Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-09-28 / 39. szám
tyangeiiKua eJuu ,„a>. occr I liiviöER 28. *151 ifa GYERMEKEKNEK A FIATALOKNAK Milyen szép, amikor vidámak vagyunk és nem bántjuk meg egymást. Milyen szép, amikor tréfálkozunk és magunkon is tudunk nevetni. Milyen szép, amikor a kisebbekre is figyelünk és látjuk, hogy vidámak. Atyánk, hálát adunk neked mindenért, ami jól sikerült Tt velünk örülsz, amikor látod, hogy vidámak vagyunk. Különösen örülsz akkor, amikor látod, hogy nem feledkezünk meg a kisebbekről. Szeretném őket is bevonni a játékba, hogy ők is örüljenek. Josef Osterwalder •••••••• IGAZ MESÉK „TUDOD-E...” Isten és az elefánt kik voltak a názírok? Egyszer egy ember vakoknak próbálta bemutatni, hogy milyen is egy elefánt. Odavezette őket az állathoz, és hagyta, hogy sorra megtapogassák, hogy fogalmuk legyen róla, milyen is az igazi elefánt. Az első végigsimította az elefánt oldalát, majd csodálkozva kiáltotta:- Jé, az elefánt olyan, mint egy házfal! A második a lábát ölelte át, és ezt mondta:- Á, dehogy! Az elefánt olyan, mint egy fatörzs. A harmadik az ormányát tapogatta végig, majd megállapította:- Az elefánt nem más, mint egy nagy kígyó. A következő vak a fülébe kapaszkodott, és állította:-Az elefánt leginkább egy pálmalevélhez hasonlítható. Melyiknek volt igaza? Egyiknek sem? Vagy egy kicsit mégis mindegyiknek? Egy kicsiny részt megragadtak a nagy egészből. De az elefántot teljesen nem tudták megismerni. Kicsit így vagyunk mi emberek Istennel. Apránként megtapasztalunk belőle valamit, de az Ő teljességét képtelenek vagyunk megismerni! Ő MEGMENT „Kezeskedem érte.” Fogyóban az Egyiptomból hozott eledel. Ha el akarják kerülni az éhhalált, ismét Egyiptomba kell utazniuk. De csakis Benjáminnal. Végül Jákob elengedi legkisebb fiát. „Ha az alkirály ártani akar Benjáminnak, odaállok helyette. Én leszek érte a kezes” - mondotta Júda. Az életével akarta megvédelmezni az öccsét. Életedet valakiért kockára tenni nagyon bátor dolog. Ha ezt teszed, ez arról árulkodik, hogy nagyon szereted a szóban forgó személyt. Mindent odaadsz azért, hogy ő élhessen. Ismerek valakit, aki az életét érted tette kockára. Azt mondja, hogy szeret téged. Szeretne kezességet vállalni érted. Ez a valaki nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Életedet élete feláldozásával mentette meg. Olvasd: I. Mózes 43:8-14 Názímak nevezték az ótestamentumban azokat a személyeket, akik életüket, vagy életük egy meghatározott szakaszát egy fogadalom során Istennek szentelték. Aki názírságot fogadott, fogadalmat tett, hogy nem iszik bort, sem más részegítő italt, nem eszik szőlőt, nem nyílja a haját, sem a szakállát. A názír tartózkodott a halottal való érintkezéstől. Amikor letelt a fogadalomban vállalt názírság ideje, levágatta a haját, és azt bal kezében tartva bemutatta a Mózes negyedik könyvének 6. részében előírt áldozatokat. A názírság lényege az volt, hogy a fogadalom idején ezek az emberek életüket Isten szolgálatára szánták. Az ószövetségben szó van egy híres názírról, akit erőszakkal kényszerítettek fogadalma megszegésére, mégpedig úgy, hogy lenyírták a haját. Ki ő? Olvassátok el a róla szóló történetet! Humorzsák Két szerzetes beszélget:- Képzeld - mondja az egyik -, a rendházunkban olyan hideg van, hogy a hőmérő nulla fokot mutat.- Az semmi! - mondja a másik. r - Mi semmi?- A nulla. ♦ A fiatal szerzetesek egy hideg téli estén lefekvés után így ugratják egymást:- Angelus testvér, akarsz valami jót?- Igen, Bemardin testvér.- Akkor dugd ki a lábad a takaró alól, majd meglátod, milyen jó lesz, ha visszahúzod! * Egy világjáró elvetődik egy afrikai missziós iskolába. Benyomásairól így ír levelében: „Igen érdekfeszítő látvány egy missziós iskola. Sehol egy pad, a tanulók keresztbe vetett lábakkal csüngnek szeretett tanítójuk ajakán.” A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. Tekintsetek a madarakra...! A kis pintyőke, példa az örvendező, gondtalan és Istenre hagyatkozó életre Még Luther Márton is eltűnődött ennek a madárnak az Istenhez való ragaszkodásán, pedig tudvalevőleg kora egyik legnagyobb tudósa volt. Egyszer szégyenkezve levette kalapját, s így szólt a pintyőke madárhoz: „Kedves doktor uram! Megvallom, nem értek ahhoz a művészethez, amelyben te nagy vagy. Figyellek, hogy te éjszaka nyugodtan alszol, pihensz a fészkedben, s ha reggelre ébredsz, víg, jókedvű vagy. Egy ágacskára ülsz és énekelsz. Hálaadással magasztalod Istent, majd megkeresed és megtalálod élelmedet. Szégyellhetem magamat, hogy idős ember létemre nem teszem ugyanezt, pedig annyi okom lenne erre.” Egy kis madár tehát nyugodtan alszik, gondok, fölösleges aggodalmak nem gyötrik, reggel ideje van az Isten dicsőítésére. Nem harácsol, sem nem nyugtalankodik, és mégis minden napra megvan az élelme. Okuljunk ebből mi is, és az apostol intését véssük szívünkbe: „Minden gondotokat reá vessétek, mert neki gondja van reátok" (lPt 5,7). A hangya példa a szorgalmas, kitartó életre Kicsi állat és mégis nem kisebb embernek, mint Nagy Sándornak adott szép leckét, aki kis csapatával az ellenséges túlerő elől egy sziklavárba szorult. Már-már csüggedni kezdett, amikor megpillantott egy hangyát, amely önmagánál tízszer nagyobb terhet igyekezett fészkébe felcipelni. Korának legnagyobb vezére megfigyelte, hogy az apró állatka 71-szer esett vissza terhével, de újból megpróbálta és a 72. alkalommal sikerült terhét a hangyabolyba felhengerítenie.- Hogyhogy?! - kiáltott fel Nagy Sándor ezen felbuzdulva egy oktalan állatka ilyen kitartásra képes és én, a férfi, elcsüggedjek? - kitört a várból - és győzött. Amikor először hallottam ezt a történetet, számomra is nagy tanítás volt és azóta is szívemben él az ezzel kapcsolatos ige. „Eredj a hangyához te rest, nézd meg az ő útait és légy bölcs!” (Péld 6,6) A ló példa a vigyázásra, a tisztán maradásra Valaki megfigyelte, hogy a ló mennyire irtózik a szennyes víztócsától. Ahol kisebbet lát, kitér előle, kikerüli a mocskos vizet. Idegenkedik attól, ami elcsúfítja őt. Ahol pedig az utat teljes szélességben elborítja a víz, ott előbb megáll. Ekkor világosan meg lehet figyelni, milyen undorral lép bele a piszkos vízbe. Amikor meg fejét lehajtva megérzi a víz bűzét, sajátságos borzongó nyerítéssel fejezi ki utálatát. Az ember bizony sokszor vigyázatlanabb a lónál. Közömbösen belerohan, belegázol a bűn mocsarába. Isten minden korban küldi üzenetét az emberhez: „Mosódjatok, tisztuljatok meg! Távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát!” (Ézs 1,16) A szamár sem olyan oktalan, mint gyakran az ember a szennyel, sárral és piszokkal szemben, sőt példamutatóan megfontolt és makacsul tartózkodó. Ezt írta valaki róla: „Vezess egy szamarat a pocsolyába, hogy benne rekedjen. Majd meggyőződhetsz arról, hogy a szamár sem lesz olyan ostoba, hogy végigmenjen még egyszer azon az úton.” Gyakran a csökönyösség, a tartózkodás sajnos az ellenkező oldalról figyelhető meg az embernél. A szent, a tiszta út a bölcsességre vivő és az egyetlen célba vezető: maga az életet adó Jézus Krisztus. Csak az „boldog aki vigyáz és megőrzi a ruháját!” (Jel 16,15) Az igazságnak és a szeretetnek min- dig együtt kell járnia. Az igazság megóvja a szeretetet attól, hogy nagylelkűségből gyengeséggé váljék, ami a tárgyi igazság iránti közömbösségből ered. A szeretet viszont megóvja az igazságot az igazságtalanság keménységétől, melynek forrása a személy iránti közömbösség, vagy ellenszenv. Az igazság a szeretet fénye és sava, a szeretet pedig az igazság tüze és melege. (Theodor Hamack) A hit úrrá tesz, a szeretet szolgává. Amilyen a tűz meleg és fény nélkül, olyan a hit is szeretet nélkül. Mi a szeretet? Nem: kölcsönözni, adni, ajándékozni, hanem a szívünket kitárni és megnyitni. Haszontalannak tartok minden szót, mely nem a hit épülését, a szükség enyhítését és az élet megtartását szolgálja. Krisztus vére oly nagy és drága kincs, hogy ha száz vüág léteznék is, mind a százat megváltotta volna. Hold glóriája ring, ragyog fénylő fejed ívén. Csak énekelj, madár, ahogy kis torkodon kifér! Megáldó mozdulat az ág, a rügy ezüst kehely, A hermelinről is szép és kedves dolgok kerültek feljegyzésre. Úgy ismerik, mint amelynek csodálatos szép, hófehér bundája van. Azt mondják erről az embernél jóval kisebb és gyengébb állatról, hogy inkább a vadászok puskájával is képes szembenézni, minthogy a sárba menjen. Gyakran állunk választások előtt. Istennek tetszőek az olyan döntések, mint Sidrák, Misák, Abednégó és Dániel döntései (Dán 3. rész). Vagy, mint amelyekkel a Zsid 11. részében a hit példaképeiről szóló felsorolásnál találkozunk, hogy „inkább választván az Isten népével való együttnyomor- gást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. ” A hattyúról Leonardo da Vinci mondta: hófehér és makulátlan, s édesen dalol, ha meghal. így végződik dalban az élete. A Zsidókhoz írt levél 13,7-ben olvassuk: „...figyelmezvén életük végére!” Felettébb drágák és kívánatosak az Úrban meghaltak „hattyúdalszerű” utolsó megnyilatkozásai. Kálvin János például így készült a halálra: „Az Űr magához vesz engem. Bár szárnyaim lennének mint a galambnak, hogy az Úrhoz repülhessek!” Dr. Pintér Lajos Nem a kövei és fenséges építménye teszik a templomot szentté, hanem Isten igéje, a tiszta tanítás és az igehirdetés. (Luther) Mint parancsolat, Isten szeretete jár elöl, de cselekedetben a felebaráti szeretet. (Augustinus) Senki sem hiábavaló ezen a világon, aki más terhét megkönnyíti. (Dickens) Nem az a jótevőnk, aki pénzt ad nekünk, hanem aki önmagát adja . (Sana) Istent abban kell megtalálnunk és szeretnünk, akit éppen ad nekünk. Isten nem teljesíti minden kívánságunkat, de teljesíti minden ígéretét. Jézus semmi olyat nem követel tőlünk, aminek a megcselekvésére erőt ne adna. (Bonhoeffer) Sz.P. tavaszt lehelnek mind a fák... Madár, csak énekelj! A táj minden atoiqja zeng s a szívem is veled, dalod a hála csúcsa fent, lásd, én meg tercelek... Gondolatok Glóriás madár "Y" ~T~iábavaló - szögezi le már az elején Kurtág György § w tizenkét perces, Samuel Beckett szövegére írt alko- X X tása, melyet a Claudio Abbado vezényelte bécsi bemutatón vett fel 1991-ben s jelentetett meg nemrég a Deutsche Grammophon cég. Minden hiábavalóság. Tbdjuk rég a Szentírásból, akárcsak az ellenkezőjét, hogy a dolgok összefüggenek, s mindennek oka, célja van, értelme lehet. Aki a kétarcú igazság egyik oldalát nem látja tisztán, nemigen ismerheti jól a másikat sem. Az ember kerülgetheti ugyan, de igazából nem kerülheti el, hogy mélységében érezze át a hiábavalóságot is, az értelmet is. Hiábavaló látni mindezt - halljuk a Kurtág-műben. Láthat az ember mindent hiába, de megláthatja a történésekben a hiábavalóságot, az okokat, a célokat, az összefüggéseket is. Kurtág alkotásában párhuzamosan halljuk az eredeti angol szöveget és Siklós István magyar fordítását. Hiábavaló is volna elvárnunk, hogy a kettő fedje egymást. A szavak már csak ilyenek. Fel is fednek, el is fednek, nak hoz - mondja a szöveg, s aki értelmetlennek véli, alaposan téved. Mert a szöveg szétdaraboltsága mély igazságot rejt magában, tudniillik érzékelteti a szétesést, a szétszakadozottsá- got, ami egyik alapvető jellemzője a világnak, amelyben élünk Kezdetben volt az ige. A János evangéliuma kezdő sorának fordításával küszködő Faust elégedetlenségében tovább gondolkodott. Kezdetben volt az értelem - írta, de még nem volt vele megelégedve. Kezdetben volt az erő - folytatta, de még ezt sem találta megfelelőnek. Kezdetben volt a tett - végül ennél maradt. S maradjunk mi is ennél egy percre! Szó és tett egységére - vagy inkább ennek az egységnek a hiányára - lépten-nyo- mon visszatér az Újszövetség, s a hit kontra cselekedetek-vi- ta is ezt a problémát érinti. A hiábavalóságról és szétesésről beszélő darabbal szó és tett igazi egységben valósult meg, Kurtág György ugyanis a darabot a súlyos balesetet szenvedett Monyók Ildikónak írta, akit elveszített beszédének megtalálásában segített a What is the Word hátborzongatóan expresszív, darabos, nyers énekbeszéde. Szó ami szó, hiábavaló minden igyekezet, aki nem hallotta a darabot, nem hallotta benne Monyók Ildikót, aligha tudja a suttogásos, siko- lyos, darabos darabot olyannak elképzelni amilyen igazából. Kicsit Kundryra emlékeztet az egész: az emberi, az állati, az ének a beszéd, és mindenekelőtt a küzdelem, alulról felfelé, a szétesettől az egységes, az elveszítettél a megtalált felé. Abbado Kurtág-előadásáról és arról, MI IS A SZÓ Érdekes párhuzama a műnek az 1949-ben született finn komponista, Kalevi Aho teljesen azonos hosszúságú, s hasonlóképpen kifejező alkotása, a négy zenekarra, négy narrátorra és orgonára írt Pergamon. Négy irányból egyszerre négy nyelven kavarog a térben a szöveg. Finnül, görögül, németül és svédül - ugyanaz, és nem ugyanaz, akárcsak Kurtág művében az angol és a magyar szöveg. A szöveg Peter Weiss leírása a Pergamon-oltárról. Ádáz küzdelemről szól, véres harcról. És ugyanakkor egy harmóniát tükröző, nyugalmat árasztó műalkotásról. De változtassunk csak meg egyetlen betűt: What is the Work? Mi is a mű? Töredékeiből összeállítva, múzeumban, kordon mögött állva mit is látni? Alighanem részben többet, részben kevesebbet a hajdani Pergamon-oltámál. Amivel többet, az éppen a hiábavalóság. szükség pillantani / tűnni eltűnő távol odább odaát. Pil- lantsunk át a szóról a számra, s tűnődjünk Hamvas Béla gondolatain: A szám a szellemi valóságot azon a fokán fedi' fel, amikor még: erő, teremtő akarat, megfoghatatlan alkotó gondolat. ” Philolaosztól idézi: „A szám az uralkodó összekötő lánc, a nem teremtett és öröktől fogva létező, amely a dolgokat a világon egybefűzi. ” A szám rendező elv is egyben. Mindent összevetve vagy azt kell mondanunk, hogy Faustnak - ugyan, hát Goethének - a számot is bele kellett volna vennie a sorba, hiszen a jánosi ige rendező elv, szó, értelem, erő és tett, vagy pedig azt, hogy az ige, ami kezdetben volt, szó is, szám is. Hogy melyik szám, nem kérdés, csak szükség pillantani akár mindarra, ami ezt a híres mondatot megelőzi és követi a Szentírásban, akár más szent iratokra, no meg mindarra, amit húíbavaló látni, ami eltűnő, s amit mégsem teljesen hiábavaló látni, ha nem nyomtalanul tűnik el bennünk. Sok-sok hiábavalóságot összerakni. Hamvas Béla azt mondja, ha minden számot összerakunk, nem végtelen lesz az eredmény, hanem egy bizonyos szám, a világ száma. És ez az óriási szám nem több, mint az egy, hanem kevesebb,^ mert nem más, mint az egy szétesve, darabjaira hullva. És ha minden szót összerakunk? Minden értelmet, erőt, tettet? Bábeli nyelvzavar, mint Kalevi Aho zenéjében? A bábeli nyelvzavar diabolikus, azaz szétdobáló harc eredménye, amivel szemben van egy szimbolikus, azaz összevető harc is. Lám, mire jók mégis a szavak! Összevetni azt is jelenti, összehordani, összerakni, meg azt is, összehasonlítani, egybevetni, ami nélkül bizony igazán nehéz a megértés. Siklós István fordításában a what helyén lévő mi is utal még valamire, amire Beckett szövege egyáltalában nem vonatkozott. De hát ez a mi már éli a saját életét: szükség pillantani / tűnni eltűnő távol odább odaát mi. Hogy mi van itt, mi van odaát, azt minekünk szükséges összerakni. A Wien Modem-sorozat 1991 őszén elhangzott koncertjét Abbado Andrej Tarkovszkij, a Tükör, az Andrej Rubljov rendezője emlékének szentelte. Csöbörből vödörbe kerültünk. Nem hasonló-e a helyzet a tükörben való látással is meg az ikonokkal is mint a szavakkal? Arról nem is beszélve, hogy Abbado egy Borisz Godunov-rendezés kapcsán ismerkedett meg Tarkovszkijjal. Musszorgszkij operája megint csak többé-kevésbé-, igen is, nem is-jelenség. A teljes mű előadásához több változatból kell meríteni, az ismétlést elkerülendő húzni, s dönteni arról a cseppet sem jelentéktelen kérdésről, melyik jelenettel is érjen véget a darab. Hamis az opera csaknem minden szereplője. A gyermekgyilkos cár, a magát a megölt trónörökösnek kiadó szökött szerzetes, két iszákos szerzet, valaha ugyancsak szerzetes, a nyájasan ármánykodó herceg, a hazugságra gátlástalan nyugalommal építő jezsuita nevelő és vajdalány társaságában lámpással kell keresni az igazat. Csak a bolond és az öreg krónikaíró szerzetes az. De a bolond szegény látta, viszont nem bírta összerakni a sok hiábavalóságot. Pimen? Ő korábban - a szó mindkét értelmében - kimerítő világi életet élt. Miután küsmerte az életnek ezt az oldalát, a szerzetesi életet választotta, s mást sem csinált, mint a cella sötétjében, a belső szoba világosságában kereste az igazságot, és amit megtudott, hozzárakta a többihez. Élete szimbolikusan: szimbolikus élet - amit összevetett, összetett, az az övé lett. Hiábavaló szó tőle is származott persze, csak olaj volt a tűzre, amit a kísértésbe esett novíciusnak és az elfojtott lelkiismeret-furdalással gyötrődő cárnak mondott. Lehet, hogy szavai nem voltak a legügyesebbek, az is kérdés, mennyiben látta át a másikban dúló küzdelmet, lényegében azonban a kérdéses pillanatokban szimbolikus érintkezett diabolikussal. mi is a szó / hiábavaló - / hiábavaló nak hoz. Kinek mit hoz. Grigorij novícius jól kellett, hogy ismerje Jézus megkísérlésének történetét, és tudta, hogy csalárd útra tér. Bár a fanatikus és a nárcisztikus nagyravágyásnál kérdéses a tudatosság, a jezsuita nevelő, Rangoni, és Marina, a vajda lánya alighanem tudta, no meg egyszerűen nem akarta tudni, hogy Dimitrijük nem a halottnak hitt Dimitrij trónörökös. Borisz Godunov pedig ugyancsak tudta, amikor halálba küldte a trónörökös kisfiút, hogy ezzel az ötödik parancsolat ellen vét. Mind a négyüknek hiábavaló volt a szó, hiába szólt az ige. Nemcsak a szereplői hamisak a Borisz Godunovnak, az orosz művészet egyik legnagyobb alkotása maga is az. Úgy tudom, Borisz Godunov a történészek szerint nem volt gyermekgyilkos. Musszorgszkij operája mégis igazat mond az orosz történelemről, lényegére tapint rá. mi is a szó I hiábavaló - / hiábavaló nak hoz. Kinek mit hoz. Néha olaj a tűzre, olykor halott és üres, máskor élő és ható. Hiába tagadja az ember a halott és kongó szentbeszédeket, másfelől hiába tagadja az élő és megelevenítő szent beszédeket. Hiába keresi a lényeget ott, ki írta a Zsidókhoz írt levelet, ha azt nem firtatja, amit mond: Az Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Hogyan van akkor? Elválaszt, kiválaszt, nem ad választ, ad választ - mégsem tehetek pontot a mondat végére, elhagyom, akárcsak Beckett, hiszen az egyiknek élő szó, a másiknak kong, s pontot csak ki-ki maga tehet az ilyen mondatok végére. S-egyáltalán, mi is a szó, hogy mindent meg kell azután magyarázni, hogy hogyan is értetta az ember, s hogyan nem, sőt, még magának is újra meg újra át kell gondolnia s át kell fogalmaznia mindent, kivéve persze, amikor egyértelműek a szavak, amikor az igen igen, a nem nem. Az erről szóló jézusi mondáson nem hiábavaló tömi a fejünket, mert ugyan minden hiábavaló, de az is-is korántsem egyenlő a sem-semmel. És itt illik abbahagynom a szavakat, hiszen visszakanyarodtunk Pimenhez, akinél az igen igen volt, a nem nem, mégsem tudta visszatartani Grigorijt, gyónáshoz segíteni Boriszt, pedig kicsoda segíthetett volna nekik jobban éppen őnála? Zay Balázs
