Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-06-29 / 26. szám

_^L A nyelvzavartól a „nyelvek adományáig" Ökumenikus cikksorozat indul három egyházi lapban Fasang Árpád köszöntése Nagycsütörtök éjszakáján az Utolsó Vacsora asztala körül Jézus együtt ült kedves tanítványaival, akik talán azt hitték, értik a Mes­tert. Hogy egy nyelven beszélnek. A következő napok drámai esemé­nyei - az ítélet, a megfeszíttetés, a halál - azután szétfoszlatták ezt az illúziót. A tanítványok féltek, a Feltámadott zárt ajtók mögött ta­lált rájuk. Csüggedt szívükben csak lassan fogant meg a felismerés és a bizalom: Jézus él, és ezentúl őben- nük kíván élni. Lassan értették meg, hogy a kenyértörés éjszaká­ján a Mester nem asztaltársaságot alapított. A tanítványok tanítványainak tanítványai, a földi térben és idő­ben élő egyház tagjai, mintha még­is asztaltársaságként élték volna meg azt ai egyházat, amelyet Jézus egynek akart. Odébb ültek, vagy társaikat űzték tovább - más aszta­lokhoz. Talán azért, mert emezek a tanítványok sem voltak jobbak az első tizenkettőnél: csüggedésük- ben olykor szégyenletes tettekre ragadtatták magukat, az igazság nevében darabokra szaggatták az egyetlen igazságot. A történelem csillagtalan óráiban kiderült: nem értik egymást, és nem értik igazán a Mestert. így lettek az egyházból - egyházak. Ami magyarul különösen ellent­mondásosan hangzik, még ha tud­juk is, hogy ebben a szóban az „egy” nem számnév, hanem az üdvössé­get jelentő ősi szó eltorzulása. Ha az „egy”-nek többes számú alakja is van, akkor az már nem „egy”. Az egyetemes egyház történeté­ben a szakadások és elkülönülések botrányai közepette újra meg újra érzékelhetővé váltak az egység ke­resésének törekvései is. Korunk­ban minden eddiginél erősebbnek tetszik ez az igyekezet, századun­kat az ökumenizmus századának is tekinthetjük. Hogy az egységre való törekvés hi­teles legyen, annak alapfeltétele, hogy Krisztushoz akarjunk mind­annyian közelebb kerülni, ezáltal kerülhetünk mind közelebb egy­máshoz is. További feltétel, hogy ismerjük (meg) egymást. Az elkü­lönülés évszázadai el is idegenítet­tek minket - ugyanannak a Krisz­tusnak a tanítványait - egymástól. Ez az idegenség és ismeretlenség az ökumenizmus egyik legkomo­lyabb akadálya. Ezen az áldatlan helyzeten sze­retne segíteni a maga szerény módján és eszközeivel a hazai ka­tolikus, reform<\pis és evangélikus egyház hetilapja. Az Új Ember, a Reformátusok Lapja és az Evangé­likus Élet szerkesztősége közös cikksorozatot indít, amelyben a Magyarországon működő nagyobb keresztény/keresztyén egyházak és felekezetek „bemutatkoznak” egy­másnak. A cikkek következő szá­mainktól kezdve, egyidőben, válto­zatlan szöveggel jelennek meg a három lap hasábjain. Az a tény, hogy szót kapunk egymás fóru­main, bizonyítja: van rá esély, hogy szót értsünk egymással. Nagycsütörtököt követően, a fé­lelem és a bezárkózás időszaka után az egyház Pünkösdkor lépett elő. A tanítványok hirdetni kezdték a megváltás Örömhírét. Mindegyi­kük a maga nyelvén szólt, mégis mindenki értette őket. Ilyen pün­kösdi reménységgel indítjuk útjára cikksorozatunkat, abban bízva, hogy a „nyelvzavartól” eljutunk a megértésig a „nyelvek adományáig”. Kipke Tamás (Új Ember) Nagy Lenke (Reformátusok Lapja) Tóth-Szöllős Mihály Márciusban jelent meg magán­kiadásban az evangélium sokolda­lú, nyugdíjasként is nagyon tevé­keny szolgájának, Farkas József ref. lelkésznek „Szántsatok magatok­nak új szántást!” című könyve, Alternatív teológia” alcímmel, 200 oldalon, 380 Ft-os önköltségi áron, megrendelhető a szerzőnél (1077 Bp., Dohány u. 36. II. em.) vagy a Ref. Egyház, 1085 Bp., Gyulai Pál u. 9. címén. Lelki étvágygeijeszté- sül pár szemelvényt adok közre belőle, olykor tömörítve. Ha van hit- és kegyességgyógyászat, ennek kategóriájába sorolható ez a ko­moly és színes könyv. Térítők közt is akadnak zavaros lelkűek, akik örömest uralkodnak a lelkeken, vak vezérek, s akár tragédiát is okozhatnak. „Minden nemzedéknek újra kell fogalmaznia azt, hogyan kell Jé­zust ma követni.” „Szomorúan szemlélem azokat a hívő testvérei­met és a súlyos felelősséget ma­gukra terhelő egyházi szolgákat, akiknek szorongásaiban a Sátán erősebb, mint Jézus Krisztus. Nem így vallják, de így szorongják át az életüket. Már a kicsi gyermekeket is az ördöggel ijesztgetik. Funda­mentalistáknak nevezzük ezeked az ördögbe belegubancolódott hí­vőket. Fanatikusan hisznek a Sá­tán hatalmában. Valakiknek felel­niük kell azokért, akik az örök­szorgalmas bűnüldöző egyházban az ördögi kísértések elől az öngyil­kosságba menekültek!” A világrend piramisának csú­csa a kegyelem.” (De ha a bűnre kerül át a hangsúly, az evangéli­umellenes!) „Kialakult a gőgös farizeus és a bűnbánó vámszedő mellett a gőgös bűnbánók keresztyén társasága. Ezek így éreznek: lehet az a másik akár hívő ember is, de nem olyan igazhitű, mint én.” Női vonalon negyedíziglen kegyetlenül »puri­tán’ ridegséggel nevelt lelkésznő vallja: „Képtelen vagyok igazán szeretni, senkivel nem tudok spon­tán emberi kapcsolatot teremteni. Ma már az is nehezemre esik, ha más valaki közeledik hozzám melegséggel...” - „Isten ügyéhez nem méltó az a törekvés, amely úgy akarja magasra emelni a Bib­lia tekintélyét, hogy közben ráta­pos minden egyéb irodalomra, nem utolsósorban a különböző vallások szent könyveire.” (J. Moltmann professzort idézi:) „A fundamentalizmus a fundamen­tum egyoldalú megszállottsága, (de ha) uniformitást ldván,,nem az élet fundamentuma, hanem a megmerevedésé, a halálé.” (Ki­emelések: B. M.) „Olyan mérhetetlen lelki/szelle- mi gazdagság jelent meg közöt­tünk a Názáreti Jézus személyé­ben, hogy azt senki emberfia nem tudta átvenni teljes egészében. Minden követője csak ’rész sze­rint’ örökölt valamit.” - „Jézus nem szembehelyezkedett az Ószö­vetséggel, hanem fölé emelke­dett.” - A prédikációk rendsze­rint a bűnöket ostorozzák. Jézus inkább a ’jóság’ csalárdságait lep­lezte le, mert az élethossziglan tar­tó káprázat.” („Megtértségünk- ből” is lehet egyéni és közösségi öntúlbecsülés és tulajdonképpen farizeusi bódulat - ebből megtérni különösen nehéz.) „Aki vétkezik, UJ SZÁNTÁST! azt a bűn csapja be, de aki ’jó em­ber’, az önmagát csapja be. Nem­csak durva bűnök vannak, de a ’jóság’ káprázatában születettek is.” (Pl. az az anya, aki felnőtt gye­rekét „szeretetből” láncolja magá­hoz.) „A mi üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvö- züljön, és eljusson az igazság meg­ismerésére.” „Hiszem és vallom, hogy ezt az akaratát végül valóra váltja, és ígérete szerint ő lesz min­den mindenekben. Ez a ’minden’ a szeretet. Ennek a szeretetnek a végső és teljes győzelme az Isten igazi dicsősége.” Sok más témáról is ír szer­zőnk - vele jól el lehet „beszél­getni”, már csak azért is, mert nem lép föl olyan tekintélyi igénnyel, mint bizonyos kegyes- ségi mozgalmak, amelyek úgy viselkednek, mintha az Igazság kizárólagos birtoklói volnának. Krisztus megváltottjai számára van ennél sokkal különb út is. Akik viszont ezen járnak, azok mindig nyitottak arra, hogy ta­nuljanak másmilyen hittestvére­iktől. Mindig van mit, csak az a kérdés: észrevesszük-e. Mert szabad, sőt üdvös. Dr. Bodrog Miklós Evangélikus szlovákok találkozója Mezőberényben Május 19-én, Pünkösd hétfőn, öt település evangélikus gyüleke­zete és kórusa találkozott Mező­berényben. A találkozó aktualitá­sát három évforduló, adta:- 360 évvel ezelőtt, május 29-én halt meg Juraj Tranovsky (Tranov- szky György) cseh lelkész, költő, az evangélikus szlovákok körében elterjedt énekeskönyv, a Cithara Sanctorum szerkesztője és több énekének szerzője.- 200 évvel ezelőtt, 1797-ben épült fel a mezőberényi szlovák közösség temploma, mely ma már műemléképület.-190 éve született Martin Sasko, az Európa-szerte ismert orgonaké­szítő, aki a mezőberényi II. Kerü­leti Evangélikus Egyház templo­mának orgonáját is készítette. Az egésznapos rendezvény szlo­vák istentisztelettel kezdődött, me­lyen Táborszky László esperes és Feyér Sándor lelkész szolgált. Az istentisztelet a helyi szokásoknak megfelelően, a szlovák, énekes li­turgiával zajlott. Ezt követően a meghívott kórusok mutatkoztak be. A találkozó jellegére való tekintet­tel minden kórus programjában szerepelt egy eredeti nyelvű vallá­sos népének J. Tranovsky Cithara Sanctorumából is. Nagyon szép, érdekes megoldások születtek! Mindegyik kórus más színt, stílust hozott magával:- A szlovákiai Berezó Evangéli­kus Férfikara a 19. századi dalár­dák stílusában négyszólamú műve­ket énekelt. Előadásuk érdekessé­ge az ószláv Otcsenás (Miatyánk) megszólaltatása volt.- A békéscsabaiakat a Csabian- szka Ruzsicska és a Bartók Béla Vegyeskar képviselte.- A kórustalálkozó üde színfolt­ja volt a Szarvasi Szlovák Általános Iskola Gyermekkórusának produk­ciója.- Az Ácsai Evangélikus Egyház Kórusa a Galga-menti szlovákokat képviselte. A saját templomi gya­korlatukban használt TVanoscius- énekeket énekelték több szólam­ban.- A Nagytarcsai Evangélikus Egy­házközség Kórusának szép hangzá­sa, a szólóénekes - Szlúka Lídia - tiszta, csengő hangja, a Tranoscius dallam orgona- és klarinétkíséret­tel, és a népviseletbe öltözött asz- szonyok... mind kellemes megle­petést okoztak a közönségnek.- A Nyíregyházi Evangélikus Egy­házközség Kórusának vezetője ­Jávori Pál - nem csak karnagyi, de zeneszerzői minőségében is bemu­tatkozott. A feldolgozásában fel­hangzó két Tranoscius ének a kó­rusbemutató legszebb produkciói közé tartoztak. Külön köszönet jár a Nyíregyháziaknak azért is, hogy megszólaltatták a 200 éves temp­lom orgonáját, mely arról neveze­tes, hogy a J. S. Bach életéről ké­szített film hanganyagát e hang­szeren rögzítették. A rendezvény záróprogramja a J. Tranovsky halálának 360. évfor­dulójára rendezett emlékülés volt, melyen a Berezói Evangélikus Egyház lelkésze - Svetozár Mosny - ismertette J. Tranovsky életét, munkásságát, és értékelte tevé­kenységét. A berezói lelkész máso­dik előadásában az orgonaépítő Sasko dinasztiáról hallhattunk, melynek egyik ága - Sasko István - Mezőberényben telepedett le. Ocsovszki Ildikótól a békéscsabai tranoscius dallamok zenei elemzé­séből megtudtuk, hogy a békéscsa­bai szlovák evangélikus gyülekezet által énekelt Tranoscius-dallamok a 15. századtól a 19. századig kiala­kult különböző zenei stílusjegyek hordozói. A szájról szájra hagyo- mányozódás következtében Bé­késcsabán e dallamoknak helyi rit­mus- és dallamváltozatai alakultak ki. Ez teszi a csabai - és a dél-alföl­di - szlovák egyházi népénekeket különlegessé, érdekessé. Az em­lékülés színhelye a Petőfi Sándor Művelődési Központ kiállítóterme volt, melyben Kricskovics Zsuzsan­na „Keresztény szimbólumok az origamiban” című kiállítása volt látható. A cél az értékek feltárása, a gyü­lekezetek mozgósítása volt. A szép számmal jelentkező kórusok és lel­kes produkcióik azt bizonyítják, hogy az evangélikus gyülekezetek szívesen foglalkoznak a szlovák nemzetiségi valláskultúra ápolásá­val. Ocsovszki Ildikó A Szegletkő című protestáns magazin következő adása július 3-án, csütörtökön 15.55-kor lát­ható a Duna Televízióban. (Is­métlés július 6-án, vasárnap 7.05-kor.) Téma: az 50 éves Lu­theránus Világszövetség történe­te és jelene, előkészületek a júli­us 8-án kezdődő hongkongi világ- gyűlésre. Szerkesztő-műsorveze­tő: Fabiny Tamás. A 8. Bach-hét záróhangversenyén - a Lutheránia kantátaestjén - köszön­tötte dr. Harmati Béla püspök egyházzenészünket, Fasang Árpádot, aki a napokban ünnepelte 85. születésnapját. repe méltatására nem érzem ma­gam hivatottnak, de azt minden tárgyilagos értékelő megállapít­hatja, hogy Fasang Árpád zenei életet szervező tevékenysége meghatározó jelentőségű. Mai hangversenyünk szereplői közül kevesen vannak, akik ne ta­nultak volna a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskolában, amelynek Fasang Árpád hosszú éveken át, egészen nyugalomba vo­nulásáig igazgatója volt. Olyan al­ma materben tanultak, amelynek szellemiségét Fasang Árpád fá­radhatatlan ügyszeretete jelentős mértékben meghatározta. Fasang Árpád a XX. századi magyar evangélikus egyházzene „aranykönyvébe” is beírta a ne­vét. Már az 1920-as évek derekán, mint a Miskolci Evangélikus Taní­tóképző tanulója, az ottani gyüle­kezetben orgonáit és kántori fel­adatokat látott el. 1931-ben az orosházi gyülekezet hívta meg kán­tortanítónak. E szolgálatát egy évtizeden át hűséggel végezte, és tovább képezte magát. A buda­pesti Zeneakadémián három dip­lomát is szerzett, miközben zenei együtteseket szervezett, számukra zeneműveket komponált vagy hangszerelt. 1941-től a szarvasi Evangélikus Tanítóképző Intézet ének-zene ta­A Deák téri templom Bach-he- tének záróhangversenye előtt en­gedjék meg, hogy a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház és a ma­gam nevében köszöntsem id. Fasang Árpádot, a zeneszerzőt, a zenepedagógust, a karnagyot, zene­életünk méltán becsült és szeretett személyiségét 85. születésnapja al­kalmából. Olyan muzsikust köszöntünk, akinek több mint fél évszázados munkásságában a szakmai helytál­lás és az egyházszeretet, egyházhű­ség a legnehezebb időkben is har­móniában voltak egymással. A magyar zeneéletben betöltött sze­nára, majd igazgatója. Pedagógu­sok százai emlékeznek még ma is az akkori legendás hírű tanári karra, s arra a szellemre, amely a Tessedik Sámuel által nyitott isko­lából a jó igazgatói munka követ­keztében kisugárzott. Az iskolák 1948-as államosításakor megsza­kadt Fasang Árpád tevékenysége. Helytállása miatt Szarvasról tá­vozni kényszerült és Sopronba ke­rült, de ott is megtalálta a módját, hogy a jellempróbáló időkben a soproni Evangélikus Teológián a teológusok számára egyházzenét tanítson. Abban az időben írta korál-is- koláját is. Úgyszólván nincs olyan kántora egyházunknak, aki a fóti kántorképző tanfolyamokon ne Fasang Árpád korál-iskolájából tanulta volna meg éneklő gyüle­kezeteink művészi színvonalú or­gona- vagy harmóniumkíséretét. Új énekeskönyvünk szerkesztésében is tevékenyen kivette részét. 106. számú dicséretünk, az „Ébred a hajnal”, az ő szerzeménye. Mai hangversenyünk első Bach-kantátája a „Szép, fényes Hajnalcsillag” életünket megvilágí­tó és irányt mutató fényéről szól. Kívánhatunk-e szebbet és job­bat az ünnepeknek, mint azt, hogy családja és tanítványai sze- retetétől övezve, e „Szép, fényes hajnalcsillag” erejéből táplálkozó derű határozza meg továbbra is Fasang Árpád életének minden­napjait. Egyházmegyei csendesnap A Fejér-Komáromi Egyházme­gyében már hagyományossá vált a pünkösdhétfői egyházmegyei csen­desnap. A nagyvelegi gyülekezetben jöt­tünk össze legalább kétszázan, dél­előtt a templomban, délután a kas­télyban. A program Keveháziné Czégényi Klára előadásával kezdődött, a nők világimanapjáról. (1988 óta ő az „Ökumenikus női bizottság” elnö­ke.) A keresztyén nőknek ez a mozgalma már 120 éves, de nálunk csak 15 éves, és sajnos ma is csak kevéssé ismert. Minden évben más ország asszonyai rendezik, idén március első péntekjén Dél-Korea volt a házigazda. Az ökumenikus egymásra találás korszakalkotó zászlóvivője ez a mozgalom. Evan­gélikusok, reformátusok, római ka­tolikusok, baptisták és metodisták együtt vettek úrvacsorát. A beszámolót követő istentisz­teleten D. Szebik Imre püspök hir­dette az igét, Ez 36,27 verse alap­ján. Szólt Istennek testi, lelki, szel­lemi síkon egyaránt megnyilvánuló adakozó szeretetéről, az igének nehéz próbák között is megmutat­kozó igazságáról: A kik Istent sze­retik, azoknak minden javukra szol­gál. ” (Róm 8,28) Az életújító Szentlélek képessé tesz a ma döb­benetesen terjedő erkölcsnélküli­ség elleni küzdelemre. Ezután kerületünk püspöke ál­dásával erősítette meg az egyház­megye újra választott vezetőit: Lábossá Lajos esperest és Sztruhár András egyházmegyei felügyelőt. Az istentiszteletet úrvacsorái kö­zösség zárta be. Délután Keveházi László tartott előadást a hatalmas tudású Me-’’1 lanchthon Fülöpről, arról a fárad­hatatlan szolgálatáról, amelyet a különböző protestáns irányzatok közötti kompromisszum létreho­zásáért végzett. Ezzel kapcsolat­ban aláhúzta az előadó azt az igaz­ságot, hogy „kompromisszumot csak az tud kötni, aki tudja, hogy iílitákar”.' ' Végül az oroszlányi ifjúságjjzó- beíi bizonyságtételekkel is meg­erősített énekes-zenés műsorát hallhattuk. Dr. Molnár Gyula Emlékezés Iharosberényben A gyermekekért Az iharosberényi evangéli­kus gyülekezet május 18-án, az istentiszteletet követően emlékezett meg a község szü­lötte, egyházunk néhai püs­pök elnöke, Káldy Zoltán püs­pök halálának 10. évforduló­járól a lelkészlakás falán elhe­lyezett márványtáblánál. A szépszámú jelenlévő előtt Horváth Ferenc, a gyülekezet lelkésze hirdette Isten igéjét Zsid 13,7-8 alapján: „Ne fe­ledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végé­re és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mind­örökké ugyanaz. ” Igehirdetésében a lelkész kiemelte: Káldy Zoltán olyan időszakban állt az egyház élén, amikor különösen is ne­héz és felelősségteljes dolog volt egyházvezetőnek lenni. De mindig egyházunk javát és érdekét tartotta szem előtt. Tetteit emberi szemszögből bizonyára lehet így is, úgy is értékelni - Deák Ferenc sza­vával élve: ,A történeti idők távlatából mindig könnyű bölcsnek lenni!” -, de akkor és ott dönteni az ő Isten előtti felelőssége volt. Az iharosberényi gyüleke­zet mindig hálásan emlékezik rá, úgy is, mint egykori lelké­sze, Káldy József fiára, akinek élete itt, e parókia falai között indult, de úgy is, mint aki min­den időben különösen is szí­vén viselte e gyülekezet sor­sát. A lelkész megemlékezését követően a gyülekezet újon­nan választott vezetői, Kleno- vics Imréné felügyelő, Németh Jánosné másodfelügyelő, vala­mint Fadgyas János és Pécsi László gondnokok a lelkésszel közösen elhelyezték a meg­emlékezés koszorúját a már­ványtáblánál. A megemlékezés ezt köve­tően közös imádsággal és énekkel ért véget. Horváth Ferenc unicef É-• v ' •' .v V \v ,.y v „ .u íif •- • • ■ :> * v ~v Több százezer ruandai mene­kült, köztük gyermekek tízezrei, kényszerültek elhagyni ideiglenes lakhelyüket, a zaire-i menekülttá­borokat, az elmúlt hónapok fegy­veres harcai következtében. Az el­múlt hetekben a segélyszervezetek mintegy négyezer kísérő nélküli gyereknek segítettek a hazajutás­ban. Az-UNICEF most további se­gítséget kér a közvéleménytől a magukra maradt kisgyerekek ha­zatelepítéséhez. Adományokat vár, hogy mindaddig védelmet és megfelelő ellátást biztosíthasson ezeknek a gyerekeknek, amíg csa­ládjukat újra megtalálják vagy ne­velőszülőknél helyezik el őket. Adakozni az UNICEF 11705008- 20123725 száníilaszámon lehet. Az UNICEF Magyar Nemzeti Bizott­sága (tel.: 201-4923) kérésre szíve­sen küld csekket a befizetéshez.

Next

/
Thumbnails
Contents