Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-12-01 / 48. szám

Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1996. DECEMBER 1. Advent ELSŐ VASÁRNAPJA __ ORSZÁG EV ANGÉLIKUS __HETILAP ARA: 35 FT Ádventi várási időben ígérjük meg az Úrnak: Várjuk Őt a hit szemével, várjuk Őt a kegyelem szavának meghallgatásával. Várjuk Őt a jóban való kitartással. S ha így várjuk, biztosan betér a mi szívünkbe. Jöjj hát, Uram Jézus! Bánk József A TARTALOMBÓL---­25 ÉV BALASSAGYARMATON TÖRTÉNELMI LECKE - SZÁMONKÉRÉS NÉLKÜL ISKOLÁT NEVEZTEK EL A KÁNTORTANÍTÓRÓL FELHÍVÁS AKIK A BOLDOGSÁGOT KERESIK, DE CSAK MÁMORT TALÁLNAK... i l.\ S A kDV /AS/2 í 3 £NT SR.N/? A RT ái Q XöZGL­/temüNk / H ízVJI^ 1 \ ozzA Közel az Úr - térjünk Hozzá! Közismert szavak: készülődés, várakozás, azaz ádvent. Adventi, karácsonyi készülődés, várakozás: bármennyire rendszeresen tér is vissza, megunha­tatlan, mint a szívünk dobbanása, a lélegzetvétel, a szeretet, vagy az élet bármilyen feltétele. Évről év­re megunhatatlan öröm járja át a (hívő) ember szí­vét, még ha mindebbe gond is vegyül, hiszen riasz­tó a kiszemelt ajándékok ára, s talán az ünnepi asz­talra is kevesebb jut. Két kérdésünk van, s arra adandó két rövid válasz: 1. ki van közel és 2. ho­gyan készüljünk közeli érkezésére? 1. Ki van közel? Keresztelő János szerint az, aki­nek (bűnösöket szét-) szórólapát van a kezében, és elolthatatlan tüzet vet a gazos embermezőre. Ma­gától az érkezőtől tudjuk meg, hogy ennél még na­gyobb hatalom is a rendelkezésére áll (mennyei se­regek), de nem mindenek feletti erejével kíván él­ni, hanem Isten szeretetével. Kiderül, hogy nem szétszórni jött, holott játszi könnyedséggel megte­hetné, mint szél a pelyvával, és nem gazt égetni jött, akinek tulajdona az összes villám, hanem jött az életben vereséget szenvedőkért, a bukottakért, olyanokért, mint a vak Bartimeus, a kétes hírű Má­ria Magdaléna, a házasságtörő asszony, a sokáig kapzsi Zákeus, a gyáván tagadó Péter, a materia­listán hitetlen Thmás, és még sokan mások, akik­ben felrémlik, hogy amint van, úgy rosszul van, és bűnbánattal szívükben kiutat keresve, Jézus színe előtt találják magukat, aki egy gáláns mennyei mozdulattal felkarolja őket, és hozzá tántorgó minket is. Ki van közel? Az a Jézus Krisztus, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz: ugyanaz a megbocsátani, felkarolni, megváltani akaró Úr! Idén is Ő közelít hozzánk, s kitérnünk előle éppen olyan végzetes hiba lenne, mint nem venni levegőt, vagy betegségünkkel nem orvoshoz for­dulni. 2. Hogyan készüljünk közeli érkezésére? Stratégi­ánk két pontja: a) külső készülődés és b) belső ké­szülődés! a) Ebbe szokás a legjobban belegömyedni: kará­csony előtti hajsza, gürcölés, takarítás, bevásárlás, ajándékok keresése, pénztárcánk tapogatása. Eb­ben a vonatkozásban is igaz a Názáreti Jézus egy döbbenetes kijelentése, és a hozzá alkalmazott ké­pei: a belül kimosatlan edény, a temetői sír belső tartalma képszerűen jelzi nekünk, hogy hiába van külsőleg minden rendben! Lehet valakinek sok pénze, vehet drága, lekötelezőnek szánt ajándéko­kat, de a külső még csak ahhoz járul hozzá, hogy végzetesen kificamítsuk az ünnep eredeti értelmét, és meggyőződés nélkül hajtogassunk olyan fráziso­kat, mint „a szeretet ünnepe”, hogy „most legyen béke” stb. Mert a karácsony nem a szeretet ünnepe, hanem Isten inkamálódott (megtestesült) szereteté- nek ünnepe, s nem a béke, hanem Isten békeköté­sének ünnepe. Ahol ez nem világos, ott még nagyon messze vannak a lényegtől, ott csupán a külső van/lehet meg, de a belső, az igazi tartalom úgy hi­ányzik, mint a kiszáradt kút vize, a defektes kerék levegője. Következmény: kiszáradás, kiüresedés, meggyőződés nélküli, tartalmatlan frázisok emle­getése. Nem lepődünk meg az egyre erősödő kará­csonyi neurózison (idegességen). b) Belső, lelki készülődés: a címünk adja a prog­ramot! Térjünk, járuljunk elébe, menjünk Hozzá: ahol Ő megszólal - igében, igehirdetésben! Ahol jelet ad - a szentségekben! S mindezt értünk és ér­dekünkben. Életünk belső tartalmát akarja minő­ségivé tenni. Végzetesen kár, ha mindenhova fut- kározunk, csak éppen az igazi, élhető, békés élet egyetlen szent forrásához nem térünk meg, s so­pánkodva panaszkodunk kiüresedett, megunt, fá­rasztó életünk miatt. Ádventi lelki készülődés tar­talma: térjünk meg Jézus Krisztushoz. Ribár János A százéves ceglédi templom ünnepe A millennéium évében (1896) épült ceglédi evangélikus templom építésé­nek 100 éves jubileumát a millecentenárium évében (1996) ünnepelte meg a gyülekezet. Akkor október 31-én, a reformáció ünnepén szentelte fel Sár­kány Sámuel püspök a templomot, most pár nappal később, a követ­kező vasárnapon, november 3-án ünnepelt a gyülekezet. D. dr. Har­mati Béla püspök látogatta meg az ünneplő gyülekezetei és szolgált ige­hirdetéssel az istentiszteleten. A liturgiában segített Véghelyi Antal he­lyilelkész és Br eb ov szky Gyula ny. lelkész. Az igehirdetés alapigéje a vasár­nap perikópája volt: Mk 11,24-26 versei. Ez az ige Isten színe elé ál­lít, és ugyanezt teszi ez a templom is. Imádságra hív az előtte való megállás, egyéneket is, de minket, mint gyülekezetét is. Imádkozzunk és higgyük, hogy meg is kapjuk, amit kérünk. Ma hálát adunk e templomért, de még sok másért is, többek között azért a változásért, melyet ajándékba adott Isten az egyháznak. Egy aranyborjú körül táncoló világban különösen fontos „Isten előtt” állni a keresztyének­nek (coram Deo!) Kincset kap­tunk: Jézus Krisztus személyében beteljesedett, ami üdvösségünkre való! Mit tudunk e kincsből felmu­tatni? Elvisszük- e innen, amit ka­punk? Megbocsátást kapunk. Ezt felmutathatjuk az emberek előtt. De mit viszünk közéjük? Megbo­csátást? Ennek a gyülekezetnek „jó hí­re” van az egyházban. Itt született Raffay Sándor, a későbbi püspök és itt volt lelkész Ordass Lajos, aki szintén püspöki szolgálatba került, de megemlékezhetünk Jávor Pál lelkész hűséges munkájáról is. Az ő szolgálatuk emléke kell, hogy le­gyen a testvérek egymás közötti megértése és szeretete. Fogjon össze a ceglédi három templom népe, találjuk meg egymást, legyen ökumenikus közösség! A ceglédi gyülekezetről és a templom építéséről a közelmúlt­ban, reformációi számunkban (ok­tóber 27.-43. szám) adtunk hírt avatott személy tollából, Reznák Erzsébet múzeumi vezető írásával. Az úrvacsorái istentisztelet után tartott közgyűlésen ugyancsak ő adott ismertetést, emlékezett az építőkre. Néhány újabb adatot is­merjünk meg ebből: Megemléke­zett Sztehlo Ottó budapesti épí­tészről, aki mint egyházának hű tagja, ezer szállal kötődött az egesz egyházához. A Sztehlo csa­lád ma élő tagjai is részt vettek az istentiszteleten. Szólt Török József ceglédi lelkészről, aki a templom épí­tő lelkésze volt. 0 volt az építés kez­deményezője és ki­tartóan végigvitte munkáját az építés 14 hónapja alatt. Mert az 1895. au­gusztus 19-i alap­kőletételtől ennyi telt el csupán az 1896. október 3jL-i felszentelésig. Ér­dekes adatot muta­tott meg ebből a korból, amikor idézte, hogy a „négy József”-kor- szaka volt. A történelmi négy fele­kezet élén (katolikus, református, evangélikus és a zsidó felekezet) József keresztnevű lelki vezető ál­lott. A felekezeti békét „semmi nem háborgatta azokban az évek­ben Cegléden”. Megemlékezett az építkezés „ünnepélyes pillanatairól”, mint a már említett alapkőletételről, a to­rony csillagának feltételéről, mely nem mindennapi látványt nyújtott a város népének. Még egy érdekes feljegyzés: „a bámészkodók közé cukrot, kiflit szórtak” a toronyból. Végül az egész várost megmozgat­ta a Sopronban, a Seltenhoffer cégnél öntetett két harang megér­kezése. A Vermes Mihály és család­ja által adományozott harangokat „hatökrös, virágokkal díszített sze­kér hozta be a vasútállomásról”. A közgyűlésen köszöntötte a ju­biláló gyülekezetét az egyházme­gye nevében - a szolgálati elfog­laltság miatt távol lévő esperes he­lyett is - dr. Smidéliusz László egy­házmegyei felügyelő. A hálaadás mellett a reménységre irányította az ünneplők figyelmét. Lizik Zol­tán református lelkész a szeretet- ben szolgáló ökumenikus közös­ségről szólt, Kiszel Mihály katoli­kus plébános pedig a jubiláló templomban az „élő kövekből épült templomot” üdvözölte. Bre- bovszky Gyula ny. lelkész a tápió- szentmártoniak köszöntését adta át, akiknek Raffay Sándor egy ide­ig lelkészük volt. Szabó László és Münnich Béla a nemrég társgyüle­kezetté alakult Szolnok nevében köszönetét mondott a közösségért. Bárdossy Tamás a szomszéd irsai gyülekezet nevében szólt. E megemlékezés befejezéseként álljon itt Török József, egykori lel­kész 100 évvel ezelőtt elhangzott néhány mondata, a „felsőbb vidék­ről ideszállingózott” utódok nevé­ben: „Jöttünk, de nem megyünk és éppen ezért nem vagyunk jöttmen- tek. Különbség köztünk és a város lakói között csak az, hogy mi tán ké­sőbb, azok előbb települtek ide. De ha később települtünk is, éppen annyi jogunk van e földhöz, mint báriá másnak, hiszen hazánk földje ez... Hiszen a hazát szeretni nem le­het kiváltsága senkinek, azért olyan szent erény a hazaszeretet, mert az közös kincse minden becsületes em­bernek!” Tóth-Szöllős Mihály NÉMET EVANGÉLIKUS ZSINAT - LÜNEBURG 1996 Hűség evangélikus egyházunkhoz - ökumenikus elkötelezettséggel PUSZTA SÁNDOR: Bennünk fénylő csillag sírásra görbült a szánk mikor a legszebben akartunk énekelni gyáva lett bennünk az öröm ahogy boldogok akartunk lenni induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni a jóságot még ma el kéne kezdeni óh bennünk fénylő csillag merj már megszületni A Lutheránus Világszövetség európai tagegyházai püspökeinek és vezetőinek budapesti konferenciája 1996. december 11-én, szerdán 18.00 órakor záróistentisztelettel a Budapest-Fasor evangélikus templomban (1071 Budapest, Városligeti fasor 17.) fejeződik be. Erre az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel hívunk. AZ EURÓPAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK VEZETŐI BUDAPESTEN Ritka alkalom, hogy Európa evangélikus püspökei és egyházi vezetői találkoznak. Az előző ilyen alkalomra Franciaország­ban, Strasbourgban került sor három évvel ezelőtt. Most az ezredforduló előtt, Euró­pa együttesen fölvetett és megválaszolásra váró kérdései a téma: milyen egyházat sze­retnénk a jövő évszázadban, milyen „vízi­ónk” van az egyházról és az együttes misz- sziói feladatok megbeszélése kapcsolódik ehhez. Az egyesülő Európa is feladatokat je­lent. Bár Kelet és Nyugat között a politikai választóvonalak megszűntek, a feszültsé­gek gazdasági, geopolitikai téren megma­radtak. A nemzetiségi kérdések és azok vallásos összefüggései is benne vannak a programban, valamint az 1997-re Hong­kongba tervezett Lutheránus Világszövet­ségi világgyűlés előkészítése. Isten hozta Budapesten az európai egy­házak vezetőit! Szeretettel köszöntjük a ta­nácskozást és arról lapunkban majd beszá­molót közlünk. Németországban, a lutheri reformáció hazájában, minden évben nagy egyházi esemény a nyolc tisztán evangélikus tartományi egyház (Bajorország, Braunschweig, Észak-Elbia, Hannover, Mecklenburg, Schaumburg-Lippe, Szászország és Türingia) egyete­mes zsinata. Ismeretes, hogy ezek az egy református és kilenc másik, vegyesen evangélikus és református, uniált tartományi egyházzal közös Német Protestáns Egyházon (EKD) belül külön egyházszövetséget al­kotnak (Német Egyesült Evangélikus Egyház - VELKD) 1948 óta. A Német Egyesült Evangélikus Egyház állandó zsi­nata ez idén, a reformáció ünnepe előtt egy héttel, az északnémet Lüneburg városában tartotta meg ülését. A száznál több választott zsinati tag több mint 11 mil­Lüneburg városképe - jobbról a Szt. János-katedrális (XIV. sz.) magas tornya lió evangélikus gyülekezeti tagot képviselt az ötnapos tanácskozáson. (Az evangélikusok száma egyébként a többi protestáns tartományi egyházzal együtt megha­ladja a 23 milliót a mai Németországban.) A zsinat színhelye Az őszi napfény mindvégig bearanyozta a híres, történelmi Hanza-város ormos házsorait és templo­mait, köztük a Szt. János-katedrális kimagasló, 106 méter magas tornyát. Ebben, a XIV. századbeli temp­lomban tartották a zsinat megnyitó ünnepi istentiszte­letét és a nagyszabású ünnepi hangversenyt a zsinat résztvevői és vendégei számára. Az öt világrész 22 meghívott evangélikus egyházi képviselője és a zsinat vendégei részére látogatást szerveztek a híres her- mannsburgi vüágmissziói központba és - emlékezte­tőül századunk véres történelmére - Bergen-Belsen volt náci haláltáborának tömegsújaihoz. A Luther-emlékév jelentősége Bevezetőül a most lezáruló hatéves zsinati idő­szakról teijesztette be részletes jelentését dr. Horst Hirschler hannoveri püspök, a zsmat lelkész-elnöke. Szólt a német evangélikus egyház mai igehirdetési és teológiai kérdéseiről, a német ökumenikus helyzet­ről, a közeli IX. Evangélikus Világgyűlés föladatai­ról és a harmadik keresztyén évezred nagy kihívásai­ról. A legrészletesebben azonban az idei Luther-em­lékév rendkívüli jelentőségét méltatta: a reformátor még négyszáz évvel halála után is a mindenkit meg­szólító, legidőszerűbb ieehirdető és tanító ma! En­gedjük hát őt magát szólni írásaiból a mai gyüleke­zetekhez! (Folytatás a 3 .oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents