Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-05-17 / 20. szám
Evangélikus Elet 1998. MÁJUS 17. 5.oldal Ahogy a száguldó folyó magával ragadja a könnyű faágat, ahogy viszi, sodorja, tépi magával, hogy hol az egyik, hol a másik sziklához verje oda, úgy ragad el Uram, engem is sokszor a méreg, az indulat. Mikor aztán végül megnyugszom, mintha kisimult volna körülöttem a víztükör. Csak a szívemben érzem az összeütközések okozta fájdalmat. Add nekem. Uram, a csendes vizek békés nyugalmát, hogy ne tudjon elragadni a harag és az indulat! Amikor elmaradt az örömünnep Jó lett volna megünnepelni a lakodalmat, még akkor is, ha az ifjú pár igen szegény volt. A fiatalok annak ellenére, hogy kevés pénzük volt, mégis úgy gondolták, hogy meghívják ismerőseiket, hogy azok is velük örvendezhessenek. A másokkal megosztott öröm dupla öröm - gondolták. Tehát nagy ünnepséget szerveztek, sok meghívott vendéggel. Hisz miért is ne ragadná meg örömük a többieket is? Úgyis annyi gond és baj szomorítja az embereket. Hogy mégis legyen valami, amivel a násznépet megkínálják, arra kérték a meghívottakat, hogy kiki hozzon magával egy üveg bort. A bejáratnál lesz egy hordó, amelybe mindenki beleöntheti, amit magával hozott. így mindenki együtt élvezheti majd a többiek ajándékát, és mindenki együtt örülhet a többiekkel. Amikor azután megkezdődött a lakodalom, a felszolgálók kinyitották a hordót, és merítettek minden vendég poharába. De bizony nagy volt az ijedtség, amikor rádöbbentek, hogy a poharakból színtiszta vizet kortyolgattak. Kővé dermedten állt ott az egész díszes társaság, amikor rádöbbentek, hogy egytől-egyig mind arra számított, hogy csak ő hoz ajándékba vizet, és az úgysem derül ki majd, hisz a többiek mind bort hoznak majd. Ekkor azonban rájött mindenki, hogy a többiek ugyanígy gondolkodtak. Éjféltájban aztán, amikor a fúru- lyaszó elhallgatott, csendben mindnyájan hazaballagtak. így aztán a tervezett örömünnep elmaradt. Kínai mese A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. FIATALOKNAK Rejtjeles üzenet Üzeneted érkezett! A mellékelt kód segítségével talán nem okoz túl nagy nehézséget megfejteni. A KÓD: f\ ^ A $ A 'B C D E T?> XF G H Ö 3 fi t?\ K L M N o p Q R S fi T Mi az, ami megmarad? Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Ezs 40,8 A TEKINTET A hosszú tél után már alig vártad, hogy eljöjjön a tavasz. Megjelenjenek a kertben az első virágok, hogy a napsütés kicsalogassa az embereket az otthonaikból, hogy végre újra hallgathasd a kedvenc énekesmadarad csicsergését. Talán úgy érezhetted, hogy az idei tavasz kicsit nehezen jön el. Ugyan a téli hónapok alatt sokszor volt jó idő, ami nagyon sok esetben becsapta a természetet, és az embereket is, de tudtad, Hogy ez csak szemfényvesztés semmi más. Aztán végre eljött a várva várt április, hisz neked ez a hónap jelenti a tavasz valódi kezdetét. Örömmel vetted tudomásul, hogy a természet nem várat magára, hisz a fákon először megjelentek a rügyek, majd nemsokára az első virágok is. Ahogy haladtál az utcán iskolába menet, vagy éppen a munkahelyedre sietve, vagy csak éppen sétáltál minden cél nélkül mélyen beszívtad a virágok illatát, élvezted a napsütést és arra gondoltál, ez a megújulás ideje. Ilyenkor újul meg a természet, veszi föl azt a „ruháját”, amit egy évvel ezelőtt vetett le. Ezekben a napokban az emberek is megváltoznak egy kicsikét, maguk mögött hagyják a téli komorságukat, és valami újat, vidámabbat kezdenek el. Ez az időszak lett nem véletlenül a szerelem ideje is, hisz van valami, ami erre késztet mindent és mindenkit, aki Isten teremtménye. Az évszakok változása elgondolkodtat az élet körforgása felől. Teljesen természetesnek vesszük, hogy a telet a tavasz követi, majd jön a nyár, az ősz és végül minden lezárásaként ott van megint a tél. Azt a körforgást, ami az életünket jellemzi, mégsem tudjuk ilyen természetesen kezelni. Vajon miért? Nehezen fogadjuk el, ha életünkben valami megváltozik, gondolok arra, hogy az Isten egy másik helyen szeretne látni minket, hogy máshol szolgáljunk. Szolgáljunk szeretetünkkel, emberségünkkel és végezzük azokat a feladatokat, amiket ránk bíztak. Nehezen fogadjuk el, ha emberek elhagynak bennünket. Talán azért van ez, mert a mi szeretetünk nagyon is ragaszkodó és egy bizonyos emberhez kötődik. Nem gondolunk arra, hogy talán Isten más mellé szeretne rendelni, hogy ott Ő szolgáljon másoknak, vagy éppen nekünk szeretne más embereket mutatni. Eszembe jut egy filozófus mondata: „Szeretetünk ne abban mutatkozzon meg, hogy mindenkit magunkhoz láncolunk, hanem abban, hogy a kellő időben el tudjuk engedni a kezét...” Felteheted azt a kérdést: ...akkor mi az, ami változatlan az életem során... Ha azt mondom, hogy Isten igéje, akkor már hallom is nagyon sokak válaszát: „...ezt csak azért mondod, mert ezt kell mondanod, ez a feladatod...” Pedig erről szó sincs kedves testvérem, én nem azért mondom ezt, mert ezt kell mondanom, vagy végképp nem azért, mert ezt várják el tőlem. Azért merem ezt állíta- ni, mert a saját magam életén tapasztaltam meg, hogy Isten igéje az, ami minden helyzetben segített, támaszt adott, vagy éppen az örömre bíztatott. Akkor, amikor az Isten egy másik környezetbe helyezett, számomra addig ismeretlen emberek közé. Akkor is segített, amikor életem egy-egy nagy csatáját vesztettem el, amikor kudarcot vallottam, mint keresztény ember. Nagyon sok esetben azonban örömre bíztatott, hogy merjek örülni azért, ami van és azokért, akik velem együtt vannak. Merd hát mindig bátran olvasni Isten igéit és keresni abban azokat az útmutatásokat, amiket neked szánt. Legyen bár életedben tavasz vagy zord tél, abban biztos lehetsz, hogy Isten igéje mindig útmutatásod és támaszod lesz. Jéckel Gábor Lecsukom pilláimat Uram! Ma este szemeim már elvégezték munkájukat És tekintetem, mely egész nap az emberek kertjében sétálgatott, visszatér lelkembe. Köszönöm Uram szememet, a nagy távolságra kitárt ablakot, Köszönöm tekintetemet, amely úgy viszi lelkemet másokhoz, ahogyan Napod adakozó sugara a világosságot és meleget árasztja. Ezen az éjszakán arra kérlek, hogy holnap a reggeli világosságra nyíló szemeim Készségesen szolgálják lelkemet és Istenemet. Add Uram, hogy szemeim világítsanak, Hogy nyílt tekintetem vágyat keltsen a tisztaság után: Add, hogy tekintetem ne legyen kiábrándult, csalódott, kétségbeesett, De tudjon csodálkozni, lelkesedni, szemlélődni. Add, hogy be tudjam zárni szemeimet, hogy téged biztosabban megtaláljon, De félelemből soha ne fordítsam el a világtól, Adj mélyreható tekintetet, hogy felismerhessem jelenlétedet a világban És add, hogy az emberi nyomorúság elől soha ne zárjam be szemeimet, Hogy tekintetem józan és határozott legyen, De tudjon szánakozni, Szemem tudjon könnyet ontani. Add, hogy tekintetem ne piszkolja be, amit érint, Ne zavart keltsen, hanem megnyugtasson, Ne szomorítson, hanem örömre derítsen, Ne csábítson, nehogy foglyul ejtsen, De hívogasson, magával ragadjon, magunk fölé emeljen. Tedd, hogy a bűnöst megzavarja tekintetem, mikor felismeri benne a Te világosságodat, De ne szemrehányást olvasson ki belőle, hanem biztatást. Add, hogy megrázza a tekintetemmel való találkozás, mert benne Istennel találkozik. Add, hogy felhívás legyen, Trombitaszó, Mely mindenkit kicsal háza küszöbére, Nem miattam Uram, De mert te haladsz el arra. Hogy mindez benne legyen a tekintetemben Uram! Ma este újra Neked adom a lelkem, a testem, a szemem, Hogyha testvéreimre nézek, A te szemed nézzen rájuk És belőle intés szálljon feléjük. Michel Quoist imája CMxafítíwa „Sérvitézek” gyógyítása és az „orvostudorok” Szabad György akadémikus nyitotta meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítását Honvéd-orvostudorok, koródák, sérvitézek kórápolása - rég elfeledett kifejezések a képek, a tárgyak alatt: másfél évszázad előtti magyar szavak a kiállításon bemutatott témakörök jelzésére. A nagy gonddal, komoly belső tartalommal ösz- szeállított kiállítás valójában az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc eseményei 150. évfordulója ünnepség-sorozatához tartozik. Az első teremben látható tárgyak, korabeli kiadványok, pl. az 1831-ben indult Orvosi Tár, az első magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat, a forradalom előtti orvosi teendőkkel, lehetőségekkel ismerteti az érdeklődőt. „ Teremtsünk mi, magyar orvosok itt Magyarországon egy tulajdon magyar medicinát ” - olvassuk a folyóirat egyik szerkesztője, Bugát Pál felhívását kora orvostársadalmához. Kérte ezt azért is, mert tanúja volt az „álladalmi” közegészségügy kérdéseiben az orvosi kar, „orvosrend” s az orvostudorok közötti vitáknak. 1848-ban azonban az egész országra kitelj edő forradalmi lelkesedés, a szabadságharc eszméi az orvosokat is összefogásra késztette, a „kárpótlás” minél jobb megteremtésére. A nagyközönség előtt ma már ismeretlen nevek bukkannak fel a tárlókban elhelyezett intézkedések, irataik, orvosi műszereik láttán: Sauer Ignác a polgári egészségügy megszervezője. Stáhly Ignác, aki a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának, a katonaorvosi szolgálat megteremtését s a tábori kórházak láncának kiépítését kapta feladatul a kormánytól. Ezt fejlesztette tovább és irányította 1849-től Flór Ferenc. A feladatok ellátása, a gyógyszerellátás, kórházi műszerek biztosítása, a „kórápolók” létszámának növelése teljes együttműködést kívánt az orvosoktól. Kossuth Lajos - miután szükség volt az ápoló személyzet bővítésére, testvérét, Meszlényiné Kossuth Zsuzsannát országos föápolónővé nevezte ki, aki önkéntes ápolónőivel segítette a kórházak betegápolását. Korabeli fényképek, orvosi és személyi tárgyak hitelesen idézik az egészségügyiek részvételét, bátorságát, hősi magatartását az 1848-49-es harcokban. Külön vitrinekben láthatók a szállítóeszközök, a fekvőbeteg szállításához alakított lovasszekér... A „Sebesültmentés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején ” kiállítás az egészségügyiek áldozatos munkája mellett beszámol a magyar sors, a magyar élet oly sokszor ismétlődő történéseiről is: a megtorlásokról. A szabadságharc leverése után börtön várt Flór Ferencre a honvéd egészségügy megszervezőjére. Balassa Jánosra, az orvosi kar igazgatójára, kényszer-katonai szolgálat Lumniczer Sándorra, zaklatások, osztrák haditörvényszék a többiekre. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (Budapest, I. Árpád u. 1-3.) kiállítása tartalmas kiegészítője a százötvenedik évforduló országos kiállításának. Szabad György akadémikus kiállítást megnyitó ünnepi beszédében olyanok emlékét is idézte, akikről napjainkban sokan megfeledkeznek, ugyanakkor a forradalom és szabadságharc orvosaira emlékezve olyan történelmi visszapillantásban volt részünk, amely kis füzetben megjelentetve értékes - történelmi - kiegészítője lenne a sok új ismeretet adó kiállításnak. Schelken Pálma A kiállítás meghívóján: Tárkányi Béla: A magyar nemzetőrség tábori éneke „Isten! ki annyi vész közt Megtartód hazánkat, Jer most is oltalmunkra, S vezéreld csatánkat: Az élet- és halálnak Sorsát te intézed, Csak tőled vár szerencsét S áldást magyar néped... Uram, segíts meg!" Missziói gyermekkonferencia 10-14 éveseknek Június 20-24. - Alberti Vendégház Részvételi díjl 2.500 Ft Kedves Gyermekek! 1, 2, HÁROM! Ne ijedjetek meg, ezek a számok nem az év végi bizonyítványotok érdemjegyei... Miért számolunk háromig?- mert harmadszor rendezhetjük meg ezt a tábort- mert 3 teljes napunk lesz arra, hogy kinyomozzuk: mit is jelentenek a keresztyén életben ezek a számok: 1.2.3.?! Szeretnénk, ha minél többen elindulnátok, újrastartolnátok, tovább- fútnátok Jézus versenypályáján! Jelentkezés június 1-ig az Evangélikus Missziói Központ címén: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38-40. Tel/fax: 400 3057 ^
