Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-05-25 / 21. szám
Zsinati „ Híradó Az Evangélikus Elet 62. évfolyama \ V4-^/ 21. számának zsinati melléklete 1997. MÁJUS 25. A ZSINAT HUSZONHATODIK ÜLÉSSZAKA: ÁPRILIS 25-27. Ez történt a 26. ülésszakon Az ülésszak április 25-én, pénteken délelőtt kezdődött. A megnyitó áhítatot Weltler János tartotta. A háromnapos ülésszakon 16 ülés keretében nagy mennyiségű és jelentős törvényanyag került tárgyalásra és részben elfogadásra is. A következő ülésszakra tulajdonképpen két döntést kell előkészíteni: „A tisztségviselők és testületek választásáról és a szavazásról" szóló törvény részletes tárgyalása van hátra (dr. Sólyom Jenő előterjesztésében általános vita volt) és a „Törvénykönyv kialakítását véglegesítő csoport” (rövidítve: TKVCS) munkája nyomán a meghozott törvények végleges formába való öntése (harmonizálási munka). Ennek gazdája dr. Lipták András zsinati tag. Az ülésszak megalkotta a „Lelkészi Munkaközösségekről” szóló törvényt és az „Egyházi szolgálat az egyházkerületben ”, valamint az Országos Egyház szervezetéről szóló törvényrészeket. Az elsőnek előterjesztője dr. Cserháti Sándor volt, utóbbi kettőé dr. Koczor Zoltán. Ezeknek a törvényeknek elfogadott szövegét mai számunkban közreadjuk Néhány kisebb törvénymódosítást kellett végrehajtani a Szeretetintézményekről szóló törvény szövegében, ezt is elvégezte ez az ülésszak ( S árkány Tibor előterjesztésében). Az egyes üléseken dr. Frenkl Róbert, dr. Galli István, dr. Reuss András és D. Sze- bik Imre elnökölt. Vasárnap délelőtt a fasori gyülekezettel együtt vett részt a zsinat tagsága úrvacsorái istentiszteleten, melyen az igehirdető szolgálatot Kiss János kapolcsi lelkész végezte. A zsinat ülésének egy részét meglátogatta Vankó Magdolna országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának tagja, Aszód képviselője, aki elismeréssel nyilatkozott a zsinat törvény- alkotásáról, egyházunknak az iskolaügyben, egészségügy területén és a művészetek segítésében végzett szolgálatáról. A zsinat utolsó törvényalkotó ülésszaka - a 27-ik - május 30-31-én lesz megszokott helyén, a Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium dísztermében. t. ISMÉT FELCSILLANT A BEFEJEZHETŐSÉG REMÉNYE Dr. Weltler János igehirdetése lKor 3,9-17 Kedves Testvérek! Feladatot, elvárást, figyelmeztetést, ígéretet, de legelsősorban biztatást érzek a felolvasott igeszakaszban. Szükségünk van rá! A modem kor alkotó, önmegvalósítással elfoglalt embere számára legalább annyira aktuális a tanítás, mint volt Pál apostol idejében. így számunkra, zsinati küldöttek számára is. Isten munkatársai vagyunk és ez nagyszerű dolog, de nagy felelősség is. Isten, aki munkatársainak fogadott minket, feladatot is ad mindannyiunknak, kinek-ki- nek képessége, ereje, rátermettsége szerint. Ahogy az építkezésnél sokféle szakember összehangolt munkája szükséges, úgy közöttünk is kellenek vezetők, szakemberek, de kell az is, aki talán magasabb iskolai vagy teológiai végzettség nélkül a maga egyszerűségével és józanságával világít rá a legtermészetesebb és így gyakran a legegyszerűbben figyelmen kívül hagyható dolgokra. így voltunk, vagyunk és a következő zsinat küldöttei így lesznek egy különös feladat elvégzésére hivatott munkások, Isten munkatársai. A zsinat munkája lassan a végéhez közeledik. Néhány évvel ezelőtt nagy bizakodással, de sokunk szívében a feladat ismeretlensége miatti szorongással kezdtük tevékenységünket, hogy a közelmúlt évtizedeiben létrehozott törvénykönyv helyett újat alkossunk. Visszatekintve egy ilyen hosszú munkára, nem árt önvizsgálatot tartanunk és megvizsgálnunk, hogy az általunk létrehozott törvény, ez a komoly építmény, megfelel-e néhány alapvető követelménynek. Egy építkezésnél, főleg ha az nem üres területen indult, nagyon lényeges, hogy a régi épületből mit bontunk le és mit hagyunk meg. A zsinat munkáját és főleg a végeredményt meghatározza, hogy a szilárd alapokig lebontottuk-e a régi, omladozó építményt. Kérdés, hogy teherhordásra alkalmas talajra, a biblia szerint kősziklára raktuk-e le ezen törvény sarokköveit? Az egymásra épülő szintek valóban egymáson vannak-e, fedik-e egymást? Tető alá kerül-e az építmény határidőre? Hamarosan kiderül,’ milyen bizonyítványt kap a nagy mű, ez az alkotás átadáskor, és mi lesz vele a használat során? Hogyan viselkedik a ház, ha majd fújnak a szelek és eljön az árvíz? Mi lesz, ha tűzvész pusztít a környezetében, vagy ha földrengés rázza meg az építményt? Hol és mikor jönnek elő azok a hibák, amelyek emberi mulasztásaink repedt téglái ebben az épületben, amelyeket az egymással szemben meglévő előítéletek, szeretetlenség, önző egyéni érdekek hangoztatása miatt többször időzavarba került vagy határozatképtelenségre ítélt testület nem tudott időben kicserélni vagy kijavítani? Ki tudja, hogy nem okozott-e jóvátehetetlen zavart az a bábeli zűrzavar, amely időnként megnehezítette, hogy egy nyelvet beszéljünk, hogy egymást megértsük. Kötelességünk, ha a munkát nem is fejeztük be, a határidő lejártakor abbahagyjuk s letegyük a szerszámot. Hisszük, hogy ebben a munkában Isten kezében váltunk eszközzé minden gyarlóságunk ellenére. Reménykedhetünk abban is, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Hiszen Isten annyira szeret bennünket, hogy emberi bölcselkedéseinket végül bölcs döntéssé formálja. Bízzunk ebben! Alázatos szívvel kérjük Istent, hogy bocsássa meg mulasztásainkat, és tegyen alkalmassá továbbra is szent ügyének szolgálatára! Ámen. Szinte alapvető „vigyázz”-kiál- tásként hangzott fel az 1995. év közepétől újra és újra, hogy az 1991-ben 6 évre összehívott, küszködő zsinatunkat a tartalmi befe- jezetlenség szégyene veszélyezteti. Ezzel a veszéllyel a nagy költséget felemésztő tehetetlenség, felelőtlenség és a hallatlanul jelentős személyi-szellemi fáradozások hiábavalósága jött közel hozzánk. Kétségtelen, hogy a zsinatnak sikerült kialakítania egyházunkban az évek során egy úttörő jellegű, fegyelmezett tárgyalási, határozathozatali rendet. Feltűnő volt általában a korrekt többségi döntések szabadsága. Ugyanakkor ma már fölöslegesnek látszó, hosszú viták, „próbálkozások”, teljesen új fordulatok és visszafordulások is emésztették az értékes zsinati időtartamokat. Ez év kezdetén így a legjelentősebb kérdések közé tartozott az alapvető tartalmi befejezhetőség. Ezt egyrészt a folyamatosan következő 6 éves zsinatok összehívásának törvényes biztosítéka, másrészt - egy jobb, korszerűbb törvényanyaggal - az 1966. évi „Egyházi Törvények” egyértelmű helyettesítése, „leváltása” nyújtja. A zsinat összehívhatóságát „Áz egyház jogalkotása” című törvény 1997. januári hatálybalépése, kihirdetése biztosítja. Most már e törvény működtetését szomjazzuk. A múlt ülésszakon pedig a teljes törvényanyag összeállítása is hatalmas lehetőséghez jutott. Ezt a lehetőséget ebben a végső szakaszban az egyházkerületek beosztásának - egyháztörténeti súlyúnak látszó - eldöntése teremtette meg. A 2001. évben hatályba lépő „kerületi törvény” három - két vidéki és egy fővárosi székhellyel kialakított - egyházkerületet tartalmaz. Ez a jelentős, „régiúj” rendszer reményünk szerint - előnyeit és hátrányait vizsgálva - azt a vonását érvényesíti, hogy a reprezentációt, az ünnepi szolgálatokat is fenntartva, a csendes szolgálat, az egyházmentő, erősítő egyházkerületi munka kerülhet előtérbe. Talán csökken ezzel a napjainkban is pusztuló gyülekezetek száma s erősödik az új gyülekezetek szervezésének lehetősége. A teljes törvényanyag alapvető megtárgyalásához már csak egy törvénynek, a VII. „A tisztségviselők és testületek választásáról és a szavazásról” szóló törvénynek részletes vitában történő lezárása szükséges. Majd következik a dr. Lipták András vezetésével működő „Törvénykönyv kialakítását véglegesítő csoport” - a TKVCs - előterjesztése alapján a teljes törvényanyag végső formába öntése. A TKVCs működését már 1996. év elejével kezdte meg. Elsőként ez a csoport két változatban - főként dr. Sólyom Jenő nagyon jól rendezett felfogásmódja alapján - egy szilárd rendszert tárt a zsinat elé. A döntés után a múlt ülésszakon már döntően kialakult a törvények rendje. A „Zsinati hitvallás”-sal induló rendszert az I. Törvény „A Magyar- országi Evangélikus Egyházról” címmel nyitja meg. A II. Törvény „Az egyház szolgálatáról és az egyház szervezetéről” címmel külpn részben tárgyalja a szolgálat és külön részben a szervezet átfogó kérdéseit. A ül. Törvény címe ,Az egyházközségben végzett egyházi szolgálatról és az egyházközség ön- kormányzatáról”, s ehhez kapcsolódik a IV. Törvény „Az egyházi szolgálatról és egyházkormányzásról a magasabb egyházkormányzati szinteken”. Ez utóbbi törvényrész tárgyalja az egyházmegyék, az egyházkerületek és az országos egyház kérdéseit, elnevezéseit. Az V. Törvény „Az egyházi szolgálat külön területei” megnevezéssel számos kérdést ölel össze címeivel. Ezek sorban: 1. Az egyház evangélizáló és missziói munkája, 2. Az egyház hitoktatásáról, 3. Felkészítés a konfirmációra, illetve a felnőtt keresztségre, 4. Az egyházi szeretetszolgálat, 5. Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, 6. Az egyházzenei szolgálat, 7. A tömegtájékoztatás eszközei az egyház szolgálatában, 8. A tábori lelkészi szolgálat. Várhatóan ezt a kört teszi teljessé a „Lelkészi Munkaközösségekről” szóló törvény. A VI. Törvény „Az egyház jogalkotásáról” című törvény foglalja magában a zsinatról szóló címet, fejezeteket. A VII. Törvény - mint előzetesen említettem - még elfogadásra vár. A Vm. Törvény „Az egyhág intépnényeirpj és egyesülteiről” címmel az Evangélikus Teológiai Akadémiái, .(Hittudományi Egyetem), a közoktatási intézmények, az egyházi gyűjtemények, az egyesületek, egyletek működését szabályozza. Ä IX. Törvény „Az egyház háztartásáról” című és a X. Törvény „Az egyházi bíráskodásról” című részekkel, az ún. „rehabilitációs” törvénnyel kiegészítve zárják a törvények teljes körét. Ä múlt ülésszakon megkezdődött a TKVCs eddig rendezhető anyaga alapján a végső-szövegkialakítás elveinek rögzítése, számos részlet véglegesítése. Reménnyel jött közel tehát hozzánk az utolsó munkaülésszak sikere, a szabály- szerű befejezhetőség. Krisztus Urunk, segíts meg! Koczor Miklós TÖRVÉNY A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEKRŐL 1. § A lelkészi hivatás betöltése érdekében a lelkészek munka- közösséget alkotnak, amely szervezett formában és rendszeresen gondoskodik a teológiai és egyéb ismeretekben nélkülözhetetlen továbbképzésről, a személyes hit ápolásáról, a kölcsönös tájékoztatásról és az egymás iránti felelős testvéri szeretet gyakorlásáról. 2. § A lelkészi munkaközösség elsősorban egyházmegyénként végzi munkáját. Az egyházmegyei munkaközösségek a regionális és országos alkalmak szervezésére, az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek tevékenységének összehangolására a lelkészi munkaközösségek országos szövetségét alkotják. Az egyházmegyei lelkészi munkaközösség tagjai az egyházmegye területén élő lelkészek és lelkészjelöltek, akiknek joga és kötelessége a munkaközösség alkalmain való részvétel. A nyugdíjas lelkészek is teljes jogú tagjai maradnak a lelkészi munkaközösségnek. A munkaközösség más szolgatársakat, szakértőket és vendégeket, is meghívhat. 3. § Az egyes lelkészi munkaközösségek maguk alakítják ki évi munkatervüket, határozzák meg összejöveteleik helyét és számát, amely általában havi egy összejövetelt jelent, és döntenek más egyházmegyék lelkészi munkaközösségeivel, más szolgatársakkal, szakértőkkel és vendégekkel tartandó kapcsolataikról. Az összejövetelekről az egyházmegyei levéltár számára az LMK- jegyző emlékeztetőt ír. Az elfogadott munkatervük alapján elvégzett évi munkáról az LMK-elnök jelentést tesz, illetve az egyházmegyei LMK témákat javasol a lelkészi munkaközösségek országos szövetségének. 4. § A lelkészi munkaközösség a maga köréből titkos szavazáson három legtöbb szavazatot kapott jelölt közül választja meg a munkáját irányító és szervező elnököt, illetve elnökhelyettest. Elnökké, illetve elnökhelyettessé választható az egyházmegyében szolgálatban álló minden lelkész. 5. § Minden egyházmegyei lelkészi e • fikaközösséget elnöke, illetve elnökhelyettese képviseli a lelkét i aunkaközösségek országos szövetségében. A lelkészi munkaközösségek országos szövetsége három legtöbb szavazatot kapott jelölt közül megválasztja elnökét, valamint elnökhelyettesét a szolgálatban álló lelkészek közül. 6. § A lelkészi munkaközösségek országos szövetsége az év vége előtt megadja a következő évre javasolt témákat, szervezi az országos lelkészkonferenciákat az illetékes egyházkormányzati szervekkel egyetértésben. Meghallgatja az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek munkaterveiről és elvégzett munkájáról szóló jelentést, és szükség esetén intézkedéseket tesz a munka jobb és hatékonyabb végzése érdekében, a megfelelő egyházkormányzati szerv segítségével. A lelkészi munkaközösségek országos szövetsége szakértők segítségét veheti igénybe, akik szavazati jog nélkül vesznek részt munkájában. 7. § A lelkészi munkaközösségek országos szövetségének elnöke vagy akadályoztatása esetén az elnökhelyettese felügyeli a lelkészi munkaközösségek munkáját, összehívja a lelkészi munkaközösségek országos szövetsége üléseit és jelentést tesz a lelkészi munkaközösségek országos szövetségének. Képviseli a lelkészi munkaközösségeket az országos egyházi önkormányzati testületekben és a belföldi, valamint külföldi társintézményeknél. A ZSINAT MUNKÁJÁNAK BEFEJEZŐ SZAKASZA A zsinat munkáját a következő, 27. ülésszakon »A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei” című teljes törvényszöveg összeállításával hozza lezárható helyzetbe. A 27. ülésszak időtartama: 1997. május 30-31. A záró ünnepi ülészak 1997. június 21-én lesz. 1
