Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet 1998. MÁJUS 10. 5.oldal I, \ §. \ * Unokáim kedvéért... Egyszer egy öreg bölcs, amint az országot járta, megpillantott egy embert, aki éppen egy já- noskenyérfa elültetésén fárado­zott. Aböles megállt né­zelődni, majd meg­kérdezte:- Mondd, mikorra hoz ez a fácska termést?- Úgy hetven év múlva - válaszolta a férfi.- Bolond vagy te! - mond­ta a bölcs. - Azt hiszed, het­ven év múlva még életben le­szel, és élvezed majd a munkád gyümölcsét? Ültess inkább olyan fát, ami hamarabb termő­re fordul, hogy még életedben megláthassad a termését! A férfi azonban nem hagyta magát befolyásolni, és befejez­te a munkát. Miután örömmel végigmérte a kis csemetét, így szólt:- Amikor megszület­tem, a világon akkor is voltak jánoskenyérfák, és én gyermekként is ehettem róluk, anélkül, hogy bármit is tennem kellett volna értük. Hi­szen az őseim gondoskodtak róluk. Ha élveztem annak gyü­mölcsét, amiért én nem fárad­tam, miért ne ültetnék én is fát azért, hogy gyermekeim és unokáim ehessenek róla. Mi emberek így is egymásra va­gyunk utalva. Ősi zsidó legenda nyomán A szeretet türelmes Istenem, Te hívsz és ismersz minket, szeretnél velünk lenni. Nem hangoskodva hívsz, nem parancsolgatsz. Meghívsz minket, szereteted sürget minket. Szólítasz, de hívásod föllel nem hallható, csak érezzük. A szeretetet nem lehet megérteni, csak érezni. Olykor Te hívsz, olykor egy barátunk, aki segítséget vár tőlünk. Tudod, Istenem, türelmesnek kell lenned velünk. Néha sokáig tart, amíg meghalljuk szavad. Ezért ne csak egyszer hívj minket, hanem szólíts újból és újból. Segíts, hogy mi is türelmesek legyünk és tudjunk várni egymásra. Csak hasonló A két kép között tíz apró eltérés található. Melyek ezek? A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. • •••••••••»••••ft • •••••••• • • • • • • ••••••••••••••••• • • • • : FIATALOKNAK „Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk” 12. Zsoltár 4-5. verse Talán első olvasás után sokan megdöbbennek ezen a textuson, amit kiválasztottam. Hisz olyan ke­ménynek, felsőbbségesnek és ítélkezőnek tűnik. Kemény szavakat használ egy olyan nyilvánvaló bűn ellen, amiről mindannyian tudunk, sőt minden­napjainkban meg is tapasztalunk. Régen, amikor még egy kisvárosban éltem, tudom, hogy mennyire elítéltük azokat a társainkat, akik rondán beszéltek. Azt pedig, akinél rájöttünk, hogy szeret nagyot mondani, azt egyszerűen nem vettük egy idő után komolyan. Ma sajnos ez már nem így van. A fiatalok között már teljesen természetessé vált, hogy trágárul beszéljenek, és a rondábbnál rondább szavakat mintegy kötőszóként használják. El kelle­ne gondolkodnunk azon, hogy ez a változás miért következett be. Sokan azt mondják, a társadalmi életünk morálja lazult fel és ennek a következménye a ronda beszéd és a „füllentés”. Biztosan igazuk van valamennyire azoknak, akik itt keresik a baj forrását, de ezt nem lehet teljes mértékben elfogadnunk. Mások azt mondják, hogy a hazugság nem is olyan súlyos do­log, hisz figyelembe kell vennünk, hogy ki miért te­szi. Sok fiatal azt vallja: „...a cél szentesíti az eszközt...” Én ezzel nem értek egyet, hisz ha ezt a mondatot vennénk alapul, akkor teljesen elfogadott kellene legyen minden fajta bűn, rablástól egészen a gyilkosságig. Sajnos tapasztalnom kell, hogy na­gyon sok esetben ténylegesen lehet győzni emberek felett a nyelvünkkel. Hisz a szavaink ugyanúgy te­hernek eszközök, amivel nemcsak építhetünk, ha­nem nagy mértékben rombolhatunk is. Az az ember, aki nagyot mond, az bizonyos mér­tékben menekül a valóságos éne elől. Hisz a nagyot- mondás nem más, mint az álmaink, vágyaink ki­mondott változata. Ami csak arra jó, hogy másokat becsapjunk és magunkról egy sokkal kedvezőbb ké­pet állítsunk ki. Bár ennek az a két nagy veszélye van, hogy előbb-utóbb saját magunk belekavaro- dunk és ezáltal szavahihetőségünket veszítjük el. A másik, ami ennél sokkal nagyobb veszélyt je­lent, hogy előbb-utóbb mi magunk is elhisszük azo­kat a „meséket”, amiket mi mesélünk magunkról és így előbb-utóbb eljutunk egy belső meghasonlás- hoz. Az egyetlen kiút ebből az állapotból az, ha vissza­térünk az Isten által szabott parancsolatokhoz. Biz­tos vagyok benne, hogy ezt nem lehet az egyik nap­ról a másikra megtenni, hanem egy nehéz és küzdel­mes út eredménye ez, de azok számára, akik vállal­ják ezt, azok számára legyen segítség az Úr szava, V. ökumenikus ifjúsági tábor Mátraházán Idén nyáron újra rendezünk ökumenikus ifjúsági tábort Mátraházán, a Református Lelkészüdülőben. Mindazokat a 16 évesnél idősebb fiatalokat hív­juk nagy szeretettel, akik szívesen töltenek együtt néhány napot jó levegőn, szívesen beszélgetnek, énekelnek, kirándulnak testvéri társaságban. Az if­júsági tábor fő témája: Életünk a Tízparancsolat tükrében. A bevezető előadások a fő témát az érintett egyház szempontjából fejtik ki. Természe­tesen tudjuk, hogy az élet és halál kérdésköre nagy egyetemességet mutat, különös tekintettel a bibliai értékekhez igazodók számára, mégis hisszük, hogy a hangsúlybeli különbözőségek felmutatása jó al­kalmat kínál, hogy az idevonatkozó kérdéseket (az élet eredete, az élet célja, az élet védelme, az élet mulandósága-örökkévalósága, öregedés, családvé­delem, magzatvédelem, tulajdonvédelem, környe­zetvédelem, személyi szabadság, emberi jogok stb.) mélyebben megvizsgáljuk, megértsük, és ez­által épüljünk. Témánk bevezetésére az alábbi előadókat kértük \ffel:- Magyar Katolikus Egyház (római): Dr. Boda László- Magyar Katolikus Egyház (görög): Szántai Miklós- Magyarországi Református Egyház: Szarka Miklós- Magyarországi Evangélikus Egyház: Szeverényi János- Magyarországi Baptista Egyház: Szirtes András- Magyarországi Metodista Egyház: Gyurkó Jó­zsef- Magyarországi Szerb Orthodox Egyház: Káp­lán Pál Gyertek velünk! Ismerjük meg egymást job­ban - s talán magunkat, és életünket is! Időpont: július 25. du. 5 óra - 30. du. 2 óra. Jelentkezni a 4300- Ft-os részvételi hozzájárulás befizetésével, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa címén: 1026. Budapest, Bimbó u. 127. Tel: 176-4847, június 30-ig lehet. A jelentkezőket a részletes programról, az üdülő megközelítéséről és további tudnivalókról írásban tájékoztatjuk. amit a Tíz parancsolatban mond: „De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ez legyen nekünk minden helyzetben útmutatónk az életünk minden cselekedetében és szavában. Jéckel Gábor Nyári kántorképző tanfo­lyamok Foton Idén is három tanfolyamot tervezünk: I. június 22 - július 11. 20 nap. Szervező-tan- folyamvezető: Bencze Gábor, Részvételi díi: 14.000.-Ft. II. július 18 - augusztus 1. 15 nap. Szervező­tanfolyamvezető: Ecsedi Zsuzsa. Részvételi díi: 10.500.- Ft III. augusztus 3 - augusztus 22. 20 nap. Szer­vező-tanfolyamvezető: dr. Balás István. Részvéte- Ü dig 14.000.-Ft. Túlfizetést, adományokat (természetbenit is) szeretettel fogadunk. Kéijük a gyülekezeti lelkészeket, hitoktatókat, bátorítsák a reájuk bízott fiatalokat a jelentkezés­re. A tanfolyamokon hitmélyítő, közösségépítő és zenei munka egyaránt folyik. Jelentkezni levélben a Kántorképző Intézet cí­mén lehet (2151 Főt, BerdaJ. u. 3.) május 20-ig. A felvételről értesítést küldünk. Esetleges tandíj- kedvezményért a küldő gyülekezeten keresztül folyamodhatnak a jelentkezők. Kérjük a tanfo­lyamokon tanítást vállaló társainkat, vegyék fel a kapcsolatot a tanfolyamvezetőkkel. Százéves a Tranoscius könyvkiadó A „Kondor Lajos” kiállítást a Tihanyi Bencés Apátságban Szokolay Sándor nyitotta meg Liptószentmiklós, a mai nevén Lip- tovsky Mikulás város az érdeklődés kö­zéppontjába került, mert április 25-26-án egyházi napok rendezvénysorozat kere­tében ünnepelte az ott megalapított evan­gélikus könyvkiadó százéves fennállá­sát. A hazai gyülekezetek és egyházi szervezeteken kívül, az emlékezésre meghívták a szomszédos országokban, sőt az Amerikában élő szlovákok képvi­selőit is. E könyvkiadó megalapítása dr. Juraj Jánoska püspök nevéhez fűződik. Nem titkolt célja volt a szlovák nyelv és nem­zeti öntudat ápolása, erősítése. E törek­vést jelentős mértékben támogatták az Alföld és a Vajdaság különböző települé­sein élő módos evangélikus szlovákok is. Eleinte csak kisebb hitmélyítő füzetek kiadására vállalkoztak, később a nemze­ti öntudat ápolását szolgáló szépirodalmi művek kiadására is sor került. Mára Szlovákia negyedik legnagyobb könyv­kiadójaként tartják nyilván. Szombaton ünnepi közgyűlésen összefoglaló jelen­tést hallgattunk a végzett munkáról, majd a legsikeresebb könyvek szerzői és a kiadó egykori és mai dolgozóinak ki­tüntetése következett. Százan Tranovsky György arcképét ábrázoló emlékplaket­tet vehettek át. A közgyűlésen a köszön­tők sorában én is felszólalhattam. A Tranoscius kiadó megalakulásának kö­rülményeit és az akkori történelmi lég­kört jól érzékeltette a városi színházban megtartott irodalmi rendezvény. Mind­nyájukra különös hatást gyakorolt a kö­zeli demánói cseppkőbarlang Dóm csar­nokában tartott istentisztelet, ahol népvi­seletbe öltözött énekkar szolgálata után Filo püspök a zsoltár szavait idézte: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Majd arról tett bizonyságot, Isten a ne­héz történelmi helyzetekben sem hagyta el a szlovákságot. A vasárnapi templomi istentisztelet is az emlékezés és Isten megsegítő kegyelme iránti hálaadás je­gyében telt. Jó volt régi és új barátokkal találkozni, testvérek óriási közösségében Istent magasztalni. Köszöntés: Főtisztelendő püspök urak, tisztelt ünnepi közgyűlés, testvérek a Jézus Krisztusban! A budapesti szlovák gyülekezet lelké­szeként örülök, hogy itt lehetek és Önök­kel együtt ünnepelhetem a Transcius könyvkiadó fennállásának 100. évfordu­lóját. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében szeretettel köszöntőm Önöket. Feladatom, hogy dr. Harmati Béla püs­pök úr őszinte köszöntő és áldást kívánó szavait tolmácsoljam az Önök számára. A múltba tekintve el kell ismernünk, az Önök munkálkodása a mi egyházunknak és népünknek is javára szolgált. Hazánk­ban ma is jelentős számban élnek, akik szlovák nemzetiségűnek vallják magu­kat. Az Önök eredményei méltók az elis­merésre, azokat senki sem bagatellizál­hatja, azok hatottak és hatnak ma is. Százéves a Tranoscius, de nem örege­dett meg, nem gyengült el. Nem azért vagyunk együtt, hogy róla nekrológot hallgassunk. Ellenkezően, láthatjuk, hogy megerősödött és Szlovákia legran­gosabb könyvkiadói közé tartozik. Fel­vetődik a kérdés, mit hoz a jövő? Opti­mista vagyok, mert Húsvét felől jövünk, élő Urunk van! Meggyőződésem, a Tranoscius eszköz az élő Jézus Krisztus kezében. Örülök, hogy dr. Július Filo egyetemes püspök úr a márciusban Bu­dapesten tartott konferenciákon meg­ígérte, biztosítja a Tranoscius és a mi Sajtóosztályunk között a kiadványok kölcsönös cseréjét, s így az Önök kiad­ványait Budapesten is megvásárolhatjuk. Minket, Magyarországon élő szlovák nemzetiségűeket az összetartozás tudata tölt el. Meggyőződésem, konszenzust te­remtő erőként együttmunkálkodva szol­gálhatjuk legjobban egyházaink és népe­ink javát. Bízom, Isten megáldja közös igyekeze­tünket. Cselovszky Ferenc Negyedszázaddal ezelőtt még a költő­barát Nagy László búcsúztatta Kondor Lajost Tihanyban rendezett első emlék- kiállításának megnyitóján, most Szoko­lay Sándor zeneszerző idézte a nagy fes­tő, grafikus, fotóművész és költő szelle­mét. A hagyományőrző, de új utat is ke­reső, fiatalon elhunyt művész válogatott műveinek bemutatásával nyílt meg a Ti­hanyi Bencés Apátság új kiállító helyisé­ge. Az európa-szintű kiállításokra is al­kalmas galériát Platthy Iván c. államtit­kár avatta fel. Beszédében kihangsúlyoz­ta azt az áldozatos munkát, mellyel a szerzetesi kis közösség a világi munka­társak segítségével, a házfőnök, dr. Korzenszky Richárd vezetésével, irányí­tásával megmutatta: nehéz körülmények között is lehet eredményt elérni. A benedeki elgondolás „harmonikus egy­ensúlyban az imádság, a munka és a kö­zösség szolgálata” itt valóban érvénye­sül. Korzenszky Richárd a munkatársak, a szerzetesek és a világiak segítségét kö­szönő szavai után a Miatyánk, mindany- nyiunk közös imádságának együttes el­mondását kérte. így ért véget az ünnepi találkozás első része. A folytatásra a Re­ge cukrászdában került sor. Ezzel a képzőművészeti kiállítással in­dult 1998 nyári kulturális programja, amit követ Szöllösy Enikő szobrászmű­vész kiállítása, majd Olasz Ferenc fotó­művész mutatkozik be. Megtekinthető a római és középkori kőtár anyaga, és IV. Károly király emlékkiállítása. Júliustól szeptember elejéig lesznek az orgona­hangversenyek. Először rendezik meg az „Ifjú orgonisták fesztiválja Tihanyban ” címmel a fiatal orgonisták találkozóját. Folytatják a nagy érdeklődéssel fogadott „Tetőtéri estek" címmel - a mai társa­dalmat foglalkoztató kérdésekkel foglal­kozó előadássorozatot „Magyar egyház - magyar társadalom” témakörben. A helyreállított, kibővített Rege cuk­rászda a Balaton fölé emelkedő hatalmas teraszával szinte kínálkozik egy, a Bala­ton költészetét, muzsikáját tovább élet­ben tartó „irodalmi szalon” megvalósítá­sára. „Ha valahol, itt igazán lehet álmo­dozni és életre kelteni a szép álmokat, - igaz néhány olyan régimódi, igazi támo­gatóra is szükség volna a szép tervek megvalósításához”- mondta egyik ven­dég, miközben a napfényes teraszon él­veztük házigazdáink figyelmes és szíves vendéglátását. Az ünnepség résztvevői­nek baráti találkozása több volt, mint egy kiállítás megnyitása, egyházi és tár­sadalmi szempontból egyaránt... Sebeiken Pálma

Next

/
Thumbnails
Contents