Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-10-19 / 42. szám
Evangélikus Élet 1997. október 19. GYERMEKEKNEK jg. A Jézus mondja: „Én vagyok a juhok qjtqja... Én vagyok az ^jtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik... az bejár és kijár, és legelőre talál... A tolvaj azért jön, hogy lopjon, öijön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben égjenek.” ••••••••••••••••••••••••a* » IGAZ MESÉK „TUDOD-E...” Egyszer egy éjszaka, amikor Assisi Szent Ferenc és szerzetestársai a kolostorban aludtak, egyikük egyszer csak felkiáltott: „Jaj nekem, meghalok!” Társai mind felriadtak, és nagyon elcsodálkoztak. Ferenc is felébredt, és azt mondta: „Testvérek, keljetek fel, és gyújtsatok lámpást!” Mikor világosság lett, megkérdezte: „Ki mondta azt, hogy »jaj nekem, meghalok«?” Ekkor megszólalt az egyik szerzetestárs: „Én voltam.” „De hát mi bajod?” - kérdezte Ferenc. „Úgy érzem, meghalok az éhségtől” - válaszolta a sok böjtöléstől teljesen legyengült barát. Ferenc azonnal megtéríttette az asztalt, és szeretettel maga is odatelepedett az éhes társ mellé, és vele evett, nehogy az szégyellje magát „torkossága” miatt. Sőt a többieket is megkérte, egyenek velük. Miután ettek, így szólt Ferenc a többiekhez: „Tfestvé- reim, ügyeljetek magatokra, az egészségetekre. Ha valakinek kevesebb ételre van szüksége, az ne kényszerítse koplalásra azt, akinek több szükséges. Mindenki ügyeljen egészségére, és adja meg magának azt, ami szükséges, hogy kész legyen mindig Istent szolgálni... Mert.Istenazt mondja: .»Irgalmasságot akarok, és nerctáldozatatí«”i Humorzsák Az osztályban két fiú sokat veszekszik, sértegetik egymást. A hitoktató néni kérleli őket:- Csúnya dolog a veszekedés, béküljetek ki Mit mondott az Űr Jézus, hányszor kell megbocsátanunk egymásnak?- Hetvenhétszer is! - mondja az egyik. Mire a másik rá vágja:- Én nem bocsátók meg mert te már hetvennyolcszor sértettél meg! *- Karcsi, miért nem voltál vasárnap a templomban?- Vidéken voltunk a nagymamámnál.- De azért imádkoztál, ugye?- Hát... igen... mikor az út mellett megláttam egy kőkeresztet, amelyen az ÚR Jézus van megfeszítve, mindig köszöntem Neid! mi volt az „oltár szarva”? Az égőáldozati oltárnak Izraelben négy szarva volt. Ezt egy Megiddóban talált lelet is igazolta. Ezek a szarvak nem díszül szolgáltak, hanem ezekre hintették, illetve kenték az áldozati állatok vérét. A szarvak a kiengesztelődés és a hatalom jelképei voltak. Aki véletlenül, mondjuk, baleset folytán vagy önvédelemből valaki halálát okozta, menedékképpen megragadhatta az oltár szarvát. Az ilyenen nem lehetett bosszút állni, míg nem tisztázódott az ügye. ÁLLATI Tbdod-e mi a neve a nagyon veszélyes lónak? - Nyakti-ló! (haha) Hát a nagyon gonosz lónak? - Gyar-ló. És a betegesen sovány lónak? - Pókhá-ló. No és hogy hívják a másnapos lovat? - Nyaka-ló. A rövidujjas lovat? - Pó-ló. Mi a neve a magányos lónak? - Szó-ló. A nagyon ritka lónak? - Fehérhol-ló. (NO De komolyra fordítva a szót: Túdod-e, ki énekel a Bibliában „elveszett” lóról és lovasáról? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. FIATALOKNAK EKE Ifjúsági Csendeshét Piliscsabán 1997. július 21-26. Hála Istennek ebben az évben is találkozhattunk ifjú testvéreinkkel a gyönyörű, nyugalmas környezetben lévő piliscsabai Bétel Otthonban az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) által szervezett csendeshéten. A tábor célja az Isten előtti teljes elcsendesedés volt. Ezt a célt szolgálták az egész napot kitöltő lelki programok, melyek között azonban maradt idő az egyéni elmélkedésre és beszélgetésekre, sőt sportra, egyetemlátogatásra és akadályversenyre is. A délelőtti előadásokat Verasztó János répcelaki lelkipásztor tartotta „Királyok és próféták” címmel, ahol a különböző bibliai uralkodók Istenhez való viszonyáról és a próféták által feléjük közvetített isteni üzenet befogadásáról kaptunk szemléletes képet az alábbi igék tükrében. (2Móz 5,1-9; lSám 15,10-31; 2Sám 12,1-14; 2Kir 22,8-20) Ezt követték a kiscsoportos beszélgetések, ahol az előadáson elhangzottakat boncolgattuk. Nagy élményt jelentettek számomra a csoporttársak őszinte megnyilatkozásai és a közös imádkozások. A délutáni közös beszélgetéseken a félelem témáját jártuk körbe Győrfi Mihály nyírszőlősi lelkész vezetésével. Az esti evangélizáciők során az örömhír Széli Bulcsú kispesti lelkipásztor szavam keresztül jutott el hozzánk. A gazdag ifjú történetében lévő Krisztusi üzenet - a gazdag ifjúval ellentétben - hála Istennek jó földbe hullott, hiszen az O hívására a résztvevők közül sokan döntöttek Jézus követése mellett. Reméljük, hogy gazdagon termő életek lesznek! Mindannyiunk hitbeli épülésére szolgáltak az esti bizonyságtételek a megtérésekről és az Istennel való személyes kapcsolat megtapasztalásairól, valamint a „morzsaszedés”, ahol a résztvevők a csendeshét folyamán őket megszólító igéket és üzeneteket osztották meg a többiekkel. A vasárnapi záró isten- tisztelet ünnepélyességét emelte az a megindító esemény, melyet egy 23 éves leány megkeresztelése jelentett. Hálát adok az Istennek, hogy gazdagon megáldotta ezt a nevében eltöltött egy hetet, hogy közelebb juthattunk ismét Őhozzá, s hogy mindnyájan megtapasztalhattuk a buzgó imádság erejét és az Ő csodatévő hatalmát. Áldott legyen az Ő neve! Dobó László Gondolatok egy hétvégével kapcsolatban (Csendeshétvége Gyenesdiáson) Csoporttársammal sétáltunk az utcán, amikor két fiatal apáca haladt el mellettünk. Szépek voltak, fiatalok, mosolygósak, a harmónia sugárzott belőjük. Nóra megkérdezte tőlem:- Szerinted nekik is vannak problémáik? - Meglepődtem a kérdésen és csak ennyit válaszoltam:- Persze, hogy vannak, ők is emberek. Azután elgondolkodtam egy kicsit. Miért hiszik a keresztényekről az őket nem ismerők, hogy életük tökéletes és problémamentes? Miért gondolják azt, hogy az Istenhez való odafordulás egyszeri és örökké érvényes cselekedet, melynek hatása a gondtalanság és a harmónia minden további kétségek és küzdelmek nélkül? Tálán ezért érzik, hogy hatalmas a távolság közöttük és a magukat hívő embereknek vallók között. Mert utóbbiak tökéletesek... És mi hogyan látjuk magunkat? Sajnos nagyon ritkán nézünk tükörbe mélyebben. Számba vesszük a ráncainkat, pattanásainkat, megigazítjuk a frizuránkat, de lelkünk ráncait, kócosságát, rendezetlenségét már nem vesszük észre. De talán ez nem is fontos, hisz senki sem lát belénk. így könnyen elhisszük, hogy tökéletesek vagyunk. Elhisszük, hogy életünk rendben van, jó ülni a langyos vízben, melyet nem érdemes zavarossá tenni azzal, hogy a lelkünket vizsgálgatjuk. Hátha találunk valamit, ami megmutatja, hogy a látszat ellenére valójában milyen messzire távolodtunk istentől. Szükség van olyan alkalmakra, ahol a világ zajától egy kicsit elvonulva vesszük a bátorságot és magunkba nézünk. Erre nagyon jó lehetőséget nyújtanak a nyári csendeshetek, konferenciák, ám ezek hatása sajnos nem tart ki egy egész éven át, a következőig. Kellenek év közben is a csendesnapok és hétvégék, hogy megálljunk, hagyjuk letisztulni a felhalmozódott, megoldatlan gondokat. Ifjúsági közösségünk - CHARIS Közösség - (Uraiújfalu és a hozzá tartozó egyházközségek fiataljai) a nyári csendeshéten kívül ebben az évben háromszor gyűlt össze egy- egy hétvégére. Legutoljára szeptember 19-21. között Gyenesdiáson töltöttünk együtt egy tartalmas hétvégét. Húsz fiatal a heti tanulástól és munkától kimerülve érkezett péntek este a szép üdülőbe. Az alkalmat megnyitó esti áhítaton Menyesné Uram Zsuzsanna Isten hűségére és szere tétére emlékeztetett minket. A szombati napot Kovács Zsuzsanna testvérünk áhítata indította, aki megosztotta velünk saját kétségeit is. Délelőtt és kora délután Szabó Ákos vezetésével énekeltünk, zenéltünk, hisz egy mikrobusszal és utánfutónyi hangszerrel érkeztünk. A nap folyamán volt alkalmunk beszélgetni egymással. A péntek esti ifjúsági órák sajnos kevésnek bizonyulnak arra, hogy mindenkivel váltsunk néhány szót. Sokat sétáltunk, megcsodáltuk az őszi Balatont. Az esti elcsendesedés, beszélgetés témája a házasság, párkapcsolat volt. Azt hiszem, ez a téma a fiatalok körében mindig aktuális. Percze Sándor bevezető gondolatai nyomán tartalmas beszélgetés alakult ki, sokat tanultunk ezen az estén. Vasárnap Menyes Gyula igehirdetésével úrvacsorái istentisztelet zárta a hétvégét. (Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani a Szeretetotthon vezetőjének és dolgozóinak kedvességükért, szerete- tükért!) Érdekes, hogy a következő ifjúsági órán mindenki a problémáiról beszélt. A három nap alatt volt időnk elgondolkodni és felszínre hozni a rejtett dolgokat életünkben, melyek még megoldásra várnak. Van miből, Kiből erőt merítenünk. Azt hiszem, hogy ezek a csendesnapoknak, -hétvégéknek és -heteknek ez a feladatuk. Az, hogy észrevegyük: nincs minden rendben bennünk. Az, hogy megálljunk egy kicsit, számba vegyük tetteinket, érzéseinket, gondolatainkat, és megújulva menjünk tovább. Úgy, hogy a bennünk lévő zűrzavar vagy épp kongó üresség" helyét valóban " a csend vegye át, _Ez_a xsend — Isten békessége! Molnár Judit főiskolai hallgató, Uraiújfalu Maradék nélkül Annyit ér életem, ami Tiéd benne. Annyi érték benne, amit mások nyernek. Annyi lesz maradó, mit leadtam néked. Magamnál ne tartsak semmit! Legyen a Tiéd az egész éltem. Maróthi Mihály Az egyházi zene és a cimbalom beszélgetés Farkas Gyöngyi cimbalomművésszel Orgonakoncert a soproni evangélikus templomban W. Theo Dijk hangversenye Évekkel ezelőtt Rácz Aladámé, a cimbalom világhírű művészének özvegye egy fiatal cimbalomművész hangversenyére hívott a Zeneakadémiára. Azt mondta, Farkas Gyöngyi olyan művész, aki behatóan foglalkozik hangszere történetével, kutatja a hangszer évszázados, sőt évezredes fejlődését. Kutatómunkája azért is érdekelte Yvonne asszonyt, mert férje és művésztársa korszakos művészeti és hangszerfejlesztő tevékenységének közeli szemlélője és segítője volt, sőt nem egyszer első hallgatója a cimbalmon megszólaltatott preklasszikus műveknek. Rácz Aladár csodálatosan szólaltatta meg Bach műveit is cimbalma húrjain... Farkas Gyöngyi éppen ennek a művészi pályának ismeretében lett a hangszer megszállottja és a cimbalom történetének lelkes kutatója. Hangversenydobogók és könyvtárak zsúfolt polcai - életútjának változó állomásai. A cimbalom művészi megszólaltatója és a hangszer történetének, fejlődésének, művészi képi megörökítőinek kutatója. Néhány évvel ezelőtt a Lelkipásztorban - az Evangélikus Lelkészi Szakfolyóiratban - megjelent írása, trA cimbalom szerepe az egyházi zenében” egyik jelentős eredménye kutatói tevékenységének (1991. 7-8. szám). tyA cimbalom története ” című könyve olyan hangszertörténeti összefoglaló, mely nemcsak a szakmabelieknek érdekes, tanulságos. Érdekes, olvasmányos írás: az eredetileg keleti hangszertípustól vezet el a mai „magyar cimbalomig”.- Sokan úgy ismerik a hangszert, hogy a cimbalmos úgynevezett cigányzenét, magyar nótát játszik rajta. Csak a tájékozottabb zenehallgató, aki hallott Rácz Aladárról is, tudja, hogy az ő kezdeményezése nyomán ma már klasszikus művek csendülnek fel húrjain.- Olvastam nem egy templomi koncertjéről, gondolom sokan csodálkoztak ezen.- Igen, voltak, akik megdöbbenve kérdezték, cimbalomhangverseny templomban? Én ezt természetesnek tartom - válaszoltam. Johann Sebastian Bach művészete minden ütemében egyházi szellemiséget fejez ki, Rácz Aladár művészete óta cimbalmon is megszólal. Bach művészetének pedig a legméltóbb helye a templom. Egyháztörténeti leírásokat, a Bibliát, a kódexeket, festményeket tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a cimbalom igen korán helyet kapott az egyházi zenében. Gregorián, liturgikus zene megszólaltatása cimbalmon, törté- nelmüeg is hiteles. Ezt igyekeztem „A cimbalom történe- té”-ben is megerősíteni. Farkas Gyöngyi megszállottja a zenének, a cimbalomnak. Mint mondja, a zeneszeretet családi hagyomány, édesanyjának nagyapja evangélikus kántor volt, sok profi vagy amatőr zenész, író, festő volt a családban, édesanyja Thomán Istvánnál végzett a Zene- akadémián, apja Farkas Sándor író volt (szép verseit szeretné egyszer kiadni), ő maga 4 éves korában már improvizált zongorán, egyheti tanulás után megállapították, hogy abszolút hallása van. Zongorázni is tanult, de végül is a cimbalomnál maradt. Egész Európát bejárta, szólistája volt a Londoni Szimfonikusoknak, három nagylemezét adták ki. Koncertjeiről, sikereiről többet lehetne írni... Kutatómunkájában sokat jelentett számára a római ösztöndíj, az újabb és újabb cimbalomtörténeti felfedezések. Művészi és kutatómunka, koncertek és régi könyvek, iratok lapozgatása nála elválaszthatatlan, örömteli hivatás. Sebeiken Pálma Az utolsó húsz évben orgonaművészek sora a vüág több országából szólaltatta meg orgonánkat. Magyar orgonisták mellett német, japán, finn, holland, osztrák, angol, lengyel művészek játéka vonzotta a hazai és külföldi zenekedvelőket templomunkba. Most szeptember 3-án az esti órákban Theo van Dijk a hollandiai Kampenből jött hozzánk, hogy ismét megszólaltassa az immár megújult orgonánkat. Először 14 évvel ezelőtt kísért egy hatalmas - közel 150 tagú holland - kórust, most „csak” orgonáim jött, mert felújított hangszerünkkel is meg akart ismerkedni. A kampeni kántor-művésszel több mint 12 évvel ezelőtt szolgáltam együtt az egyik holland templomban. Ő orgonáit, én igét hirdettem. Felvitt várostomyukba is, ahol harangjátékával gyönyörködtetett, mert városának lakóit rendszeresen ajándékozta meg ezzel a zenei műfajjal is. A mostani hangverseny műsorán szerepeltek természetesen a holland mesterek művei: Jan Zwart Miatyánk- korálvariációja, Comelis de Wolf egyik műve „Wer nur den lieben Gott lässt walten” korálfeldolgozásában. Felix Mendelssohn halálának 150. évfordulója alkalmával a Miatyánk szonátájával állított emléket a híres zeneszerzőnek. Johannes Brahms halálának 100. évében a „Készítsd magad kedves lélek” korálvariációval a bűnbánat és az úrvacsorái közösség ajándékára irányította figyelmünket a zene nyelvén. Nem hiányozhatott J. Sebastian Bach sem - a művész szerint nélküle nem lehet hangversenyt adni protestáns templomokban -, most egyik legismertebb műve, a D-moll toccata és fúga, azonnal jelenvalóvá tette a Tamás templom karnagyát. A hangverseny záróműve Zwart korálfantáziája volt az „Erős vár a mi Istenünk”-re, mely mélyítette evangélikus identitásunkat, ugyanakkor a más egyházakhoz tartozókat erősítette a „hangszerek királyának” nyelvén az Istenbe vetett bizalomban, aki erős várunk és Atyánk Jézus Krisztus által! A jól összeállított műsorral a holland művész olyan műveket szólaltatott meg, melyek bibliai mondanivalót közvetítettek, imádságra indítottak, bűnbánatot motiváltak, hitben erősítettek. Amikor a hangverseny után kint a templom előtt még elbeszélgettünk, sokan kérdezgették az orgonamuzsikától lenyűgözve, hogy mikor lesz a legközelebbi hangverseny?! Szimon János Jelentkezés a Kántorképző Intézet 1997-98. évi „téli” tanfolyamára Az idei évközi bejárásos tanfolyamot 1997. november 8-án, szombaton 10.30-kor nyitjuk meg Fóton, a Mandák Intézetben (2151 Fót, Berda J. u. 3.). A tanfolyam húsz tanítási napból (mindig szombaton) és az 1998. április 25-ére tervezett vizsgából áll. Tantárgyak: egyházi ének, harmónium- ill. orgonajáték, szolfézs-zeneelmélet, partitúraolvasás-karvezetés. Részvételi díj: 7000 Ft, mely két részletben is fizethető. Ez magában foglalja az ebéd, illetve az esetleges szállás költségeit is. Indokolt esetben - ha a jelentkező gyülekezete nem tud hozzájárulni a tanfolyamdíjhoz - tandíjtámogatás igényelhető az Országos Egyháztól. Különös szeretettel hívogatjuk gyülekezetben már szolgáló, továbbképzésre jelentkező kántorainkat, fel- híva a figyelmet arra, hogy Intézetünk államilag elismert, középfokú egyházzenész szakképesítést adó vizsgát is szervezhet. Jelentkezni az Intézet címén lehet (lásd fenn) október 22-i határidővel. A jelentkezéshez kérünk mellékelni egy néhány soros beszámolót a jelentkező elmúlt évi zenei-gyülekezeti tevékenységéről, illetve új hallgató esetén lelkészi ajánlást is.
