Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-04-27 / 17. szám

Evangélikus Élet 1997. április 27, Jövőkeresés a zsinaton Sulyok Imre köszöntése „Az egyház jövője és a jövő egy­háza” címmel készülünk egyházi­gyülekezeti találkozóra, megbe­szélésre, fórumra Pakson, 1997. augusztus 23-24-én. Egyházunk a legutóbbi évek változásai sodrá­ban, élve a nagyobb szabadság és felelősség ajándékaival, keresi a feladatait, gazdagítja intézmény- rendszerét. Ez azt jelenti, lebontva I a gyülekezetek szintjére, hogy minden egyházközségben újra kell I számolni, hányán is vagyunk. Meg kell mozgatni azokat és visszahív­ni, akik az elmúlt évtizedekben fé­lelemből vagy alkalmazkodásból távol kerültek a templomtól, újra kell gondolni az istentiszteletek, bibliaórák, hitoktatás, konfirmá­I ció, látogatások alkalmait. Sok gyülekezetben épülnek új templo­mok, létesítmények, indítanak óvodát, iskolát, ha erre lehetőség van. Az egyház jövője a gyülekeze­tekben végzett munkában dől el, eleven gyülekezetek jelenthetik a jövő egyházát. Törvényhozó zsinatunk kereken hat éve keresi azokat a megoldáso­kat, próbálja megalkotni azokat a törvényeket, amelyek keretet ad­hatnak a jövő • egyházának. Ez a munka nem könnyű, sokan belefá­radtak, megsértődtek, lemondtak, mások ott vannak továbbra is, de kijelentik, hogy holtpontra jutot­tunk abban az ügyben, milyen le­gyen a jövő egyházának struktúrája. A kérdéshez az is hozzátartozik, hogy egyházunkban az egyházpoli­tikai viták a legutóbbi években nem annyira a különböző egyházi testületekben, presbitériumokban, közgyűléseken folytak, hanem a zsinaton. A zsinati törvényjavasla­tok egyik vagy másik egyházpoliti­kai tábor gondolkodását tükrözték a múltra és a jövőre vonatkozólag. Az újabbat, a jobbat akarás, a vál­toztatni akarás, az egyházi struktú­ra javítása általános szempont volt és maradt. A nagy kérdés viszont, mit kell megváltoztatni és hogyan. A zsinat végére érve elmondhat­juk, számos jó törvényt alkotott meg az elmúlt évek folyamán. Akadtak olyan törvények is, ame­lyeket már meg kellett változtatni, mint például az oktatási és a felső- oktatási törvédyt,v:hiSzen váltoátá®' az állami rendelkezések. Az alap­vető ellentét- off tálálható, áhőr egymásnak feszül két elképzelés: maradjon a jelenlegi struktúra, az­az a két egyházkerület, az egyház­megyék jelenlegi beosztása, mond­ják az egyik oldalon. Természete­sen az esperességi és az országos egyházi szinten lehet munkát, fele­lősséget leadni az esperességek- nek, míg központosítani és szakági osztályokat kiépíteni az országos szinten kell. így a kerületek admi­nisztrációja, a püspökök feladatai lesznek kisebbek. A másik felfogás abból indul ki, hogy a jelenlegi két püspökség föl­tétlenül megváltoztatandó. A vita hevében még olyan szélsőséges egyházpolitikai minősítések is el­hangzottak, hogy a kétkerületes struktúra „egyházkorlátozó” és „alkalmatlan a fejlődésre”. Lássuk be, hogy a háromkerüle- tes vagy négypüspökös struktúra is lehet egyházkorlátozó és fejlődés­re alkalmatlan adott esetben, mert nem a kettes vagy a hármas egység önmagában a jó vagy a rossz. Az a kérdés, milyen „fékek” kerülnek beépítésre a törvényekbe, hogy megakadályozzák az egyházi belső diktatúrát, és biztosítva legyen a szélesebb demokrácia. Ugyanígy az is kérdés, hogy egy-egy két-, há­rom- vagy négykeiületes struktú­rában milyen a „motor”, hogyan sikerül biztosítani a missziói len­dületet, a teológiai és oktatási munkát, a szeretetszolgálatot. Az a véleményem, hogy a mai körülmények között, a jelenlegi létszámot és munkát figyelembe véve, és gondolva a hasonló más evangélikus egyházi példákra is, magyarországi egyházunknak nincs szüksége három vagy több püspökségre! A négyes kerületi beosztás annak idején egy THanon előtti nagymagyarországi evangéli­kus egyházra volt méretezve, ahol hozzánk tartozott a jelenlegi szlo­vák, vajdasági, szlovéniai, erdélyi és ausztriai-burgenlandi egyház is. Még valamit ajánlok meggondo­lásra: az elmúlt évek jelentős vál­tozásait, az újraszerveződést, isko­larendszerünk újraépítését, diakó- niai intézményeink fejlesztését, templomépítéseket mind ebben az ún. „egyházkorlátozó” és „fejlő­désre alkalmatlan” kétkerületes rendszerben éltük meg, sőt ebben dolgozott hat éven át a zsinat. Annyira rossz lenne az a struktúra, amelyikben vagyunk, hogy nem le­het benne élni, dolgozni, remélni, jövőt építeni? A szocialista iparra és admi­nisztrációra volt jellemző, hogy ha bajok voltak, akkor átszervezést határoztak el. Nem a munka minő­ségén, az alkatrészellátáson vagy a vezetési módszereken javítottak, hanem „átszerveztek” mindent. A hibák pedig megmaradtak az új struktúrában is. Kérdezzük meg magunktól, mert mások is kérdezik, az lenne hatéves zsinati munka után az óri­ási eredmény, hogy két püspök he­lyett három püspökös rendszert vezetünk be? Azaz a főnökök szá­mát növeljük, amikor nincs ele­gendő és megfelelően felkészült lelkészünk, hittantanárunk és presbiterünk? Az a reményem, hogy van annyi józan belátás egyházunkban és a zsinat tagjaiban, hogy az egyház jövőjét nem áldozzák fel az egy­házpolitika oltárán. Az egyházi struktúra alakítását pedig elvégez­heti majd a következő zsinat. Dr. Harmati Béla ÖKUMENIKUS MISSZIÓI TALÁLKOZÓ A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Egy­ház közös Teológiai Bizottsága 1997. május 07-én (áldozócsütörtököt megelőző szerdán) 9J0 és 17.00 között Ökumenikus Missziói Ihlálkozót rendez Szentendrén a Péter Pál római katolikus templomban. A találkozó főté­mája: a Magyar Biblia. Délelőtt előadások hangzanak el a Biblia fordításáról, terjesztéséről. Délután fórum keretében kerül sor a közös ökumenikus bibliafordítás gondolatának és nehézségeinek megbeszélésére. Ezt követően a dunavarsányi 724. számú Kossuth ! IyíUio^Qserki^c&apat színjátszói adják elő a Tékozló fiú példázatának zenés sz^-. padi feldolgozását. _ , A falálkPZQt ökumenikus istentisztelet zárja, melynek liturgiájában a magyar- országi történelmi egyházak vezető személyiségei szolgálnak. E találkozóra minden érdeklődő, a keresztyén misszió iránt elkötelezett testvért sze­retettel hívunk és várunk. Ökumenikus Teológiai Bizottság PEDAGÓGUSKONFERENCIA Az Evangélikus Teológiai Akadémia Hittudo­mányi Egyetem, a Magyarországi Luther Szö­vetség és az Orosházi Evangélikus Iskola or­szágos pedagóguskonferenciát rendez Oroshá­zán 1997. július 3-tól 5-ig„Tanítványként taníta­ni - tanítványok tanítása” címmel. Szeretettel vátjuk az evangélikus oktatási in­tézmények, valamint más iskolák, óvodák ér­deklődő pedagógusainak jelentkezését 1997. május 15-ig. Keresztyén pedagógusként megbízást kap­tunk arra, hogy tanítványainkkal megismertes­sük Istent, és megtanítsuk nekik mindazt, amit Krisztus átadott nekünk. E küldetés teljesítésé­hez kívánunk segítséget adni ezzel a konferen­ciával is, melyet az előző évek sikeres találko­zóinak folytatásaként ajánlunk. Szeretettel vátjuk azokat, akik már ismerős­ként, s azokat is, akik újonnan kapcsolódnak be ebbe a továbbképzési programba. A konfe­rencia várható költsége: 2500,- Ft. A jelentkezéseket a következő címre várjuk: Orosházi Evangélikus Általános Iskola, 5900 Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 1. A konferencia meghívójá­hoz kedvcsinálónak közöl­jük az alábbi beszámolót a tavalyi konferenciáról. * Isten iránti hálával és szeretettel gondolok visz- sza arra a négy napra, melyet Urunk megenge­dő kegyelméből tölthet­tünk együtt a nyári kon­ferencián. Győr, Budapest, Sop­ron után 1996-ban az aszódi kollégium adott otthont a Pedagógus­konferenciának. Milyen nagy szükség van erre az alkalomra! Mutatta ezt a jelentkezők nagy szá­ma is: 107-en gyűltünk össze. Evangélikus in­tézményből: 82, evangé­likus gyülekezetből 25- en érkeztek. Örvendetes, hogy egy-egy evangélikus is­kolából, óvodából, illet­ve egy-egy gyülekezetből a testület egésze vagy nagy százaléka jelen volt, de hálaadó szívvel örülünk annak is, ha csak egyvalaki érke­zett. Hivatásunk betöltéséhez nagy szükségünk van arra, hogy erősöd­jünk a hitben, hogy a hívő ember szellemiségével, lelkületével értel­mezzük és dolgozzuk fel a tananya­got, hogy Isten tetszésére formál­juk a gyermekeket, az ifjúságot. A Keresztyén hit - témakörben tartott előadást dr. Pröhle Károly teológiai tanár: Hit és erkölcs; Ribár János esperes: A gondolkodó hívő ember; dr. Reuss András rektor: A keresztény hit „formája” címmel. Az előadások sok oldalról világí­tották meg számunkra, hogy éle­tünk, munkánk, közösségformáló erőnk, emberi kapcsolataink csak a Jézus Krisztusban való hit tala­ján lehetnek gyümölcsözőek. Keresztyén hit és természettudo­mány összefüggéséről szerezhet­tünk mély ismereteket Zászkalicz- ky Péter Deák téri lelkész és Tóth Endre gimnáziumi tanár (Deák tér) előadásából. Keresztyén hit és pedagógiai mun­ka - Gyapai Gábor tanár az evan­gélikus oktatás jelenlegi problé­máit vetítette elénk előadásában. Valamennyi intézménytípusból referátumok hangzottak el. Az óvodapedagógiáról és hitoktatás­ról: Révészné Tóth Erzsébet és Fodomé Pecznyik Zsuzsa nagytar- csai vezető óvónők szóltak. Az ál­talános iskolai munkáról Jancsó Kálmánná igazgató (Győr), a hit­oktatásról Krahulcsán Borbála hit­oktató (Pilis) számolt be. A neve­lőotthoni hitoktatás feladatait, módjait Brebovszky János pilisi lel­kész ismertette. Az előadásokat, ismertetőket, melyek mindannyiunk épü­lésére szolgáltak, és köve­tendő példát adtak a to­vábbi munkához, érdeklő­dés és aktív hozzászólások követték. A konferencia tartalmi munkáját gazdagította az a kis kiállítás, melyet Aszód oktatásának törté­netéből szerveztek a házi­gazdák. A reggeli és esti áhíta­tokat lelkészek és pedagó­gusok tartották, a konfe­rencia végét jelző isten­tiszteleten - melyen mind­annyian úrvacsorát vet­tünk - Detre János esperes hirdette az igét. A szabadidős progra­mok keretében a kollégák megismerhették Aszód nevezetességeit: a Podma- niczky-kastélyt és benne a freskót, a Petőfi Múzeu­mot és nem utolsósorban az épülő új evangélikus gimnáziumot. Ez utóbbiról dr. Roncz Béla gimnáziumi igazga­tó tájékoztatta a pedagógusokat. A gödöllői kastély megtekintése, valamint Mukk József operaénekes előadása is a konferencia mara­dandó élményeit növelte. Köszönet mindazoknak, akik imádságban hordozták a konfe­renciát. Az előadásokból, referá­tumokból, a szervezéssel összefüg­gő feladatokból módszertani anya­got állítunk össze, melyet meg le­het majd vásárolni. Mindannyiunk örömére: lesz folytatás! Az orosházi pedagógu­sok - akiknek jelenléte ebben az évben is ajándék és szép szolgálat volt - vállalták, hogy 1997-ben ott­hont adnak a konferenciának. Isten áldása kísérje előkészítő, szervező munkájukat! Mikus Katalin az aszódi kollégium igazgatója A kelenföldi gyülekezet termé­ben szeretetvendégség keretében köszöntötték orgonistájukat, Su­lyok Imrét, aki a napokban töltötte be 85. életévét. Hálaadásra hívott fel Szeverényi János lelkész beveze­tő áhítata azért, hogy életét a csalá­dért, gyermekekért, egyházáért és az egyetemes zenei művészetért végzett munka kísérte végig. Dr. Harmati Béla püspök az or­szágos egyház nevében mondott köszönetét az egyházban végzett szolgálatáért. Érzékszerveink kö­zött a legfontosabb a hallószer­vünk, a fülünk. A hallás előbb in­dul, mint az élet, a születés. A fül­ből megy tovább a többi érzék­szervbe a közvetítés, hogy tevé­kenység legyen. A zeneszerzők a hallást segítik elő. Sulyok Imre családjáért és csa­ládjában élt mint zenész, a kö­szöntés alkalmával unokái zenél­tek. Gyülekezeti szolgálatot az óbudai és kelenföldi gyülekezet­ben végzett, utóbbiban még ma is kántorizál. Tanított a Fasori Gim­náziumban és a Teológiai Akadé­mián, részt vett a Kantate és az Evangélikus Énekeskönyv szer­kesztésében, a korálkönyv mun­kájában. Egy hosszabb időszak­ban a rádió zenei osztályán is dol­gozott, és a Zeneműkiadónál őt bízták meg a Liszt-művek új ki­adásának szerkesztésével. Emel­lett maga is írt orgonára, zenekar­ra és énekkarra egyházi és világi műveket. A kelenföldi gyülekezet, Bálint László esperes, Trajtler Gábor ze­nei igazgató és kortársa és barátja Fasang Árpád - aki ugyanilyen munká­ban dolgozott - számos más barát­tal és ismerőssel együtt köszöntöt­ték és kívántak ál­dást további életé­re. T. MOZAIKOK PRÉDIKÁCIÓKBÓL Az imádság, amely átfogja a világot „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy' Máté 6,5-6* Helmut Thielicke teológiai pro­fesszor, lelkész a második világhábo­rú végén sorozatot tartott a Miatyánk­ról Stuttgartban. Istentiszteleti hallga­tói végigélték a légitámadások ször­nyűségeit, a vége felé menő rémura­lom terrorját, majd a katonai-politi­kai összeomlást és a megszállás első idejét. Az istentiszteletek a nagyváros aránylag ép kerületében egy templom­ban kezdődtek, és egy kis gyülekezeti teremben végződtek, amikor már a városban nem volt egyetlen bombata­lálat nélküli templom sem. A hallga­tók arcára írva lehetett látni a sorsot, ahonnan jöttek vagy amivel szembe mennek A szónok leolvashatta ar­cukról a feszültséget, vajon nem •í hangzih-e fel a tkövetkező pillanatban q szirénák dermesztő, sikolya. ■ 1 'A Mtatyárík'átfogja az egész vilá­got, azt az „aranygömböt’’, amely kö­zépkori festményeken az Úr kezében pihen. Es a mi kezünkben is ott van, amikor imádságunkban az Úr elé visz- szük Lehet-e nagyobb dolog annál, mintha megtanuljuk imádságon át nézni a világot?! Ez történhet a 11 be­szédben is, melyet reménységünk sze­rint egy éven át hónapról hónapra rö­vidítve közlünk Rovatunkban pará­nyi mozaiktöredékekké lesznek az egykori nagyhatású egyházi beszédek Am töredékükben is közvetíthetik Is­ten üzenetét nekünk más idők más körülményei között élő embereinek Csak egy feltétellel mondhatjuk el imádságunkban ezt a megszólí­tást: Mi Atyánk!, ha előbb az Atya szól hozzánk és bizonyossá tesz ar­ról, hogy az élet sötét erdejében jár­va, a kiáltásunk'nem illúzió. Teszi, sőt megtette ezt azzal, hogy Jézus Krisztus maga tanít meg a Miatyánk imádkozására. Ő megmutatja ne­künk az Atyát: Jézus azon a módon van jelen, ahogyan a középkori fes­tő elhelyezte saját portréját a kép hátterében. Sorsszerű jelentősége van annak, hogy Jézus az, akinek kezéből ezt az imádságot kaptuk. Minden egyes kérés rejtett hátterében ott van. Mert egyedül őbenne teljesült ez az egyetlen feltétel és csoda, hogy az Atya szólt, és találkozik velünk a sö­tét erdőben. Éppen így nézi a Biblia Jézus megjelenését a világon: sötét­ség borítja a földet és a népeket (EzS 9,1; Mt 4,16). A könyörtelen­ség, az egyedüllét, a félelem, az ár­vaság - ez mind az Istentől való tá­voliét jele. Nem azért van ez, mert Isten a világot ilyennek teremtette, hanem azért, mert végzetes vétek súlya nehezedett rá. Éjszaka uralko­dik a világon, s úgy tűnik, reményte­len az éjszaka. De csodálatoskép­pen éppen Jézus hozott reménysé­get a világ éjszakájába, és atyai szív dobog értünk. Mindaz, amit Jézus mond és még inkább, amit tesz, en­nek a szívnek a visszfénye. Jézus azt mondja, hogy mindaz, ami benneteket kínoz és ajkatokon váddá válik, az az én Atyámat és a ti Atyátokat közelről érinti; A ti fájdal­maitok az ő fájdalmai. Éppen ezért küldött engem a fájdalmaitok közé: Minden seb, melyet kezem érint, ezerszer éget engem belülről. Min­den démon, melyet kiűzök, engem támadt meg. Ki halna meg közüle- tek, hogy én ne halnék meg vele?! Minden szenvedéstekben és a sorso- * tokban barátotok és testvéretek va­gyok. Értitek ezt? És még azt is érti- tek-e: Aki engem lát, az Atyát látja, és aki engem veletek együtt szenved­ni lát, az az Atya, aki együtt szenved veletek? Isten fájdalmasan szenved értetek; értitek ezt? Kószálnak keresztények között ilyen mondatok: Isten betegséget küldött reám; Isten magányba taszí­tott engem. Isten nemcsak kivirá- goztatja a virágot, hanem fagyot is küld rá, mely elfonnyasztja. Ezek téves gondolatok. A Szentírás úgy fogja fel a bűn, a szenvedés és a ha­lál hatalmát, mint ellenséges hatal­makat. Mindez annak a törésnek a jele, mely keresztülhaladt a világon. Jézus küzdelme ama hatalmakkal gyakran valóban drámai módon fo­lyik le. Barátja, Lázár sírjánál „lel­kében háborgott” és szomorkodott (Jn 11,33), hogy ezek a sötét hatal­mak betörhetnek Isten teremtett vi­lágába, miután az ember tőle való elpártolása ajtót nyitott ezeknek a hatalmaknak. Ősi törvény, hogy ahol az ember megtagadja Istent és megfeledkezik róla, ott az emberek többé egymást sem értik meg. Ott bizalmatlanság, irigység, háború, testvérgyilkosság támad. Mindezt nem Isten akarta, mindez ősi vétek folytatólagos következménye. Eb­ben a feneketlen mélységben Isten nélkül mind mélyebbre jutunk. Ko­molyan gondolta a nyugati kultú­ránk, hogy lehet Isten nélkül élni? Honnan van a földrengés a népek (I.) világában, honnan a végzetes pusz­títás, rombolás, amelynek ember nem tud megálljt parancsolni? De mindannak, amit Isten a sötét hatal­maknak megenged, előbb mellette kell elmennie. Isten atyai tekinteté­vel mindent megvizsgál, cenzúráz, vajon alkalmas-e arra, hogy valóban a javunkra szolgáljon. És miközben mellette kell elmen­nie annak, ami velem történik, nagy változás történik azzal: A szenvedé­sek próbák lesznek, hogy a salak le­váljék rólam, mint a nemesfémből az arany. A halál sötét árnyékának völgye, amelyen át kell mennem, a nyílt mezőre vezet, ahol a jó pász­tort megismerem. . j£$ .még folytathatnánk sokféje rémség rajzával, ám ez a csupa go­nosz dolog az Atya keze által átvál­tozik - és a sors álarcán, maszkján egyszerre atyai vonások jelennek meg. Minden átváltozik annak az embernek számára, aki egyszer Jé­zus életében és halálában meglátta az Atyát, és többé nem engedi el. Milyen hatalmas vigasztalás rejlik abban, amikor valamit Isten kezé­ből tudunk venni. Megszabadulok minden gyötrő kérdéstől a legvi­gasztalóbb kérdéshez: mi célból te­szi mindezt Isten? Megtanulok fel­nézni rá. Mert Isten a célok Istene, és nagy atyai terve van az életem­mel és népem életével és az emberi­ség életével. Rövidített fordítás: Veöreös Imre PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma pályázatot hirdet német, angol, matematika, fizika, kémia, számítástechnika és testnevelés szakos tanári állásokra 1997. augusztus 16-i munkába állással. Alkalmazás feltételei:- egyetemi, illetve főiskolai végzettség- keresztyén elkötelezettség A pályázat elbírálásánál előnyt jelent a kétszakos végzettség, az Evangé­likus Egyházhoz való tartozás, idegen nyelvtudás, rendezett családi élet. A pályázathoz csatolni kell:- kézzel írott önéletrajzot,- diploma s egyéb dokumentumok fénymásolatát,- pályakezdők esetén erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a Gimnázium címére: 2170 Aszód, Szontágh lépcső 1. kell megküldeni 1997. április 25-ig. Érdeklődni a fenti címen írásban, s a 06/30/585 832 telefonon lehet PÁLYÁZATI HIRDETÉS A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Budapest VH., Városligeti fasor 17-2L) felvételre keres a következő tanévtől, augusztus 25-i belépéssel, egye­temi tanári diplomával, lehetőleg evangélikus vallású tanárokat az alábbi szakokra: férfi testnevelő (részmunkaidőben is), matematika-fizika, biológia­kémia, angol-magyar, informatika. Jelentkezni személyesen az igazgatói fogadóórán (szerda, csütörtök 13-14 óra) vagy a 3-224-406 telefonon lehet. FELHÍVÁS Ezekben a napokban ismét megmozdult Európa, segélyszervezetei a sze­génységben élő albán lakosság megsegítésére sietnek. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai, a 90-es években segélyszállítmányaikat kísérve, több alkalommal jártak Albániában, isme­rik az ottani körülményeket. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat felhívásával a magyar lakossá­got szólítja meg és kéri anyagi támogatásukat, az albániai szenvedők mellet­ti erkölcsi kiállásukat. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat európai partner segélyszerveze­tekkel közös akciókban kíván részt venni. VELÜNK EGY JOBB VILÁGÉRT Számlaszám: 10 10 20 93 - 3003 3003 - 00000000

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents