Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-07-27 / 30. szám

FIATALOKNAK Evangélikus Élet 1997. július 27. jfe GYERMEKEKNEK „FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK” Egy gyermek keresi otthonát 8. rész A megérkezés a nürnbergi pályaudvaron, az üdvöz­lés, a virágok, a kézszorítások, a örömkönnyek, az au­tóút Neuendettelsauba: Gudrunra az élmények egész árja szakadt. Az első napokban azt gondoltam, fel sem tudja fogni mindazt, ami körülötte történik. Rá­adásul a német nyelvvel is gondjai voltak. Természe­tesen tudott németül, mégsem annyira, mint a hason­ló korú német gyerekek. Raongban ugyanis a helyiek nyelvét beszélte. Csodálnivalóan sok energiát fekte­tett most abba, hogy beilleszkedjen új környezetébe. Hogy „Takinuka” helyett azt mondja „nem szere­tem”, és „Arita” helyett azt, hogy „nem”. Néhány né­met kifejezés persze gondot okozott neki. Sok dologgal sikerült megbirkóznia, de azzal, ami az iskolában fogadta, nem. Noha csak ötéves volt, tudva mennyi utazgatás vár még rá, gyorsan beírattam őt a neuendettelsaui iskolába. Azt gondoltam, nem árthat, ha egy kis előnyt szerez, még úgyis hiányzik majd eleget. Engedelmesen hagyta, hogy elvezessem a nagy is­kolaépülethez. Csendben, rendben elfoglalta helyét az osztályban. Akkor sem rendezett jelenetet, amikor elbúcsúztam tőle. Azután elérkezett a szünet. A hideg téli udvaron egyre többen tolongtak napbamította lá­nyom körül. Talán megijedhetett a sok idegen gyerek­től, mert egyszer csak keserves sírásra fakadt. Addig nem is hagyta abba, míg haza nem hozták. Fehér bőrű játszótársaival sehogy sem sikerült egé­szen megbarátkoznia. Annyira mások voltak, mint a raongi gyerekek. Ugyan ki ütötte volna őt meg ott, vagy ki kezdett volna el csak játékból is civódni vele? Uj-Guineában ezt sosem tették a barátai, ezért ez tel­jesen idegen volt Gudrun számára. Egyszer, amikor az udvaron a mászókán játszott, egy szomszéd kislány jött oda hozzá. „Engedj engem is tornászni” kérte, majd mikor Gudrun nem húzó­dott azonnal félre, hozzátette: „Az anyukád hívott té­ged”. Gudrun azonnal beszaladt hozzám a házba. Én meglepetten mondtam: „Én nem hívtalak téged, Gudrun.” Kislányom elkeseredve bámult rám, és szo­morúan szipogta: „Hazudott, anya, csak azért, hogy tornászhasson.” Más gyerekek is könnyen félrelökték Gudrunt, aki hamar sírva fakadt emiatt. Néhány hó­nap nem tudta kitörölni azt, amit élete eddigi öt esz­tendeje alatt egy egészen más környezetben, más em­berek között megtanult. Irmgard Bergmann nyomán Jézus mondja: nézzétek ezt a mustármagot. Egészen kicsi. Nincs nála kisebb a magok között. A gazda fogja, s elülteti a földbe. A mag pedig kibújik a földből. A mustármag csak nő és nő, nagy lesz, a legnagyobb növény a kertben. A parányi magból óriási fa lesz. Mqjd jönnek a madarak, és fészket raknak ágai között. így van ez Isten Országával és így van ez az élettel is. Kezdetben egészen kicsi, ám aki tud várni türelemmel, az látni fogja: a kicsi magból nagy, erős fa lesz. „TUDOD-E...” hogy nézett ki a saru? A keleten közkedvelt lábbeli, a saru, tulajdonkép­pen szíjazott szandál. E lábbelik többnyire bőrből ké­szültek, de azért igen egyszerűek és csekély értékűek voltak. Ha az ember belépett a házba, levetette a sa­ruját, éppen úgy, mint amikor szentélybe lépett be. A mezítláb járás a gyász kifejezése is volt. Az itt látható szandálok saroktartó szíjakkal voltak a lábfejhez erő­sítve. Ezeket nevezték saruszíjaknak. Három „sarus” kérdés: Ki mondta, kinek? - „Oldd le sarudat a lábadról, mert szentföld az a hely, ahol állasz!” Hol van megírva? - „Régente Izráelben úgy erősítet­tek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. ” Ki mondta, kiről? -„De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megol­dani sem vagyok méltó. " Humorzsák- Hogy hívták azt a zsidó férfit, akit az Úr Jézus a damaszkuszi úton szólított meg, és utána keresz­ténnyé lett?...-Ihrzusi Saul...- És miután keresztyén lett?... Csend...- Pali fiam, gondolj a saját nevedre...-Horváth Pál! ** *- Jézus Krisztusnak hány tanítványa volt?... -Tizenkettő...- Melyik árulta el közülük?...-Júdás...- Júdásnak mi volt a másik neve?...- Árulkodós Júdás! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. DALOL A LELKEM „ Úgy szeretnék valamit tenni, e fagyos földről felemelkedni. Melegedni a fénylő nap sugarában s felszínre hozni, ami bennem vágy van. Úgy szeretnék valamit tenni! Egy gondolat, egy hang, egy szikra lenni. ” Ennyit, nem többet és nem kevesebbet akar a de­bütáló költő, Csapó Sarolta. És hogy ez a vágy mennyire feszítő lehet, azt bizonyítja ez a karcsú Ids kötet, amely Dalol a lelkem címmel jelent meg. Első kötet, de egy teljes életművet tartalmaz, mert a sors úgy hozta, hogy a szerző csak most, idős korában lép­hetett először a szélesebb nyilvánosság elé. Létezett egyszer, valaha, s talán örökre elsüllyedt az a polgárvilág, amelyben voltak, akiknek nem oko­zott gondot egy-egy születésnapra, ballagásra, keresz­telőre csinos, formás kis köszöntőt írni, egy szép ter­mészeti képet megverselni, egy fohászt rímbe szedni. Ezek a költők bár nem kerültek a Parnasszusra, de gaz­dagították, szépítették a mindennapi életet, minőséget, színt adva hozzá. Csapó Sarolta költészete mindezt tar­talmazza, de számos versében tovább is lép, néhány iga­zán emlékezetes, olykor megrendítő, máskor elandalító pillanattal ajándékozza meg olvasóját. Az élményanyag egy hosszú, „polgári” élet állomá­saihoz kapcsolódik. Család, gyermekkor, ifjúság, bol­dogság, gyász, időskori magány, bölcsesség és szelíd derű, emlékezés és megnyugvás... A versekben meg­jelenik a természet iránti nosztalgikus rajongás: fel­idézi a gyermekkori tájakat, a rónát, „a magyar pusz­ta mesélő csendjét”, az álmos macskát, az öreg ko­mondort, az égen kerengő gólyát. És mindezt áthatja az Isten iránti bizalom és odaadás. Néhány évvel ez­előtti versében így összegzi a költőnő, amit az élet ér­telméről gondol: Élet és halál Keressük értelmét az életnek - Kutatjuk kék színét az éternek. Vizsgáljuk, figyeljük a hang eredetét, Víznek, sónak, kenyérnek ízét, összetételét; Illatát az érődő gyümölcsnek, A rózsának, a frissen ázott földnek. A tenger árapályának titkát - Zöld, vörös, fekete színének nyitját. Mindent - mit kezünkkel megfoghatunk, Láthatunk, hallhatunk, hisz oly sokra képes Az életünket formáló érzelem, A végtelen és mégis véges A TIZENKETTEDIK ÓRA Moody evangélista egyik össze­jövetelén valaki jelentkezett, hogy az igehirdető imádkozzon érte. Moody odament hozzá és így szólt:- Örülök, hogy döntött, s szívé­be akarja fogadni az Urat.- Nem - felelte a férfi -, nem döntöttem, de kérem, imádkozzon értem, és talán majd később elfo­gadom Krisztust Megváltómnak. Moocfy elkérte a címét, és ké­sőbb, amikor megbetegedett a fér­fi, meglátogatta. Újra sürgette, hogy döntsön Krisztus mellett.- Nem - szólt a férfi -, most nem döntök. Még azt mondanák, hogy megijedtem, és azért tértem meg, mert beteg vagyok. Meggyógyult. Később azonban visszaesett és betegsége komolyra fordult. Moody újra meglátogatta és figyelmeztette, hogy Krisztusra van szüksége.- Már késő - felelte.- Még a tizenegyedik órában is találhat kegyelmet - biztatta Moody.- Moody úr, higgye el, ez nem a tizenegyedik óra, hanem a tizen­kettedik! - Alig néhány óra múlva meghalt. Később Moody ezt mondta róla: „Attól tartok, hogy Krisztus nélkül fektettük koporsóba, Krisztus nél­kül temettük a sírba, és ha ez igaz, akkor ő a Krisztus nélküli örökké­valóságba ment.” „Aki a fenyítés ellenére is nya­kas marad, hirtelen gyógyíthatat- lanul összetörik.” (Péld 29,1) KÉSŐBB VAN, MINT GONDOLOD! Egy reggel egy férfi rohant ki az állomásra. Lélekszakadva kérdez­te a jegypénztárnál:- Mikor indul a 8 óra 1 perces vonat?- 8 óra egy perckor - hangzott a válasz.- Igen - felelte emberünk -, de az én órámon 7 óra 59 van, a városháza órája 7 óra 57-et mutat, az állomásé pedig 8 óra 4 percet. Melyiknek higgyek?- Annak az órának hisz, amelyik­nek akar - felelte a pénztáros -, a 8 óra 1 perces vonattal azonban már nem utazhat, mert az már elment. Isten órájában a mutató minden órában, minden percben előre megy. Rengetegen vannak, akik azt hiszik, hogy tetszés szerint vá­laszthatnak, milyen időbeosztás szerint élnek, és maguk dönthetik el, mikor fordulnak Istenhez. _ A pontos időt azonban Isten, az Úr szabja meg. Lehet, hogy már most is később van, mint a legtöb­ben gondolják. Nemsokára túl ké­ső lesz. SÁFÁROK VAGYUNK!- Tudod, sokszor zavar az a tény, hogy semmim sincs, amit nem kaptam. Valahogy úgy tűnik, értelmetlen bármiért harcolni, ha úgysincs semmim, amit nem kap­tam.- Nézzük meg, mit mond ezzel kapcsolatban Isten igéje! „Minden jó és tökéletes ajándék felülről való, a világosság Atyjától. ” (Jak 1,17) ,A mindenhatónak lehelete adott ne­kem életet.” (Jób 33,4) Láthatod, hogy Isten az, Aki élettel és az élethez szükséges ajándékokkal el­látott. Miért zavar az, hogy ezeket kaptad?- Szeretem elmondani, vagy ta­lán dicsekedni azzal, hogy ügyessé­gemnek, szorgalmamnak eredmé­nye van. Tfe nem nézegeted szíve­sen munkád „gyümölcsét”?- De igen! Sőt, nagyon hálás va­gyok ezért Istennek, ha valóban láthatok gyümölcsöket. De azt, hogy ehhez Isten adott nekem éle­tet, erőt és egészséget, nem szabad elfelejtenem! Isten ezzel nem akar engem kisebbé tenni. Ne érezd azt, hogy Ő zsarnokoskodni akar feletted, mert mindenedet Tőle kapod. Ő a te Atyád, Aki a legjob­bat akarja és adja neked, s persze kéri, hogy úgy gazdálkodjál a ka­pott javakkal, ami valóban Isten­nek tetsző.- Ezt nem értem! Nem elég el­fogadni azt, hogy mindent Tőle kaptam, még Neki tetszőén is él­jek? Milyen korlátozott a keresz­tyének élete! Sajnállak téged...- Ne hidd, hogy sajnálatra mél­tók vagyunk! Sőt! Nekünk Jn 3,16 alapján örök életünk is van! Ehhez persze jól kell sáfárkodnunk. Hű­nek kell bizonyulnunk a kévésén, hogy egykor Jézus Krisztusért így szóljon hozzánk a mi Istenünk: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévé­sén hű voltál, sokat bízok rád ez­után, menj be urad ünnepi lakomá­jára!” (Mt 25,23)- Tüdőd, sokat kell még nekem Isten igéjével foglalkoznom, hogy megértsem azt, amit te már ért­hetsz, s főleg, hogy hinni tudjak...- Imádkozom ezért. Örülök a beszélgetésnek! JUBÁL ’97 Mint már egy évtizede minden évben, idén is megrendezzük a Jubál Ökumenikus Keresztyén Könnyűzenei Fesztivált Gödöllőn a Petőfi Sán­dor Művelődési Házban 1997. szeptember 6-7- én. Várjuk zenekarok, szólóénekesek és panto­mimcsoportok jelentkezését július 31-ig a követ­kező címen: Jnbál ’97, 1204 Budapest, Ady E. u. 89. Tbiyfax: 283-0148. E-mail: evangzme@elen- der.hu. A koncertekre minden érdeklődőt szere­tettel várunk! KIÉ SPORTTÁBOR ’97 Helyszín: Nagyveleg, Kastélypark Végleges időpont: 1997.08.17-24. Részvételi dfj: 4500,- Ft Jelentkezni lehet: Győrfy Regina (KIE-Sportbizottsági tag) 2800 Tatabánya, Ifjúmunkás út 48. 4/1. Tel.: 34/316-212 (15.00 h-ig), 34/333-118 (este). Jelentkezési határidő: 1997. 07.31. Mindenkit szeretettel várunk! Megbékélés Európa kereszténysége június 23-29. között az ausztriai Grazban találkozott. Az egyhetes ökumeni­kus találkozó Basel (1990) után a második ilyen ren­dezvény volt. Rendezői az „Európai Egyházak Konfe­renciája” (EEK) és az „Európai Püspöla Konferenciák Tanácsa”\olt. Az előbbihez 118 egyház tartozik: orto­dox, anglikán, evangélikus, református, ókatolikus, metodista, baptista, örmény apostoli és más egyhá­Emberi tudás és értelem. Mennyi titkot kellett, hogy megfejtsen - S megannyi előttünk még ismeretlen. Birtokában tengernyi tudásnak Mégis mily végtelen szegények vagyunk; Életünk véges s itt az értelem Csődöt mondott - törvény, hogy meghalunk. Testünk a földé, sötét sírba száll, De lelkünk a hit és remény szárnyain Száll-száll a felső régiókba fel S boldogan áll meg az Úr trónusánál. Hiába akarat, tudásvágy, értelem: Istenhit nélkül a halál végtelen.-Ki Raoul Wallenberg Emlékpark Az Emmanuel Alapítvány Budapest Wesselényi u. 5. szám alatt július 6-án Raoul Wallenberg Emlékpar­kot avatott a nagy svéd embermentő emlékére. A te­ret zsúfolásig megtöltő ünnepség fővédnöke dr. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere volt. Az ő megnyitó szavai után dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke mondott ünnepi beszédet. A kegyeletes ünnepségen leleplezték azt az emléktáb­lát, amely megörökíti Raoul Wallenberg neve mellett néhány jelentősebb segítőtársa, közöttük Sztehlo Gá­bor nevét is. Az emléktábla mellett négy gránitoszlop áll azok nevének felsorolásával, akik a vészkorszak idején ül­dözötteket rejtettek-mentettek. E több száz név sorá­ban olvashatjuk „Körén Emil tiszteletes és felesége” ne­vét is. Ők Sztehlo Gábor mellett szolgáltak a mentő munkában. Az ünnepség napján dr. Glatz Ferenc, az MTA el­nöke fogadást adott a Magyar Tudományos Akadé­mia dísztermében a kegyeletes megemlékezés jeles személyiségeinek részére. Ezen Raoul Wallenberg testvére is jelen volt és szólt az egybegyűltekhez. K. zak. Utóbbi Európa 33 nemzeti római katolikus püs­pöki konferenciájából áll. A találkozó témája: „Megbékélés - Isten adomá­nya és áj élet forrása” volt. Európa mai helyzetében Graz alkalmasnak bizonyult arra, hogy egyházak és népek, nemzetek között a nyitottságot teremtse meg. A politikai vasfüggöny ugyan megsemmisült már, de a fejekben és szíveimen még sok az előítélet, választófal, társadalmi és szociális ellentét. Az volt a cél, hogy az egyházak tegyenek közös erőfeszítéseket az egymás megértésére, egymással való megbékélés, Isten ado­mányának elfogadására és így formálódjon az új élet, a forrásból táplálkozva és legyen hozzájárulás a föld­rész együttes fejlődéséhez. A tíztagú magyar delegáció tagjai a különböző ese­ményeken, (plénumok, fórumok, vitatkozások, kultu­rális és művészeti rendezvények stb.) vettek részt és lapunk hasábjain is igyekszünk majd számot adni a történtekről. Az egész hét folyamán az európai orszá­gokból mintegy 10-13 ezren vettek részt. A vasárnapi záróistentiszteleten a Stadtparkban, becslések szerint 25 000 ember hallgatta az igét, énekelt és könyörgött az egység és békesség megvalósulásáért. , A találkozó befejezése után, a következő héten az ÉEK tartotta ciklus váltó gyűlését, melyen bemutat­kozott a nemrég megválasztott új főtitkár, Keith Clements angol baptista lelkész, aki Jean Fischert vált­ja fel ez év őszétől. Ugyanitt választották még a következő hat évre az új vezetőtestületeket. Egyházunk küldöttségéből két fiatal lelkésztestvérünket választották meg: Krámer György maglódi lelkész a Központi Bizottság magyar tagja, míg Solymár Mónika soproni lelkész-hitoktató a Gazdasági Bizottságban kapott helyet Mindkettő­jüknek kívánunk áldásos működést ebben a jeles, eu­rópai egyházi testületben. tszm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents