Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-19 / 3. szám

Evangélikus igiiaBii .* - /f EleÚ 62. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1997. JANUÁR 19. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Ui. t M ARA: 40 FT Ne megszokásból imádkozzunk! Ne is szükségből, amely térdre kényszerít és imára kulcsolja kezünket, hanem belső igényből! Ne szégyelljük az imát! Higgyétek el, az ember térdelve nagyobb, mint állva, mert a hatalmas Isten van vele. _____ Egy lelkipásztor naplójából ■ A TARTALOMBÓL REMÉNYSÉGEN FELÜL HITÉLETI KÖZPONTOK FELSZENTELÉSE NÓGRÁDBAN „BIBLIATISZTÁZÓ” EGY KIRÁNDULÁS EMLÉKÉRE Imádkozzunk együtt? Kisgyerekként, nagyon tradicionális gyülekezetben éltem. Kevés váratlan eseményre emlékszem. A temp­lomról a szürke mozdulatlanság jut eszembe. A meg- elevenedés egyik első jele a januári imahét volt. Estéi meghatározó gyülekezeti élménnyé váltak számomra. Már pusztán a helyszín. Végre nem a jéghideg temp­lom! Gyülekezeti terem, ami nem volt más, mint a parókia egy erre a célra elkülönített szobája. Hamar kinőttük. Tálán már hétfőn hozzányitották az irodát, kedden a lelkészlakás konyháját rakták tele templomi lócákkal és minden elképzelhető ülőalkalmatossággal. Aztán ez a létszám vált megszokottá és normálissá. A lelkész arra a pontra állt, ahol a három helyiségből nagy valószínűséggel a legtöbben láthatták. Osztottuk a primitív technikával sokszorosított énekszövegeket: a dunántúli énekeskönyv „hétszázas” énekeit tanul­gattuk. Papírról, mert nálunk a szarvasi énekeskönyv járta. Aztán közös imádság következett. Fébés konfe­renciákon edződött asszonyoknak nem kellett tanítani a technikát. Az irodában ülők hálaadó imádságot mondtak, a gyülekezeti teremben lévők bűnbánót, a konyhaiak könyörgőt. Szinte senki nem rontotta el. Minden fajtából bőven volt mondanivaló. És mennyi­re más minden este! Pont úgy, ahogy a tematika, az igehirdetés kívánta. Szakértelemmel berendezett, tágas gyülekezeti te­rem. Megtervezett világítással, kényelmes fűtéssel. Közös imádság zárja az imaheti estét. Megszólalnak az „ügyeletesek”. Mindig ugyanazok és mindig ugyan­azt mondják. Üdítő oázis, ha valaki mondanivalója az elhangzott igéhez kapcsolódik. Nem is halljuk jól egy­mást. Többnyire idősekből áll a gyülekezet. Valaki még középtájt tart a maga imádságában, a másik har­sányan belevág. Nincs, aki figyelmeztesse, mindenki csöndben bosszankodik. Valóban ennyire atomizáló­dott az életünk? Önmagunk zárt világában mozgunk, és még imádkozva is csak ütközni tudunk? Valóban nem volna fülünk a másik szavára? És igaz, hogy ennyire nem tudunk alkalmazkodni? Még Isten igéjé­hez sem? Még ahhoz sem tudjuk hozzáilleszteni imád­ságunkat, mondanivalónkat? Valóság lenne, hogy egy csomó ember él egymás mellett, ám egymástól tökéle­tesen elszigetelve, érdektelenül, a nyitottságot és az alkalmazkodókészséget totálisan elveszítve? Imaórán ülök. Az alkalmat záró közös imádság amolyan státuszszimbólum. Azt hivatott bizonyítani, hogy mi komoly hívő közösség vagyunk. Lám, fontos számunkra, hogy közösen imádkozzunk. Szép, őszin­te, szívből jövő imádságok sorjáznak. Jólesik hallgatni őket. Biztatnom sem kell magam, hogy gondolatban velük mondjam. Mindegyikkel. Van saját mondaniva­lóm is. Nagyot dobban a szívem, mondanám. Aztán elémvillan: akkor én is az előkelőbb kasztba lépek. A gyanúsan hallgatókéból az igaziakéba... Nyelek egyet és megint csöndben maradok. Pedig a közös imádság privilégium lenne! Gyönyörű ajándék és mindig meg­újuló lehetőség. Gazdagodás egymás hite és szavai ál­tal. Beletartozás egy meleg, testvéri körbe. Miért te­remtünk olyan légkört, amely azt sugallja: a hangos imádkozás teljesítmény, mellyel „felsőbb osztályba léphetünk”? A szeretetteljes atmoszféra jobban ha­sonlítana a krisztusihoz. Külföldön láttam meg egy könyvet. Ökumenikus imádságciklus volt a címe. Minden hétre való imád­ságtémát tartalmazott. Segítségével egymásért lehetett imádkozni. Hétről hétre ismertetett régiókat, országokat. Leírta az ott élő keresztyének helyzetét, problémáit, és arra szólított, hogy az adott hét napjain az adott keresztyén testvéreket hordozzuk imádság­ban. Nagyon megtetszett a könyv. Hatalmas fantáziát láttam benne. Felnőtt ifjúságnak szántam használatra, mint a legrugalmasabb, legtájékozottabb és legérdek- lődőbb gyülekezeti csoportnak. Tessék-lássék módon használtuk néhányszor, aztán érdektelenségbe fulladt. Keresztyének Indiában, Kínában, másvallású tenger­ben, kisebbségben, üldöztetésben, szegénységben - mit nekünk? Mit érdekelnek ezek bennünket? Elmé­letben igen, napi 5 perces imatémaként nem. Indivi­dualizálódtunk - mondják. Mi is tudjuk. Néha szenvedő alanyai vagyunk, néha pedig magunk vonjuk EURÓPA EVANGÉLIKUS PÜSPÖKEI BUDAPESTEN- A Lutheránus Világszövetség Európa-konferenciája az egyház jövőjéről kontinensünkön ­egyházainak közös megemlékezése volt D. Ordass La­jos mártír-püspökről, a LVSZ volt alelnökéről, a lakó­háza falán elhelyezett emléktábla leleplezése alkal­mából. A felejthetetlen eseményen együtt vettek részt egyházunk, hazai és külföldi gyülekezeteink és a csa­lád képviselőivel a Lutheránus Világszövetség és Eu­rópa testvéregyházainak vezetői. Az Evangélikus Élet újévi száma részletesen beszámolt a megemlékezés­ről. A LVSZ Európa-konferenciájának résztvevői A budapesti konferencia nemzetközi jelentőségét mutatja, hogy résztvevői között voltak a Világszövet­ség genfi központjából Ishmael Noko LVSZ-főtitkár, P. Rasolondraibe (Madagaszkár), a Misszió és Fejlő­dés Osztálya igazgatója és Görög Tibor Európa-tit- kár. A lutheri reformáció hazáját és annak evangéli­kus tartományi egyházait kilenc püspök képviselte, közöttük Horst Hirschler vezető püspök, a LVSZ alel- nöke (Hannover) és Maria Jepsen püspöknő (Ham­burg). Jelen voltak Skandinávia nagy evangélikus egyházai, köztük A. Aarflot norvég és/. Vikström finn érsekek, valamint H. Svenungsson svéd és K. Drejergaard dán püspökök, egyházaik képviseleté­ben. A Baltikumból érkezett/. Kiivit észt és/. Vanags lett érsek. Közép- és Kelet-Európából többek között jelen voltakH. Sturm osztrák,/. Szarek lengyel,/. Filo szlovák, Mózes Árpád és Ch. Klein kolozsvári, illetve nagyszebeni, /. Valent vajdasági püspökök, valamint G. Kretschmar, Oroszország és a FÁK államai evan­gélikus püspöke. Nyugat- és Dél-Európából érkeztek többek között M. Hoeffel francia-elzászi egyházi el­nök, Barbara Blum, Svájc és Luxemburg kis evangéli­kus egyházának elnöknője, valamint a hollandiai, angliai és olaszországi evangélikusok vezetői. Hazai egyházunkat a konferencián Harmati Béla és Szebik Imre püspökök, Hafenscher Károly c. teológiai tanár és e sorok írója képviselték. A nemzetközi tanácsko­zás német és angol nyelven folyt, szimultán tolmácso­lással. A konferencia eseményei Az Európa-konferencia színhelye a Benczúr Hotel volt, Budapest szívében, Fasori templomunk és gim­náziumunk szomszédságában. A hétfő reggeli meg­nyitó ülésen D. dr. Harmati Béla püspök köszöntötte a vendéglátó egyház nevében a hatvan résztvevőt, utalva egyfelől Budapest központi földrajzi helyzeté­re Európában, másfelől eddig is végzett szolgála­tunkra a Lutheránus Világszövetség nagy családjá­ban. A konferencia témakörébe bevezető két alapve­tő előadást H. Hirschler püspök és I. Noko LVSZ- főtitkár tartották. A központi témát Európa és egy­házai jövőjéről hat ezt követő előadás és a többórás vi­ták fejtették ki részleteiben. A tanácskozás teológiai tartalmáról, feszült érdeklődést és hozzászólásokat kiváltó lefolyásáról egy további tudósításban számo­lunk majd be. A három napon át tartó, nem egyszer éjszakába nyúló munkaüléseket Biblia-tanulmányok és liturgikus áhítatok keretezték. December 11-én, a harmadik munkanap végén, a püspöki konferencia magyar, né­met és angol nyelvű úrvacsorái istentisztelettel fejező­dött be a Fasori evangélikus templomban. Ezt követő­en a konferencia külföldi vendégei látogatást tettek a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, ahol dr. Vajda Fe­renc igazgató mutatta be egyházunk legismertebb ok­tatási intézményét. Szólt annak múltjáról és 1989-ben történt újramegnyitásáról, megköszönve ebben a kül­földi testvéregyházak jelentős segítségét. Az esti órákban a Magyarországi Evangélikus Egyház foga­dást adott az európai egyházi vezetők tiszteletére, amelyen részt vettek a hazai egyházak és vallásfeleke­zetek vezetői és több európai állam nagykövete is. ♦ Az Európa minden részéből érkező evangélikus egyházi, vezetők nagy száma és a Lutheránus Világ- szövetség sajtószolgálatának a konferenciáról beszá­moló, tízoldalas képes tudósítása egyformán jelezték: ez az Európa-konferencia valóban olyan kérdéseket vitatott meg, amelyek három évvel az ezredforduló előtt valamennyi egyházat foglalkoztatják. Első be­számolónkat Horst Hirschler püspök szavaival zárjuk, akit a LVSZ sajtószolgálata így idéz: „Elmúltak azok az idők, amikor az egyházak egymással szemben próbál­hattak érvényesülni. ...A budapesti LVSZ-konferencia, amelyen negyven európai tagegyház vezető személyiségei vettek részt, fontos hozzájárulást adhat egymás ezutáni jobb megértéséhez. ” Dr. Nagy Gyula Viharok az egy százalék körül Az utóbbi évek egyik legjelentősebb evangélikus egyházi eseményének volt a színhelye hazánk fővá­rosa, közvetlenül a karácsony előtti ádventi időben. Hosszú évek után a Lutheránus Világszövetség Buda­pestre hívta össze negyven európai tagegyházának ve­zetőit. A megvitatandó központi téma rendkívül idő­szerű és érdeklődést keltő volt. Milyen jövőkép él há­rom évvel az évezred véjge előtt Európa evangélikus egy­házainak tudatában? És milyen föladatok várnak rájuk az igehirdetés, a misszió és a társadalmi-nemzetközi se­gítő szolgálat területein? Közös emlékezés D. Ordass Lajos püspökre Az első nap legkiemelkedőbb eseménye a Lutherá­nus Világszövetség, egyházunk és Európa LVSZ-tag­Amióta az ötlet napvilágot látott, tart róla a vita. Először egyértelműen egyházfinanszírozási modell volt - hasonlóan néhány országhoz - a javaslat, hogy az állam­polgárok fordíthassák személyi jövedelemadójuk egy szá­zalékát egyházi célra. Sikerült meggyőzni a jogalkotókat arról, hogy nem szerencsés, nem időszerű ez a gondolat. A vagyonuktól megfosztott, kirabolt egyházak műkö­dőképessége csak költségvetési támogatás révén állítható helyre. Az egy százalékos lehetőség legfeljebb mint több­let-támogatás, akkor sem, mint egyházi - hanem mint konkrét intézményeket érintő, - támogatás jöhet szóba, nem finanszírozási, hanem adótörvény elemként. Egyéb­ként ez a szemlélet már korábban is érvényesült az egy­házi célokat szolgáló alapítványoknál, hiszen a nekik jut­tatott támogatás harminc százaléka leírható volt az adó­ból. Egyházunk nem zárkózott el attól, - bár természetesen nem egyházi kezdeményezésről van szó, - hogy ha az Or­szággyűlés beemeli az adótörvénybe az egy százalékos lehetőséget, akkor a kedvezményezetti körben egyházi intézmények, alapítványok is megjelenjenek. Nem közvetlenül a gyülekezetek, hanem elsősorban a szeretetintézmények, az ezeket támogató alapítványok esetében véljük úgy, hogy nem lenne helyes, ha az egyhá­zi kategória kimaradna a körből. Jelenleg várjuk a törvény pontos szövegének a megje­lenését, ezt követően szükséges egy egyeztetés a testvér- egyházakkal, az elsősorban érintett történelmi egyházak­kal. Közismert, hogy az eddigiek szerint a római katoli­kus egyház álláspontja a leginkább elutasító. Két okból. meg a vállunkat: semmi közöm hozzá. Nem hinnénk, hogy ez a gyilkos szemlélet belopózott hitünk világába is. Keresztyén életünkbe is. Imádságunk belső szobá­jába is. Az egymásért imádkozás könyvének sikerte­lensége megijesztett a lehetőséggel: ennyire, ilyen borzasztó mélyen individualizálódott az életünk?! Kell az imahét. Hátha segít egymáshoz és az igéhez csiszolódni. Hátha felbátorít, hogy Isten ajándékainak lehet csak úgy örülni. És használni őket anélkül, hogy kötelező penzummá válnának. Hátha egyszerűen ki­nyitja a szemünket, és ráébreszt: nem egyedül élünk a világban, Istennek más gyermekei is vannak. Miért ne gondolnánk egymásra? Ezért hát változtassuk a cím kérdőjelét felkiáltójellé, és biztassuk egymást: Imád­kozzunk együtt! Szabóné Mátrai Marianna Egyrészt az említett egyházfinanszírozási probléma mi­att. Nem zárható ki a félelem jogossága, előbb-utóbb a jogalkotók mégiscsak be kívánják építeni a finanszí­rozásba ezt az elemet. Másik fenntartásuk arra vonatko­zik, hogy az egyházi célra adakozó állampolgárok számá­ból az egyházak támogatottságára akarnak majd követ­keztetni. Ez nyüvánvalóan irreális lenne, hiszen a fiatalok és a nyugdíjasok túlnyomó többsége eleve kimarad ebből a körből, sok egyházát szerető ember támogathat nem egyházi intézményeket, hanem például kulturális célokat stb. - Mi fontosnak tartjuk az állampolgárok szabad aka- ratnyüvánításának a lehetőségét adójuk egy százalékáról és nem aggódunk attól, hogy ezzel kapcsolatban az egy­házakra nézve hátrányos következtetések adódhatnak. Azaz nem félünk még az ilyen szűkén értelmezhető meg­mérettetés lehetőségétől sem. A reformátusok álláspontja közeláll a mienkhez, a zsi­dó felekezet viszont elutasítja az egy százalékos lehe­tőséget. Attól tartanak, hogy minden ígéret ellenére nyil­vántartás készül majd az egyházak részére adakozókról és szomorú történelmi tapasztalat alapján félnek bármi­lyen listától. Érthető tehát, hogy szükségesnek tartjuk az egyházak közötti egyeztetést, hiszen olyan ügyről van szó, amelyben kívánatos a közös álláspont. A lényeget illetően ez bizo­nyára, ahogy eddig is így volt, ki is alakul majd, ugyanak­kor nem baj, ha némi eltérés marad az álláspontok között. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a mi felfogá­sunk szerinti alulról építkező egyházszervezeti modell­ben nehéz lenne „felülről”, központilag megtiltani, hogy híveink, illetve intézményeink, alapítványaink éljenek ez­zel a lehetőséggel. Például nehéz elképzelni, hogy a lajoskomáromi, vagy a nyíregyházi, a pécsi stb. szeretet­otthonok vonzáskörében ne nyilatkozhassanak ezen in­tézmények javára. Már most fontos tudni, hogy a támo­gatni kívánt intézmény adószámát lesz szükséges feltün­tetni az egy százalékról intézkedő nyilatkozaton. A törvény pontos ismeretében, a szükséges egyezteté­seket követően az országos egyház - igény esetén - ter­mészetesen segíti majd a gyülekezeteket, az egyházme­gyéket a kedvezményezetti kör kialakításában, hogy az egy százalék jó célokat szolgáljon. Frenkl Róbert A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége 1997. január 7-i ülésén az alábbi nyilatkozatot adta ki A Magyarországi Evangélikus Egyház országos el­nöksége Istentől áldott, békés áj esztendőt kíván né­pünknek, a határainkon belül és kívül élő magyar­ságnak. Isten áldását kéijük szomszédainkra, a test­vér népekre, kegyelmét egész teremtett világunkra. Hálát adunk Istennek az 1996-os évért, a miile- centenáriumért, az épülő új templomokért, egyházi létesítményekért. Egyházunk örömmel köszönti, illetve szerény eszkö­zeivel segítőkészen, cselekvőén támogatja a szabadsá­got visszanyert magyar nemzet megújulási törekvéseit Várjuk az 1997-re kilátásba helyezett gazdasági javu­lást, kérjük, hogy ebben a különböző kisebbségek foko­zott figyelmet kapjanak. Félő ugyanis, hogy a szegények és az etnikai kisebbségek helyzete - e kettő néhány mil­lió embert jelent - a többséggel szemben tovább rom­lik. Egyházunk a szociális piacgazdaság eszméjét támo­gatva, a szociális tényezőt nem jótékonykodásként, ha­nem társadalomszervezési elemként értelmezi. Lénye­ges a gyülekezetek részvétele a gondok enyhítésében, a helyi társadalmak építésében, szolgálatában. A szabadság mellett fontosnak tartjuk a szolidari­tást, enélkül a szabadság az erkölcsi megújulás ellen is hathaL A valós teljesítmény nélkül, végsősoron törvénytelen úton, a közösség rovására megvalósí­tott meggazdagodás ezt a veszélyt jelzi, az erkölcsi megújulás szükségességét hangsúlyozza. Egyházunk kezdeményezi a kereszténység egyik ünnepének, Nagypénteknek egyházi ünneppé, mun­kaszüneti nappá nyilvánítását Úgy véljük, e téren is gyorsabban kell visszatérnünk sgját hagyománya­inkhoz, illetve közelednünk Európához. Egyházunk továbbra is elkötelezett - mind ha­zánkban, mind a nemzetközi életben - az ökumeniz- mus iránt. A társadalmi feszültségek enyhítésében, a közjó szolgálatában különösen erőteljes hatású le­het az egyházak együttes fellépése. D. Szebik Imre s.k. D. dr. Harmati Béla s.k. püspök püspök-elnök Dr. Frenkl Róbert s.k. országos felügyelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents