Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-09-14 / 37. szám

Evangélikus Élet 1997. szeptember 14. „...HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EGYMÁSSAE’ Adventista mindennapok „Ti megünneplitek az adven­tét?” - kérdezte egyik alkalmi is­merősöm. „Mi mindig adventét szeretnénk ünnepelni” - válaszol­tam egy kissé rejtélyesen. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Bőd Pé­ter a Szent Hertokrates című köny­vében még 1757-ben azt írta, hogy „Krisztusnak négy adventtussa, eljö­vetele vagyon. Midőn testben megje­lent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megérinti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Mi­dőn eljő az utolsó ítéletre". Ezt a gondolatsort nem Bőd Péter talál­ta ki, hiszen már III. Imre pápa be­szélt Krisztus négy jöveteléről „a test felhőjében”, „a kegyelem har­matjában”, „a halál tusájában” és „az ítélet tüzében”. Egy adventista ember életét ez a négy eljövetel szabályozza. Isten- tiszteletének középpontjában az ige áll, ami akkor él, ha „jelenvaló igazság”, vagyis a mai élet mai problémáira hirdeti Isten megol­dását. Ezt az igét kell hirdetnünk a jézusi misszióparancs értelmében „minden ágazatnak, nyelvnek és népnek”. Ha egy szombati isten- tiszteletre belép egy vendég, elő­ször egy bibliatanulmányozó cso­portot talál, imádságok, evangéliu­mi énekek hangzanak el, és az idő nagy részét a prédikáció tölti ki. A H. N. (hetednapos) Adventis­ta Egyháznak Magyarországon 120 gyülekezete van, mintegy öt­ezer aktív taggal. Ez azt jelenti, hogy gyülekezeteink élő kisközös­ségek. Imaközösségek, ifjúsági csoportok, karitatív munkát végző körök munkálkodnak közöttük. Gyermekbibliakörök, cserkészcsa­patok segítik a jövendő gyülekezet felépítését. Templomaink inkább gyülekezeti házak, ahol hely van az imádság és az istentisztelet mellett mindarra a sokoldalú szociális te­vékenységre, amelyeket az adven­tisták hitük megvallása részének tekintenek. Egyházunk úttörői kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztek a testi és lelki egészség együttes ápolá­sára. Ezért többször dohányzásról leszoktató tanfolyamokat, egészsé­ges életmódra nevelő foglalkozá­sokat, mentális egészségre oktató stressz-szemináriumokat rendez­nek gyülekezeteink, melyre hívják vallási és világnézeti különbség nélkül ismerőseiket és barátaikat is. Az adventista gyülekezetek éle­tében a puritán hagyományok él­nek, melyek nemcsak hazánkban, hanem szerte a protestáns világ­ban jelentős gyümölcsöket terem­Három egyházi lapunkban jú­nius 29-én indítottuk útnak ezt a cikksorozatot, melyben a Magyar- országon működő nagyobb keresz- tény/keresztyén egyházak bemu­tatkoztak egymásnak. Mai cik­künkkel véget ért a sorozat. Re­méljük, hogy ezek az írások jól szolgálták azt a célt, melyet a soro­zat mottójába foglaltunk: „...hogy szót értsünk egymással.” A befejezés határköve alkalmat ad arra, hogy számvetést csinál­junk és tegyük ezt közösen. Olvasóinkat kérjük vélemény- nyilvánításra. írják meg, hogyan fogadták a bemutatkozásokat? Hasznos volt-e a „másik család” megismerése, a betekintés belső életükbe? Miben segített a cikkso­rozat? Volt-e valami, amivel nem nek. Ez az adventisták életfolyta­tásán is meglátszik. Egyszerű, jó­zan életet élnek, antialkoholisták. Fontos alapnak tartják a házastár­sak kölcsönös szeretetén épülő, tiszta családi életet. Mivel az ad­ventista gyülekezetek egymással törődő, egymásért munkálkodó kisközösségek, gyakorolják az egy­házfegyelmet, amely nem jogi, ha­nem lelkigondozói természetű. Az erősebb kötelessége segíteni a gyengébbet. Mivel adventista csak úgy lehet valaki, hogy önként, saját szabad elhatározásából dönt, az egyház a felnőtt keresztséget gya­korolja. A gyülekezetek a tagokat szavazással, demokratikus döntés­sel veszik fel, ami minden egyes ta­got munkára, másokért végzett fá­radozásra kötelez. Bár a gyüleke­zetek irányítását főállású, teoló­* * * értettek egyet? Jó dolog-e, hogy ilyen nyitottak vagyunk egymás irányában és így oszlathatunk el félreértéseket, rossz beidegződé­seket? Nem hosszadalmas cikke­ket, csupán 10-15 soros reflexiókat kénink. Önként adódik egy másik kér­dés is: ha jónak tartották ezt a so­rozatot, lehet-e folytatnunk? Ha nem is rendszeresen, de időszako­san jelen lehetnénk egymás lapjá­ban és segíthetnénk az „őszintébb ökumené’.’ megvalósításában. Szí­vesen fogadunk el témajavaslato­kat az ökumené kérdésköréből. Lapjainknak ez a szolgálata segít­ség lehetne abban, hogy ne csupán évente egy-két napra, hétre terjed­jen érdeklődésünk, közösségválla­lásunk. giát végzett lelkipásztorok végzik, mégis az egyházi munkák döntő részét nem a lelkészek, hanem az egyház tagjai, önkéntesei végzik. Sokszor ezek az önkéntesek is hir­detnek igét, és sok fontos gyüleke­zeti szolgálat is az ő vállukat nyomja. A gyülekezeti tagok nemcsak egymásért hordoznak szociális fele­lősséget, hanem mindenkiért, akin segíteni tudnak. Az egyház szociá­lis szolgálatát az ADRA nevű - a világ mintegy 60 országában mű­ködő - nemzetközi alapítvány fog­ja össze. A magyar ADRA Kárpát- aljára, Albániába, az egykori Ju­goszlávia sokat szenvedett városai­ba visz segélyt, és közben itthon is dolgozik a menekültekért, a mun­kanélküliekért és a szociálisan ne­héz helyzetben lévőkért. A ma­gyarországi adventisták arra törek­szenek, hogy számarányukon felül részt vegyenek az emberekért vég­zendő szolgálatban, mert amikor eljön Jézus, boldog lesz az a szolga, akit az ő Ura ily munkában talál (Mt 24,46). Szigeti Jent» A júniusi grazi Európa-találko- zó magyar nemzeti összejövetelén hallottam sokak ajkáról a vágyat: jó lenne összegyűjteni azokat, akik ott jelen voltak, és ha már nem kezdtük a felkészülést közös isten- tisztelettel, imádkozással, legalább utána tarthatnánk ilyen alkalma­kat. Megvan a vágy a gyakoribb ta­lálkozásra, ismerkedésre, a közös­ség megélésére. A három egyházi újság ezzel a nyitottsággal szolgál­hatná ezt a célt is. Várjuk Olvasóink véleményét, írásait, hogy továbbra is „szót ért­sünk egymással”. Tóth-Szollős Mihály (Evangélikus Elet) Nagy Lenke (Reformátusok Lapja) Kipke Tamás (Új Ember) Gerhardt Pál a 30 éves háború alatt - sok megpróbáltatáson ment keresztül. Megtapasztalta az emberi szeretet múlandóságát. De egyre jobban meglátta Isten szeretetének és hűségének valóságát. Dicsérő és vigasztaló énekeinél látjuk, hogy is­merte a szív nyomorúságát, szoron­gását és bűneit. Gerhardt sem ebben a dicsérő énekében, sem a többiek­ben nem a maga erejéből énekel. Számára feltárult az Atya szíve Jézus Krisztusban, ezért mondhatta el: „Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság szeretet, Ki engem bölcsen vezet.(1. v.) Nem oldódott meg ugyan számára minden kérdés, de megtanulta az érthetetlent is szeretni, mert abban is megérezte az Atya szeretetét. - Az ének beosztása jól áttekinthető. Is­ten örökké tartó szeretetének témája Hogyne dicsérném az Istent. (53. ének) az első versben szólal meg. - Az utol­só vers az örök élet reménységét szó­laltatja meg. - Az egyes versek a kö­vetkező gondolatokat emelik ki: a szeretet megtapasztalása, a terem­tésben, megváltásban és megszente­lésben (2-4. v.). Isten naponként megtartó szeretete (5. v.). Napon­kénti megpróbáltatás (6. v.). - Feltű­nik énekünknél, hogy kizárólag egyes szám első személyben szól Gerhardt Pál végrendeletében, amelyet egyetlen fiának írt, őt és ve­le minket is az isteni szeretet dicsőí­tésére akar felhívni: „ Tégy jót az em­berekkel, ha mindjárt nem is viszonoz­zák azt neked. Mert amit az emberek nem fizethetnek meg azt az ég és föld Teremtője már régen megfizette, ami­kor téged teremtett, amikor a szent ke- resztségben gyermekévé és örökösévé fogadott. ” Gáncs Aladár SEGÉDLELKÉSZI MEGBÍZÁSOK Déli Egyházkerület (1997. szeptember l-jétől) Aradi György, Balatonboglár- Somogyvámos Bátovszky Gábor, Mezőberény I. Beke Mátyás, Gyönk Blatniczky János Dániel, Tótkomlós Kntyej Gábor Pál, Békéscsaba Marossy Attila, Budapest-Angyalföld Sánta Anikó, Sajtóosztály és Buda- pest-Pestújhely S kor ka Katalin, Orosháza Smidéliusz Gábor, Nagytarcsa Szabados Regina, Pécs Északi Egyházkerület Hvizsgyalka György, Ipolyvece (augusztus l-jétől) Bácskainé Vári Krisztina, Budahegyvidék (július l-jétől) Rác Dénes, Nagygeresdről (szeptember l-jétől) Megyaszai Ildikó, Balassagyarmat­ról (október l-jétől) Vadosfára Hamza Kinga Dalma, Balassagyar­mat (október l-jétől) Joób Máté, Budapest-Kelenföld (augusztus 15-től) Kőháti Dorottya, Budavár (félállásban szeptember l-jétől) Krska Mária, Diósgyőr-Vasgyár (augusztus 15-től) Loós Zsuzsa, Szentgotthárd (szeptember l-jétől) Szmolár Attila, Nyíregyháza (szeptember l-jétől) Az Úr áldása legyen munkájukon! Bepillantás az ázsiai evangélikusok életébe A hongkongi világgyűlés előtt a Lutheránus Világ- szövetség szervezésében egyházi látogatóprogramon ! vettem részt Tajvanon. Tizenketten voltunk együtt hát napon át, lelkészek és nem lelkészek Ausztriából, Né­metországból, Nicaraguából, Venezuelából, Dél­■( Afrikából. Vendéglátónk a tajvani evangélikus egyház, I a program szervezője és kísérője egy harminc éve Tajva­non élő finn misszionáriusnő volt. Tajvan a szárazföldi Kína part menti szigete, Japán és a Fülöp-szigetek között fekszik. A sziget mintegy 377 kilométer hosszú és 142 kilométer széles, területe 36 000 négyzetkilométer. Nepessege: 22 millió. A hiva­talos nyelv a mandarin, a legelterjedtebb idegen nyelv az angol. Területe öt fő természetföldrajzi térségre oszt­ható (központi hegyvonulat, vulkáni eredetű hegyek, dombvidék, fennsík, végül part menti síkságok). Éghaj­lata: északon szubtropikus, délen trópusi. (Látogatá­sunk idején a napi hőmérséklet 35 °C és a páratartalom 98%-os volt. Sok gondot okozott a járműveken és épü­I letekben működő légkondicionálás, az utcai hőség és magas páratartalom után a hűvös helyiségek hőmérsék­let-különbsége. Miután az esős évszakban voltunk ott, naponta többórás sűrű függönyszerű esőben is volt ré­szünk.) Érthető kíváncsisággal készültem erre az útra, hiszen az elmúlt évtizedek során kevés magyar és még keve- I sebb egyházi ember juthatott el erre a Kínától elszakadt I szigetre. Leginkább az érdekelt, hogyan él a keresztyén kisebbség a nagy buddhista és taoista többségi vallási környezetben. A beszámolók nyomán megismerhettük L a keresztyén missziói munka következtében létrejött keresztyén egyházak, köztük az evangélikus egyház tör­ténetét. A 