Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-02-23 / 8. szám

Evangélikus Élet 1997. február 23. A DIAKONISSZÁKRÓL „SZERETET ÉS TÁMOGATÁS ’96” Múlt év novemberében a miniszterelnök a törté­nelmi egyházak vezetőivel közös felhívásban kérte a karitatív szervezeteket, a gazdálkodó szervezeteket és az egész lakosságot, hogy a hazánkban legjobban rá­szoruló családoknak a karácsonyi ünnepek alkalmá­ból adjanak segítséget. Az akció lezárása alkalmából sajtótájékoztatón szá­moltak be. A lezárás napjáig az OTP-számlára 45 191 478,- Ft érkezett be 949 adományozótól (785 természetes személy és 164 jogi személy). Előbbiektől általában 100-2000 Ft, utóbbiaktól 5000-2 000 000,- Ft értékű adomány érkezett. Több mint 32 000 csomagot küldtek ki, kézbesítet­tek a leginkább rászorultaknak. A segítség természet­beni és nem pénzbeli volt. A fennmaradó összegből két csoportnak juttattak 4-4 milliót: a budapesti haj­léktalanoknak és a 10-nél több gyermekes családok­nak. A tájékoztatólés során elhangzott, hogy nagy kö­szönet illeti a több ezer önkéntest, akik egészen az ünnepek küszöbéig buzgón látták el feladatukat (Vö­röskereszt, egyházi szeretetszolgálatok, karitatív szer­vek önkéntesei). Máskor hasonló akciót korábban kell meghirdetni, mert a viszonylagos „kevésnek” az is oka volt, hogy későn kezdték a szervezést. X MOZAIKOK PRÉDIKÁCIÓKBÓL Ha nem tudunk imádkozni. „Kérjetek, és adatik” (Lk 11,9) 1936. október 5-én Karl Barth, az akkor már világhírű, bázeli teo­lógiai professzor nagyszámú hallgatóság előtt tartott előadást a kolozsvári református teológiai fakultás dísztermében. Barth Károly - magyar kereszt­névvel szoktak róla szólni, annyira közismertté vált nálunk - előadása után alkalmat adott a jelenlevőknek, hogy kérdéseket intézzenek hozzá. Több mint 80 kérdés futott be. A kezemben tartott kis füzet a kérdések-feleletek egynegyedét tartalmazza. Ezeket M. Nagy Ottó kolozsvári teológiai magán­tanár fordította. Az egyik kérdést és feleletet olyannak találtam, hogy rova­tunkban közöljem. Egy ilyen válasz is lehet prédikáció. A cím, amit föléje ír­tam, a kérdésből, az igehely a válaszból való. Ez a mozaik Barth Károly egész teológiájára jellemző: az emberről a hangsúly Istenre kerül. A diakonisszák a háború előtti években jelentős szolgálatot vé­geztek egyházunkban. Kérdés, * hogy a jövő tervezésénél mennyire lehet számítani tevékenységükre, hiszen az utánpótlás hiánya a dia­konissza anyaházakat Európa- szerte kihalással fenyegeti. Választ keresve erre a kérdésre, vissza kell tekintenünk a múltba és minde­nekelőtt a Szentíráshoz kell for­dulnunk. Mit mond a Szentírás a diako­nissza hivatásról? Az egyetlen Fébétől (Róm 16,1-2) eltekintve, valóban keveset, de ótestamentu- i L mi és újtestamentumi igehelyek említik a nők szolgálatát. Péld 31,20-ban például ezt olvassuk: (a » derék asszony) tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét kinyújtja a ■ szegények felé. Máté evangélista a passiótörténetben kiemeli, hogy a kereszt körül sok asszony volt, akik Jézust követték és neki szol­gáltak (Mt 27,55). Bibliai értelemben a szolgálat mindig Jézus Krisztushoz kötött, aki előbb szolgált nekünk, életét adva értünk a kereszten. Jézus váltsághalála teszi lehetővé és ala­pozza meg szolgálatunkat (lKor 3,11). Mai gondolkodásunkban és magatartásunkban a szolgálat hát­térbe szorult és első helyre a meg­szolgált bér került. Természetes, I hogy „méltó a munkás a maga béré­re" (Lk 10,7), csakhogy ez nem le­het a szolgálat mércéje. Az Újtestamentum szerint Jézus női tanítványait is a szolgálat és az aktivitás jellemezte. Gondolha­tunk a joppei adakozó varrónőre, Tabitára (ApCsel 9,36, 39), Lídia kereskedőasszonyra (ApCsel 16,14), vagy á már említett Fébére, akiről Pál ezt írta: ,„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: fo­gadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokak­nak lett pártfogója, nekem magam­nak is (Róm 16,1-2). - A húsvéti I örömhír először asszonyok ajkán szólalt meg (Mt 28,8), akik később a tanítványokkal együtt vettek részt a jeruzsálemi imaközösség­ben (ApCsel 1,14). * A diakonissza szolgálat kialaku­lása valószínűleg az első diakónu­sok megválasztásával kapcsolatos (ApCsel 6). Az akkori szigorú er­kölcsi szokások szerint ugyanis a férfi diakónusok nem szolgálhat­I tak nők között. Theodor Fliedner (1800-1864) lelkész, az első diako­nissza anyaíház megalapítója sze­rint az első században diako­nisszák végezték a szegények gon­dozását a gyülekezetek női tagjai között. Később újabb feladatokat is kaptak: a megtért leányokat és asszonyokat tanították, szolgáltak keresztelésük alkalmával és az is­tentiszteleteken gondoskodtak a rend fenntartásáról a női résztve­vők között. Az első 3 évszázad egyháztörté­nete alig említi meg a diakonisszá­kat. Plinius a császárhoz írt levelé­ben két diakonisszát említ, akiket (104-111) megkínoztak. 400 körül Konstantinápolyban már jelentős volt a diakonisszák szolgálata. Chrysostomus (347-407) idejében Olympias, egy előkelő asszony 40 diakonisszával, özvegyasszonnyal és hajadonnal állt a gyülekezet szolgálatában. 200 évvel később, Mauritius kelet-római császár (539-602) uralkodása alatt Cyriacos patriarcha diakonissza nővére tiszteletére templomot építtetett, amit „diakonissza temp­lominak neveztek. A reformáció idejében újra je­lentkezett a diakonissza szolgálat megújításának, helyreállításának igénye. A szegények, betegek gon­dozásának megszervezésére azon­ban Luther nem vállalkozott, mert úgy látta, hogy nincsenek olyanok, akik ebben a szolgálatban helyt tudnának állni. A következő 3 év­században szórványos és egyéni kezdeményezésektől eltekintve nem történt lényeges előrehaladás a szeretetszolgálat megszervezésé­ben. A19. század elején lelki ébredés indult el az evangélikus egyház­ban. Karl von Stein (1757-1831) és Amalie Sieveking (1794-1859) a katolikus irgalmas nővérek példá­ját követve, szerettek volna valami hasonlót megvalósítani. Franz Heinrich Härter (1797-1874) lel­kész Strasbourgban diakonissza anyaházat akart alapítani, hogy a városi kórházban az evangélikus betegeket evangélikus diakonisz- szák ápolhassák. Szándéka azon­ban meghiúsult, mert nem találtak megfelelő vezetőket, akik a szolgá­lat felelős irányítói lehettek volna. Theodor Fliedner (1800-1864) kaiserswerthi lelkipásztor 1836. május 30-án megalapította a Rajna-Westfáliai Diakóniai Egye­sületet. Néhány hónap múlva meg­nyílt Kaiserswerthben az első dia­konissza intézmény, majd 1839. október 3-án felavatták az első 3 diakonisszát. Fliedner szerint ez­zel újra elindult az óegyházi diako­nissza-szolgálat. A kaiserswerthi anyaházat az egyszerűség jelle­mezte. Fliedner a diakonisszákat Krisztus cselédlányainak nevezte. Az anyaház nem a kolostori szem­lélődésnek, hanem a munkának a helye volt. Ezt a munkát pedig az imádság hordozta s erőt hozzá Is­ten igéjéből kaptak. Az első diakonisszák felavatása­kor Fliedner a diakonissza hivatást így jellemezte: A diakonissza az Űr Jézusnak, a segítségre szoru­lóknak és diakonissza testvéreinek szolgálóleánya. Fliedner a kaiserswerthi diako­nissza anyaház alapításával a diakónia történetében új szakaszt indított el. Az európai országok­ban egymás után alakultak meg a diakonissza közösségek. * Hogyan folytatódhat ma a dia­konisszák szolgálata? Nagyon jól tudjuk, hogy csak az igazi evangé­liumi lelkiség biztosíthatja az egészséges, erőteljes szolgáló éle­tet. Ezért a mindennapi imádság feladata és tárgya, hogy a diako­nissza közösségek életét is ez has­sa át. Emellett azonban a forma, a külső keret sem elhanyagolható. A diakonissza élethivatással és szolgálattal kapcsolatban már sok helyen bevonják a vitorlákat. Bizo­nyos értelemben a változó külső körülmények kényszeríthetnek ugyan erre, de nagy hiba volna, ha a korszellem előtt aj tót-kaput tár­va remélnénk, hogy ezzel a szolgá­latot vonzóbbá tehetjük. Ha az alap bizonytalan, elvész a tarta­lom. Az alap pedig Jézus Krisztus. A diakonissza élethivatás megha­tározása Jézus Krisztus hívása az irgalmas szeretet szolgálatára kö­zös hitben és közös életfolytatás­ban. Adolf Grau diakóniai és belmissziói referens 1991-ben tartott előadása nyo­mán közli Madocsai Miklós * BOLDOGOK AZ IRGALMASOK A Fébé Diakonissza Egyesület 18. életévüket betöltött nőtestvérek je­lentkezését várja, akik életüket Krisz­tus követésében az irgalmasság szol­gálatára szentelik. A jelentkezők ké­pességüknek és végzettségüknek meg­felelő iskolában tanulhatnak tovább, illetve vállalhatnak munkát. Térítés ellenében megfelelő ellátást, szállást biztosítunk számukra a Bp. Maros utcái „Reménység otthonunk”-ban, ahol rendszeres szolgálatunk lelki életük elmélyülését, hitbeli, egyházi ismereteik gyarapítását segíti. Érdeklődni lehet Madocsai Mik­lós lelkész címén: Bp. 1015 Ostrom u. 15. Tel.: 201-7210. Mit tegyen az az ember, aki érzi, tapasztalja, hogy nem tud imád­kozni? Általánosságban válaszol­va, erre vonatkozólag csak ezt mondhatom: Önök kérdezik tő­lem, mit kell tennünk, ha nem va­gyunk képesek imádkozni. Hadd kérdezzem meg önöket: Ugyan ki tud imádkozni? Van-e ember, aki elmondhatja: én tudok imádkoz­ni? Félek, hogy az az ember, aki ezt ki akarná mondani, a valóság­ban éppen nem tud imádkozni. Vi­szont talán annak, aki panaszko­dik, hogy nem tud imádkozni, oda lehetne kiáltani: Éppen így állasz egészen közel ahhoz, hogy valóban imádkozzál! A valódi imádkozás olyasmi, amit mi nem tudunk csi­nálni, hanem ami történik, kétség­telenül rajtunk keresztül történik, de nem egy képesség alapján, ha­nem annak alapján, hogy Isten bennünket az ő gyermekeivé foga­dott. Ennek az elfogadottságnak alapján való kiáltás is túlesik a mi képességünkön. Nem, mi erre nem vagyunk képesek. A Biblia azon­ban azt parancsolja nekünk: Kérje­tek! És te talán ott állasz és csak Szeretettel kérjük azokat a ke­resztyéneket, akik Jézus Krisztus imádságának - „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21) - kérése teljesülését különösen szívükön vi­selik, támogassák személyi jövede­lemadójuk 1%-ával a keresztyének és egyházak közeledését, együtt­működését és egységét munkáló Ökumenikus Ihnulmányi Közpon­tot, adószáma: 18008223-1-43. Az Ige szavaival mondunk előre is hálás köszönetét a segítségért: panaszosan tudod ismételni: nem tudok! Legyen szemed előtt a mi Urunk Jézus Krisztus, aki a ke­reszten érettünk is imádkozott. Számodra semmi más nem ma­rad, mint az ő kegyelmét elfogad­ni. Ha te igent mondasz Isten ke­gyelmére, akkor engedelmes­kedsz annak a parancsnak, akkor imádkozol. Ez a kis sóhajtás, ami­vel mi Istenhez szólunk: Ó, igen! ez az imádság, és minden imádsá­gok forrása! Ott van benne az egész Miatyánk és minden Miserere és Gloria, amit az egy­ház valaha imádkozott. Ebben a kis sóhajban benne rejlik minden, és mindennek ismételten ezzé a kis sóhajjá kell lennie. Nincs az imádkozásnak semmiféle művé­szete, csak az Isten gyermekeinek egyszerű szabadsága van benne. Hogy élj ezzel a szabadsággal, ez az, amit tenned kell, ha nem tudsz imádkozni. „a jókedvű adakozót szereti az Is­ten” (2Kor 9,7) * A Szentírás Szövetség, mely a Biblia széles körű megismerteté­sén, bibliaolvasó könyvek kiadá­sán, nyári táborok szervezésén fá­radozik, szolgálatához szívesen fo­gadja a segítséget, a ’96-os adó 1%-át. Címe: 1091 Budapest, Kál­vin tér 8. Adószáma: 18057124-2-43. PALYAZAT Az Országos Presbitérium határozata alapján az Evangélikus Sajtóosztály pályázatot hirdet a nyolcosztályos gimnázium vala­mennyi évfolyamának hittankönyvei megírására. Az elfogadott tanterv tananyagi felosztása a következő: 1. osztály Bibliaismeret: Újszövetség 2. osztály Bibliaismeret: Ószövetség 3. osztály „Fénylenek, mint a csillagok” A keresztyénség nagyjai 4. osztály Hit és élet 5. osztály A Názáreti Jézus, akit Krisztusnak vallunk 6. osztály Az élet könyve (A Biblia mint könyv) 7. osztály Egyháztörténet 8. osztály Vallás és erkölcstan (etika, dogmatika és vallás­történet egy összefüggésben) A kidolgozott tantervek megkaphatok az Országos Irodában Marton Tamásnál. Pályázati dfiak: I. díj 30 000,-Ft H. díj 20 000,-Ft III. dy 10 000,-Ft Pályázati határidő: 1997. december 31. A kéziratokat két példányban, jeligével kérjük az Evangélikus Sajtóosztály címére beküldeni (1085 Budapest, Üllői út 24.). Budapest, 1997. február 1. EVANGÉLIKUS SAJTÓOSZTÁLY A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület iskola- és pedagógustörténeti pályázatának eredménye I. helyezett Székely Gábor (Kecskeméti Református Gimnázium) (Biró Lajosról írott dolgozatával) (35 000 Ft) II. helyezett Sarkady Orsolya (Soproni Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) (A Soproni Evangélikus Líceum a XVIII. században) (20 000 Ft) III. helyezett Orosz Nóra Natália (Kecskeméti Református Gimnázium) (A kecskeméti Református Kollégium története) (12 500 Ft) Közli: Veöreös Imre Személyi jövedelemadó 1%-a Geduly Henrik, Nyíregyháza első püspöke I I Í Hatvan évvel ezelőtt -1937. február 18-án - halt meg Geduly Henrik, a tiszai evangélikus egyházkerület püs­pöke, akinek megválasztásával Nyíregyháza püspöki székhely lett. 46 éven át volt a gyülekezet lelkésze. Bécsben 1866. október 24-én született ároni család­ból. Ősei között a reformáció koráig visszamenően talál­kozunk evangélikus lelkészekkel. A gimnáziumot a lo­sonci állami gimnáziumban kezdte és a Selmecbányái evangélikus líceumban fejezte be. A teológiát Pozsony­ban végezte, ahol már harmadéves korában az ifjúság vezére volt és szerkesztette a Gondolat című lapot. Külföldi tanulmányútra készült Haliéba, amikor a zó­lyomi gyülekezet hívta meg segédlelkésznek 1889-ben. Két év múlva - 1891-ben - került Nyíregyházára káplán­Í nak és az Evangélikus Gimnáziumba hitoktatónak. Öt éven keresztül tanította az evangélikus és református h diákokat hittanra. Tevékenyen vett részt Nyíregyháza irodalmi, kulturális és társadalmi életében. A millenium évében - 1896-ban - felkérésre megírta „Nyíregyháza az ezredik évben” című monográfiáját, amelyben a város történetét írta meg. Még ebben az év­ben megválasztotta lelkészének a nyíregyházi gyülekezet. Előbb esperességi, majd 1906-ban egyházkerületi főjegy­Í ző lett, ami akkor egyben a püspök hefyettességének fe­lelt meg. Ze len ka Pál miskolci lelkész, a tiszai egyházke­rület püspöke 1910-ben meghalt, és utódául Geduly Henriket választották meg. Beiktatása Nyíregyházán S 1911. május 16-án történt. A tiszai evangélikus egyházkerület ekkor már 300 éve állott fenn. Az első világháború befejezéséig az Árvától Brassóig terjedő hatalmas egyházkerülethez 10 egyház­megye tartozott, amelyben 2 főiskola, 6 főgimnázium, 1 tanítóképző és 6 polgári iskola működött. A tragikus trianoni békeszerződés után ez a hatalmas egyházkerü­let elvesztette egy főiskoláját, az eperjesi teológiát, 5 kö­zép- és mind a 6 polgári iskoláját. Geduly Henrik az egy­kori eperjesi jogakadémiának Miskolcon tudott állandó otthont és létalapot biztosítani és ugyanide hozta Eper­jesről a tanítóképző intézetet, amely az ő szívós és lanka­datlan utánajárása folytán kapott új épületet, intemá- tust és tornatermet. Geduly Henrik iskolaszeretetének legfényesebb alko­tása, a reformáció 400. évfordulójára - 1917-ben - az ő kezdeményezésére alapított nyíregyházi evangélikus le­ánygimnázium, amely nagynevű alapítójának nevét örö­kítette meg az iskola hivatalos elnevezésében. 1929-ben a pécsi-soproni hittudományi kar díszdok­torátussal ismerte el irodalmi tevékenységét. Választmá­nyi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság­nak Az 1934 és 1937 között lezajlott zsinat rangidős püspökelnöke volt. 1936-ban a nyíregyházi evangélikus gyülekezetnek há­rom örömünnepe volt. Ekkor ünnepeltük a ma már mű­emléknek nyilvánított templomunk felépítésének 150. évfordulóját. Kossuth Gimnáziumunkban 75 éve folyt a gimnáziumi oktatás. Geduly Henrik püspök ekkor ünnepelte püspöki beik­tatásának 25. évét. Ekkor kapott templomunk új külsőt nemesvakolatból. Iskoláink és közintézményeink is megújultak. Geduly Henrik püspök felavatta a Kossuth Gimnázium új zászlaját, amelyen Kossuth Lajos képe alatt a híres mondása áll: „Az egység erő.” Ez a zászló ma is megvan és a gimnázium dísztermében látható. Az első zászló az első világháborút követő ro­mán megszállás alatt elveszett. Elemi iskolánkban olyan füzeteket használtunk amelyeket a Luther Házban működő diakonisszák bolt­jában vásároltunk amelyek fedőlapján a templomunk és a központi elemi iskolánk között a Luther Ház volt látható, amelynek földszintjén működött a tiszai evatv- gélikus egyházkerület püspöki hivatala. 1937. február 18-án halt meg Geduly Henrik püspök Ravatalát a központi evangélikus elemi iskola díszter­mében állították fel. Én, mint kiscserkész, ravatalánál őrt álltam. Sírja a nyíregyházi Északi temető ravatalozója mögött van közvetlenül Emlékművén mellszobra látható és egy ige János Jelené­sek könyve 3. rész 12. verse: „Aki győz, oszlop­pá teszem az én Istenem templomá­ban. ” Utóda, Túróczy Zoltán, jánosi lelkületű főpász­torként jellemezte. A nyíregyházi evangélikusok Geduly Henrik püspök születésének 130., halálának 60. és az általa alapított le­ánygimnázium 80. évfordulóját ünnepük Dr. Reményi Mihály In memóriám Előszörmint tanár a tanítványt,ismertem meg Kállai Erzsébetet, a Budapesti Evangéli­kus Leánygimnáziumban. Feltűnt a növendékek közt a kis kamaszlány átlagból messze kiemelkedő tudásvágya, érdeklődése a humán tárgyak elsősorban a nyelvek és a történelem iránt. Kivételes nyelvtehetség volt - a latin órákon rövidesen latin párbeszédet folytatott tanárával. De a többi, kötelező vagy ajánlott nyelveket is játszva sa­játította el. Tehetsége nem kápráztatta el, társai közt sze­rénységével, közvetlenségével tűnt ki. Minden diákmeg­mozdulásban tevékenyen részt vett, társai szerették be­csülték Adottságai a tanári pályára irányították Az egyete­men elvégezve a latin-történelem szakot, visszakerült az Evangélikus Leánygimnáziumba, ezúttal már mint kollégánk. Tudásával, derűs optimizmusá­val, alkalmazkodó képességével gyorsan beilleszkedett a tantestület munkájába. Osztályt is kapott, amelynek két évig volt főnöke. Nyíltszívű, segítőkész, minden munká­ban részt vállaló természetével megnyerte tanítványai bi­zalmát, szeretetét. Játszott velük kirándult, színdarabot rendezett. Ha kellett, szerepet is tanult egy megbetegedett leányka helyett. Sajnos, tanári pályája egy szerencsétlen fordulat miatt két év után megszakadt. A Rákosi-korszak embertelen viszonyai közt éltünk akkor. Erzsikét, mivel disszidálást tervező bátyját nem jelentette fel, hosszú hónapokra in­ternálták. Ezzel a priusszal többé pedagógus nem lehe­tett. Volt latin tanárja segítségével az Országos Levéltár­ban kapott egyelőre fizikai munkát. A Gondviselés cso­dálatos intézkedése, hogy életének ebben a sötét idősza­kában támaszt adott mellé dr. Muzsnai László lelkész személyében. Egy életre szóló szövetséget kötöt­tek boldog házasságban négy tehetséges gyermeket ne­veltek fel. Erzsiké nyugdíjazásáig az Országos Levéltár munkatársa maradt, később, mikor tehetségére fény de­rült és a politikai viszonyok is enyhültek tudásának megfelelő munkakörben. A latin oklevelek feldolgozásá­val foglalkozott. Mint mondták meg tudta fejteni a leg- kopottabb, elmosódottabb szövegeket is. Mint nyugdíjas, hű maradt az evangélikus iskolaügyhöz is: a Fasori Gimnáziumban vállalt egy ideig angol órákat. Tanítványomból tehát tanártársam lett, végül pedig igaz barátom. Különö­sen, mikor a 80-as években végzetes baleset ért, állt mel­lettem áldozatos szeretettel, többi, Deák téri volt tanítvá­nyommal együtt. Tudott és akart szolgálni mély hitével, őszinte, egyenes leikével, példamutató optimizmusával. Tragikus hirtelenséggel halt meg munkába menet, 1996 novemberében. Szerettei, barátai életében fájdal­mas hiányt jelent távozása. De vigasztaló tudni, hogy mint családanya és mint tudós ember, teljes életet élt. „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság! ” (Péld 4,18) Dr. Győiy Aranka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents