Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-11-10 / 45. szám
TESTVEREK KÖZÖTT ERLANGENBEN ifAmnAi* iitnlcA ~.£.l £ __ _________ Sz eptember utolsó hétvégéjén a Sajtóosztály dolgozói látogattak el - meghívásra - Erlangenbe, a Martin Luther Bund (MLB) székházába. Erlangen városának neve jól ismert egyházunkban. Korábban az idősebb lelkészgeneráció számos tagja az egyetem teológiai fakultásán, mint ösztöndíjas egészítette ki tanulmányait, vagy itt készültek fel doktori szigorlatukra. Tizenöthúsz éve pedig a maiak kapnak sok segítséget a rendszeres nyelvtanfolyamokon. Az MLB főként a szórványhelyzetben élő egyházakat igyekszik segíteni, így kapott sok segítséget egyházunk is a múltban és ma is. Két napot töltöttünk Erlangen- ben. Ismerkedés, tanulmányozás és a Bajor Evangélikus Egyház két fontos városának és intézményeinek megismerése volt a cél és a program. Első estén nagy szeretettel fogadott és együtt vacsorázott velünk Peter Schellenberg főtitkár és a kísérőül mellénk adott Michael Hübner lelkész, aki a kollégiumok spirituálisa. A beszélgetés-felölelte az MLB jelenlegi munkáját. A rendszerválCsoportunk Niirnbergben konfirmáció” volt. 50 és 40 éve konfirmáltak gyűltek össze hálaadásra. Egyik jubiláns volt az igehirdető, éppen a bajor egyház püspöke: Hermann von Loewenich püspök. A 103. zsoltár alapján felidézte az 1945-46-os németországi helyzetet, fiatalságuk idejét. Akkor a szegénység és a reménység között éltek. „Ma örömmel vallhatom - mondta a püspök -, hogy Jézushoz, népéhez, egyházához tartozom. Ezért van mit hálát adnom.” Istentisztelet után személyesen köszöntöttük a püspököt, mint a testvéregyház tagjai. Vasárnap délután még átlátogattunk Bambergbe. Ez a város épületeinek szépségével, tiszta utcáival és barátságos embereivel tett ránk hatást. A háború megkímélte. Jártunk a katolikus püspöki dómban is, ahol a monda szerint égy lovas szobor Szent Istvánt mintázza. Élményekben igen gazdag, vidám és a közösséget erősítő volt utunk. Akik naponta együtt dolgozunk, nemcsak a közös munka köt össze bennünket. Most egy nagyobb, testvéregyházi közösségbe, hasonló munkát is végző testvérek közé kerültünk. Az ilyen alkalmak ráirányítják figyelmünket az egyház Urára, közös az Urunk és közös a Lélek, mely az egyházban mindenütt munkálkodik, és ennek jeleit jó felfedezni itthon is és külföldön is. Tóth-SzöllSs Mihály tozás óta különösen intenzív munkát végeznek az oroszországi és a Független Államok Közössége keretében működő evangélikus egyházak számára. Orosz nyelven ld- adták Luther Kis Kátéját, énekeskönyvet és olyan irodalmat, mely szükséges azoknak, akik több évtizeden keresztül egyáltalán nem, vagy csak alig részesülhettek az egyház tanításának megismerésében. Egyik ilyen kiadványuk volt 1991-ben Gottfried Voigt: Was die Kirche lehrt (Bevezetés az egyház tanításába) című munkája, melyet orosz nyelven is kiadtak. Megjegyzem, hogy mi is lefordíttattuk magyar nyelvre ezt a művet, és még ez évben sajtóosztályunk kiadja. (Karácsonyra megjelenik.) Kis csoportunk az első napot Nümbergben töltötte. Megnéztük a város két főtemplomát, a St. Lorenz- és a St. Sebaldus-templo- mot, és hosszan időztünk az építészet és művészet szépségeinek megismerésében. A várba is felmentünk, ahonnan ráláthattunk az egész városra, és örömmel állapítottuk meg, hogy nem hódoltak a divatnak, nincsenek felhőkarcolóik. Vasárnap Erlangennel ismerkedtünk. Három korszakot visel magán a város. Az óváros a magja - 1398-ban már városi rangot kapott. Ettől délre a hugenották francia földről való elűzése után települtek le őseik, ez az újváros. 1743-ban Frigyes Sándor tartományi gróf megalapította az egyetemet, és ekörül alakult ki az egyetemi városrész. Ma erős ipara is van a városnak, melyet a Siemens cég és számos más vállalat letelepülése biztosít. Istentiszteletre az óvárosi templomba mentünk, mert itt „aranyJÓ AZ ÚR Lelkésziktatás Kissomlyón Testvér! Ha Vas megyében jársz, keresd meg azt a cseppnyi falut, Kissomlyót, mely a Kisalföld szélén a szőlőhegy alatt található. Ahogy felfelé baktatsz a „földrajzi” értelemben vett dombon - talán ha van 320 m magas -, s meglátod, szíveddel is, a szorgoskodó népet, amint kapával a kezében hajlong, dolgozik, lépésről lépésre küzdve az emelkedővel, megérted Te is, hogy miért jársz „hegyen”. A tetőre érve aztán kitágul a horizont. Gyönyörű tájon pihenhet meg szemed, hazánk egy darabján. Az itt élők kemény munka gyümölcsét eszik. De nemcsak kenyérrel él az ember, vallják már több mint 220 éve, hat falu evangélikusaival együtt. 612 lélek kívánsága öltött testet, amikor Borgáta, Duka, Egyházas- hetye, Jánosháza, Káld, Kissom- lyó, Kocák presbiterei, közgyűlése úgy döntött, lelkipásztort hív, „helyben ídkót” - ahogy Ők morícT-'"' ják. Tusakodással, imádsággal teljes 12 hónap múlt el, amíg 1996 nyarának végén, a frissen, adományokból, önerőből felújított parókiába beköltöztették meghívott lelkészüket, Cserági Istvánt, családjával együtt. Óktóber 5-én a hajnal fényei már ott látták a gyülekezet asszonyait serénykedni, sütni-főzni a templom kertjében, garázsában. Aztán jöttek közelből, távolból a vendégek, hogy kifejezzék örömüket, együtt ünnepeljenek, adjanak hálát Istennek a sok meghallgatott könyörgésért. Az 1783-ban épült szép templomban orgonaszó hangjaival kezdetét vette az iktatási istentisztelet. A hit és szeretet légköre ölelte át az egybegyűlteket. Zügn Tamás, az iktatás szolgálatát végző esperes igehirdetésében rámutatott arra, hogy „Jó az Úr”, s az Ő jóságának bizonyítéka, hogy Jézus Krisztusban testet öltve jött a földre, hogy a sötét és bűnös világnak megmutassa a boldogságra vivő utat. Rámutatott arra is, hogy ez a boldogság az üdvbizonyosság, független a pillanatnyi testi-lelki állapottól, s hogy ezt kell megértenünk, elfogadnunk és megélnünk. Akkor majd lelkész és gyülekezet számára megtapasztalássá lesz, hogy jó az Űr, Aki a Szentlélek által testvéri közösséget formálhat kegyelméből és akaratából. Meghatottan hallgatta az ünneplő gyülekezet az erre az alkalomra szerveződött helyi énekkar szolgálatát és a 10 lelkész által énekelt konfirmát. A beiktatott lelkipásztor igehirdetésében arra buzdította a megjelenteket, hogy „Jézus Krisztus lábnyomát követve menjetek be a szoros kapuig 'mért 'csak' á szoros kapun bemenve, a keskeny úton járva juthatunk el az örök életbe”. A gyülekezet hittanosai kedves műsorral, imádsággal, virággal, saját maguk által készített igés lapokkal örvendeztették meg az ünnepségen részt vevőket. Az ünnepi közgyűlésen meleg hangú szavakkal, baráti-testvéri áldáskívánásokkal mondtak köszöntőt: Zügn Tamás esperes, dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő, Kovács László orosházi, Stermecki András ösküi, Kovácsné Tóth Márta vönöcki lelkész, valamint dr. Molnár Gyula székesfehérvári felügyelő és Tóth Ferenc helybéli polgármester. Pecnyik Pál testvérünk erre az alkalomra írt versében fogalmazta meg a lelkipásztornak, gyülekezetnek szóló köszöntőjét. A gyülekezet felügyelőnője, NéTestvérgyülekezeti kapcsolat létrejötte Ttostberg (Bajorország) - Budapest-Fasor Evan^clikus Elei 1996. november 10. Fogadás a TVostbergi Városházán: középen W. Heinze polgármester és Szirmai Zoltán lelkész Három évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolat: két felnőtt fiú keresztelésére a keresztszülők Németországból érkeztek. Hamarosan visszatértek egy bajorországi evangélikus gyülekezet énekkarával és egész estét betöltő szép hangversenyt adtak fasori templomunk-’ ban. Akkor fogalmazódott meg a kölcsönös gondolat: legyen a két gyülekezet között testvérgyülekezeti kapcsolat. Időközben új lelkész kezdte meg a német-osztrák határ közelében lévő gyülekezetben szolgálatát, és a korábbi terv most valósulhatott meg, szeptember utolsó hetében. 8 tagú gyülekezeti küldöttséggel indultunk a látogatásra, amelyben gyülekezetünk minden korosztálya képviselve volt, és töltöttünk három sűrű programmal előkészített szép napot a 45 éve alapított vendégszerető és a mienkhez hasonló nagyságú német gyülekezetben. A három nap során gyülekezeti meth Józsefivé azt az igei üzenetet fogalmazta meg, hogy „aki mindvégig kitart, üdvözül”, és kedves szóval hívogatott a szeretetven- dégségre. Az elbocsátó Tési gyülekezetből érkezett 36 fős küldöttség könnyek közt vett búcsút szeretett lelkipásztorától, s bízta Urunk kegyelmébe a kissomlyói gyülekezetei. Hálát adunk Neked Jézus Krisztusunk, hogy ismét megtapasztalhattuk, mint már annyiszor, hogy jó az Úr! N.N. képes beszámolók, egyes munkaágak tapasztalatcseréi (lelkészi munka, hitoktatás, presbiteri, női, ifjúsági munka), szeretetvendég- ség, városnézés, kirándulás egy közeli kolostorszigetre (Frauenchiemsee), valamint a város polgármesterének fogadása és tájékoztatója szerepelt a programban. Megtudtuk azt is, hogy néhány év óta jelentős evangélikus csoport települt le a városban Kazahsztánból, a 18. század óta különböző korokban és okok miatt ott ragadt németek hazatelepülése folytán. Látogatásunk fénypontja a vasárnapi istentisztelet volt, amelyen a fasori lelkész és orgonista együtt szolgált a helyi lelkésszel és énekkarral a teljesen megtelt templomban, együtt éltek az úrvacsora szentségével. Különböző családoknál nyertünk elhelyezést, és a záró kiértékelő beszélgetésen egybehangzóan dicsérhettük e családok vendégszeretetét, az egész gyülekezeti közösség érdeklődő, nyíltszívű barátságát. Sokat tanultunk tőlük és reméljük, hogy mi is tudtunk hasznos információkat nyújtani a mi életünkről, gyülekezeti szolgálatunkról. A folytatás jövő év Pünkösdjén lesz, amikor lelkészükkel, énekkarukkal és gyülekezeti tagokkal ők jönnek hozzánk, hogy folytassuk a most szeretetben megalapozott kapcsolatunkat. Szirmai Zoltán Minden csoda három napig tart? A Dunaújvárosban felépült gyülekezeti centrum valóbhn csoda, legalábbis alig hiszem, hogy 10 évvel ezelőtt bárki akár csak még álmodni is mert volna arról, hogy éppen ezen a helyen épül majd föl egyházunk egyik legkorszerűbb gyülekezeti kombinátja. De vajon mi történt az ünnepélyes májusi felszentelés óta? Meddig tart a „csoda”, kihat-e a hétköznapokra is? Erről kérdezzük Reis eh György lelkészt. A dunaújvárosi templom ma is hirdeti Jézus Krisztust, a csodát és valóságot, e világban is a nem e világot, a halállal szemben az életet, a múlandó ellenében a titokzatos öröklétet. A hétköznapokban ez többek között azt jelenti, hogy gyülekezeti tagjaink szolgálata révén a templom napközben is nyitva áll, látogatható. így, aki idevetődik akár a városból, akár máshonnan, a templom falai között nemcsak gyönyörködhet, hanem lelki nyugalmat is találhat. Miként az építkezést is a csoportmunka és testvéri összefogás jellemezte, úgy a templom jelenlegi működése is csoportmunka, amely élővé teszi ezt a gyülekezeti központot. Ez a közös szolgálat erősíti és tartja meg a lelkészt is, hiszen ezáltal érezhető a Szentlélek munkálkodása. Talán kevesen tudják, hogy Dunaújvárosra az ott folyó médiamunka miatt is érdemes odafigyelni Mi ennek a rövid története és jelene? Négy év óta a helyi rádióban és a városi TV-ben is szolgálati alkalmat kaptunk, melyet örömmel használunk föl az evangélium teijesztésére. A rádióban 15 perces, a képernyőn pedig félórás műsoridő áll rendelkezésünkre minden hónapban. Öröm, hogy az Evangélikus Rádiómisszió is felfigyelt erre a lehetőségre, és éppen Dunaújváros lehet az első település, ahol új kezdeményezésként a helyi „Dominó” Rádió hétvégeken az Evangélikus Rádiómisszió programjait is sugározza. Úgy ismerjük Reisch György lelkészt, mint aki mindig tele van új ötletekkel, tervekkel. Melyek ezek? Gyülekezetünk jelenleg kulturális missziót is végez városunk életében. A kiváló akusztikájú templom bekapcsolódott a város zenei életébe. Szeretnénk még tovább erősítem az evángélikusságról kialakult kedvező képet és szociális, valamint nevelési feladatokat is felvállalni. így álmaink között szerepel házi beteggondozó szolgálat kialakítása, idős testvéreink segítése mind testileg, mind pedig lelkileg, a mindennapi igével. Gyülekezeti központunk épülete alkalmas arra is, hogy idősek napközi ellátását is megszervezhetnénk. Ez segítené az épület napközi kihasználását és a környék nyugdíjasainak napjait is megszépíthetné. Végül, de nem utolsósorban, a jövőre gondolva, egy óvoda működtetése tehetné még teljesebbé a gyülekezet szolgálatát. Adja Isten, hogy ezek az „álmok” is megvalósulhassanak! G.P. Soknemzetiségű egyházunk ma Interjú Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkésszel Temesvár, a romániai forradalom kitörésének színhelye. Annak idején úgy számoltak be a híradások róla, mint a soknemzetiségű város együttes megmozdulásáról. Elmentünk megnézni, hogy milyen ebben a gyönyörű nagyvárosban az igazán solqiemzetiségű evangélikus gyülekezet. A templomban rögtön feltűnt a háromfajta énektábla: magyar, német és szlovák énekeskönyv szerint. A feliratok is így készültek. Az istentisztelet után Kovács Zsombor lelkésszel beszélgettem.- Hogyan került ebbe a gyülekezetbe? K. Zs.: 1994-ben végeztem el a teológiát Kolozsvárott, ez az első helyem, még abban az évben novemberben kezdtem el itt a szolgálatot.- Ma virágvasárnapi istentisztelet volt, ami egyszerre több nyelven folyt. Mi ennek a pontos menete? Ami minden vasárnapra jellemző, az az, hogy szinte a teljes liturgia két nyelven folyik: magyarul és németül. Az sem jelentene nagy gondot, ha csak egy nyelvű lenne, mert a gyülekezet 90%-a mindkét nyelvet beszéli. Hogy ne legyen túl hosszú az istentisztelet, az igehirdetést egyik vasárnap magyarul, másik vasárnap németül végzem. Nagy ünnepeken mindkét nap magyar és német nyelvű igehirdetést tartok. Szlovákul én csak a Miatyánkot és az Ároni áldást mondom el. A szlovák ajkú híveknek minden vasárnap van szlovák istentiszteletük, mivel most helyeztek ide egy közeli településre szlovák lelkészt, aki bejár Tfe- mesvárra.- Mennyien vannak az evangélikusok Temesváron? A temesvári gyülekezetnek a századfordulón több mint ezer tagja volt. Ez a templom méretéből is látszik. Jelenleg körülbelül 450 evangélikus él itt, ebből 80 szlovák, 200 német, 100 magyar és a többi román vagy vegyes származású. Mindig van a templomban 3-4 olyan gyülekezeti tagunk, aki csak románul tud. Emiatt a Miatyánkot és a hirdetést az állam nyelvén is elmondjuk. A németek kivándorolnak, s ez más felekezetnél is jellemző. Nem múlik el hét, hogy ne jönne valaki igazolásért, hogy ő német evangélikus. Kell a követségen...- Tehát akkor itt a magyar Himnusz eléneklése nem is olyan lényeges az istentisztelet végén, mint például a brassói magyar evangélikus gyülekezetben? Nem, itt valóban nem énekeljük el a Himnuszt.- Hogy történik az úrvacsoraosztás? Ismerem a híveket annyira, hogy tudom, kinek milyen nyelven kell mondani az úrvacsorád igét. De ha eltéveszteném, akkor sem lenne belőle sértődés...- Angolul is elhangzott néhány mondat... Igen, van egy svéd vendégünk, aki diakóniai munkát végez gyülekezetünkben. A szegényekkel foglalkozik, még egy hétig lesz itt. Ő angolul szólt a templomban, amit románra fordítottam. így mindenki értette.- Hogyan tanult meg ennyi nyelvet? Magyarul otthon, románul és angolul az iskolában tanultam. Németül akkor kezdtem el tanulni, mikor idekerültem Temesvárra. Itt azonnal fölvettem a kapcsolatot Matos Pál nyugalmazott esperessel, aki, mondhatom, hogy anyanyelvi szinten beszéli a németet. Ő segített abban, hogy a bemutatkozó istentiszteleten legalább jól fel tudjam olvasni a liturgiát és a megírt prédikációt. Azóta persze sokat tanultam németül. Szlovákul csak a Miatyánkot tanultam meg.- Mi a presbiteri gyűlés nyelve? Román, de el lehet képzelni, mekkora káosz lenne, ha közben mindent fordítani kellene. Elég hosszúra nyúlna minden megbeszélés.-A konfirmáció is követi e nyelvi szokásokat? Igen, idén német gyerekek konfirmálnak, németül lesz a konfirmáció. De ez évente változik. Mindegyiket olyan nyelven vizsgáztatom, amilyen nyelven kéri.- Ez valóban nagy nyelvi türelemre vall! Örülhet a temesvári gyülekezet, hogy ilyen, nyelveket tudó lelkésze van. További sikereket és Isten áldását kívánom munkájára! Ifi. Káposzta Lajos Cserkész voltam 1932-ben lettem aszódi diák. 8 éven át tagja voltam a csapatnak 7 táborban életem legszebb élményeit éltem át. 1936-ban Városlődön volt a tábor. Izgalmas körülmények között jutottunk oda. Június 20-án indultunk el. Holmijaink egy vagonban voltak amit egy szombathelyi személyvonat végéhez kapcsoltak Mi pedig az utolsó személykocsiban voltunk 65-en. Városlődön lekapcsolták a mellékvágányra tolt vagont. A bíró vezetésével 3 szekér várt ránk A vagonból átrakodtunk a szekerekbe. A falutól 4 km-re volt a táborhelyünk Mi a bíró vezetésével elindultunk hátizsákjainkkal rövidített úton a dombokon, erdőkön át, a szekerek pedig más úton közelítették meg a helyet. Az erdőben járva, egyre sötétebb lett körülöttünk a világ majd villámlás, dörgés, és ömlött az eső. Már közeledtünk az erdő egyik tisztásához, de a szekerek még messze jártak A bíró azt tanácsolta, hogy forduljunk vissza. Két tanárunk egyre csak ezt kiáltotta: „Ne menjetek egymás mellett!” - attól félve, hogy a Sűrű villámlások belénk csapnak Ahogy közeledtünk a faluhoz, a bíró megdöbbenve állt meg mondván: „eltévedtünk”. Ugyanis derékig érő víz hömpölygött az utcán. A szekerek is visszajöttek A falu túlsó hegyoldalában volt egy üres, nagy pajta. A tanáraink azt akarták hogy ott töltsük az éjszakát. A bíró azonban erről lebeszélte őket, mert egyik fala kidőlt - a gyerekek át vannak ázva, megfáznak menjünk a kocsmába. így is történt. A kocsmáros egyben mészáros is volt, így a pajtában volt száraz szalmája. Asztalokat, lócákat az egyik sarokba összeraktuk a szalmát leterítettük Sajnos, egyikünk se talált a hátizsákban száraz holmit. Én alaposan megjártam, mert anyám egy rég színes ágyterítőbői zsákot varrt nekem, s ez minden fehérneműt megfestett. Lefeküdtünk mint a malacok összebújva. Éj félkor felzörgettek minket, s kiáltották Cserkész urak! Jöjjenek tüzet oltani! Kimentünk az utcára, s megdöbbenve láttuk hogy ég a pajta. Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan magunkban megköszöntük Istennek hogy megmentett minket a biztos haláltól. Regényt írhatnék a 7 tábor különleges élményeiről. Jó volt, szép volt, kár, hogy ez is elmúlt. Hernád Tibor
