Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-04-14 / 15. szám
* „En voltam az elveszett...” Pauer Irma, a FÉBÉ Evangélikus Diakonissza-egyesület megalapítója első főnökasszonya, fiatal korában a Berlin melletti Freienwalde városhoz tartozó Malchenben működő bibliaiskolában belmissziói tanfolyamon vett részt. Hazatérve beszélte ezt a történetet, amelyet Pomikula Irén diakonisszatársa „Emlékezés Pauer Irma Kedves Anyáról” című írásában, 1966-ban, a következőképpen örökített meg: „Volt egy hívő kertészük, aki valamikor rablógyilkos volt. Megtérése után azonban nagyon megszentelt életet élt. Miután elfogták és ügyét kivizsgálták, életfogytiglani fegyházra ítélték. Nagyon durva, goromba lélek volt. Tiszteletet nem ismert, fegyőrei féltek vele érintkezni. Állandóan szitkozódott, káromkodótt. Szigorított magánzárkába zárták. Mindez nem használt. Annál durvább lett.' Végül is beleunt a magányba és kért valami olvasnivalót. Adtak neki egy Újtestamentumot. Mikor meglátta, dühösen sarokba vágta. Napokig ott hevert. Egyszer aztán ördögien felkacagott, felvette az Újtestamentumot és kacagva mondta: „Na, most kitöltőm bosz- szúmat azon a csalón” ti. az Úr Jézuson. Valami módon egy faszéndarab került a cellájába, azt felvette és gúnyos kacagással mondta: „Most aztán kihúzok minden hazugságot, amit ez a könyv arról a csalóról tartalmaz”. És a faszéndarabbal kezdte kihúzogatni soronként az igét. Közben gúnyosan kacagott. De amint tovább olvasott, meglepte őt, ahogy az Úr az emberekkel bánt. Meglepte az Ő türelme, gyengéd szeretete, hogy hagyta magát gúnyolni, bántalmazni, holott Ő mindenkivel csak jót tett, mindenkit meggyógyított, halottakat támasztott és annak dacára csak bántalmazták és O hagyta magát. De hát miért? Bosz- szantotta őt, bántotta az Úrnak őszerinte - gyávasága. Azt gondolta: Na, mégis voltak olyan dolgai, amelyeket meghagyok, - és kezdett sorokat aláhúzogatni. Mikor a szenvedés történetéhez ért, felugrott: De hát miért bántak így vele azok a gonosz zsidók, hiszen semmi rosszat nem tett?! Összehasonlította magát az Úrral: „én igen, igen, de Ő?...” Aztán olvasta az Úr keresztre feszítését, hogy Ő kínzói számára bocsánatot kért, s ezt már nem tudta nyugodtan elviselni. Felkiáltott: - de hát miért tette, miért?! Ekkor egyszerre megnyíltak lelki szemei és felkiáltott: az én bűnömért!! Földre ros- kadt. „Te szent, Te ártatlan, az én bűnömért!” Az őr nem tudta elképzelni, mi történt odabent. Kinyitotta az ajtót és benézett. A rab kiáltott: „Óh, az a szent, az az ártatlan az én bűnömért szenvedett és halt meg, az én bűnömért!” Az őr azt gondolta, hogy megzavarodott. Egy idő óta csend volt a cellában. A meglátás nagyon összetörte. „Én gonosz és Ó az ártatlan szenvedett a bűneimért!” Hangosan zokogott. Ettől kezdve megváltoÚton-útfélen terjesztik mostanában a szcientológia és dianetika írásait. Ismeretterjesztő könyveik azt ígérik, hogy aki elvégzi tanfolyamaikat, aki csatlakozik szervezetükhöz, az megszabadul a szenvedéstől, bajoktól, bűnöktől, egy magasabb- rendű világ részese lehet. Megtévesztő az is, hogy szervezetünk az „egyház” név alatt van bejegyeztetve, bár semmi köze a keresztyén egyházakhoz. Vizsgáljuk meg most a szcientológia néhány vonását. A szervezetet egy Lafayette Ron Hubbard nevű, 1911-ben Amerikában született férfi alapította. Életrajza tele van ellentmondásokkal azzal kapcsolatban, mit is végzett és tanult. Először tudományos-fantasztikus regényeket írt, majd 1948-ban zott. Csendes, alázatos, tisztelettudó és engedelmes lett. Bocsánatot kért eddigi csúnya viselkedéséért, de nem hittek neki. Azt gondolták, szimulál és valami rosszban töri a fejét. Ezért szigorított fogságra ítélték. De ő nem zúgolódott, mert tudta, hogy rosszabbat is érdemelne. Mikor érezte, hogy az Úr megbocsátott neki, szeretett volna örömében tombolni, futni és elmondani az egész világnak, hogy az Úr megbocsátott neki. De mivel ezt nem tehette, a cellája is kicsiny volt, viszont tombolnia kellett, olyan nagyokat ugrott örömében, hogy fejét a mennyezetbe verte. Minél szigorúbban bántak vele, annál alázatosabb lett. Végre bírái is meglátták, hogy megváltozott. Enyhítették fogságát, majd kegyelmet nyert és kiszabadult. Hogy mikor került a misszióházba, nem tudom, de mint kertész volt alkalmazásban. Az élete példás és megszentelt volt. Már hajnalban, négy órakor az ő énekére ébredt fel a ház.” jelent meg Dianetika című könyve, „A lelki és szellemi egészség modem tudománya”. Hazánkban 1989 óta tevékenykednek követői és 1991 óta bejegyzett „egyház” Magyarországon a mozgalom. A csatlakozóknak úgynevezett „auditálás”, azaz meghallgatás és ellenőrzés folyamatán kell átesniük, amikor egy segítő, az auditor kérdései nyomán „átvilágítja”, megtisztítja az embereket. Az első „tanfolyam” után ajánlják a magasabb fokú és meglehetősen drága további tanfolyamaikat. A szcientológia tanítása vallási és tudományos dolgok összekeverése. Egy bizonytalan pszichoterápiás módszer önmegváltó folyamata erőltetett hirdetése mögött nem Zoltán László Vigyázat!!! Szcientológia!!! Evangélikus Élet 1996. április 14. Ordass-emléktábla a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban március 20-án a helyi egyházközség, a gimnázium és a Nemzetközi Or- dass Alapítvány közös emléktáblát helyezett el, arra emlékezve, hogy a mártírsorsú püspök 1912-1919 között a gimnázium tanulója volt. Az emlékbeszédet D. Terray László norvégiai evangélikus lelkész, a Nemzetközi Ordass Alapítvány titkára, a neves Ordass- kutató tartotta, aki a püspök életpályájának ismertetése kapcsán kiemelte a bonyhádi gimnáziumban töltött évek jelentőségét és az ifjúság figyelmét ráirányította arra a mindvégig állhatatos szolgálatra, melyet egyháza és nemzete érdekében végzett, s amely példaképül szolgálhat mindnyájunk számára. Ezután került sor Ordass Lajos: „Magánzó" című novellájának a felolvasására, mely bonyhádi vonatkozásokat is tartalmaz, valamint Kutas Kálmán: Ordass Lajos halálára írt költeményének az elmondására. Az emléktábla a Himnusz hangjai mellett vált láthatóvá, melyet a püspök egyik unokája: Czellecz Anna koszorúzott meg a család nevében. A bensőséges ünnepség, - melyet Sántha Lászlóné igazgatónő rendezett - Kráhling Dániel esperes áldásával és egy énekkari számmal zárult. B.L. A Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács nyilatkozata A Magyarországi Keresztény- Zsidó Tanács Elnöksége támogatja a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Thnács március 11-13. között Heppenheimben (Németországban) tartott Végrehajtó Bizottsági ülésének nyilatkozatát, amely elítéli a Hamas öngyilkos hadjáratát. A Keresztények és Zsidók Nemzetközi Tanácsa, a világ jóakaratú és békeszerető embereivel együtt, borzadva értesült a Hamas öngyilkos bombázói által Izrael állam árnehéz fölfedezni a mozgalom anyagi számításait, hiszen a magasabb tanfolyamok igen drágák Sok jótékony, emberbaráti és emberi jogvédelmi szervezet is létrejött a szcientológia keretében, amelyek mind a mozgalom misszióját szolgálják. Mit tegyünk ha találkozunk a szi- cientológiával? Határozottan el kell utasítani a meghívásukat, az ajánlataikat. Jézusnak, Megváltónknak a követése nem fér össze Hubbard kusza önemgváltó gondolataival. Gyülekezeteink fiataljaink figyelmét föl kell hívni a tévtanítások veszélyére. A felvilágosításhoz jól használhatjuk az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek Sajtóosztályunkon (1085 Budapest, Üllői út 24.) kapható kiadványát, „Új vallások a bibliai hit mérlegén, 1994. 9. sz. és „Minden vallás egyház?”, 1996. tatlan polgárai ellen indított gyilkos hadjáratról. Mélységes együttérzésünket fejezzük ki Izraelnek, elsősorban az áldozatok családjainak.- Elvetünk mindennemű megfé- lemlítési kísérletet, amely empátia vagy megértés köntösében menteni és törvényesíteni igyekszik ezeket a terrorcselekményeket;- Felhívjuk a kormányokat, hogy hirdessék meg gazdasági szankciók foganatosítását mindazok ellen az országok ellen, amelyek támogatják a terrorizmust, és amelyek nem juttatják világosan kifejezésre visszatetszésüket és tiltakozásukat az ilyen cselekmények ellen;- Felkérünk minden keresztény, zsidó és mohamedán közösséget, azok vezetőit és központi képviseleti szerveiket, hogy folytassanak megbeszéléseket az olyan gyakorlatról, amikor visszaélnek a vallásos érzéssel, és azt gyűlölködés és erőszak igazolására használják fel, a vallások közötti párbeszéd folytatása helyett;- Sürgetően kérjük Izraelt és a palesztin autonóm vezetőséget, hogy késedelem nélkül folytassák a békefolyamatot, hogy ezáltal hatástalanná tegyék a béke ellenségeinek az érveit;- Emlékeztetjük a népek nemzetközi közösségét felelősségükre, amely azt követeli, hogy erősítsék a béke esélyeit azáltal, hogy gazdasági segítséget nyújtanak a középkeleti régiók hátrányos helyzetben lévő csoportjainak, megjavítják ezen népcsoportok helyzetét. Dr. Kovács Endre Dr. Doraán István római katolikus ' főrabbi püspök alelnök elnök D. Szebik Imre Tamás Bertalan evangélikus püspök református külügyi alelnök osztályvezető főtitkár KÖSZÖNTJÜK SZOKOLAY SÁNDORT Hatvanötödik születésnapját ünnepelte Szokolay Sándor művész, zeneszerző. Művei, munkássága egész egyházunkban ismertek. Gyülekezeti énekkaraink éneklik számos művét, ezeket a bibliai ihletettségű, hitvallást tükröző kórusműveket. Kantátáit a Lutheránia kórusa előadásában lemezen is megörökítették. Születésnapján művésztársai, barátai a Fészek Művészklubban köszöntötték. Saját műveiből font „virágfüzért” adtak elő jeles előadóművészek és családjának tagjai. Egyházunk nevében püspökeink gratuláltak és fejezték ki köszönetüket munkásságáért. Ehhez a köszöntéshez csatlakozunk mi, lapunk hasábjain, áldást kérve életére és további munkálkodására. KISEBBSÉGEK ÉS EGYHÁZAK A Friedrich Naumann Alapítvány projektvezetője, Pröhle Gergely - az alapítvány alapvető célját, az emberek szabadságáért való politizálást elősegítendő - március 7-én és 8-án konferenciát rendezett Visegrádon, amelyre elsősorban a romániai, szlovákiai és kárpát-ukrajnai magyar katolikus és református egyházak legaktívabb munkásait hívta meg. Bevezető szavakat mondott dr. William Schulz amerikai unitárius lelkész, az amnesztiáért küzdő nemzetközi egyesület (Amnesty International) igazgatója. A vallásnak a nemzeti öntudat formálásban játszott szerepéről beszélt, Tibet példájára hivatkozva. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára „Az egyházak szerepe a kisebbségek védelmében” megnyitó előadásában utalt arra, hogy a Trianon sújtotta magyar kisebbségek egyházai máig jobban meg tudták őrizni autonómiájukat, mint amennyire ez más nemzetiségi intézményeknek sikerült. Az utódállamokban az egyházak általában nemzetiséget is jelentenek, kivéve Szlovákiát. A magyar kormány politikáját jelzi Horn miniszterelnök kérése a pápához, hogy támogassa a szlovákiai magyarok magyar püspökre irányuló kérését. Dr. Robert Traer, a nemzetközi „Egyesület a Vallásszabadságért” (Association for Religious Freedom) oxfordi főtitkára, aki feleségével együtt végig követte a konferencia gondolatait, a mintegy 90 éves ökumenikus egyesület nevében hangsúlyozta közös felelősségünket, és felszólított, hogy imádkozzunk a kisebbségben elnyomást szenvedőkért, mert ezek ma is sokan vannak szerte a világon. Az első napi kerekasztal beszámolóit az erdélyiek adták. Bíró A. Zoltán, a Csíkszeredái Regionális Antropológiai Kutató Központ tudós szociológusa vezérmondata: „A romániai magyarság számára ma hatékony, tartós, intézményesült társadalmi szervező munka igazán az egyházakban folyik.” Másfelől: nem lehet vallási keretben politizálni. Az egyház lokálisan tud jól hatni, mert itt érvényesül a személyes megszólítás súlya, akár kritika formájában is. Dr. Dobai István, a nemzetközi és az egyházjog tudósa, kolozsvári református főgondnok egyik tétele: a liberalizmus (a szabadságjogok biztosítása) a demokrácia funkciója, célja. Bibó István szerint ezt szabályozza a demokratikus állam jogrendje. A „minden szabad, ami mások hasonló szabadságát nem sérti” liberális elvből következik a mások vallásának feltétlen tisztelete. A fennálló államban a kisebbség - eredete szerint - lehet „őslakos” (Erdélyben magyar, székely, szász) és lehet bevándorolt (pl. az USA-ban sok európai). Csak a bevándorlókra nézve természetes az asszimiláció folyamata. A nemzetiségi és vallási „őslako- sok”-ra nézve kivételt kell tenni a többségi döntés „demokratikus” elve alól, és intézményesen kell biztosítani (pl. felsőház, regionális autonómia útján) a konszenzusos döntés megvalósítását sajátos érdekeik tekintetében. Az államnak szavatolnia kell az egyházi intézmények létét és működését a romboló tendenciákkal szemben. Gergely István csíksomlyói plébános szava szerint passzivitást okoz, ha lebénul a kisebbségi tudat. Az egyház feladata, hogy erősítse a kiválasztottság tudatát. Csíksomlyón élő kisközösségek működnek (öregek, fiatalok csoportjai). Thlálkozókat szerveznek, pl. a csángók gondozására. „Csibész-család”-ot alapítottak: utcagyerekek városa, ma 85 taggal. Céljuk: reménységet kelteni. Sógor Csaba madéfálvi református lelkész 19 faluban gondozza a reformátusokat a katolikus Csíkban, Gyergyóban. O is a küldetéstudatot hangsúlyozta, és a szolgálat nyitottságát. A segélyekből juttatnak a katolikus csángóknak, az ortodox öregotthonnak is. Balánbányán, ahol 67 kocsma van, megszervezték a fiatalok számára a nappali intemá- tust, mely mindenkinek nyitva áll. A diaszpóra (szétszórtsági lét) nem siránkozásra, hanem küldetésben való szolgálatra adatik. Böjté Csaba dévai ferences plébános szava szerint Isten akarata, hogy éljünk és szaporodjunk, vagyis gyarapodjunk a közösségben is. „Adjunk lehetőséget Istennek” odaszánt, optimista életünkkel. Lelkigyakorlatokat szerveztek fiataloknak, renoválták a romos dévai ferences kolostort. Az ifjúsági táborokra egyre több gyerek gyűlt össze. Kitűnt, hogy a szórvány-lét szociális nyomorúságot is jelent: higiénés problémákat, az elvadulás veszélyét. A felkarolt gyerekekből szervezték meg a román iskola magyar tagozatát. Majd a tanteremhiány miatt magániskolát szerveztek, türelmes kitartással, míg a hatóság is tudomásul vette. Ma 20 fiatal munkatárs segít. Mester Zsolt orvos, a nagyváradi református főiskola rektora elmondta, hogy intézményük az egyetlen magyar oktatási nyelvű főiskola Romániában, amelynek célja, hogy a fiatalok helyben tanulhassanak főiskolán is anyanyelvükön, és ne vándoroljanak külföldre. Vallástanár-képzés folyik 1990 óta és mellette jogász, szociális munkás és német tanár-képzés. Öt évfolyamon 230 hallgató, 50 tanár, 100 fős kollégium, 300 fős menza; tandíj nincs, teljesen az egyházkerület tartja fenn, jelentős külföldi segítséggel. Mivel az állam nem fogadta el jogi diplomájukat, ezért a joghallgatókat áttelepítették állami egyetemekre, helyette közgazdasági szakot indítottak. Folyik magyar nyelv, irodalom- és történelemoktatás is, ebben a formában egyedül Romániában. Kató Béla illyefalvi református lelkész elmondta, hogy a rendszerváltás idején az egyház volt az egyetlen struktúra, amely stabil maradt. Ilyen okból kénytelen volt három hónapig a polgármesteri hivatalt ellátni falujában. Meggyőződése, hogy a lelkésznek kötelességa „beállósként” minden vezetési feladatban kisegíteni a falusi közösséget, ha úgy fordul, de mindig meg kell maradnia hivatásában, és vissza kell térnie sajátos feladatához: az evangélium hirdetéséhez és a lelkigondozáshoz. Alapítványt szervezett svájci induló tőkével, amely kamatmentes hitelt nyújt kisvállalkozóknak, parasztoknak. A lelkésznek ismernie kell az embereket, kire mit bízhat, és ezzel segíteni, hogy mások továbbvigyék, amit elkezdett. Az természetes/ hogy egy „polgári vállalkozásba” a „többséget” is be kell vonni, ez jogos és hasznos is, az irigység pedig kárt okoz. Akik kisebbségi helyzetben önfeláldozóan szolgálnak, életükkel nekünk is prédikálnak. így értem üzenetüket: önszerveződést a nélkülözhetetlen kisebbségi intézményekért, a reménység fényét árasztó szolgálatot keresztény küldetésben! Thumay Béla * A konferencia második napján a kerekasztal- beszélgetést elindító referátumokat először Szlovákiából érkezett, különböző egyházi szervezetekhez tartozó küldöttek adták. A vitavezető ezen a napon Törzsök Erika helyettes államtitkár volt, a vitaindítót Gyurgyik László szociológus (Pozsony) tartotta. Statisztikai számaiból megtudtuk, hogy 65% katolikus és 11,4% református mellett az evangélikusok „kisebbség a kisebbségben” - mindössze 2%-ot képviselnek a magyarságon belül. (Természetesen szlovák evangélikusok nagyobb számban vannak, országos viszonylatban ők vannak túlsúlyban!) A rendszerváltásra az egyházak kevésbé voltak felkészülve, így most fáziskésésben vannak. A katolikusok előbb kapták meg ingatlanaikat, a reformátusok vagyonát a nemzetiségük miatt vették el, ezért megy nehezebben a visszaadás. A keresztény emberek általában nem aktivizálódtak a társadalomban. A magyar gyülekezetek elszlovákosodásának egyik oka a paphiány, a magyarul szolgálni tudók hiányoznak. Hiányzik a keresztény értelmiség is. A „magyar püspök” kinevezésében az autonómia gyökerét látják, ezért nem megy. A nemzet-állami hatás erősödése folytán nagyobb szükség volna az egyházak és a civil szervezetek valamilyen fúziójára, együttmunkál- kodására. A hozzászólásokat Gábor Bertalan nagykaposi katolikus esperes nyitotta meg: más a helyzete azoknak, akik valahova kivándoroltak és más azoké, akiknek feje felett áthúzták a határt. Lelki megújulásról beszélünk és ebből senkit nem lehet kizárni. A megtérést magunkon kell kezdeni. Szükségünk van erős „anyanemzetre”, az egyház felelőssége, hogy találkozási pontokat találjanak hívők és nem hívők. Mikó Jenő református püspök szólt arról, hogy „Szlovákiai Református Egyháznak” nevezik magukat. Ebben az egyházban együtt vannak magyarok és szlovákok. (Vannak hangok, melyek szlovák református egyházat óhajtanak, de az egységet nem akarják megbontani.) Amikor Csehország és Szlovákia kettévált, megváltozott az arány. Addig 5% volt a reformátusok aránya, az új államban 20%-ra nőtt! A magyarság kérdését a szudétanémetek mintájára akarták hazatelepítéssel megoldani. Veszélynek látták azt is, ha a vallási közösség egy nemzettel identifikálódik. Sajnos, még mindig nem vagyunk egyenlőek állampolgárság tekintetében. Az 1945-ös kassai kormányprogram következményei még állnak. Megkövették a németeket és a zsidókat, de a magyarokat nem. Bartal Károly apát is a kettős kisebbségről szólt. Jobban kellene egymást informálnunk, hogy többet tudjunk egymásról. Mics Imre katolikus esperes (Gömör) beszámolt arról, hogy 87 plébániájukból 46 magyar nyelvű, de csak 10 magyar papjuk van. Iskola nincs, az egyetlen magyarság-megtartó erő az egyház. Peres Imre, a komáromi Református Tfcológia tanára az ősegyház modelljét tartotta a szemek elé: kibékülni sorsával, tűrni üldöztetését, közben szervezni önmagát. Ne legyünk agresszívek, siránkozók, gettóba vonulók. Nyolcvan anyaegyház van lelkész nélkül, jelenleg 40 teológus és 40 katechéta készül a szolgálatra. Zsigó János katolikus esperes a reménység hangját szólaltatta meg. Bár nem vagyunk egyenjogú polgárok, de 70 éve még mindig megvagyunk. 50 magyar cserkészcsapatunk van, 10 iskolánk. Az egyház léte, maga ez ad reményt. Egymásra vagyunk utalva, nem menekülhetünk el. Odanőttünk! A nap második részében Tirts Tamás vezetésével a többi határon túli magyar egyházakról hallottunk. Szépfalusi István bécsi magyar lelkészünk szólt az ausztriai magyarok helyzetéről. A nemzetiség nem egyenlő az egyházzal, de egyenlő az istentiszteleti gyülekezettel. Az ő gyülekezete egész Ausztria területén él és mintegy 33 ezer magyar nyelvű tagja van. Burgenlandban 76 ezren vannak, itt van egy magyar evangélikus gyülekezet is Felsőőrön. Beszélt a magyar kultúra erős bástyájáról, a Bornemisza Péter Társaságról. Általában Európa nyugati területén élő magyar protestánsok száma megközelíti a 650 ezret. Helyzetük különböző az egyes nyugati országokban. Ügyelünk arra, hogy a népiség ne legyen bálvány, a népi-nemzeti gondolat lehet stílus, de nem tartalom! A Vajdaság képviseletében Utasi József katolikus plébános elmondta, hogy eleinte a kényszermozgósítások miatt erős volt a félelem, bezárkózottság volt észlelhető. Igen szép munkáról adott számot, ifjúsági és cserkészmunkáról. Zeneiskolájuk van kollégiummal, ezt tudják használni összejövetelekre, konferenciákra is. Néprajzi-honismereti táborokat rendeznek és nyomdájuk is van. Papp Lajos Tihamér a kárpátaljaiak helyzetéről szólt. Ä ferencesek missziója küldte őt oda. Magyarság és kereszténység elválaszthatatlan. Csak a templomot kapták vissza, de vásároltak már épületeket. Lelkes, éneklő társaság az ő csoportjuk. Kár, hogy 11-ből már csak négyen élnek magyar papok. Holovács József görög katolikus segédpüspök egyháza nehézségeiről beszélt. 320-ból 45-re olvadt papjaik száma, küzdelem az életük. De erősödött az ökumenikus közösség a többi felekezetekkel. A kerekasztal-beszélgetés hozzászólásait nehéz volna „összerendezni”, valamennyien erősítették az elhangzottakat, aláhúztak egyes jelenségeket, de felcsillant a reménysugár. Kár, hogy hazai egyházaink vezetői, küldöttei nem lehettek jelen a konferencián. Egyházunk püspöke, Harmati Béla, a megszólítottság jogán szólt és ismertette a szlovák és német kisebbség helyzetét egyházunkban. A tengeren túli magyarok gondozására is adunk munkaerőt. (San Paulo, Caracas, Cleveland.) A múlt évben Kecskeméten tartott ökumenikus konferencia a balkáni háború résztvevőinek „egymás mellé ültetésével” munkálhatta a későbbi békés megegyezést. Az emberi jogokat erőteljesen hangsúlyozzuk, nemcsak annak egyéni, de közösségi formáját is az egyházban. A Szlovákiai Evangélikus Egyházzal jó kapcsolatokat építünk, mindent megteszünk, hogy jó példát mutassunk. Valljuk az ézsaiási próféciát: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet...! tszm