Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-17 / 11. szám

Evangélikus 61. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1996. MÁRCIUS 17. BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA __ ORSZÁG EV ANGÉLIKUS ___ HETILAP Elet% ARA: 40 FT Legyen jó lelkiismereted, s örömben nem lesz soha fogyatkozásod. Kempis Tamás MÁRCIUSI FORRADALOM A TARTALOMBÓL AZ IGAZ EMBER HITBŐL ÉL PRŐHLE KÁROLY PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE GONDOLATOK EGY LUTHER-SZOBORRÓL MEGCSÚFOLT MÁRCIUSAINK Örüljetek Jeruzsálemmel... Ézsaiás 66,10 Böjt közepén ezen. a vasárnapon felharsan igénkben: Laetare - Örüljetek. Olyan ez az ige, mintha egy kis húsvéti örömsugár volna, a hús­véti diadalének előíze. Szinte az egész Ezsaiás könyve feddés, ítélethirdetés, zúduljon Isten haragja a bűneiben megátalkodottan megma­radó népére. Már úgy tűnik, Isten végleg el­vetette népét. A könyv végén, az ítélet viharfel­hőiből mégis egy vékony napsugár világít, Isten könyörületének szava: Örüljetek Jeruzsálem­mel... Mi hozta ezt a változást? A mai vasár­nap igéi között van egy evangéliumi ige: Jn 12,24. Jézus szava. „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Innen kap új értelmet a mai vasárnap üzenete: Jézus az élet kenyere. Valóban Ő az élet kenyere, Ő a búzaszem, aki a földbe hull. Ő az, aki ott meghal, de Ő az is, aki feltámad, és ezzel sokszoros termést hoz. Ő adja testét, hogy az kenyérré legyen. Ő az úr­vacsorában a kovásztalan kenyér, Ó osztja szét önmagát az övéinek, hogy vehessük testét és vé­rét bűneink bocsánatára, áldozatra, Vele való közösségre.. Ebben már most itt és majd Vele örökké, az Ő országában hív közösségre. így kapcsolódik össze a mai vasárnap üze­nete. Örüljetek Jeruzsálemmel. A babiloni fog­ság után újra megépült Jeruzsálem, volt a nép­nek öröme ebben, volt benne nagy reménység. A 122. Zsoltár ízelítőt ad ebből az örömből, mint Isten kegyelmes ítéletének beteljesedésé­ről. Ez azonban csak egy nép öröme volt és csak egy város megépülése. Amit nékünk Jézus, az élet kenyere adott, és amit az úrvacsora szereztetésében örök időkre feladatul szabott: ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre, az sokkal több mint Jeruzsálem öröme, több mint egy vacsora meghitt közössé­gének öröme. Ez az üdvösség öröme, aminek lehetőségét megnyitotta, amikor az Atya akara­tának engedelmesen, mint búzamag hullt a földbe, és kikelt onnan, hogy minden ember számára, aki Öt hitében Krisztusának elfogad­ja, örök életre való kenyér, az élet kenyere le­hessen. Ezért biztat a mai vasárnap ősi neve: Örüljetek, ti Isten népe, örüljetek* Amen.- m -y. LELKÉSZFELESÉGEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Szeretettel hívjuk a lelkészfeleségeket az ez évi országos csendesnapra március 23-án, szombaton 10 és 17 óra között a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermébe. A je­lentkezéseket kérjük legkésőbb március 18-ig az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalába (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.) eljuttatni. Program: , , . . , .... Ki vagyok én? - Értekeink és mérté­keink 10 h Nyitó áhítat (Vári Krisztina) 10.30 h Bemutatkozás, közös ének 11 h Szolgálat és önmegvalósítás (Frau Kleefeld, Németorsz.) 11.30 h Konfliktusfeloldó módszerek (Frau Winter, Németorsz.) Szituációs játék . 12 h Akiknek sokat adtak (dr. Pálhegyi Fe­renc professzor) 13 h Ebéd 14 h Szituációs játék 14.30 h Csoportmunka négy csoportban Téma: Értékeink és mértékeink 15.45 h Plenáris beszámoló a csoportmunká­ló h Záró istentisztelet úrvacsorával (Smidéliuszné Drobina Erzsébet) k-------------------------------------------------------------­Ne mzeti ünnepeink közül talán a legnépszerűbb az 1848-as magyar forradalom jelképe, március 15-e. A magyar társadalom legszélesebb rétegei ezzel azo­nosulnak a legnagyobb mértékben, hiszen ezt a legfia­talabb állampolgárok is átélik a legelső gyermekévek­ben. Ezt a napot, hol szabad volt megünnepelni, hol tiltotta a hatalom, de ez a tiltás csak növelte az érzel­mi kötődést. Számos apró tényező mellett azonban ennek az ünnepnek valós korszakalkotói jelentősége is van. Március 15-e hosszú fejlődés eredményeként jöhe­tett létre, hiszen a reformkorszak előzte meg. Ez a pe­riódus népünk történetének egyik legcsodálatosabb fejezete. Kezdetét nehéz meghatározni, mert kétség­kívül a felvilágosodásban gyökerezik, de az 1790-es kezdetek után rengeteg tényező alakította a magyar polgárosodás és modem nemzetté válás folyamatát. A nemzetté válás legfőbb követelése a birodalmon belüli egyenjogúság megszerzése volt. Sokan azt hi­szik, hogy a nemzeti függetlenség a Habsburg Biroda­lomból való kiválást célozta, holott ez a nézet téves. A magyar politikai vezetés tisztában volt azzal, hogy ahogyan a török túlsúllyal szemben szükség volt egy jelentős európai háttérre, úgy most az orosz fenyege­téssel szemben a Habsburg Birodalom jelentheti a biztonságot. Ebből logikusan következik, hogy nem elszakadni akartak a birodalomtól, hanem a birodal­mon belül a többi résszel való egyenjogúságért küz­döttek, elsősorban a gazdasági alárendeltséget akar­ván megszüntetik. A reformkor másik nagy vonulata a polgári átala­kulásért folytatott küzdelem volt. Ez a magyar társa­dalom alapvető megváltoztatását szolgálta, hiszen a feudális jellegű rendi társadalom helyére egy polgári társadalmat akart kialakítani. A harc a magyar liberalizmus szószólói és a konzer­vatív erők között váltakozó erősséggel folyt, de kez­dettől föüsmerhető a nemzetközi viszonyok befolyá­soló hatása is. A -magyar reformkor a szellemi élet nagyszerű egyéniségeit állította csatasorba. Tehetséges karizma­tikus egyéniségek hada tűnt fel. Hogy csak a legna- gyobbakra hívjuk fel a figyelmet: Szécsényi Ferenc, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Kos­suth Lajos, Eötvös József, Kölcsey Ferenc, Batthyány Lajos, Kemény Zsigmond. Az irodalom is soha nem lá­tott virágzásnak indult és a társadalmi átalakulás szol­gálatába állt. Itt is csak a legkiemelkedőbbeket említ­ve láthatjuk e kor nagyságát: Kazinczy Ferenc, Berzse­nyi Dániel, Kisfaludy Károly és Sándor, Vörösmarty Mi­hály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Tompa Mi­hály és Bajza József A társadalmi küzdelem színterei a megyegyűlések, a városi közgyűlések és természetesen az országgyűlé­sek voltak, amelyeket 1825 óta rendszeresen a törvé­nyes előírásoknak megfelelően tartottak meg. Pesten az ifjúság egyértelműen forradalmi átalaku­lás útját hangoztatta és március 15-én a tettek meze­jére is lépett, magával sodorva a társadalom ingadozó elemeit is és ezzel döntő nyomást gyakorolt mind Pozsonyra, mind Bécsre is. A márciusi ifjúság 12 pont­ja mind a nemzeti függetlenség, mind a polgári átala­kulás alapkérdéseit egyértelműen megfogalmazta. A politikai döntések természetesen az országgyűlé­sen születtek meg. Az átalakulás vezére és irányítója Kossuth Lajos lett, aki már március 3-iki felirati ja­vaslatában megfogalmazta a reform útjának legfonto­sabb tételeit. Bécs március 17-én hozzájárult az új fordulathoz és Batthyány Lajos lett a designált mi­niszterelnök. így foghatott hozzá már a következő napon az or­szággyűlés az új törvények elfogadásához. Már az első napon elfogadták a közteherviselésről, az úrbéri szol­gáltatások azonnali - utólagos állami kárpótlással tör­ténő - megszüntetéséről és az egyházi tized megszün­tetéséről szóló törvényjavaslatokat. Március 23-án már a független felelős magyar kormányról is meg­születik a törvényjavaslat. Bécs megkísérli mind a job- bágyszabadítás kérdését, mind a magyar kormány összetételét megváltoztatni, de kísérletei kudarcot vallanak. A király április 11-én szentesítette az új törvénye­ket. Azóta a történelem áprilisi törvények néven tart­ja őket számon. Már előbb, április 7-én kinevezte az új magyar kormányt. Ha ennek összetételét megvizs­gáljuk, úgy szembeszökő, hogy a kilenc miniszter kö­zött csak négy az arisztokrata és öt köznemes van. Ez a jelenség is mutatja, hogy a polgári átalakulásnak a művelt magyar köznemesség volt az elsőrendű szó­szólója. A törvények jelentősége korszakalkotó. Pontosan meghatározzák a nemzeti függetlenség körülményeit. A király az ország kormányzását a magyar kormány útján gyakorolja, amelynek jogköre pontosan meg lett határozva. Az uralkodó bármilyen intézkedése csak akkor lett törvényes, ha a magyar kormány valamely minisztere ellenjegyezte a királyi iratot. Tfermészete- sen ez viszonosan történt, mert a magyar kormány sem léphetett olyan lépést, amihez a király nem járult hozzá. Társadalmi téren is alapvető változásokat hoztak az áprilisi törvények: Számunkra, evangélikusok szá­mára az egyik legfontosabb rendelkezés „A vallás dol­gában” hozott XX. törvénycikk volt. Ez a 2. paragra­fusban kimondta, hogy „E hazában törvényesen be­vett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nél­kül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg”. Majd a következő rendelkezés így hangzik: „Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei, közálladalmi költségek által fedeztesse­nek...” Az egyenjogúság fontos biztosítéka volt a törvény előtti egyenlőség érvényesítése, ami az eddigi bíróságok teljes átszervezését követelte meg. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a magyar pol­gári átalakulásban evangélikus hittestvéreink oroszlán- részt vállaltak. Annak ellenére, hogy az evangélikus lakosság nem közelítette meg az ország népességének 6%-át, mégis az értelmiségnek közel 20%-a evangéli­kus volt. Ez az értelmiség híven szolgálta a magyar tár­sadalmat és egyházát, majd vállalta az abszolutizmus korának üldöztetéseit. A kiegyezés után kialakuló ma­gyar középosztály szerves részeként komoly érdeme volt a magyar polgári fejlődés fényes eredményeinek kialakításában. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszak pusztító politikája épp ennek a rétegnek a tönkretéte­lére törekedett - nem kevés eredménnyel. A jelen fel­adata a múltból erőt mentve a magyar polgári fejlődés sikerre vitele, mert ez szolgálja mind a magyar társada­lom, mind egyházunk érdekeit. Dr. Gyapay Gábor 460 év után épül a templom Balatonfüreden Február 17-én - zord telünknek egy napfényes, melengető napján - gyülekezett Balatonfüred és kör­nyékének, a Veszprémi Egyház­megye gyülekezeteinek népe, hogy részese legyen annak az ünnepség­nek, melynek során elhelyeztek egy új evangélikus templom alap­kövét. Az annalesek arról tanúskod­nak, hogy az első gyülekezetét nem kisebb reformátor, mint a „magyar Luther” - Dévai Bíró Má­tyás alapította 1535-ben. Az évszá­zadok során nem tudott annyira megerősödni a gyülekezet, hogy saját temploma legyen. Napjaink­ban is a helyi református fehér templomban tartják még istentisz­teleteiket. Ezen a napon is először ott gyülekeztek össze hálaadó is­tentiszteletre. Az istentisztelet és alapkőleté­tel szolgálatát D. Szebik Imre püs­pök betegsége miatt - megbízásá­ból - Varga György esperes végez­te. Igehirdetését Ezsd 3,10-11 alapján Tartotta: „az építők lerak­ták az Úr templomának az alapját és odaállították a papokát szol­gálati öltözetben... hogy dicsérjék az Urat... énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete.” A templom még nem áll, csupán a kő a földben, de már együtt örü­lünk és dicsőítünk. Az alap ugyan nem látszik, de arra épül a temp­lom, azon áll minden. Adja Isten, hogy a templom falai és a lelki templom együtt épüljön és élő kö­vek épüljenek bele a lelki házba. Riczinger József dörgicsei lel­kész, aki a balatonfüredi gyüleke­zetei is gondozza, ismertette a gyülekezet történetét, emlékezte­tett az elődökre, akik már sokat fá­radoztak azért, hogy ez a nap elér­kezhessen: Csaby József, Éltes Gyula, Hemád Tibor, Kiss János és Horváth József lelkészek mun­kája is beleépül a leendő temp­lomba. Kugler Nándor presbiter mon­dott köszönetét, hogy eddig és még a templom felépüléséig a re­formátus testvéreknél lehet ottho­na a gyülekezetnek. Ez a hála és köszönet beleszövődött az Alapító okirat szövegébe is, melyet a köz­gyűlésen ifj. Benczúr László Ybl- díjas építészünk olvasott fel, aki a templom tervét készítette. Dr. Áb- rahámné dr. Szolár Györgyi a gyüle­kezet tevékeny jegyzője fáradozott a szervezés és előkészítés munká­jában és köszönte meg a megjelen­teknek részvételüket. A templomi isten- tisztelet után vo­nult ki a gyüleke­zet az építendő templom színhe­lyére, ahol imád­ság, éneklés és ál­dás után helyezték el az alapkőben azt a kazettát, mely­ben röviden leírták az építés történe­tét, es mellé tették az építési engedé­lyezési terv egy példányát. tszm Böjt - bűnbocsánat ideje. Segítségül ajánljuk hétről hétre a gyónó kérdéseket. Meditáljunk együtt! „IGYEKEZEL-E?” A gyónókérdések negyedik lép­csőjére léphetünk: ,,Igyekezet-e ezután Isten akarata szerint élni?” Valóban fordulópont lehet ez a mondat, hiszen az első három kér­dés arra emlékeztetett, hogy mi történt ezelőtt: mit kell meghalla­nom, bánnom, megbocsátanom. Innen kezdve viszont tekintetün­ket a jövő felé fordíthatjuk: hogyan tovább?! A kérdésben ott rejlik a válasz lényege: ne úgy, mint eddig! Ezután lehet másképpen élni! A bűnbocsánat nem valamiféle „lelki patyolat”, ahol „kitisztíta­nak”, es ha úgy tetszik, a követke­ző lépéssel már újra összesározha- tom magamat. A bűnbocsánat ajándéka új életvezetésre kötelez. Természetesen kerülni kell a nagy fogadalmat. A kérdés nem úgy hangzik, hogy „ezután Isten akara­ta szerint fogsz élni?” Józan sze­rénységgel, bölcs emberismerettel csupán ennyit vár az őszinte vá­laszadótól: „Igyekezem...” Ez per­sze több, mint jámbor óhaj, hiszen amire igyekezünk, azt akaijuk, ar­ra törekszünk, azért mindenre ké­szek vagyunk. Igen fontos ennek az igyekezet­nek a vezérfonala: „Isten akarata szerint!” Mi nagyon sokféle igény­nek próbálunk eleget tenni. Ahány közösségben megfordulunk, szinte annyiféle elvárásnak igyekszünk megfelelni. Mást vár a család tő­lünk, talán mást a barátok, megint mást a munkahely, mást a gyüleke­zet. Ki tud ennyjféle igénytkielégí­Fordulópont teni? Bizony, sokszor belefára­dunk ebbe a nagy „szimultán já­tékba”, kiesünk a többszörös sze­reposztásból. Olyan jó lenne látni a „főutcát”, világosan felismerni azt a „főszerepet”, amit valóban nekünk szánt a „Főrendező”. Nem véletlen, hogy egyházunk gyónási liturgiájában megelőzi a Tízparan­csolat felolvasása a gyónókerdése- ket. Ezek az ősi mondatok ma is egyértelműen summázzák: mi Is­ten akarata. Nem tiltótáblák labirintusába tévedünk, ha komolyan vesszük Is­ten akaratát. A tíz parancsolat egy­ben tíz ige is, tehát Istennek életet te­remtő, védő és mentő szava. Nem börtönrács, hanem védő és terelő korlát. Véd a szakadékba zuhanás­tól, s ugyanakkor az élet útjára te­rel. Az az Isten köszönt ránk már a bevezetésben, aki kihozott minket a rabszolgaság házából: „Én va­gyok az Ur, a te Istened..." Előbb adott, és csak utána kér. Előbb szeretett és csak erre a megelőle­gezett szeretette, bizalomra vár választ. Ha bizalommal válaszo­lunk az élénkbe jövő szeretette, akkor telnek meg elettel a kőtáblá­ba vésett ősi igék. Nem véletlen, hogy Luther Márton a Kiskátéban minden egyes parancsolat magya­rázatát így mondja: „Istent fél­nünk és szeretnünk kell...” Tálán sokan ismerik Emst Lange megle­pő tízparancsolat-értelmezését Fa- biny Thmás feldolgozásában. Esze­rint a tízparancsolat tízféle szabad­ságot, új esélyt jelenthet számunk­ra. S igazán lutheri szellemben, ennek a modem törvényértelme­zésnek visszatérő mottója is így fi­gyelmeztet: „Ha engem szeretsz, akkor... 1. Szabad lehetsz a félelemtől! 2. Szabad lehetsz a tiszta beszédre! 3. Szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől! 4. Szabad lehetsz a gyengéd szeretetre! 5. Szabad lehetsz az élet tiszteletére! 6. Szabad lehetsz kísértő gondolatoktól! 7. Szabad lehetsz a tisztességes munkára! 8. Szabad lehetsz az igazság képviseletére! 9. Szabad lehetsz minden irigységtől!' 10. Szabad lehetsz a harmonikus életre!” Szabadság nemcsak valamiről hanem valamire is! Ez a nagy titok, amit külső, politikai szabadságra jutott népünk is oly nehezen tanul meg. Oly könnyen megfogalmaz­zuk: mit nem akarunk, hogyan nem akarunk élni. De a nem után meg kellene találni azt is, hogy mi­re, Kire mondunk igent. A negye­dik gyónókérdésre adott, őszintén megkarcolt válasz ilyen tudatos igen lehet Isten akaratára, igen magára az ÉLETRE. Jézus, aki­ben „Isten valamennyi ígérete igenné Jett”, így summázta küldeté­sét: „Én azért jöttem, hogy életük le­gyen, sőt bőségben éljenek. ” Ha te­hát igyekezel ezután Isten akarata szerint élni - e felé a bővölködő, „minőségi”, örök Élet felé tartasz! Gáncs .Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents