Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-09-15 / 37. szám
fiatal o k n a k mi □ BÍ1 L ki ÍZ :ÓL tü a gj< 9< réí bt ín ;P a e£ tt S< zt n S2 á e 5 •Z ;e k; z r i I I Evangélikus Élet 1996. szeptember 15. [ü]5| GYERMEKEKNEK & A Szeretem nézni a cikázó fecskéket, ahogy indulás előtt még párszor utoljára a házunk fölött hasítják a levegőt a kék égen. Szeretem tátott szájjal bámulni a katonás rendben délfelé vonuló vadkacsákat. De ha lehet választani, a legjobban a parton totyogó hattyúkat kedvelem, Didód miért? Mert azok itt maradnak! Jöhet a kemény tél, a szikrázó hideg, a jég. Nem keresnek melegebb helyet, könnyebb életet. Didóm, a madarak nem maguk döntenek erről. De az emberek igen! Hogy vállalják-e a próbákat, a megmérettetést, vagy elfutnak, keresve a könnyebb életet Én hattyúként szeretnék élni! Adj Uram ehhez kitartó erőt! TANÚIM LESZTEK Tessedik Sámuel Jó dolog, ha valaki rendesen elvégzi a feladatát, lelkiismeretesen betölti hivatását. Az viszont még ennél is nagyszerűbb dolog, ha valaki a kötelességén felül is segíteni kíván másokon. Ha például egy orvos nemcsak a szükséges vizsgálatokat végzi el, majd felírja a gyógyszereket, de mondjuk: meghallgatja betegeinek ügyes-bajos dolgait is, és kedves szavakkal biztatja őket. Sokszor nagyon kis dolgok is nagy segítséget jelenthetnek! Most egy olyan emberrel ismerkedhettek meg, aki nem csak a saját „szakterületén” segített az embereknek. Tfessedik Sámuel 1742-ben született, és már fiatal korában nekivágott a nagyvilágnak. Németországba ment, ahol lelkésznek tanult. Látva azonban, hogy mennyivel fejlettebb a németországi mezőgazdaság, mint az itthoni, szeretett volna segíteni a szülőföldjén szegénységben tengődő gazdákon. így nem csak a papi pályához szükséges tudományokkal ismerkedett meg, de tanulmányozta a fejlett német mezőgazdaságot is. Mikor hazatért, az Alföldre került. A szarvasi evangélikus gyülekezet hívta meg lelkésznek. Itt méginkább megtapasztalta, milyen elmaradott nyomorban sínylődik a nép. Tessedik látta, hogy nem elég prédikálnia, tanítania is kell a népet. Tanítani Isten igéje mellett arra is, hogyan tehetik munkájukat eredményesebbé. Saját kertjében mintagazdaságot hozott létre. Megpróbálta környezetének bemutatni és átadni azokat a mezőgazdasági ismereteket és módszereket, melyeket külföldön ismert meg. Modem gépeket szerzett be, melyekkel könnyebbé és hatékonyabbá vált a munka. Iskolát alapított, hogy minél többen elsajátíthassák a szakértelmet. Híres tanárokat hívott meg, s ő maga és családja is tanítottak. Persze az ismeretek továbbadásában fontos helye volt a hitoktatásnak is. Tessedik Sámuel nemcsak iskolát, de könyvtárat is létesített, s ő maga is sok-sok könyvet írt. Sajnos, itthon nem becsülték meg munkáját. Az irigyek ármánykodásai oda vezettek, hogy be kellett zárnia iskoláját. De híre az ország határain túl is elterjedt. Sok helyre meghívták, még maga az orosz cár is. Tessedik azonban nem hagyta el hazáját, és azt a népet, amelyért felelősnek érezte magát. Hitte, a talentumokat, a tudását Istentől azért kapta, hogy övéinek segítsen. Noha életében nem becsülték, ma több helyen is látható szobra. Élete csodálatos példa arra, hogy a keresztyén embernek feladata az emberek javán való fáradozás. Jézus is arról beszél, hogy csak az szeretheti igazán az Istent, aki segíteni próbál a felebarátján! TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - SKANDINÁVIÁBÓL Hat fiú engedélyt kért otthon, hogy szabad délutánjukon elmehessenek a tó jegére korcsolyázni. Messze elkalandoztak, s nem vették észre, hogy sűrű köd ereszkedik a tájra. Mikor haza akartak menni, nem tudták, merre van a falujuk. A legkisebb még el is sírta magát: „Haza akarok menni!” De hasztalan volt minden, egyikük sem tudta az utat. Otthon a szülők szintén észrevették a sűrű ködöt és féltve gyermekeiket, megkérték az öreg harangozót, hogy húzza meg a harangokat. Ezeknek a hangja vezette haza a kétség- beesett gyermekeket. Isten is tévelygő gyermekei megmentésére szólaltatja meg hazahívó evangéliumát! Bergwall Holger JÁTÉKTÁR Eszperente A játék szabálya jól ismert: úgy kell megfogalmazni valamit, hogy a szöveg összes magánhangzója „e” betű legyen. Próbáljunk meg így leírni egy meghatározott bibliai történetet! Például így: Egyszer egy szemtelen ember ereszkedett le szennyes lepelben fedetlen terepre. Szembe ment vele Mestere, emberek vele.- Tegyek veled kegyet?- Mester, tegyed kezed szememre.- Vedd eme nyelvemen nedves terep-szeletet, s menj egy nedves mederhez, eredj bele, szemed mered, s rendben leszel. S ez lett. De elvetemedett emberek eresztettek meg eszeveszetten kellemetlen elveket, berendeltek embereket, men. neveltek eretnek gyermeket. Erre e perbe rekesztett ember szentje mellett nyelvelt. S elkergettetett eme exszemtekn: „Nem lehet helyed egyetlen szervezetben sem!"- Mester, gyere, mesterkedtek ellenem, s elkergettek!- Nekem nem lehet meredek e tett - megjelent s felele kedvesen Mestere. - Beveszed-e telkedbe eme Embergyerek-elvet?- Merre keressem?- Mereszd szemed s megleled- Teee?-Persze! Erre e megmentett ember fejjel keresve terepet, esedezve el-: terpeszkedett. Erre Mestere felele:- Rendelkezem szemetek felett, mert szemesek szemtelenek s szemtelenek szemesek lesznek A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Semmi vagyok, semmi* * Michael Quist: Itt vagyok Uram cúpű könyvéből Nem ismeri önmagát az ember. Bármnnyire is vizsgálja a lelkiismeretét, nem látja meg igazi nagy nyomorúságát. Alázatosnak sem mondható az ember. Bármennyire is vizsgálja a lelkiismeretét, nem látja meg igazi nagy nyomorúságát. Alázatosnak sem mondható az ember. Bármennyire is igyekszik önmagáról rossz véleményt alkotni, igazában sohasem tudja megdönteni teljesen az eleve elképzelt jó felfogást. Kezdetben, amikor az aktív keresztény végre kiszabadul önmaga zárt vüágából és másoknak szenteli az életét, sikerrel indul akcióba. De nem tudja megállni azt, hogy arra ne gondoljon, hogy ebben a sikerben neki valóban oroszlán része van. Ám imígy hátráltatja Isten művét. Csak akkor kezdheti meg istenigazában teljes aktivitását, ha megértettük, átláttuk, hogy önmagunk erejéből semmit sem tehetünk. Szerencsére azonban amikor az ember teljesen a háttérbe szorítja önmagát testvérei érdekében, akkor fogadja be Istent, és Istent fogadva örökli a Fényt is. Lassan vagy hirtelen, de eláraszt mindent, az aktív keresztényt éppen úgy, mint munkálkodásának minden ágazatát, minden rostját. Fájdalmas felismerés ez. Ezután fölöslegessé válik azt ismételgetni, hogy semmik sem vagyunk, hogy egyedül Isten irányítja aktivitásunkat, tőle származik minden eredményesség, a természetfeletti megvilágítás következtében ez az evidencia erejével látszik Rá kell bírni az aktív keresztényt arra, hogy ne húnyja be a szemét, se el ne csüggedjen, mert különös kegyelmet kapott az Úrtól, amely nélkül soha még csak meg sem sejthette volna Isten mérhetetlen nagyságát, s az ember parányi voltát. Bárcsak soha, soha el ne felejtené ezt a leckét!... „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők Aid bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz Hiszen nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 5). „Bizony, bizony mondom nektek Aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket foga végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,12-13). * Uram, Tk akartad így: földre terítetten fekszem. Nincs bátorságom talpra állni, még rád nézni sem merek. Semmi vagyok, semmi, most tudom csak igazán... Elrettentő a Fényességed, Uram; szeretnék köréből menekülni. Amióta lakomba fogadtalak, mindent elárasztott Fényed, Kíméletlen Világosságod ragyog mindennap, S látom, szemlélem, amit eddig soha meg nem láttam. Látom bűneim erdejét, amelyet egyetlen fa takart el eddig. Látom a megszámlálhatatlan s a megfoghatatlan gyökereket, Látom, hogy minden fellázad bensőmben, s ellentáll, mint az anyag legkisebb parcellája is feltartja a napot és az éjszaka árnyékát szüli. Látom amint a gonosz bevehetetlennek hitt erősségemet támadja, S amit eddig megingathatatlannak hittem, ingadozik, már- már megdől! Látom tehetetlenségemet is, már eddig úgy tudtam, hogy érted brilliáns tudok lenni. Látom, hogy minden össze-vissza kuszáit a bensőmben és egyetlen gesztusom sem kristálytiszta már. Látom Végtelen Szereteteddel szemben minden gyarlósá- * gom felmérhetetlen sötétségét. Képtelennek érzem magam arra, hogy akár egyetlen egy lelket is megfogjak szavaim üres zajával, kezeim szélmalommozgásaival. Látom a Lélek fúvását, ahol semmit sem végeztem, s a mag csírázó festését, ahol nem vetettem. Semmi vagyok, semmi. S most már tudom: semmit sem teszek. De Te fényt gyújtasz továbbra is, Uram, és mindent megvilágítasz: Életemben, lelkemben a legkisebb zug sem maradhat árnyékban. Könyörtelen vagy, Uram, és kemény! Hiába forgók, fordulok: a Fényed mindenütt átölel. Mezítelenül állok előtted, Uram, s megrettenve. Fennhangon hirdettem azelőtt, hogy bűnös vagyok és méltatlan. így hittem, Uram, de nem tudtam igazán. Színed előtt keresve-kerestem néhány botlást, Mégis csak pár gyatra gyónásig jutottam el kínosan. Uram, most teljes valómmal borulok le előtted. Én, a megtestesült bűn, kérek így bocsánatot. Köszönöm, Uram Fényességedet, amely nélkül ezt soha nem tudtam volna meg. De most már legyen elég, Uram. Esküszöm: megértettem! Nem vagyok én semmi, Mert Tfe vagy MINDEN.» _________________________ BA BITS MIHÁLY Isten gyertyája Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád - mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. - S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma - mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél, fattyu-lehellet is zord annak, aki mezítelen: gyötörni tud, eloltani nem, míg viaszom csöppig kisírom - mit akarsz velem, Isten? Mért tart magasra nagy tenyered? és milyen éj viz zúg lenn, hol sisteregve kiszenvedek ha majd kegyetlen beledobsz, hogy körmödre ne égjek, Isten? Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és azaz ember aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Péld 3,13-14 BOLDOGSÁG, ÉRTÉKEINK Országos Ifjúsági Csendesnap 1996. szeptember 28.18-16 óráig Deák téri Evangélikus Gimnázium (V. kér. Sütő u. 1.) Kedves fiatal Testvérünk! Reménység szerint ezen a nyáron Tte is ott lehettél csendesheteken, konferenciákon. Talán lehetőséged nyílt arra, hogy piheiy, feltöltődj és újra megtapasztald Isten szeretetét és azt, hogy O ma is hív. Ahány konferencia volt, annyi téma és új barát Itt most szeretnénk lehetőséget adni arra, hogy még az évkezdés első lendületében, de már az első élményekkel feltöltve találkozhass azokkal, akikkel nyáron együtt voltál. Szeretettel hívnak és várnak a szervezők: A MEVISZ és az Ifjúsági Bizottság A kereszténység első évszázadaiban kulcsfontosságot /1 nyert a festészet. A képi megjelenítés információt hordozó ereje emelte erre a fokra. A templomi falfestmények, később az oltárképek is bibliai történeteket, szentek életét „mondták el” nagy részletességgel és pontossággal. A magyar templomokban különösen kedvelt volt a Szent László-legenda ábrázolása. Ez a Biblia Pauperum hosszú évszázadokon keresztül igen fontos volt azoknak az egyszerű embereknek, akik sem latinul (a mise nyelve), sem ími-olvasni nem tudtak A Trianon előtti Magyarország számos gótika korabeli evangélikus temploma tanúskodik erről. Többnyire a mai Románia, de Szlovákia területén is megtalálhatjuk ezeket a templomokat. (Nagyszeben, Brassó, Szászsebes, Homoród- daróc, Gecefalva, Dobs ina, Csetnek) A számyasoltárok afkéső gótika szinte minden művészeti ágát egyesítették magukban. Kompozíciós rendszerük az asztalosművészet keretei között fejlődött kL M. S. mesternek már a reneszánsz vonásait magjukon hordozó remekművei (Vizitáció, Golgota) a magyarországi művészet történetének fontos állomásai Megfeszített Krisztusa szinte Grünewald drámai naturalizmusát vetíti elő. Mátyás király uralkodásának évtizedei alatt számos olasz művész telepedett meg Magyarországon, munkásságuk az itáliai művészekével azonos szintű. A gyönyörű miniatúrákkal teli híres corvinák részben Olaszországból, részben pedig a Budán alapított miniátorműhelyből kerültek a király könyvtárába. A török megszállás másfélszáz éve után a barokk templomok belső terének díszítésében újra nagy szerepet kaptak a mennyezet- és falképek, freskók. E képek mesterei kezdetben külföldiek (olaszok, majd osztrákok) voltak. A Türelmi Rendelet után végre új evangélikus templomok épülhettek, jellegzetes szószékoltárral. Az akkortájt készült oltárképek már enyhébb barokk hatást mutatnak, festőik nagyrészt ismeretlenek Meg kell említenünk a maglódi és a nemeskéri oltárképeket. Különösen szépek a nemeskéri kép meleg színei, kedves, kicsit bumfordi naiVsága. Klasszicista építészetünk szép példája a Pollack HOGYAN SZÓLALT MEG A KERESZTYÉNSÉG A magyar festészetben Mihály által tervezett Deák téri templom. Az oltárkép Raffaello: Transfigurató-jának másolata, Loch- bichler munkája. (A kép eredetije a római Szent Péter bazilikában van.) E helyütt a téma szerteágazósága és e cikk korlátozott terjedelme miatt talán kézenfekvőbb lesz az evangélikus oltárképekről nagyobb hangsúllyal szólni. Zalaistvándon található Barabás Miklós: Golgotha című festménye. Győrben egy A miskolci templom oltárképe, Székely Bertalan festménye Orlai Pet rich Soma által festett Getsemáne- beli jelenetet láthatunk Templomainkban megtalálható a XIX. század romantikus festészetének néhány darabja is. A m a - gyarbólyi templomba Madarász Viktor festett egy úrvacsorái jelenetet. Székely Bertalan oltárképe Miskolcon (Jézus főpapi imádsá- ga) található. Pécsett egy Madarász Viktor festette oltárképet láthatunk (Jézus a Getsemáne-kertben) A XIX. sz. végi, XX. sz. eleji magyar festészetről szólva, nem lehet említés nélkül hagyni Munkácsy Mihályt. Három nagyméretű, evangéliumi tárgyú, drámai erővel festett képe sokak által ismert: Krisztus Pilátus előtt, Ecce homo, Krisztus a kereszten. Még két festményt tartok fontosnak felsorolni, természetesen csak szubjektív szelektálás eredményeként. Csók István: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre cínű képe egy református úrvacsoraosztás költői ábrázolása. A gödöllői művésztelep nagy egyéniségének, Körösfői-Kriesch Aladárnak szecesszióra jellemző, filozofikus hangnemben fogant Ego sum via, veritas et vita című festménye egy gyermekhalál tragédiáját boncolgatja. A nagybányai festőiskola az impresszionizmus hagyományait folytatta, s bár a festők többnyire a plein air festészet örömeivel voltak elfoglalva, született néhány bibliai tárgyú kép (Jándi Dávid, Thorma János). Az iskola egyik vezéregyénisége, Ferenczy Károly is előszeretettel nyúlt biblikus témákhoz. Három nagyméretű festményét kell említenünk: A három királyok, Józsefet eladják testvérei, Hegyi beszéd. A Hegyi beszéd című képen különböző történelmi korból való emberek hallgatják Jézust a Nagybánya környéki tájban, közéjük önmagát is lefestette Ferenczy. Csontváry Kosztka Tivadar egészen egyéni hangot képvisel, piktúrája nem hasonlítható senkiéhez. Hosszú utazásai során bibliai helyszíneket (Mária kútja Názáretben, A Panaszfal bejáratánál) és bibliai témákat is megfestett (Fohászkodó Üdvözítő, A Próféta). A XX. sz.-i oltár, illetve templomképeink közül mindenkeppen ki kell emelnünk Ruzicskay György igeábrázolásait a csömöri templomban. Ezek olyan falfestmények, amelyeken a választott igéket egyszerű, szimbolikus képekkel együtt, az ige mondanivalóját illusztrálva festett a művész. Minden evangélikus tv-adásban láthatjuk a nagytar- csai templom kihajtható oltárképét, amely a Biblia Pauperum hagyományait folytatja letisztázott, egyszerű vonalvezetéssel és színezéssel. Csipkay Zoltán munkája 1941-ből. szellemiséget és erkölcsiséget szeretné föllelni, annak igencsak meg kell erőltetnie magát. A mai közvélemény a művész szinte minden megnyilvánulását, legyen az bármi: cselekedet, „happening”, gesztus vagy csak ötlet, kész elfogadni műalkotásként. A művészet, ha félreteszi évszázados (évezredes) hagyományait, üresjáratokba, önbecsapásba torkollhat. A biblikus tematikának nemegyszer semmi köze sincs Bibliához, kereszténységhez. A bibliai helyszín és szereplő csak egzotikum lesz, a korpusz csak az emberi szenvedés és hiábavalóság jelképe. Ha annak fejtegetésébe kezdünk, hogy a mai magyar művészetben miért találunk olyan ke- veíe/ a maradandó értékekből, valószínűleg hosszan el kell időznünk országunk gazdasági és szellemi állapotán, amelyről már egyébként is sokan és sokat szóltak. Mindenesetre jelen van egy olyan igényesebb szellemi és szakmai hátteret fontosnak tartó irányzat, törekvés is, amelytől művészeti életünk tartalmi megújulását remélhetjük. S ha ez így lesz, akkor a művészet újra arról fog szólni, ami- 'I az igaz művészetnek szólnia kell: teremtésről és tererric tettsegről, örömről és bánatról, megváltásról és szabadságról, az élet teljességéről - a szeretet hangján. Aktáimé Balogh Éva i