Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-12-28 / 52. szám
Egy zsenge rózsatőről (157. Eberhard von Dünheim speieri püspök 1599-ben Kölnben énekeskönyvet nyomtatott püspöksége részére. Ebben jelent meg első ízben énekünk szövege és dallama. Eredetileg 23 versszakos Mária- ének volt. Érdemes belegondolni a régi evangélikusok éneklő kedvébe. Egy ilyen hosszú (23 versszakos) éneket is végig énekeltek. Világos, hogy örömöt találtak abban, hogy együtt énekelnek Karácsony üzenetéről és így is erősödik a hitük. Tfegyünk meg mindent azért, hogy ma is valóban éneklő egyházzá legyen Egyházunk. Énekünk tartalmazta az angyali üdvözletét, Mária és Erzsébet találkozását, Krisztus születését, pásztorok és bölcsek Krisztusimádását. Az ének szövege Ézsai- ás ll:l-re támaszkodik: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. ” A Mária- énekekben szívesen hasonlították Máriát egy rózsához. Énekek Éneke 2:l-2-re is emlékeztet a szöveg: „Én Sáronnak rózsája vagyok... ” Dante Divina Commediájában is Mária „a rózsa, akiben az Ige testté lett. ” A katolikus énekes könyvben való megjelenése után egy híres evangélikus kórusműben is megtaláljuk ezt az éneket: Praetorius 1609-ben megjelent kötetében, melynek címe: „Musae Sioniae”. Figyelmet érdemel, hogy Praetorius a költeményt két versszakra rövidíti, és a második versben Mária helyett a Megváltót dicsőíti. Karácsony 1997 Jászolban született „Most karácsony lesz, karácsony lesz, Az apró, piszkos vakkantó dühök És apró, vigyorgó perverzitások Itt is, ott is belehalkulnak egy percre A színes gyertyák lángjával melengető És ezüstpapírok kétnapos fényével ragyogó Szeretet ünnepébe: Ez az egész. ” (Bálint György: Karácsony előtti vers) Most karácsony van, karácsony. És értelem nélküli vak dühök és gyűlöletek híre jön a félelembe zárt kontinensek felől. Primitív, állati sorsban élő emberek kezében öldöklő fegyverek állnak készenlétben a rettegés óráit, napjait vagy hónapjait átélő kiszolgáltatott ártatlanok között. És az „okosabb, fejlettebb” országok egyre gyártják az emberpusztító, újabb „csodákat”. Most karácsony van, karácsony. És a születés szent helyén kövek repülnek fiatal, éretlen gyermekek kezéből, sebezni vágyó akarattal, és a kövek visszhangra találnak a feléjük irányzott golyók záporában. Az óceánok által elhatárolt földrészeket összefogja az ég boltozata és a fenyegetett, éhező tömegek jaja, Lázas gyermekszemek néznek riadtan a rémült világba. És a segíteni akaró jókat gúzsba köti a gonosz. „Most karácsony lesz, karácsony lesz, Püffednek a megrakott, ezer színben rikító Kirakatok mindenfelé, szemtelenül vihognak A sarki hordárra és az utcaseprőre És a vánszorgó és loholó sok-sok kopott életre. ” (Bálint György: Karácsony előtti vers) Most karácsony van, karácsony. És „sok-sok kopott élet” vánszorog nálunk is, városainkban és falvaink- ban. És sok gyermeknek nem lesz karácsonyfája, és sok öregnek, betegnek és hontalannak nem ég majd a gyertya lángja. Mert nincs gyertya, amit meggyújthatnának. És nincs szaloncukor, amit felaggatnának a csak vágyaikban létező fenyőágakra. És sokaknak lakása sincs. Most karácsony van, karácsony. Szegények ünnepe. Mert jászolban született a Megváltó is. Rongyokba burkolt testét állati lehelet melege éltette. Jászolban született, szegényen, hogy átérezze a nyomorúság lélek felé irányító, szere- tetet igénylő, sóvárgó kiszolgáltatottságát. Most karácsony van, karácsony. A palotákban égig érő fenyőfák és káprázatos ajándékok köszöntik a szeretet nagy ünnepét. Szívvel és hittel talán. Vagy anélkül, csak „a színes gyertyák és ezüstpapírok kétnapos fényét” kölcsönözve, hogy aztán újra kezdődhessen a hajsza a kincsek után, fel nem fogva azt az emberi sorsrendelést, hogy magával a sírba csak romlandó testét viheti a halandó. És nem gondolva arra, hogy az ő pompájuk és a tömegek nyomorúsága valahol összefügg. Most karácsony van, karácsony. Megszületett a szeretet királya. Aki Úr minden gazdagság és minden szegénység felett. Úr a szíveink felett. Úr a hiteink felett. Reményeinket 0 támogatja. A lelkeinket 0 fordítja mások felé. A karok O általa nyúlnak ki ölelésre. Ő általa leszünk nemesebbek. Most karácsony van, karácsony. Jöjj közénk, Szeretet királya! Enyhítsd gyászainkat! Segíts bajainkban! Sokszorozd meg örömeinket! Adj jóságot nekünk és hitet! Adj erőt megmaradnunk magunknak! Embernek! „Jézuska, Isten báránykája! Csinálj, csinálj csodát nekünk, Az égből dobd le a kicifráit sok csalfa csillagot! Csillag legyen kéklő szemecskéd, szíved szórjon ránk illatot S az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk! (Mécs László: Karácsony, 1921) Áldott karácsonyt! Lenhardtné Bertalan Emma Karácsonykor már szól a harang a győri evangélikusoknak! Örömünnep volt a Győr-Ná- dorvárosi Evangélikus Gyülekezetben. Isten hatalmasan munkálkodott a szívekben. A hívek áldozatvállalásával 5 hónap szervezői munka után a Győr-Nádorvárosi Újtemplom tornyában már ott van az 535 kg-os bronzharang „Reformáció harangja” és „Erős vár a mi Istenünk” felirattal. A felavatást 1997. október 31-én du. 3 órakor D. Szebik Imre püspök úr végezte zsúfolásig megtelt templomban. A reformáció 480 éves évfordulóján megszólalt a győri evangélikusok első harangja. Karácsony szenteste már harangszó hívogatja a híveket. Molnár Rudolfné Madár Vilma ének) Praetorius evangélikus egyházunk egyik legnagyobb zeneszerzője. Tfcológiát is tanult. Könyvet írt a korabeli hangszerekről, így a régi orgonákról is. Minden művét az evangélikus istentisztelet számára írta. Minden művének alapja a gyülekezeti ének, az evangélikus korái. Korálfeldolgozásait a hangszerek gyakori szerepeltetése jellemzi. Gáncs Aladár ' JÖJJ SZÍVEMBE, ÉGI BÉKESSÉG, ŰZD EL ÉJJELÉT... Tüdőm, hogy velem van baj. Nem, nem is hibáztatok mást. Pedig egyszerűbb lenne. Jólesne, igen, megkönnyítené, ha más vállára tehetném a magam megunt terhét. Enyhítené a kínt, ha rámutathatnék valaki másra, mint önnön bűneim, áradó indulataim, bukott harcaim okozójára, békétlenségem forrására. Va- lakire, aki hibás, aki vétkesebb, mint én, s míg elítél, vagy felment, ő, a felelős, meg is ajándékoz a makulátlanság illúziójával. De nem teszem. Nem akarok önmagámnak hazudni. A feloldozás szava korai még: hamisan csengene. Inkább vállalom a harcot, a kudarc kockázatát. Hiszen vesztenivalója itt csak a megfutamodónak van. A szembenéző egy csatát már megnyert. A legkeményebb ellenféllel: a mentséget kereső, örök emberi reflexszel. Van egy mondat, ami ilyenkor vigasztal: Jézus köszöntése. „Békesség néktek!” (Lk 24,36) Sokáig tartott, amíg megértettem, miért hangzik el, a Visszatérő miért ezt adja útravalóul. Mikor híjával vagyunk oly sok mindennek, s amit birtokolunk, hamis sáfárként azt is de sokszor eltékozol- juk. Vágyaink és lehetőségeink egyenlőtlen versenyében csak második helyen futhatunk be, ha egyáltalán bírjuk végig a vágtát, szívvel, lélekkel, elakadó lélegzettel. S a célszalag addigra már mindig át van szakítva. Földren- géses vidéken járunk, sorsunk aláaknázott talaján minden léÍ )és veszélyessé válhat, életveszé- yessé. Irányt tévesztettünk, nemtörődöm utazó módjára rossz térképpel a kezünkben bóklászunk, harctéren keresünk békét, makacsul. Csak rátalálnánk végre, s betöltene az Isten békessége, hogy rálelhessünk magunkra is, hogy a gyermek tiszta szemével csodálkozhassunk rá a szépre, hogy az ajkunk hálára nyíljon, ne panaszra, s hogy áldjuk az Istent azért, hogy képmásai lehetünk. Az Űr békessége nem fegyverszünet, a megbékélés nem a háború hiánya, a kapituláció pedig nem keserves kényszer; az új szövetség hajnala. Tüdőm, hogy nincs nagy baj. Nem rajtam múlott: én mindent elrontottam. De múlt és jövő metszéspontján jelenné vált a Jelenvafó. Elült a kinti zaj, simogat a csend. Megadom magam.-kdRégi karácsonyi szokások egy kis faluban Ostyasütés 1920-35-ig van tudomásom arról, hogy kis falunkban - Pencen az evangélikus egyházban - karácsonyt megelőző hetekben ostyasütés volt szokásban. Ezt a szép, áldozatos, nemes munkát mindig az akkori kántor-tanító házaspár vállalta - nagy szeretettel. Első fontos feladatuk volt a családok név szerint, szám szerint és lakhely szerinti felfektetése, annál is inkább, mert így biztosan minden család megkapta a Jézus-testét szimbolizáló ostyát. Lényeges volt, hogy egy is ki ne maradjon - ennek aztán negatív utóhatása volt. Az ostyasütés a célnak megfelelően történt. A tészta elkészítése nagy szakértelmet igényelt, valamint a sütési technikát is. Az ízlés és a szépérzék párhuzamosan jelen volt, az ostya ovális alakja, a színe, szép halvány aranyszínűnek kellett lennie, figyelni kellett a szimbolikus embléma kidomboro- dására is, ami a sütőlap belső oldalán volt, mintegy pecsét. A csomagolás is külön szertartást követelt. Egy-egy csomag 1015 dobozból állt. Az ostya fehér fonállal átkötve, kis fenyőgallyacskával díszítve került a szépen, frissen kivasalt, damasztterítővel kibélelt kosárkába. A szétosztás mindig a szentestét megelőző napokban történt. Az iskola VI. oszt. leánykái végezték nagy örömmel, külön megtisztelő volt számukra a nemes diakóniai munka, a megbízatás. A házba való belépéskor, a gyermekpárok kezükben a névsor és az ajándék közepette üdvözléssel köszöntötték a család minden tagját, imigyen: „Békesség e házban, áldás szálljon a családra. Elhoztuk az ostyát, Jézus testének szimbólumát. Örüljünk együtt, hogy Megváltónk született Dicsérjük Őt tisztelettel most és mindenkoron. Amen. ” A csomagot átadták, viszonzásul cserébe ajándékot kaptak (szokás szerint), amit napi munkájuk befejezése után elvittek a tanító uruknak. A szétosztás befejeztével a Selmeczi László: Örök Karácsony Betlehem fölött kígyóit egy csillag Szerte a világra hinti sugarát Zsolozsma száll, angyalének zendül, Jertek imádni Isten szent Fiát! Jertek, óh jertek kicsinyek, nagyok, Értetek ég, fénylik a csillag. Ma apad a gond, oszlik a bú, Bősz vágyak álja se zaklat. Pásztorok borulnak jászol elé, Szívükben lágyan zenél a béke Tűnik a sötétség, dereng az ég, Egy áj korszak hqjnala végre! Megtört a bűnnek átka: az örök kárhozat. Ha Jézusé vagy s Ő tied, bizton haladhatsz, nincs lezárt utad! Betlehem fölött kigyúlt egy csillag Méltán repes ma szív és az elme De szép, de csodás lenne a világ Ha örökké Karácsony lenne! kisgyermekek jutalomban részesültek. Elérkezett az ünnepi közös vacsora, az asztalnál ült a család minden tagja, a családfő imájára mindenki felállva imádkozott, és külön-külön megkapták az ostyát, csak ezután kezdődött a vacsora. Vacsora: egésznapi böjtölés után (csak a felnőttek) egy nyelet mézes pálinkát kaptak, majd következett a savanyú káposztaleves, füstölt kolbásszal, ezt követte a mákos guba (tészta). Befejezésként közösen imádkoztak és énekeltek, majd mindannyian elindultak a karácsony esti istentiszteletre. Ilyen meghitt, békés légkörben folytatódott a következő napok ünneplése is. Bárcsak ez a szép, ősi hagyomány ismét fellendülne a mai családokban is. Folytatnánk elődeink lelket felemelő, szívet melengető és békességet árasztó szép szokásait. Adja Isten, hogy ez a kis történet legyen ébresztő gondolat sokak szívében ma is a megvalósulás érdekében! Kívánok minden Testvéremnek békés, Istenben áldott ünnepeket! Gerengay Vilma KARÁCSONYI TÖRTÉNET Éppen fél évszázada történt, 1947 decemberében. Gyakorló tanár voltam, a budapesti egyetem gyakorló gimnáziumában tanultam a tanítás mesterségét. Ezért fizetés nem járt. Némi zsebpénzt magántanítással szereztem. Állandó tanítványom egy nyolcadik gimnazista lány volt, a Deák téri evangélikus gimnáziumba járt. Franciára tanítottam. (Nem azért, mert gyöngén ment neki - ellenkezőleg, jeles tanuló volt -, hanem mert viszonylag későn, felsőbb osztályban kezdte el, amikor a németet kitessékelték az iskolából.) Anyám Egerben tengődött, abból a nyomorúságos nyugdíjból, amelyet öngyilkos második férje hagyott rá. Úgy látszott, a Megváltó születésének ünnepén paprikás krumplit fog ebédelni. Apám igyekezett rábírni, hogy küldjék neki pénzt, amelyből legalább az ünnep napjaiban jóllakhat. De hát miből - a szünidőben magántanítás nincs. Kínos volt számomra, de lelkiismeret-furda- lást nem nagyon éreztem: szerintem érthetően vezetett ide annak a házasságnak a felbomlása, amelyből én születtem. Apámnak volt lelkiismeret-furdalása énhe- lyettem. Ő érvelt, én tényre hivatkoztam; a vége az lett, ami ilyenkor lenni szokott: a tény leszorította az érveket. Elérkezett az év utolsó magán- franciaórája. Tanítványomnak és szüleinek kellemes ünnepeket, boldog új évet kívántam, ahogy illik. A lány meglepetve nézett rám: „Nem jössz a szünetben?” Én is meglepődtem. Minek jönnék? Nincs felelés az iskolában, nem kell órára készülni. „A szünet végéig elfelejtek mindent, amit tanultam.” Ezt el kellett hinni, a franciatanulás említett körülményei miatt. ...Megvolt hát a pénz, amelyet anyámnak küldhettem. Nem sok, de legalább az ünnepi nyomorúságtól megkímélte. Apám, aki nem volt hívő ember, azt mondta: „Látod, fiam, ha segíteni akarsz, az Isten hozzásegít, hogy meglehesd. "Fél évszázadra megegyeztem. Most ötven éve történt, 1947 karácsonya előtt... Dr. Bán Ervin Új evangélikus szeretetotthon nyílt Néhány hete nagy öröme és ünnepe volt a pécsi evangélikus egyháznak. Pécsett a Szent István tér 11. számú házban megnyitottuk az új szeretetotthonunkat. Ván- csa Jolán és Váncsa Tibor úgy határozott néhány éve, hogy a családi örökségüket, szép nagy házukat az egyházunkra hagyják idősek otthona számára. A birtokba vett házat átalakítottuk, felújítottuk és szép egy-, illetve kétágyas szobákat alakítottunk ki. Mindegyik szobához vizesblokk tartozik. Tfeljes ellátást nyújtunk gondozottjaink részére, reméljük, teljes megelégedésükre. Az avatóünnepségen dr. Révész Mária alpolgármester asszony köszöntötte meleg szavakkal a megjelenteket, hangsúlyozva, hogy a szociális gondok megoldásában példás jó viszonyban dolgozik együtt a város és az egyház. Az ünnepi istentiszteleten Kendeh György budapesti lelkész prédikált, aki az Országos Egyház köszöntését is tolmácsolta. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy szeretetszolgálatot csak Istennek elkötelezett módon lehet végezni. A köszöntések sorában Scherer Károly ny. evangélikus lelkész a németországi Backnag-Maarbachi Rotary Klub jókívánságait tolmácsolta. A német rotarys barátaink igen jelentős összeggel támogatták az otthonunkat. Külön köszönet érte! Szomszédunk a katolikus Pro- hászka Otthon vezetője Maróti Jolán, hivatása szerint a Pécsi Miasszonyunk Kanonokrend vezetője, segítő szeretetéről biztosította az új intézmény dolgozóit és lakóit. Bizony komolyan kell vennünk a Szentírás figyelmeztetését: Minden dolgotok szeretetben történjék! Varsányi Ferenc
