Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-05-11 / 19. szám
Evangélikus Élet 1997, május n. n |j% GYERMEKEKNEK A FIATALOKNAK Atyám! Hálát adok Neked az Édesanyámért! Láttasd meg velem, hogy mennyi jót adtál nekem rajta keresztül, és add, hogy ezért mindig hálás legyek! Tudom, te azt akarod, hogy önálló emberré fejlődjek, hadd éjjem hát saját életemet otthon is. Segíts, hogy jobban megértsem Szüléimét. Ne csak Tőlük váljak megértést. Adj mindnyájunknak több bizalmat egymás iránt. Ébressz felelősséget bennünk egymásért és másokért is. Hidalj ót minden szakadékot Áldd meg otthonunkat békességgel! A LELEK GYÜMÖLCSEI Jóság Ez a szó nagyon ismert előttetek. Általában minden gyermek naponta hallja a szüleitől, tanítóitól, hogy legyen jó! Fontos a felnőtteknek, hogy a jó példát kövessétek, ne a rosszat. Mégis biztosan megtapasztaltátok, hogy hiába határozzátok el őszintén, szívből, hogy jószívűek lesztek, jól viselkedtek, szófogadók lesztek, ez mégsem sikerül mindig. Mit gondoltok miért van ez így? Sajnos sokan vannak, akik nem akarnak jók lenni, jót tenni, mert az erőszakos, durva magatartás célravezetőbbnek látszik. Mennyei Atyánk gondoskodott róla, hogy a Szentírás ebben a kérdésben is tanácsot adjon mindnyájunknak. Mert nem elég az, hogy valaki szívből elhatározza, hogy ezután csak jót tesz, ettől még nem változik meg azonnal. Mi emberek, magunktól nem vagyunk képesek arra, hogy csak jót tegyünk. A Bibliában számos helyen olvashattok arról, hogy Mennyei Atyánk mennyire szeret bennünket. Jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Isten jósága és em- berszeretete Krisztusban öltött testet. Van akit követhetünk, akinek egész földi élete példa volt és ma is példa a számunkra. Az Úr Jézus sokféleképpen beszél Teremtőnk jóságáról. Például Mai feladványunk rögtön egy hibaigazítással kezdődik, de úgy is mondhatnánk, hogy a múlt heti feladvány folytatódik kiegészítéssel. Az történt ugyanis, hogy a rovatszerkesztő (Feri bácsi) kicsit elnézte a dolgot, és Timi néni feladatának első részét csak félig közölte a gyermek- rovat. A múlt héten keresett szó első öt betűjét már akkor megtalálhattátok. Most a maradék öt van soron. Úgy találhatjátok meg, ha a kérdésekre adott három válasz közül mindig a tékozló fiú történetében. Az Atyát elhagyó fiú bűnbánattal tért újra haza, és az apa végtelen szeretettel fogadta vissza elveszett gyerekét. Ezt ti is átélitek, amikor megbánjátok, hogy rosszat tettetek. Szüléitek nektek is megbocsátanak, mert szeretnek benneteket. Az engedelmesség, a jóra törekvés Istennek tetsző magatartás. Gondoljatok Ábrahám történetére, aki úgy cselekedett mindig, ahogy az Ur akarta. Pál apostol is biztat bennünket: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval!” A jóság nemcsak a magatartásban nyilvánul meg, hanem a jószívűségben is. Ugye, milyen nagy kincs, ha jószívű a barátod? Meglátjátok, milyen jó érzés, ha adni tudtok abból is, amiből nektek is kevés van. A jóság nemcsak tetteket jelent. Gondolataitok, szavaitok is tükrözik szívetek jóságát. Törekedjetek arra, hogy társaitokban is meglássátok a jót, a jóra törekvést. A legfontosabb: ne felejtsétek el naponta megköszönni Isten jóságát! Neki köszönhetjük az életünket, szüleinket, ezt a szép világot! Hálás szívvel gondoljatok arra, hogy 0 jó, és örökké tart szerete- te! megtaláljátok a helyeset, és a jó válaszok betűit összeolvassátok. Ä hibáért Feri bácsi elnézéseteket kéri! A kérdések és a válaszok a következők:- Milyen hatással volt az emberekre ez a beszéd? J. megkövezték a tanítványokat L. sokakat szíven talált, ezért megtértek és megkeresztelkedtek E. nem törődtek vele.- Hányán lettek Krisztus követőivé ezen a napon? E. kb. 3000 ember I. még tizen- ketten U. közel háromszázan- Találkoztak-e még ezután is egymással? S. nem tudunk róla T. igen, naponta Z. néha az utcán- Hogyan lettek ilyen bátrak az addig bujkáló, rettegő tanítványok? O. a Szentlélek erejével, segítségével A. a bortól K. ilyen nagy tömegben könnyű volt elvegyülni- Mi volt jellemző a Krisztus követőire? T. egyforma ruhát viseltek L. sokat szomorkodtak a bűneik miatt S. örömmel és tiszta szívvel voltak együtt Most pedig következzék a tulajdonképpeni második forduló! Kedves Gyerekek! A múlt heti rejtvényünk megfejtése egy görög szó volt: (amit most még nem árulunk el), a jelentése pedig: pártfogó, vigasztaló, védőügyvéd, figyelmeztető. Jézus gyakran használja ezt a szót a Szentiélekre, mert amióta Ő felment a mennybe, azóta a Szentlélek az, aki beszél a szívünkkel. Biztat, vigasztal, bátorít bennünket, hogy járjunk Isten útján. Aki hallgat rá, annak „hátszele” van. Ha szoktatok bicajozni, akkor tudjátok, milyen jó arra haladni, amerre a szél fúj. Ugyanígy segít benneteket előre a Lélek szele is. Széllel szemben haladni viszont nehéz, mert akkor folyton akadályozva vagyunk. Ugyanígy akadályoz, nem hagy nyugodtan haladni, hanem figyelmeztet, a szívünkben jelez a Szentlélek, ha elfordultunk Istentől és Neki hátat fordítva akarunk haladni. Azzal, hogy így elkísér bennünket, bizonyítja nekünk, hogy figyel ránk, foglalkozik velünk személyesen. Hát túljutottunk az első akadályon. Az e heti rejtvényünk megfejtése ismét elárul majd valamit nekünk a Szentiélekről. Ha a bűvös négyzetből kihúzod a megadott szavakat, a maradék betűkből megkapod ezt a szót. Biztos vagyok benne, hogy jut eszedbe olyan bibliai történet, amiben szerepel. Ezt is írd le, és így add postára a megfejtésedet keddig a címemre: Füller Tímea 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22. Jó munkát kívánok és nagyon várom a megfejtést: Timi néni Megadott (kihúzandó) szavak: jóság, béke, zakó, eke, apa, szép, takar G G T A ! L Á A A P A s E K É B Ó IC A Z M J —:— E R - A JL A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Rutayné Tóbiás Ibolya VEDD ÉS OLVASD! Játékos ismerkedés a Bibliával NYOMKERESŐ j,MEGY A PÁSZTOR SELYEMFÜVES, TARKA RÉTÉN ÁT” - ugye, ismerős ez az éneksor? Tálán azt is elhatároztad sokszor: „JUHA VAGYOK, KÖVETEM A PÁSZTOR LÁBNYOMÁT!” - De tu- dod-e, hogy merre megy a pásztor? Thdod-e, hogy ezen a selyemfüves tarka réten nem vagy egyedül? Nemcsak virágok simogatják a lábadat, nemcsak Isten szeretetének sugarai játszadoznak a hajadon? Ez a rét emberektől TARKALLIK: egyik nevet, másik sír. Egyik önfeledten mulat, a másik összeroskad valamiféle fájdalom alatt. Egyik büszkén kihúzza magát, a másik a „világ legszerencsétlenebbje”, aki végképp nem érti, miért kellett megszületnie. Egy KÖZÖS VONÁSUK van: mit sem tudnak a te Pásztorodról, akinek te állítólag nyomába szegődtél. Pedig szükségük lenne Rá. Bizony, ez a selyemfüves tarka rét: NEHEZ TEREP. A pásztor megy előtted, és ahelyett, hogy kikerülteié veled a kellemetlenségeket, mintha szándékosan nekivezetne csupa harsány, idegesítő, beképzelt, vagy éppen csüggedő, visszahúzódó embernek. Nem mehetsz el mellettük tétlenül és szótlanul, mert te BÁRÁNY vagy! A Pásztor halad elöl, te pedig ilyen kérdéseket forgatsz most magadban:- Hol a lábnyom, hova kell lépnem, hogyan döntsék?- Mit kellene mondanom, hogyan kellene élnem, viselkednem?- Muszáj-e beszélni Jézusról, vagy elég „példamutatóan” és csendesen éldegélni?- Hogyan beszéljek, hogy ne legyek nevetséges, de ne is titkoljak el semmit az IGAZból? Ezekre a kérdésekre szeretnénk VELED EGYÜTT keresni a választ, egy EGÉSZ HÉTEN ÁT! Ezért MEGHÍVUNK TÉGED a MISSZIÓI GYERMEKKONFERENCIÁRA, melyet a piliscsabai Béthel Miszsziói Otthonban tartunk, 1997. augusztus 1. és 15. között. Várunk, ha kérdéseid vannak, ha 10-14 éves vagy, netán egy kicsit fiatalabb, vagy idősebb. Részvételi díj: 3500 Ft, de ha megrendeled ingyenes Missziói Magazinunkat és megfejted néhány feladványunkat, kedvezményben részesülhetsz. Vátjuk jelentkezésedét a következő címen: Evangélikus Külmissziói Egyesület, 1085 Budapest, Üllői út 24. * Álljon itt két levélrészlet Bettitől és Gábortól, akik tavaly már részt vettek az Albertiben rendezett konferencián: „Én nagyon jól éreztem magam Albertiben. Minden gyerekkel összebarátkoztam és sokat tanultam azon a héten. Néha imádkozom a külmisszióért, de megpróbálok majd még többet tenni ” „Örülök, hogy ott lehettem és megismerhettem gyerekeket, felnőtteket. Azóta sem felejtek el imádkozni az arab gyerekekért, de sajnos, a zsebpénzemből nem sokat gyűjtöttem. ” A „VASMINISZTER" Baross Gábort nevezték így, a dualizmus korszakának egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusát. Gazdasági életünknek e korszakbeli legjelentősebb változása a vasúthálózat Iáépítése és ezzel a közlekedés nagyléptékű fejlesztése volt. A 40-es évek elején még nagyon bizonytalan és kismértékű volt a szárazföldi közlekedés: Ősszel és tavasszal szinte teljesen járhatatlanok voltak az utak; gyakran „vendégmarasztaló’’ volt a helyzet. Ezek a körülmények természetesen az egyházi életre is kihatottak. 1846-ban épült meg az első vasútvonal Pest és Vác között. 1848-ban mindössze 200 km hosszú vasútvonal volt Magyarországon. A kiegyezésre (1867) ez a szám megtízszereződött, de még így is csak kb. 2000 km volt a vasútvonalak hossza. Ezután viszont nem ritkán, egy-egy év alatt majdnem 1000 km vasútat fektettek le, és 1900-ra vasúthálózatunk már meghaladta a 17 000 km-t. Ez azt jelentette,.hogy az ország minden vidéke könnyen megközelíthetővé vált, és hazánk Egy korty bor, egy falat ostya - ennyit ad csupán Jézus? Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik- „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában. ” Azutáh vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vigyétek és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. ” És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. ” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik kL ” (Lk 22,14-21) Egy korty bor, egy falat ostya. Ezt kapom a gyülekezeti gyónást követő úrvacsorán? Önvizsgálattal készülök a gyónásra, mely némi félelemmel tölt el, az azt követő úrvacsorára már boldog örömmel készülök, mert a falat ostya, Krisztus teste, és a korty bor, Krisztus vére, emlékeztet az utolsó vacsorára, az akkor kötött új szövetségre, mely a bűnbocsánat szövetsége, s emlékeztet .. Krisztusunk halálára, aki feláldozta magát, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete lehessen. A római egyház tanítása alapján, a misét bemutató pap szerzési igékkel átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, és azután mint pap, újra bemutatja Krisztus áldozatát Istennek. Eszik egy falat ostyát, iszik egy korty bort, de a hívőknek már csak egy-egy falat ostya jut. Magyarázatuk: A testben van a vér is... De akkor a pap miért iszik bort is? Csak ő emlékezhet Krisztus halálára, a testtől különvált vérre? A reformátusok a korty bort, a falat kenyeret jelképeknek tekintik, Krisztus testének és vérének jelképe ez náluk. Szerintük a hívők lelki módon lépnek közösségbe Jézussal, a hitetlenek számára pedig csak egy korty bort és egy falat kenyeret ad az úrvacsora. A mi egyházunk tanítása szerint a hívő és hitetlen egyaránt Krisztus vérét és testét veszi magához a gyülekezeti gyónást követő úrvacsorán. A gyülekezeti gyónás szerintem nagyszerű, mert az önvizsgálat után meggyónhatom bűneimet anélkül, hogy az emberek ismernék azokat, és annak gyónom meg, aki ismeri bűneimet, hisz Istennek, a Teremtőmnek tartozom számadással. Neki kell meggyónnom, ha nem követtem tanítását. Szorongva lépek ilyenkor a gyülekezeti terembe, de hallgatván az Isten igéjét, megnyugvásra lelek. Az istentisztelet végeztével megint bűnös mivoltomra gondolok, gyónás alatt viszont percről percre, válaszról válaszra érzem, ahogy tisztul lelkem, s mikor az Úr asztala elé járulok, már nem félek. Olyan, mintha díszbe öltözne a szívem. Előttem az ostya, a bor, Krisztusom teste és vére, melegség önti el szívem, mert Krisztus önmagát adta értem is. Ez az ostya és bor tápláló, no nem a tápértékek miatt, hanem hitem táplálója, erősítője. Hiszem, hogy bűneim megbocsáttattak, s hiszek az örök életben, amit Krisztusnak köszönhetek. Boldog örömmel hagyom el a templomot. Megpróbálok Isten gyermekéhez méltóan viselkedni, de mivel csak egy egyszerű halandó vagyok, ez nem mindig sikerül. De hiszem, hogy bűneim megbocsáttatnak, erősödik, táplálkozik hitem, s az örök élet fényének reménysége világít egy korty bor s egy falat ostya által. Ments Orsolya Rajka Halld meg, Uram, hívó hangomat! Hallod? Kérlek, figyelj rám, és válaszolj már - hiszen tehozzád szólok, veled akarod beszélni! Milyen ismerősek ezek a szavak. Szinte naponta elhangzik szülők szájából gyermekeik felé, vagy éppen gyermekek szájából szüleik felé. De elhangzik minden emberi szájból Isten felé, s bizony miért ne hangozhatna el Istentől felénk, süketülő emberek felé. Mert nagyon elromlott a hallásunk aziránt, amit a mennyei Atya akar mondani nekünk. Úgy éljük az életünk, mintha mi meglennénk Isten nélkül is. Sőt, szinte azt sugallja életünk: hát csak hadd beszéljen, mi tudjuk, mire van szükségünk, s amikor majd rászorulunk, majd szólunk neki, illetve figyelünk Őrá. Isten igéje nem véletlenül mondja el nekünk Sámuel történetét: figyelni és válaszolni kell a megszólításra. S ha már elmondtam feléje: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”, akkor bizton tudhatom azt, hogy kiáltásom nem lesz hiábavaló, hogy Nála nyitott fülekre talál. Biztos lehetek benne, hogy Ő nem mondja majd nekem, hogy nem érek rá. Biztos lehetek abban, hogy nem néz le problémáim és gondjaim miatt, hogy nem kinevetni, de célba igazítani fog. Köszönöm, Uram, hogy Te meghallod hívó hangomat. Kérlek segíts nekem abban, hogy én is meghalljam a Te hangodat! Amen. Szeretnél-e meggyógyulni? Ezt kérdezte Jézus a Bethesda-tó partján a 38 éve beteg embertől, és most tőled kérdi. De én nem vagyok beteg, nekem nem kell meggyógyulnom! - tiltakozol rögtön. De Jézus újból kérdez: Szeretnél-e egészséges lenni, szeretnél-e hallani és beszélni tudni? S te most már szinte magadon kívül mormogod: De én hallok, és beszélni is tudok! S ő tovább kérdez: Akkor miért nem beszélsz velem? Miért nem nyitod szádat bizonyságtételre, vagy éppen kérő fohászra? Miért nem hallod meg hangomat? Szeretnélek bibliatanulmányozásra hívni! Igen, jól gondolod, emberek által hívlak! S most pontosan ezáltal a cikk által szólítalak meg! „Embered” akarok lenni, mint a 38 éve beteg embernek. Embered, aki elvezet a gondviselő Istenhez. Kérlek, keress legalább tíz „Ne félj...!” igét, és küldd be a szerkesztőség címére. (Ne félj, nem marad el a jutalom! - de ezt már csak én, a jézusi gondolatok leírója mondom.) | Az Y. ökumenikus szavalóverseny Nyíregyházán „Áldjad én lelkem az Urat” - a zsoltár szavaival kezdődött a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban 20 középiskola 32 tanulójának részvételével az egyházi gimnáziumok versmondó találkozója. ígéretes az 5 éve indult kezdeményezés. Célja annak a szellemiségnek bemutatása, mely a keresztyén iskolák nevelési arculatát, az egyházi iskolák „többletét” jellemzi. Nem kulturális seregszemle, hanem bensőséges, meghitt hangulatú baráti találkozás. Thnúsítja az egyházi iskolák erkölcsi nevelését és oktatási színvonalát. Bizonyítja, mennyire hiányos lenne a magyar közoktatás palettája az egyházi nevelés színei nélkül. Idei 5. találkozónkat különösen emlékezetessé tette az ökumenikus jelleg. Az evangélikus gimnáziumokon kívül 5 református (Pápától Sárospatakig), s a régió római, görög katolikus iskolái kaptak meghívást. A választható versek témakörét nem határoztuk meg, az egyházi iskolák szellemiségébe illő vallásos és hazafias téma egyaránt helyett kapott. Reményik Sik Sándor, Túrmezei Erzsébet versem kívül a hazafiúi fájdalom hangja csendült fel Kölcsey, Zrínyi dalában, megható emberi sorsok, életképek rajzolód- -* tak elénk Kányádi, megrázó nemzeti tragédiák Ady verseiből. Illyés Gyula, Faludy, Márai képviselték újabb líránkat. Emelkedett pillanatokban megéltük „Az ÚR érkezését”. A tartalmilag változatos, előadói megformálásban igen színvonalas szavalóversenyt rangos zsűri értékelte, megköszönve a művészi teljesítményt nyújtó versmondók, a felkészítő és kísérő tanárok áldozatos munkáját. Palotai Erzsébet tanár A helyezettek 1. DANIS LÍDIA (Berzsenyi Líceum, Sopron) 2. KASZÁS VILLÓ (Budapesti Evangélikus Gimnázium) 3. TOMPA TAMÁS (Sárospatak, Református Kollégium) A Nyíregyházi Kossuth Diák külön- díját TAKACS BENCE (Baár-Madas Református G., Bp.) a Bessenyei Társaság különdíját KÁDÁR MIKLÓS (Református Kollégium, Pápa) nyerte el. is bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelmi forgalomba. Ez a nagyarányú fejlődés kedvezőleg hatott nemcsak Budapest gyarapodására, a kereskedelemre, szállításra, hanem - mindezek mögött - a termelésre is, főleg a mezőgazdaságra. A nagyobb népmozgás következtében, több vasúti gócpontban ekkor szerveződtek gyülekezeteink (A hatvani gyülekezetei is vasutasok alapították) Baross Gábor 1848. július 6-án, Pruzsinán (Trencsén megye) született, elszegényedett nemesi családban. Középiskolai tanulmányait Léván és Esztergomban végezte; közben tanítással, korrepetálással tartotta fenn magát. Ezután jogi tanulmányokat folytatott, majd vármegyei tisztviselőként dolgozott. Viszonylag korán, már 1875-ben képviselői mandátumhoz jutott a Szabadelvű Párt „színeiben”, mint Tisza Kálmán híve. 1883-tól közlekedésügyi államtitkárként tevékenykedett. Közlekedésügyi miniszter volt 1886-tól haláláig; közben, 1886-1889 között a közmunkaügyi, 1889-től pedig az ipari és kereskedelemügyi miniszteriális feladatokat is ellátta. Munkásságának túlnyomó részét a közlekedéspolitikaifeladatok megoldása jelentette, így pl.: a vasútvonalak nagyrészének államosítása, a vasúti zónadíjszabás bevezetése, a postatakarékpénztár megalapítása, a posta és távírda egyesítése, a Vaskapu szabályozása, a fiumei kikötő kiépítése. Kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven történő levelezést a német helyett, a vasúti tisztviselőknél pedig a magyar nyelv ismeretét. Baross közlekedéspolitikájában Széchenyi István reformeszméit valósította meg. Aktív miniszterként hunyt el 1892. május 8-án, Budapesten. Szobra Budapesten a Keleti pu. előtt, a róla elnevezett nagyforgalmú téren nemcsak az utazókat, hanem a főváros és az ország lakosságát is emlékezteti a „vasminiszterre”. Ezenkívül csak a fővárosban még 10 út, utca, tér névadója ő. Hatvanban, a „vasutasvárosban” is utca viseli Baross Gábor nevét. B. B.