19. század első felében érkeztek az első misszionáriusok Német­országból, Finnországból, Norvégiából, Amerikából, akik tanítással, gyógyítás­sal kezdték munkájukat. Hallottuk például egy amerikai orvos történetét, aki családjával: feleségé­vel és négy gyermekével és néhány bőrönddel, de sok hittel és szeretettel ér­kezett Tajvanra. Tajvan el­maradott kínai sziget volt, ahol orvosi szolgálatra nagy szükség volt. Az amerikai orvos kezdetben egy széken a szabadban I fogadta a hosszú sorban érkező betegeket, gyógyított és prédikált. Később ame­rikai segítséggel létrehozott egy kis kórházat, amely ma Tajvan legnagyobb, egyik legjobban, felszerelt kórháza. Tartózkodásunk során több egyházi intézményt ke- I restünk fel. A teológiai szemináriumot, egyházi köz­pontokat és gyülekezeteket. Tájvanon hat, különböző missziói hátterű (amerikai, norvég, dán, finn) lutherá- I nus egyház van. Három közülük tagja a Lutheránus Vi­lágszövetségnek. Küldötteik jelen voltak a hongkongi világgyűlésen is. A hat lutheránus egyháznak összesen 130 gyülekezete és 15 000 gyülekezeti tagja van. A gyü­lekezetek igazi közösséget alkotnak. Sokan a gyüleke­zeti tagok közül 8-15 éves koruk között kerülnek a ke- resztyénséggel kapcsolatba és keresztesednek meg. Tá­lán ennek is köszönhető, hogy az egyház iránti elkötele­zettség erősebb, mint ahogy mi itthon azt sok esetben I tapasztaljuk. Vasárnaponként a családtagok együtt mennek templomba, nagyszülők, szülők gyermekeikkel. Azon a vasárnapon, amikor mi a taipei-i Megváltás templomban istentiszteleten vettünk részt, zsúfolásig telt templom fogadott bennünket. A prédikáció előtt tartalmas gyermekprogram volt, bibliai történetek be­mutatása sok énekkel és tánccal. Mint megtudtuk, nem a nemzetközi delegáció kedvéért volt ez a számunkra szokatlan istentiszteleti rend, hanem ez így szokás, ki­csik és nagyok aktívan részt vesznek a gyülekezeti alkal­mak menetében. Megtudtuk, hogy hétközi alkalmakon, a mi szenior ifjúsági összejöveteleinkhez hasonlóan, kü­lönböző beszélgetési fórumokat szerveznek egy-egy foglalkozási ágban dolgozók számára. Orvosok, taná­rok, ügyvédek, üzletemberek jönnek össze problémáik megbeszélésére és hogy egymást segítsék a munkájuk­ban. Az istentiszteletek után a gyülekezet általában együtt marad és a gyülekezeti teremben vagy egy étte­remben együtt ebédelnek. Hasonlót tapasztaltam a hongkongi Aberdeen gyülekezetben is, ahol két nigéri­ai püspökkel együtt a nagygyűlés résztvevőinek gyüle­kezeti látogatóprogramja keretében én magam is kö­szönthettem az egybegyűlteket. A gyülekezetekben sok­kal nagyobb az összetartás, egymásrautaltság, hiszen nem magától értődő a keresztyén közösséghez való tar­tozás. Sok családban ők az első keresztyének. A tajvani lutheránus egyház életében három idősza­kot tartanak nyílván. Az első periódus, a növekedési időszak, 1951-től 1965-ig tartott. Az első lutheránus gyülekezet 1951-ben alakult meg, majd az ezt követő ti­zenöt évben további száz gyülekezet jött létre. A leg­több egyházi intézmény is ekkor alakult: a taipei-i egy­házi központ, a Biblia Intézet, mely az első időben a lel­készképzés helye is volt, majd később a Teológiai Szeminárium, mely átvet­te a lelkészképzést, a ko­rábbi négy szemeszter he­lyett nyolc szemeszteri időben. A második időszak a visszaesés időszaka, 1965- től 1979-ig. Ebben az idő­ben Thjvanon a gazdaság fejlődésnek indult, az életszínvonal jelentősen emelkedett, az egyházi élet háttérbe szorult. A külföldi misszionáriusok is fokozatosan hazatértek és a helybeli evangélizá- torok nem tudták folytatni vagy újrakezdeni a missziós munkát. Az egyházi élet nem fejlődött, a teológiai kép­zés majdnem teljesen megszűnt ebben az időben. A harmadik időszak 1979-ben indult el, az ún. megújulás időszaka és tart ma is. 1979 óta újabb nyolc egyházköz­ség alakult és a vasárnapi templomlátogatók száma nö­vekszik. 1988-ban a hat lutheránus egyháztest létreho­zott egy közös Lutheránus Teológiai Szemináriumot, ahol most 100 teológiai hallgató van. A női lelkészi ordináció a legújabb időben, ez évben vált lehetővé. Az igény már régóta megvolt a teológiát végzett nők részéről, hogy a férfiakkal egyenlő feltéte­lekkel vehessenek részt az egyházi életben, de csak most, ez év elején, többévi tanácskozás eredményeként döntöttek ebben a kérdésben. Minden teológiát vég­zett egyenlő elbírálásban részesül, alkalmasságát Gyülekezetlátogatás Hongkong-Aberdeenben figyelembe véve, tekintet nélkül arra, hogy férfi vagy nő. Ugyanekkor határoztak a lelkészfeleségek egyház­ban betöltött szerepéről is. Miután eddig a lelkészfele­ségek minden gyülekezeti munkában segédkeztek férje­ik mellett, nagy megterhelést jelentett ez számukra és nem tudtak megfelelően helytállni. Most meghatároz­tak négy kategóriát: 1. világi állásban dolgozó feleség, 2. lelkészi asszisztens, 3. háziasszony, 4. hivatásos evangé- lizátor (ehhez egyházi hozzájárulás és képzés szüksé­ges). Egyéni döntés, hogy ki mit választ, és abban kell teljes értékű munkát felmutatnia. A keresztyén családi értékek gyakorlása, valamint a példamutatás a családi életben, ez a legfontosabb elvárás a lelkészfeleségek hi­vatásával kapcsolatban. A nők helyzetének megismerésére két helyen volt al­kalmam. Először a tajvani gyülekezeti látogatások és beszélgetések során. A másik alkalom a hongkongi vi­lággyűlésen az ún. női fórum volt. Sok hasonlóságot lát­tam a mi itthoni munkánkkal összehasonlítva, a gyer­mekmunkában, hitoktatásban, családlátogatásokban, a gyülekezeti alkalmak szervezésében. A fórum-beszélge­tésre meghívott előadók beszámolóiból kiderült, hogy a férfi és a női munka, a társadalomban betöltött szerep megítélésében nagy a megkülönböztetés. A nők hátrá­nyos helyzetben vannak a férfiakhoz képest, mind a bé­rezés, mind pedig a vezető pozíciók betöltése tekinteté­ben. A családban is függő helyzetben vannak a nők. Né­hány évvel ezelőtt megalakult a Hongkongi Keresztyén Nők Thnácsa, azzal a célkitűzéssel, hogy síkra szálljanak a nők egyenjogúságának erősítéséért, jobb megbecsülé­sükért az élet minden területén. A hivatalos egyházi programon kívül Taipei néhány fontosabb turista nevezetességét is megnéztük: a Nem­zeti Múzeumot, különféle építészeti remekműveket. Thjvanon virágzott a templomépítészet is. Több budd­hista templom a Csing-dinasztia (1644-1911) korából származik. Közös építészeti jellemzőik a szépen fara­gott oszlopok egymásba fonódó sárkányokkal, a fara­gott gerendák, díszes tetőzet. Igazi turistalátványosság a Csang Kaj-sek Emlékcsarnok, a volt elnök 26 tonnás bronzszobrával és személyes emléktárgyait bemutató múzeummal. A múzeum gyönyörű, trópusi növények­kel beültetett parkjában található a Nemzeti Koncertte­rem és Színház. Számos hagyományos kínai népszokás él még ma is Thjvanon, a búgócsigázás, sárkányé rege tés, tésztaszobrászat, bábjátékok, melyeket az emberek sza­bad idejükben a tágas parkokban szívesen gyakorolnak. Vendéglátóink igyekeztek a kínai konyhaművészetet is megismertetni. Naponta másfajta ételeket volt alkal­Taipei főtere - régi és új találkozása műnk megkóstolni, és természetesen pálcikával enni. A kínai konyháról könnyű is, nehéz is írni. Könnyű, mert a világon valószínűleg a legnépszerűbb, nehéz, mert az eu­rópai ízlés számára a szokatlan ízek, nyersanyagok, fű­szerek és főzési eljárások idegenek. A kínaiak számára nemcsak az ételek íze, de csábító külseje is fontos. Thj­vanon a kínai szakácsművészet teljes kínálata elérhető, különösen halételek, édes-savanyú húsok, szezámmal és borssal ízesített fogások, a pekingi kacsa, a gőzön párolt rákkal és zöldséggel töltött fánkok. A kínai család életé­ben az étkezés „szent” dolog. Ha két ismerős találkozik, így köszönnek egymásnak: „Jól vagy? Ettél-e már?” Összefoglalva élményeimet elmondhatom, hogy lelki ér­telemben is „kaptunk ennivalót”, azaz megismerhettünk olyan evangélikus keresztyéneket, akik kisebbségi helyze­tük ellenére igyekeznek hitüket hűséggel megélni, szolgála­tukat betölteni, sóként és gyertyafényként környezetükben. Ezért növekszik a keresztyének száma, ezért telnek meg hétről hétre a templomok. A kitáguló látóhatár azután ismét összeszűkült a látot­tak alapján egyetlen pontra. Jézus Krisztusra, aki Tajva­non, Hongkongban és a Világgyűlés valamennyi résztvevő­jének egyházában a középpont, a járható út, a követhető Jó Pásztor. Szirmai Zoltánná Curitiba - Hongkong A Lutheránus Világszövetség kilencedik nagygyűlése nagyon sok izgalmas momentumot rejtett magában. A sok-sok érdekesség között voltak láthatóak és kevésbé figyelemfelkeltőek. A gazdag istentiszteleti élet, az öt­venedik évforduló megünneplése mindenki számára át­élhető és megtapasztalható alkalmak voltak. Az már kevésbé volt látványos, hogy milyen megoldandó fel­adatokat hozott magával a Világszövetség az elmúlt nagygyűlésről, Curitibából, és a mostani nagygyűlésen meghozott döntések mUyen lépéseket jelentenek majd a jövőben - a következő évezredben. Dr. Gottfried Brakemeier, a Világszövetség volt elnö­kének szavait idézve, a Lutheránus Világszövetség egy koncepció tesztelését végzi. A koncepció pedig annyit jelent, vajon mennyire tudják a tagegyházak szorosra vonni a kapcsolataikat, mennyit jelentenek egymás szá­mára. April Larson püspöknő az észak-amerikai evangéli­kus egyházból a Világszövetség ünnepi istentiszteletén az úrvacsorái liturgián szolgálók között volt. Egy nyilat­kozatában azt hangsúlyozta, milyen nagy ajándékot je­lentett számára, hogy olyan istentiszteleten szolgálha­tott, ahol a Világszövetség minden tagegyháza képvisel­tette magát. A Krisztusban való közösséget kézzelfog­hatóan tapasztalhattuk meg a nagygyűlés alatt. Német, magyar, amerikai, hongkongi tagegyházak közelről ta­pasztalhatták meg ezt a közösséget az istentiszteletek, bibliatanulmányok és beszélgetések során. De vajon mi történik a „csúcsélmény” után? Világ­gyűlések között mennyire érezzük a nagy lutheránus család közelségét? A strukturális váltás elegendő-e a communio, közösség megtapasztalásához? A hongkongi világgyűlés megerősítette a Lutheránus Világszövetség tagegyházainak közösségét kifejező curitibai határozatot. A következő évek pedig majd megmutatják, mennyire sikerül egymás másságát elfo­gadnunk, mennyit tudunk áldozni közös ügyeinkre és programjainkra, mennyiben érezzük majd magunkénak is a lutheránus családot. Pángyánszky Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents