Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-05-05 / 18. szám
Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1996. MÁJUS 5. HÚSVÉT UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP ___ORSZÁGOS ev angélikus HETILAP ARA: 35 FT Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbékél, feléled és megújul. A zene Isten gyönyörű és dicső adománya, ______egyenesen a teológia rokona. Lu ther A TARTALOMBÓL — ÜNNEP ÁGFALVÁN LEVITATANÍTÓ VOLTAM ÖSSZEFOGÁS MENEKÜLTÜGYBEN ANYÁK, AZ ÉLETET ADÓK Kantate vasárnapra Mt 28,18-20 Ez a kétezer éves Egyház alapítólevele: nem pergamenre írva, bíbor betűkkel kirajzolva, függő aranypecséttel ellátva - csak szóval mondta Jézus. De mindennél szilárdabb az alapja. Az, amit Jézus kijelentett: „Megadatott nekem minden hatalom mennyen és földön.” Értsük meg: egyetlenegy hatalom van ma is, itt az egész világon. Az evangéliumok elmondják, hogy némeljnk tanítvány még akkor is kételkedik, amikor ezeket a szavakat hallja. Jézus hatalma akkora, hogy még őket is szolgálatába állítja. Értsük meg: Jézus hatalma alatt áll az is, aki kételkedik, és az is, aki nem hisz. Ezért van Egyház kétezer év óta, ezért van Egyház az utolsó 45 év után, és ezért lesz Egyház a világ végezetéig. Szüksége van az evangéliumra, a jó hírre az egész te- remtettségnek, az élő és élettelen világnak, természetnek és embernek egyaránt. Mert mind szenved a múlandóság törvénye alatt, az élet hiábavalóságának érzésétől és jóvátehetetlen bűnök térijétől. Az evangélium pedig erre válaszul magasra emeli Krisztus keresztjét, és hirdeti Jézus szeretetének hatalmát: ő vállalta mások bűnét, és elviselte értük a büntetést, a halált. Aki az egyházi ének és zene művelését vállalja, az akar- va-akaratlan részesévé válik az Egyház Krisztustól kapott küldetésének. Az az evangélium hirdetésére vállalkozik, az Krisztusnak szolgál, mert az ő hatalma alatt áll, akár hisz benne, akár kételkedik. így szól tehát most hozzánk, hozzátok Jézus hívása és parancsa: Menjetek, menjetek az egész világrá, énekeljétek és zenéljétek az evangéliumot minden teremtménynek, mindennek és mindenkinek, annak is, aki azt egyszerű beszédből nem érti. Szólaltassátok meg az ének és zene hangján a teremtett világ mélységből kiáltó panaszát és bűnvallását, az örök emberi „de profundis”-!, válaszul pedig énekeljétek és zenéljétek győzelmesen az örök új dallamot: Jézus szeretetének hatalmát, az önmagát odaadó élet mély értelmét és végső diadalát. Az Egyház alapítólevelének aranynál is becsesebb pecsétje van: „íme, én tiveletek vagyok minden napon. ” Értsük meg ezt is: mikor az egyházi éneket és zenét tanuljátok és gyakoroljátok, amikor külön vagy együtt éneklitek és zenélitek, teljesül Jézus ígérete: Ő veletek - velünk van minden napon. D. dr. Prőhle Károly (Ez az igehirdetés a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzene tanszéke 1991-es tanévnyitó vesperáján hangzott el. Megjelent a Magyar Egyházzenei Társaság körlevelében.) D. dr. HARMATI BÉLA püspök 60. születésnapja alkalmából magas állami kitüntetésben részesült. Göncz Árpád köztársasági elnök április 26-án a Parlamentben adta át a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTI KERESZTJÉT. A születésnapját ünneplő püspököt hivatalában köszöntötték az Országos Egyház és a Déli Egyházkerület vezetői, valamint munkatársai a Deák téri Gyülekezetből és a központi hivatalokból. Nemeskéri nap az evangélikus műemlék templomban 1996. május 18-án, szombaton. Az ünnepség programja: 10 órakor istentisztelet úrvacsoraosztással Igét hirdet: D. Szebik Imre püspök A templom építészeti értékeit ismerteti: Benczúr László építész. Szolgál a Soproni Evangélikus Gyülekezet Kórusa Wagner Szilárd vezetésével. 14.30 órakor templomi ünnepély Megnyitót mond Jankovits Béla esperes Reményik Sándor Az óriás (elmondja: Kiss Melinda) Énekkar Soproni Gyülekezet Kórusa Luther Márton halálának 450. évfordulója előadó: Keveházi László lelkész-teológiai tanár, Vörösmarty Mihály: Szózat (elmondja: Raffai Balázs) Énekkar Soproni Gyülekezet Kórusa , A honfoglalás 1100. évfordulója előadó: dr. Fabiny Tibor teológiai professzor Zeneszám: Sopronhorpácsi ftirulyazenekar Zárószó: D. Szebik Imre püspök Ebédelőjegyzést május 13-ig elfogadnak (99) 365-205 telefonon. Olyan régóta sír. Gondolatban befogom a fülem, hogy ne zavarjon annyira. De ez az elutasítás nem némítja el, tovább folytatja. A hangja jelzés. Jel az életről, létéről. Sír akkor is, ha nem vesznek tudomást a hangáról, ha senki sem törődik vele. Sír kisiskolásként, kamaszként, örvendező, életcélt kereső ifjúként, megélhetésért küzdő felnőttként. Jelt ad, ezerféleképpen. Hol cinikus mondatokban, hol ölelő karokban, hol elutasító mozdulatokban. Jelzését lehet, hogy senki sem hallja. Egyvalakinek azonban muszáj, mert ez a hang, ez a jel a kórháztól a temetőig már soha nem hagyja nyugodni a szívét. Jaj, ha mégsem elég éber, ha későn figyel. Jaj, ha akkor akar ölelni, amikor már elengedni kell. Ha akkor akar meghallgatni, amikor már elment. Anyák napján az ajándékozó Istentől szabad Salamonnal együtt kémünk a bölcsességet. Ha megengeded, hogy anya lehessek, ha az életadás pillanatának szentségében megtapasztalhatom a fájdalomban a boldogságot, a végtelen magányban és kiszolgáltatottságban a találkozást. Ha látni engeded a síró és nevető, a szomorú és vidám gyermekarcot, akkor adj bölcsességet is nekem, hogy jól tudjam kormányozni, nevelni, szeretni gyermekemet. Szabad kémünk ezen a napon valamennyiünknek a Mindenhatót fiatal családanyaként, és őszülő, Bölcsességet adj nekem! Anyák napi kérés ráncos homlokú nagymamaként: - Taníts az érett anyaságra! Néhány év távlatából is egyértelmű, ez az út sokszor járhatatlannak tűnik Tele van ellentmondásokkal. Összefonódik benne önzőségünk és önzetlenségünk Nyugalmunk és nyugtalanságunk Megragadott és megkésett pillanataink Ezen az úton annyi a bukás, a kudarc, annyi a későn felismert gondolat, a későn kimondott szó. De valamennyi bukás után fel lehet állni, s tovább lehet menni. Mert Valaki tisztogatja előttünk az utat, tanácsol, vezet, bölcsességet ad. Ezen az úton az elrontott szavak és mozdulatok után is újra lehet kezdeni. Mert a kötelék, amely összekapcsolja anyát és gyermekét nem szabad, hogy ismerjen korlátot, határt a békülésre, bocsánatra, szeretetre. Ebben a közösségben egyszerre van szüksége gyermeknek anyjára, anyának gyermekére. Nem véletlen mondta a haláltusáját vívó Jézus az anyjának „Asszony, íme a te fiad.” Csodálatos, ha valaki megélheti az életnek ezt a láncolatát. Gyermekként átöleli a szerető anyai gondoskodás, idősödő asszonyként, anyaként gyermekének gondoskodó szeretete. Az első májusi vasárnapon minden gyermek gondolatát átjárja a szépen megfogalmazott, pátosszal teljes köszöntés. Megjelenik előttük az önfeláldozó, önzetlen anya képe. Mi, akik megajándékozottak vagyunk az anyaság páratlan kincsével, jól tudjuk, nem mindig „jóságunkkal” vagyunk jelen, hanem sokszor feszültségekkel, önzéssel, büntető haraggal, és mindazokkal a vétkeinkkel amelyek hozzánk tapadnak De mégis mindezek között, a bűnbocsátó Isten irgalmából élve, irányíthat, vezethet bennünket a Legnagyobb, az elfedező, eltűrő, remélő, türelmes, megbocsátó szeretet, amelyről az apostol ezt írja: „Soha el nem múlik.” Adja a Mindenható valamennyi édesanyának ezt a legnagyobbat a szívébe. Tanítson meg valamennyiünket, hogy amikor gyermekeink jövője felől aggódunk, tudjuk mi a legfontosabb, mire van igazán szükségünk, és mentsen meg attól, hogy úgy végezzük a feladatunkat, hogy ítéletet hozunk a fejünkre. Legyen ez a vasárnap valóban találkozássá gyermek és édesanya között. Járja át nekünk édesanyáknak a szívét, emlékező gondolatait a síró hang, amely kitörölhetetlenül kíséri életünket egészen a sírig és járja át nekünk gyermekeknek szívünket és emlékező gondolatainkat hangjuk, tekintetük ez életük Adjunk hálát értük akiknek nem ajándékozhattuk idős korukra gondoskodó szeretetünket és azokért, áfák még ma is figyelik jelzést adó hangunkat. Baranyayné Rohn Erzsébet Mikor a gyermek gőgicsél, az Isten-tudja, mit beszél! Csak mosolyog és integet... Mit gondol? Mit mond? Mit nevet? S mint virággal az esti szél, az anyja úgy beszél, oly lágyan és oly édesen... De őt sem érti senki sem. Hogy mit beszélnek oly sokat, apának tudni nem szabad; Az égi nyelv ez. Mély titok Nem értik, csak az angyalok Gárdonyi Géza versében leírt gondolatok valóságát sokszor megtapasztaltam már. Szavakkal szinte leírhatatlan az a mély szeretetkapcsolat, ami édesanya és gyermeke közt megcsodálható. Egy gyermek mindig gyermek marad az édesanya számára, ha már felnőtt korúvá válik is gyermeke. Gyülekezetünk egyik tagja, aki 103. évében lévő édesanya, úgy beszél a nyolcvanadik éve felé közeledő leányáról, mintha ő most is az édesanyai tanácsra, gondoskodásra szorulna. Jóllehet már rég fordított a helyzet. Igen, mert az a titok - amiről a vers is szól -, amely édesanya és gyermeke között kialakulhat, egy életen át elkíséri az embert. Lelkűkben kitörölhetetlen nyomot hagy ez a kapcsolat úgy, hogy szavak nélkül is értik egymást. Ahogy Petőfi Sándor úja a Füstbe ment terv című versében: „S én csüggtem ajkán... szótlanul.. Mint gyümölcs a fán. ” Az édesanyai féltő, gondoskodó szeretet pedig a gyermekben hálás, ragaszkodó szeretetet szül. Napjainkban mindkettő válságát éljük. Sokan nem merik vállalni a szülői, édesanyai hivatást. Félnek a nehezülő élet- körülményektől, kényelmük elvesztésétől, megoldhatatlan anyagi nehézségektől vagy bizonytalan világunk jövőjétől. Más édesanya ha vállal is gyermeket, nincs hozzá türelme, és kevés az ideje. És igen kevesen vannak a felnövekvő gyermekek között, akik harmonikus családi otthonban nevelkedhetnek fel, ahol félj és feleség megértésben, szeretetben, és kölcsönös megbecsülésben él. Nincs tapasztalatuk a „családi fészek” melegéről és védelméről. A gyermekek pedig hajszolt életükre, elfoglaltságukra hivatkozva igyekszenek „valami biztos helyre” tenni az idős szülőt ahol gondoskodnak róla. Biztos, hogy sokszor megoldhatatlan a szűk lakásban, az idős beteg szülő ápolása, vagy a távoli vidéken élő és környezetéhez ragaszkodó magányos és segítségre szoruló ellátása. De a legfőbb nehézséget korunk embere életében mégis ott látom, hogy nem veszi komolyan a maga számára Isten törvényét. Minden kuszaság és zaklatottság ennek a következménye. Luther a Nagy Kátéban a 4. parancsolat magyarázatában azt írja: „az atyai és anyai hivatást Isten - minden neki alárendelt hivatásnál jobban - külön kitünteti azzal, hogy nem egyszerűen azt parancsolja, hogy szeressük szüleinket, hanem, hogy tiszteljük őket. Testvér és általában felebarát ugyanis nem parancsol nagyobbat a szeretetnél Az atyát és anyát teANYÁK NAPJÁRA hát elkülöníti és kiemeli minden más földi ember közül és maga mellé ülteti. Mert a szeretetnél sokkal több a tisztelet: nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem a tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük ” Akik nem tudják az Istent tisztelni, azok hogyan tudnák Isten után legnagyobbnak tartani szüleiket? Az Istennel való közösség hiányában a szülők sem tudják betölteni azt a küldetést, amit Isten a szülői hivatáson keresztül akar adni. Szülőknek és gyermekeknek egyaránt sok tanulnivalónk van, hogy az a jó rend - mellyel Isten bennünket e földi körülmények között megajándékozott - akarata szerint működhessen. Megelégedett szülők és egészséges lelkű gyermekek legyünk. Keresztyének, Krisztus-követők becsüljük meg a megújulás lehetőségét, hogy Isten szeretetének a közelségében élhetünk. Köszönjük meg és köszöntsük meg az édesanyákat. S kívánjuk, hogy legyenek Isten áldott eszközei. Bálint László „A KICSI IS SZERETI TEMPLOMÁT...” ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART! A Tihanyi Bencés Apátság a honfoglalás 1160. évfordulója alkalmából közös hálaadásra és könyörgésre hívja a Balaton-felvidék Krisztusban hívő közösségeit. Helyezzünk el egy szál virágot az egyetlen épségben maradt Árpád-házi királysírra, I. András sírkövére, és köszönjük meg az Istennek, hogy otthonunk ez a föld. Kéijük Isten áldását, hogy az eljövendő századokban is keresztények és magyarok lehessenek, akik majd ezen a földön laknak. A közös hálaadás és könyörgés időpontja: 1996. május 18. (szombat) du. 4 óra. A NAGYVILÁGON E KÍVÜL NINCSEN SZÁMODRA HELY... rult a zenei részhez - fúvósaik jöttek el és kísérték az éneklést, még nemzeti himnuszunkat is. Krähling Dániel esperes szavaival a gyülekezet reménységének üdítő voltát hangsúlyozta. Nem lehet a gyülekezet elvárásának ellene állni. Megújult ez a gyülekezet, áldott legyen érte az Isten! Lehel Ferenc - a templomépítő lelkész - a meghatódottság hangján mondta el, hogy egykor gyümölcsös volt a templom helyén, most a Lélek gyümölcsei teremnek. Isten csodadolgokat tud tenni, a Lélek Jézussal kapcsol össze és ebből élő közösség támadt. Sólyom Károly ny. esperes - aki húsz éven át járt ki Ten- gelicre és volt lelkészük - Isten szeretetének csodájáról beszélt. Ennek köszönhető, hogy megmaradt a gyülekezet és él. Köszöntőt mondott Rác József református lelkész és a német testvérgyülekezet lelkésze, kiemelve azt, hogy nemcsak látogatók vagyunk, de a családhoz tartozunk. Testvérek, Krisztus teste vagyunk, és ami az egyiknek van, arra szüksége van a másiknak is. Az egyházmegye összetartozására jellemző, hogy számos gyülekezet lelkésze és küldöttsége is együtt örült az örülőkkel. tszm Tolna megyében jártunk A tengelici gyülekezetből érkezett a meghívás: felújították 60 éve épült templomukat, és hálaadásra hívtak. Ha Tolna megye, akkor „megpróbált vidék" az, ahol kicsiny gyülekezetekben élnek a „megmaradtak”, hiszen a második világháború utáni „etnikai tisztogatás” megtizedelte, szinte eltörölte ezeket a gyülekezeteket. Több száz embert befogadó templomok mellett alig maradt 30-50 lélek okik sem betölteni, sem a romlástól megvédeni nem tudták szép templomaikat. Külön öröm, ha valamelyik gyülekezetben mégis újítanak renoválnak mert ez a mai gyülekezet élő voltát, hitét és reménységét mutatja. Az áprilisi havas „tél-tavaszba” érkezve, megmelegedett a szívünk, amikor a felújított, zsúfolásig megtelt templomba léptünk. A helyieken kívül sokan jöttek „vissza” az egykor elzavartak közül, és természetesen a falu más felekezetű lakosai is ott voltak, hiszen a munkákból is kivették részüket. A templomot 1936/37-ben építő lelkész, Lehel Ferenc, feleségével és fiával együtt (a MOSZ igazgatója) megtisztelt vendége volt a gyülekezetnek, és népes küldöttséggel képviseltette magát Tengelic németországi testvérgyülekezete, Trippstadt is, Wolfgang Jockers lelkészükkel az élen. A hálaadó-felszentelő istentisztelet igehirdető szolgálatát dr. Harmati Béla püspök végezte, alapigéül választva Lk 12,32. versét. Az ige a kicsinyek biztatása: „Ne félj, te kicsiny nyáj... ” Sosem volt itt óriási gyülekezet, amikor a háború véget ért, mindössze 500 körül volt létszámuk. Ezen a tájon nagy szükség van a biztatásra és ezt adja az ige. A templom nem önmagában érték, szolgálatra adatott. Isten matematikájában az egy is hangsúlyos, gondviselése nagyon számon tart. A kis gyülekezet egy család, és a kicsi is szereti templomát. Ezért lehetünk ma itt együtt örömben és hálaadásban. Ez a templom azért épült, hogy épüljön Isten országa, szóljon az ige, hogy ne féljen senki a másik embertől. Buják Imre felügyelőtől a közgyűlésen hallottuk a templom és a gyülekezet múltját. A háború után, a kitelepítés miatt bizony sok nyomorúságot kellett elhordozni az itthon maradiaknak. Csak a rendszerváltás után jutottak arra a meggyőződésre, hogy reménységgel nézzenek előre. Mindent megtettek, hogy legyen „saját” lelkészük és Füller Mihály diakónus lelkész személyében megtalálták azt, aki összeforrott a gyülekezettel és élére állt az építőknek. Először a parókiát újították fel 1993-ban, majd a következő években, 1994-95-ben a templomot és környezetét. Közben folyt a gyülekezet építése is, ez mutatkozott abban, hogy nemcsak a kétkezi munkában voltak együtt, de gyülekezeti alkalmaikat is felhasználták a lelki erősödésre. Ennek bizonyságát az ünnepi istentiszteleten is érzékelhettük. A felnőttek a községi énekkar tagjaiként Haffner Zsoltné vezetésével adtak elő kórusműveket, ugyanakkor iíjúsági énekkar is szerepelt Szakács Katalin vezetésével. A német testvérgyülekezet is hozzájáv A