Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-05-04 / 18. szám

Evangélikus Élet 1997. május 4. R«l |fe GYERMEKEKNEK £>. FIATALOKNAK Az utcánkban van egy szökőkút Ha nyáron nagy a hőség, a barátaimmal mindig ott ücsörgünk a közelében. Sokkal frissebb és elviselhetőbb itt a levegő, főleg amikor a szél pár csepp vizet is az arcunkba fröccsent. Még a fák és a virágok is élénkebbek itt, mint a forró, aszfalttal borított tereken. Ha Veled beszélgetek, Uram, néha ugyanazt érzem, mint ott, a szökőkútnál. Frissít, felüdít, ha a közeledben lehetek! A LÉLEK GYÜMÖLCSEI VEDD ÉS OLVASD! Milyen egy jó anya? Szerintem olyan, mint Monica, Augustinus édesanyja. Ő szüntele­nül azon könyörgött, hogy fia el­jusson az igazság megismerésére, hit ébredjen szívében. Augustinus így emlékszik erre Vallomások cí­mű művében: „Midőn a püspök mindezt elmesél­te és anyám lelke mégis nyugtalan volt, egyre könyörgőbben unszolta, bőséges könnyek hullatása közben, hogy látogasson meg és beszéljen ve­lem, a püspök unottan, zsörtölődve így szólt anyámhoz:»Menj csak innét Olyan biztos, akár életed: soha meg nem történhetik, hogy elkallódjék e könnyek fia.« Anyám többször emle­gette később, beszélgetésünk közben, hogy e szavakat ő akkor úgy hallgatta, mint zengő mennyei választ. ” Szerintem olyan, mint a bibliai történetben: „Á király ezt paran­csolta: Vágjátok ketté az élő gyer­meket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másik­nak! Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne le­gyen se az enyém, se a tiéd, vágjá­tok ketté! Ekkor megszólalt a ki­rály, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja!” (lKir 3,16-28) Imádkozzatok édesanyátokért! Imádkozzatok az édesanyákért - s adjatok hálát értük az Istennek! Szívesség Kedves Gyerekek! Próbáljuk meg együtt összegyűjteni, mit jelent szá­munkra ez a szó, amit talán nem is használunk túl gyak­ran? Milyen gyümölcs ez lelki értelemben? Nézzük csak! Mikor teszünk szívességet egymásnak? Milyen az, ha valaki nekünk tesz szívességet? Mindenképpen a szív jósága kell ahhoz, hogy valamit szívesen tegyünk meg embertársainknak. Például: ha, segítenetek kell az iskolában társaitoknak, vagy a tanítótoktól kapott feladatot kell megoldanotok. Ezt lehet rosszkedvűen, „muszáj megtennem” hangulat­ban, de mennyivel jobb, ha jókedvvel, jószívvel teszitek. Ha otthon a szüléiteknek kell segíteni, azt is lehet „miért mindig csak én?” hangulatban elvégeznetek, de mennyi­vel szívet melengetőbb, ha „szívesen”, szeretettel teszitek meg. Általában, ha valakinek önzetlenül, szívességből te­szünk meg valamit, nem várunk érte viszonzást. Azért tesszük, mert szeretnénk jót tenni másokkal. Van az Úr Jézus példázatai között egy különösen szép, megható történet a szívből jövő jóindulatról, segítség- nyújtásról. Lukács evangéliumában találjátok meg az ir­galmas samaritánus történetét. Ez a samáriai ember nem törődött azzal, hogy jóbarátja, vagy ellensége-e az a sebe­sült ember, akit bekötözött. Számára csak egy volt a lé­nyeg, hogy egy szenvedő embertársán, egy felebarátján segítsen. Ez a történet arra biztat bennünket, hogy bajba jutott embertársainkon viszonzást nem várva, segítsünk. Kérlek téged, hogyha előfordul, hogy a társaid, baráta­id közül valaki játék közben megsérül, segíts te is, önzet­lenül, szívesen, szeretetből. Meglátod milyen öröm, ha te is segíthettél a gyógyulásában. A szívesség: a jószívűségben, a jócselekedetekben, a vendéglátásban, az adakozásban és még nagyon sokféle­képpen megnyilvánulhat a mindennapokban. Ha vasárnaponként az istentiszteleteken szívesen hall­gatjátok Isten igéjét, az igehirdetést, nagyon sokszor kap­tok biztatást, tanácsot az Úr Jézustól arra, hogyan éljetek ezzel a lelki ajándékkal. Kívánom, hogy így legyen! Révészné Tóth Erzsébet XTagycsalád" Szókapcsolattá lett vele a „problé­))-Ly ma", a „szociális helyzet”. Beleivódott az em­berekbe, hogy a sok gyerek egyenlő az áldozatokkal és le­mondással. Mit lát, ah a tapasztaláshoz csak a szemét és az eszét használja? Nagy bevásárlószatyrokat cipelő aszszonyt, akire közben még kapaszkodnak síró-rívó gyerekei Szülőket, akiknek kevés a kezük, a helyük, a pénzük, a türelmük, az idejük Mit is láthatna mást az, akinek a nagycsalád nem jelent mást, mint a „gyerekszám ”-ot, az „egyfőrejutó”-t vagy „derékba tört karriert". Aki csak ezüstszínű autójából tekint rá, annak „térkép e táj”. Per­sze nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen amikor most a nagycsalád örömeiről elgondolkodom, akkor nekem sem jut eszembe semmi eget rengető vagy látványos szen­záció. Apró kis örömökről van itt szó. Érzésekről, amiket szavakba önteni nem is lehet. Egészen kicsi, de nagyon mély élményekről. Puha és meleg érintésekről, sikkantá- sokról és pillantásokról. A kép egy ilyen családról sem csupa rózsaszín. Persze hogy dühítő, mikor valamit elterveztünk ma estére és az egész felborul, mivel nem tud elaludni a legkisebb. Egy darabig tűrjük aztán csak be kell menni, mert még a többiek sem tudnak tőle aludni Az induláskor talán még azt érzi a fáradt apa vagy anya, hogy „ez olyan nagy áldozat”. Aztán amikor ott a szoba sötétjében egy kicsi gyerek kézzel-lábbal ölel meg kapaszkodik bebújik az ember nyakába, akkor megfordul a fejében a gondolat: „Istenem, hát megérdemlem én ezt? Olyan jó nekem. Gazdag vagyok nagy kincsem van. ” Egészen kicsi öröm az, mikor - mint a mai reggelinél - elhangzik a felszólítás a kiscsoportosunknak- Enikő, idd meg a tejedet!- Inkább szörpöt kérek- Reggelire nem iszunk szörpöt.- De anya! Nekem már úgyis annyi tejfogam van!!! (Hát ilyeneket hallgathatunk ha ki van kapcsolva a rádió.) Mennyit lehet tanulni egy másodikos kislánytól! Az ember mérgelődik: „Miért nem érted ezt a matekpéldát Eszter? Hiszen teljesen világos: Egy gomb hat forintba Játékos ismerkedés a Bibliával Kedves Gyerekek! Közeledik a pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének ün­nepe. Igen, ezt már minden hittanos gyerek sokszor hal­lotta biztosan, de ki is ez a Szentlélek tulajdonképpen? Izgalmas felfedező útra hívok minden vállalkozó kedvű fiatalt, alá nem elégszik meg azzal, amit eddig tudott, hanem fáradságot nem sajnálva, velem kutatja a választ a fenti kérdésre. A feladatok megfejtését mindig szerdá­ig kell postára adnotok A helyes megfejtők nevét a 3. forduló után adjuk közre! Mindenkinek jó szórakozást és jó megfejtéseket kíván: Timi néni * >yAzAtya olyan, mint a fényes Nap, életet, fényt, me­leget ad: válogatás nélkül árasztja ránk mindenkit szere­tő jó Atyánk A Fiú olyan, mint a napsugár, az Atya kül­di és a földre száll, mindenkihez eljut, mindent bera­gyog általa kapjuk, mit Atyánk adott. ” Eddig az idézet SillyeJenő: Napfény-dalá-ból. Ha az ő gondolatmenetét folytatjuk, akkor a Szentlélek olyan, mint a fény és a meleg, amit érzünk, tapaszta­lunk, ami átjár bennünket. A Biblia sok mindenhez hasonlítja, hogy jobban meg tudjuk érteni. Ha az első pünkösd történetéből készült totót jól töltőd ki, meg­fejtésként azt a görög szót kapod meg, ahogyan Jézus a leggyakrabban emlegette a Szentleiket. A feladat tehát csak az, hogy a kérdésekre megfelelő válasz előtti betűt karikázd be, és a kapott szót elküldd a kö­vetkező címre: Füller Tímea, 7054 TENGELIC, Rá­kóczi u. 22. A szó jelentéséről legközelebb árulok el néhány dolgot. Ha valamelyik válaszban nem vagy biztos, el­lenőrizheted magad az Apostolok Cselekedetei 2. fe­jezetéből. I. Milyen természeti jelenség kísérte az első pün­kösdöt? N. jégeső P. nagy szél S. vízözön- Melyik városban voltak együtt ekkor a tanítvá­nyok? A. Jeruzsálemben Z. Kapernaumban L. Betániában- Miről hallotta minden nép a maga nyelvén szólni a tanítványokat? E. Jeruzsálem pusztulásáról J. Jézus haláláról R. Isten fenséges dolgairól- Ki prédikált a tömegnek? L. Pál A. Péter N. János- Kiről beszélt nekik? S. Jóéi prófétáról ■ T. Júdásról, az árulóról K. Jézusról A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Hogyan szólítsalak? Én Anyunak szólítom. Nagyon szeretem! Olyan jó, hogy van nekem, hogy segít az élet ösvényem eliga­zodnom. Isten igéje vezeti őt - talán ez segít neki ab­ban, hogy jó anyám legyen. Édesnek szólítom! Tálán mosolyogsz rajta, de ő va­lóban édes. Szeretete, gondoskodása megédesíti az életemet. Azt szeretném, ha majd engem is így szólí­tanának a gyermekeim. Édesanyám - csodálatosan cseng e szó! A magyar nyelv büszke lehet rá, és én büszke vagyok arra, aki nekem édesanyám. Nem tudom szavakba foglalni, mit jelent ő nekem. Anyu - Édes - Édesanya - Anyucika. Hány és hány kifejezés él szívünkben és szánkon. De vajon mennyi hála szólal meg feléjük? Kapnak-e mosolyt, törődést, értünk fáradozó még tevékeny, vagy talán már megfá­radt, idős szüléink? Ne csak a megszólítás, de az irán­tuk érzett felelősség is legyen, mert lehet ÉDES! Találkozni jöttem veled, Istenem...- énekelte együtt több mint száz fiatal január utolsó hétvégén Piliscsabán. Az EKE (Evangélikusok Kö­zössége az Evangéliumért) Országos Ifjúsági Hétvé­géjére gyűltünk össze a Bétel Otthonban. Az Úr je­lenléte már abban is megmutatkozott, hogy bár száz­nál is többen voltunk, mindannyian elfértünk a 70 fé­rőhelyes Bételben. Az igeszolgálatokat Széli Bulcsú (Kispest), Ittzés István (Érd), Győrfi Mihály (Nyír­szőlős) és Verasztó János (Répcelak) lelkészek végez­ték. A rézkígyó története alapján (4Móz 21,5-9) há­rom dologról esett szó: a bűnről, a bűn következmé­nyéről és a bűnbocsánatról. A bűn az ember lázadása az Úr ellen: az Úr meg­hallgatta népe könyörgését, és kihozta őket Egyip­tomból, a pusztában mannával táplálta őket - a nép mégis föllázadt ellene, mert elvesztette türelmét. Már kedvesebbnek tűnt nekik az egyiptomi szolgaság, mint az Isten útja. Ez ma is mindannyiunkkal megtör­ténik: elfáradunk, elcsüggedünk a nehézségek közt, és megfeledkezünk az Úrról, fellázadunk ellene. Visszahúznak régi bűneink, visszahúz régi világunk, „Egyiptomunk”, és megpróbál megkötözni. Kívána­tosabbnak tűnik, mint az az út, amit az Úr ad elénk. A bűn fizikai törvény, ami bennünk lakik, ahogyan Pál is írja: „Én magam tehát értelmemmel az Isten tör­vényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének ” (Róm 7,25) A törvénynek törvényszerű a következménye is: a büntetés. Isten népe szövetséget kötött az ÚrTal, mint ahogy mi is ezt tettük, amikor átadtuk neki az életün­ket, vagyis Isten uralma alá helyeztük magunkat, és A nagycsalád öröme kerül. Egy kabátra 10 gombot varrnak A varrónő meny­nyit kap vissza száz forintból?” És a gyerek sír, nem tud­ja, a szülő meg tehetetlen és dühös. Végül megkérdezi: „Légy szíves mondd el, hogy hol akadsz el a gondolko­dásban, mert nem értem mit nem tudsz. ” A kisgyerek pe­dig könnyek között felek „ Ott, hogy nem írták oda, hány kabátra akar gombot varmi a