Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-11-24 / 47. szám

47. számának zsinati melléklete Az Evangélikus Élet 61. évfolyama __________ 1996. NOVEMBER 24. A ZSINAT HUSZONHARMADIK ÜLÉSSZAKA: OKTÓBER 11-13. EZ TORTENT A 23. ÜLÉSSZAKON ismét háromnapos ülésszakot tartott a zsinat 16 üléssel. A megnyitó áhítatot dr. Foltinné An­tal Klára tartotta 2Tim 4,5 alapján. Teljes szövegét alább közöljük A gyűléseken dr. Galli István, dr. Reuss András és dr. Frenkl Róbert elnökölt. ,f.nlapirTd eleJ'én 02 e&es bizottságok röviden beszámoltak arról, hol tartanak feladataik megol­dásában. Ezután az ülések menetében került sorra törvények és már elfogadott törvények módosítá­sa, megtárgyalása. Űj törvényként fogadta el a zsinat yyAz egyesületekről és egyletekről” és a „Csongrád—Szolnoki Egyházmegye megszüntetéséről” szóló törvényt. Az előbbit 53 szavazattal 2 tar­tózkodás ellenében, az utóbbit 57 szavazattal, 1 nemleges és 2 tartózkodó szavazattal. Törvénykiegészítést kellett végezni az 1993. február 23-án elfogadott, a „Magyarországi Evangéli­kus Egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról” szóló törvényen. Erre jórészt az azóta meg­alkotott állami közoktatási törvény adott okot. Jelen számunkban az új szöveget teljes egészében kö­zöljük, hogy addig is, amíg az összes törvény egy kötetben megjelenik, az oktatási intézményeink la­punk közlése alapján használhassák Ezt a módosítást a zsinat 59 szavazattal 1 tartózkodás ellené­ben fogadta el. Az Egyházi Gyűjteményekről szóló - korábban megszavazott törvény kiegészítéseképpen foglalko­zott a zsinat és megszavazott egy törvényrészt, mely >yAz Egyházi Műemléki és Építészeti Gyűjtemé­nyekről” szól Ez a Gyűjteményi törvény V. pontjaként illeszkedik az előzőkhöz. 50 szavazattal 1 el­lenszavazattal és 1 tartózkodással fogadta el a zsinat. Az országos egyházról szóló törvényrész részletes vitáját is elkezdte a zsinat, de nem jutott még a vé­gére. Erről cikkben számolunk be. A zsinat munkájába tartozott az előző ülésszak határozata alap­ján az ún. „háromszintes” struktúra kidolgozása is. Erről a 3. sz. bizottság dr. Smidéliusz László előadásában előzetes tervezetet hozott megvitatásra. A több ülésen átvitatott tervezetet vé­gül is 38 igennel 14 nem szavazattal 5 tartózkodással és 1 érvénytelen szavazattal kidolgozásra java­solták a bizottságnak Ez tehát még nem törvénytervezet alakban, csupán vázlatban vezette fel az ide tartozó kérdéscsoportokat. A vasárnapi istentisztelet a fasori gyülekezettel volt közös alkalom, melyen Bencze András székesfehérvári lelkész hirdetett igét. Prédikációját a 4. oldalon közöljük A zsinat legközelebbi ülésszaka 1997. január 17-18-án lesz. Foltinné Antal Klára megnyitó áhítata Mindenekelőtt hadd kéijek el­nézést, amiért papírból olvasok fel, de mivel semmi gyakorlatom nincs a felnőttekhez szóló igehir­detésben, ezt a biztos módszert vá­lasztottam, hogy gondolataimat kordában tarthassam. S gyorsan hadd folytassam egy másik szemé­lyes vallomással, mégpedig azzal, hogy miért éppen ezt az igét vá­lasztottam. Tálán meglepő, de ne­kem ezzel az igével kezdődik a Bibliám, ez áll felírva a legelső lap­jára. Keresztelésem és konfirmálá­som napjának igéjeként került oda ez a levélrészlet, bár tény, hogy én akkor talán szép szavaknak tartot­tam csupán, és nem pedig a szíve­mig hatoló, hozzám kiáltó buzdí­tásnak. Különös lehetőség szá­momra ez a szolgálat, hiszen hosszú és kanyargós úton jutottam el idáig, és igazából soha nem gon­doltam volna, hogy ezen a helyen éppen én állok majd, és meglett lelkésztestvéreimnek hirdethetem az evangéliumot. Tálán volt eset, amikor még Timóteus is ilyen gyöngének és kezdőnek érezte magát az efezusi gyülekezetben, amelyet Pál rábí­zott. Az „igaz” és „szeretett hű fiá­nak” nevezett Timóteus korábban, a második missziói úton együtt szolgált Pállal, miután valószínű­leg az apostol hallatán tért meg Jé­zus Krisztushoz. Sanyarú fogságból írja az apos­tol ezt a pásztori levelet a fiatal Timóteusnak, hogy segítségére le­gyen a kialakulóban lévő gyüleke­zeti munkában és a tévtanítók elle­ni harcban. S hogy mi vezérli Pál apostolt? Az egyház iránti felelős­ség, és az egyház gondjának hor­dozása. Ezért int, figyelmeztet, buzdít és bátorít. A levél szinte konkrét utasításokat tartalmaz a lelkipásztori szolgálat végzésére, talán még személyesebben, mint az első levélben. Olyan kifejezése­ket használt Pál ebben a levélben, hogy Timóteusnak a gyülekezet vezetésében úgy kell harcolnia, mint „Jézus Krisztus jó vitézének”, meg kell őriznie a rábízott „drága kincset”, és az ige hirdetésével elő kell állnia „alkalmas és alkalmat­lan időben” egyaránt. Micsoda ak­tuális feladatok ezek a mai Timóteusoknak! De maradjunk egyelőre abban a korban, s gon­doljunk bele, hogyan fogadhatta egy fiatalember ezeket az intelme­ket? „Te azonban légy józan minden­ben” - kezdi Pál apostol. Milyen nehéz lehetett oly kevés tapasztalattal, mint ami Timó­teusnak volt, józannak maradnia a különböző tévtanítások áram­latában. Csakúgy, mint a mai fia­taloknak abban a tévtan-döm- pingben, ami rájuk árad. Lelkész­családot is ismerek, akiknek a gyermekei ott tévelyegnek a szá­munkra idegen, és érthetetlen ta­2Tim 4,5 nítás szövevényes hálójában - szü­leik legnagyobb döbbenetére és bánatára. „...a bajokat viseld el türelme­sen...” - hangzik a következő uta­sítás. Tbdjuk, legalábbis sejtjük, mifé­le bajokat kellett Timóteusnak el­viselnie a hitért. Az pedig, hogy minden félelme és gyengesége el­lenére elviselte, azokat, á zsidók­hoz írt levélből dérül ki - vagyis, hogy kiszabadult fogságából és to­vábbra is vállalja a szolgálatot. Vi­selte hát a bajokat türelmesen, mégpedig nyilván jóval nagyobb bajokat, mint amilyeneket nekünk kell elviselnünk az evangélium hir­detésekor. Mert nekünk tényleg baj, és elkeserítő, hogy a huszon­két első osztályosból mindössze háromnak a családja igényli a hit­oktatást, s abból is kettő „elfelejti” elküldeni a gyermekét az órára. S ezt látva, az egyházfi néni kezét összecsapva, korántsem tolerán­sán közli: „Hová süllyedtek az em­berek?”, „Mivé lett a vüág?” A tü­relem mára valahogy kezd kiveszni az emberekből. Persze, tudom, mindenkinek a maga baja a legna­gyobb. És az is igaz, hogy nem sza­bad mindig ilyen élesen párhu­zamba állítani az igében szereplő problémákat a mai ember gondjai- val-bajaival. De nézzünk mélyen magunkba. Mi hogyan viseljük el a bajokat? Tüdőm, lelkésztestvéreim közül sokan keményen kiálltak hitük mellett a nehéz időkben is. De kíváncsi lennék fiatalokra is, mennyi türelemmel viselnék, ha börtön várna rájuk, csupán néze­teik, meggyőződésük miatt? Nem adnák-e fel azonnal, csakhogy szenvedniük ne kelljen? „...végezd az evangélista munkájút...” - fogalmaz ezután a levél. Pál apostol sokszor bízott Timóteusra nehéz feladatokat. Őt küldte Macedóniába, Korinthus- ba, Filippibe, majd Thessza- lonikába — egy-egy fontos külde­téssel. S később bízta meg az efezusi gyülekezet vezetésével. Timóteus mert hű evangélista lenni. De vajon mi merünk-e? Utána megyünk-e azoknak a gye­rekeknek, akik tavaly még jártak, de idén már nem jöttek hittanra? Hányszor legyintünk inkább - mondván: hiába erőlködünk, hisz vannak, akiknél úgysem érhetünk el semmit az evangélium hirdeté­sével. Holott ez egyedül Isten munkálkodása, mi csupán a mun­katársi szerepet utasítjuk vissza sokszor. S ha csak arra gondolunk, amit Luther olyan egyértelműen fogalmaz meg a Kis Kátéban, hogy a családfőknek kötelességük há­zuk népét az evangélium igazsá­gaira tanítani! Sajnos, legtöbbször a legkézenfekvőbb dolgokról fe­ledkezünk meg leginkább. Saját családunkat háttérbe szorítjuk a gyülekezet miatt, vagy sokszor gyülekezetünket egy távolabbi, fontosabbnak vélt evangélizáció miatt. És idekapcsolódik az ige utolsó szakasza: „...szolgálatodat maradéktala­nul teljesítsd.” Tálán maga Timóteus sem tudta maradéktalanul ellátni a rábízott szolgálatokat. És azt hiszem, kevés olyan lelkésztestvért találnék, aki el tudná magáról mondani, hogy ő maradéktalanul teljesíti a szolgála­tait. Igyekeznünk persze lehet, de önteltnek lennünk sohasem sza­bad. A Timóteushoz írott levél konkrétan a lelkipásztori szolgálat maradéktalan elvégzésére utal, de bizony nekünk is, akik nem lelkész­ként tevékenykedünk, van számos olyan szolgálatunk, amit maradék­talanul kellene végrehajtanunk. A szülői szolgálat, a hitoktatói szol­gálat, és számos olyan konkrét munkaterület, amelyet nem sza­badna félvállról vennünk. Ebben a körben pedig nem kell messze mennünk: mindannyian vállaltuk a zsinati szolgálatot, s ezt maradék­talanul kellene teljesítenünk. Vajon megteszünk-e mindent ezért? Lelkiismeretesen fölkészül­ve jövünk-e minden ülésszakra, vagy éppen bizottsági ülésre? Még véget sem ért a zsinat, s már meny­nyi vád érte kívülről. Bár az is tény, hogy többen éppen azért mondanak le zsinati tagságukról, mert szerintük nem tudták mara­déktalanul teljesíteni szolgálatu­kat. Isten óriási feladattal bízott meg bennünket, s tudjuk, hogy Ő ad erőt is e munka elvégzéséhez. Nekünk soha nem szabad visszaél­nünk ezzel a lehetőséggel. Nem öncélú a feladat, amit végre kell hajtanunk, hiszen egyházunk jö­vőjét kell, hogy szolgálja. Az egy­ház pedig miért van? Isten dicső­ségére és emberek üdvösségére. S milyen nagyszerű, hogy ehhez a munkához is, mint annyi máshoz, naponta kapunk buzdítást, erőfor­rást jelentő igéket Urunktól. Csakhogy meg is kellene halla­nunk azokat, meg is kellene szív­lelnünk az Ó szavait, mert csak azokra építve, azokba kapaszkod­va tudjuk maradéktalanul ellátni szolgálatainkat. Ha azonban Isten igéje naponkénti imamalommá válik számunkra, nem lesznek szívből jövőek tetteink sem, nem lesz maradéktalan a zsinati munka sem. Ezt megmagyarázni pedig már nemcsak egy utánunk követ­kező nemzedéknek, de önma­gunknak és Istenünknek sem le­het. Felelősek vagyunk cselekede­teinkért, még hogyha megpróbá­lunk is kibúvókat keresni olyan sokszor ez alól a felelősség alól. Isten elől azonban egyetlen bűnös sem rejtőzhet el, s egyszer nekünk is számot kell adnunk tetteinkről. Ámen. TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS Az 1966. évi II. törvény 64. § értelmé­ben, miszerint egyházmegyék megszünte­tése a zsinat hatáskörébe tartozik, a zsi­nat a II. törvény 1. § (3) a) pontját módo­sítva, megszünteti a Csongrád-Szolnoki Evangélikus Egyházmegyét A Csongrád-Szolnoki Egyházmegye megválasztott zsinati küldötteinek man­dátuma a zsinati ciklus végéig érvényben marad. A zsinat felhívja az országos egyházi presbitériumot, hogy a II. törvény 64. § szerint rá háruló feladatok, az egyházme­gye egyházközségeinek más egyházme­gyékhez történő beosztása ügyében intéz­kedjék. A törvény 1996. december 31-én lép életbe. Budapest, 1996. október 12. A Csongrád-Szolnoki Egyházmegye megszüntetéséről A zsinat októberi ülésének határozata a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye törvényi meg­szüntetéséről egy több hónapos átmeneti idősza­kot zárt le. Halasy Endre esperes halála után mindössze három lelkész maradt a nagy kiterjedé­sű, de a legkisebb lélekszámú egyházmegyében. Egyiküket hamarosan egy másik egyházmegyében választották meg gyülekezeti lelkésznek. Bár ké­sőbb egy üres lelkészi állás betöltésre került, eb­ben a szükséghelyzetben, amikor lehetetlennek látszott az egyházmegyére háruló feladatok jó rendben történő végzése, s különös problémát je­lentett a beiktatott lelkész nélküli egyházközsé­gekben a szolgálat ellátásának biztosítása, az egy­házkerület püspöke ideiglenesen minden egyházköz­séget beosztott valamelyik szomszédos egyházmegyé­be. A szolnoki gyülekezet a Pest Megyei Egyházme­gyei a szegedi a Bács-Kiskun Egyházmegye, a többi pedig a Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelete alá került. .-rr, A tárgyalás alatt lévő zsinati területi rendezés miatt az év első felében a zsinat nem foglalkozott külön ennek az egyházmegyének a kérdésével. Amikor azonban világossá vált, hogy a területren­dezésre a zsinat befejezése előtt nem kerül sor, a júniusi ülésszakon határozat született arról, hogy az őszi ülésszakon dönteni kell az egyházmegye sorsáról. Erre került most sor. A zsinati döntés szerint az egyházmegye ez év végén hivatalosan is megszűnik. Mivel az egyházmegyék területi válto­zásainak megállapítása az országos egyházi presbi­térium feladata, várhatóan a jelenlegi ideiglenes besorolás rögzítése történik meg a decemberi presbiteri ülésen. Az egyházmegyék így kialakuló szervezete addig lesz érvényben, amíg a végleges zsinati döntés meg nem születik a területrendezés­ről. Sólyom Jenő AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEKRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY KIEGÉSZÍTÉSE Korábbi előterjesztéseink alapján egyházunk zsinata általános vita ke­retében foglalkozott az egyházi mű­emlékek és egyházi építkezésekkel kapcsolatos felvetésekkel A kialakult gyakorlatról és a meg­vitatott elvekről az Evangélikus Élet 1995. december 3-i számának Zsi­nati Híradójában beszámoltunk Az általános vita során egyértel­művé vált, hogy csak az egyházi épí­tészeti kérdésekkel foglalkozó tör­vény alkotását nem látja indokolt­nak a zsinat. Ezzel az elvvel az Egyházi Építé­szeti Bizottság tagjai is egyetértettek Mindezek után egyértelmű volt, hogy az egyházi építészet kérdései törvényrészek formájában kell hogy megjelenjenek Mégpedig a tervezés és megvaló­sítás ügyét a szakbizottságokkal foglalkozó ,Az Egyház Szervezete, Az Országos Egyház” törvényrész­ben, míg a műemléki és építészeti gyűjteményt Az Egyházi Gyűjtemé­nyekről szóló törvényben kell szere­peltetni. A 23. ülésszakon részletes vitára bocsátottuk az Egyházi Műemléki és Építészeti Gyűjteményekről szóló törvényrész tervezetet, mely a vita so­rán megszavazott módosításokkal V. sz. önálló fejezetként kerül az Egy­házi Gyűjteményekről szóló törvény­be. Az itt közölt törvényrész a módo­sításokkal kiegészített végleges feje­zet. ifj. Benczúr László Az Egyházi Műemléki és Építészeti Gyűjteményről v. 1. A Magyarországi Evangélikus Egyház különleges feladatokkal Országos Műemléki és Építészeti Gyűj­teményt tart fenn. 2. Az Evangélikus Országos Műemléki és Építésze­ti Gyűjtemény a Magyarországi Evangélikus Egyház egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező intézmény. 3. A gyűjtemény anyaga kiterjed az államilag is nyilvántartott egyházi műemlékekre, az egyházi vé­dettségű épületekre, továbbá minden egyéb - az egy­házi önkormányzati szervezetek és intézmények tu­lajdonában lévő - épületre és építményre, temetőkre és díszkertekre. 4. Az Egyházi Műemléki és Építészeti Gyűjtemény feladata:- az egyházi önkormányzati szervezetek és intézmé­nyek tulajdonában lévő műemlékek, építészeti emlé­kek és egyéb épületek, építmények jegyzékbe vétele,- tervdokumentációk, írásos és audiovizuális doku­mentumok szakszerű gyűjtése, őrzése és hozzáférhe­tőségük biztosítása,- az épületek védelmének, karbantartásának szak­mai felügyelete. 5. Az Egyházi Műemléki és Építészeti Gyűjtemény szakgyűjtemény. Szakmai felügyeletét az Egyházi Építészeti Bizottság látja el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents