés, felüdülés időszaka is. Ilyenkor sok tábor közül is lehet választani. Én már voltam is egyben: június 20. és 24-e között volt Albertirsán a III. Missziói Gyermekkonferencia, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. De, hogy milyen is volt a tábor? Olvassátok el figyelmesen Hidasi Péternek, a tábor egyik krónikásának beszámolóját, hogy mi is történt a hét során. III. Missziói Gyermekkonferencia Ez a konferencia Albertirsán volt az Evangélikus Vendégházban. Gáncs Péter bácsi, Bálint Gyöngyi néni, Horvát Marcsi és Boda Zsuzsa (ahogyan mi hívtuk Zsuzsa bácsi) és a teológus Kadlecsik Zoli vezetésével. O volt a tábor gitárosa is. Segítségünkre voltak továbbá a Szeretetotthon dolgozói is. Három híres gyerek volt a táborban! Köztük a leghíresebb Balter József, a Gyermekrajzpályázat egyik győztese. A másik kettő a tábor góllövő listáját vezető Mihalovics Balázs (alias: Roberto Carlos), és Nagy Csaba (alias: Ronaldo). Összesen harmincnégy gyerek volt a táborban. A csapat minden délelőtt kapott egy Kedves Gyerekek! kotta tehát Isten a boltozatot.” (1. Móz. 1,7) Menj ki a szabadba és figyeld meg alaposan, hogy most milyen színű! Látsz-e rajta felhőket? Milyenek? Van-e valamilyen alakjuk? De a mai kézműves naplónk nem lesz felhőtlen! Sőt! Felhős képet, esetleg meghívót készítünk! * Hozzávalók: fehér papírok ceruza olló festék, ecset Teendők: 1. Vágj ki papírból felhőformákat! Ezek lesznek a sablonok. 2. A papírodon helyezd el a felhősablonokat! 3. Kék színnel fesd be a papírt gondosan ügyelve, hogy a sablonok alá ne kerüljön festék! 4. Vedd el a „felhőket” a papírról és máris kész a te bárányfelhős égboltod. Ha képnek készült, készíthetsz kartonból keretet hozzá. Hátuljára ragassz fonaldarabot, ezzel tudod majd felakasztani. Ha meghívóként szeretnéd elküldeni, hajtsd félbe, az elejére írd rá a „Meghívó” feliratot! A szöveget belülre írd! Jó szórakozást kíván: Pötty bohóc feladatlapot, aminek segítségével külön- böző igéket kellett kiírni és válaszolni néhány kérdésre. Ez utóbbit a csapat közösen beszélte meg, - ----Délutánonként v endégeink voltak, akik diákat vetítettek és külföldi missziókról meséltek. Hallhattunk Brazíliáról, Mar- seilles-ről, Pápua Új-Guineáról. Kedd délután pedig a börtönmisszióról beszélgettünk. Nagyon érdekes volt. Ebben a táborban esténként különböző foglalkozások is voltak: Gyöngyi néni volt a színjátszók vezetője. Boda Zsuzsa és Horvát Marcsi voltak a kézműves csoport szervezői. Kadlecsik Zoli volt az éneklő csoport főnöke. Gáncs Péter bácsi a riporterek irányítója. Ez a tábor nemcsak a hitben erősített minket, hanem a közösségben is, hiszen a tábor elején sokan nem ismertük egymást, de a hét végén jó barátokként váltunk el egymástól! A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. „Meszelt falon rózsa nő” Urai Erika „Életmű-töredék” kiállítása a budai Várszínházban Tudnak-e még gyermekeink álmélkod- va lapozgatni művészien illusztrált mesekönyvet? Kapnak-e karácsonyra, születésnapra fantáziájukat megmozgató, egyben ízlésüket is fejlesztő szép képeskönyveket? Olyanokat, amelyeket felnőtt korukban is szívesen forgatnak és a következő nemzedék számára is megőriznek? A futószalagon készült amerikai rajzfilmek áradata összefirkálja lelkűket, amikor szemük a képernyőre mered. Nem a kedves hupikék törpikékre gondolok, hanem a folyton cikázó, rohangáló, ugráló mini-akció és mini-horror filmekre, amelyek tele vannak csihi-puhival. Ezekre gondolva felüdülés körbejárni és megnézni a budai Várszínház kiállító termének falán kifüggesztett léleküdítő, színes képeket... Többségük mesekönyvben, képeskönyvben jelent meg. Itt az eredeti műveket és nem lenyomataikat látjuk. Urai Erika 47 évi „életműve”. Persze csak ízelítő, csak „életmű-töredék”. Urai Erika grafikus. Tussal, vízfestékkel, temperával alkot. Szerszáma toll és ecset. Jaschik Almosnak, a kiváló színpadi díszlettervezőnek és grafikusnak tanítványa. Mestere ügyelt arra, hogy tanítványa szabadon bontakoztathassa ki sajátos képességét, látásmódját. Urai Erika fiatal korától kezdve érdeklődéssel fordult a néprajz felé. Szakismereteit képei is tanúsítják. Nemcsak a magyar folklór érdekli, hanem az afrikai, az indiai is. Különösen a finn-ugor népek folklórja. Mind hitelesen jelenik meg képein. Finn, vogul, zűrjén kínai és japán emberkék társaságába kerülünk és látjuk, miként öltözködnek, mivel és hogyan játszanak, hogyan viselkednek, miként utaznak, milyen tárgyak között és milyen természeti környezetben élnek? Nem nagyol el semmit. A gyermeki lélek üdeségével tekint a világban. Reális és egyben dekoratív. Olyan érthető és közvetlen, hogy alakjai sőt tárgyai is, szinte szóba állnak a szemlélővel és vidáman csevegnek vele. Képeiből sugárzik a mesevilág, a mítoszok elbűvölő fénye. „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra” - ezt érzi a felnőtt is képei láttán. Pedig távol áll tőle a gyermekrajzok utánérzése. Inkább a falusi „pingáló asszonyok” jutnak róla eszembe. Nem véletlenül. Egyik sorozatának falusi konyhát ábrázoló képéhez népi mondókát idéz: „Kati virágokat pingál. Meszelt falon rózsa nő!” Ez a Kati tulajdonképpen Urai Erika. Folklór magas művészeti szinten. Akár Bartók és Kodály muzsikájában. Ami csupán érezhető, azt teszi láthatóvá. Milyen lényeglátó, amikor a nyugati kultúrát és viselkedést érzékelteti egy másik sorozata. Itt Weöres Sándor rigmusát teszi láthatóvá. „Hajdanában ahány nép volt, a ruhája is annyiféle. A szokás is ezerféle, manapság a város füstje összemosta mind ezüstre.” Olykor szürrealista módon jár el. Szent Istvánt, Szent Lászlót korabeli romtöredékek, fegyverek, szobortorzók, régi szövegek ódon betűi, álomszerű egybekapcsolásával idézi. Görög istennő márványszobra fej és kar nélkül. Dús lombú fa nő ki belőle. A lábak helyett a gyökerek, mintha összefutó patakok lennének. A kép címe: Kultúránk forrásai. Újabban portrét is rajzol. Lehelet finoman. Apró részletekre ügyel, de mindig az egészet láttatja. A négy kiállított portré közül különösen a nagybátyjáé, az életből amputált lábbal távozó híres színművésznek, Urai Tivadarnak a képe már csak azért is felkeltette figyelmem, mert egyszer a városmajori kórháznak ugyanazon az ágyán feküdtem, ahol annak idején ő. A kép mellé illesztette Hubay Miklós meg- rendítően szép nekrológját. Képtelenség felsorolni a sorozatok és témák sokaságát. Talán még annyit, hogy három tároló mutatja be az Urai Erika által tervezett könyv-címlapokat. Ezek közül és „képeskönyvei közül nem egy külföldön, nyolc nyelven is megjelent. Néhány éve a „legszebb könyv” díját is ő nyerte el. Még Veöreös Imre felkérésére, ő készítette - Dürer Albert metszetének felhasználásával - „CREDO - Evangélikus Műhely” című lapunk borítóját. Mondanám, látogassák minél többen a kiállítást. Sajnos elkéstünk vele, mert május végén bezárult már. A kiállítást látogatók vendégkönyvébe maga írta köszöntővel üdvözli a vendégeket. Többek között ilyen ősi regőséneket idéző sorokkal: Lépted előtt hold világoljon Lépted mögött nap világoljon Víg vendégekkel vigadozz Száz esztendeig élj. Úgy éreztem: víg vendégekkel viga- doztam képei társaságában. Urai Erika köszöntője két sorának felhasználásával következőket írtam a vendégkönyvbe: „A kaphatatlant megkaphattam A tarthatatlant megtarthattam" - és most megpróbáltam tovább adnj. Benczúr László
