Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-12 / 28. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet 63. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1998. JÚLIUS 12. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN ÖTÖDIK VASÁRNAP ARA: 48 FT Aki keresztény, az a rr Krisztussal minden O javában közösségre lép. Mivel pedig Krisztus szent, néki is szentnek kell lennie... Luther rA TARTALOMBOL-i Riport Bojtos László tiszteletbeli konzullal TANÉVZÁRÁS HITTUDOMÁNYI EGYETEMÜNKÖN Szülők és rokonok a gyülekezet soraiban mellől a jobboldali ülésre ül át, s talán belevetheti magát a teológiai munka szépségébe. Az új rektor élvezheti a veze­tés szépségét és gondját." Három különböző nemzedék kapcsola­ta illusztrálja: „ajándékunk és felada­tunk, hogy ha különbözőképpen is, ha sa­játos karizmáinkkal színezve is, de mind­annyian együtt őrizzük a ránk bízott kin­cset (lTim 6,20).” Az évzárón osztotta ki a rektor az egye­tem elvégzéséről szóló okleveleket. Ti­zennyolc lelkészjelölt vehette át és a kö­zeljövőben megtörténik avatásuk is. Hit­tantanári oklevelet 25-en kaptak eredmé­nyes vizsgáik után. Közülük egy a nap­pali tagozaton, 24-en pedig a levelező ta­gozaton végeztek. Korányi András a lel­készjelöltek nevében köszönte meg a professzorok munkáját, a szeretetet, mely körülvette őket és búcsúzott a tár­saktól, akik még tovább tanulnak. A hit­tantanár hallgatók nevében Véghné Pozsgai Olga mondott köszöntő szava­kat és reményét fejezte ki, hogy lesz hely mindnyájuk számára, ahol megkezdhetik szolgálatukat. Ünnepélyes pillanatok voltak, amikor a jubilánsok köszöntésére került sor. Öt­ven, hatvan «s hatvanöt éve végzett teo­lógiai hallgatók, egy életmű, súlyos időkben történt lelkészi szolgálat terhei­vel vállukon, örömmel vették át a meg­becsülés kitüntető jelét, az egyetem okle­velét. Megható volt, amikor nevükben a 65 éve lelkész Scholz László mondott kö­szöntő szavakat abban a templomban, melyből egykor elűzték, örült a szíve, hogy az egykori szórványból ma életerős gyülekezetei talál itt és az egyetem is itt él. Bizony megáll a apostoli ige: „Ke­gyelemből tartattatok meg... ” (A most végzett hallgatók és a jubilánsok névso­rát külön részben közöljük.) Nagyon sok jutalmat osztottak ki még a hallgatók között és ez mutatja, hogy a lelkészképzéshez gyülekezetek tagjai adományokkal, alapítványokkal is hoz­zájárulnak. Külön említésre méltó a „dr. Sólyom Jenő Alapítvány", melyből minden év­ben egy lelkésznek jutalmat adnak. Ez évben a zuglói lelkész, Tamásy Tamás kapta ezt az elismerést a gyülekezet tör­ténetéről megjelentetett könyvéért. Dr. Harmati Béla püspök szavai zárták az ünnepi egyetemi ülést. Az emlékezés hangját szólaltatta meg és hálát adott a templomért, az évtizedes szolgálatért, a családokért, szülőkért. Áldja meg az Is­ten mindnyájukat! T. LVSZ TANÁCSÜLÉSE, GENF 1998. JÚNIUS 8-17. A tanács tagjai, megfigyelők, tanácsadók Tágölelésű jubileum Géptestben géplélek Kőszegi kézfogások Igazságot - szeretettel! T öbb szempontból is kiemelkedő volt az idei tanévzárás Hittudomá­nyi Egyetemünkön. Végleg lezárult - sa­ját kérésére - dr. Prőhle Károly profesz- szor nyugdíjazás után is aktív professzo­ri működése. Befejezte rektori szolgála­tát dr. Reuss András eddigi rektor és át­adja a nyáron helyét dr. Szabó Lajos megválasztott új rektornak. Tizenhatan vehettek át arany, gyémánt és vasdiplo­mát, - hála legyen Istennek életükért, és 18 lelkészjelölt mel­lett 24 hittantanár kapta meg diplomá­ját ezen az évzárón. Sok esemény, sze­mélyek és az egyház közösségének életé­ben mutatja, hogy gazdag Istenünk van, aki gazdagon adományoz. Az egyetemi ülés előtt mindig isten- tisztelet van. Most az istentisztelet a li­turgikus ének szemi­nárium szolgálatá­val bővült, az egye­tem fúvóskara és énekkara is szolgált az ünnepségen. Az igehirdetést Szabó Lajos professzor tar­totta Jer 8,4-9 versei alapján. Isten írja életünk könyvét. Sok mindent beleírt ju­bilánsaink életkönyvébe. A most végző­sök könyvében is kezdődik az írás. A fontos az, hogy „így szól az Úr”. Azt kell átadni, sugározni, amit O átadott nékünk. Isten szava ma is küldő szó, Isten világa ma is élő világ, benne kell, hogy élő egy­ház, élő gyülekezet legyen! Ebben benne lehet idősek lelkesedése és sugárzása éppúgy, mint fiataloké. Isten mutatja: te­gyük másképp, elevenebben, szabadab­ban és derűsebben. Idézte Scholz László rövid költeményét: Kenyér és virág Mesél Aesopusz együtt mindkettőről S igaz, szükséges, mit Malom őröl, S a másik kell: bejárnunk a Rétet - Mert szépség nélkül sem élet az élet. Fedezzük fel a szépséget! Isten munká­ja ma is teljes és tökéletes. Jézus Krisz­tusban lett azzá. Mi is benne vagyunk a „drámában” és nem kívül. Dr. Reuss András rektor tanévzáró be­széde átfogó és értékelő volt. „ Változva megőrizni, megőrizve változni” - cím­mel századunk történelmét, eseményeit, az egyház életét és az intézmény életét egyaránt nagyító alá helyezte. „Amikor korunkat a változások koraként jellemez­zük, azt állapítjuk meg, hogy ez a század és a század embere olyan roppant mére­tű és tempójú változásokat élt át, amely­hez fogható korábban egyáltalán nem, de legalább is ritkán volt tapasztalható ” talata van az egyháznak arról, hogy ne­héz időkben, üldözések közepette, átte­kinthetetlen helyzetekben Isten megőr­zött és továbbadott igéjének, a keresztyén életfolytatás hagyományainak milyen hallatlanul nagy megtartó ereje van. ’’ Az egyháztörténelemből vett példákkal iga­zolta ezt az állítását. Egyetemünk élete szempontjából jelen­tős két változásról is szólt. Dr. Prőhle Károly 1989-ben történt nyugdíjba me­netele óta továbbra is vállalt előadásokat- fizetés nélkül. Az oktatói utánpótlásban mutatkozó hiányok miatt ez év végéig még vállalta az előadásokat és vizsgázta­tásokat. Ezen az évzárón - saját kérésére- lezárult ez az időszak. A professzor most kapta meg az egyetem vasdiplomá­ját is, hiszen 65 éve végezte el egyetemi tanulmányait 1933-ban. „Ha nincsenek is díszkiadásban a polcunkon Prőhle Károly összes művei, Jézus Krisztus iránti szeretetünkben és szolgálatra kész­ségünkben, teológi­ánkban benne van az ő szavának és életének bizonyság- tétele. Köszönöm, köszönjük. További életútjára áldást kérünk. ” E szavak­kal fejezte ki az egész intézmény köszönetét. Másik változás a már említett vezeté­si változás. Az Egyetemi Tanács rektornak megvá­lasztotta Szabó La­jos professzort. Reuss András hat évig volt - két cik­lusban — az egyetem vezetője. Ez idő alatt fejlődött Hittudo­mányi Egyetemmé a korábbi Akadémi­ánk. Nagyon sok fáradozás, tárgyalás és munka van benne ebben az időszakban. Váljanak valóra szavai: „A leköszönő rektor ahhoz hasonlót él át, mint amikor a vezető egy gépkocsiban a kormány A Nemzetközi Ifjúsági Segítők (stewards) csoportja- kezdte beszédét. Két világháború, 1917-es forradalom, gyarmatok felsza­badulása, a fordulat éve 1948-ban, az ökumenikus mozgalom ötven évvel ez­előtti megszerveződése, az 1956-os ma­gyar forradalom és sok más, a különböző területeken történt szellemi, technikai, tudományos forradalmak szinte felsorol- hatatlanok a változások sorában. A változásokra azért kell utalnunk, hogy szembesüljünk azokkal a felada­tokkal, melyek korunkban reánk hárul­nak. „Elgondolkodtató és bátorító, hogy az egyház egyik ősi szimbóluma a hajó, amely a szelek és vizek változásai köze­pette viszi a benne levőket a cél felé. Is­tenre, Jézus Krisztusra úgy kell gondol­nunk, hogy a változások, az ínségek, a veszedelmek közepette vezetik és védik övéiket. ” A változások magukkal hozzák a múlt és jelen konfrontálódását. Jézus­nak szálkáról és a gerendáról mondott szavai figyelmeztetnek arra, fáradoz­A hittantanári tagozat végzős hallgatói nunk kell azért, hogy az előttünk jártakat többre, magunkat kevesebbre becsüljük. Kitért a hagyományok kérdésére is. „A hagyomány-nélküliség: anarchia. A ha­gyomány-nélküliség: öl. Amikor a régit el akarják törölni, ezért szokták a hagyo­mányokat támadni. S bizony sok tapasz­A Kommunikációs Bizottság tagjai, elnök: dr. Harmati Béla

Next

/
Thumbnails
Contents