Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-22 / 25. szám
Evangélikus Élet 1997. június 25. Négy évtizede szolgál a genfi magyar protestánsok gyülekezete Szakony: 1937-1997 A 16. század óta szinte állandóan tanultak magyar diákok, köztük teológiai hallgatók is svájci egyetemeken. Ezen főiskolák között hamarosan nagy hírnévre jutott a genfi Akadémia, amelyet még Kálvin alapított 1551-ben, majd később ez alakult át a város egyetemévé. Minden bizonnyal ezek a magyar teológusok voltak az elsők, akik - mint Bornemisza Péter Bécs- ben - Genfben is összegyűjtötték , szállásukon magyar diáktársaikat, és ott nekik anyanyelvükön istentiszteleteket tartottak. Tbdunk. arról, hogy a 2. világhá- * ború alatt is voltak ilyen istentiszteletek Genfben, amelyek száma és hallgatósága 1945 után úgy megszapordÖott, hogy hamarosan a helyi protestáns egyháztól kölcsönkapott helyiségekben tartották azokat. A Vöröskereszt múlt századbeli, Genfben történt megalakulása után több nemzetközi szervezet választotta ezt a várost székhelyének. Ezek száma mindkét világháború után erősen emelkedett. így a most ötven éve megalakult Lutheránus Világszövetség vezetői is úgy határoztak, hogy központi irodájukat Genfben nyitják meg. így került 1953-ban honfitársunk és lelkésztestvérünk, dr. Vájta Vilmos Genfbe, mint az említett szervezet Teológiai Osztályának első igazgatója. O ma Svédországban él, és bizonyára egyet és [ mást el tudna mondani ittléte első időszakának magyar istentiszteletei felől. Persze, ezeken az alkalmakon aránylag kevesen vettek részt, mert az említett években csak kevés magyar élt Svájcban. A helyzet 1956 őszén megváltozott. A svájci kormány akkor több mint 10 000 magyar menekült beutazását tette lehetővé, akiknek a nagy része Svájc nagyvárosaiban folytatta tanulmányait, vagy kapott munkát. A közöttük levő protestánsok lelkigondozására 1957 tavaszán a svájci református egyházak segélyszervezete két magyar lelkipásztorf állított munkába, és ezzel megkezdődött Genfben is - dr. Krüzsely József szolgálatával - a rendszeres időközönként tartott magyar istentiszteletek sorozata. Negyven évvel később, 1997. április 27-én, egy hálaadó istentisztelet keretében erről emlékeztek meg a genfi Magyar Protestáns Gyülekezet tagjai. Ezen Isten igéjét dr. Pósfay György lelkész hirdette Sámuel első könyve 3. részének második mondata alapján. Hozzájárult az istentisztelet ünnepi jellegéhez B. Vargha Piroska két szólóéneke, aki 1956 végétől kezdve - kislányként - már a legelső istentiszteletek résztvevője volt. - Az ünnepi istentisztelet után az akkor éppen Genfben tartózkodó dr. Harmati Béla püspök - aki hosszú évekre kiterjedő genfi szolgálata során nemcsak buzgó hallgatója volt a magyar istentiszteleteken hirdetett igének, de gyakran annak hirdetője is - köszöntötte a gyülekezetét, és kérte Isten áldását jövőbeni munkájára. Ekkor került sor egy hattagú presbitériumnak a következő ciklusra való megválasztására, valamint beiktatására, majd pedig az egybegyűltek többsége gyülekezeti ebéden vett részt. 1980 óta már nincs a genfi gyülekezetnek a svájciak által anyagilag támogatott lelkipásztora, de a városban élő, felkérésre önként szolgáló lelkészek, majd a 80-as évek óta tanulmányaik folytatása vagy kiegészítése céljából Genfbe érkezett magyar anyanyelvű ösztöndíjasok, továbbá a német-svájci A bajor-magyar testvéregyházi kapcsolatok újabb gyümölcse érett azzal a találkozóval, melyen dr. Frieder Harz professzor, a müncheni Valláspedagógiai Főiskola tanára találkozott egyházunk óvodai vezetőinek, pedagógusainak egy csoportjával. Többnapos tartózkodása alatt megtekintett néhány óvodát, intézményt, hogy személyesen tájékozódjon egyházunk e munkaterületén. Kíséretében volt Christoph Hechtel egyháztanácsos is. A találkozón a professzor azzal a kérdéssel foglalkozott előadásában: „Hogyan lehet fiatalokat a hit dolgában megszólítani?” Tlazai megfigyelései alapján adott helyzetfelmérést, milyen a fiatalok bibliaismerete, mennyire érdeklődnek a keresztyén hagyomány iránt. Következtetéseit levonva megállapította, hogy a tanítás (hitoktatás) tervezésénél, a témák kiváTasztásá- nál a módszer megválasztásánál már figyelemmel kell lenni a fentiekre. Hogy mennyire alkalmazhatók megfigyelései és következtetései a mi viszonyainkra - ennek megbeszélése volt az egynapos értekezlet célja. *- Az értekezlet után kérdeztem a professzort, milyen tapasztalatai vannak egyházunk oktatási-nevelési munkájáról. Nagy élmény volt orosházi utamon az óvodásokkal és iskolásokkal való találkozás. Általában azt láttam, hogy nagyon intenzív munka folyik az egész gyülekezetben. Az intézményekben nagyon pozitív a nevelők hozzáállása a nevelés munkájához. Barátságosak a gyervárosokban munkálkodó lelki- pásztorok segítségével mindeddig sikerült a rendszeres időközökben sorra kerülő istentiszteleteket megtartani, sőt egyéb gyülekezeti szolgálatokat is kiépíteni. A Genfben szolgáló lelkészek, illetőleg teológusok látják el - felkérésre - a lausanne-i magyar protestáns gyülekezetben is a lelkészi munkakört. - E két svájci város mellett még 10 svájci helységben vannak havonta magyar istentiszteletek, így Badenben, Bázelben, Bernben, Bielben, Dombimben, Luzem- ben, Szent Gallenban, Schaffhau- senban, Winterthurban és Zürichben, amint azt >yA Levél”, a németsvájci magyar protestáns gyülekezetek , értesítője rendszeresen közli. ,,-y-y” mekekhez, nagy lendülettel és szeretettel végzik munkájukat. Látszik, hogy ők a gyermekekért vannak! A másik látogatásom Győrben volt, ahol kiépített iskolai rendszer van. Óvodától az érettségiig egyházi nevelésben részesülhetnek fiatalok. Különös és jó megoldás, hogy az óvoda és az öregotthon egymás mellett „üzemel”. A gyermekek az öregek, idősek tiszteletét gyakorlatban „sajátíthatják el”, míg az időseknek jólesik „a gyermekzsivaj”.- Újabb kérdésem a szülőkkel valófoglalkozásra vonatkozott. Németországban - különösen is óvodai vonalon - a szülői értekezlet intézménye nincs kiépítve. Ha van olykor találkozás velük, akkor sem tervszerű foglalkozás, valamiféle oktatás folyik, hanem a szülők tesznek fel kérdéseket, és a pedagógusok igyekeznek rá választ adni. Mindenesetre nagyon jó ötletnek látszik, és különösen alkalmas lehet modem témák feldolgozására, speciális szakelőadókkal.- A testvéregyházi kapcsolat milyen irányban fejlődhet tovább valláspedagógiai területen? Hidunk segítséget adni. Nem anyagi természetűeket, hanem a most folytatott megbeszélések folytán könyvek, hittani anyagok, konfirmációi káték, hittani munkafüzetek tekintetében. Ki kell választani a megfelelő anyagot, és azt át tudjuk adni. A másik segítség lehet, hogy aktív pedagógusok, elsősorban óvónők jöhetnek hozzánk hospitálásra, tapasztalatcserére. Tóth-Szöllős Mihály Mennybemenetel ünnepe, 1997. május 8. különleges alkalom volt a Győr-Moson-Sopron megye szélén fekvő kis faluban, Szakonyb.an. Már jóval a 2 órakor kezdődő istentisztelet előtt egyre-másra érkeztek az autók, sétáltak a falubeliek és a távolabbról jövők az evangélikus templomhoz, hogy együtt ünnepeljenek a Rác családdal 60 éve, 1937-ben kezdte itteni szolgálatát Rác Ernő, aki 1976 óta nyugdíjas lelkészként Nádasdon él. A templomi ünnepségen Hasza László felügyelő köszöntötte a jelenlévőket. Az oltári szolgálatot Rác Dénes nagygeresdi segédlelkész végezte. Ezután a jubiláns lépett az oltártérbe, és Ezékiel 34,16 alapján prédikált. „így szól az ŰR: Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem. ” Beszédét azzal kezdte, hogy öreg papnak sem könnyű megszólalni. A megható- dottság eleinte érződött is a hangján. Jézus pár száz évvel Ezékiel után szinte ugyanezt mondta el. Az ember elveszetté vált. Miért? Mert az ember füle születésétől kezdve szinte süket Isten Igéjének A mendei gyerekek már várják, hogy február tájékán jelentkezik az országos találkozó szokásos előzetese. - Én magam éppen arra figyeltem föl évekkel ezelőtt, hogy van egy olyan ifjúsági rendezvény, amire előre kell dolgozni és nem csupán „fogyasztani” megyünk oda. Most is jó előre megkaptuk a főtémát: TALÁLKOZÁSOK. Azt is értelmes gyerekszerűséggel írja le a hívogató körlevél, hogy már fiatalon lehet élményszerű találkozásokat megélni: egymással és Jézus Urunkkal. Ehhez kaptunk 12 feldolgozandó bibliai történetet, Pál apostol találkozásait az Apostolok Cselekedetei könyve alapján. Elkezdtük tehát a közös mimikát, ebből otthonra is jutott, de a hittanóráinknak mindjárt új lendületet adott. Eljött az utazás napja. Az idei hittanos csoport 9-10 évesekből állt össze, egy anyukát is vittünk magunkkal. Mindenkinek új volt ez a vállalkozás, mert mindig más csapattal indulunk el. Á piliscsabai szeretetotthonban barátságosan és szervezetten fogadtak minket és a többieket. Egyházunk 30 gyülekezetéből érkezett 220 fiatal (6-16 évesek) és 43 felnőtt kísérő (hitoktatók, szülők, lelkészek). Kis alkudozás után megkapta mindenki a maga szobáját. De amíg gyülekezett ez a népes kis sereg, addig is be lehetett kapcsolódni az alkotóházak műhelyeibe (zene, gyurmázás, színjátszókor, táncház, montázskészítés). A másfél napos együttlét tulajdonképpen a szombat délutáni meghallására. Miért keresi az Isten az embert? Talán meg akaija büntetni? Nem) Menteni akaija az embert az 0 mentő szeretetével. Bennünket Jézus Krisztus elveszett állapotunkban váltott meg! Különös az Isten útja. Milyen jó, hogy az Isten beleavatkozik az ember életébe! Lehetőséget teremt a hazatalálásra. Lehet olvasni a Bibliát, lehet járni templomba, lehet hallgatni üzenetét! Engedd, hadd éltessen, hadd szeressen, hadd áldjon meg az Isten! Az unoka és a nagyapa után a fiú, Rác Miklós nádasdi lelkész imádkozott és áldást osztott. Az orgonát pedig az ünnepség alatt nyitó áhítattal vette kezdetét. Ezt, és valamennyi alkalmat sok-sok ifjúsági ének szárnyalása övezte, gitárosok és fuvolások kíséretében. - Ezután következett az országos találkozó főprogramja, a több órás akadályverseny. Vegyes összeállításban szerveződtek a korosztályok szerinti csapatok, hogy azután bejárják Piliscsabát és a környező hegyoldalt, meg-megállva a 17 versenyállomáson. Teológiai hallgatók várták ott őket, maguk készítette Pál apostol korabeli jelmezekben és az általuk összeállított versenykérdésekkel. Bizony nem volt könnyű például Festus és Agrippa (ApCsel 26,1 és 12-32) komoly és kacagtatóan humoros kérdéseire jó válaszokat adni. És még mi mindent kellett tudni az apostol 12 találkozását bibliai lelkülettel felelevenítő, dramatizáló stációknál! A szívet, értelmet és izmokat megmozgató verseny után, az otthonba visszaérkező csoportoknak már nem kellett nagy étvágyat kívánni a vacsorához. A gyülekezetekből érkezettek bemutatkozására már csak vasárnap délelőtt jutott idő. Itt ötperces produkcióval lehetett bemutatni az otthoni hittanórai és ifjúsági életből valami jellemzőt. Komoly bizonyságtételek mellett játékosságban és ötletességben is volt részünk. Utoljára az otthon barakktemplomának szőnyegpadlójára telepedett le a két és félszáz fiatal (székeken nem fértünk volna el). A befejező alkalom, az úrvacsorái istentisztelet következett. Ez a „taértő kézzel szólaltatta meg Gál József kántor. Fatalin Helga büki lelkész ezután Rác Ernő egyik utolsó közgyűlésén elmondott szavait idézte: „Nagy a veszélye annak, hogy aki egyszer elszokik az Igétől okkor sem fogja megérteni amikor elmegy a templomba, hiszen az igehallgatást is tanulni kell. ” Ajándékot adott át a három szolgáló lelkésznek. A hittanosok ifjúsági énekét hallottuk, melynek refrénje ez volt: Ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd! Ezután Szondi Sándomé szavalt. A köszöntéseket Farkas Tibor most is szolgáló rk. esperes fejezte be. Nagyon sokan nagy szeretettel köszöntötték Rác Ernőt, és örültek a vele és családtagjaival való újbóli találkozásnak. Isten áldása legyen a szakonyi gyülekezeten, amiért lehetővé tették ezt a szép ünnepet. Magassy Zoltán lálkozás” volt a legmeghittebb, Jézus Urunkkal, az ő igéjében, szétosztott testében és vérében. Jó egyharmada a gyerekeknek, konfirmáció előtt lévén, áldásvételre ment az oltárhoz. De jő volt őket látni és - velük együtt odatérdelni... Egy kicsit nehéz, hogy kinek is köszönjük meg ezt a hatodik alkalommal összehozott országos találkozót. - Börönte Márta lelkésznő és Hammersberg-Ganczstuckh Júlia teológiai hallgató testvéreink beindító és többéves szervező-irányító fáradozását említem. A gyermekek hullámhosszán elhangzott igehirdetéseket Győri Gábor lelkésztestvérnek köszönjük. Varga Gábor otthonvezető és munkatársai háttérben maradtak, de mégis jelen levő figyelmes munkájukra is hálásan gondolunk. A nagy akadályverseny komoly díjait és a mindenkinek jutó ajándékokat, valamint az egész konferencia költségeit a MEVISZ fedezte. Hálásan köszönjük. Utoljára hagytam, a figyelemkeltés kedvéért, a teológus lányok és fiúk fáradhatatlan csapatát. Véletlenül jelen voltam és bensőmben követhettem hazautazásunk előtti imaközösségüket. Itt tudtam meg, hogy ezek a fiatalok meggyőződé- ses, személyes hittel szolgálják az egyház Urát. Nyilván így készülnek a lelkészi szolgálatra is. Ezt szeretném külön megköszönni mindenkinek, akik felkészítésükben fáradoznak. Ennek a csapatnak boldogan adjuk át a stafétabotot és a felülről kapott szent lángot... Simonfay Ferenc A jobb nevelői munkáért... A hittanosok és bibliakörösök országos „konferenciája" A VI. Országos Bibliai- és Hittanversenyről Gutenberg János, a könyvnyomtatás felfedezője A nyomdászok János-napon - június 26-án - emlé- \ kezneíc Gutenberg Jánosra, a könyv- nyomtatás felfedezőjére. Gutenberg János hatszáz évvel ezelőtt - 1397-ben - született Mainzban, a Rajna mellett, vagy esetleg Strassburgban. A bizonytalanság onnan ered, hogy sem az életrajzának pontos adatait, sem a hiteles arcképét nem ismerjük. Ősei nemesi rangban lévő városi polgárok voltak. Tanácsúr, városbíró is található közöttük. Ez idő tájt küzdelem folyt a nemesség és a polgárság között. Győztes a polgárság lett. Gutenberg Jánosnak két ízben is menekülnie kellett. 30 éves korában került Strass- burgba. Mesterséget tanult, aranyművességet, ezzel beilleszkedett a polgárság rendjébe. Ház, vagyon, jelentős életjáradék maradt rá. Anyagi függetlensége lehetővé tette, hogy kísérletezhessen és polgártársaitól jelentős hitelt vehessen fel. Az aranyművesség mellett tükröket készített, drágaköveket csiszolt, valami titkos foglalkozást űzött. Talán kártyákat, szentképeket, imaszövegeket, egylapos nyomtatványokat készített és azokat árusította. Gutenberg János életműve a könyvnyomtatás felfede- I zése volt, amelyet az 1440-es évre teszünk. Ez Strass- ! burgban történt, abban az elzászi városban, melynek egyetemén századokkal később Goethe, majd még később Albert Schweitzer is tanult. Strassburgból Maimba [ tért haza és tökéletesítette eljárását. Legjelentősebb műve a Negyvenkétsoros Biblia, melynek nyomtatásához 1450-ben kezdett és 1455-re lett készen vele. ő volt a Biblia első nyomtatója. Készített Har- I minchatsoros Bibliát is. Gutenberg gondot fordított a szépségre is. Határozott magatartású, művészi érzékű, öntudatos, jószemü megfigyelő, ötletes, merész gondolkodású ember volt. Bár | életrajzának adatait hiányosan ismetjük, halálának idejét pontosan feljegyezték. 1468. február 2-án hunyt el. Az 1500-as év előtt keletkezett nyomtatványokat ős1 \ nyomtatványoknak nevezzük, amelyeknek igen becses az értékük. Németországból továbbterjedt a nyomdászat. Mátyás király Magyarországa a tiszteletre méltó ötödik helyet foglalja el az ősnyomdászat történetében. Budán már 1472-ben működött a félig-meddig magyar származású Hess András nyomdája, amelyben elkészült az első magyar nyomtatott könyv, a Chronica Hungaro- rum, azaz a Magyarok Története, 1473-ban. Amikor Luther Márton 1517. október 31- én kiszegezte 95 tételéta wittenbergi vártemplom kapujára, megkezdődött a reformáció közel félezredéves története. Ó felismerte a nyomtatás, könyvkiadás jelentőségét tanítása terjesztésére. Amikor 1521- ben a wormsi birodalmi gyűlésről távozva, barátai Wartburg várában rejtették el, lefordította az Újtestamentumot németre. Ezzel megvetette a német irodalmi nyelv alapjait. Ennél is fontosabb, hogy ezentúl mindenki anyanyelvén olvashatta az Újtestamentumot. Hazánkban Er d ő s i Sylvester János 1541-ben a Nádasdyak birtokán, Sárvárott, lefordította az Újtestamentumot és 1590-ben Kár o li Gáspár gönci prédikátor a teljes Bibliát. A nyomtatás helyéről nevezzük ezt a Bibliát vizsolyi Bibliának A Biblia a világ legtöbb nyelvére lefordított könyv. Gutenberg János, a könyvnyomtatás felfedezője első könyveként a Bibliát nyomtatta ki, amely élete legjelentősebb alkotása is egyben. Hálát adtunk Istennek hogy ma is van lehetőségünk igénybe venni a sajtót az írásos szolgálat céljára. Dr. Reményi Mihály A Hegyi beszéd ,^4mikor (Jézus) meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: Boldogok... akik... ” (Mt 5,1-12) És következik a boldogság elnyerésének csodálatos feltételcsokra. Az útmutatás, erkölcsi és lelki normáink ma is időszerű meghatározása. Irányjelzés mindennapi életünk folyamán kialakított magatartásunkhoz. Sok költőt, művészt ihletett meg a hegyi beszéd. Köztük Juhász Gyulát, aki így képzelte el lelki szemeivel a jelenetet: „Ragyog a hegy ezüstös^ glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. A földre ráborul egy mély igézet, Jézus lehunyja nagy, sötét szemét: Halkan fölcsendül a hegyi beszéd. ” (Juhász Gyula: A hegyi beszéd) Ferenczy Károlyt is megigézte ez a bibliai rész. Az első nagybányai korszakában született egyik leghíresebb festménye, a Hegyi beszéd, 1896-ban. (Majd a következő évben ismét megfesti a témát.) A képen a nagybányai táj bontakozik ki előttünk. Ahogy nézem, a Lukács által leírt hegyi beszédre gondolok, arra a jelenetre, mely az evangélista szerint nem hegyen, hanem síkságon játszódik le. Ferenczy a nagybányai minoriták szőlője mellett elterülő völgy szélét választotta ki helyszínül. A 19 alakot ábrázoló kép hátteréül. A völgy fáinak dús lombkoronái szinte ráborulnak a kis csoportra, óvón, védelmezőn. Az ember és a természet örök egységének jelképeként. Jézus és egy reá figyelő pásztorfiú alakja kiemelkedik a képből. Jézust féloldalt látjuk, ahogy a vele szemben elhelyezkedő, többnyire ülő vagy fekvő hallgatóságnak beszél. Az emberek modem ruhában vannak. Nők, férfiak, gyerekek. Román parasztok is láthatók köztük nagy kalappal a fejükön. A csoport Jézust hallgatja. Minden arc felé fordul. Ferenczy ebben a festményben összekapcsolja korát, kortársait a régmúlt újszövetségi jelenettel. S így fonódik benne harmonikus egésszé a Hegyi beszéd időtől független, örök érvényű mondanivalója és a mindenkori érdeklődők figyelme. „Boldogok... akik...” — szinte halljuk a feltételeket életünk elviselhető volta és boldogságot, nyugalmat adó biztonsága eléréséhez. Már nem is érezzük a hegy hiányát, mely a kép címében szerepel. A hegy, a magasság, a csúcs itt már nem földi értelmezésű, hanem égi, magasztos. A lélek hegye. A szellem fensége. Áki hegyen járt valaha, hatalmas hegycsúcson, az örök hó és jég birodalmában, az tudja - mert érezte - a magasság varázsát. „Mint a Monblanc csúcsán a jég Minek nem árt se nap, se szél” - írja a költő. S amikor a szerencsés halandó áll a csúcson, előtte a gleccserek kápráztató fehérsége a ragyogó napsütésben, akkor érzi a hegy hatalmát. A megközelíthetetlenség igézetét. S a kegyelem érzését, hogy feljutott a csúcsra. Oda, ahol nincs zaj, csak a szél vágtat vadul az ormok között. Nincs por, piszok, csak örök fehérség, melyet az ismétlődő havazások őriznek meg fehérnek és érintetlennek. Ott fenn, a hegy csúcsán, ég és föld között apró lénnyé zsugorodik a teremtés koronája, az ember. Ott fenn, az örök hó birodalmában, ahol elpusztulna gőgös fajunk a hidegtől és a zord körülményektől, ott érezzük igazán kicsinységünk súlytalanságát. A hegy az ember magasba törésének jelképe. Hegyre ment Ábrahám, Izsákot feláldozni kész istenhitével, hegyre ment Mózes a kőtáblák ígéretével. De hegyen éltek az olümposzi istenek is az ókori görögök hitvilágában. A hegy az emelkedő emberi szellem és vágy jelképe. A Hegyi beszéd pedig a keresztyén lélek, a jóra vágyó szív, az istenhit és emberszeretet örök szimbóluma. Mindennapjaink láncaiból való meneküléseink ígérete. Útmutatás. Irányjelzés. A halandó, gyarló pályánkat bearanyozó csoda keresésének titka. A csoda megtalálásának titka, amit úgy hívunk, hogy boldogság. Lenhardtné Bertalan Emma
