Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-10-12 / 41. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1997. OKTÓBER 12. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HUSZADIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT A mindig önmagára meredő ember találta ki így a nyelvtanban: az első személy - Én. Ha éppen kell a második, a közelemben élő a-Te. És ha semmi­képpen el nem kerülhető, akkor, valahol messze ott a harmadik - Ő. A trónusra az ember saját magát ülteti, élete királyának önmagát tekinti. Ne nézze ki-ki a maga hasznát... Ordass Lajos A TARTALOMBÓL ÉLET A MEGIGAZULÁS ÚTJÁN ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET RÉVFÜLÖPÖN MÚZEUMI HÍRADÓ A hivatali kulcsokat adja át Pintér Károly az utódjának // Őrségváltás a miskolci gyülekezetben Miskolcon szinte a reformáció megindulása óta él­nek evangélikusok. Kezdetben a közeli arnóti anya­gyülekezethez tartoztak és oda jártak istentiszteletek­re. 1783-ban megalakult a miskolci anyagyülekezet, s nem sokára templomot is építettek. Impozáns temp­lomuk felszentelésének 200 éves évfordulóját ez év októberében fogják ünnepelni. Lelkészeik közül ket­ten (Mádai Károly és Zelenka Pál) püspöki tisztséget is betöltötték, Szebik Imrét a gyülekezetből való távo­zása után választották püspökké, hárman (Duszik La­jos, Szebik Imre és Sárkány Tibor) az egyházmegye es­pereseiként is szolgáltak, dr. Fabiny Tibort pedig teo­lógiai tanárnak hívták el a gyülekezetből. Sárkány Tibor esperes-lelkész és felesége Horváth Erzsébet másodlelkész nyugdíjba menetele után a gyü­lekezet Sándor Frigyes vanyarci lelkészt és feleségét Povazsanyecz Gyöngyit hívta meg lelkészéül, illetve másodlelkészéül. Ünnepélyes beiktatásukra szeptem­ber 6-án került sor. A beiktatás szolgálatát Sárkány Tibor nyugdíjba vo­nuló esperes végezte dr. Selmeczi János c. teológiai ta­nár és Sárkányné Horváth Erzsébet, a gyülekezet eddi­gi másodlelkésze segédletével. Az esperes lKor 15,58 alapján hirdette Isten igéjét. „Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban. ” Az igehirdetés a két beikta­tandó lelkész számára a lelkészi szolgálat három as­pektusát körvonalazta. A lelkésznek sokat kell csend­ben ülnie Isten igéjének, akaratának tanulmányozásá­ra. Ehhez tartozik a gyülekezetért való állandó kö­nyörgés is. Csak így tud eleget tenni a szolgálat máso­dik aspektusának, hogy a gyülekezet elé álljon és hir­desse Isten igéjét szavakkal és egész életével. Ezenkí­vül a Jó Pásztor példamutatása szerint utána kell men­ni az elveszetteknek, a kallódó és a betegségben szen­t DR. PETER SCHELLENBERG A Luther Márton Szövetség (Martin-Luther- Bund) Erlangen főtitkára hosszas betegség után 1997. szeptember 28-án elhunyt. Budapesti Teológiánk díszdoktora, egyhá­zunk ismerője, támogatója és segítője volt. Istennek adva hálát életéért, szeretettel őriz­zük emlékét. védő híveknek, s eközben is hirdetni kell a Jézus Krisztus szeretetéről szóló örömhírt. A beiktató szertartás után a Luther-kabátos lelké­szek igékkel és az „Erősítsd meg Istenünk...” című énekkel áldották meg és indították el új szolgálatuk­ba a beiktatott lelkészeket. Művészi zeneszám és gyü­lekezeti ének után Sándor Frigyes beiktatott lelkész Jn 15,16 alapján hirdette Isten igéjét. „Jézus mondja: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyü­mölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megad­ja nektek. ” Meleg szavakkal köszönte meg a gyüleke­zet bizalmát és hangsúlyozta, hogy Isten kezéből fo­gadják el a meghívást. Szolgálatuk során nem akar­nak mást, mint minél