Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-12-08 / 49. szám

(Folytatás az 1. oldalról) juttatása történelmi tradíciónk és ökumenikus elkötelezettsé­günk. Jogalkotásunkban és szer­vezeti felépítettségünk megha­tározásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, milyen keretek kö­zött él és szolgál az erősebb test­vér. Ez korántsem jelenti a má­solás kényszerét. V. Anyagi szempontok Szándékosan utolsó pontként említem. Nem lehet döntő érv elhatározásunkban, de nem is le­het figyelmen kívül hagyni. Új egy­házkerületi centrum felállítása és üzemeltetése további költség. Is­mert gyülekezeteink nagyon sze­rény aldozatvállalási szintje. Eb­ben a testületben nem lehet titok, hogy az állami támogatás a legna­gyobb bevételi forrása egyházunk­nak a külföldi segélyek mellett. Felelősséggel kell felvetnünk a kérdést, Vállaljuk-e ezen feltételek mellett a gyülekezetek nagyobb megterhelését, ill. a kisebb mérté­kű segélybiztosítást az erőtlen gyü­lekezetek számára. Ülést tartott a kerületi presbitérium VI. Az időfaktor Evangélikus Élet 1996. december 8. LELKESZAVATÁSOK Első helyen eldöntendőnek vél- nem a változás melletti szavazás esetén a bevezetés időpontjának F'^8aatározását. Ez a döntés sok belső feszültség elejét veheti, fe- ts.éget szüntethet meg. Másfe­lől mindenképp időt és anyagiakat igénylő vállalkozás az esetleges struktúraváltás bevezetése. így le­het financiális ütemezési tervet ké­szíteni. Személyi állományunk mi­nőségi és mennyiségi növekedése évek múltán kedvezőbb döntési helyzet elé állíthatja gyülekezete­inket. Úgy vélem, egyházunk egésze akkor hoz helyes döntést zsinati atyáinak adott bizalma s felhatal­mazása alapján, ha mind a hat szempontot szeme előtt tartja s fontolóra veszi szándékának vala­mennyi következményét. Egy azonnali rossz döntés több bajt okozhat, mint egy időt igény­lő, megfontolt, de később megva­lósuló szervezeti átalakítás. Adjon Urunk felülről jövő böl­csességet a kerületi, területi ren­dezés döntéshozatalának folyama­tában.” A jelentés további részében elvég­zett püspöki szolgálatairól, az isko­lák működéséről, a gyülekezetek hit­életéről és anyagi helyzetéről szólott. Mindezekről részletes jelentések is elhangzottak az egésznapos ülés fo­lyamán. * Az Országos Presbitérium elé a következő két javaslatot terjesz­tette az Egyházkerületi Presbité­rium: 1. A Rádióval, Televízióval, írott sajtóval való jobb kapcsolattartás, egyházunkról való híradás, valós kép kialakítása, helyes tájékoztatás érdekében javasolja a Presbitérium állandó „Szóvivő” megbízását. 2. Gyülekezeteink felelősségvál­lalásának ébresztése, növelése ér­dekében javasolja a Presbitérium, hogy közegyházi segélyt csak azok az egyházközségek kapjanak, akik nyugdíjasonként havi 100,- Ft, ak­tív dolgozónként havi 200,- Ft egy­házfenntartói járulék fizetését pres- bitériumi határozatként elfogad­ták. Záróakkord Az Északi Egyházkerületben ebben az évben 11 fiatalt avattak lelkésszé. A tizedik Mesterházy Zsuzsanna volt, akit a győri Öregtemplomban, a tizenegyedik Endreffy Géza, akit a budapest-kelenföldi templomban ava­tott lelkésszé D. Szebik Imre, az egyházkerület püspöke. 99 • mert nem fogyott el irgalma!” Hetvenéves a mezőtúri templom Az 1996. év igéje adott örömöt és erőt ebben a sáros alföldi vá­rosban élő alig másfélszáz evan­gélikusnak is az év minden nap­ján, mint a világon sok százezer hittestvérnek. Ez az ige indította el azon a jeges, tükörsima úton újév napján a kedves 1926-ban épült - 70 éves templom felé azo­kat, akik vasárnapról vasárnapra imádsággal, munkával, ado­mánnyal, hívó szóval készültek, hogy egy őszi napon hálaadással állhassanak meg az őket szerető kegyelmes Isten előtt. Október 26-án reggel három­szor kondult meg az egyetlen ha­rang és ünnepelni hívta mindazo­kat, akik ennek a templomnak a szolgálatát igénybe vették és ve­szik. Budapest, Miskolc, Szarvas, Békéscsaba, Kecskemét városok­ból érkeztek hajdani túriak. A város nagy református gyüleke­zetét mind a négy lelkésze és tag­jai képviselték, köztük közintéz­mények vezetői. Ezen az ünne­pen valóban kicsi volt a temp­lom. Segítségünkre volt a szép napsütés és a technika, így az ut­cán, a Gyülekezeti Házban és az udvaron is hallatszott a temp­lomban elhangzó ének, imádság, igehirdetés. A hálaadó istentiszteleten a szolgálatot D- dr. Harmati Béla püspök végezte, segítségére volt Táborszky László, a kelet-békési egyházmegye esperese és Feyér Sándor István, Mezőberény II. kerületi lelkész. A liturgiában a mezőberényi I. kerületi ifjúsági énekkar szolgált, Búkor Csaba vezetésével. Az igehirdetés örömhírt közölt az összegyűltek- kel: „Ne félj te kicsiny nyáj... ” (Lk 12,32.) Adja a mi Urunk, hogy va­lóban elnyerjük az „országot”. Az istentisztelet végén a jövőbe és erősségünkbe kapaszkodó hittel zengett az ének: „Erős vár a mi Is­tenünk. .. ” A közgyűlésen a Mezőtúron megalakult Evangélikus Egyház- község első éveinek és a templom építésének története hangzott el. A gyülekezeti munkatárs megem­lékezett a templomépítőkről, az ország különböző részeiből, a Szarvasról idekerült családokról, az Erdélyi Hétfaluból, Trianon után ideszármazottakról. E csalá­dok az utóbbi 50 évben az ország más tájaira kerültek, leszárma­zottaik nagyrészben nem élnek már itt. Ma újabbak keresik eb­ben a városban a kenyerüket, és ennek a templomnak az a felada­ta, hogy mindig az itt élőknek le­gyen otthona. Van, aki rátalál a nagy városban a „kicsi tentplpm-,. ra” (ahogyan itt nevezik), és van, akit a gyülekezet talál meg, mert 70 év alatt sem fogyott el a jó Pásztor irgalma. Ezt hirdeti a templom falára helyezett emlék­tábla is, mely egy régi család ado­mányaként a jelen eseményét őr­zi a jövőnek. Elhangzott az áldott emlékű szolgálattevők neve is: Wikkert (Virányi) Lajos, Botyánszky János, Bártfai Lajos, Riesz György. Az utóbbi másfél évtizedben is min­dig volt szolgálattevő, ha váltot­ták is egymást, Akit szolgáltak, mindig ugyanaz marad. Az ige szolgái mellé mindig ka­pott a gyülekezet áldozatkész vi­lági elöljárókat is: Németh Ferenc, Zsilinszky Mihály, Mohar József, Akiknek segítő szeretete építette a gyülekezetét. Az ünneplő gyülekezetét kö­szöntötte Táborszky László espe­res, Perjési Sándor a református lelkész-elnök, Nobik Erzsébet szarvas-ótemplomi lelkész, Feyér Sándor István mezőberényi lel­kész. Táviratban köszöntötte Sza­bó József, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei közgyűlés alelnö- ke, a mezőberényi I. kerületi lel­kész levélben küldte el köszönté­sét, Gödöllőről, Kunágotáról és még több helységből kedves el­származottak küldték el soraikat. Részt vett az ünnepségen dr. Valentinyi Károly, a kelet-békési egyházmegye felügyelője, a Botyánszky és Bártfai család tag­jai, az egykori, jelenleg Nyírség­ben szolgáló lelkész, a kelet- és nyugat-békési egyházmegye lel­készei szép számban. A közgyűlés után 70 év törté­netét telunthették meg az érdek­lődők képekben, iratokban, régi újságokban, szerény kiállításon. Befejezésül mindenki együtt vett részt a gyülekezet asszonyai által megterített asztalok mellett, sze­re te tvendégségen. A szép nap végén elmondhat­tuk újra a prófétával: „Szeret az Ur”. Jávorcsikné Nagy Margit A győri öregtemplomban - még szeptember végén - gyűlt össze nagy gyülekezet, hogy együtt kéijék Isten Szendéikét, tegye alkalmas szolgájává a győrújfalui gyülekezetben nevel­kedett Mesterházy Zsuzsannát. Az avató istentisztelet igehirdeté­se Jn 15,16 alapján bátorítás volt az indulónak éppúgy, mint azok­nak a kicsiny gyülekezeteknek, melyekbe beosztást kapott, ahol elkezdi lelkészi szolgálatát. Lovászpatona, Vanyola, Nagydém és Csőt „szétszórt juhait” kell összegyűjtenie. „Maradj a Krisztus­sal közösségben, legyen szolgálatod gyümölcshozó!” - szólt a bátorí­tás, és ebben Krisztus kegyelme a nyilvánvaló, de ez a kegyelem akar kísérni útadón. A küldő szó egyértelmű: menj és az emberek között hirdesd Jézus igéjét, az örömhírt, hogy van értelme, táv­lata és célja az életünknek. Tedd abban a bizonyosságban, hogy Ő is jön velünk. Ahol megfordulsz, emlékezzenek rád, szolgálatodra, legyen mindenkihez jó szavad, hí­vogass hitre és biztass boldog életre, istenes dimenziójú életre. Örömünnepe volt ez az alka­lom a győri, győrújfalui gyüleke­zetnek, a Mesterházy családnak és rokonságnak, a lelkészét váró kis gyülekezeteknek, de egész egyházunknak is. * A kelenföldi templomban is a gyülekezet mellett nagy család, papi család leszármazottai kö­nyörögtek a szolgálat Leikéért. A püspök mellett ott volt dr. Fabiny Tibor professzor, az Akadémia nevében, és a családot képviselte Endreffy Zoltán ny. nyíregyházi lelkész, akinek testvére családjá­ból indult el Endreffy Géza a lel­készi szolgálatba. Nyíregyháza, Érd gyülekezete és a budaörsi missziói gyülekezet tagjai álltak imádságban a felavatandó lelkész mellé. Mit jelent ma, itt szolgálni - tet­te fel a kérdést a püspök Jn 15 el­ső versei alapján mondott igehir­detésében. Sokan vannak ma pesszimisták, akik szerint fo­gyunk és beszűkülünk. Ma a szol­gálat missziót jelent! Fiatal kora óta Endreffy Géza a misszió irá­nyában tájékozódott, misszioná­riusnak készült. Ezért vette fel a kapcsolatot a Norvég Evangéli­kus Egyház missziói szolgálatával és arra is készült, hogy segítsen Isten ótestamentúrni és újtesta- mentumi népének közelebb ke­rülnie egymáshoz. Ehhez a misszióhoz először is Krisztussal kell közösségben len­ni és az ő gyülekezetébe kell be­épülni. Ehhez a beépüléshez kell az utat mutatnia a lelkésznek. Megmaradni Krisztusban, a sző­lőtőn: egyaránt jelent intellektuá­lis ismeretet és imádkozást. Krisztus ügyének megnyerni a szószék alatt ülőket - ez a cél. Nem szabad azonban elfelejte­nünk, hogy eközben Krisztus minket is tisztogat, szükségünk van tisztító késére, hogy el ne bi­zakodjunk. Igéjével és áldásával indulsz most, mert olyan helyen fogsz szolgálni - Budaörsön - missziói gyülekezétben, ahol szervezni, építeni kell a gyüleke­zetei és építeni kell majd hajlé­kot, templomot az Úrnak. tszm KULMISSZIO Misszió - idehaza A misszióban nincs megállás. A misszionárius hazájában is misz- szionál. Bevett szokás és hasznos gyakorlat, amit Kunst Irén is tett, hogy Kínából hazatérve, a „pihe­nési idejét” arra fordította, hogy járta az országot, beszámolt ta­pasztalatairól, s a gyülekezeteket, hallgatóit mindig emlékeztette a krisztusi küldetésre, a missziói fe­lelősségre. Közel egy hónapig így volt ven­dégünk Seija Kurorten, a Kül- missziói Egyesület által támoga­tott finn misszionárius testvérünk is. És ezalatt egy tucat gyülekezet­ben 15 összejövetelen, féltucat is­kolában 12 hittanórán, sőt a teoló­gusok között és egy ökumenikus délutánon is szolgált ezer hallgató előtt, s utazott hazánkban vagy másfélezer kilométert. Beszélt HÍREK nyugat-bekesbol Szép és 'bensőséges- ünnepe volt a Pusztaföldvári Gyülekezetnek november 2-án, szombaton dél­után 3 órai kezdettel. 100 éves lett a nagyközség evangélikus gyüleke­zete, s ezért LászlónéHázi Magdol­na lelkész odaadó, lelkes vezetésé­vel belülről tatarozták a szép és impozáns templomépületet. Ézen a jeles alkalmon D. dr. Harmati Bé­la püspök hirdette Isten igéjét Róm 12,21 alapján. A gyülekezet lelkésze érdekes történelmi vissza­tekintésében név szerint megemlí­tette elődeit, valamint beszámolt a nagy munka menetéről, s virágcso­korral köszöntötték a tatarozást levezető szakembereket. Temető­járások ellenére nagyon szép lét­számú gyülekezet vett részt az ün­nepi alkalmon a nagyon kedvező, novemberben szokatlan tavaszias időjárásban. A templomi istentisz­telet után terített asztal mellett maradtak még együtt az ünnep­lők, a nagyközség polgármestere, a két békési egyházmegye vezetői és lelkészei. Köszönettel és Isten iránti hálával gondolhattunk mindazokra, akik hozzájárultak az ünnephez, akik tisztességes mun­kát végezve, tatarozták a templo­mot, akik előkészítették az isten­tiszteletet, valamint a terített asz­tali. " * Három egyházmegye LMK ülése volt november 6-án Orosházán: Bács-Kiskun, Kelet-békési, vala­mint a házigazda Nyugat-békési Egyházmegye espereseinek, lelké­szeinek, felügyelőinek részvételé­vel. Vendég és előadó D. Szebik Imre püspök, az OLMK vezető püs­pöke volt. Az úrvacsorái istentiszte­let után a vendégek megtekintették a helyi evangélikus gyülekezet 150 férőhelyes óvodáját és az idén átvett 500 férőhelyes általános iskoláját. Mindkét helyen gyermekek és ne­velők nagy örömmel fogadták a vendégeket, s kedves ajándékokkal szereztek meglepetést. A látogatást követően Káposzta Lajos esperes homiletikai előké­szítője után D. Szebik Imre püs­pök tartott élénk megbeszélést ki­váltó előadást: „Istentiszteletünk liturgikai kérdései” címmel. Az evangélikus istentisztelet formai és tartalmi kérdései kerültek na­gyító alá azzal az igénnyel, hogy megújulásra és újításra van szük­ség. Gáncs Péter lelkész a misszió ügyében szólította meg a lelkésze­ket, és biztatott a honi evangéliu­mi rádió, valamint a jövőre terve­zett paksi országos evangélikus ta­lálkozó ügyében. MŰsoregyességre jutott az orosházi rádióval, így rendszeres egyházi műsor lesz hallható a régióban. * Nagy erőfeszítéssel, sok munká­val elkészült a tótkomlósi evangé­likus, egyelőre 50 férőhelyes szere­tetotthon. .Püspökeink, valamint a megyében megforduló vendégeink megtekintették és megcsodálták a nagyszerű épületet, ami Gyekiczky János lelkész Istentől megáldott akaratának köszönheti létrejöttét. A tótkomlósi Lelkészi Hivatal cí­mén lehet érdeklődni a bekerülés feltételei iránt. ♦ A Szarvas Újtemplomi gyüleke­zet is szeretetotthont létesített nem kis erőfeszítéssel és saját anyagi forrásból, hogy gondos­kodni tudjon elesett öregjeiről. Az ünnepélyes átadásra, felszen­telésre november 17-én került sor az egyházmegye elnökségének szolgálatával. Az új intézmény létrejöttéért Deme Zoltán és fele­sége lelkészek vezetésével a gyüle­kezet hitbuzgó tagjai nagyon so­kat tettek. finnül, angolul, vagy francia nyel­ven, ahogy éppen a tolmácsolási lehetőség adódott, boldogan kö­szöntött magyarul: „Erős vár a mi Istenünk!” Fáradhatatlan lelkesedéssel hozta közel a thaiföldiek életét ve­tített képes előadásaiban, aztán a marseille-i kikötőben tengődő ara­bok sorsát, a misszió hatalmas táv­latait is bemutatva. Biztatott, hogy tegyünk bizonyságot a szeretet tet­teivel, áldozatosan, megvigasztaló, meggyőző szóval Krisztusról, min­denek barátjáról és megváltójáról. A hallgatóság kérdései jelezték a felkeltett érdeklődést. Gyerme­kek, fiatalok kíváncsian öltötték fel az egzotikus viseleteket, s cso­dálkoztak a thai nyelv és írás fur­csaságán. Idősebbek szíve indult meg a nagy világtávlatokban előt- tüiík alló feladatok előtt, hiszen fri- ÍÜúket néíH. rejthetjük véka/;alá, amikor „lámpatartóba” kellene azt tenni, hogy világítson az embe­reknek. Mennyi félelem, babona- ság, s tudatlanság tartja még fogva a Krisztus-nélkül élőket. Seija Kuronen mosolygó lénye, derűs, hívő lelkülete magával ragadó in­díttatást adott, hogy a magyar evangélikusok is éljék át missziói küldetésüket. De a május óta Pá­pua-földön szolgáló testvéreink, dr. Bálint Zoltánék levelei, beszá­molói is késztetnek, hogy ne csak imádkozzunk értük és az ottani különleges időjárási viszonyok kö­zött folyó munkájukért, hanem tá­mogassuk anyagilag is tevékenysé­güket. Ezt azzal is megtehetjük, hogy a gyermekmunkához - Mar- seille-ben és Pápua Új-Guineán egyaránt - nyújtunk segítséget (íróeszköz, füzet, játék beszerzé­se). Külmissziói Egyesületünk szí­vesen küld befizetőlapot az áldo­zatra kész testvéreknek, hogy a ka­rácsonyi ünnepekre örömet sze­rezhessünk nekik. Bencze Imre „KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT!” Advent csendje ttAz egyetlen tér, ahol a lélek kiterjesztheti szárnyait, a csend. ” (Antoine de Saint-Exupéiy) Zaklatott volt ez az év. Elfáradtunk. Kimerített bennünket a sok ünneplés. És az ünneplések módja. Az évfordulók felkavarták a lelkünk melyén szunnya­dó emlékeket. Melyek között van felemelő és szomo­rú. A szomorú is felemelő. így, utólag. Itt állunk ádvent küszöbén. Karácsonyra készü­lünk. És várjuk, hogy ránk boruljon a csend. A lélek csendje. Várjuk az öröm ünnepét. Az ígéret beteljesü­e nincs csend körülöttünk. Zaj van és viharok, at, gond, betegség. És halál. De ahogy a termé- örök körforgásában minden tavaszra nyár ion, és űen ősz után tél következik, úgy váltakozik éle­JoL Ulalt Id KUVCIKvAIA) u6/ _ oen is a megújulás és az elmúlás. GyermeKeK •Jtnek, nevelkednek. Betöltik az életünket. Aztán 5tté válnak és átveszik tőlünk az élet gyakorlását, dvent van újra! Advent csodájára várunk. A djére, melyben kitárulkozik a lélek. Magára a vá- zásra várunk. Hogy elhozza nekünk a hit es a re- ység ajándékát. Vigaszt szomorúságainkra, aláza- irömemkre. Mert minden múlandó. I reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben • örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a ré­mségben a Szentlélek ereje által" - írja Pál aposto i 15,13). 8 t yújtsuk meg újra az ádventi gyertyákat! Aggassuk íz ádventi koszorút! Ünnepeljünk! Köszontsuk azokat, akik a tavalyi ádvent óta születtek. Imádkoz­zunk kicsi életükért! És emlékezzünk azokra, akik ebben az évben hagy­tak itt bennünket. Mondjunk imát ittmaradt szeret- teikért! Az ádventi gyertyák bizonytalan, gyenge lángjai a jelképei életünk erőtlen reményeinek. De ha leszállunk lelkünk legmélyebb rejtekeibe, akkor megtaláljuk a csendet. A belső csendet. Mely független a külvilágtól. A külső zajoktól. A szívünk mélyén őrizzük. Az álmainkkal, az emlékeinkkel. A jövőbe vetett hitünkkel. Egymás iránti szeretetünk- kel. Isten békéjével, melyet, ha keresünk, megtalá­De az öröm zarándok ezen a földön” — olvasható egy firenzei sírkövén. A jó zarándok pedig gyakran visszatér a szent helyre. Örüljünk ádvent reménységet kínáló csendjeneK. Hiszen annyira gyarlók vagyunk! „Hányt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szívünk: a legjobb, amit nem tudunk a legszebb, amit nem hiszünk Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki unod a valót: hímezz belőlük fázó telkedre gyöngyös takarót. ” (Babits Mihály: Húnyt szemmel...) Lenhardtné Bertalan Emma A prédikátorírók példája A külföldi egyetemekről hazatérő magyar lelkészek - elsősorban a Wittenbergben végzettek - a lutheri refor­mációnak nemcsak a lelki, spirituális tanait és üzenetét hozták haza, hanem annak tudományos, irodalmi és nyelvi inspirációit is. Ezek eredményeképpen alakulnak ki hazánkban is a protestáns iskolák Nyilvánvalóan a nyugathoz legközelebb eső Sopron városában jön létre az evangélikus gimnázium már 1557-ben, vagyis a refor­máció indulása után alig 4 évtizeddel. Ezt követően egész protestáns iskolahálózat alakul ki (Pápa, Debre­cen, Sárospatak stb.), s városunk fejlődésének egy bizo­nyos szakaszában, még a 19. század első évtizedében, te­hát 1806-ban a nyíregyházi evangélikus gyülekezet is megalapítja a maga középiskoláját. Immár 190 éve. Gimnáziumunk amelynek Alapítólevelében, az első pontban az erkölcsi, a keresztyén szellemű nevelés áll, a szellemi-tudományos neveléssel együtt, ez időtől fogva válik szerves részévé a magyar protestáns iskolák hálózatának Ennek megfelelően a magas szintű oktatás mellett az evangélium tanításait a mindenkor: hittan és valláser­kölcsi órákon, valamint a csendesnapokon és a rendsze­res vasárnapi istentiszteleteken való részvétellel mélyítet­te el a tanulókban. Természetesen nemcsak evangélikus vallású diákokat, hanem a történelmi egyházak vallását követő tanulókat is - saját felekezetűknek megfelelően - részesítette a keresztyén tanításokban. A történelem hosszú évtizedei után, újra hangzik isko­lánkban az evangélium, a szentírás szava. Ebben a tanévben gimnáziumunk - csatlakozva az Országos Protestáns Napok rendezvénysorozatához - ünnepi előadásban emlékezett meg a reformáció 16. századi nagy magyar egyéniségeiről: a prédikátor-írók­ról. Gimnáziumunk dísztermében rendezett irodalmi dél­utánon bemutattuk Dévai Bíró Mátyás, Heltai Gáspár, Bornemisza Péter, Sztárai Mihály, Szkhárosi Horváth András, Kecskeméti Végh Mihály, valamint az Újtesta- mentum-fordító Sylveszter János és a teljes Biblia-fordí­tó Károli Gáspár pályaképét. Az előadásokat Bozorády Zoltán evangélikus esperes, Sipos Kund Kötöny református esperes, valamint e so­rok írója tartották Előadóink arra a kérdésre kerestek választ: mire taní­tanak milyen erkölcs és tudományos eszméket hordoz­nak a prédikátor-írók müvei, s milyen az a példaértékű magatartás, amelyet a tudós lelkész-írók számunkra fel­mutattak A tudományos, az irodalmi és nyelvi tanulsá­gokból magasan kiemelkedik a prédikátor-íróknak azon tanítása, miszerint egy nemzet süllyedése (lásd: török megszállás, az ország három részre szakadása) minden esetben a nemzet erkölcsi megromlásának a következ­ménye. 1996-ban - a reformációra emlékezve -ezt a tanulsá­got tartottuk időszerűnek Dr. Bánszky István igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents