Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet 1998. JÚNIUS 21. 5.oldal A Gyermekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett müvekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat Farkas Fanni 8 éves, Budapest (1. helyezett). Noé bárkája Megkérdeztem egy barátomat: „Szerinted négy esztendő sok, vagy kevés? ” - „Az attól függ.."- válaszolta. „Attól függ, hogy amit közben csinálsz, az örömöt szerez-e, vagy inkább tehertétel... " Idén márciusban volt négy éve, hogy Koczor Tamás bácsitól - az idősebbek még biztosan emlékeznek jópofa rajzaira és érdekes írásaira - átvettem az Evangélikus Élet gyermekrovatának szerkesztését. Sok örömteli élményem fűződik ehhez a négy évhez. A gyermekrovat hasábjain együtt barangoltunk bibliai tájakon, ismerkedtünk palesztinai szokásokkal és használati eszközökkel. Több valós és képzeletbeli személy vált ismerőssé: Például akkor, amikor bibliai és egyháztörténeti hősökről, a misszió nagy alakjairól, vagy éppen a Jóistennel beszélgető Olivérről, vagy az Új-GuineáNégy esztendő ban otthonát kereső Gudrunról olvashattunk. A skandináv tanulságos történetek és áhítatok mellett helyet kaptak az istenes magyar népmesék, és Istenről szóló „igaz mesék” is. Szívesen olvastam Géza bácsi tízparancsolatról szóló történeteit, Márti néni rólunk szóló életképeit, orosházi óvónénik írásait a Lélek gyümölcseiről, Ilonka néni sorozatát a testrészekről, Ágnes néni tudósításait a kül- misszió életéről, hogy csak néhány sorozatot említsek, melyek az elmúlt négy év alatt jelentek meg a rovatban. Jó volt kacagni a humoros morzsákon, de jó volt elgondolkodni egy-egy kép üzenetén is. A rejtvényeket izgalmas volt kitalálni, de az is nagy örömöt jelentett, amikor már mint Feri bácsi nem feladtam a rejtvényt, de együtt törhettem veletek a fejem Timi néni hétpróbás próbáin. Jó volt olvasni leveleiteket és verseiteket, melyeket nem tartottatok meg magatoknak, de elmeséltétek nekem, és a lap olvasóinak is. így hát el kell mondjam, a négy év szerkesztői munkája sok-sok örömet okozott nekem. Most, amikor átadom a stafétabotot Pötty bohócnak, akivel ezentúl nemcsak területi gyermek-alkalmakon, de a gyermeksarok hasábjain is gyakran találkozhattok majd, azt kívánom neki, hogy legyen olyan sok örömben része, amennyiben nekem lehetett. Köszönöm mindazok munkáját, akik ebben a négy évben segítségemre voltak. Köszönöm leveleiteket, kedvességeteket, figyelmeteket. Köszöntelek benneteket szeretettel! Feri bácsi Ádám és Éva Heim Tamás 12 éves, Győr (1. helyezett). Kedves Gyerekek! Szerettek-e sétáim, jó nagyokat kirándulni? Szerettek-e napsütésben fagylaltot enni? Szerettek-e patakban papírhajó versenyt rendezni? Szeles domboldalon papírsárkányt eregetni? Szerettek-e füves réten focimeccset rendezni? Fenyőerdőben lehullott tobozt gyűjteni? Szerettek-e borongás időben egy jó könyvet olvasni? Születésnapra ajándékot barkácsolni? M ert én ezeket mind-mind nagyon szeretem! Hiszen annyi sok szép és érdekes dolog van körülöttünk! És sok furcsa! Itt vagyok például én. Akárhova megyek, az emberek mosolyogva mutogatnak rám. Nem is csodálkozom! Nem mindennap lehet egy bohóccal találkozni! De hiszen még be sem mutatkoztam: Pötty bohócnak hívnak. Van, akivel már személyesen is ismerjük egymást. Találkozhattunk Nagykanizsán, Kecskeméten, Zalaistvándon, Csömörön vagy Budapesten. Emlékeztek, milyen jót báboztunk, beszélgettünk, játszottunk? Egy ilyen alkalommal találkoztam Feri bácsival is, aki megkérdezte, nincs-e kedvem veletek továbbra is találkozni itt az Evangélikus Élet gyermekrovatában. „Nagyon szívesen! ”- válaszoltam. Hiszen így még több kedves kis barátommal tudom együtt olvasni a Bibliát, rejtvényeket megoldani, játszani és barkácsolni! Remélem levelezni is fogunk, mert én mindig nagyon szeretek levelet és benne hírt kapni! Örülnék, ha megírnátok, amikor nagy öröm ért, vagy esetleg valami miatt szomor- kodtok. írjátok meg ha tetszett, ami itt a Gyereksarokban megjelent, vagy nektek is van jó ötletetek, amit szívesen megosztanátok másokkal! Nagyon várom leveleiteket! Sziasztok: Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek új elme: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Űliői út 24. [ FIATALOKN A_K_] VILÁGÍTASZ-E? Lk 8,16 Szélrózsa BODAJK 1998. július 22-25. Végre eljött a délután, amit már annyira vártál. Egész nap bent voltál az iskolában, és úgy érezted, hogy sohasem lesz már vége ennek a tanítási napnak. Aztán nagy nehezen mégiscsak megszólalt a csengő, ami az utolsó óra végét jelezte. Kirohantál a teremből, ki az iskolából és elindultál hazafelé. Ugyan jól tudtad, hogy nem az egész délután a tied, hisz készülnöd is kell a holnapi napra, de sebaj, végre otthon voltál. Abban a környezetben, amit te magad alakítottál ki egy bizonyos mértékig, és joggal érezheted azt, hogy ez a te saját birodalmad.,Hisz itt vannak a kedvenc színészeidről, popsztárjaidról készült poszterek, az ágyad, asztalod, tévékészüléked, stb... A nap „fénypontja” az lesz számodra, amikor a vacsora után odaroskadhatsz a tv elé és megnézheted azt a filmet, amire már egész héten készültél, De ezen az estén egy váratlan esemény megzavarja a „beteljesülést”. Ez pedig az, hogy miközben a vacsorát fogyasztottátok, hirtelen elment az áram. Pecekig ott ültetek a sötétben és mindenki kihasználva ezt a sötétséget és a teljes csendet, amikor még a képek sem búgtak, visszagondolt az elmúlt napok eseményére. Mintegy belső filmként peregtek le az események a lelki szemeid előtt. Aztán ez a „film” hirtelen megszakadt, vagy pontosabban, nem is szakadt meg, de mintha valaki összecserélte volna a filmnek a kockáit. Ösz- szemosódtak az események, és bármenynyire is erőlködtél azon, hogy sorba rendezd magadban, nem ment. Aztán a teljes sötétség hirtelen megszakadt, hisz édesanyád egy szál gyertyát rakott az asztalra. Először talán zavarta a szemedet, de aztán kezdtél megbarátkozni ezzel a parányi, de nagyon kellemes fénynyel. Ugyan nagyon kis területet tudott megvilágítani ez a gyertya, de így olyannak láthattad a téged körülvevő világot, amilyennek még sohasem, vagy csak valamikor nagyon rég, gyermekkorod meséiben. Hisz ettől az egyetlen kis fényforrástól olyan sejtelmesnek, misztikusnak tűntek fel az ismert tárgyak, falak. Furcsa árnyképek futkároztak a falon, szinte úgy tűnt, hogy téged utánoznak, gúnyolnak ezek a nem létező élőlények. Bármennyire is igyekeztél felfedezni ezt a világot, szinte lehetetlen volt, hisz minduntalan megváltozott. A gyertya parányi fénye pedig, mintha szuggerálna téged, hisz mindig azon kaptad magad, hogy azt bámulod. Azt a parányi, de mégis nagyon kedves és melegséget árasztó fényforrást. Eszedbe jutott az is, hogy az emberi élet is olyan, akár a gyertya. Hisz a születésünk percében valaki meggyújtja a kis lángot, és csak a halál pillanatában alszik el ez a lángocska. Amikor pedig már nem él, még akkor is ott van az emberek emlékezetében, hogy milyen is volt a mi lángunk, amivel mi égtünk. Magunknak világítottunk csak, vagy mindazoknak az embereknek, akik a közelünkbe jöttek. Árasztottuk-e fényünket, hol gyengébben, hol erősebben, és árasztunk-e némi melegséget azok számára, akik a közelünkbe jönnek. Hadd kérdezlek téged, te, aki otthonodban ülsz, körülvéve a kor legcsodálatosabb vívmányaival, a te életed hasonlít egy kicsit a gyertyáéra. Ha igen, akkor milyen a te lángod? Fényt, melegséget árasztasz, vagy megégeted mindazokat akik a közeledbe jönnek? Adja az Isten, hogy tudjon életünk minden perce olyan lenni, mint a gyertyafény! Világítsunk azoknak, akik a közeliinkbe jönnek, és árasszunk szeretetet minden emberre. Jéckel Gábor Információ: Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági osztály. Telefon: 317-5567, 317-1637/125. Ne felejtsd el, július 22-én Bodajkon várunk szeretettel! Nem a meghátrálás emberei vagyunk! Hanem? Milyen emberek vagyunk? Minek az emberei vagyunk? Sőt akár így is fogalmazhatjuk: Kinek az emberei vagyunk? Az első Szélrózsán ezzel a kérdéssel szembesültünk: Kit kerestek? A reményünk az, hogy azóta sem lankadt meg senki abban, hogy élete értelmét Krisztusban kutassa. Szeretnénk megvallom:- hogy ebben a csüggedt világban a hit számunkra erőt ad és távlatot nyit,- hogy a hit úgy kapcsol össze bennünket az igaz Istenhez, hogy benne békességünk van s ezáltal a környezetünk is gazdagodik,- hogy bár a világ egyre inkább próbálja az evangéliumi hitet sarokba szorítani, ezért az ősök hitéhez akarunk ragaszkodni úgy, hogy az őseinktől örökölt formák megtöltésére a Szentlélek Isten áldására vágyunk! Szállás A tábor területén katonai sátrakban lehet aludni, hálófelszerelést (matracot/há- lózsákot) hozz magaddal. Ha van sátrad, a kijelölt helyen azt is felverheted. Aki kőépületben/faházban szeretne aludni előre jelezze a MEE ifjúsági osztályán (1085 Budapest Üllői út 24. Tel: 317 5567/125). Ez természetesen plusz pénzbe fog kerülni. A tábor területén csak a kijelölt helyeken lehet dohányozni, a sátrak környékén tilos! Étkezés A találkozó teljes ideje alatt a tábor területén bolt és büfé is működik majd, aki meleg ebédet szeretne, befizethet a találkozó kezdetekor a regisztráción. A három ebéd együttes ára reménység szerint nem haladja meg a 700.- Ft-ot. Utazási lehetőségek: Vonattal érkezőknek: Budapest Déli pu. 12.00 13.24 Székesfehérvár 12.55 14.26 Székesfehérvár 13.40 15.00Bodajk 14.06 15.26 Komárom 11.28 15.36 Bodajk 12.39 16.43 Nézzetek utána a menetrendben a május végén esedékes változások miatt. Gépkocsival érkezőknek: 81-es út Győr illetve Székesfehérvár felől a bodaj- ki elágazásig. Bodajkon keresztül kell menni és kb.egy km múlva kell balra kanyarodni egy éles kanyarban a Tölgyes Turista Centrumig. Regisztráció Érkezéskor szükségetek lesz sok-sok információra, ebédjegyre, kitűzőre, mert a táborban csak ezzel létezhetsz, és információs füzetre. Kérünk titeket, hogy érkezés után először a regisztrációhoz gyertek. Itt kell befizetni a részvételi díjat: 1500.- Ft (ebben az összegben nincs benne az étkezés). Akik gépkocsival érkeznek, a regisztrációnál kéijenek rendszámra szóló parkolójegyet. Családosokra is számítunk Egész napos gyermekmegőrzés és gyerekprogramok is lesznek. Mit hozz magaddal: Biblia, énekfüzet, sportruha, zárt cipő, hálózsák, matrac, esőkabát, evőeszköz, zseblámpa. Ízelítő a programokból: Lehetőségek piaca - mint ismeretes egy seregszemle, amely impulzusok cseréjére hív Téged. Nézz körül, mi minden működik, van ebben az egyházban, amire büszke lehetsz, amiben esetleg Te is részt vehetsz. Teaház: A napi program után tea mellett a komoly- és a könnyűzenei teaházban zenehallgatás mellett lehetőség lesz beszélgetésekre is. Könnyűzene: fellép többek közt a Kaláka, After Crying, Laokoón csoport, Izsóp, Tatros, Halesz, Klezmer Band, Promise, Zurgó. Komolyzene: zenekarok, Mandák Kórus, előadóművészek. Színjátszás: profi és amatőr csoportok fellépéseit láthatjátok mindenféle műfajban. Sportprogramok: váijuk az ifik, illetve az alkalmilag összeállt csapatok jelentkezését, de lesznek egyéni versenyszámok is! Aki pedig mindenféle versenyzésen túl egyszerűen csak mozogni szeretne, kirándulásra is lesz lehetőség. És ami talán a legfontosabb: itt lesz a PIPEC döntője! Válogatás a pódium beszélgetésekből: Balczó András olimpiai bajnok, Tóth István György: Magyarország társadalmi állapota - kihívások, amelyekkel naponta szembesülünk a szociológus szemszögéből. Polcz Alaine (pszichológus, anatológus), Szeverényi János esperes. Csendsátor: egy hely, ahol akár a nap forgatagában, akár az est nyugalmában, mindenki egyénileg el tud csendesedni. Ott lesz mindig valaki arra az esetre, ha megosztanád terheidet, gondolataidat, örömeidet valakivel. Nevem: idő. Nem léteztem mindig és nem is leszek mindig. Most azonban vagyok és megszabom az életet az egész földön. Az emberek rám várnak, engedelmeskednek nekem, de rettegnek is tőlem. Utamat senki sem akadályozhatja, egyedül Isten. Ő ellenőriz engem. Megmondta, hogy nemsokára végem lesz. És akkor már túl késő lesz. Túl késő, hogy bárki is megtérjen, hogy Istennel való viszonyát rendezze az Ő Fia, Jézus Krisztus közvetítésével. Túl késő lesz, hogy üdvözítő hitre jusson, akkor már csak sírás, gyötrődés, félelem és bánkódás tölti el a meg nem tértek örökkévalóságát. Időnek hívnak, állandóan előre megyek a vég felé, s velem érkezel te is, kedves olvasóm, az örökkévalóságba. Isten még figyelmeztet: „íme most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!" FÉK -KLUB CSORVÁSON ÉS GERENDÁSON „Fiatalok az Élet Küszöbén”. Minden bizonnyal sokan ismerik a kilencvenes évek elején a Timóteus Társaság által életre hívott programot, melynek beindításával az elmúlt hónapokban Békésben a gerendási és csorvási gyülekezet lelkésze, Baranka György próbálkozott meg először. Gerendáson a hét előadáson az általános iskolások főleg 7.,8. osztályos tanulóiból alakult ki egy állandó hallgatói létszám, ám a szomszédos településen, a területet és lélekszá- mot tekintve is háromszor akkora Csorváson a kezdeti fellángolást nem követte lobogó tűz, akadt olyan klubdélután, amikor ketten-hárman voltak kíváncsiak olyan, a fiatalokat leginkább foglalkoztató témákra, mint a barátság, a szerelem, a szex és még sorolhatnánk. Baranka György szerint e kapcsolat- és jellemépítő program egy olyan hiányt pótol, melyet az iskolákban az évi egy-két leadott felvilágosító előadásokon nem kaphattak meg a legnehezebb korban lévő fiatalok. Nekik ilyenkor segítségre van szükségük, s a FÉK jellemük formálásában nyújthat előrelépést. Ezt már én teszem hozzá: sajnálatos, hogy csupán ily kevesen éltek az alkalommal, hiszen a tinédzserek a Szentlélek jelenléte mellett a tesztek, videofilmek és egyéb anyagok segítségével juthatnak hozzá olyan információkhoz, amit a mindennapok során, a kritikus szituációkban hasznosíthatnának. Mikor a két település gyülekezeteinek vezetőjét a folytatásról faggattam, azt a választ kaptam, amire titkon is számítottam: nem adja fel, bár előzetesen idén is mindent elkövetett annak érdekében, hogy minden érintett tudjon a FÉK-klubról, ősszel megpróbálja felújítani a klubdélutánokat. Jómagam biztos vagyok benne, hogy munkája meghozza majd gyümölcsét és minél többen hallgatnak majd a hívó szóra és vevők lesznek a programra. Gajdács Pál
