Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-05-24 / 21. szám
Evangélikus Élet 1998. MÁJUS 24. S.oldal ♦ * Bülí A tölgy és a nád Egy kis tavacska partján ott állt egy tölgy: hatalmas és büszke fa volt. Ellenállt a hőségnek és nem hajolt meg egy viharban sem; gyökereit mélyen a földbe eresztette. Nem messze, a nedves talajból kinőve egy nád hajladozott. Gyengé- _________________________y1 nek és törékenynek látszott, és minden szélben ide-oda dülöngélt. „Nagyon sajnállak”, mondta egyszer a tölgy. „Ha kicsit közelebb lennél a törzsemhez, szívesen megvédenélek a viharoktól!” „Nagyon kedves”, válaszolta szerényen a nád, „de ne velem törődj. Ha egy heves vihar közeledik, én meghajlok egészen a földig, és az elsüvít fölöttem: ha meg is hajlok, de el nem török!” A tölgy csak a fejét csóválta: „Én minden viharral szembeszállók, és sosem képes meghajlítani a szél!” Éjszaka szörnyű szélvihar kerekedett. Csak úgy tépte a derék tölgy leveleit és ágait. A nád egészen a földig hajolt. A vihar orkánná erősödött. Teljes dühével szaggatta a fát - mígnem kitépte tövestől. Mikor elmúlt az ítéletidő, a vékony nádszál egyenesen állt a földön fekvő óriás mellett. La Fontaine nyomán A gyermeksarok készítőinek címe:Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest,Deák tér 4. • •••••••••• MM Ihm* FIATALOKNAK HÉTPRÓBA Kedves Gyerekek! Akik elejétől figyelték a Hétpróbás feladatokat, azok még emlékeznek rá, hogy az elején 15-16 feladatot ígértem nektek, valamint azt, hogy mindazok, akik ebből hetet helyesen fejtenek meg, tagjai lehetnek klubunknak Az ország minden tájáról érkezett leveleitekkel megörvendeztettetek és most, a játék végén én is szeretnék örömöt szerezni nektek azzal, hogy közzéteszem a gyerekek nevét, akiket várunk a nyári táborunkba. Sajnos voltak olyanok is, akiknek ezalatt az idő alatt nem sikerült ösz- szegyűjteni a szükséges pontokat. Ok ha velünk szeretnének táborozni, akkor 3000forintot kell befizetniük a szállásért és az étkezésért, de természetesen őket is szeretettel és érdekes programokkal várjuk augusztus 10-15-ig Tengelicre. Mindenki, aki elfogadja a meghívásunkat (a klubtagok is!!!) kérem, hogy ezt május 30-ig írja meg nekem. A címem változatlan: Füller Tímea, 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22. Szeretettel gratulálok tehát mindnyájatoknak és várom leveleiteket mihamarabb. HÉTPRÓBÁS: 15 pontos - Fink Erika (Györköny) 14 pontos - Balázs Ildikó (Győr) 13 pontos - Molnár Berta és Molnár Boglárka (Farmos) 12 pontos - Janiga Lilla (Szentes) 8 pontos - Gangéi Nóra (Paks); Gyurina Adrienn (Csornád) 7 pontos - Csanádi Orsolya (Budapest); Lénárt Attila (Miskolc) HÉTPRÓBÁS JELÖLTEK: 5 pontos - Novák Kinga (Veresegyháza) 4 pontos - Pivarcsi Krisztina (Csornád) 2 pontos - Feil Renáta (Pusztahencse); Németh Máté (Répcelak) • ••••••••••••••••• 1 pontos - Donáth Ferenc (Balassagyarmat); Huber Zsófia (Tengelic); Kardos Anita (Fancsal); Koch Mária (Pusztahencse); Máté Renáta (Felsőpetény); Novák Attila és Novák Balázs (Nagykanizsa); Nuszpel Krisztián és Nuszpel Mónika (Soltvadkert); Polereczki Csilla és Polereczki Nóra (Kiskőrös); Somogyi Brigitta (Súr); Sümeghi Rita (Sopron); Verebics Ilka (Siófok) De hogy ne maradjatok feladat nélkül, itt küldök újra egy feladványt: Erika év eleje óta szorgalmasan jegyzetelte az aranymondásokat minden egyes hittanórán. A legszebb füzetébe írta be őket és nagyon vigyázott rá, nem is volt ilyen rendes, tiszta füzete senki másnak. Épp csak egy pillanatra hagyta az asztalon akkor is, amikor a bátyja véletlenül feldöntötte a tintásüveget a könyökével. - Jajj! - ugrott oda ijedten, és már fel is kapta az asztalról az elázott kincset. Gyors mozdulattal tépte ki a legfelső lapot, így csak azt az egyet kellett újra írnia, a többi nem sérült meg, csak a keze lett csupa-csupa kék. A tintás lapon levő aranymondásokban bizony több szó olvashatatlanná vált, de Erika szerencsére majdnem mindre emlékezett. Csak ez a négy nem jutott az eszébe. Talán ti a segítségére lesztek. Megfejtéseiteket a jövő hét folyamán küldjétek el tengelici címemre! Timi néni 1. Kérjetek és adatik nektek, .........és..........., zörge ssetek és.........(Máté 7,7) 2. Ne.......... csak higgy! (Lukács 8,50) 3. Engedjétek hozzám jönni a.........és ne tiltsátok el őket, mert.........a mennyek országa. (M áté 19,14) 4. Mert úgy.........Isten a világot, hogy egyszülött Fiát........., hogy aki hisz Őbenne, el ne vess zen, hanem örök.........legyen. (János 3,16) • • •••••••• • •••• Fúvós táborok! Kedves Fúvósok! Az idei esztendőben a nagy érdeklődés miatt két fúvóstábort tartunk. 1998. július 13-19-ig a 17-18 év alattiaknak Keszőhidegkúton, július 23-augusztus 2-ig Kismányokon a 18 év felettieknek. Várjuk a jelentkezéseket június 15-ig a következő címen: Johann Gyula, 7100 Szekszárd, Luther tér 1. Tel: 74/311-653. r „Az Ur érkezése” A VI. Országos Ökumenikus Diák szavaióverseny Nyíregyházán az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban Az immár hagyománnyá vált évenkénti találkozóra az idén is 17 egyházi gimnázium versmondói jelentkeztek. A vallásós líra lélekhez és szívhez szóló hangjai ez alkalommal Balassi, Ady, Dsida, Reményik, Sík Sándor és Túrmezei Erzsébet költészetéből szólaltak meg. A „csendes csodák” bensőséges hangvételétől az emberi élet célján töprengő madáchi vívódás széles skáláját ívelték át a diákelőadók kifejezőeszközei. A zsűri elnöke Pregitzer Fruzsina színművész és tagjai dr. Nagy Éva és dr. Kői Balázs főiskolai tanárok is elismerően nyilatkoztak értékelésükben a 28 versmondó teljesítményéről. I. helyezett: Menyhárt Szabolcs, a Lévay Református Gimnázium, Miskolc II. helyezett: Fabók Mariann, a Budai Nagy Antal Gimnázium III. helyezett: Pogácsás Anett, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium növendéke. Különdíjban részesültek a békéscsabai, a Budapest Deák téri és a nyíregyházi evangélikus gimnáziumok növendékei. Anyanyelvűk szépségeinek megismerésén, a versmondás művészetének gyakorlásán túl lélekben épültünk, értékekben gazdagodtunk - versmondók és hallgatók egyaránt. Ezért mondunk köszönetét a versmondó diákoknak, felkészítő és kísérő tanáraiknak, az iskoláknak, valamint a munkánkat segítő történelmi egyházak vezetőinek. Dr. Bánszki István i-------------------------------------------------1 II. Országos Gyermek- tábor Telekgerendáson 1998. augusztus 2-8 között. 8-13 éves gyermekek részére. Részvételi díj: 4000- Ft + útiköltség. Jelentkezési határidő: 1998. június 7. Cím: Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermekbizottság. 1085 Budapest, Üllői út 24. i________________________________i Amikor ezt a történetet olvassuk legtöbbünkben a szánalom az, amit érzünk a vak iránt. De az, hogy valamilyen fokon megpróbáljunk vele hasonulni, azt már nem. Mondván, az nem én vagyok, nekem nincs ilyen problémám. Nagyon sajnálom, de tőlem ne várjon senki se többet. Talán nem is gondoltunk bele, hogy menynyire kiszolgáltatott lehetett ez a történetben szereplő ember és azok, akik abban a korban fogyatékosak voltak. Hisz a korabeli felfogás szerint a fogyatékosság bármilyen formája Isten büntetése. Minden betegségnek megvolt a maga oka. Abban az esetben pedig, ha egy gyermek betegen született, akkor a bűnt a szülők vagy éppen a nagyszülők életében kellett keresni. Ezeket az embereket a társadalom teljes mértékben kirekesztette. Elképzelem, ahogyan ott ül az út mentén és egy igen jellegzetes mozdulattal tartja a kezét, hogy az éppen arra menők hátha megszánják és beledobnak némi alamizsnát. Ül és az arra menő emberek beszédéből elcsíp egy-egy foszlányt és ezekből a töredékekből próbálja a maga kis világát összeállítani. Megtanulhatott a hosszú évek során szelektálni azokból a dolgokból, amit ott hallott. Talán már azelőtt is hallott Jézusról, mielőtt ő arra ment Rózsaszár Egy rózsaszárat kaptam anyák napjára. Virág nélkül. Egy szál piros rózsa megmaradt, csupasz szárát. Egy kislánytól kaptam. A „Kétéves”-től. így hívjuk. Nem vagyok a nagymamája. Vér szerint a rokona sem vagyok. Csak a szeretet köteléke fog össze bennünket. A szomszéd utcában lakik a szüleivel és a bátyjával. Édesanyja egy rég meghalt barátnőm lánya. A kislány olyan, mint a nagyanyja volt. Szőke és kék szemű. Beszélni még nem tud. Csak szavakat mond. Kiforgatva a hangok megszokott menetét. Alig érteni. De virágot hoz nekem, anyák napjára. Egy szál piros rózsát. Én helyettesítem kicsi életében a nagymamát, akit nem is ismert. Vasárnapi ebédhez készülődök, amikor megszólal a telefon. Kis barátnőm hív, a „Kétéves” anyja. Arra kér, figyeljem az utcát, mert elindult hozzánk a két gyerek. Kísérjem őket szemmel az ablakból. Úgy, hogy ne lássák az őrködést. Egyedül akarnak jönni. Önállóan. Felnőtteket kizáró módon. Ők ketten, a pici és a bátyja. A fiú hat éves. Most első osztályos. A közlekedést megszokta már az iskolába járás során. Tudja, hogy körül kell nézni, mielőtt az úttestre lép. Állok az ablakban. A függöny előtt. Várom őket. Jönnek. A kisfiú arcán mély komolyság. Látszik rajta: egyetlen, nagy feladata most az, hogy épségben átvezesse a húgát az úttesten. Az autókat figyeli, ahogy rohannak előtte, fel a hegyre. Erősen szorítja a kislány bal kezét. A „Kétéves” apró lépteivel győzködi a métereket. Jobb kezében tartja a virágot. Jön az apróság a testvére mellett. Szaporán rakja előre kicsi lábait. Az egész teste mozog. Feje a lépések ritmusában biccen előre-hátra. Szőke, göndör hajfürtjei az ingó járástól ide-oda libbennek apró vállain. Cipőit delejes erő emelgeti. Az igyekezet segíti a lendületben. Arcára kiül az izgalom, hogy le ne maradjon a bátyja mellől. Ahogy a járdaszélre ér, megbotlik. Kicsi térde a földet érinti. Virágot tartó keze önkéntelen mozdulattal hajlik a térde után. A rózsa virága letörik. Gurul az utcán a piros pamacs. Gurul, le a meredek lejtőn. Eldobott szemét és papírfoszlányok között. Ott piroslik a szürke útburkolaton. Fénylik, mint az első csillag az alkonyi égen. Egy csokor öröm a bánatos világban. A kislányt felrántja a testvére. Feláll. Kezében a megmaradt szár. Azt markolja, mintha rajta lenne a sziromke- hely. Óvatosan hozza. így érnek a kapunkhoz. Megvárom, amíg jeleznek. Meg kell adnom nekik a csengetés bolValóban látunk? Lk 18,35-43 volna. De azon a napon feltűnt neki, hogy a megszokottnál is nagyobb a nyüzsgés a jerikói úton. Kérdezgette az arra menőket, hogy mi történik, azok pedig válaszoltak neki. Akkor és ott úgy érezhette, hogy semmit sem veszíthet, ha megszólítja a tanítót. Utána kiált, és az emberek reakciója milyen kiábrándító. Azt olvassuk, hogy odamennek és megdorgálják, de ennek ellenére a koldus tovább kiabál. Aztán odaviszik Jézus elé és elhangzik a kérdés: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” Talán mi számtalan olyan dolgot mondanánk, ami által az életünk lesz jobb, komfortosabb. Az az ember is kérhetett volna kincseket, jó életet, de Ő felismerte a lényeget, hogy minden szenvedésnek az oka a nemlátás. Nem is olyan rég találkoztam egy ismerősömmel, akivel már évek óta nem láttuk egymást. Az első pár udvariassági mondaton átjutva az ismerősömből áradni kezdett a panaszok sora. Az élet nagyon rossz, hisz nehéz gyermekkora volt, most a házasélet sem jobb. Keveset keresek, rengeteg a kiadásom, a barátaim kihasználnak, a főnököm rám szállt... Ugye milyen ismerősek ezek a sorok, hisz minden napon hallhatunk ilyen és ehhez hasonló mondatokat. Sajnos olyanokká dogságát. Nyitom az ajtót. A két gyerek belép. A „Kétéves” felém nyújtja a „virágot”. Nagyon örülök neki. Megköszönöm. Puszit adok érte. Aztán vázát keresek. A legszebbet. Vízbe rakom a drága ajándékot. Azóta itt áll a váza az asztal közepén. A rózsa szárával, mely olyan, mint egy kóró. A gyerekek rég hazamentek már. Talán észre sem vették, ami történt? Hiszen a jó szándék sérthetetlen és törhetetlen. Nem csonkítható. Erre gondolok, amikor nézem ezt az anyák napjára kapott furcsa ajándékot. A törött szárvéget. S ahogy nézem, melegség árad szét a lelkemben. Szememre hull a csoda varázsa. Látom a virágot! Ott ékeskedik a száron, a váza közepében. Piros, mint a szív. Látom egymásba boruló lágy szirmait. Érzem az illatát. Lenhardtné Bertalan Emma lettünk, hogy csak a problémáinkat vesszük észre, az örömeink pedig elvesznek, nem vesszük őket észre. Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy panaszkodjunk azoknak az embereknek, akikkel jóban vagyunk, kicsit olyan önsajnáltatás céljából. Mi ennek az. oka? Ez nem egyfajta vakság? Ugyan mi nem vagyunk szó szerint vakok, de átvitt értelemben nagyon is. Azt látjuk és halljuk csak meg, ami nekünk jó. Ezért van az, hogy olyan sokan depressziósok vagy éppen kedélybetegek országunkban. Pedig a mindennapi életünk tele van apró örömökkel, jó dolgokkal, csak észre kellene vennünk őket. Kémünk kell az Istent, hogy a „vakságunkat” szüntesse meg, hogy megláthassuk a mindennapi örömöket, megláthassuk azt a Jézust, aki minden nap elénk áll, szólít minket. Adja az Isten, hogy számunkra is természetes legyen az az érzés, amit az egyik ifjúsági ének így fejez ki: „... hadd értsem meg, hogy Veled, hadd fogjam fel, hogy Veled, lehet teljes az életem, gyere Istenem... ” Jéckel Gábor Köszönet 34. zsoltár, részletek Hadd áldjam az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon legyen. Jahvéval dicsekszik lelkem - hallják ezt, s örülnek az alázatosak. Dicsőítsétek velem az Urat, magasztaljátok nevét mindannyian. Az Urat kerestem, felelt is nekem: minden félelmemből kiragadott. Aki reá néz, ragyog az örömtől, arcát nem borítja szégyen. Az Úr angyala tábort jár az őt félök körül s megmenti őket. Kóstoljatok bele s vegyétek észre: jó az Úr, s boldog az, ki nála keres menedéket! Közel van az Úr a megtört szívűhöz, a tiprott lelkűt megszabadítja. Sok az igaz baja - s mindből kimenti az Úr. Öli a rosszaság a gonoszt, meglakolnak az igaz gyűlölői. Megváltja Jahve szolgái életét - nem sújtja vád azt, akinek mentsvára ő. Fordította: Bodrog Miklós
