Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-26 / 4. szám
r * • Evangélikusi Élet 62. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1997. JANUÁR 26. HETVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT „ Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent ” Ki a tisztaszívü? Egyedül az, aki teljesen Istennek adta a szívét, hogy egyedül ő uralkodjék henne. Az ilyen szívben nem a lelkiismeret, hanem a Jézus akarata uralkodik. Bonhoeffer » i ) I r t i t I Jt I I I * A TARTALOMBÓL “ A LEPRAMISSZIÓ VILÁGNAPJÁN SZÁZÉVES A SIKÁTORI TEMPLOM GONDOLATI BŰN? ADJ EMBERSÉGET AZ EMBERNEK A Mindszentek öblénél jártam i. Két éve élek már Brazíliában, mégis nagy élményt jelentett számomra részt venni november 24. és december 2. között az Egyházak Világtanácsa által szervezett nemzetközi konferencián Salvadorban a „Bahia de Tbdos os Santos”, a „Mindszentek öble” partján. A konferencia témája: egy reménységre elhíva. AZ EVANGÉLIUM KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN Már hónapokkal előtte megkaptam a kitöltendő jelentkezési lapot és a bibliakörök tanulmányi füzetét. Amikor az utolsó eligazító levél és a repülőjegy is a kezemben volt, ijedtem meg kicsit. Nekem kell képviselni a Magyarországi Evangélikus Egyházat egy nemzetközi konferencián! A repülőgépen Sáo Paulótól Salvadorig, a 2000 km-es út alatt, már érdeklődéssel figyeltem az embereket, és találgattam, kinek lehet az az úticélja, mint nekem? Közülük elég sokkal találkoztam azután a konferencián. Salvadorba megérkezve, gőzfürdőben éreztük magunkat, olyan meleg, párás a levegő. Már a repülőtéren várt a rendező „stáb”, és szállítottak kis buszokkal a bambuszfasoron át a Bahia Othon Palace Hotelbe. Mire megérkeztünk, már este volt és kezdetét vette a festői látványt nyújtó felvonulás a nyitó istentiszteletre. A világ minden részéből érkezett népviseletbe öltözött küldöttek hangos dobpergés közepette vonultak a tengerre néző nagy „Area Verde”-be, a nyitott oldalú, vászontetejű „Zöld terasz”-ra, ahol ezután az istentiszteleteket tartottuk. Megszoktam már a hangos zenét, mégis európai szívemnek kicsit szokatlan volt a másság. Azután elővettem az istentiszteleti rendet, együtt énekeltem a körülbelül 600 résztvevővel, hallgattam sok nyelven a 104. zsoltárt: >yÁIdjad lelkem az Urat, Uram Istenem, igen nagy vagy. ” Amire, egymás kezét fogva a záró éneket énekeltük, már nem éreztem magam egyedül. Az együvé tartozás szimbólumaként ezután kókuszdiókat adtunk körbe egymásnak, és szívószállal mindenki ihatott belőle. Akkor már ömlött az óriási trópusi eső, sokszor a nyakunkba is. Másnap reggel láttam csak, milyen gyöngyörű helyen, sziklás tengerparton fekszik ez a nagyon szép szálloda. Rövid sétát lehetett csak tenni, mert kezdődtek a zsúfolt, élményben gazdag munkanapok. Az istentisztelet előtt feltűnt nekem egy perui indián asz- szony, aki a tenger partján tüzet gyújtott, a tüzet körberakta virágokkal és égő gyertyával, mind a 4 égtáj felé meghajolt, közben mondott valamit, talán imádkozott. Kicsit megbotránkozva néztem, és halkan megkérdeztem az éppen mellettem álló ausztriai asz- szonyt: nem pogányság ez? Ő azt felelte - és ez nagyon elgondolkoztatott -, egyrészt nem értjük mit mond, másrészt a mi húsvéti tojásunk talán nem valami régi népszokásból maradt fenn - ha úgy tetszik, pogányság? Itt értettem meg először, milyen nehéz és felelős dolog különböző kultúrák szokásai, istentiszteleti rendje felett túl hamar pálcát tömi, hiszen senki sem tud kibújni saját bőréből. Mi magyarok ne akarjuk átvenni más népek szokását, kultúráját, vegyük komolyan a mi keresztyén hagyományainkat, és inkább keressük magunk életében a „pogányságot”, mint máséban. EURÓPA EVANGÉLIKUS EGYHÁZAI A HARMADIK ÉVEZRED KAPUJÁBAN Miről tanácskozott hatvan evangélikus egyházi vezető Budapesten? Mint már beszámoltunk róla, december első felében, a Lutheránus Világszövetség meghívására, Budapesten nagy jelentőségű tanácskozást tartottak Európa negyven evangélikus tagegyházának vezetői. A tanácskozás központi témája ez volt: tyAz egyház jövőképe és megbízatása Európában" (Vision und Auftrag der Kirche in Europa). Ezt a főtémát három napon keresztül hármas elágazásban vitatta meg a püspöki konferencia: 1. A kiengesztelés mint Isten ajándéka. 2. A keresztyén ember szabadsága és felelőssége. 3. Szociális kihívások és az egyház föladatai a mai Európában. A konferencia elnöksége Európa lelki újjászületése - a kiengesztelés ajándéka Az első nap délelőttjén két előadás vezetett be a konferencia tematikájába. Elsőként H. Hirschler hannoveri vezető-püspök, az LVSZ alelnöke szólt arról: Európa hat évvel ezelőtti, váratlan külső megújulását mindenütt örömujjongás kísérte, az egyházakban is. Mára a kezdeti eufória az átalakulás külső és még nagyobb belső nehézségei miatt megkeseredéssé lett, az egyházakban pedig félelemmé is az egyre erősödő szekularizálódástól. Ilyen félelmek és nehézségek közt, megriadva végezzük ma az igehirdetés, a misz- szió és a szociális diakónia hármas-egy szolgálatát. Mennyivel nagyobb bizalommal, bátorsággal és a nyilvánosság előtt kellene ezt tennünk! Hiszen olyan föladatokról van szó, amelyek a legfontosabbat, Európa jövőjének lelki-erkölcsi alapját adják, és amelyeket senki más nem végezhet el helyettünk! A második bevezető előadásban I. Noko, az LVSZ afrikai főtitkára, érdekes kijelentést tett: az evangélikus egyházak világ-családja eddig keveset foglalkozott Európa egyházainak nehéz problémáival; itt az ideje, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egyházai is figyeljenek oda az európai egyházakra, és segítsenek nekik lelki megújulásukban! A missziót mint az egyház minden időt és az egész világot átfogó, alapvető feladatát állította elénk. >yAz egyház egysége is a misszióban válik valósággá” - mondta. A tanácskozás második napján a kiengesztelés mint Isten ajándéka állt két előadás és az ezeket követő vita középpontjában. Először John Vikström, Finnország érseke szólt arról, hogy a kiengesztelés döntő módon Isten kegyelmes cselekedete: megbocsát nekünk, akik elszakadtunk Tőle a bűnben, és kiengeszA bibliakörben az ApCsel 1-16 fejezetével foglalkoztunk, megfigyelve, hogyan változtatta meg akkor az evangélium az emberi kultúrát, és most a mi kultúránk milyen mélységig befolyásolja a válaszunkat az evangéliumra. Pünkösd után látnunk kell, hogy a Szentlélek minden embert szeret, ha Őt komolyan veszi, és az Ő akarata szerint él. Á konferencián megfigyelőként részt vevő német, római katolikus paptól hallottam egy érdekes történetet. Brazília északi részén, indiánlakta faluban szolgált évekig egy olyan gyülekezetben, amelynek csak rövid ideje volt lelkésze. Nagyon megbecsülték, de a templomba ritkán jártak; hisz azelőtt nem volt papjuk, talán templomuk sein. A parókiát viszont gyakran látogatták, elhozva mindent, ami nekik érték és kedves, hogy áldást kérjenek a lelkésztől rá. Az áldást érezték a legfontosabb papi szolgálatnak, mert a keresztyén tanítás családi feladat volt, nagyanyáról unokára szállt addig is. Tálán a mi mércénk szerint nem is pontosan. A szekcióüléseken a mi csoportunk a gyülekezetek viselkedését, felelősségét taglalta a kívülállók, idegenek vagy valamiért megvetettek felé. Felvetődött a kérdés, „kit tartunk idegennek a gyülekezetben?” Aszerint, hogy a Föld melyik részéről jött a kérdezett, természetesen különböző válaszok születtek. A mi magyar gyülekezeteink ritkán befogadó gyülekezetek. Pedig milyen romboló lehet egy vádaskodó, szeretetlen gyülekezet, és milyen kincset érő a szeretetben együtt munkálkodó, nyitott szívű, nyitott kezű egyházközség. Bizony, csak úgy tudja teljesíteni missziói küldetését. Bolla Arnádné tel, hitre, bizalomra indít maga iránt, döntő módon Krisztus golgotái kereszthalála által. Á mai teológiában újra a kiengesztelés csodájának kell a középpontba kerülnie. Az Istennel való megbékülést a hitben viszont elválaszthatatlanul követnie kell az ember és ember közötti kiengesztelődésnek, megbékülésnek. Ez a szeretetben megy végbe. Az ember és ember közötti kiengeszelődésnek - amely csak az Istennel való megbékülés, a hit gyümölcse lehet - két fontos területe van. A megbékülés a népek, etnikumok, emberek között és a megbékülés a hitvallások, egyházak között. Ennek a kettős megbékülésnek az „ősképe”, forrása az Úr asztala közössége Krisztussal és egymással. Ebből az úrvacsorái közösségből és az istentisztelet Istennel-egymással való közösségéből olyan erők áradnak szét a világba, amelyek békét teremtenek emberek, népek és hitvallások között - mondta Christoph Klein erdélyi szász püspök, Vikström érsek előadását követően. A keresztyén ember belső szabadsága és etikai felelőssége A második nap délutánján először R. Persenius, a Svéd Egyház teológiai igazgatója szólt a keresztyén hívő egyedülálló belső szabadságáról Luther tanítása alapján. Mivel a lutheri reformáció a középkorral ellentétben minden egyes keresztyén hívő vallási „nagykorúságát” (egyetemes papság) hangsúlyozta, együtt személyes lelkiismereti-erkölcsi felelősségével a szeretetben, ezzel lényegesen segítette az újkori demokrácia kialakulását - mondotta. Ez a hitben megvalósuló belső, lelkiismereti szabadság az alapja egyúttal az egyház függetlenségének is az államtól. Ezt egészítette ki a másik előadó, J. Filo szlovák püspök, amikor arról szólt: a hitben szabaddá vált lelkiismeret erősítette meg a közép- és kelet-európai keresztyéneket az elmúlt évtizedek minden megpróbáltatása között. Ezért a mai új helyzetben az a föladatunk, hogy mint keresztyének és egyházak, hitünkből fakadó diakóniát végezzünk társadalmaink és egész Európa lelki-erkölcsi megújulásáért, mind tanúságtételünkkel, mind életünkkel. A megvitatás során fölmerült az a kérdés, hogy le- het-e valamilyen politikai-társadalmi rendet, például a mai demokrácia különböző formáit direkt módon igazolni a lutheri reformáció teológiája alapján. A legtöbben itt óvatosságra intettek, még a demokrácia rendje és az emberi jogok konkrét eseteiben is. A vita másik részében egyetértés alakult ki abban, hogy Európa evangélikus egyházainak állandó föladatuk az, hogy etikájukon keresztül őrködjenek az egyén belső lelkiismereti szabadsága és a szeretetben a másik ember és a közösség iránti etikai elkötelezettsége együttes megvalósulása fölött. Az egyházak felelőssége és etikai hozzájárulása az egységesülő Európa jövőjéhez A befejező nap - a teológiai alaptételek és a személyes keresztyén élet kérdései után - a témakört a legszélesebbre tárta ki: mit jelent evangélikus keresztyénként és egyházként, hitben és a felelős keresztyén szeretet indításaiból élni ma tágabb otthonunkban, az egységet kereső Európában? Ezen a napon is két előadás hangzott el; az egyik - az előző két naphoz hasonlóan - Európa nyugati, a másik középső és keleti feléből. Először M. Hoeffel francia-elzászi egyházi elnök a francia-német megbékülés személyes tapasztalatai alapján arról tanúskodott: az egyházaknak az „Euró- pa-szkepszis” és az „Európa-álmodozás” két szélsősége között - Krisztus-hitük és szeretetük indítására - az európai népek, etnikumok és kultúrák közötti békéért, az európai társadalmak szociális igazságosságáért és nem utolsósorban Európa egyházainak egyre mélyülő, ökumenikus közeledéséért kell ma és majd A résztvevők egy csoportja az új évezredben is fáradozniuk. Ugyanezt erősítette meg a másik oldalról J. Szarek lengyel evangélikus püspök, aki kiemelte: a balkáni véres tragédia Európa minden egyházát, evangélikus egyházainkat is, arra kell, hogy indítsa: kontinensünk súlyos etnikai konfliktusai, kulturális és felekezeti feszültségei között legyenek mindig a kiengesztelés útegyengetői a saját országukban és a jövő Európájában. Összefoglalva, a három nap fölrázó, tág horizontú előadásainak és az ezeket követő, néha alig lezárható, többórás vitáknak a végső eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: Európa egyházainak - közöttük a lutheri reformáció mai egyházainak - két lényeges föladatuk van. Egyfelől, első és alapvető megbízatásként Istentől, az Isten és az önző, bűnös ember közötti bizalom, a hit ébresztése az evangéliummal, az igehirdetés és misszió sokféle területén. Másfelől, ebből fakadóan és ettől elválaszthatatlanul, a Krisztus-hitnek az igazi, önzetlen szeretetben való szüntelen gyakorlása, mind a mai ember, mind a mai társadalmak és a mai Európa súlyos konfliktusaiban. Ez közelebbről azt jelenti: a keresztyén ember és az egyház lelki szabadsága a hitben, Istennel való közössége alakuljon át szüntelenül a másik ember és az emberi közösségek iránti felelős szeretetté, az igazságosság és a békesség szolgálatává az élet minden területén! A konferencia záródokumentuma szerint Európa egyházainak, a reformáció mai örököseinek szükségük van ezeknek a mélyen teológiai, ezért életbevágóan időszerű mai kérdéseknek a további megvitatására és rendszeresen ismétlődő tanácskozásaikra Európa közeledő új évezredének súlyos gondjai, kihívásai között. Dr. Nagy Gyula Szolgatársakat köszöntünk! Az elmúlt hetekben nyugdíjas lelkészeink közül többen ünnepelték születésük kerek évfordulóját. Egy csokorba gyűjtve köszöntjük őket meleg szeretettel lapunk hasábjain. Isten őrizze és áldja meg életüket! Testvéregyházi kapcsolat A svéd evangélikus egyház Linköping! Egyházkerületének vezetője, Martin Lind püspök meghívására dr. Harmati Béla püspök, dr. Hafenscher Károly és Szirmai Zoltánné 1997. január 8-12 között Svédországban jártak, A Linköpingi Egyházkerület és a Déli Egyházkerület között testvéregyházi szerződés aláírására került sor. A látogatás részleteire következő számunkban visszatérünk. Weltler Ödön ny. lelkész november 15-én töltötte be 85. életévét. Győri, bábolnai majd bonyhádi se- gédlelkészi évek után a rajkai gyülekezet hívta haza, és közöttük szolgált magyar és német nyelven több mint négy évtizeden keresztül. Hemád Tibor ny. lelkész november 30-án volt 75 éves. 1944- ben végezte el teológiai tanulmányait, majd Foton és Budahegyvi- déken mint segédlelkész, Eleken, Tályán mint rendes lelkész szolgált. Húsz éven keresztül a gyenes- diási kapemaum lelkésze volt, innen ment Veszprémbe lelkésznek, 1991-ben történt nyugdíjaztatásáig. Marschalkó Gyula ny. lelkész december 26-án volt 75 éves. Szegedi és Budapest-kelenföldi se- gédlelkészi évei után előbb Mezőhegyesen majd Vecsésen volt a gyülekezet lelkésze. Innen ment nyugdíjba. Detre László ny. esperes-lelkész 1997. január 2-án töltötte be 85. életévét. Tiszaföldvári, pilisi, monori, mezőberényi és ceglédi segédlelkészi évei után a Mendei Gyülekezet hívta meg lelkészéül. Három cikluson át a Pest Megyei Egyházmegye esperese is volt. 1936-ban Finnországban ösztöndíjasként tanult. Gálát György ny. lelkész 1997. január 28-án 90. életévét tölti be az Üllői úti lelkészotthonban. Segédlelkészként szolgált Medgyes- egyházán, Szarvason, Kondoroson, rendes lelkészként Csömörön, Csepelen és Irsán. Hosszabb ideig Budapesten kórházlelkész is volt. Magyarul és szlovákul is végzett igehirdetői szolgálatot. * Valamennyi ünneplő lelkésztestvérünkkel együtt örül egyházunk lel- készi kara, volt gyülekezeteik és la- Dunl^zeHcesztősée^s^^^^^^^^