varrónő. ” Tényleg! Hány­ra is? Csak a hangsúlyon múlik az értelem, de az az írás­ban nem látszik Nem is olyan egyértelmű. Mit tehetne az ember, mint hogy megsimogatja a gye­reke fejét és örül, hogy még nem olyan „kockás” a gon­dolkodása, mint az apjáé. Egészen kicsi öröm, mikor az asztalnál Agnes - szép lassan - elkezdi kérdezni:- Anyaaa! A papa meg a mama azért dobják a tyú­koknak a tojáshéjat, hogy megegyék és tojjanak bele másik tojááást? De mire a kérdése végére ér, már huncut mosoly van az arcán. A többiek mindjárt rávágják- Persze! Aztán együtt nevet a család apraja nagyja a kerek asz­talnál. Ezek persze mind olyan apró morzsák amelyeket az emberei is felejt, de minden napra jut belőlük táplálnak és éltetnek mint a manna. A következő esetet is már majdnem elfelejtettem, pedig annak idején jót mulat­tunk rajta: Agneska tévét néz a családdal együtt. A film állatok­ról szól, és időről időre megjelenik közöttük egy ember. A kisleány megkérdezi: iyAnyu, ki ez a bácsi?”„ő egy tu­dós. ” - hangzik a válasz, fiákkor én tudós akarok len­ni ” Anyu így válaszol: „Nagyon jó, örülök nekik ha az leszel, mert aki tudós, az bölcs is. ” Agnes néz egy nagyot: „Bölcsis??” Egy ilyen családban csoda dolgok is történnek Való­ban! Olyanok amik ellene mondanak a fizika és a bio­lógia törvényeinek Mert hát hogyan is volna lehetséges, hogy egy másfél évet alig meghaladott kis ficsúri felborít egy igazi nagy, tiszta új gáztűzhelyet? Hogy történt? Senki ne kérdezze, mert nincs rá magyarázat. Csak egy nagy csörömpölés volt, röpültek a tepsik, el­hasalt az alig használt konyhai szerkentyű. Összekevere­dett hirtelen egy rádióval, egy cserépre való virágfölddel és egy teli-pelenkás gyerekkel. A szülei szemében értetlenséggel keveredett a rémület és hirtelen nem tudták hogy melyik érzés fog kitömi belőlük először. A sírás-e, hogy annyi minden összetört, vagy az ujjongás, öröm és hála, hogy a kis Attila megúsz­ta. Csoda!!! Micsoda öröm! Aztán ott vannak az esti mesélések Azt hiszem, sok­szor mi szülők sem élvezzük kevésbé, hogy egy-egy zajos nap után miképpen írja le Fekete István magát a Csen­det, amelyben mégis történik valami: „Paták szunyókált éppen (és a kis borjú) megszagolta a lovat is, mire Paták fölemelte a lábát.- Eredj a helyedre Bu, mert felrúglak A kisborjú megértette a mozdulatot, és ijedten kotró­don anyja mellé. Mu ekkor is bagózott, és csak később tudott válaszol­ni, amikor Paták már elfeledte az egészet.- Bunak annyi helye van itt, mint neked, Paták.. És ami azt illeti, rúgni én is tudok- Örülj, hogy tanul valamit. ( -feleli a ló.)- Jó, jó, de nem kell mindjárt olyan gorombán. Bu nagyon okos, ezt mindenki tudja, kisebb mozdulatból is ért. - Végignyalta a melléje telepedett borjút. Paták ránézett Toróra. A varjú visszabólintott gúnyos hunyorítással- Okos? De azért a béke nem bomlott meg mert a tehénnel nem lehetett haragot tartani; Mu békés volt, más dolgá­val nem törődött, más dolgába nem avatkozott, nem szólt meg senkit, nem piszkált senkit, és sok mindent megértett, amit az okosak nem tudtak De Mu hallgatott, tehát igenis pisloghatotta varjú, ahogy akart. Mu nem­csak okos volt, hanem nyugodt, elnéző, bocs is. ” ezért neki kell engedelmeskednünk. Ha mégis vétke­zünk, ahogyan a zsidók is fellázadtak, Isten megbüntet. A zsidók türelmetlensége hitetlenségből fakadt: bár látták Isten irántuk való szeretetének számtalan jelét, nem hitték, hogy értelme lenne a vándorlásnak, nem látták a célt, s ez elbizonytalanította őket. Hány­szor elfelejtjük mi is, hogy Isten kezében vagyunk, s amit tesz, mind jó nekünk! Istennel való kapcsolatunk olyan, mint a gyermek és szülő viszonya: a gyerek nem tudja, mi az, ami a javára szolgál, a szülő nevelését kínzásnak érzi, s csak később látja meg, hogy minden Őérte történt. Isten a büntetéssel nevel minket, ki­szolgáltat bűneink következményének, a mérgeskí­gyóknak. A szenvedés láttatta meg a zsidókkal bűnü­ket, és késztette őket bűnbánatra. A szenvedések ve­zetnek el minket is az Úrhoz. Az Úr megkönyörül mindenkin, aki a bajban hozzá kiált - csak föl kell tekinteni a rézkígyóra, csak bele­kapaszkodni Isten felénk nyújtott kezébe, csak felnéz­ni Jézusra, „a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12,2) - s ő hatalmas szeretetével meggyógyít minket. Csodálatos ez a kegyelem, csodálatos, amit Isten tett értünk: ő tette az első lépést felénk. Mert Jézus a ke­reszten minden bűnünket magára vette, és elszenved­te helyettünk a büntetést már akkor, amikor még meg sem születtünk. Jézusért van bűnbocsánatunk. A csoportos beszélgetések, az énekek és az összejö­veteleken elhangzott bizonyságtételek mind azt mu­tatták, hogy nem hiába jöttünk ide: valóban találkoz­hattunk Istennel. Az Úr áldásával, lelkileg megerő­södve tértünk haza vasárnap délután. Fejős Franciska (Kispest) Fizikaverseny eredménye , A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban 1997. április 11-12-én Wigner Jenő Fizikaversenyt rendeztek. • Hét gimnáziumból összesen 31 tanuló vett részt a verse­nyen. Öt korosztályban hirdettek eredményt. Az első három helyezett pénz- és könyvjutalmat kapott. A jutalmazást az alábbi intézmények támogatása tette lehetővé: Békés Megye Önkormányzata Békés Megyei Hírlap Kereszténydemokrata Néppárt Békés Megyei Szervezete Békéscsabai Állami Építőipari Vállalat, valamint a Békéscsabai Rudolf Gimnázium egy hajdani tanítványá­nak - Mirjam és David Lorenz adománya. A versenyzők és a kísérőtanárok péntek este dr. Molnár Miklós előadását hallgatták meg a fizikai paradoxonokról. Helyezések: 8. osztály I. Domonkos Balázs 81 pont Hódmezővásárhelyi Ref. Gimn. II. Orosz Mihály 69 pont Békéscsabai Ev. Gimn. III. Bűcs Bálint 52 pont Bonyhádi Ev. Gimn. 9. osztály I. Jung János II. Kis János Benedek III. Stuckert Viktória H feladatsor 77 pont Bonyhádi Ev. Gimn. H feladatsor 63 pont Hódmezővásár­hely M feladatsor 42 pont Soproni Ev. Gimn. 10. osztály I. Samu Axel M feladatsor 79 pont Hódmezővásár­helyi Ref. Gimn. 11. Führer Lívia H feladatsor 72 pont Soproni Ev. Gimn. III. Annyiszonyán Artúr M feladatsor 62 pont Bonyhádi Ev. Gimn. 11. osztály I. Takács Gábor 56 pont Hódmezővásárhelyi Ref. Gimn. n. Bordy Csongor 47 pont Bonyhádi Ev. Gimn. ül. Szabados János 40 pont Békéscsabai Ev. Gimn. 12. osztály I. Madarász József 78 pont Bonyhádi Ev. Gimn. II. Mérai László 42 pont Hódmezővásárhelyi Ref. Gimn. III. Andorka Sándor 18 pont Soproni Ev. Gimn. A MEVISZ által Keszőhidegkútra szervezett gitártábor (1997. július 12-20.) jelentkezési határideje: 1997. május 31. Jelentkezni a kővetkező címen lehet: FÜZESI KORNÉL, 1147 Budapest, Lőcsei u. 32. Részletes tájékoztatást a jelentkezés után küldünk. Család, sőt nagy család... Aki csak ezüst színű autójá­ból tekint rá, annak „térkép e táj”. Nekem sem jut eszembe semmi eget rengető, vagy látványos szenzáció. Nem vagyok biztos abban sem, hogy ezekkel a sorokkal sikerült valamit megmutatni az örömeinkből, gazdagsá­gunkból, hiszen olvasni valamiről és benne élni, egészen mást jelent. Szemmel, hűvös ésszel nézni vagy szívvel is látni, egész más dimenzió. Pedig „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. ” Jánosa Attila

Next

/
Thumbnails
Contents