Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-12 / 2. szám

Evangélikus Élet 1997. január 12. R°1 jjtfo GYERMEKEKNEK Jg. A FIATAL O K N A K Ünnepnapok REMENYIK SÁNDOR: Templomok Én csak kis fatornyú tem­plom vagyok. Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő, A szellemóriások fénye rámragyog. De szikra szunnyad bennem is: Erő. S bár irigykedve holtig bámulom A dómok súlyos, drága titkait, Az én szívem is álmok tem­ploma És Isten minden templom­ban lakik. Jézus ezt mondta: lrA szombat lett az emberért, és nem az ember a szomba­tért... ” Márk 2,27 Jézus idejében a zsidóknak na­gyon sok előírásuk volt a pihenés napjára, a szombatnapra vonatko­zólag. Igyekeztek is azokat betöl­teni, de nagyon sokszor aggoda­lom, nyugtalanság szállta meg szí­vüket, vajon nem tesznek-e vélet­lenül is olyat, ami valamelyik tila­lomba ütközik. Annyi ilyen tilal­muk volt, hogy már nem is tudták számontartani s így állandóan ki voltak téve annak a veszélynek, hogy valamelyiket megszegik. így az ünnepszentelés részükre való­ságos teher volt. - Mennyire más­képpen van ez mivelünk. Jézus azt tanította, hogy az ünnepnap Isten ajándéka. Isten nem azért terem­tett bennünket, hogy megtartsuk az ünnepet, hanem az ünnepet rendelte és adta nekünk, hogy erősítsen és megörvendeztessen általa. Bizonyára tudod, milyen érzés az, mikor az ember tisztavizű tóban, vagy patakban megfürdik. Új kedvvel fog hozzá a munkának, vagy ti gyermekek a játéknak, min­den derűsebbé lesz, mint azelőtt volt; a fürdés új erőt és új kedvet adott. így van ez az ünnepnappal is. Az ünnepnap, a vasárnap új erőt ad nekünk, mert ez pihenés napja. Lábad sokat futkározik egész hé­TUDOD-E? Tbdod-e hová valósiak az itt felsorolt személyek? Ha igen, kösd össze nevüket a megfelelő helységnévvel! KLEOPÁS CIRÉNE SIMON ARIMÁTIA ZÁKEUS EMMAUS JÉZUS NÁZÁRET JÓZSEF MAGDALA MÁRIA NÁZÁRET Ha kíváncsi vagy rá, hogy helyesen oldottad-e meg a feladatot, hát elárulom a megfejtést. De csak azután olvasd el, miután te is meg­próbáltál rájönni a megoldásra. Az első szám a személynevek sorában, a második pedig a földrajzi nevek sorában elfoglalt helyet jelöli: 1-3,2-1, 3-4,4-6,5-2, 6-5. * A múltkor egy betűhalmazban kellet rábukkanni földrajzi nevekre. Ezek a következők voltak: Emmaus, Galilea, Arimátia, Júdea, Betfagé, Golgota, Ciréna, Betánia, Magdala, Jerikó. ten az iskolába vezető úton és já téktéren. Vasárnap pihennie kell Isten házába mégy, van rá időd elég. Kezed sokat foglalatoskodott a hétköznapokon könyvekkel, tol­lal, kézimunka-szerszámokkal és játékokkal - most hadd pihenjen. Szent várakozással vegye elő és nyissa fel az énekeskönyvet és Bib­liát. Szemed olyan sok embert és annyi változó eseményt látott hétközben, füled sok beszédet és sok szép dallamot hallott - vasár­nap hadd pihenjen szemed a templom szent oltárán, füled meg hallgassa Isten Igéjét és az áhítatos énekeket. Az ünnepnap, a vasárnap új' kedvet is ad, mert ez a nap isten tiszteletének: az épülésnek napja. Különösen két dolog az, ami elve­szi kedvünket. Egyik, hogy nagyon gyakran cselekszünk Isten akara­tával ellenkezőt, a másik, hogy sokszor ér bennünket sikertelen­ség munkánkban. Menjünk Isten­hez mindkettővel minden napon, de különösen a vasárnapi nap csendes áhítatában. Beszéljünk ve­le minden olyan emlékéről a múlt hétnek, melyek nyugtalanítják lel­künket. Összekulcsolt kézzel vár­juk vigasztalását és segítségét. így megbocsátja, amit ellene vétet­tünk. Kezébe veszi munkánkat és kedvet ad, hogy újra kezdjünk. En­gedi, hogy megpihenjünk nagy, meleg szeretetében. Amikor a hét­fői nappal új munkahét virrad ránk, úgy érezzük, mintha meg­újultunk és felfrissültünk volna. Aki elnyerte Isten bocsánatát, az úgy érzi magát, mintha nem is vét­kezett volna ellene. Aki Istenre bízta mindennapi munkája ügyét, az úgy érzi, mintha sohasem érte volna sikertelenség. Az ilyen em­ber vidáman és erősen, bátran és szabadon fogja énekelni: „Új nap­világ derült rám, Újulva virradok, Neked Mennyei Atyám, Buzgón hálát adok. Tfestemet, telkemet Te megújíttotad, Te vidámítottad.” Joelsson G. A. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Humorzsák Válogatás hittandolgozatokban leírt csacskaságokból. Beethoven csupa hangos egyházi zenét írt, mert süket volt. * A püspöki palota kertje tele volt szépen nyírt szökőku- takkaL Mózes megtiltotta népének a bálvány húsevést. * És akkor a lovagkirály vöröskeresztes hadjáratot indí­tott. * A falvakban kisebb lakosságú hívek élnek. * Szent Margit apja IV Béla volt. Az ő idején járásokra oszlott az ország. A legismertebb járás a tatárjárás volt. Völgyben A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. És ekkor egy ember így ki­áltott a sokaságból: „Mester, kérlek tekints az én fi­amra, mert ő az én egyetlenem. Időnként valami lé­lek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt, és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyö­törte. Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Ekkor Jézus így szólt: „O hitetlen és el­fajult nemzedék, meddig leszek még veletek?...” ...a fiú apja ezt mondta: „...ha valamit lehet tel­ned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz.” Éne azonnal felkiáltott a gyerek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts hitetlensége­men!” ...Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ör­dög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisz­tátalan lélekre... ... A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy so­kan azt mondták vége van. .. .meggyógyította a gyermeket és visszaadta az ap­jának. Ekkor mindnyájan elámultak Isten nagyságán. (Márk és Lukács evangéliumából) Jön lefelé a hegyről. Ruhájáról vidáman söpöri le a fény­foszlányokat. Beszélget, de a hangulat inkább éneklésre ha­sonlít. Egyszerre észrevesz Mintha dal szakadna félbe a má­sodik versszak közepén. Mintha történet állna meg a csatta­nó előtt. Felhők futnak át arcán. Elkomorul. Egy pillanatra megáll, aztán, mint a fáradtan újra munkába siető, elindul. Köveket kerülget, virágokat lép át. A madarak nem szólnak. Az emberek elé sietnek. Ők nem látják, amit én. Ők nem látták azt a gyötrő pillanatot, amikor észrevett, érzékelt en­gem. Ők soha nem is láttak meg rajta semmit. Én igen. Tu­dom, ki ő. Istenem, ha ezek itt valaha is tudnának, érezné­nek csak feleannyit abból, amit én... Körbeveszik, kérdezge­tik, vitatkoznak. Az apa kétségbeesett, a tanítványok mentegetőznek egymásra mutogatnak, kezemben tartom őket. Már ezért a felfordulásért megérte. Péter, János, Jakab szégyenkezve állnak Nagyképűek és magabiztosak pedig csak szerencséjük volt, hogy eddig nem voltak itt. Csak ő nem kapkod. Egyszerre megérzem, hogy rám figyel Mintha megfogna, nem erősen, de érezhetően. Aztán az egész újra eltűnik, csak futó rossz érzés volt. Újra rájuk figyel velük be­szél. Az ember nem is tudja, kivel van több baja. „Ó, hitet­len és elfajult nemzedék. Meddig leszek még veletek meddig szenvedlek még titeket?” Ott állok közvetlenül előtte. Most érzem csak milyen hi­hetetlenül erős. Van benne valami kibírhatatlan keveréke a jóságnak szeretetnek kedvességnek Hirtelen menekülnöm kell. Megrémülök Pánikszerűen tör rám a bezártság. Évek évtizedek emlékei rohannak meg. Sötét körmeivel mar be­lém a múlt. Egy pillanat alatt élem át a teljes élet minden nyomorúságát, szenvedését, elveszettségét, fájdalmát. Hab­zó szájjal harapok a nyelvembe. Nyüszítenem kell, összeszo­rult torkomon nem szabadul fel az üvöltés. Elsötétült agya­mon keresztül is hallom, érzem, belém vág a hit szerelmi vallomása: „Minden lehetséges annak, ki hisz”, „Hiszek, segíts hitetlenségemen.” Felém nyújtja kezét. Rám néz. Nekem szól Minden ideg­szálával, agyának minden sejtjével koncentrál Rohanok Lejtőn rugdos lefelé, szikláról hajít le. Újabb és újabb ütések testem tele sebekkel. Csak a menekülésre tudok gondolni Váratlanul megáll Nekem is vissza kell néznem. Valami történik vele. Gyors felismerés szalad át rajta. Közben ér­zem, hogy még fog erősen. Nyakamon van a keze, de amit mond, mégis groteszk módon barátságos:- Nem. Ember, te maradj!- Mit mondasz? - jajduíok- Ismerlek tudom, ki vagy! Ember, te ne menj, rád szük­ségem van. Tüdőm a múlt sötét körmeit, az élet nyomorúsá­gát, szenvedését, elveszettségét, fájdalmát. Hallom nyüszíté­sedet. Akarom, tisztulj meg! Könnyű leszek Fölemelkedek a magasba. Szállók a ma­darakkal. Ő pedig rám néz vidáman és fáradtan, karikás szemein látom, hogy megmenekültem, hazatértem, otthon vagyok Egy nagy sötét felhőt ördögszekérként fúj el messze a szél. Sokáig látszik még szemetet, port kavaró dühe. Rend és béke marad a helyén. Karok emelnek fel, ölelnek támogatnak-Fiam.- Apám, hazaérkeztem. Atyám, hazaérkeztem. Ő pedig csak áll. Szürkén és fáradtan. Feje körül fák ár­nyai fonnak glóriát. Koczor Tamás Január hónap a nevét Janus-istentől kapta, akinek a temploma az ókori Róma „Forum Romanum”-án állt Janusnak - különös - két arca volt. Egyikkel hátra nézett, a má­sikkal előre. Két utat látott tehát. Az új év első nap­jaiban mi is őhozzá hasonlítunk. Prófétái elhívatásakor az ifjú Jeremiásnak látomá­sa volt Isten ezt kérdezte tőle: „Mit látsz, te, Jeremi­ás?” (Jeremiás 1,11). - Isten ma az elmúlt év felé for­dítja tekintetünket. így kérdi: „Mit látsz?” Látunk bizonyára kellemes emlékeket, jó napokat. Dehát olyat is látunk, ami előtt szívesen lehunynék a szemünket Voltak erkölcsi kudarcaink. Másokon se­beket ejtettünk. Istenünknek csalódást okoztunk. Amikor visszatekintő szemünk megfájdítja a lelki­ismeretünket akkor Isten előre irányítja a szemün­ket. Új évet ajándékoz nekünk. 365 napot. Sok alkal­mat a jótevésre és a mulasztások jóvátételére. Egyet pedig nagyon határozottan megláthatunk: a mennyben hosszútűrő, irgalmas Atyánk van. vés - se meg Sze - lid sze-med, Ur Jé - zus! 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tüdőm, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus! Stenbäck Lőrinc 1811-1870 (finn). PALOTAY GYULA Valaki rámtekint Szemem lehunyom, de látom megint: Valaki hosszan, csendben rámtekint. Már régen tudom, hogy nyomon követ Reggel és este, menet és jövet. Ha megállók ka messze elfutok' Bűvköréből kijutni nem tudok. Ajka nem szólít soha nevemen, Csak szemefénye ég a szívemen! Olyankor érzem, hogy most jó vagyok Elülnek bennem gondok sóhajok És nem tudom, hogy miért, vagy hogyan, Csak száll belőlem a fény boldogan. Sápadt arcokra víg mosoly derül, Szívem csak adni, adni kényszerül. Óh! Mit adhatnék Uram, én Neked? Fogadd e gyarló hálaéneket! S engedd, hogy lássam újból és megint Ur Jézus, mikor szemed rámtekint! Az Ifjúsági Bizottság tagjaiból álló négy fős csoport 1996. decem­ber 4-én bírálta el a felszerelés vásárlásra beérkezett pályázatokat. A bírálók a Hang késői megjelenése miatt a később beérkezett pályáza­tokat is figyelembe vették. Az idei év fő irányvonala már a kiírásban meghatározott „felzárkóztatás” volt. Ennek eredményeként elsősor­ban a már működő, de gyenge anyagi helyzetben levő ifjúságok kap­tak a megszokottnál nagyobb támogatást. így a 38 pályázóból 14-en kaptak támogatást. Mivel a MEVISZ által kiadott Új Ének füzetek elfogytak, ezért beszerzésüket nem támogattuk. Reménység szerint az új, egybekötött három kötet tavasszal jelenik meg. Az Ifjúsági Bizottság a megjelenéskor szeretné támogatni megvásárlásukat. Pályázó Pályázati cél Elnyert összeg „CSEVI” Csömöri Evangélikus If júság szivacs 20.000,­Csorvási Evangélikus If júság pingpong-asztal 20.000,­Csurgói Evangélikus Egyházközség gitár 20.000,­Dombóvári Evangélikus Egyházközség énekfüzetek, írószer 8.000,­Kaposvári Evangélikus Egyházközség gitár 20.000,­Mezőlaki Evangélikus Egyházközség könyvtár alapítás 20.000,­Nagycserkesz! Evangélikus Ifjúsági Közösség gitár 20.000,­Nagyszénási Evangélikus Ifjúsági Közösség pingpong-asztal és gitár 20.000,­Nagytarcsai Evangélikus Ifjúság felszerelés pótlása 10.000,­Nyírszőlősi ifjúság „PINCE” berendezése 20.000,­Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközség gitár 20.000,­Répcelak-Csánigi Evangélikus Ifjúság pingpong-asztal 15.000,­Váraljai kis ifjúság diavetítő 20.000,­Sámsonházi ifjúsági csoport gitár 17.000,­Come follow Jesus! Gyere, kövessük Jézust! Egy szép tavaszi napon lelké­szünktől váratlan, de annál inkább örömteli telefonhívást kaptam, aminek a lényege az volt, hogy le­hetősége van pár fiatalnak részt venni egy evangélikus világtalálko­zón. Ezt az óriási élményemet sze­retném elmesélni. Miután sikerült a technikai fel­tételeket egy nap alatt megoldani, számomra egy gyönyörű szép na­pon barátaim és én felszálltunk a vonatra és irány Drezda! Persze, ez így utólag természetesen hang­zik, de aki látott minket, az tudja, hogy nem így volt. Én például du­gig (elpakolva a legszükségesebb holmikkal, egy kölcsönkért turista hátizsákkal, kölcsönkért hálózsák­kal és szintén kölcsönkért szivacs­tekerccsel a hátamon, rogyadozó léptekkel, de büszkén indultam a nagy útnak. Természetesen a vo­natra szállva, az első ajtón fenna­kadtam! De sebaj, van velem két fiú is és most férfinak érezhetnék magukat és cipelhetnék egy kicsit lovagiasan az én cókmókomat is. A válasz mi volt? A nők egyenran­gúak és ezt most is élvezhetik. Tehát fel a nagy kalandra! Bu­dapesten, a Rózsák terén volt a szállásunk az Evangélikus Gimná­zium kollégiumában. Itt sok ismerőssel találkoztam. Egy ugyancsak Drezdába utazó lánnyal voltam egy szobában. Hajnalban indultunk a találkozó helyére, ahol szintén sok ismerőst köszönthet­tem. Elkezdődött a hosszú utazás. Szlovákia, Csehország, Németor­szág. Prágában tartottunk egy kis pihenőt, amit arra használtunk fel, hogy egy kicsit sétáljunk a szép vá­rosban. Drezdába, a régóta várt város­ba, 19.00-kor érkeztünk meg. A nagy örömünk kicsit alább szállt, mikor megpillantottuk a hatalmas tömeget. Bármerre néztünk, min­denhol fiatalokat láttunk. Az egész város fel volt bolydítva. Lelkesedé­sünk kezdett elhagyni minket, amikor kiderült: nem vagyunk re­gisztrálva, nem kapunk belépőt, nem kapunk ingyenes utazást, nincs szállás, nincs ennivaló, nincs ajándéktáska, fagyi. Ennek ellenére páran elmen­tünk a megnyitóra a sportcsarnok­ba. A program áhítattal kezdődött és mikor az imádság után felemel­tem a fejem és körülnéztem, hirte­len nagyon megdöbbentem. Ren­geteg embert láttam imádkozni és mint később kiderült, 35 000 fiatal és idősebb evangélikus volt itt raj­tunk kívül. Különös és feledhetet­len érzés volt azt tudni, hogy raj­tam kívül még hány fiatal és kevés­bé fiatal gondolkodik hasonlókép­pen és keresi az utat Jézus felé. A több ezer ember együtt énekelt, imádkozott és ünnepelt! Az istentisztelet végén németül és angolul elmondták a találkozó fő programjait és a helyeket, ahol majd ezeket tartani fogják. Kap­tunk erről ismertetőt is, amiben csodálkozva láttuk, milyen gazdag programkínálatból lehet válogatni. A városban egyidőben több helyen több összejövetelt, műsort is szer­veztek. Miközben csodálkoztunk, nem vettük észre, hogy eltűnt a bu­szunk. Mit volt mit tenni, mi addig egy szobor tövében fagyoskod- tunk, míg a rendőrség keresgélte. A mirelitté válás közben óriási nyelvi sikerek értek minket. Hur­rá! Végre kaptunk szállást. Ami­nek már nem annyira örültünk, hogy a várostól 35 km-re. Az éjjeli menedékhelyünk sem volt sokkal melegebb. Lefekvés szardíniaként, természetesen a föl­dön. Szörnyű! A nap úgy indult, hogy nem kap­tunk reggelit. Mivel mindenkinek elfogyott a hazai elemózsiás cso­magjából minden, ezért elintézték nekünk, hogy megtízóraizzunk az egyik sátorban. Utána sikerült a regisztrációt elintézni és kaptunk részvételi kártyát, ami több ked­vezményre jogosított, például ez­zel ingyen utazhattunk, a progra­mokon részt vehettünk, bárhová beléphettünk és költőpénznek ad­tak mellé 100 márkát. Második éjszakánk már szuper volt, 7-en voltunk egy szobában és csak 25 km-re a várostól. Harmadik napunk szintén kelle­mesen indult: finom reggelit ehet­tünk. Valahogy be kellene jutni a városba! Busszal, S-bahnnal be­utaztunk és megnéztük a Zwin­gen, a gyönyörű kastélyt. Majd vá­rosnézés következett. A délutáni program a külföldieknek volt meg­szervezve, ami ismerkedési lehetőséget nyújtott mindenkinek. Később megnéztünk egy fesztivált az Elba partján. Visszatérve a vá­ros felé, a buszon utazott egy né­met-magyar fiú, akivel jól elbeszél­gettünk, hisz nem volt nyelvi ne­hézség közöttünk. Később lesétál­tunk a Fő utcára. A hozzátartozók megnyugtatására 1 márkáért tele­fonáltam haza, hogy kissé fárad­tan, de jól érezzük magunkat. Másnap bőséges reggelit kap­tunk, majd busz, S-bahn. Újabb ér­dekes program az egyik Hallével szembeni téren: különböző ügyes­ségi feladatokat kellene megolda­nunk. így gólyalábazás közben is­merkedtem meg egy kómásokkal foglalkozó orvossal, aki sok érde­kességet mesélt munkájáról. Lassan letelt rövid itt-tartózko- dásunk és valami emléket is sze­rettem volna hazavinni, ezért egy nagy áruházba mentünk, ahol fi­nom német csokikat vásároltam. A szállásra való visszaütünk elke- serítően történt: a pályaudvaron nem jött a vonat, mint később ki­derült, ünnepi menetrend volt. Órákig vártunk és szép lassan csat­lakoztak hozzánk mások is: öku­menikus csoporttá váltunk. Jól el­beszélgettünk, csak egy baj volt, hogy az idő múlásával majdnem szoborcsoporttá dermedtünk a hidegtől. Végül hajnali 1.00-kor jött értünk a saját buszunk, így már 3 körül le is feküdhettünk • Utolsó reggelivel felszerelkezve, nagyon nehezen, de elindultunk haza! Hosszú, fárasztó buszozás után végre Budapestre értünk, so­káig búcsúzkodtunk. Szintén a Ró­zsák terén volt a szállásunk és az ismerősöknek még órákig mesél­tem élményeinkről. Másnap vonattal hármasban vágtunk neki a hátralévő kilométe­reknek. Hazaérkeztünk! Csodálatos és felejthetetlen él­ményeket szereztünk és azt hi­szem, ezt a lehetőséget, hogy Ma­gyarországról ez a kis csoport ki­utazhatott, egyházunk budapesti szervezőinek köszönhettük, és ter­mészetesen lelkészünknek, aki ezt nekünk felajánlotta és buzdított, segített minket a problémánk megoldásában. Dubovay Angelika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents