Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-06-28 / 26. szám
4.oldal 1998. JÚNIUS 28. Evangélikus Élet Híradás egy találkozóról „Tempus fugit” (rohan az idő) - „Jövevény vagyok a földön!” Az első mondást a Kőszeg fölé magasodó ÓHAZ ősi erődítményének oromfalán hirdeti a napóra. A zsoltárverset bibliaolvasó Útmutatónk jelölte ki Pünkösd szombatjára. Ez a két mondat jól foglalta keretbe azt az eseményt, amelyre egy jubiláló csoport érkezett Kőszegre, az ősi alma materba, az egykor volt Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnáziumba, hogy a rohanó időben emlékezzen. 50 éves érettségi találkozó! Ezeken a kora nyári hétvégeken az ország különböző városában számtalan hasonló eseményre kerül sor. Méltó ez az esemény arra, hogy országos hetilapunkban közöljünk róla tudósítást? Többszörösen is! Annak az évfolyamnak a tagjai találkoztak Kőszegen, akik 1940-ben indulva az utolsók voltak országos hírű felekezeti iskolánk diákjai közül, akik még az egyházi iskolában érettségiztek. A másik, amit meg kell említeni, hogy érettségi elnökünk dr. Kapi Béla püspök volt, akinek ez volt az utolsó ilyen szolgálata nyugdíjba menetele előtt. Ma is elevenen él bennünk jóságos, bátorító mosolya, ahogyan oldani igyekezett a vizsgázó diákok félelmét és zavarát! Két névsort olvastunk fel a találkozó kezdetén. Az első a 1940-ben indulók népes tábora volt. A második, az igencsak megfogyatkozott, és a háború nyomán az ország sok tájáról ide menekült társunkkal kiegészült érettségit tett csapat. Amikor meghatódva emlékeztünk az együtt eltöltött évekre, szeretett tanárainkra és társainkra, akik már nincsenek közöttünk, néhány gondolat fogalmazódott meg bennünk. Arról az útravalóról beszélgettünk, amellyel iskolánk elindított bennünket, amelyből ma is élünk és hálásak vagyunk érte, s amit most szeretnék közreadni. Mindenek előtt a következetesen igényes oktatás és a szigorú elvárások. Két példa erre: latin tanárunk okos szigora végigkísért további tanulmányaink során. Magam is arra az alapra építhettem a teológián, amit a Gyurátzból magammal vittem. Egyik társunk mosolyogva mesélte, hogy gyenge, közepes bizonyítványt vitt magával, amikor más gimnáziumba került, és ott könnyűszerrel az élre került. Magyarságunk, a magyar irodalom szeretetét is magunkkal hoztuk! Nem véletlenül volt a találkozó a freskókkal díszített volt „magyarteremben”. Újra elgyönyörködtünk a magyar líra óriásainak egy-egy gyöngyszeméből vett képekben, és egymás után idéztük a memoriterként megtanult Arany-balladákat, vagy Petőfi hazaszeretetéről valló verseit. (Az érettségire tanult 50 versből a legtöbbet még ma is tudjuk!) Végül lelki útravalónk! Nyitottságot, tiszteletet tanultunk a másik hite és meggyőződése iránt. Ma ezt ökumenizmus- nak nevezzük. Jól példázza ezt, hogy együttlétünk bevezetőjéül katolikus társunk kérésére a „Mint a szép híves patakra” kezdetű koráit énekeltük, amit mindnyájan nagyon szerettünk. Pünkösdi istentiszteletünkön is velünk együtt ünnepelt. Két társunk nyugdíjas éveiben is széleskörű karitatív munkát végez. A magam ökumenikus elkötelezettsége is valahol itt gyökerezik! Szépen kiegészítette együttlétünket az a Városi Könyvtárban megrendezett íróolvasó találkozó, melyen Lenhardtné Bertalan Emma mutatta be nagyszerű könyvét, a lapunk hasábjain már ismertetett „Évtizedek sodrásában”-t. Sok volt gyurátzos jött el erre az ünnepi alkalomra helyből, a környékről és Budapestről is. A könyv nem csupán remek korrajzot ad, hanem személyes vallomás is a Gyurátzban eltöltött évekről, s így szeretett gimnáziumunknak állít maradandó emléket. Keveháziné Czégényi Klára „Bajban ismerszik meg a jó barát” A Lengyel Köztársaság Kormányának köszönetnyilvánítása az árvízkárosultak megsegítéséért Grzegorz Lubczyk, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete 1998. május 28-án ünnepélyes keretek között fogadta, a tavaly nyáron történt természeti katasztrófa kárainak elhárításában részt vett társadalmi és karitatív szervezetek, a magyarországi egyházak vezetőit. A Magyarországi Evangéli- kisEgyházat dr. Harmati Béla püspök, a Magyarországi Református Egyházat Merétei Sándor zsinati tanácsos, illetve a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatot Lehel László lelkész képviselte a rendezvényen. Itt érdemes megemlíteni azt a nagylelkű adományt, amelyet a két protestáns egyház ajánlott fel a Szeretetszolgálat részére. Az egyházak által összegyűjtött - magánszemélyektől érkező - pénzadományok egy részével támogatták a Szeretetszolgálat lengyelországi segítő szolgálatát. Az ünnepségen Lubczyk nagykövet átadta a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének előterjesztése alapján a Lengyel Köztársaság Egészségügyi- és Népjóléti Minisztere Wijciech Maksym- owicz által adományozott köszönő oklevelet és emlékérmet, amelyet a lengyel árvízkárosultak megsegítésében részt vállalt szervezetek vezetői most vehettek át. Az oklevelet az előző számunkban bemutattuk. Grzegorz Lubczyk nagykövet köszöntő beszédében külön kiemelte, hogy a lengyel nemzet és Kormánya nagyra becsüli a magyarokat a természeti katasztrófa idején mutatott rendkívüli szolidaritásáért. „A bajban ismerszik meg a jó barát" idézte a közismert szólást tört magyarsággal és elmondta: nagyon jólesett a lengyel közvélemény számára, hogy a magyarok az elsők között nyújtottak segítséget az árvíz sújtotta térség lakóinak. Mint ismeretes - és arról már e lap hasábjain korábban beszámoltunk - a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat jelentős szerepet vállalt a kiáradt Odera által elöntött falvakban lakó gyermekek kiköltöztetésében, lakóházak kiszárításában, valamint a Wroclaw-i Szeretetotthon felújításában. Végezetül örömét fejezte ki, hogy a történelmi lengyel-magyar barátság ezekkel az igaz tettekkel ismét bebizonyosodhatott és tovább erősödhetett. 9. Budapesti Bach-hét - 1998. június 1-7. A Bach hét megnyitóján Komlós Katalin a Zeneakadémia tanszékvezető tanára az alábbi szavakkal méltatta az eseményt. Szimbolikus jelentőségűnek tekinthető, hogy a 9. Budapesti Bach-hét Pünkösd második ünnepén, Pünkösdhétfőn veszi kezdetét. A Bach-zene, ami oly sokszor jeleníti meg a Szentháromság, a „Háromságban egy Isten ” misztériumát, magából a 3. isteni személy által képviselt Szellemből és Lélekből táplálkozik, és azt közvetíti felénk. Szebb ünnepnap nem nyithatná ezt az eseménysorozatot. Minden muzsikus és minden zenekedvelő egyetért abban, hogy Bach zenéje nem csupán „zene", és Bach maga több mint „ zeneszerző ". A legutóbbi idők mélyreható zenetudományi kutatásai is csak részben tudják értelmezni a bach-i partitúra sokrétegű jelentését. Olykor a kottafejekbe foglalt számszerű összefüggések, retorikai figurák, vagy éppen egy teljes ciklus szónoki felépítésének megfejtésével úgy érzi egy-egy kutató, hogy felfedte a nagy titkot, megmagyarázta a mű lényegét. Természetesen minden okos elemzés közelebb vihet egy alkotás megértéséhez, ez azonban csak a gyarló szavakkal kifejezhető felszín. Bach zenéje ugyanis nem a részletekben, hanem a teljességben nyilvánul meg, mégpedig a földi határokat nem ismerő teológiai teljességben. Ez a minden írott és kimondott szónál hatékonyabb erő immár 300 éve, egyre erősödő kisugárzással közvetíti a teremtő Szellem, a „Creator Spiritus" emberi mértéket meghaladó magasrendűségét. Bach szinte mindegyik hangszeres sorozatát sajátkezű ajánlással vezette be, miszerint művét „a tanulni vágyók zenei és lelki épülésére” szánja. Ma valószínű még nagyobb szükségünk van a belső rendre és békére, lelki erősödésre és harmóniára, mint a 18. század emberének volt. Kívánom, hogy az elkövetkező héten, amikor két orgonaest, egy csembalóest, egy hegedűest, egy-egy kamara- illetve zenekari est, és végül három korái kantátát megszólaltató záróest fogja megidézni Bach géniuszát, mindnyájan gazdagodjunk az ő Szelleméből. Ulrich Schaffer / Barátságos szeretnék lenni, de nem őszinteség helyett, s határozottan fellépni: meggyőződésből, és nem azért, hogy leplezzem szorongásomat. Ha pedig hallgatok, tegyem szerétéiből, s nem azért, mert félek saját szavaimtól. Ha hittel befogadnék valamit, ne az vezessen, Amit igazán szeretnék hogy jaj mi lesz, ha mégsem hiszem. Teologizálásra se olyas félelem szorítson, hogy netalán túl közel férkőzik hozzám valami. Semmit sem szeretnék másoknak azért írni elő egyet-mást, hogy megelőzzem őket, s ne ők írhassanak elő nekem valamit. Nem óhajtok erre-arra görbülni, mintha attól tartanék, hogy különben levegőnek néznek. Meggyőződésből és szerétéiből akarom tenni, amit teszek, s hagyni, amit nem teszek. Ki akarom ragadni a hatalmat a félelem markából, és rábízni a szeretetre. Fordította: Bodrog Miklós Érdeklődő lelkészek, és hitoktatók számára közöljük az 1999 évi neuendettelsaui programot. Pastoralkolleg Neuendettelsau. Kurse 1999 Sind Sie Pfarrerin oder Pfarrer? Dann nehmen Sie unser Programm bitte als eine Einladung für Sie. Jeder Kurs hat ein Thema. Das soll Ihnen die Auswahl erleichtern. Wer schon da war, weiss: Damit der Kurs gelingt und reicher macht, kommt noch mehr dazu: Die Pflege kollegialer Beziehungen. Möglichkeiten der Rekreation für Geist, Leib und Seele. Angebote geistlichen Lebens. Und eine Gruppe von Menschen mit ihrem eigenen Stil. Sie sind herzlich willkommen. 13.1.-27.1.1999 Ruhestand - kein Stillstand (424. Kurs) Leitung: Dietzfelbinger Ein Kurs für Leute vor und inmittelbar nach der Pensionierung mit Pfarrer Rainer Häberlein, Nürnberg 27.1. - 10.2.1999 Liturgische Präsenz (425. Kurs) Leitung: Schlumberger Gehen und Sitzen, Gestik und Sprache im Gottesdienst mit dem Regisseur und Schauspieler Thomas Kabel, Hamburg Estéről estére iß. Cselovszky Ferenc a gyülekezet lelkésze a Példabeszédek könyvéből választott textusok alapján tartott rövid áhítatot. A befejező alkalommal hangzott el a következő: Péld 3,13a. 18 „Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet... Elet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok! ” Kedves hangversenyhallgató Gyülekezet! A 70-es évek végén valamelyik közkedvelt német magazinban megjelent egy különös közvélemény-kutatás eredménye. Az emberektől azt kérdezték, mennyire van hitele és megbecsültsége a széles közvélemény előtt egy-egy szakmának, hivatásnak. Az utolsó helyre a megkérdezettek többsége a politikusokat sorolta, mint akik hitelével és szavahihetőségével szemben fenntartásai vannak. Ami számomra megdöbbentő, az inkább az utolsó előtti hely sorsa. A közvélemény megítélése szerint ugyanis ez a hely a papoknak-lelkészeknek jutott. Az indoklás így hangzott: a papok azért prédikálnak, mert ez a megélhetésük alapja, s amit hirdetnek, azt - sokszor úgy tűnik - nem annyira a meggyőződés, mint inkább az egyház tanítása iránti lojalitás mondatja velük. Természetesen nem tudok egyetérteni egy ilyen sommás ítélettel. De az sem szándékom, hogy úgymond a „mundér” becsületét védjem. Azt vallom, hogy akkor szólhat igazán hitelesen bármilyen tanúskodás, ha az, aki a kérdéses dologról vall, nem teoretikusan, nemcsak könyvekből ismerve, nem íróasztal mellett elgondolkodva vall róluk, de úgy, mint aki a saját életében megélte, átélte annak a súlyát és mélységét, amiről vall, ami mellett szót emel. Johann Sebastian Bach ma este felcsendülő kantátái olyan bizonyságtételek - önmagamat ismételve hadd mondjam: olyan prédikációk, melyekben megragadó hitelességgel hangzik fel nemcsak a szövegben, de a zenei eszközöket is mesterien felhasználva a Keresztyén Reménység. Megszólal, megelevenedik előttünk a drámai küzdelem mélység és magasság, halál és élet, gyűlölet és szeretet között, hogy végül felülkerekedjen a gyógyulás, a szabadulás, az Élet. Különös hitelt számomra épp az ad, hogy tudom, milyen drámaian harcoltak e dolgok a tanúskodó Bach életében. Hányszor tört előre körülötte a halál ereje: 9 évesen édesanyját, 10 évesen édesapját veszítette el. 18 éves, amikor mesterének, nagybátyjának sírjánál kell megálljon, aki orgonáim tanította őt. 37 évesen egy év leforgása alatt két testvérét veszíti el. Első felesége 13 évi házasság után távozik. Az ebből a házasságából való fia 24 évesen megy el a halandók útján. Számára a Krisztus győzelméhez kapcsolódó, az ő halál fölötti győzelmébe kapaszkodó keresztyén reménység nem egyszerűen megtanult tantétel. Nem valamiféle teológiai tudománnyal megtalpalt világnézeti vélekedés. De igazi, valóságos alap, kapaszkodó, amelyet egzisztenciálisan is megtapasztalhatott a saját életében, a saját küzdelmeiben. Hiszem, ezért ilyen hiteles, ezért ilyen magával ragadó, és ezért olyan felemelő, amikor kantátáival hirdeti a feltámadás és az isteni kegyelem mindeneken győztes erejét, amelyet megragadva az élet fájává változhat a mi számunkra is, mindazok számára, akik rá támaszkodnak. 10.2. - 14.2.1999 (Kurzkurs) Leitung: Dietzfelbinger „Übertrifft erheblich die Anforderungen” Training zur Pfarrerbeurteilung für Dekane, Senioren und Dienststellenleiter als Gast: OKR Franz Peschke, München 17.2-3.3.1999 (426. Kurs) Leitung: Dietzfelbinger „Am Schulss ziehen die uns doch über den Tisch!” Aufbruch - Ernüchterung - Ungeduld: Leben mit den katholischen Nachbarn mit Prof. Dr. Joachim Track, Neuendettelsau 14.4.-28.4.1999 (428. Kurs) Leitung: Schlumberger Tatort Kanzel Neue Impulse für die Predigt mit Prof.Dr. Martin Nicol, Erlangen 28.4. - 12.5.1999 (429. Kurs) Leitung: Dietzfelbinger Die Erfindung der Religion Totengericht - Heidentum - Monotheismus mit Prof. Dr. Jan Assmann, Heidelberg 9.6.-23.6.1999 (430. Kurs) Leitung: Schlumberger „Ich bin frömmel als Sie denken!” Woran Menschen auf dem religiösen Markt uns erinnern können mit Pfarrer Bernhard Wolf, Nürnberg 23.6. - 2.7.1999 (431. Kurs) Leitung: Dietzfelbinger „In allem will Gott Begegnung feiern” (A. Delp) Ignatianische Exerzitien für Pfarrer, Pfarrerinnen und Pfarrffauen mit Pater Andreas Falkner SJ, Frankfurt und Frau Hildegard Joeres, Augsburg 7.7.-21.7.1999 (432. Kurs) Leitung: Dietzfelbinger Gott unter die Leute bringen Management und Personalfuhrung in der Gemeinde mit dr. Harry Giesler (IHK, Karlsruhe) und dr. Stefan Dietzfelbinger (IHK Mittlerer Niederrhein, Neuss) 21.7.-25.7.1999 (Kurzkurs) Leitung: Schlumberger Leiden, Katastrophen - wozu? Die Theodizee und Gottes abgewandte Seite mit Prof.Dr. Klaus Berger, Heidelberg 15.9.-29.9.1999 (433. Kurs) Leitung: Schlumberger Liedermacher in der Bibel Psalmen in Glück und Verzweiflung mit Pfarrer Dr. Friedrich W. Fechter, Erlangen 13.10.-27.10.1999 (434. Kurs) Leitung: Schlumberger Was aus uns noch werden könnte Der Pfarrerberuf: Herausforderungen - Selbstenwürfe - Leitbilder mit Prof.Dr. Richard Riess, Neuendettelsau 3.11.- 17.11.1999 (435. Kurs) Leitung: Schlumberger Tiefer graben Meditation als Schatzsuche mit Frau Ingrid Heinrich-Rohrbach, Gilching Anfragen und Anmeldung: An das Büro des Evang.-Luth. Pastoralkollegs, Johann-Flierl-Strasse 25, 91564 Neuendettelsau, Tel: (09874) 5250, Fax: (09874) 4531. Sekretärin: Fjrau Christa Herrgott Kursleitung: Rektor Dr. Wolfgang Dietzfelbinger, Kreuzlach 18 a, 91564 Neuendettelsau, Tel: (09874) 66054 (bis 31.8.1999), Pfarrer Hans Schlumberger, Kreuzlach 20 d, 91564 Neuendettelsau, Tel: (09874) 1240 Tagungsstätte: „Haus der Stille” (am Wald gelegenes Einkehrhaus des Neuendettelsauer Diakoniewerks, Georg-Merz-Stasse 6) Sport: Waldlaufstrecke, Langlaufskier, Tischtennis, Fahrräder, Sauna Wenn Sie sicher sind, dass Sie die ganze Zeit dabeisein können, dann melden Sie sich bitte auf dem Dienstweg an. Eine telefonische Vormerkung nehmen wir gern entgegen. Dankbar sind wir, wenn Sie uns zwei Krus Ihrer Wahl benennen. Sie erhalten dann die Zusage und später, zu Ihrer Absicherung, die Einberufung durch das Landeskirchenamt.