közelebb kerülni Istenhez és ennek a közelségnek az örömét tovább adni a gyüle­kezetnek. Az ünnepi közgyűlésen Szentkereszty Béla felügyelő köszöntötte a megjelenteket és elkezdődött az üdvöz­lések hosszú sora. Valamennyi köszöntés jó egészsé­get és nyugalmas éveket kívánva szólt a búcsúzó Sár­kány házaspárnak, és a szolgálatukra Isten áldó ke­gyelmét kérve a szolgálatukat megkezdő Sándor há­zaspárnak. Az egyházmegye nevében dr. Meskó Lász­ló egyházmegyei felügyelő, a református gyülekezetek nevében dr. Kürti László püspök és Kádár László lel­kész, a római katolikus gyülekezetek nevében dr. Ber­kes László prelátus, az ortodox gyülekezet nevében Bolecska László lelkész, a görög katolikus gyülekezet nevében Petrái Lajos főgondnok, az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem nevében e sorok írója, az egyház­megye lelkészei nevében Veczán Pál diósgyőri lelkész, a vanyarci gyülekezet nevében Táborszki János fel­ügyelő és énekkel a gyülekezet énekkara, a nyíregyhá­zi gyülekezet nevében Magyar László lelkész és Me- gyer Lajos nyugdíjas esperes, a diósgyőr-vasgyári gyü­lekezet nevében id. Deme Károly ny. lelkész, a miskol­ci gyülekezet nevében Szentkereszty Béla felügyelő és az ifjúság és a gyermekek éneklő csoportja, valamint Sárkány Tibor búcsúzó esperes-lelkész mondott ál­dáskívánást és köszöntést. A köszöntéseket Sándor Frigyes beiktatott lelkész köszönte meg. A meleg hangú ünnepély a gyülekezet fogadásán a gyülekezeti teremben igazi testvéri beszélgetésekkel fejeződött be. Dr. Selmeczi János „Légy példája a hívőknek...”- Beiktatták a Deák téren iß. Cselovszky Ferencet ­A Deák téri evangélikus temp­lomban nem gyűltek össze nagy tömegek szeptember 13-án dél­előtt. A félig telt templomot visszafogott ünnepélyesség jelle­mezte. Erre a délelőttre a gyüleke­zet presbitériuma lelkésziktatásra hívta mindazokat, akik együtt akarták megünnepelni ezt a nagy eseményt. Ifj. Cselovszky Ferenc, a Deák téri gyülekezet megválasztott, és immár beiktatott lelkésze a számá­ra oly kedves tolnai tájról, Gyönkről került új szolgálati he­lyére. Amikor a Teológiára jelent­kezett, a személyes döntés mellett a családi tradíciót is folytatta, hi­szen a nagyapa és az édesapa nyomdokaiba lépett. A lelkésziktatás a megszokott rendben folyt. Az ünnepi istentisz­teleten az oltári szolgálatot D. dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerü­let püspöke, Szirmai Zoltán, a Pes­ti Egyházmegye esperese, vala­mint Zászkaliczky Péter, a Deák té­ri gyülekezet lelkésze végezte. Isten igéjét Harmati Béla püs­pök hirdette az ünneplő gyüleke­zetnek lTim 4,12-16 alapján, melyben így inti Pál apostol fiatal munkatársát, Timóteust: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, ha­nem légy példája a hívőknek beszéd­ben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban... Legyen gon­dod önmagadra és a tanításra, ma­radj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. ” 1997 szeptemberében ugyan­ezen szavak kíséretében kezdheti el új munkáját új szolgálati helyén egy fiatal lelkész. Hiszen Budapest központi templomában nem köny- nyű feladat Isten igéje hirdetőjé­nek lenni, és olyan hatalmas elő­dök, híres prédikátorok utódaként dolgozni, szolgálni, mint Székács József, Győri Vilmos, Ordass Lajos, Kékén András — csak néhányat em­lítve közülük. Az ige szól a gyülekezetnek: ne vessék meg az ifjúságot, és szól a lelkésznek: légy példája a hívek­nek szeretetben, tisztaságban, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, másokat is. Mentés, menedék: kulcsszavak a templom, a gyülekezet történetében - idézte föl az igehirdető. Mentsvár volt a Deák téri templom a nagy buda­pesti árvíz idején, amikor a kör­nyék lakói ide menekültek. Itt ta­láltak menedéket zsidó családok a világégés idején. Talán a jelenlé­vők számára is sokszor volt mene­dék egy-egy itt elhangzott ige, ige­hirdetés. Legyen Cselovszky Fe­renc számára is mentség, erős vár ez a pont, amely Budapest közép­pontjában van. Utak és metróvo­nalak találkozása ez a hely, de az iskola, a zenei alkalmak, a múze­um: az iskola és a tanítás, az ige és az abból táplálkozó kultúra talál­kozási helye. Mindez nagyon fon­tos számunkra, és óriási felelősség is egyben, hiszen az a feladatunk, hogy a Bibliát tanítsuk meg a fel­„Erősítsd meg Istenünk..." növekvő nemzedékeknek egy olyan korban, amikor még emberi tisztességet sem tanítanak nekik. Eszünkbe juthat Ordass Lajos, aki börtönbe került, mert nem akarta odaadni az iskolát az államosítás idején. Legyen a most beiktatott lelkésznek is gondja a tanítás és a gyermekmunka. A Deák téri templom oltárához térdelt le egykoron Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, akik fölvállalták a nemzet, a magyarság ügyét, ezzel példát adtak azon a helyen, ahol szlovák, német, magyar gyökerek fonódtak össze a történelem so­rán. Az igehirdetés végén lelkipász­tori tanács és útravaló hangzott el: Fontos visszamenni azokhoz az alapokhoz, amelyet Isten rakott le, hogy emberek lehessünk az em­bertelenségben, hogy Istennek az üdvösségre nyújtott kezét megra­gadva vezessük az embereket az életben az örök életre. A feladatok súlya megijesztheti fiatal testvé­rünket, de ne felejtse el, hogy nin­csen egyedül. Az ünnepi istentiszteleten el­hangzott még egy igehirdetés az eskütétel és a szolgatársak áldása után: a beiktatott lelkész szólt a gyülekezetnek Luk 9,12 alapján. Elmondta, hogy szokatlan még számára ez az új helyzet, hiszen a dimbes-dombos, erdő tarkította tolnai táj után a pesti bérházak kö­zé érkezett, ahol rengeteg ismeret­len ember fogja körülvenni. Mér­földkő ez az életében, hiszen vala­mi lezárult, és elkezdődött valami más, valami új. A Lukács evangéliumában leírt kenyérszaporítás csodája kapcsán három fontos dologról beszélt: Amikor a tanítványok látták, hogy a sokaságnak nincs mit enni, nem fordították el a fejüket, tudták, hogy valamit tenni kell. Jézus fel­szólította őket, hogy adjanak nekik enni. Ez a felszólítás ma is hang­zik, hiszen ma is vannak szükséget szenvedők, és bennünket azért küldött el Jézus, hogy enni adjunk nekik - testi, lelki, szellemi táplá­lékot egyaránt. Ám sokszor kell azt mondanunk, hogy nincs több; hogyan gondoskodhatnánk má­sokról, amikor magunknak sincs. Ezt mondták a tanítványok is Jé­zusnak, s megtörtént a csoda: annyi kenyér lett, hogy mindenki jóllakhatott. Jézus mindenkinek megadta, amire szüksége volt. Az istentisztelet után az ünnepi közgyűlésen köszöntések hangoz­tak el. Magyar és finn vendégek mondták el jókívánságaikat lel­késztestvérüknek. Lapunk hasábjain mi is köszönt­jük ifj. Cselovszky Ferencet, az Evangélikus Élet állandó munka­társát, a gyermekrovat vezetőjét, Isten áldása kísérje életét és szol­gálatát!- sa — Szívügyünk-e a misszió? Az országos evangélizáció nyitó is­tentiszteletének keretében kerül sor Gáncs Péter országos evangélizációs és misszió lelkész beiktatására. Indu­ló szolgálatáról, terveiről kérdeztük. Mi lesz az országos evangélizációs és missziói lelkész munkája? Egyházunk missziói törvénye a következőképpen határozza meg munkakörömet: „az evangélizációs és missziói munka országos irányí­tása, szervezése, koordinálása az országos evangélizációs és missziói lelkész feladata.” (V. törvény 8. §) Ez a mondat is jelzi, hogy egyhá­zunkban, hála Istennek, sokféle evangélizációs és missziói munka folyik már. Ezek összefogása, össze­hangolása, segítése lesz a feladatom a következő hat esztendőben. Nem lesz nehéz gyülekezeti munka nélkül élni? Nagytarcsán 16, Pécelen 20 év után kell búcsúzni, nagyon nehéz az elválás. De úgy érzem, nem lett vol­na becsületes egy-két gyülekezettől „ellopni” az időt a többiek számára. Nem cseréltem íróasztalra a szószé­ket, nem „hivatalnok” leszek, ha­nem lelkész maradok, akinek fel­adata éppen a lelkészkollégák, a gyülekezetek missziói szolgálatának segítése. Ennek érdekében szeret­nék minél több gyülekezetbe eljut­ni. Vallom, hogy a misszió az egész egyház és benne az egyes gyüleke­zetek szívverése. Ha beteg a szív, veszélyben az egész test, ha gyenge a misszió, erőtlen az egész egyház szolgálata... így a misszió ügye a szó legszorosabb értelmében mind­annyiunk „szívügye” kell, hogy legyen... Hol lesz a központja ennek az új munkaágnak? A cinkotai gyülekezet visszaka­pott, de használaton kívül lévő épü­letében kap helyet az Evangélikus Missziói Központ. Ez irodákat, rá­dióstúdiót, vendégszobát és szolgá­lati lakást foglal magában. Re­ménység szerint a hónap végén köl­tözhetünk be a jelentős finn és nor­vég segítséggel felújított épületbe. Itt lesz az Evangélikus Rádió­misszió és a Missziói Magazin szer­kesztősége is. Szeretnénk, ha a kü­lönböző miszsziói munkaágak igazi otthonra találnának Cinkotán. So­kat jelent számunkra, hogy még földrajzilag is gyülekezetközeiben maradhatunk, többek között Nagytarcsa szomszédságában, me­lyet a jövőben is szeretnénk „küldő Ányagyülekezetünknek” tekin­teni... Melyek a legsürgetőbb missziói fel­adatok egyházunkban? A Missziói Bizottság szeptemberi ülésén megvitattuk egyházunk evangélizáló és missziói munkájá­nak súlypontjait. Csak a legfonto­sabbakat említeném: az evangélizá­ció és misszió feladatának elvi, teo­lógiai tisztázása, lelkészevangélizá- ciók szervezése, munkatársképzés, gyülekezeteink missziói tudatának, felelősségének ébresztése, erősíté­se, a missziói szempontok erősítése médiaszolgálatunkban éppen úgy, mint a lelkészképzésben és az egy­házi oktatás minden területén stb. Rengeteg a tennivaló, a sürgető missziói kihívás. Csak Felülről jövő bölcsességgel, világossággal és erő­vel lehet megtalálni, merre indulva tölthetjük be ma hűségesen Urunk missziói parancsát. Kérem a kedves Olvasókat is, hogy imádságaikkal, esetleges taná­csaikkal, javaslataikkal, leveleikkel segítsék induló új szolgálatomat. Előre is köszönök minden imádsá­got, minden sort, mely a misszió ügyében születik. SZOMBAT 9.30 - gyülekezés, énektanulás — Koczor Tamás 10.00 - nyitó istentisztelet: „Őt hallgas­sátok!” - D. Szebik Imre püspök az istentisztelet keretében Gáncs Péter, országos evangé­lizációs és missziói lelkész be­iktatása közreműködik a nagytarcsai ,Jubilate” kórus 12.00 - ebédszünet 13.30 - bevezető előadás: A CSÚCSON - „Uram, jó nekünk itt len­nünk...” ifj. Cserháti Sándor 14.30 - csoportmunka 16.00 - csoportok beszámolója 16.30 - ,yA kilenc kő” - martíriumjáték a pilisi ifjúság előadásában 17.30-esti áhítat: LEFELÉ... - „Keljetek fel, és ne féljetek!” — Szeverényi János VASÁRNAP 9.00 - Deák téri ifjúság szolgálata 9.45 *- úrvacsorái előkészítő: A VÖLGYBEN - „Mi miért nem tudtuk?” - Ittzés István 11.00-záró istentisztelet úrvacsorá­val: „Hiszek, segíts hitetlensé­gemben!”- Pintér Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents