Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-05-31 / 22. szám
63. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1998. MÁJUS 31. PÜNKÖSD ÜNNEPE ÁRA: 48 FT A Lélek szót nyugodtan bátorságnak lehet értelmezni, amely dacos és vakmerő. A lelki erő nem a csont és izom ereje, hanem a szív bátorsága. Luther — A TARTALOMBÓL — PÜNKÖSDI MEDITÁCIÓK ÉNEKESKÖNYVÜNK 230. ÉNEKE ALAPJÁN PÜNKÖSDI KÉRDÉS GONDOLATOK HŐSÖK VASÁRNAPJÁN AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNAK PÜNKÖSDI KÖRLEVELE Kedves Testvérek a Jézus Krisztusban! A Szentháromság Isten nevében legyetek üdvözölve! 50 nappal Urunk feltámadása után a tanítványok együtt imádkoztak. Küldetésük egy részét már elvégezték, ugyanakkor kétségeik voltak saját jövendőjük felől. Amint imádságban Istenhez fordultak az Úr Lelke reájuk szállt, örömmel és reménységgel teltek meg. Erőt kaptak arra, hogy megtörjék a tehetetlenség csendjét, s megújított lelkesedéssel hirdessék az Evangéliumot a világban. 50 évvel az Egyházak Világtanácsa alakulása után jubileumot ünnepelünk. Az esztendő utolsó napjaiban a zimbabwei Hararéban kerül megrendezésre az EVT VIII. Nagygyűlése, melynek fő témája így hangzik: „Fordulj Istenhez - örvendezz reménységben”. Elismerjük, hogy nem mindenben értünk egyet. Ugyanakkor újra elkötelezzük magunkat arra, hogy együtt növekedjünk Jézus Krisztusban, engedelmeskedvén az Ó imádságának, amelyet a hívők egységéért mondott. Ennek az ünnepi nagygyűlésnek akkor lesz igazán értelme, ha az egyházak, gyülekezetek és az egész világ hívő keresztyénéi egymás és a közös cél, valamint az egyesített keresztyén bizonyságtétel iránt újra elkötelezik magukat. Arra bátorítunk Benneteket Testvéreink, bárhol is éljetek a világban, hogy csatlakozzatok ehhez az ünnepléshez, és saját környezetetekben munkáljátok az Isten népének egységét. A Hararei Nagygyűlést jubileumi nagygyűlésnek nevezzük. A bibliai jubileum fogalomnak legfontosabb üzenete az, hogy szükség és lehetőség van a kapcsolatok rendezésére. Az Istennel való helyreállított kapcsolat azt eredményezi, hogy helyre állhat a viszony az emberek között, s az ember és a természet között is. Gondoljunk csak arra, miként fosztotta ki az ember a föld természeti kincseit; vagy az igazságtalan erőviszonyokra az etnikai többség és kisebbség között; és a társadalmi egyenlőtlenségekre az osztályok, fajok és kasztok között. Folytathatjuk a sort a férfiak és nők, az idősek és fiatalok, a munkaadók és munkavállalók között megromlott személyes kapcsolattal. A jubileumi év nem biztathat arra, hogy újabb 50 éves haladékot adjunk teendőink elvégzésére. Sokkal inkább azonnali cselekedetre hív. Figyelmeztet, hogy rendelt időt kaptunk arra, hogy drasztikus és gyökeres változtatásokkal fordítsunk a kedvezőtlen helyzeteken. Ezen a Pünkösdön tehát arra hívunk, hogy vizsgáljuk meg milyen viszonyok uralkodnak körülöttünk, s komolyan véve a bibliai parancsot, igyekezzünk ezeken javítani az igazságosság és az emberi méltóság jegyében. Az elnézés elégtelen, a szánalom félrevezető. Az első Pünkösd csodája és hatalma úgy jelent meg, hogy a Szentlélek egymástól különböző emberek csoportjára szállt, akik ezáltal egy közös bizonyságtétel élményében részesültek. Mind hallották és értették a Krisztusról szóló igehirdetést. A jubileumi év a pünkösdi csoda lehetőségét kínálja számunkra az ökumenikus mozgalmon belül is. A megújulásnak és megerősödésnek ideje jött el, amely által úgy hirdetjük az Evangéliumot, hogy mindazok, akik hallják megértsék. E Pünkösdön nyitott szívvel forduljunk Isten összes gyermeke felé, legyenek azok diákok vagy professzorok, lelkészek vagy püspökök, fiatalok vagy öregek, férfiak vagy nők, elismertek vagy ismeretlenek. Becsüljük meg őket, tanuljunk tőlük s engedjük az Egyháznak is, hogy az Istennek a világ és az emberek életében való jelenléte által változzék meg. Az ökumenikus mozgalom és az egyházak testvéri közeledése már kezdetben is a fiatalok látomásaival, perspektíváival, eszméivel és erejével nyert áldást. Most a jubileumi esztendőben, amikor a III. évezred felé tartunk, különös felhívással fordulunk egyházaink ifjúságához. Elismerjük, hogy a fáklya az ő kezükben van, és kijelentjük, hogy egyházainkban a fiataloknak vezető szerepet kell kapni. Ökumenikus testvéri közösségünk megünneplése vezessen mindannyiunkat a harmadik évezred felé úgy, hogy a hívek egyek legyenek, s a világ valóban hitre jusson. Isten áldása és a pünkösdi Lélek megerősítő kegyelme legyen mindannyiunkkal, amikor a megosztott és igazságtalan világ gyógyulásáért fáradozunk. Prof. Anna Marie Aagaard, Hojbjerg, Dánia Bishop Vinton Anderson, Washington, DC, USA The Flon. Rev. Leslie Hoseto, Honiara, Solomon Islands Mrs Prlyanka Mendis, Idama, Sri Lanka Rev. Eunice Santana, Arecibo, Puerto Rico His Holiness Pope Shenouda Til. Cairo, Egypt. Dr. Aaron Tolen, Yaoundé, Cameroon „...Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek...” ApCsel 1,8 „ Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon ” Templomokban és családi hajlékokban bizonyára szárnyal Scholz László csodálatos pünkösdi éneke. A szárnyaló éneklésben benne van szívünk, lelkünk, őszinte vágyakozásunk a Szentlélek után. Vágyunk arra, hogy a Lélek megelevenítse személyes és közösségi életünket, mert nélküle olyanok vagyunk, mint a szomjas sivatag. S ennek a Szentlélekért esedező szárnyaló imádságnak újra és újra kellene hangzania egész éven és egész életünkön át, hiszen erre maga az Úr Jézus bátorít, amikor ígéri, ad a ti Mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. (Lk. 11,13.) Kérjük hát: Atyám, adj Szentleiket, hadd jöjjön sebes zendülő szélszárnyakon. Várjuk tehát a Lélek érkezését gyors szélszámyakon. ínségben vagyunk. ínségben van egyházunk és ínségben van népünk. Az elmúlt napokban többször jártam intenzív osztályon. Szirénázó mentőautó vitte be ezeket a betegeket, sérülteket. Sürgősségi osztály, belgyógyászat és a többi intenzív mind tele volt betegekkel. Az állványról palackokból folyt az infúzió csöveken át a betegek ereibe. A betegek mellett állva eszembe jutott: az őrimagyarósdiak ilyenkor azt mondták, életvizet kap. Igéket mondtam a betegágyak mellett és csendesen imádkoztam, Uram add Szentlelkedet, hogy élővé váljon számukra a Te szavad. Egyházunknak, gyülekezeteinknek szüksége van az élet vizére. Bár nem száguldoznak szirénázó lelki autók, de szirénáznak statisztikai adatok és szirénáznak személyes és családi tragédiáktól megterhelt emberi életek. Bizony itt van az ideje, hogy kérjük, kitusakodjuk Isten éltető, drága ajándékát. Az Úr Jézus ígéri az élő vizet: ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyák! Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belseHarmadszor találkozott a Magyar Bibliatársulat és a Romániai Felekezetközi Bibliatársulat a kialakult gyakorlat szerinti évenkénti eszmecserére. Ezúttal Magyarország volt a helyszín és a tíz tagú romániai küldöttség Debrecenben kezdte programját. Az Adorjáni Dezső bukaresti evangélikus lelkész, az RFBT elnöke, Damaschin Severineanul román ortodox püspök, alelnök és loan Caraza román ortodox diakónus főtitkár által vezetett delegáció, Tarr Kálmán, a Magyar Bibliatársulat főtitkára kíséretében május 4-én meglátogatta a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolát, ahol dr. Csorba Péter főiskolai lelkész és tanár adott tájékoztatást az intézményben folyó munkáról, amelynek kapcsán egy főiskolai tanórán és egy általános iskolai hittanórán is részt vehettek a vendégek. Romániában kötelező a hitoktatásban való részvétel, ezért különösen is érdekelte a látogatókat a magyarországi gyakorlat és annak elvi háttere. Ezt követően a Teológia tanári karával találkoztak a vendégek, amikor ifj. dr. Fekete Károly rektor köszöntője után Bodó Sára docens tartott előadást a Biblia szerepéről a katekézisben, majd a hallottakat közösen vitatták meg a jelenlévők. A Kollégium megtekintésével zárult az első napi program. Május 5-én a küldöttség találkozott dr. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspökkel, a Magyarországi Református Egyház Zsijéből élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni. Imádkozzunk, hogy láthatatlan csatornákon át megkapjuk ezt az élő vizet. Szabad sürgetőnek, szinte követelőzőnek lenni. Jézus mondja: kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. (Lk. 11,10.) Ha valaki hívott már szerettei számára mentőautót, ha valaki átélte: minden perc késés végzetes következménnyel járhat, az megérti miért ez a sürgetés: jöjj, Lélek, gyors szárnyakon. Várjuk a Lélek érkezését zúgó szélszámyakon. Az első pünkösdkor 120 ember lehetett részese annak a megtapasztalásnak, amikor a Lélek sebesen zúgó szél és kettős tüzes nyelvek fornata lelkészi elnökével, aki az egyházi iskolák helyzetéről és általában a visszaigényelt egyházi ingatlanokról, ill. a kárpótlás folyamatáról adott tájékoztatást. A vendégek rendkívüli érdeklődését az a tény is indokolta, hogy a romániai egyházak még csak várnak a hasonló intézkedések megszületésére. Május 6-án Budapesten, a Magyar Bibliatársulat székházában került sor a szokásos tudományos szimpozionra, amelyen az ez évi föté- máról - A Biblia szerepe a katekézisben - Damaschin püspök és Viorel Dima (román adventista lelkész) és dr. Fodomé dr. Nagy Sarolta, nagykőrösi református lelkész és tanár valamint dr. Szabóné Mátrai Marianna evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője tartott előadást. Az előadásokat vita követte a MBT közgyűlési, valamint szöveggondozó bizottsági tagsága részvételével. (Az előadások - ugyancsak az eddigi gyakorlatot követve - a Theologiai Szemlében meg fognak jelenni.) A tudományos szimpozion keretében a hallgatók megvitatták és elfogadták a korábban tervbe vett és reménység szerint ez évben megjelenő magyar-román Újszövetség és Zsoltárok könyve közös előszavát. Dr. Harmati Béla püspök és Damaschin püspök a szimpozion résztvevőinek egyetértésével hangsúlyozta e két nyelvű Folytatás a 4. oldalon májában megjelent. Olyan döntő változást hozott ez a megtapasztalás, mely következtében a tanítványok bátran tettek bizonyságot Jézusról: Az elhangzó igehirdetés nyomán háromezer ember tette fel a kérdést: mi az ő feladatuk, mit kell cselekedniük? Megkapták a feleletet: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel.2,38.) Ezek az emberek fizikailag nem élték át a pünkösd csodáját, de életük megváltozása jelezte, megkapták a Szentleiket. Kaphatunk e mi ma Szentlelket? A Szentírás alapján egyértelmű a válasz: megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Ehhez két dologra van szükség: Az első: olyan bizonyságtételre, igehirdetésre kell figyelni, amely Jézus Krisztusról szól. Az egész Szentírás középpontjában Jézus Krisztus személye áll, s amikor az Úr Jézus készül földi működésének legnehezebb útjára, a Golgotára. Amikor a tanítványoknak beszél arról, hogy elküldi a Szentlelket, aki majd leleplezi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, azt is világossá teszi, hogy a Szentlélek, az Atyának és Fiúnak lelke miről és kiről fog tanúskodni. Tanúskodik arról, hogy a bűn igazából az ,hogy az emberek nem hisznek Jézusban. Az igaszság az, hogy O az Atyához megy és helyet készít az O népének, az ítélet pedig az abszolút hatalom. Továbbá tanúskodik Jézusról: „amikor eljön O az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól... O engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít és azt jelenti ki nektek.” (Jn.16.13,14) Másodszor: kiváltságra van szükség ahhoz, hogy megkapjuk a Szentlélek ajándékát: Olvassuk János evangéliumában, hogy a tanítványok megkapták azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Ez azt jelenti, hogy Isten az Úr Jézusért adoptál bennünket, tehát gyermekeivé fogad. Ezt azonban nem teszi a mi egyetértésünk nélkül. Az egyetértés azonban nem egyszerűen rábólintás Isten meghívására, hanem felismerése annak, hogy szükségünk van Istenre: ezt pedig úgy tudjuk kifejezésre juttatni, ha a tiszteletet, a hódolatot alázatos és őszinte lélekkel megadjuk neki. Ezt nem is olyan nehéz megtenni, ha belegondolunk, hogy az Úr előtt hajtunk fejet és térdet, aki a felfoghatatlanul nagy világmindenség alkotója, s aki a sok milliárd galaxis és megszámolhatat- lan bolygó közül nem csupán számontartja a Földet, hanem elküldi Fiát, hogy szeretetét az emberek szintjén bizonyítsa. Ma így közeledhetünk az Úrhoz. Nem lesz részünk a 120 ember lelki élményében, de rezonálni fogunk a Lélek munkájára és részünk lesz háromezer ember boldog megtapasztalásában, amit felismerünk arról, hogy mi is feltesszük a kérdést: mi a tennivalóm Uram, mit cselekedjem? S mert a keresztséget már legtöbben megkaptuk, a felelet: térjetek meg és megtelik szívetek a Lélek ajándékával és formálódik életetek. Ebben az új életben a sötétséget a világosság, a nyugtalanságot békesség, a csüggedést reménység, az önzést önfeláldozás váltja fel. Énekeljük hát Scholz László énekével: „Szentlélek lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes, zendülő szélszárnyakon ! ” Bozorády Zoltán A Biblia szerepe a hitoktatásban Beszámoló a Romániai Felekezetközi Bibliatársulat magyarországi látogatásáról
