Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-05 / 27. szám

4.oldal 1998. JÚLIUS 5. Evangélikus Élet Pusztavám és Mór evangélikus gyülekezetéről Az első betelepülők 1715 körül érkeztek erre a vidékre. Mind evangélikusok voltak. Olyan sze­gény emberek, akiket vallásuk miatt elüldöztek hazájukból. Itt erősen megkapaszkodtak, hitük mellett kitartottak és elérték, hogy lelkészük, templomuk, iskolájuk legyen. 1754-től szolgált az első evangélikus lelkész ezen a telepü­lésen, amelyet akkor még Ondód­nak hívtak. 1785 az arany betűs dátuma a gyülekezetnek, amikor a templo­ma fölépülhetett. Az előzmények­ből az is kiderül, hogy mennyire nehéz volt a kezdet. A „Türelmi Rendelet” lehetőséget adott önál­ló gyülekezet alapítására, de nem volt meg az ehhez szükséges 100 család. Ezért a gyülekezet kér­vényt fogalmazott a császárnak, amelyet az akkori két gondnok személyesen (gyalogosan) vitt föl Bécsbe. A bátor kérés, személyes ügyintézés, kedvező elbírálást eredmé­nyezett. A gyülekezet megkapta az engedélyt a templom építésére, 1784. július 26-i dá­tummal. Ezt követően, 1785-ben Bokodról hívta meg a gyülekezet első „hivatalos” lelkészét, Nerodoly Mátyást. Az ő irányításával, az 1785. április 3-i Pusztavámi templom (archív kép) alapkőletételtől, az 1785. október 9-i templomszentelésig, megvalósult az álom. 1904. január 1-től Pusztavám a te­lepülés neve, amely a „Puszta”-ság szó­ból - ami az erdő szélén terült el - és a „Vámház” szóból - amely épület a falu szélén állt - tevődött össze. A kitelepítés - amelynek éppen idén Egy plusz egy néha mégiscsak 1 marad A Duna mindkét partján - Komáromban Kiküldött segédlelkészként 1994 óta tapasztalhatom meg nap mint nap ezt a különös isteni logikát. Hiába minden mesterséges választóvonal és politikai erőfeszítés az idő vihara összekovácsol­ja az együvé tartozókat. Sosem felejtem el az első élményeket:- a még mindig piros-poros vasútállo­mást — a méricskélő, tartózkodó és örömteli arcokat „Sokat szenvedett gyülekezet a mi­enk!" - fogadtak ezzel a hírrel a Duna partján. ' Mindent elmond a táblafelirat: „Ezt az evangélikus imaházat és lelkészlakot 1930-ban közadakozásból építették a tria­noni békeparancs következtében ketté­szakított Komárom szabad királyi város déli részében lakó evangélikusok.” S az odaát maradottak? 1995-ben kap­tam a megbízást, hogy „egyházi szolgá­latot végezzen a magyar nyelvű hívek ré­szére”. Cantate vasárnapján csendült fel ismét a 200 éves Észak-komáromi evan­gélikus templomban a hálaének, Istent dicsőítettük az álom megvalósulásáért: - a Híd a Duna két partján élő magyar evangélikusokat ismét összeköti! És mit jelent magyarnak lenni? Az első március 15-i ünnepségre emlékezem. Dél-Komárom: Városunk nagyjai, s a polgárok maroknyi csapata csodálkozva néztek ránk, mikor a református lelki- pásztorral megpróbáltuk együtt ráéne­kelni a lelketlen gépi zenére a Himnuszt. Észak-Komárom: a Klapka téren több ezres tömeg zengte büszkén fel az égig nemzetünk imádságát. Öröm és bánat könnyei fejezték ki: Ők tudják mit éne­kelnek - Isten áldd meg a magyart! S hol híján vannak a szabadságnak és békes­ségnek, ott a remény és a jövőbe vetett hit ad erőt a rendíthetetlen küzdelemhez. Bizony mi elégedetlenkedő, panaszko­dó, jövőbe bízni képtelen magyarorszá­giak tanulhatunk Tőlük! S mielőtt még megbántanék bárkit is, el kell mondanom, hogy nem különleges tapasztalat az enyém, bárki meggyőződ­het erről. A komáromiak s talán minden határon túli testvérünk azt a történelmi igazságot éli meg mindennapjaiban, mely szerint: minél könyörtelenebbül té­pik viharok a magyar zászlót és szót, an­nál erősebb a szívekben az ellenállás, az élni akarás. S hogy ehhez a küzdelemhez honnan merítenek erőt? Jól mutatja a választ az a kezdeményezés, melyet tavaly, 1997 ád- ventjén a két Komárom történelmi egy­házainak és egyházi intézményeinek ve­zetői megfogalmaztak a következőkép­pen: „A keresztyénség egyik legrégibb, legegyszerűbb, így talán legkifejezőbb szimbóluma a kereszt. A város kiemelke­dő pontján felállítandó kereszt méltón emlékeztetné a város lakosságát Jézus Krisztus megváltói művére. " így a 2000. évre a Duna partján jól lát­ható kereszt hirdeti majd mindenkinek már messziről, hogy hol található az erő kútforrása. Hálás vagyok Istennek, hogy Komá­romba vezérelt. Az északi és déli város­rész szépen gyarapodó gyülekezeteiben életem minden viharában én is tőle ka­pok erőt. Ihász Beatrix emlékeztünk 50. évfordulójára - és a II. világháború eseményei, több mint felére csökkentették a gyülekezet létszámát, mégis, ma is, erős, gyökereit meg nem taga­dó, hagyományait őrző, kapcsola­tait ápoló közösség. A templom három harangja rendszeresen szól az innen elszármazott, kint - Geretsriedben - elhunytak emlé­kére. Mór evangélikussága Puskás János kezdeményezésére szerve­ződött gyülekezetté, 1986-ban. Szép helyen, a város központjá­ban lévő gyönyörű park szegé­lyén vásároltak Imaházat, kül- és belföldi segítséggel, a környező gyülekezetek - ahonnan a hívek származnak (Pusztavám, Bakony- csemye, Nagyveleg) - támogatá­sával, az anyagyülekezet - Pusz­tavám - „bábáskodása” mellett. Ma már izmosodó, városias gyülekezet biztató képét mutatja, amely még saját templom építéséig is el­juthat. Az anya- és leánygyülekezet, kü­lönböző adottságaival, jól kiegészítik egymást és színesítik az itt folyó munkát. A gyülekezet otthont ad a város Nagy- családosok Egyesülete, „Bice-bóca” Klubjának, amely zömében mozgássé­rült fiatalokkal foglalkozik, igyekszik életüket szebbé, gazdagabbá tenni. Ezt közös rendezvények is jelzik. Együtt ad­tunk legutóbb gyermekkarácsonyi és anyák-napi műsort az Imaházban (előb­biről a Városi TV is tudósított). Mórt is sújtotta a kitelepítés - ott is idén emlékeztünk meg a móri németség bejövetelének 300. és elűzetésének 50. évfordulójáról - de ma már inkább az együtt gondolkodás, közös értékek meg­becsülése, az ökumené építése a jellem­ző. Mindkét település önkormányzata, anyagi támogatást nyújt a történelmi egyházaknak. Ez példa értékű. K.Z. Nagyveleg A Bakony és a Vértes völgyében, távol a világ zajától fekszik Nagyveleg. Ka­nyargós, erdei út vezet a faluba Mór vá­rosától 8 kilométerre. Nagyveleg valamikor teljesen evangé­likus felekezetű falu volt. Ma már a köl­tözködések, vándorlá­sok miatt nem mondha­tó el, hogy evangéliku­sok laknak csupán eb­ben a 700 lelkes kis fa­luban. Mégis, mivel helyben csak evangéli­kus lelkész van, ezért más felekezetűek is az evangélikus gyüleke­zetbe járnak. Ha valakit megkérdez­nénk most, hogy mi tör­ténik a gyülekezetben, akkor egyszerűen azt mondaná mindenki: pa­rókiát építünk! Bele­gondolok, hogy február­ban a régi épület bontá­sát végeztük, ma pedig a tetőkészítése van folya­matban, akkor azt mon­dom: „Az Úr csodásán működik!" Csodát tesz Isten ebben a kicsiny gyülekezetben. Csodát az egy éve megválasz­tott fiatal presbitérium által, a sok-sok más fe­lekezetű testvérek segít­ségével, egy áldozatkész helyben lakó építésvezetővel. Hiszem, hogy ez a len­dület azt jelzi, hogy itt szükség van vala­kire, aki hirdeti Isten igéjét, szeretetét, közelségét. Az elmúlt egy évben lendületet kapott a gyülekezet. Ma már az első osztályos tanulók 99 %-a hittanórára jár. Valami elkezdődött a Nagyvelegi Evangélikus Gyülekezetben. A kezdeteknél járunk, amikor nem egé­szen két éve, hogy ebben a gyülekezet­ben új lelkész, segédlelkész szolgál. Ter­mészetesen vannak a téli időszakban gyülekezetünkben biblia órák, ebben az évben először húsvét hajnali istentiszte­let volt úrvacsorái közösséggel szép Nagyvelegi templomunk, (archív kép) számmal. Hagyomány, hogy karácsony­ra, ádventre együtt készítünk ádventi ko­szorúkat, karácsony és húsvét előtt gyü­lekezetünkben az ünnepekre készülve újság jelenik meg. Megújulásra mindig szükség van, s eh­hez újításra, új módszerekre van szük­ség, persze azzal a Jézus Krisztussal va­ló közösségben, aki tegnap, ma és mind­örökké ugyanaz. F.A. Esztergom - „egyházunk igazi missziói bázisa...” Interjú Szabó László lelkésszel Esztergom a katolicizmus fellegvára. Hogyan jött létre a maroknyi evangéli­kus gyülekezet? Az Esztergom és vidékén megkezdett missziói szolgálat története a húszas évekre nyúlik vissza. Kovács Sándor püspök fáradhatatlan munkálkodása és az evangélikus diaszpóra iránti szeretete hívta életre, majd 1936-ban Molnár Gyu­la lelkipásztor kapott megbízást Eszter­gom és vidéke gyülekezeteinek megszer­vezésére és evangélikus templom építé­sére a nagy kiterjedésű szórványterüle­ten. Ő 48 évig állt helyt ebben az embert próbáló missziói szolgálatban, amelynek történetét „A reformáció nyomai Eszter­gomban és környékén” című kétkötetes egyháztörténeti művében hagyta ránk. Hogyan folytatódott a gyülekezetépitő szolgálat? A gyülekezet-alapító lelkész szolgálata után, 1983 őszén jöttem Esztergomba, Nagy István, korábbi fejér-komáromi es­peres kérésére. Kovács Sándor után, szá­mára is kiemelkedően fontos volt az itte­ni missziós- és gyülekezeti munka fenn­maradása, továbbfejlesztése. A gyüleke­zet szellemi, lelki és anyagi mecénásaként állt a missziói munka mögé, hogy folyta­tódhasson az a bizonyságtevő munka, amely alig fél évszázaddal ezelőtt kezdő­dött el. Az alapító lelkész után, a gyüle­kezet második lelkésze vagyok, 15 hosz- szú és nehéz év után most jutottunk el odáig, hogy Esztergomot evangélikus egyházunkban - a Dunakanyarban - a misszió egyik stratégiailag fontos helyé­nek tarthassuk. Isten kegyelme, hogy az ezredfordulóra nem eltűnt és megszűnt ez a szolgálat, hanem a misszió kiemelt központi bázisa lehet. Melyek voltak az elmúlt évek kiemel­kedő eseményei, missziói akciói? Kiemelve a legfontosabbakat: testvér­gyülekezeti kapcsolatot építettünk ki a finn Espooban, valamint a német Main- talban élő evangélikusokkal. Missziói Központunk folyamatos, újra és újra megújuló „finn szeretet” hívta életre, melyről később még szólok. A 80-as Lelkészeket köszöntünk Ismét elmúlt egy negyedév és a végén szeretettel gondolunk azokra a lelkésztársakra, akik kerek számú évfordulót ünnepeltek. Simonfay Ferenc 70 éves volt április 5-én, Bokodi lelkészként ment nyugdíjba, de azután is segít a szolgálatban a mendei gyülekezetben és aktív kórházlelkész Budapesten. Keveházi László is 70. életévét töltötte be május 23-án. Gerendáson és Pilisen végzett lelkészi szolgálatot. Több cikluson keresztül volt a Pestmegyei Egyházmegye esperese. Nyugdíjas éveiben a Hittudományi Egyete­men az Egyháztörténeti tanszéken megbízott előadóként működik. Muntag Andor a Hittudományi Egyetem ószövetségi tanszékének vezetője. Korábban a segédlelkészi évek után a monori gyülekezet lelkésze iá volt. Profesz- szorsága idején több publikációját adta ki sajtóosztályunk és a korábbi Teológiai Akadémiának dékánja is volt. 75. életévét június 27-én töltötte be. Bottá István április 10-én volt 80 éves. Hosszú pályafutása során többek között hitoktató lelkész volt Budapest-Kelenföldön, innen a tordasi gyülekezetbe helyez­ték, 1956-ban visszajött Budapestre és egy ideig Sajtóosztályunkat is vezette, majd újból Tordason folytatta lelkészi szolgálatát. Irodalmi munkásságáért a Tu­dományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete tagjai sorába fogadta. Több fontos irodalomtörténeti munkáját adták ki. Lelkésztestvéreinkkel együtt ünnepelünk, köszöntjük őket és kívánunk további jó egészséget, békességet és áldást életükre! évek végétől, kihasználva a város ide­genforgalmi adottságait, nyári német nyelvű istentiszteleteket vezettünk be (Urlauber-Seelsorgedienst). Egy évtize­den át a hagyománnyá vált Esztergomi Gyermeknap rendezvény-sorozatunkon sok száz evangélikus kisgyermek fordult meg. Az elmúlt 4-5 évben rendszeresen szerveztünk Missziói napokat Eszter­gomban és 22 szórványában élő evangé- likusság számára. Általában 60-80, de volt, hogy 100-120 testvérrel tölthettünk együtt egy egész napot. Gyülekezeti új­ság (Szivárvány) szerkesztésével és ki­adásával is próbálkoztunk. Több éve fo­lyik a regionális rádiómissziós szolgála­tunk, amelyet az utóbbi időben az Evan­gélikus Rádiómisszióval közösen vég­zünk. Három éven át gyülekezetünkben evangélikus egyetemistáknak nyári bib­liaiskolát is indítottunk. A Millecen- tenárium évében, valamint Luther halá­lának 450 éves évfordulóján adtuk át a megújult templombelsőt és könyvesbol­tunkat. A minisztérium támogatásával, egy pályázat megnyerésével, Luther- konferenciát tartottunk (neves katolikus, evangélikus és református előadókkal), új könyvesboltunkban időszaki kiállítá­son állítottuk ki Luther Márton eredeti végrendeletének faximile kiadását a vá­rosi és külföldi érdeklődő vendégek szá­mára. Könyvszolgálatunk fontos szere­pet tölt be mind a protestáns, mind a ró­mai katolikus vásárlók igényeinek kielé­gítésében. Legutóbbi missziói alkal­munk májusi hónapban volt, amikor egy svájci biológus-kutató, Richard Wiskin (Wort und Wissen) „Az élet eredete” cí­mű, diaképekkel illusztrált, nagy érdek­lődéssel kísért előadását hallgathattuk. Ezen a missziói napunkon köszöntöttük dr. Molnár Gyula székesfehérvári költő testvérünket születésnapjára megjelent „A madarak a csillagokat nézik1' című verseskötetével, melynek gondozását és kiadását vállaltam. Milyen tervek vannak a közeljövőben? Idén még két programot tervezünk: ősszel egy előadást Joachim Langham- merrel az 50 éves Izraelről. A második találkozó, amely különösen is szív­ügyem, édesapákat hívunk meg, „Apa valóban szükségünk van rád” címmel, dr. Pálhegyi Ferenc professzor vezetésé­vel. Ezen a napon, délelőtt dr. James Dobson: „Fegyelmezz! Megéri” című könyve kapcsán lesz egy pedagógus­konferencia is. A városban egyre több is­kolával és pedagógussal alakul ki jó kap­csolat, számukra ajánljuk fel ezt a talál­kozót és könyvesboltunk neveléssel, há­zassággal és családdal kapcsolatos szak­könyveit is. Szeretnénk hallani még a családi hát­térről is. Négy kisfiúnk és négy kislányunk van. Nagy erőforrás és boldogság helye szá­momra a nagycsalád. Hitvesem, segítő­társam, több mint 12 éve áll mellettem lelkipásztori szolgálatomban. A legna­gyobb kincs az a háttér, melyet ő teremt meg számomra és gyermekeink számára. Egyúttal komoly segítséget jelent hozzá­értéssel végzett adminisztrátori, kántori illetve a gyülekezetben a gyermekek kö­zötti munkája. Gondok, remények? A nagy területen elhelyezkedő eszter­gomi missziói gyülekezet megalakulása óta egyedül képtelen a lelkipásztori szol­gálat anyagi hátterének megteremetésé­re. Ezt a missziót a különféle missziót tá­mogató forrásokból a jövőben még ko­molyabban lehetne segíteni. Legna­gyobb célunk az itteni munka kontinuitá­sának biztosítása. Előttünk álló feladat még a templom tornyának megvalósítá­sa, melynek elkészülte után bizodalmám, hogy a sok véget nem érő, leküzdhetet- lennek látszó nehézségek után, ez a Missziói Központ egyházunk bevehetet­len bástyája és igazi missziói bázisa lesz. Imádságom, hogy az is maradjon, aho­gyan Isten megígérte: „ Megépülnek fa­laid viszontagságos időkben... ” és „so­kat látogatott várossá teszlek téged”. Adja Isten, hogy valóban így legyen!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents